Economic subjects | Finances » Állam, kormányzat, kultúra

Datasheet

Year, pagecount:2001, 4 page(s)

Language:Hungarian

Downloads:31

Uploaded:May 09, 2010

Size:41 KB

Institution:
-

Comments:

Attachment:-

Download in PDF:Please log in!



Comments

No comments yet. You can be the first!


Content extract

1 A/20. tétel: Állam, kormányzat, kultúra Minden társadalomnak van egy többé-kevésbé elkülönülő alrendszere, ahol a társadalom működését szolgáló döntéseket meghozzák, és ezeknek a döntéseknek a végrehajtását biztosítják, szükség esetén kikényszerítik. Ez az alrendszer a politika, s a döntések végrehajtásáról a modern társadalmakban az állam gondoskodik. Alapfogalmak Állam: az a politikai intézmény, amely egy pontosan körülhatárolt területen egyedül alkalmazhat kényszert. Az állam vethet ki adókat, börtönözhet be bűnözőket, üzenhet hadat más államoknak. Kormányzat: azokból az egyénekből áll, akiknek joguk van állami hivataluk folytán erőszakot alkalmazni. A különbség az állam és a kormányzat között, hogy az állam tartósan fennmarad, míg a kormányzatban részt vevő személyek előbb-utóbb kicserélődnek. Politika: a társadalom tagjainak és csoportjainak arra irányuló tevékenysége, hogy az

állami döntések meghozatalára feljogosító pozícióba jussanak, ezeket a pozíciókat megtartsák, vagy legalábbis ezeket a döntéseket befolyásolhassák, vagyis hatalomhoz jussanak, illetve a hatalmat megtarthassák. Hatalom: olyan viszony, amelynek keretében a hatalmat birtokló személynek módja van arra, hogy a hatalmának alávetett személyeket arra bírja, hogy szándékainak megfelelően viselkedjenek, akár egyetértenek az utóbbiak ezen szándékkal, akár nem. Uralom: legitim hatalom, a hatalmának alárendeltettek elfogadják azt, hogy ezt a szándékot szolgálniuk kell, a hatalmat birtoklónak az utasításait végre kell hajtaniuk. Tradicionális uralom: a hatalomnak alávetettek azért fogadják el legitimként a hatalmat birtokló személy hatalmát, mert az a hagyományokon alapul. Karizmatikus uralom: a legitimitás alapja az uralkodó személyisége, az alattvalóknak az a meggyőződése, hogy az uralkodó annyira bölcs, bátor, jó vagy igazságos

ember, hogy ennek alapján teljesen jogosult arra, hogy alattvalóit vezesse. Racionális-legális: az uralkodó hatalma azon alapul, hogy az adott társadalomban elfogadott alkotmányjogi szabályok szerint került uralomra, és az érvényes jogszabályoknak megfelelően, azokat semmilyen esetben sem sértve gyakorolja uralmát. Demokrácia: demokratikus a politikai rendszer abban az esetben, ha a társadalom tagjai, az állampolgárok erőszak nélkül leválthatják, kicserélhetik az uralmon lévőket, ha többségük nincs velük megelégedve. Azokban a politikai rendszerekben, ahol meghatározott időnként olyan parlamentális választásokra kerül sor, ahol több párt indulhat, és ahol a választáson többséget kapó párt vagy koalíció alakít kormányt, demokrácia van. Totalitáriusnak nevezzük azt a diktatórikus politika rendszert, amely nem tűri a nyílt politikai ellenzéki tevékenységet, és ezen túlmenően az állampolgárok magánéletébe is bele kíván

szólni, gondolkodásukat is ellenőrzi és szabályozni kívánja. A totalitárius politikai rendszer ennek érdekében egypártrendszert vezet be, hivatalos ideológiát fogalmaz meg, ezzel ellentétes gondolatokat, világnézetet nem tűr el, monopolizálja a kommunikáció csatornáit, közvetlen beleszólással kormányozza az egész gazdasági életet, uralma alatt tartja a fegyveres testületeket, és végül a politikai rendőrségen keresztül terrorizálja az egész társadalmat. Autoritáriusnak nevezzük azt a diktatórikus politikai rendszert, amely nem tűri a nyílt ellenzéket, de az állampolgárok magánéletébe és gondolkodásába való beavatkozástól többékevésbé tartózkodik. Párt: olyan szervezett csoportok, amelyeknek kifejezett céljuk a politikai hatalomra jutás, illetve a hatalom megtartása. 2 Nyomást kifejtő csoport: olyan szervezett csoportok, amelyek célja nem a politikai hatalomra jutás, hanem a politikai döntések befolyásolása,

saját érdekeiknek megfelelően. Mozgalom: kevésbé szervezett társulás, amelynek megszületése nem valamilyen részcsoport érdeke, hanem a társadalom valamilyen súlyosnak tartott problémájának felismerése és az ennek orvoslására, legtöbbször a társadalom alapvető megváltoztatására való törekvés. Civiltársadalom: civiltársadalom alatt értik a társadalomnak mindazokat az autonóm szervezeteit – az egyesületeket, köröket, egyházakat – amelyek nem függnek az államtól. Jóléti állam: jóléti államnak nevezzük az olyan államot, amely a jóléti juttatások széles körét biztosítja állampolgárai számára, vagyis messzemenően gondoskodik polgárai jólétéről. Módszerek A politikai szociológiában gyakran használják forrásként a politikai közvélemény-kutatások eredményeit. Ezek a közvélemény kutatások elvben és általában reprezentatív lakossági mintákon alapulnak, tehát véletlenszerűen választják ki a vizsgálni

kívánt sokaságból a megkérdezendő személyeket. Speciális módszereket, mélyinterjúkat, írásos dokumentumok vizsgálatát szokás használni, amikor valamely helyi társadalom, település hatalmi viszonyait kutatják és amikor egy-egy meghatározott politikai döntés meghozatalának körülményeit kutatják. Elméletek Az állam Az állam és a kormányzat szociológiájával kapcsolatos alapvető elméleti kérdés, hogy mi az állam és a kormányzat funkciója. Két szélsőséges álláspont található a szociológiai irodalomban. Karl Marx és a marxisták szerint az állam és a kormányzat egyszerűen az uralkodó osztály érdekeit szolgálja ki, a fennálló társadalmi rendszer fenntartására törekszik, éspedig akár a szegényebb rétegeket támogatja a szociálpolitikán keresztül, akár pedig az elégedetlen tüntetők közé lövet. Az ellentétes felfogás szerint az állam messzemenően független a gazdasági uralkodó osztálytól, annak

érdekeitől. Az állam arra törekszik, hogy a társadalom tagjai minél nagyobb részének megelégedésére kormányozzon, az érdekellentéteket kiegyenlítse, a közrendet biztosítsa, a társadalomnak a külső erőktől való függetlenségét elősegítse, és a külső beavatkozástól megvédje. Abban a kérdésben, hogy kinek a kezében van a hatalom, ki határozza meg vagy befolyásolja az állami döntéseket, szintén két elmélet áll egymással szemben. A pluralista elmélet szerint sok különböző érdekcsoport közötti vitában és versenyben alakul ki a végső döntés. Az elitelmélet szerint viszont egy szűk elit hozza meg a döntéseket, ez az elit szoros személyi kapcsolatban áll, hasonlóan gondolkodik, hasonló érdekeket képvisel. A nemzetállam Az állam szerepével kapcsolatos másik elméleti kérdés, hogy a nemzetállam változatlanul fennmarad-e vagy fokozatosan háttérbe szorul, veszít hatalmából. A nemzetállam eszméjén azt az

elképzelést, politikai célt kell érteni, hogy egy nemzetnek minden tagja legyen egy adott nemzetállam alattvalója, és hogy egy állam minden polgára legyen az államalkotó nemzet tagja. Egy kritika szerint a modern társadalmakban mind a piac, mind az állam csődöt mondott bizonyos problémák megoldásában, ezért a jólét megteremtésében ismét egyre nagyobb szerephez jutnak a különféle kisebb-nagyobb közösségek (a családtól és rokonságtól az egyesületekig és a szomszédsági közösségeikig). Állampolgári kultúra A demokrácia létrejöttének és fennmaradásának fontos elmélete a demokratikus vagy állampolgári kultúra meglétében látja a legfontosabb tényezőt. Ez a politikai kultúra azt jelenti, hogy az állampolgárok tájékozottak és elkötelezettek a politikai kérdésekben, aktívan részt vesznek a politikai vitákban, racionálisan gondolkodnak a politikai kérdésekről. 3 Ugyanakkor az sem előnyös, ha az állampolgárok

túlságosan aktívak minden politikai kérdésben, az aktivitás mellett érvényesülnie kell a kormányzati intézkedések elfogadásának is. Totalitarizmuselméletek A demokrácia feltételeire vonatkozó kérdés ikerpárja az a kérdés, hogy milyen feltételek segítik elő a totalitárius és az autoritárius rendszerek létrejöttét és fennmaradását. A kérdést 1945 után különösen aktuálissá tette az az aggodalom, hogy a második világháború után a győztes hatalmak által létrehozott demokratikus rendszerek Németországban és Olaszországban nem fognak-e újra elbukni szélsőséges autoritárius mozgalmak nyomása alatt. Más kérdés hasonlóképpen aktuális a rendszerváltozás után a közép- és kelet-európai országokban: megerősödnek és fennmaradnak-e a demokratikus politikai rendszerek, vagy milyen erők hatására következhet be a visszatérés valamilyen félig-meddig autoritárius rendszerhez. A legegyszerűbb totalitarizmuselméletek a

piacgazdaságokban bekövetkezett súlyos gazdasági válsággal, igen nagy tömegek munkanélküliségével és gazdasági lecsúszásával magyarázzák a totalitárius rendszerek hatalomra jutását. Elméletileg igényesebb az a magyarázat, amely a totalitárius rendszert a sikertelen vagy a megkésett modernizációval hozza összefüggésbe azokban az országokban, ahol nem volt kellőképpen erős a polgárság ahhoz, hogy a modernizációt demokratikus politikai rendszerben valósítsa meg. A két világháború között elterjedt volt az a gondolat, hogy a totalitarizmus a tömegtársadalom következménye. Az eltömegesedés, az elgyökértelenedés kétféleképpen is érthető, egyrészt úgy, hogy az iparosodás és városiasodás következtében nagy tömegű parasztszármazású és vidéki lakos költözik be a nagyvárosokba, ahol társadalmi értelemben atomizálódnak. A gyökértelenedés egyik következménye a hagyományos munkásosztály meggyengülése. Közel

állnak ehhez azok a totalitarizmusmagyarázatok, amelyek a marginalizálódott értelmiségiek teljes értékvesztése, nihilizmusára hivatkoznak. Végül ott vannak a pszichológiai magyarázatok. Ezek szerint az egyik legkorábbi és egyben ma is sokat hivatkozott elmélet szerint a totalitarizmus iránt egy különleges személyiségtípus, az autoritárius személyiség fogékony. Szintén a második világháború alatt fogalmazta pszichológiai jellegű totalitarizmusmagyarázatát E. Fromm Eszerint a modern társadalomban megnövekedett szabadság és individualizmus a társadalom tagjainak egy része számára súlyos lelki problémákat okoz. A múlt gyakorlatával ellentétben ugyanis nem tudnak a hagyományos kulturális sémák alapján dönteni életük kérdéseiben. Demokrácia és piacgazdaság A rendszerváltás előtt elsősorban Kelet-Közép-Európában, de a világ más részein is égető kérdés volt a demokrácia és a piacgazdaság összefüggése. A

kérdést két részletre lehet felbontani: 1. Szükséges-e a piacgazdaság működéséhez a demokrácia, vagy pedig autoritárius politikai rendszer mellett is képes a piacgazdaság működése? 2. Szükséges-e a politikai demokrácia működéséhez a piacgazdaság, vagy egy központilag tervezett és/vagy legalább részben a termelőeszközök állami tulajdonán alapuló gazdaságban is működhet demokratikus politikai rendszer, más szóval lehetséges-e szocialista demokrácia? Nemzetközi tendenciák Az egyik tendencia: az utolsó két évtizedben a demokratikus politikai rendszerű országok számának növekedése és a totalitárius és autoritárius rendszerű országok számának csökkenése. 4 A fejlett és régebb óta demokratikus országok egy részében az állampolgárok érdeklődése a politikai kérdések iránt alábbhagyott, a választásokon való részvételi arány sok helyütt csökkent. Ezt szokás a politikából való általános

kiábrándultságnak nevezni A hagyományos politikai pártok támogatottsága, valamint szavazatainak száma egyaránt csökken a választásokon. Kérdés, hogy a hagyományos jobbközép konzervatív-liberális és balközép szociáldemokrata kettősség fennmarad-e. Korábban a szociológusok egy része lényeges szerepet játszott a jóléti juttatások rendszerének kiépítésében, a jóléti állam konkrét elemeinek kidolgozásában. A fejlett országok népességének öregedése és a sok országban tartósan magas munkanélküliség szinte automatikusan a jóléti kiadások növekedése irányában hat. Ha pedig a jóléti kiadások aránya a GDP-n belül tovább nő, akkor az vagy költségvetési deficitet okoz, vagy az adók növelésével kell a költségvetési bevételeket növelni. Magyarországi helyzet A szocialista korszak utolsó éveiig nem voltak politikai szociológiai adatfelvételek Magyarországon. Az 1980-as évek második felében készült

adatfelvételek arra engednek következtetni, hogy a rendszerrel való elégedetlenség gyorsan nőtt és magas szintet ért el. A rendszerváltás után lehetőség nyílt politikai szociológiai adatokat gyűjteni, az adatfelvételek száma gyorsan nőtt. Ezeknek egyik legaktuálisabb kérdése az volt, hogy mekkora az 1990 után létrejött piacgazdasági rendszer és a demokratikus intézmények támogatottsága a társadalomban. Azt tudjuk, hogy az egyéni jövedelemmel, életkörülményekkel szembeni elégedetlenség igen nagy. Kérdés az, hogy ez mennyire függ össze az ország gazdasági és politikai rendszerével való elégedetlenséggel. Magyarország azon kivételes esetek közé tarozott, ahol nemcsak a jelenlegi gazdasági rendszer megítélése volt kedvezőtlenebb a rendszerváltás előttinél, hanem a szocialista politikai rendszert is valamivel pozitívabban értékelték, mint a jelenlegit. A jóléti juttatások reformjának kérdései a rendszerváltás óta

nemcsak a hazai társadalomtudományok, hanem a közvélemény érdeklődésének is középpontjába kerültek. Korántsem világos, hogy a magyar társadalom tagjai mit kívánnak a jóléti szolgáltatások vonatkozásában. Ennek a kívánságoknak a felmérésében játszhat szerepet a szociológia Társadalompolitika Egyrészről el kell fogadnunk, hogy a politikai demokrácia alakulása nagymértékben függ a társadalom demokratikus kultúrája és a civiltársadalom fejlődésétől, ezért illúzió lenne azt várni, hogy egy-egy alkotmányjogi szabállyal meg lehet teremteni a szilárd demokratikus társadalmi viszonyokat. Másrészről azonban nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy konkrét jogszabályok egy adott időszakban erősen befolyásolhatják a politikai viszonyok alakulását, és az utóbbiakban megindult jó vagy rossz fejlődést később már nem lehet visszafordítani. Teljes mértékben a konkrét jogszabályoktól függ az állam szerepe a jóléti

szolgáltatások területén. Az utolsó évtizedekben a szociológián belül, sőt attól némileg már elkülönülve új tudományág kezdett kialakulni, amely a szociálpolitikát kívánja tudományos eszközökkel vizsgálni és döntéseit megalapozni