Cikkek » Sopron története

Sopron története Dátum: 2023. december 15. 00:10:01.
Forrás : doksi.net/hu

A Soproni-medence kedvező földrajzi fekvésénél fogva már régóta emberlakta terület. Kr.e. a VI.-V. évezredben már lakott területek találhatók a térségben. A neolitikumban a dunántúli vonaldíszes kultúra képviselői hagyták itt emlékeiket, mégpedig a falvakban megtelepedő Zseliz csoport és a kézműves eszközöket előállító (kőeszközök) lengyel kultúra csoportja.

Kr.e. a IV. évezredben őket váltotta az ún. Balaton Lasinja csoport, mely már állattartással is foglalkozott. A kereskedelmi útvonalak találkozása magyarázza a már a medence szélén fellelhető, védőárokkal hoznak létre, és amely a nevét onnan kapta, hogy rajta nagyrészt borostyánkövet szállítottak.

Ékszerek és szerszámok utalnak a bronzkorban itt található kultúrára. Kr.e. a XIII-IX. századra az első folyamatos letelepülés (kelták) a város mai területén (Bécsi domb és az Ikva patak környéke). Az első igazi várak, földsáncok a Kr.e. VI-IV. századból (vaskor) valók. A kort a Hallstattkori vallás koraként emlegetik. A Sopronbánfalva fölötti Várhely platója hallstattkori illír település volt, melyet sáncok vettek körül. A Kr.e. 350 körül hódítják meg a területet a kelták. A földsáncokat a rómaiak első megjelenésétől tovább építik. Kr.e. a II. századtól már kőfallal is megerősítik kívülről azokat. A település igazi fellendülését az Ikva és a Rák patak körül a rómaiak hozták, akik Tiberius uralkodása alatt (14-37) jelentek meg a város környéki dombokon, majd foglalták el a mai belváros területét is. A középpont a mai Fő-tér (Fórum) volt, e körül polgárházak épültek. A Bécsi dombon állt az Amphiteátrum (II. század), a Capitolium a mai városháza területén állt. A római Scarabantia két fő közlekedési út, az É-D irányú Borostyánkő út és a K-NY-i Arrabona-Vindobona (Győr-Bécs) találkozásánál jött létre. A művészetüket is magukkal hozó rómaiak nem haditábort hoztak létre, hanem elsősorban polgári települést, ahol legnagyobb számban kereskedők és kiszolgált veteránok telepedtek meg. Kr.u. 69-79. Vespasianus császár uralkodása alatt a város municipium, azaz saját szervezettel rendelkező város lett, amelynek lakói római polgárjoggal bírnak. A rómaiak 380 előtt elkezdték az ellipszis alakú vár építését a város védelme érdekében, és amely védelmet nyújtott a markomann törzsek támadása ellen. A népvándorlás kora szakaszainak emlékei is felismerhetők.

Titus Flavius Vespasianus
Titus Flavius Vespasianus


Az első szakasz a germán quádok, melyet Foederati kornak hívnak (375-433), a második a hunok kora (435-455-ig tart), melyet harmadikként a Keleti gótok kora követ (455-471). Negyedikként említik a Szvéb herul uralom korát (471-526), majd befejezésként, ötödikként a Langobárd kor (526-586) következett, majd az avarok előretörésétől (568) a város elnéptelenedett, vára romossá vált. Az időben kb. 900-ra tehető Honfoglalás után az új megyerendszerben, Sopron megyében Súr vezér telepedett le. Ekkor még 5-6 méteres magasságban álltak a római városfalak. Tőle származik a középkori Osl (Osli) nemzetség. A sorozatos barbár támadások hatására, azok megelőzésére, az utak védelmére a magyar honfoglalás után István király a jaltai határt helyreállítva, az egykori Scharabantia helyén határvárat emelt: Sopront. A várfalakon belül a falakhoz támaszkodva kezdtek építkezésbe: így alakultak ki az ellipszis két gyújtópontjában terek (Fő-tér – Fórum és Orsolya tér – Sópiac) jöttek létre. Utóbbi a kriályi sólerakatról és elosztóhelyről kapta a nevét. Hogy Sopron vára már a korai időkben kialakult, bizonyítja Kálmán királynak Bouillon Gottfried keresztesei számára történt átvonulási útvonalának kijelölése is. A megegyezésben szereplő castellum Cyperon név Sopronra utal, mindez 1096-ban. A vár maga ún. ispáni vár volt, a város pedig nevét valószínűleg első ispánjáról, Suprun-ról kapta. IV. Béla a vár visszafoglalása után, 1247-ben telepítette itt le a Johannita lovagrendet, hogy a bécsi kapu felől védje a várat. II. Ottokár csapatai 1253-1278 között több ízben is elfoglalják és feldúlják a várost, a város hűsége biztosítására a soproni lakók gyermekei közül több túszt szednek, mégis Sopron 1277-ben IV. (Kun) Lászlónak megnyitja a város kapuit.

A királyi várat IV. László 1277-ben szabad királyi város rangjára emeli. IV. László 1283-ban megtiltja a városon kívüli letelepülést. 1277-1360 között a királyi magyar határvárból virágzó város lett, melyben a németség fokozatos többségre emelkedik. Létrehozzák a városi kancelláriát és levéltárat. 1440. Albert király özvegye, Erzsébet a csecsemő V. Lászlóval és udvartartásával együtt Sopronba menekül. 1441-ben elzálogosítja Sopront III. Frigyes, német királynál. 1379-ből származik a város házainak első összeírása. 1447-től jelennek meg a céhek Sopron történetében, ún. egyházi céhek is alakulnak, melyek tisztán vallási életük ápolását szolgálták. A XVI. század közepén, Mátyás király idejében a már korábban teljesen kialakult vár falai ismét düledezőben vannak. 1463-ban neki sikerül visszaváltania a várost. 1464-ben Mátyás megparancsolja a városnak: az összedűlt várfalakat javítsák ki. A vár és a város fontos szolgálatokat teljesít Mátyás királynak a német császár elleni háborúban, melynek során háborús pusztítások érik. 1524-ben Magyarországon először Sopronban jelentkezik a reformáció. A könyvégetések ellenére rövidesen a város polgárainak többsége Luthert követi. 1526-ban a zsidókat kiűzik a városból. A török 1529-ben elfoglalja és feldúlja a külvárost. 1676-ban hatalmas tűzvész pusztít Sopron belvárosában. A XVII. század végén a török uralom alól felszabaduló ország egyik fő kereskedelmi útvonala (marha- és lókereskedelem) Sopronon át vezet. A XVIII. század elején Sopron Magyarország első tíz városa közé tartozik. Megjelenik a nyomdászat, az ágyú- és harangfőzés, virágzanak a kékfestő-műhelyek. Betemetik a várárkot, konyhakertek kapnak benne helyet, erre az időre tehető a Várkerület teljes kialakulása. 1753-ban fedezik fel az ország első szénbányáját, kitermelése – az ország első gőzhajtású szállítógépének segítségével – meg is indul. 1786-tól válik kisvárossá fokozatosan Sopron, bár ekkor még vármegye-székhely. A lakosság száma ekkor már több, mint 11 000. Széchenyi segítségével, 1840-től a kiűzött zsidóság ismét letelepedhet a városban. Az 1848-as szabadságharcban nem játszik a város szerepet. 1848-ban Windisch-Grätz seregei szállják meg, a szabadságharc leverése után létrehozott dunántúli kerület központjává lesz.

Sopron főtere
Sopron főtere


1850-től megszűntetik a városi tanácsot. A kiegyezés után Sopron ismét megyeszékhely. A századfordulón megindul a város kapitalista fejlődése. Az I. vh. Után 1919-ben a Saint-German-i békeszerződés Nyugat-Magyarország jelentős részét Ausztriának juttatja. 1921. december 14-én a népszavazáskor (melyet az Ágfalvi csata előz meg) Sopron és környéke magyar marad. Ekkor kapja a címet: „Civitas Fidelissima” (A leghűségesebb város). A két vh. Között Sopron határváros, súlyos gazdasági következményekkel. Ezt a textilipar és idegenforgalom fejlesztésével próbálják ellensúlyozni. 1944. március 19-én Sopront is megszállják a német csapatok. 1945. március 31-én vonulnak be Sopronba a szovjetek. A háborút követő években a város németajkú lakosságának zömét kitelepítik. 1950-ben veszíti el Sopron megyeszékhelyi rangját. Az évek során inkább kulturális szerepe válik jelentőssé, iparát inkább visszafejlesztik, részben tudatosan, részben a nehéz megközelíthetőség miatt. Határában húzódik a vasfüggöny, maga a város is az ún. határsávban van, rendszeresek a vonatokon, közutakon a belügyi zaklatások. Magát az aknazárat aránylag hamar felszedik, de „korszerű”, érintésre reagáló dróthálórendszer húzódik végig a határon belül több kilométerre. 1989. augusztus 19. Fertőrákoson tartják az ún. Páneurópai Pikniket, amikoris először vágják át a vasfüggöny szögesdrótját. Több száz keletnémet menekül át Ausztriába. A rendszerváltozást követő évtizedben a város egyre inkább a vendégmunkásság és a kereskedelem helye, a bevásárló turizmus jelentősége, melyre az egész boltrendszer megépül, csak az ezredfordulóval csökken, akkor sem jelentősen. A város maga a minőségi turizmus, a vendéglátás, borkereskedelem és a konferenciák helyévé kíván válni.

Bors Mónika

Van jó témaötleted? Írj nekünk egy vendégcikket!


Kapcsolódó olvasnivalók

Álláskeresés a Dunántúlon és Sopron környékén

A dunántúli régiók és főleg az északnyugati országrész hagyományosan erős gazdasággal és kiváló munkalehetőségekkel rendelkeznek. Épp ezért gyakorlatilag bárki számára érdekes lehet átnézni az aktuális nyitott pozíciókat, amely akár célzottan is megtehető.

A Rongyos Gárda és a Lajtabánság

A Lajtabánság (osztrák történészi elnevezés, a korabeli lajtabánsági dokumentumokban Burgenland) 1921. október 4. és november 5. között egy mások által el nem ismert önálló magyar állam volt Nyugat-Magyarországon, melynek létrejöttében tevékeny szerepet vállalt a Rongyos Gárda néven elhíresült különítmény. Tevékenységünk eredményeként valósulhatott meg a Soproni népszavazás, melynek keretében, a trianoni rendezés ellenében, a város Magyarország része maradhatott.

A Fertő tó

A Fertő tó vagy röviden – főleg a helybéliek által használt alakjában – Fertő (németül Neusiedler See) Magyarország északnyugati határa mentén, Sopron közelében található tó. A Fertő tó Európa legnyugatabbra fekvő sztyepptava és szikterülete. Területén Ausztria és Magyarország osztozik, úgy hogy a nagyobbik rész osztrák terület. Partvidéke a magyarországi Fertő-Hanság Nemzeti Parkhoz és az ausztriai Neusiedler See – Seewinkel Nemzeti Parkhoz tartozik.

Kapcsolódó doksik

Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!