Datasheet

Year, pagecount:2006, 11 page(s)

Language:Hungarian

Downloads:96

Uploaded:November 27, 2010

Size:115 KB

Institution:
-

Comments:

Attachment:-

Download in PDF:Please log in!



Comments

No comments yet. You can be the first!

Content extract

http://www.doksihu A cselekvő beszéd Nem hinném, hogy valamiféleképpen az értetlenkedés veszélyével kellene számolnia bárkinek a felvetett téma kapcsán, ha mindehhez már olyan szavakat társít, melyek magának a cselekvő beszéd mibenlétének meghatározásához, mint szóesemény van elsődlegesen közük. A dolog érdekességén talán csak az emelhet kissé, ha a hermeneutikai megközelítéseket olyan területtel társítjuk, melynek gyökerei talán csak az elvontabb rétegeiben maradt meg, mint ilyen beszédre reflektáló vagy magára a hermeneutikára válaszoló tudományág. Itt a kommunikációelméletre gondolok, még jobban leszűkítve a kört a médiatudományok és azok tárgyára, a médiára. A jelen médiaéletére vonatkozó leírások olyan képet adnak, mely arra indíthat minket, hogy újraértelmezzük nemcsak a jelennel, de a médiával való általános, megszokott, mindennapos kapcsolatunkat. Természetesen legtöbbször aggályokkal

töltenek el a statisztikák, vagy a médiahatások tanulmányozása, melyek mögött ott húzódik a legtöbbször elég kiterjedt érdekeltségi kör, mely hol eszmei, hol gazdasági belátások eredményeként alakítja a napi programunkat, legalábbis azt a részét, mely a médiumok által behatárolt. A kereskedelmi csatornák az érdeklődésünket, a minden esti filmnézésünket, az időnket adja el a reklámoztatóknak, mint mennyiségben kifejezhető terméket. A közérdeklődést térképezi fel eladva így egymásnak minket és a gyártókat. Ki vesz meg mit, vagy mi vesz meg kit? Talán nevetségesen hangzik a kérdés, viszont temérdek haszonnal jár minden nap ez a bolondos felvetés a médiumokat képviselő személyeknek, vagy a médium által rejtett személyeknek. Hogyan határozzuk meg magunkat ebben a körben? Ezen a ponton temérdek szempont szerint közelíthetünk a befogadók fogalmának megközelítéséhez, viszont maga a médiakutatás, a

kommunikációelmélet nagyban bátorít 2 http://www.doksihu minket e kapcsolat olyan határokat megütő vizsgálódásra, mellyel helyesen tudjuk használni a médiát, őrizkedve a kiszolgáltatottságtól, ugyanakkor a kiszolgáltatottságot képtelenek lévén elkerülni, olyan azonnali meglátásokra legyünk képesek, melyek a pillanati megtörténések, hatások, jelenségek azonnali helyes értelmezését jelentik. a globális falu 1 Marshall McLuhan szeméből Ugyanazok a szavak elmondva szemtől szembe, leírva vagy a TV-ben különböző üzenetet hordoznak és adnak át. Az életmód pedig elsősorban úgy alakul, ahogyan az egyén feldolgozza az információkat. Marshall McLuhan ebben a helyzetben szűkszavúan fogalmaz: a médium maga az üzenet. Maga a médium többet változtat az emberen, mint a tartalma együttvéve. Minden korban igazából egy domináns médium uralkodik az emberen. Az emberi létet elsősorban a kommunikációs eszközök alakítják Ezen a

ponton kell figyelembe venni a beszéd, az írás, a nyomtatás, a fényképészet, a rádió vagy a televízió megjelenéseit. Ezek szerint négy periódust jelölhetnénk meg: a törzsek korát, az írástudók korát, a nyomtatás korát és az elektronika korát. Ha a történelmet a média szemszögéből való vizsgálattal elemezzük, akkor igazolható a négy kor elképzelése, melyben a törzsek korát a történelem akusztikus fejezetnek nevez, mivel a falu egy olyan akusztikai hely volt, ahol a hallás, a tapintás és a szaglás volt fejlettebb. A cselekvés és reakció egy időben történt, nem tudták a külső szemlélő szerepét felvenni. Itt a csoporthoz tartozás volt a norma, nem pedig az elkülönülés. Talán éppen ezért a törzsi ember sokkal szenvedélyesebb volt, az érzelmek olyan spontán módon jutottak közlésre, mint hanglejtés, mely sokkal telítettebb érzelmekkel, mint az írott szöveg. Mindez természetesebb volt Az írásbeliség kora

egyidős az ábécével. Az információ már nem feltételezte a törzsbenmaradást. Elősegítette az írás a civilizált elkülönülést Aki olvasni tudott az váltott az érzékszervek terén a fülről a szemre. Mellékesen, McLuhan a fonetikus ábécét látja a matematika, a természettudományok és a filozófia keletkezésének okaként. 1 Em Griffin, Bevezetés a kommunikációelméletbe, (First Look at Communicational Theory), Harmat, 2001. 23. fej, Technológiai determinizmus, Marshall McLuhan 3 http://www.doksihu A nyomtatás kora következett, mely az ipari forradalom prototípusa. Ez a vizualitást széleskörben elterjesztette, mivel a nyomtatott betűnek az ismételhetőség a legfontosabb tulajdonsága. Ugyanígy az egyforma árucikkek tömeges piacradobását a nyomtatás előlegezte meg. A regionális nyelvjárások valamiféleképpen egy egységes felé tömörültek, melyet esetlegesen a nacionalizmus okozójának is vélhetnénk. Mégis a legjelentősebb

hatása ezen korszaknak abban van, hogy a társadalom darabokra hullott általa. Megerősítette és hangsúlyozta a vizualitást Megteremtette a hordozható könyvet, melyeket az emberek magukban, másoktól elkülönülve olvashatnak. A könyv tehát az individualizmust dicsőíti. Az elektronika kora: a globális falu létrejötte. Immár véget ért a nyomtatott szónak a hatalma, felváltotta az elektronikus információátadás. A média újra törzsekbe helyezi az embereket. Az információ újra számottevő késés nélkül terjed, ez pedig visszavezet az ábécé előtti szóbeli hagyományhoz. Ezt a világot az azonnaliság jellemzi, melyben minden rezonál, minden másra, mint egy elektromos mezőben. Egy globális falu lakói vagyunk a technológiai determinizmus által. 2 Azért találtam lényegesnek ezt a Marshall McLuhan féle korszakolást megemlíteni, mivel beláthatóbbá teheti a mában meglévő kommunikációs jelenségek alapjait, mely mindezek szerint jóval a

keretein kívül szemlélheti hatásait. A globális falu nem mentesít mégsem az individualizmus néha hasznos, viszont a leginkább veszedelmes következményeitől. A kommunikáció új instrumentumot kapott, melyet mohón használ, ugyanakkor megfeledkezik egy lényeges mozgási köréről. A személyközi kapcsolatokban megnyilvánuló és azt megteremtő kommunikáció ezen terület perifériája manapság. Az információ lényegesebb, mint a közlő és a válaszoló személye. 3 Joggal tehetnénk fel a kérdést, hogy miért kell mindezek után kommunikálni? Érdemes felfigyelnünk a beszélgetéseink szándékaira és eszközeire. A kommunikáció meghasonlását jósolgatják sokan ugyanakkor egyesek már tapasztalatokkal támasztják alá annak a kommunikációnak a meglétét mely saját magát abban teszi lehetetlenné, hogy a tökéletesítését sürgeti folyton. Megfigyelhető a globális falu akusztikus elektronikájában is, hogy a kommunikáció éppen a közlés

sokrétűségével és nagy mennyiségével építi fel 2 Filmek, melyek a technológiai determinizmust szemléltetik: A híradó sztárjai (Broadcast News), Háborús játékok (War Games) 3 Vö. Mike Nichols, Closer (Közelebb)c filmjét, Columbia Pictures 4 http://www.doksihu azokat a határokat az emberek között mely mögött pontosan a kommunikáció retorikai tökéletessége által marad meg személytelennek a társára nézve. Elidegenedünk éppen a kapcsolatteremtés és ápolás jegyeit öltve magunkra. Ugyanakkor pozitívumként könyvelhető el az a jelenség is, mely abban áll, hogy a megértés és az együttműködés nem kell feltétlenül a nyelvi kommunikációra szorítkozzon, sőt még a szerelem vagy a barátság keletkezését sem kell a beszélgetés megelőlegezze nagyon sok esetben. Ugyan ez nem általános az esetek többségét tekintve viszont olyan szintre is eljuthatott a szóbeli kapcsolatteremtés ilyen értelemben vett fejlettsége, hogy az

már szinte mellőzhetővé válhat. 4 A cselekvő beszéd, mint a korszakok információviharában örök vándor, ilyen új szabályoknak megfelelve marad meg a maga érdekes egyediségében. Ugyanabban a helyzetben két különböző nyelvet beszélve fér meg a beszédesemény, szóesemény hermeneutikája, mely az isteni szó történése és a médiakommunikáció, mely csupán elméleteire koncentrálva olyan terepet kénytelen biztosítania az előzőnek, mely mindkettejük számára frontvonal a médiumok reakciói miatt. Mielőtt tévesen egy vészjelentéshez hasonló leírást adnék a beszédeseményről és a média viszonyáról, nagyobb figyelmet kellene szentelnem a szóban forgó beszéd hermeneutikai felvázolására. beszédesemény Gerhard Ebelingnél Hatásában és hatalmában látva a beszédesemény mivoltát belátható, hogy soha nem haladhatja meg, nem oldhatja fel a tény-szavakat. Azok visszatükrözését magától eredezteti, kivonva az emberi

teljesítmény alól. Viszont ezen a ponton egy folyamatról beszélhetünk a szó olyannyira szoros értelmében, mely a közlést, mint annak időbeli folyamatát jeleníti meg. Ezért is tovább mutat egyfajta elmélet- és szabályrendszerből álló komplexumon. Arra a kérdésre, hogy ez milyen lényegi különbségben tünteti fel az Írást, mint szót ez a meglátás, azt kellene felelni, hogy másokkal ellentétben mindez nem a saját maga megértetését tűzte ki célul, hanem magasabb szintű szándékok által vezérelve, 4 Ld. Jim Jarmush, Ghost Dog (Szellemkutya) és Dead Man (Halott ember) c filmjét 5 http://www.doksihu magát a megértést akarja segíteni mintegy magán keresztül. Ontikus változtatásokat hirdet az ember életére nézve ugyanakkor létösszefüggéseket értet meg melyben az ember benne foglaltatik. Itt lenne értékes leszögezni ugyanakkor, hogy az Írás minden olyan általunk keresettet már előre magában foglalt melyet mi a

létünkben a tudományok, művészetek által kutatunk. Ebben rejlik a kommunikáló Biblia tekintélye, mely ilyen úton az embert jeleníti meg Isten előtt. 5 Luthernél ez a tekintély olyan tapasztalatokon alapszik, mely üdvösség, bűnbocsánat, új élet megízlelésében szigorúan személyes. A cáfolat éppen ezért semmilyen szinten nem lehet Luther számára igaz, mely mindezek ellen szólana. Az Írás kinyilatkoztatás jellege ebben keresendő leginkább. Scriptura Sacra sui ipsius interpres, minden azon múlik, mennyire vagyok hajlandó megengedni, hogy megtehesse, mint olyan, melyben Isten mindenről, ami engem érint már rendelkezett. Ez a tekintély tehát az élethatalom-jellegében keresendő, mely az egyetlen hitelesítő faktora. Így nem egy üzenetet értek meg, hanem a nyelvi összefüggéseken túl a magam létösszefüggéseire szerzek rálátást olyan szón keresztül, mely kifejezetten a hallásra irányul. A hallás ontológiai elsőbbséget kap

szemben a gondolkodással és így jut el a hatékonyságához maga az Írás. A lutheri hermeneutika, melyet Walter Mostert vázol fel eléggé összetetten azt a kérdést eredményezheti a fentebb fejtegetett hermeneutika-média kapcsolatban, hogy az ember hogyan formálja meg a médiában helyet foglaló Írásból az énképét, mely sok zavaró körülményt félretéve a legzavaróbbnak saját magát, az embert tekintheti, mely az önmaga értelmezésével hivalkodik. Ezúton pedig az önmagát értelmező Szentírás kinyílik ugyan de nem közölhet. Amikor az értelmezés az ember tetszését kell elérnie, vagy azon nem engedtetik túllépnie, akkor ott nem értelmezheti önmagát az Írás, ennek eredményeként az ember is helytelen képet fest úgy magáról, mint az Írásról. Mindezek latolgatása közben felmerült bennem a kérdés, hogy mennyiben érdemes ezúton a Bibliát, mint a szót venni magunkhoz, hogyha nem rendelkezünk mindazzal az előzetes készülettel,

mely megvéd a félreértelmezés veszélyétől. Ugyanakkor nem mondhatnám azt sem, hogy a szó nem történhet meg a magát értelmező Walter Mostert, Az „Önmagát értelmező Szentírás”, Luther hermeneutikájáról. Hermeneutikai Kutatóközpont Budapest 1996. 5 6 http://www.doksihu ember felé. Tehát az érem mindkét oldalát látva, nem állapodhatom meg teljes biztonsággal egyik nézeten sem. Ugyanakkor mindkettővel egyetérthetek Abban vélem fellelni a cselekvő beszéd, mint a meghirdetett szó mibenlétét, hogy azt a személyes tapasztalatot adja úgy annak, aki önmagát értelmezi és igazolja a kényelmét egy újabb írásos bizonyítékkal, mint annak, aki engedi megnyilatkozni és értelmeznie saját magát, mint megszólalni szándékozó Írást. A hermeneutikának bármilyen értelmezését tekintve leszögezhetjük, hogy a szóeseményhez van köze, pontosabban annak megértésének tanához. Az Írás a meghirdettetésben tölti be

rendeltetését, mint Isten szava így felmerül a kérdés, hogy mindehhez a hermeneutika mivel járul hozzá. Ha megtörténésről beszélünk, akkor mennyiben hat erre a hermeneutika, hogy mindez rendeltetésének megfelelően történjék? A figyelem a nyelvi megközelítésre irányul elsősorban, mint a szóeseménynek a nyelvi úton való kimondás és megértés szintjén való mivoltára. Itt mégis inkább arra kellene felfigyelnünk ismételten, hogy nem a nyelv megértését kell véghezvinnünk, hanem az elsődleges megértés a nyelv által történő megértés. 6 A hermeneutikának mint megértéstan kell jelen legyen mindebben, mivel a szó nem mint a megértés tárgya van jelen, éppen ezért kell a hermeneutikának képeznie a megoldást a megértés problémájára. Tulajdonképpen egy szintre emelhetnénk a szót és a hermeneutikát. A szónak is ilyen értelemben megértető jellege van, csakúgy , mint a hermeneutikának, igazából a szónak is hermeneutikai

szerepkört tulajdoníthatunk. A szó, történő szó. Járulnia kell a fejtegetéséhez a hatalmát, hatását, tehát a jövőjét fejtegető vizsgálódás is minden esetben. Ugyanakkor van jelen a szó hatalmát, jövőjét fejtegető kérdés és a tartalmára irányuló kérdés. Lényegében a kettő ugyanaz Ha történésként vázoljuk fel a szót, akkor helyesen látjuk de csak akkor, ha felvetítjük társas jellegét, melyhez legkevesebb két emberre van szükség. A kommunikáció értelmében tehát itt válaszfal keletkezik a szó alapjait tekintve, mivel a szóesemény esemény mivoltjában alapjaként nem a kijelentést tekinti, hanem a közlést. De nem ebben merül ki a szerepe. A szó a megértést segíti így ha a szó helyesen történik, akkor maga a lét emelkedik magasabb szintre. Ebben rejlik leginkább a fontossága, mivel a lét ebben az 6 Gerhard Ebeling, Isten és Szó, Isten szava és a hermeneutika (1959), Hermeneutikai Kutatóközpont Budapest 1995.

7 http://www.doksihu értelemben az egymással együtt való létet jelenti, tehát a szónak ilyenképpen az a meghatározó szerep jutott, hogy megléte által az ember úgy nyilvánuljon meg, mint ember. Nem kevesebb ennél a küldetése a történő szónak Létezése maga az esemény Közlésként a szó ígéret, mivel a távollevőre utal, homályosabban akkor, amikor a jelenvalóra. Úgy utal a távollevőre, hogy a szó, mint ígéret mintegy jelenvaló lesz magára a távollevőre. Ugyanakkor a távollevő lesz ezúton jelenvalóvá Ha ígérek, jövőt nyitok a másik számára azzal, hogy a távolevőt teszem számára jelenvalóvá ezáltal hitet ébresztek benne. Ugyanígy Isten, szó, hit, jövő az ember emberségéhez nélkülözhetetlenül tartozik, mint üdvtényező. Ezáltal a szóesemény az evangéliumban történik Nem sablonizálható, egyetlen, nincs sokféle ige. Egyedisége abban gyökerezik, hogy amellett, hogy örök, szüntelenül az ember üdvére

van, az embert emberivé teszi, mint hívőt, melynek azon túl Isten az általa elfogadott jövője. Ebben egy az Isten igéje Fellelhető a szöveg szándéka is, mely megegyezik a hirdetői szándékkal, mivel akarja a meghirdettetését, ugyanakkor a helyes meghirdetés eseményét, mint olyan szándék eredményének kell tulajdonítanom, mely a szöveg, a szó olyan törekvése, mely nem csupán a magát közölt írásként körvonalazódik, hanem olyan szándékként, mely az Isten igéjének meghirdetését tette maga elé elsődleges célul. Kivétel nélkül áll mindezekre a történő meghirdetés jelleg, mint prédikációkra, melyek, ha helyes történésben vannak, úgy beszélhetünk helyesen meghirdetett Isten igéjéről, helyesen történő igéről. Mindezek leszögezése után a fentiek és a világ viszonyát értelmezni a mindennapjainkra leképezve nehézségekkel lehetséges. A média karba tett kézzel várja a kihívást, mely ezúton ígérkezik számára.

Milyen érdekek húzódnak meg a háttérben mindezek ütköztetése során? Kiknek érdekei mindezek? Valószínűleg nem jutnánk előbbre e kérdésben még a válasz tudtán sem. A média audio-vizuális hatalma már nem a gyökerekben áll, hanem a hatások tömörülésében keresendő, melyet kirobbantani csak egy ötlet volt hivatott. Nem igazán lehet gazdasági érdekeket felvázolni azon törekvések mögé, melyek az Isten igéjének megtörténésének üzennek hadat, viszont felfogható az aktuális kornak a hozadékaként. 8 http://www.doksihu A felelősség kettős, mivel támadhatóvá teszi az Írást a felelőtlen beszéd, amely nem tulajdonít hitelességet annak, ugyanakkor rombolja a hitet és a gondolkodást is. Ez kell legyen a legigényesebb szó, mivel tiszta hitet feltételez. A mában olyan feltételeknek kell megfelelnie a szónak, mely a hit vakmerőségével társítva semmiképpen nem hivalkodhat, mivel hihetetlenné válik általa. Felelős

beszédre kell szorítkoznia mindannak, aki szólásra lesz felhatalmazva. Nagy a távolság a bibliai nyelvi hagyomány és a mában beszélt nyelv között. A fentebb feltett kérdésre válaszolva, nem azon kellene gondolkodnunk, hogy milyen eszközök kellenének Isten szavának publikálására, hanem, hogy ebben a technikai fergetegben vajon megszólal-e a valódi szó Istenről, mivel olyan feltételezések hangzanak el, melyek Isten mibenlétét, mint a hagyomány velejáróját láttatják. Az ezt követő ijedtség felületes meglátásokat eredményez. Panaszok hangzanak az Istentől való elszakadásra, ezért az egyes embert okolják, a társadalmi viszonyokat, a materializmust vagy az autonómiát. A másik felületes megközelítés pontosan ezek pozitívumként való megítélésében van. Egyenesen haladásnak könyvelik el a vallásos babonából való felnövést, mely a valóság racionális kezelését eredményezi. Az Istenről való beszéd és vélekedés nagyon

összetett helyzettel állít szembe. Meg kell látni, hogy az istentagadás nem a kor találmánya, mivel az egyidős az Isten fogalmával, ugyanakkor a vele kapcsolatos beszéd és kereszténység sem minden esetben sorolható vagy kategorizálható e két oldal szerint. A megtagadás a képmutatásban is, a látszatkereszténységben is jelen van, ugyanúgy a hallgatás Istenről még nem istentagadás. Amiben egyedien különbözik a jelen istentelensége az elmúltakétól, az abban áll, hogy ma már nyilvánossá vált. Minden az ember által kiszámítható területet megtisztít az Istenről való beszédtől, legitim ateizmust képez magának az erkölcsiséget leválasztva az isteniről. Az Istenről való beszéd már nem fonódhat össze korunk világról való tudásával, mint az ezt megelőző korszakokban, éppen ezért jelenhetett meg az ateizmus ilyen felállításban. Az a téves megítélés mely szerint a tudomány, mint a valóság módszeres

megismerése ütközik a keresztény szóval, olyan hitetlenség keletkezéséhez vezetett, mely igazából nincs tisztában magával, mivel nem tulajdoníthat olyan tiszta bizonyságtételt magának, mellyel a szó rendelkezik, mint hit. 9 http://www.doksihu A szó és a kommunikáció viszonyára visszatérve arra mutathatunk rá, hogy a szó által milyen történés zajlik. Egyszerűen válaszolhatnánk, hogy kommunikáció az emberek között vagy információ és annak feldolgozása. Hogy mindez mire jó, azt válaszolhatjuk, hogy a jövőt hivatottak kiszámíthatóvá tenni. Az emberek gondolkodása kiszámíthatatlan és ellenségeivé lehetnek egymásnak. A kommunikációnak az olyan feladata, mely által kezelhetővé tesszük az emberek gondolkodását már abban is meghiúsul, hogy ezáltal az egyéni szabadságot sérteném meg. A jövő biztos megragadása is a jövő-jelleget öli ki a jövőből. Ugyanakkor csak a szó által nyilvánulhat meg a szabadság, vagy a

jövő, mely a szóban biztosított lehet, általa történhet meg. A szó lényeges faktora a jövőnek és igazságnak. Az igazság tulajdonképpen a nyelvben mozog, és akkor válik az ember létének lényeges tényezőjévé, amikor képessé lesz a beszédre. Ebben különbözünk az állatoktól, vagy a tárgyaktól, mivel azok beszéd híján hazudni nem tudnak, az igazság sem szempont számukra. A szó arra rendeltetett, hogy az igazságot szólja. A hazugság pusztító szó és az igazság egészséges, gyógyító szó Ez elsősorban azt jelenti, hogy a valóság hiteles visszaadása szavakba foglalva. Olyan felszínre hozás, mely a valóság titkát képezi parancsként vagy ígéretként. Ezt úgy tünteti fel, mint titkot, mely minket gondolkodásra, hitre serkent. Azzal, hogy a vele való visszaélést orvosolja éppen az embert teszi igazzá. Ez abban áll, hogy az embert szabaddá teszi, mivel a szabadság is, mint az igazság a nyelvre van utalva. Bennem az a

kérdés, hogy az ilyen tulajdonságokkal felruházott szó milyen indítékot ad az azt támadónak. Tulajdonképpen a legnemesebb szándékok vezérlik, még keletkezésének előidézője is pusztán olyan önfeláldozás, mely a szeretetben gyökerezik. Ezen a ponton nem a vitán kellene legyen a hangsúly, mivel mindezzel lehetetlen vitába keveredni, nem térhetek ki az igazságának megkérdőjelezésére, mikor engem akar megszabadítani még a velem való hadakozása látszatával is. Ugyanakkor a másik oldalra állva a védelmemre sem szorulhat egyáltalán, hisz először is ki vagyok én ehhez, és milyen pozitívumot tudnék én ezen végeláthatatlan munka után felmutatni, mint gyalázatot magára a szóra, és szégyent Istenre. Maga Ebeling is óv az önfejű lépésektől, melyek csak a helyzet elfajulásához vezethetnek el. Nem kell a szókincsünket modernizálni ilyen megfontolásokból, legalábbis nem lehet ettől megoldást várni, sem a hitvallásos

vitézkedéstől. Mindez arról 10 http://www.doksihu beszélne, hogy elvesztettük a szóba vetett hitünket, és ezen a ponton temethetnénk el a keresztény igehirdetést. A propaganda Isten szavát csak meghamisítani képes Mikor kell Istenről beszélni? Téves az a meglátás, hogy a közélet technizálása és racionalizálása végett visszahúzódott keresztény szó egyfajta hanyatlásban szenvedne, mivel saját alkalmakat teremtett, és mert a privát szférában mozog. Sokkal inkább kellene a belső problémákban meglátni azokat az alapvető veszélyeket, melyek olyan fényben vetítik a világ felé a szót, mely egyértelműen nem felel meg a szigorú kritériumoknak, nem hiteles, nevetséges, maradi stb. Ezek a belső sebek ugyancsak a szóban nyerhetnek gyógyulást, mely a maga folytonos eseményében kimeríthetetlen. A média és a szó (ige) viszonyát tekintve olyan kapcsolat rajzolódik ki bennünk, melyet ugyancsak maga a média közvetít felénk, mivel

a heves védekezések a racionalizált valóságfelfogás ellen ugyancsak a médiában kerül piacra. Másrészt a szó fegyverzetének felét soha nem tapasztalhatja meg, mivel nem hazudhat, szemben a médiával, mely ennek is nagyban helyet ad. Belátható, hogy a kommunikáció, a média, a propaganda támadása ellen a szó nem hivatott haditervet készíteni. Ehelyett, már régen magában hordozza készen. Olyan társra lelt a cselekvő beszédben a propagandával támadó, melynek ütései nem találnak olyan válaszra, melyet képes lenne kiszámítania. Amíg elfoglalt a módszeres támadással, a szó nem szűnik meg a saját maga megtisztításával az embert megtisztítani. Szabadsága van nem viszonoznia a támadást ellentétben a támadó folytonos kényszerével. Nem tarthatja méltónak feladatához az ilyen foglalatoskodást, ellenben megtörténik pontosan az „istentelenek szavában” akár, anélkül, hogy arról azok tudomást szereznének. Hatalmát a szónak

abban látom, hogy olyan szeretettel bír, mely a támadást csak annyiban reagálja, hogy az Isten és a szó viszonyában rejlő gondokat, nehézségeket keresi, viszont soha nem kezd védekezésbe vagy támadásba. Ez a szó mely teljhatalmát a Krisztustól nyeri, olyan igazságot hordoz melybe vetett hite által bárki hozzámehet, mely által életszükségletünk lesz a szó és mint így tudatosított beszédet tudjuk továbbadni a mentő isteni szót. Ehhez viszont olyan kommunikátorok kell 11 http://www.doksihu legyünk, akik olyan érzékenyek Isten szavára, hogy az azt támadók szavában is azt hallják. 7 Irodalom: EBELING, Gerhard 1995, Isten szava és a hermeneutika, Isten és szó, Budapest, Hermeneutikai Kutatóközpont, ford:Lukács Ilona. GRIFFIN, Em 2001, Bevezetés a kommunikációelméletbe, Harmat, ford. Szigeti L László. MAIER, Gerhard 1997, A történetkritikai módszer vége, Hogyan magyarázzuk az Írásokat?, Harmat, ford. Borsos Péter és Boros

Attila MOSTERT, Walter 1996, Az „Önmagát értelmező Szentírás”, Luther Hermeneutikájáról, Budapest, Hermeneutikai Kutatóközpont, ford. Seben István PORTER, David 1988, User’s Guide to the Media, Frameworks for Living, Inter-Varsity Press. Dr. TÓTH Kálmán 1994, Bibliafordítás-Bibliamagyarázás, Budapest, Kálvin Kiadó. 7 Gerhard Ebeling, Isten és Szó, Isten szava, (1959), Hermeneutikai Kutatóközpont Budapest 1995. 12