History | Higher education » A tudor korszak gazdasági változásai, az angol polgári forradalom előzményei

A TUDOR-KORSZAK GAZDASÁGI VÁLTOZÁSAI, AZ ANGOL POLGÁRI FORRADALOM ELŐZMÉNYEI Angliában ekkor nyugodt volt a politikai helyzet, az uralkodó és a társadalom között összhang volt. Ez egy jól működő abszolutizmust tett lehetővé, melyben az uralkodó lemondott a széleskörű szabályzásról, és szélesebb mozgásteret engedett a polgárságnak. A polgárság így fejlődésnek indult, és a gazdaság tőkés fejlődése is elkezdődött. 1. Mezőgazdaság: Ez a fejlődés a mezőgazdaságra is érvényes volt, itt is tőkés átalakulás ment végbe. A mezőgazdaság fő feladata ekkor a textil ipar alapanyaggal való ellátása volt. A parasztság is átalakult, a bekerítések miatt elvesztették földjeiket, ahol intenzív állattartás alakult ki. 1381ben megindult a jobbágyrendszer bomlása, a paraszti réteg kezdett eltűnni Kis része földjének tulajdonosa lett, nagyobb része pedig földjétől megfosztva kisbérlő, vagy bérmunkás lett. Ez a folyamat a

XVI században gyorsult fel igazán A parasztság tehát több részre bomlott. Voltak yeoman-ok, vagyis a tőkés bérlők, akik főleg juhtenyésztéssel foglakoztak, a szabad parasztok (free holder), akik viszonylagos jólétben éltek, és biztos gazdálkodást folytathattak. A bérlő parasztoknak már nem volt földjük, s így azt a földesúrtól kellett bérelniük. Helyzetük eléggé bizonytalan volt, mivel a bérleti szerződést könnyen fel lehetett bontani. Utánuk következtek a bérmunkások, akik teljesen elvesztették földjüket. Ők a manufakturális iparba kapcsolódtak be (főleg posztógyártással foglalkoztak) Volt még ezen kívül egy negyedik réteg is, a gentry-k (újnemesség) rétege. Ők az újparasztokkal a tőkés ipar továbbfejlesztését tűzték ki célul. 2. Ipar: Az ipar szerkezete is átalakult. A céheket manufaktúrák váltották fel, és kialakult a kiadási rendszer (verlag system), melynek keretében a vállalkozó bevonta a falusi

parasztokat a termelésbe (háziipar). Ezek a parasztok a tőkés vállalkozótól kapták a nyersanyagot, és a készterméket pedig neki adták el. Ennek során szétszórt manufaktúrák alakultak ki, ugyanis a termelési egységek szórtan helyezkedtek el. Ezt később felváltotta a központosított manufaktúra, ami először a textiliparban hozott átalakulást. Ekkor élte fénykorát az angol posztógyártás. A fejlődés a nehéziparban (Sheffield, fémipar) és a hajógyártásban is végbe ment. 3. Kereskedelem: A XVII. század második felétől az angolok is aktívan bekapcsolódtak a világkereskedelembe. Mindez az angol flotta fejlődésének volt köszönhető, akik 1588-ban legyőzték a Nagy Armadát, s ezzel jelentős fölénybe kerültek. A kereskedelem fejlődéséhez az uralkodói támogatás is hozzájárult, ugyanis neki ebből jelentős vámbevételei voltak. Ekkoriban hatalmas részvénytársaságok is alakultak, például a Moszkva Társaság és a Kelet

Indiai Társaság (1600.) Az uralkodói monopóliumok, vagyis egyedárusítási jogok kiadásával fellendült a külkereskedelem is, és ekkor tették meg a gyarmatosítás első lépéseit, ám ezek a gyarmatok nem voltak hosszú ideig Anglia uralma alatt. AZ ANGOL POLGÁRI FORRADALOM (1640-1689) I. A forradalom előzményei 1. A nagy földrajzi felfedezések hatásai, a Tudor-korszak változásai: a) gyarmatosításpiac a manufaktúrák termékeinek b) bekerítések gyapjútermelés gyapjúfeldolgozás manufaktúrák c) kialakul a világkereskedelem  meggazdagodik a polgárság: kézművesek: haszon az iparcikkek eladásából kereskedők: vagyonszerzés az áruszállításon 2. A Stuart-dinasztia abszolutista törekvései (1604-49) A Stuart-dinasztia uralkodói I. Jakab (1603-1625) és I Károly (1625-49.) voltak Idejükben a Tudor abszolutizmus teljesen összeomlott. Ennek a fő oka az volt, hogy a Stuart uralkodók egy sokkal keményebb, rendeleti

kormányzást akartak bevezetni. (Ehhez az európai - spanyol, francia - mintákat használta fel.) Problémák: az abszolutizmus gyengesége A külföldi parlamentekkel ellentétben, Angliában a parlament nagy hatalommal bírt, és szilárdan működött. Jakab törekvései tehát felháborodást keltettek a parlamentben, ezért 1628-ban megszavazták a “Jogok Kérvényét” (“Petition of Rights”), melyben a rendeleti kormányzás megszüntetését követelték. A felbőszült Károly ekkor föloszlatta a parlamentet, és mindenféle tárgyalást és kérvényt elutasítva egyedül kormányozta Angliát. Hiányzott az erős hivatali réteg is. Az ő szerepüket az úgynevezett kegyencek próbálták betölteni, akiknek a befolyása ekkor jelentős volt. Ilyen kegyenc volt például Buckingham hercege, (Ő volt a kor férfi szépsége, de sajnos a férfiakat szerette. Ezenkívül nagyon kedvelte a pompát és a szórakozást, aminek következtében az udvart jelentős

adóságokba verte.), Strafford és Laud érsek (a csillagkamara vezetője) A kegyencek mellett az anglikán egyház is jelentős befolyást szerzett. Az uralkodó is anglikán vallású volt. 3. A puritán vallásnak irányzatainak kialakulása Az anglikán irányzatnak azonban ellenzői is voltak, a puritánok (ők voltak az angol kálvinisták, nevük a purus = tiszta szóból ered). A katolikus maradványoktól akarták megszabadítani az anglikán egyházat. Elutasítottak mindenféle külsőséget (bálokat, ünnepségeket) és csak a munkának éltek. 4 fő irányzatuk alakult ki: Presbiteriánusok: vallási téren a világi vezetők (presbiterek) befolyását akarták megnövelni, politikai téren pedig a parlamentet támogatták. Társadalmi bázisát a gentryk és nagypolgárság rétege adta. Ők nem követeltek hatalmas változtatásokat, csupán reformokat akartak. Independensek (függetlenek): ők azt követelték, hogy egyházközösségek önállóak legyenek, és

hogy maguk dönthessenek működésükről. Semmilyen emberi előírást nem fogadtak el, ha az véleményük szerint ellentmondott az isteni törvényeknek. Társadalmi bázisát a középpolgárság adta. Céljuk az alkotmányos monarchia kiépítése Levellerek (egyenlősítők): Egyik vezetője John Lilburne volt. Az egyenlősítők politikai jogegyenlőséget, és egy köztársasági államforma kialakítását követelték. Társadalmi bázisát a kispolgárság és a szegény parasztság alkotta mivel ők voltak azok, akik nem tudtak bekapcsolódni a politikába. Diggerek: ők a legalsóbb társadalmi rétegből kerültek ki, akiknek még magántulajdonuk sem volt, ezért kommunisztikus követelésekkel léptek fel. Ilyen vezető volt G Winstley Az erőteljesen anglikán vallású I. Károly ebben az időszakban kegyetlen puritánüldözést hajtott végre. Az üldözöttek nagy része ekkor Amerikába menekült 4. Gazdasági gondok is jelentkeztek a Stuart uralom idején, az

államkincstár ugyanis pénzzavarokkal küzdött. Ezen I Károly rendeleti úton bevezetett adókkal és monopóliumok árulásával próbált segíteni (ez utóbbival azonban csak a belkereskedelem meggyengülését, és lassú tönkremenetelét érte el.) II. A polgári forradalom fogalma Forradalom: lényeges és gyorsan bekövetkező változás Polgári forradalom: olyan forradalom, amit a polgárság vezet. Célja: a polgárok részt kérnek maguknak a hatalomból, az ország irányításából a királlyal szemben. Oka: a királyok egyre jobban rászorulnak a polgárok vagyonára, akik a pénzért cserébe jogokat követelnek. III. Az Angol Polgári Forradalom szakaszai A forradalom közvetlen előzménye: a skót felkelés (1639-40) Ebben az időszakban Skócia a királyitól független nemesi vezetés alatt állt. Károly ezt semmibe vette, és egy kemény abszolútikus hatalmat akart bevezetni Skóciában is, és az anglikán egyház befolyása alá akarta rendelni a skót

kálvini egyházszervezetet. Az elszánt skótok azonban fegyvert ragadtak hitük és politikai különállásuk védelmére, s sorozatosan győzelmet arattak a királyi haderő fölött. Károly pénzhiánnyal küzdött és az elégedetlenkedések miatt nem mert több adót kivetni rendeleti úton, ezért 1640 tavaszán 12 évi szünet után ismét összehívta a parlamentet. 1. Parlamentális szakasz: (1640-42) Ez a szakasz két részre bontható. a) Rövid parlament időszaka: Károly ekkor terjesztette elő kéréseit, vagyis az adók megszavazását. A parlament azonban ehelyett saját követeléseivel lépett fel, vagyis a rendeleti kormányzás megszüntetését, a rendszeres működést, a gyűlölt intézmények (pl. a csillagkamara) fölszámolását és a kegyencek felelősségre vonását követelte Ez nem tetszett az uralkodónak, ezért hatheti ülésezés után fölszámolta az országgyűlést. b) A skótok azonban már Angliába is betörtek, és Károlynak még

mindig nem volt elegendő pénze egy erős hadsereg felállítására, ezért 1640 őszén ismét összehívta a parlamentet. Ez volt a hosszú parlament időszaka (egészen 1653-ig folytak az ülések) Az uralkodó és a parlament folyamatos vitájából végül a parlament került ki győztesen és érvényt szereztek követeléseiknek. Az uralkodó kénytelen volt fölszámolni a gyűlölt intézményeket, kivégeztette kegyenceit. A parlament ezen kívül kimondta, hogy beleegyezése nélkül tilos adót szedni, és csak saját magát oszlathatja föl. Ez azonban már sok volt Károlynak, ezért fegyverrel indult a parlament ellen. 2. A polgárháborúk kora (1642-49) a) Erőviszonyok A polgárháború kitört. Két csapat alakult: az uralkodót támogató gavallérok csapata, akik főleg a gentlemanek soraiból kerültek ki; és a parlament oldalán álló puritánokból álló sereg, akiket hajviseletük miatt “kerekfejűeknek” neveztek el. Az uralkodói sereg sokkal

képzettebb volt, mint a parlament serege, ám a kerekfejűek sokkal több támogatást kaptak, hiszen az iparilag fejlett déli országrészek mind a parlamenti sereget támogatták, miközben a pénzszűkében levő uralkodó csak az északi nemességre, a meggyengült anglikán egyházra és felesége révén némi francia segítségre számíthatott. 1642-ben az Edge Hill-i ütközetben a királyi csapatok győztek. b) Cromwell katonai reformjai Ennek hatására a parlamenti sereg átalakult. Ekkor lépett fel a polgárháború legjelentősebb alakja, Oliver Cromwell, aki egy úgynevezett új mintájú hadsereget hozott létre (New model army). Ezt a sereget jómódú parasztokból és kézművesekből toborozták, s így az sokkal ütőképesebb lett, mint a korábbi szedett-vetett népségből álló kerekfejűek csapata. Cromwell seregének fő erejét a vaspáncélos lovasság adta, akiket “vasbordájúaknak” neveztek el. A puritán sereget kemény fegyelem és fanatizmus

jellemezte. Jelszavuk ez volt: „Bízzál Istenben és tartsd szárazon a puskaport!” A hadseregreform meghozta a kívánt hatást, és 1644ben Marston Moornál, majd egy évvel később 1645 Nasbynél az independens sereg győzelmet aratott a királyi sereg felett. A döntő ütközetre 1648-ban Prestonnál került sor, ahol a király serege csúfos vereséget szenvedett. c) A király kivégzése Cromwell hatalma ezután jelentősen megnőtt. 1648 december 2-án bevonult Londonba és kiűzte a presbiteriánusokat a parlamentből, melyben mindössze 100 independens képviselő maradt (“csonka parlament”). Az átalakított parlament Stuart Károlyt halálra ítélte, és 1649. január 30-én kivégeztette Anglia 1649-ben köztársasággá alakult 3. Az independens köztársaság kora: (1649-53) a) A hatalom irányítása Ennek az időszaknak fő hatalmi szerve a csonka parlament, melynek felsőházát teljesen megszüntették. A végrehajtói hatalmat az independens

tisztekből álló államtanács képviselte. A hadsereg szintén az independensek befolyása alá tartozott b) Külpolitikai sikerek Ebben az időben Anglia látványos külpolitikai sikereket ért el. 1649-51 között elfoglalták Írországot, majd Skóciát, s így megvalósult a sziget teljes területi egyesítése (Wales már régebben Anglia fennhatósága alá került). Cromwell ezután az angol flotta megerősítése mellett döntött, és 1651-ben kiadták a hajózási törvényt (“Act of Navigation”), melyben kimondták, hogy Angliába kizárólag angol, vagy a termelő ország hajója szállíthat árút. Ezzel kizárták a szigetről a holland közvetítő kereskedőket. A hollandokat ez felháborította, és háborút indítottak Anglia ellen. Az 1651-72-ig tartó háborús időszak végül Anglia fölényével zárult és a szigetország kezdte átvenni a tengeri uralmat. c) Belpolitikai válság Belpolitikai szempontból azonban már nem volt annyira sikeres

Cromwell. Az independensek hatalmának biztosítása érdekében győzelmet aratott a királypárti presbiteriánusok felett és leszámolt a számára radikális levellerekkel is. A levellerek legyőzése után a köztársaság támogatóinak száma megfogyatkozott. Olivernek ekkor két lehetősége volt a belpolitikai helyzet megoldására. Az egyik lehetőség egy új támogató bázis keresése volt. Cromwell azonban a második lehetőséget, vagyis hatalmának megváltoztatását választotta és 1653-ban felvette a Lord Protector címet. 4. A Lord Protectorátus időszaka (1652-60) Oliver átalakította az intézményrendszert. Megszüntette a csonka parlament működését, és helyére a saját híveiből kinevezett Szentek Parlamentjét állította. Ezzel Cromwell katonai diktatúrát vezetett be Angliában. A parlament időközben felajánlotta neki a királyi címet, ám Cromwell ezt nem fogadta el, mivel látta, hogy királysága nem tartott volna sokáig. Oliver Cromwell

1658-ban halt meg. Utóda fia, Richard lett Neki azonban nem volt olyan tekintélye, mint apjának, ezért korán lemondott a trónról. Anglia ezután ismét monarchiává alakult. 5. A restauráció időszaka: (1660-88) Ekkor az angolok a monarchia visszaállítása mellett döntöttek, és meghívták a trónra a kivégzett I. Károly fiát, akit II Károly (1660-85) néven koronáztak királlyá A beiktatás előtt azonban a királynak el kellett fogadnia a bredai nyilatkozatot, melyben ígértet tett arra, hogy nem bünteti meg apja gyilkosait, nem rendezi vissza az 1642-től folyamatosan átrendeződött birtokviszonyokat, és tiszteletben tartja a vallásszabadságot. (vagyis gyakorlatilag helyben hagyta volna a forradalom addigi eredményeit) 1673-ban kiadta a Test Act törvényt, ami megtiltotta a katolikusoknak a hivatalok viselését. 1679-ben bevezették a Habeas Corpus-t, ami kimondta, hogy az előzetes letartóztatásban lévőket csak 24 órára lehet bevinni.

Károly és utóda II. Jakab (1685-88) nem tartották be a bredai nyilatkozatot A királygyilkosok megölése még nem okozott nagy felháborodást, ám amikor II. Jakab lépéseket tett a birtokviszonyok visszaállítására, és francia támogatással a katolikus vallást akarta bevezetni, akkor egy újabb forradalom tört ki. 6. A “dicsőséges forradalom” (The Glorious Revolution) időszaka (1688-89) a) Orániai Vilmos hatalomra jutása Károly és Jakab, XIV. Lajostól pénzügyi támogatás kapott, s így lehetőségük volt arra, hogy a rendeket kiszorítsák a hatalomból. Ennek következtében jelentősen megnőtt a francia befolyás Angliában. Az angol rendek ekkor meghívták a trónra Orániai Vilmos holland kormányzót, aki hatalmas sereggel érkezett. Jakab Franciaországba menekült Vilmos megszerezte az angol trónt, ám koronázása előtt aláíratták vele 1689-ben a “Jognyilatkozat”-ot (“Bill of Rights”). b) A hatalmi ágak szétválasztása Ekkor

indult meg Anglia alkotmányos monarchiává alakulása, ami majd csak a XVII. század közepére zárult le. Az alkotmányos monarchia élén a király állt, de nem ő, hanem a parlament kormányozott. Megtörtént a hatalmi ágazatok szétválasztása is Montesquieu elvei alapján: A zsarnokság és a diktatúra elkerülhető a hatalom három részre való megosztásával: HATALOM TÖRVÉNYHOZÓ HATALOM VÉGREHAJTÓ HATALOM IGAZSÁGSZOLGÁLTATÓ HATALOM Parlament: törvényeket Bíróságok: Kormány: hoz a képviselők többségi Végrehajtja a parlament függetlenek a parlamenttől és szavazása alapján által hozott törvényeket a kormánytól egyaránt A király ekkor már csak reprezentatív szerepet töltött be. Kezdetben ugyan még volt vétójoga, de később erről is lemondott. Ebben a tekintetben a XVII század óta nem volt jelentős változás Angliában. 1701-ben kiadják a Trónöröklési törvényt, mely szerint a trón a Hannoveri-dinasztiáé, ez a

dinasztia 1714-1901-ig volt trónon. „A király uralkodik, de nem kormányoz.” c) Az angol államforma változásai a forradalom alatt: Államforma abszolút királyság köztársaság diktatúra alkotmányos királyság Ki áll az állam élén? király köztársasági elnök diktátor király Kié az igazi hatalom? király parlament diktátor parlament d) Anglia további fejlődése Angliában ekkor két párt alakult. A mai konzervatívoknak megfelelő Tory-k, akik az anglikanizmus eszméit hirdették, és a nagybirtokosok érdekeit képviselték. A másik párt a mai liberálisoknak megfelelő Whig-ek voltak. Ők a puritanizmus hívei voltak, és a kereskedői réteg érdekvédelmét valósították meg. A XVII századtól a két párt váltogatta egymást a hatalomban. Kezdetben azonban több volt a Whig győzelem Ez nagy hatással volt Anglia külkereskedelmére. A XVII század során Anglia - Spanyolországgal és Hollandiával szemben - kezdte kezébe venni

a világtengerek feletti uralmat. Ekkor indultak meg Anglia nagy gyarmatszerző akciói (Indiában, Észak-Amerikában, ahol a franciákkal szemben szereztek területeket, illetve Afrikában. Ekkor körvonalazódott az az elv, miszerint az angol flottának - ahhoz, hogy megőrizze vezető szerepét - akkorának kell lennie, mint a második és harmadik legnagyobb flottának együtt