Sociology | Social politics » A szociálpolitika alapja és lényege

A szociálpolitika alapja és lényege Azok a gondolatkörök, amelyek a társaslétre vonatkoznak, történelmi állapotnak, adottságnak, tényleges helyzeteknek az eredményei. Az életből és az élet szükségleteiből nőttek ki, mint ahogy a mai aktív állam gondolatköre, ami a fejlődés által teremtet szükségszerűségből született. A szociálpolitika alapját adott helyzetekből keletkező eszmekörök, az élet szükségletei és annak megértései adják. Két egymással ellentétes társadalmi eszménynek részben ellenzése, részben pedig egybeolvasztása gyanánt keletkezett. Egyrészt a liberális gondolatvilágnak, másrészt a szocializmusnak a visszautasításából keletkezett. Azok a bajok váltották ki a szociálpolitika eszméjét amelyeket egyrészt az államfelfogás hozott létre, azaz az államot teljes passzivitásra kívánták leredukálni (közigazgatáson kívül ne csináljon semmit). Másrészt azoknak a törekvéseknek a

visszautasításából, amelyek látva a gazdasági liberalizmus hátrányait, az egész társadalmi rend felforgatásában vélték látni a bajok ellenszerét (szocializmus). Ha a liberalizmus elvei szerint rendezkedett be az állam – gazdasági téren – annak szomorú következményei lettek. A hallgatólagosan feltételezett egyenlőség, szabadság a valóságban nem volt meg. Legkevésbé a teljes gazdasági téren Ezért téves az a gondolatkör amely azt próbálta bizonyítani, hogy a szerződési szabadság a legjobb eredményhez vezet, megvédve a felek érdekét. Ugyanis a felek nem voltak egyenlőek Így elmondható, hogy a liberális felfogás gazdasági téren az állam közönyösségét jelentette. Az emberek elhitték a liberalizmusnak azt a dogmáját, hogy gazdasági téren akkor megy minden a legjobban, ha az állam nem törődik semmivel, mert mindenki ismeri saját érdekét és az érdekek szabad egymásrahatásából áll elő a legjobb eredmény gazdasági

téren. Ebben a korszakban teljesen összeomoltak a középkor még fennmaradt maradványai. Az új gazdasági rend még nem alakult ki annyira, hogy a benne ható erők egyensúlyba tudtak volna helyezkedni. (Gondoskodási formák megszűnése > jobbágy-úr viszony, céhek, segédek) Ezeket a viszonyokat az új gazdasági rend megszüntette. A jobbágy szabad ember lett, de földnélküli lett. A gyáros és munkás között már nem volt az a kapcsolat, mint ami a mester és segédei és tanoncai közötti kapcsolat volt. Érintkezésük alapja csak pusztán gazdasági eredetű lett A gyár térhódításával elsősorban a háziipar és a kézművesipar pusztult ki. Túlkínálat keletkezett a munkásság soraiban > olcsóbb munkaerő alkalmazása (gépek kezeléséhez nem kellett képzett munkaerő, nők és gyermekek munkába állítása). A tények olyan megrázóak voltak és olyan mértékben jelentkeztek, hogy az államnak minden ellenzése ellenére is aktívabb

szerepet kellett vállalnia ebben az irányban. Ezért a szociálpolitikai gondolatkör volt gazdasági téren az első megnyilatkozása az aktív államnak. A szociálpolitika nem csak a liberalizmus ellenzéseképpen jelentkezett, hanem a szocializmus gondolatkörének ellenzésére is (Bismarc politikája), de osztotta is bírálatát a fenn álló gazdasági rend ellen, ugyanakkor veszélyesnek tartotta a magántulajdon megszüntetését és a termelési eszközök köztulajdonba vételét. Viszont elismeri a szocializmusnak azt a felfogását, miszerint osztályellentétek léteznek, van bizonyos küzdelem az osztályok között, mert az osztályok érdekei nem teljesen azonosak. A szociálpolitika szerint az állami beavatkozás elegendő arra, hogy megfékezze a kapitalizmust. Fő forrása lett az osztályközi politika követelése, az osztályellentétek káros voltának felismerése mellett törekedett azoknak lehető tompítására, kiegyenlítődésére. Ha az osztályok

egymástól nagyon eltávolodtak, akkor nem érzik az egyedek, hogy valamennyien egy közös testnek a tagjai. Ezért az osztályok közötti ellentétet nem szabad elmérgesíteni engedni és itt került a szociálpolitika ellentétbe a szociáldemokráciával. A szociálpolitika az erkölcsi parancsnak a gazdasági életben való érvényesítését követeli. Ezért sokszor összetévesztik a humanizmussal. A humanizmus – szorosabb értelemben véve, mint emberszeretet vagy felebaráti szeretet – azt parancsolja, hogy a bajba jutotton segítsünk, tehát olyan valakin, aki súlyos helyzetben van. A szociálpolitika ezzel nem éri be, ugyan is a bajokat megelőző tevékenységeket kíván. Nem várja be a bajokat, hanem megállapítja a bajokhoz vezető okokat és ezeket az okokat, lehetőleg megszünteti. A szociálpolitika tehát állami törvényeket követel a bajok megelőzésére. Így a szociálpolitika annak helyébe, hogy valakinek erkölcsi igénye van valamire,

tényleges jogigényeket állít. A munkásbiztosítás terén, például jogigényt, perelhető igényt ad a munkásnak betegség, baleset esetére. Az egésznek az alapja erkölcsi szempont marad, de törvényi alátámasztással. A szociálpolitika a gazdaságpolitika egyik ága. A gazdaságpolitika a gazdasági élet különböző feladatai szerint tagolódik > mint(hitel, közlekedés, termelés stb.) A szociálpolitika a tisztán tárgyi és gazdasági szempontok fölébe emelkedve az emberi szempontot kívánja minden téren érvényesíteni. Így a gazdaságpolitika minden ága mögött áll, emlékezteti a gazdasági ágakat, hogy ne felejtsék el nem emberi szenvedéseken keresztül kell gazdasági érdekeket megvalósítani. Lényeges, hogy a szociálpolitikai tartalmat az adja meg, hogyan kezelik a törvényeket azok az emberek akik a törvényes rendelkezések végrehajtására vannak hivatva, átérzik-e a szociálpolitika szellemét. Keletkezésekor elsősorban

munkáspolitika volt Ez abból a korból következik amelyben keletkezett, ekkor a munkásosztály szorult segítségre. A munkáspolitikát három részre osztották. 1. Törvényes munkásvédelem: törvények alkotása azok megfelelő végrehajtása 2. Munkások önsegélyezése: munkások számára érdekképviseletek 3. Munkásjóléti tevékenység: gyárostól kezdve a hatóságokig mindenki belátással legyen a munkásság iránt. A munkásjóléti közigazgatás körébe tartozik a szegénygondozás és a szegénysegélyezés is. A szociálpolitika esetében könnyen keletkezhet egy olyan látszat ami arra utalhat, hogy az erkölcsi szempontok kerülnek előtérbe az ésszerűség helyett. Az ésszerű meggondolás is szociálpolitikát követel > nem csak az alsó osztályok az élvezői, hanem – közvetve – a felsők is. - Egészségügyi problémák elhárítása - Jogászi megközelítésből Nagy tömegek olyan helyzetben vannak, hogy nincs mit veszíteniük. Ez a

tudat ellentétbe állítja őket az állammal, az egész társadalomra és ezek a rétegek azután azt képzelik, hogy akármi történhet, ők csak nyerhetnek rajta. Ennek legerősebb táplálója a nyomor Ezek az ésszerű okok kezdtek abba az irányba hatni, hogy belátták, nem szabad arra az álláspontra helyezkedni, hogy akinek jó dolga van, nem törődik azzal, aki rossz viszonyok között él. Ellenérvek A szociálpolitika megakasztja a termelést > rontja a versenyképességet - Nem csak a földdel, tőkével kell józanul bánni, hanem a munkaerővel is. Lassítja a gazdasági fejlődést. - Viszont alacsony színvonalon lévő ember nem tud annyit teljesíteni, mint egy emberi színvonalon lévő munkás. >Magasabb munka magasabb színvonalú emelkedést kíván. A szociálpolitika fontosságát már a vállalkozók is elismerték. A szociálpolitika célja olyan állapot elérése, melyben mindenki érzi, hogy a nemzeti közösség tagja és hogy nem csak ő van

közösségért, hanem az ő támasza is. Így a szociálpolitika igazi nemzeti közösség alapvetője lesz