Environmental protection | Studies, essays, thesises » A magyar környezetvédelmi program és az EU követelmények

Datasheet

Year, pagecount:2002, 87 page(s)

Language:Hungarian

Downloads:222

Uploaded:August 05, 2006

Size:718 KB

Institution:
-

Comments:

Attachment:-

Download in PDF:Please log in!



Comments

No comments yet. You can be the first!

Content extract

A MAGYAR KÖRNYEZETVÉDELMI PROGRAM ÉS AZ EU KÖVETELMÉNYEK 3 I. BEVEZETÉS 4 II. IRODALMI ÁTTEKINTÉS 6 2.1 Országos Területfejlesztési Koncepció (OTK)6 2.2 Nemzeti Környezetvédelmi Program (NPK) 7 2. 3 Nemzeti Természetvédelmi Alapterv (NTA) 8 III. A VIZSGÁLAT MÓDSZEREI 9 3.1 A Nemzeti Agrár- Környezetvédelmi Program háttere 9 3.2 Belső folyamatok 10 3.3 Külső körülmények 16 3.4 Jogszabályi háttér 29 3.5 Alapelvek, célkitűzések, várható hatások 31 3.6 Várható hatások 40 IV. A PROGRAM FÖLDHASZNÁLATI ALAPJAI 45 4.1 Elvi megfontolások 45 4.2 A gyakorlati megvalósítás elvei 51 4.3 Célkitűzések 56 V. A NEMZETI AGRÁR- KÖRNYEZETVÉDELMI PROGRAM SZERKEZETE ÉS ALKOTÓELEMEI .57 5.1 A program szerkezete 57 5.2 A program alkotóelemei 59 5.3 A célprogramokban való részvétel szabályai 60 VI. A CÉLPROGRAMOK BEMUTATÁSA61 6.1 Agrár-környezetgazdálkodási alapprogram 61 6.2 Integrált gazdálkodási célprogram (ICM) 62 6.3 Ökológiai

gazdálkodási célprogram 63 6.4 Gyephasznosítási célprogram 64 6.42 Nyílt száraz gyepek védelme 66 6.43 Zárt száraz és félszáraz gyepek fenntartása 67 6.44 Szikes legelők és legeltetési rendszerek 67 6.45 Domb- és hegyvidéki gyepek 68 6.46 Rétgazdálkodási rendszerek 69 6.47 Legelőerdők és fás legelők 69 6.48 Füves mezsgyék, vegyszermentes szegélyek 70 6.49 Vegyszermentes szegélyek létesítése és fenntartása 70 6.5 Vizes élőhely célprogram 71 6.6 Árterületek 71 6.7Vízfolyások parti sávja 72 6.8 Nádgazdálkodás 72 6.9 Halastavak 73 6.10 Rizstelepek 73 6.11 Rendszeresen és tartósan belvízzel sújtott mezőgazdasági területek 74 6.12 Képzési, szaktanácsadási és demonstrációs programok 74 VII. A PROGRAMELŐKÉSZÍTÉS ÁLLÁSA ÉS FELADATAI 78 VIII. ÖSSZEGZÉS 85 IX. IRODALOMJEGYZÉK 87 4 I. BEVEZETÉS A környezet védelme, a természeti értékek megőrzése napjainkra a társadalmi-gazdasági élet meghatározó részévé

vált. Ennek alapvető oka egyrészt a nem megfelelő gazdálkodás következtében a természeti erőforrások egyre gyorsabb ütemű felhasználása, másrészt a gazdasági tevékenységek hatásaként a környezetbe kibocsátott szennyező anyagok növekvő mennyisége. Mindezek eredményeképpen szinte minden környezeti elem állapota romlott, és ez már a használatok egyértelmű korlátozásával is együtt jár. A társadalmi-gazdasági feladatok végrehajtásával párhuzamosan, azokkal együtt kell tehát a környezetvédelem problémáit megoldani. Napjainkban már nyilvánvalóvá vált, hogy a környezetvédelmi problémákat nem lehet egymástól és a gazdaság működésétől elkülönítetten kezelni, igazán sikeres és hatékony csak az ágazati politikákba integrált környezetvédelem lehet. Az Országgyűlés határozott a Nemzeti Környezetvédelmi Program kialakításáról és végrehajtásáról. A Programban megfogalmazásra kerültek az

agrárágazatra csatlakozásból vonatkozó származó környezetvédelmi kötelezettségeink feladatok, még amelyeket az EU időszerűbbekké és hangsúlyosabbakká tettek. Magyarország csatlakozása az Európai Unióhoz politikai, gazdasági és társadalmi szempontból egyaránt stratégiai fontosságú. Hazánk az Európai Megállapodás aláírásával kinyilvánította, hogy mindent megtesz a csatlakozás feltételét jelentő közösségi joganyag, az úgynevezett “acquis communitaire” mielőbbi átvétele és alkalmazása érdekében. Magyarországon a csatlakozási folyamat az Európai Unióhoz fontos állomáshoz érkezett. A jogharmonizációs munka és a közösségi vívmányok átvétele jelentős előrehaladást mutat, a joganyag átvilágítását követően az érdemi tárgyalások szakasza következik, így elérhető 5 közelségbe kerül a csatlakozás. Következésképp szükséges, hogy a közösségi joganyag gyakorlati alkalmazása terén is

megtegyük a megfelelő lépéseket. Ez több okból is fontos. Egyrészt az EU a joganyag alkalmazását, az európai normák gyakorlati megvalósulását tartja elsődlegesnek, másrészről bizonyos esetekben a csatlakozást megelőző jogalkalmazásnak pozitív gazdasági és társadalmi hatásai vannak. Így van ez az agrár-környezetvédelmi szabályok esetében is Az állami támogatások rendszerének átalakításakor, melyet a kormányzat programja kiemelten kezel, szintén célszerű a fokozatosság elvét alapul venni, ezért a szükséges változtatásokat idejében és lépésenként bővítve kell végrehajtani. A mezőgazdaságra vonatkozó joganyagok közül stratégiai fontosságú “a környezetkímélő és a vidék fenntartását célzó mezőgazdasági termelési módszerek támogatásáról szóló, 2078/92 számú EU agrár-környezetvédelmi rendelet” hazai átvétele és alkalmazása. Ennek érdekében a hazai viszonyoknak megfelelő

agrárkörnyezetvédelmi program kialakítása és gyakorlati bevezetése szükséges Az alábbiakban bemutatásra kerülő Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program (NAKP) erre a feladatra vállalkozik, amelyet az 1999. szeptemberében meghozott – “A Nemzeti Agrár-Környezetvédelmi Programról és a bevezetéséhez szükséges intézkedésekről” szóló – kormányhatározat (melléklet) alapján Magyarország 2000. januárjában kísérleti jelleggel indított 6 II. IRODALMI ÁTTEKINTÉS A környezetvédelem hierarchikusan felépülő, többszintű tervezési tevékenység. Az országos célok bemutatásához a regionális, megyei, stb környezetpolitikai, tervezési és jogi dokumentumok segítséget és keretet nyújtanak. 2.1 Országos Területfejlesztési Koncepció (OTK) A területfejlesztésről és területrendezésről szóló 1996. évi XXI törvényben előírt feladatnak eleget téve 1997-ben elkészült az Országos Területfejlesztési Koncepció.

Az ország hosszú távú, átfogó fejlesztési célokat, fejlesztési irányelveket, továbbá információkat biztosít az ágazati és kapcsolódó területi tervezés és a területfejlesztés szereplői számára. E dokumentum a regionális és a megyei szintű területfejlesztési koncepciók és programok elkészítéséhez ad elsősorban irányelveket, a megyék és a települések számára nem tartalmaz meghatározott feladatokat. Céljait és feladatait beavatkozási térségtípusokra jelöli meg. Szakdolgozatom elkészítésekor az OTK azon környezetvédelmi céljait, feladatait vettem figyelembe, amelyek az ország egész területére általánosan vonatkoznak. A többi bemutatásra kerülő dokumentum esetében is ezt a módszert alkalmazom. Tehát a környezetvédelem területi feladatai a következők: - levegő védelme - vizek védelme - a Föld védelme - a szélerózió által veszélyeztetett területek védelme - élővilág védelme - emberi egészség

védelme - települési környezet védelme 7 - táj védelme - hulladékgazdálkodás. 2.2 Nemzeti Környezetvédelmi Program (NPK) 1997. őszén a parlament által elfogadott NPK elkészítését a Környezetvédelmi Tv. 40 §-a írta elő Egy olyan 6 évre vonatkozó beavatkozási tervrendszerről van szó, amely a jelen környezeti problémáinak megoldását, illetve a megoldás megkezdését és a jövő problémáinak megelőzését kell, hogy eredményezze. A program a környezetvédelem alapvető céljának a meglévő környezeti értékek megóvását, a környezeti károk megelőzését tekinti. E mellett lényeges feladatnak tartja a környezetet károsító hatások korlátozását, megszüntetését, valamint a kialakult környezeti károk felszámolását, illetve a megfelelő környezeti állapot helyreállítását. A program környezetvédelmi, a fenntartható társadalmi és fejlődéshez gazdasági szükséges feltételek

legfontosabb kialakítását, és a környezetvédelem stratégiai feladatainak meghatározását vállalta fel. Fő céljai: - az egészséges környezet feltételeinek biztosítása, - a természetes rendszerek és természeti értékek megóvása, - a természeti erőforrásokkal való gazdálkodásban a fenntartható fejlődés elveinek figyelembe vétele, - az ésszerű környezet-igénybevétel és a minimális környezetkárosítás megvalósítása a gazdasági fejlődés és a környezet viszonyában. Az NPK a célok megvalósításához akcióprogramok kidolgozását javasolja, melyek megvalósítására a program céljainak eléréséhez feltétlenül szükség van. 8 2. 3 Nemzeti Természetvédelmi Alapterv (NTA) A természet védelméről szóló 1996. évi LIII törvény (a továbbiakban Természetvédelmi Tv.) 53 §-a deklarálja, hogy az NPK részét képező Nemzeti Természetvédelmi Alaptervet kell készíteni, melynek végrehajtását a

Környezetvédelmi Tv. 41 § (3) bekezdése értelmében az Országgyűlés kétévente felülvizsgálja. A tervben foglalt feladatok alapját a Természetvédelmi Tv, a Nemzeti Természet-megőrzési Koncepció, a Nemzeti Biodiverzitás-megőrzési Stratégia, valamint a hatályos nemzetközi egyezmények, a környezet- és természetvédelmi világszervezetek programjainak irányelvei képezik. A dokumentum a természetvédelmi értékek és területek jelenlegi állapotának, az azt veszélyeztető tényezőknek és folyamatoknak bemutatása után kijelöli a természetvédelmi célállapotokat, feladatokat. - Talaj: a defláció által veszélyeztetett genetikai talajtípusok védelme. - Vizes élőhelyek: a szárazság és az eutrofizáció miatt különösen veszélyeztetett vízterek, vizes élőhelyek élővilágának megőrzése. - Növényvilág: a füves élőhelyek védelme, őshonos erdőtársulások megőrzése, tájjellegű hagyományos gazdálkodási módok

alkalmazása. - Állatvilág: populációk és állatközösségek közvetlen védelme, ökológiai (zöld-) folyosó hálózat kialakítása, a közlekedés és a természetvédelem együttműködése. - Tájak: kemikáliák alkalmazásának mérséklése, illegális hulladéklerakó helyek megszüntetése, védett területekre irányuló tömegturizmus szabályozása, lehetséges területeken a vezetékek, kábelek földbe helyezése. A Nemzeti Természetvédelmi Alapterv nagy hangsúlyt fektet az érzékeny természeti területek (ESA) rendszerének kialakítására és fenntartására. A védett természeti értékek és területek megóvása érdekében elrendeli természetvédelmi 9 kezelési tervek elkészítését, védő- vagy pufferzóna kialakítását. Nem utolsó sorban figyelmet fordít a természetvédelmi oktatás, ismeretterjesztés, PRtevékenység, természetvédelmi kutatás végzésének módjára. III. A VIZSGÁLAT MÓDSZEREI Célom annak vizsgálata, hogy

az EU követelményeket mennyire tudjuk adaptálni a hazai viszonyok közé, milyen „ötleteket” tudnánk itthon is sikeresen alkalmazni. Az Európai Unióban elterjedt szövetkezeti formákat hazánkban is szorgalmazza a kormányzat, költségvetési támogatás és különböző pályázati lehetőségek állnak a termelők rendelkezésére, amennyiben szervezett formában kívánják termékeiket értékesíteni. Dolgozatomban szeretném bemutatni a hazai szabályozást és ennek tükrében lehetőségeinket a csatlakozás küszöbén és azt követően. Kutatásaim természetesen az európai szabályozáson alapulnak, hiszen Magyarországnak is harmonizálni kell ezeket saját joganyagába. A vizsgálatok során alkalmaztam a témához kapcsolódó cikkek, tanulmányok elemzése, adatok feldolgozása és értékelése vizsgálati módszereket is. 3.1 A Nemzeti Agrár- Környezetvédelmi Program háttere A mai mezőgazdálkodás sokkal többet jelent, mint egyszerű

árutermelést. A vidéki térség ugyanis nem csupán a termelés színtere, hanem biológiai és társadalmi élettér is, ezért a mezőgazdaság arra is hivatott, hogy a vidék sokoldalúságát – azaz nem csak termelő funkcióját, hanem esztétikai képét és biodiverzitását is – fenntartsa. Ebből fakad, hogy a természetvédelemnek együtt kell működnie az agráriummal, a mezőgazdálkodásnak pedig tekintettel kell lennie a környezetvédelmi, a természetvédelmi szempontokra. Ez azonban csak akkor érhető el, ha a gazdálkodók érdekeltek e szabályrendszer betartásában. Egy olyan 10 gazdasági szabályozó, ösztönző pénzügyi támogatási rendszert kell tehát kidolgozni, amely a környezet- és természetvédelmi szempontok gazdálkodási érvényesítéséből származó jövedelemcsökkenést kompenzálja, illetve a mezőgazdálkodás környezeti és társadalmi-regionális teljesítményeit honorálja. Olyan mezőgazdálkodást kell

tehát megcéloznunk, amely úgy állít elő értékes, szermaradvány mentes, egészséges és piacképes élelmiszereket valamint nyersanyagokat és megújuló energiahordozókat, hogy közben megőrzi a vidéket, a tájat, az élővilágot, a környezetet és benne az embert és közösségeit. Ez a többfunkciós mezőgazdaság tud a termelési, fogyasztási, társadalmi, szociális, regionális és védelmi feladatoknak megfelelni, és így tudja a gazdálkodás és a vidékfejlesztés összekapcsolásával Európa és a világ fejlődési tendenciáit követni. Szakmai körökben a helyzet értékelésében és a fejlesztés lehetséges irányainak és eszközeinek megítélésében megnyilvánuló nagyfokú véleményeltérés láttán az embernek az a gyanúja támad, hogy a vitatkozó felek “mezőgazdálkodás” alatt nem ugyanazt, sőt megkockáztathatjuk, teljesen mást értenek. Nem könnyű ebben a helyzetben a magyar mezőgazdaságról, kilátásairól,

fejlesztésének irányairól, lehetőségeiről, eszközeiről közmegegyezéses értékelést adni, és a feladatokat, teendőket megfogalmazni, fejlesztési programokat kidolgozni. Minderre azonban kísérletet sem igen lehet tenni, ha nem tudunk a mezőgazdálkodás céljait, feladatait illetően megegyezésre jutni. Nézzük először, hogy milyen fejlődési utat járt be a mezőgazdálkodás, hogyan változtak céljai és feladatai. 3.2 Belső folyamatok A magyar mezőgazdaság fejlődését az elmúlt évtizedekben a közvetlen és közvetett energiabevitel rohamos növekedése jellemezte. Az ipari eredetű, illetve feldolgozású anyagok részaránya a mezőgazdaság összes anyagfelhasználásán belül a 60-as évek elején még elenyésző volt, de a 1980-as évek közepére megközelítette a 60 %-ot. A gyors ütemű iparosodó fejlődés hatására 25 év alatt a 11 területegységre jutó hozamok megkétszereződtek (1. táblázat), az éves termésingadozás

jelentősen csökkent (2. táblázat) Magyarország élelmiszerekből önellátóvá vált, sőt jelentős export árualapot is előállított, amely a fizetési mérleg egyensúlyban tartásának egyik legfontosabb elemévé vált. Ugyanakkor alapjaiban megváltozott a parasztság évszázadok alatt kialakult hagyományos, a természeti folyamatokhoz közelálló életmódja, a termelési módszerek, az alkalmazott fajták, a tápanyagellátás, a növényvédelem egész rendszere. 1. táblázat: Néhány kiemelt szántóföldi növény termésátlaga (t/ha) (Mezőgazdasági Statisztikai Zsebkönyvek adatai alapján) Időszak Növényfajok Őszi búza Kukorica Cukorrépa Lucerna 1931-40. 1,37 1,87 20,34 4,06 1951-60. 1,48 2,19 19,94 3,83 1961-65. 1,86 2,61 24,64 2,97 1966-70. 2,43 3,23 32,52 4,30 1971-75. 3,32 4,17 33,00 4,79 1976-80. 4,06 4,85 33,64 5,29 1981-85. 4,63 6,11 38,90 5,23 1986-90. 4,88 5,63 38,40 5,24 1991-95. 4,26 4,43

31,23 4,59 1996. 3,28 5,61 39,59 5,03 1997. 4,21 6,41 37,68 5,21 12 2. táblázat: A búza és a kukorica országos termésátlagának szélső értékei (Bocz et al., 1992) Évek Búza t/ha Kukorica termésingadozás t/ha termésinga dozás 1921-30 0,90 - 1,59 51 % 0,92 - 2,07 77 % 1931-40 1,10 - 1,66 41 % 1,20 - 2,29 63 % 1961-70 1,57 - 2,71 53 % 2,03 - 3,79 60 % 1971-80 3,07 - 4,76 43 % 3,54 - 5,40 42 % 1981-90 4,00 - 5,44 31 % 5,47 - 6,86 23 % A növekvő ráfordítások, fosszilis energiabevitel kezdeti látványos sikerei azt sugallták, hogy az ipari folyamatokhoz hasonlóan szabályozható és környezetétől egyre inkább függetleníthető a gazdálkodás. Ez csak úgy valósítható meg, ha a “kikapcsolt” természeti erőforrások pótlására a rendszerbe egyre több mesterséges energiát viszünk be. Azt a felfogást, hogy a kibocsátott termék mennyisége a meghatározó, ami csaknem kizárólag az energiaátalakító

rendszer (növényfajta) teljesítőképességétől és a bevitt energiák mennyiségétől függ, jelzi a fajtaváltás felgyorsult folyamata, és a termelésben felhasznált műtrágyák és növényvédőszerek mennyiségének robbanásszerű növekedése. (3 és 4 táblázat) A környezetnek az elhatározott feladatok és tevékenységek igényei szerinti átalakításával, a természeti erőforrások kikapcsolásával járó rohamos mesterséges energiaráfordítás-növelési kényszer azonban olyan önmagát gerjesztő folyamat, amely már a termésátlagok növekedése időszakában is káros változásokat indít el a környezetben, majd ezen rejtett folyamatok romboló környezeti és gazdasági hatásai már a felszínen is jól látható módon megjelennek. Ekkor a termésátlagok még - igaz, hogy egyre nagyobb ráfordításokkal, energiabevitellel és így természetesen egyre gazdaságtalanabbul, de - növekedhetnek. A jelek arra utalnak, 13 hogy a magyar

mezőgazdaság az 1980-as évek végére ebbe a “fejlődési” szakaszba jutott. 3. táblázat: A mű- és szervestrágya felhasználás Magyarországon (1931-1997) (Ángyán, 1991. és Mezőgazdasági Statisztikai Zsebkönyvek adatai alapján) Szántó + Időszak kert + gyümölcsös SzervesMűtrágyahatóanyag-felhasználás Szervestrágya trágyázott felhasználás terület aránya, + szőlő mill. ha 1000 t/év N P kg/ha/év K NPK millió t/ha/é t/év NPK v % 1931-40. 5,95 2 10 1 13 2,2 30,0 5,04 25,0 1941-50. 5,90 11 19 5 35 5,9 26,5 4,49 21,0 1951-55. 5,85 15 12 8 35 6,0 25,7 4,39 20,1 1956-60. 5,75 60 55 25 140 24,3 21,5 3,74 18,1 1961-65. 5,63 143 100 56 299 53,1 20.5 3,64 13,7 1966-70. 5,62 293 172 150 615 109,4 22,0 3,91 13,7 1971-75. 5,54 479 326 400 1205 217,5 14,6 2,62 7,6 1976-80. 5,39 556 401 510 1467 272,2 14,3 2,65 7,4 1981-85. 5,30 604 394 495 1493 281,7 15,3 2,92 7,6

1986-90. 5,25 487 278 324 1081 207,1 13,0 2,48 6,2 1991-95. 5,02 172 25 27 224 44,6 6,3 1,25 3,1 1996. 5,04 202 35 35 272 54,0 4,0 0,79 2,1 1997. 5,05 207 44 37 288 57,0 4,9 0,97 2,4 14 4. táblázat: A növényvédőszer - felhasználás Magyarországon (1951-1995) (Ángyán, 1991. és Mezőgazdasági Statisztikai Zsebkönyvek adatai alapján) Időszak Szántó+kert + Gombaölő Gyomirtó Rovarölő Egyéb Összes en Összesen gyümölcsös Ható anyag + szőlő mill. ha 1000 tonna/év kg/ha/év 1951-60. 5,80 11,6 0,2 1,3 - 13,1 2,3 0,9 1961-65. 5,63 12,5 1,2 2,9 - 16,6 3,0 1,2 1966-70. 5,62 13,5 21,2 6,6 - 41,3 7,3 2,7 1971-75. 5,54 17,6 21,4 15,6 - 54,6 9,9 3,9 1976-80. 5,39 19,2 28,8 15,0 3,0 66,0 12,2 5,5 1981-85. 5,30 19,8 27,5 13,5 3,5 64,1 12,1 5,6 1991-95. 5,02 5,3 8,6 5,8 0,5 20,2 4,0 1,8 Miközben ez az intenzív, növekvő ipari ráfordításokkal,

energiabevitellel jellemezhető iparszerű mezőgazdálkodás igen jelentős termelésnövekedést eredményezett, aközben azonban egyre nagyobb számban jelentkeztek azok a problémák, amelyek kedvezőtlenül hatnak magára a termelésre, de a helyi társadalomra és a globális emberi létfeltételekre is. Ezek a negatív jelenségek többségükben az energiaintenzív földhasználat és az ezzel együtt járó növekvő közvetlen (üzemanyag) és közvetett (műtrágya, növényvédőszer) energiabevitel környezetterhelő hatásának tulajdoníthatók, de okai között a mezőgazdaságon kívüli problémák (ipari, kommunális szennyezés stb.) is igen jelentős szerepet játszanak. E negatív – egymással is összefüggő – jelenségek első figyelmeztető jelei a 70-es évek elejétől már Magyarországon is mutatkoztak. Közülük számos a termelési alapokat romboló jelenségek közé sorolható, mint például a termőtalaj pusztulása (szervesanyag-tartalmának,

biológiai életének 15 csökkenése, savanyodása, vizenyősödés, láposodás, szikesedés, illetve sivatagosodás, kiszáradás, talajvízszint süllyedés, a talajszerkezet romlása, porosodás, tömörödés), a növényi és állati genetikai alapok beszűkülése, pusztulása, a biodiverzitás csökkenése, a gyomosodás, fajspektrum-beszűkülés, rezisztencia, vagy a mezőgazdasági területek és termékek mezőgazdasági, ipari, közlekedési és kommunális eredetű szennyeződése, a mezőgazdasági terület csökkenése az iparosítás és az urbanizáció következtében. Mások az emberi létfeltételek közvetlen veszélyeztetettségére utalnak, mint például a vadon élő növény- és állatfajok, természetes biotópok veszélyeztetettsége, élővizek, talajvíz, rétegvíz, ivóvízbázisok elszennyeződése, szermaradványok feldúsulásának, metabolitjaik nyomonkövethetetlen rekombinálódásának kiszámíthatatlan hatása az

élőlényekre, köztük az emberre, az élelmiszerek beltartalmának felhígulása, táplálkozási és környezeti eredetű humán egészségkárosodás, tájképi elszegényedés, ingerszegény környezet, az ember belső (pszichikai, fizikai, biológiai) és külső (természeti, társadalmi és épített) környezetének erős eróziója, szellemi és lelki elsivárodás. Ugyanakkor itthon és termékeink igényes célpiacain számos olyan jelenség is felerősödött, amelyek a közgazdasági, piaci, társadalmi közeg megváltozására utaltak. Ilyenek például a vidéki munkanélküliség és elvándorlás felgyorsulása, a negatív externáliák (társadalmi költségek) rohamos növekedése, az energiaigényes gazdálkodás erős függősége az energetikai piactól, a véges mennyiségű kőolaj árának hosszú távú törvényszerű és exponenciális emelkedése, ezzel a petrolkémiai bázisú anyagok és energiahordozók felhasználására alapozó gazdálkodási

stratégia előrelátható veszteségessé válása, ellehetetlenülése, a gyenge minőségű tömegáruk iránti fizetőképes kereslet erőteljes csökkenése a piacokon, igény a változatosabb élelmiszer-kínálat iránt, szelektívebb vásárlási szokások, a közvélemény fokozódó nyomása a “biztonságosabb” élelmiszerek előállítása érdekében, társadalmi előítéletek az élelmiszerek minőségének és biztonságának vonatkozásában, különösen ha azokat új technológiák (besugárzás, biotechnológia, génsebészet) 16 segítségével állították elő, vagy a növekvő társadalmi érzékenység környezetünk iránt, a természeti erőforrások felhasználásának korlátozása, növekvő etikai érzékenység a biotechnolgóiával, az állatvédelemmel kapcsolatban. 3.3 Külső körülmények Mindezen belső folyamatokon túl azt is látni kell, hogy a világ és különösen Európa számos térségében az ökoszociális piacgazdasági

modell térhódításával az elmúlt 15-20 év során a vidéki táj és környezet szerepe, megítélése jelentős változásokon ment át. A vidéki térség hagyományosan szinte egyetlen vagy messzemenően meghatározó feladata – az élelmiszerek, a növénytermesztési és állattenyésztési nyersanyagok előállítása – mellett előtérbe kerültek az egyéb feladatok, amelyek közül érdemes külön kiemelni a közösség érdekeit szolgáló, “közjavakat” előállító környezet-, természet- és tájvédelmi, valamint fogyasztási és szolgáltatási funkciók széles körét. Rá kellett ébredni ugyanis arra, hogy a vidéki térség nem csupán a mezőgazdasági termelés színtere, hanem egyben biológiai és társadalmi élettér is, és ha beavatkozásainkat csupán a termelés hatékonyságának növelése vezérli, akkor az élettér kerülhet komoly veszélybe. Ilyen körülmények között a környezet leromlása nem csupán a termelés

visszaeséséhez vezet, hanem az emberi létfeltételeket is komolyan veszélyezteti. A természetvédelem és a mezőgazdaság egymásrautaltságának felismerésével kétségtelenül el kellett vetni az úgynevezett szegregációs modellt, amelynek alapelve a természetvédelem korlátozása meghatározott természetvédelmi területekre és más védett felületekre, és minden egyéb területen megengedi a környezetorientált felelősség és korlátozás nélküli mezőgazdálkodást. De az a másik szélsőség sem volt tartható, amely szerint az egész mezőgazdálkodás általános külterjesítésére (“extenzifikálására”) lenne szükség. Ez a nézet nemcsak a gazdasági szempontok miatt tarthatatlan, hanem éppen a mezőgazdasági rendszerekben élő fajok védelme szempontjából sem egészen igaz. 17 A mezőgazdálkodás által létrehozott antropogén agrárökoszisztémák új élőhelyeket és lehetőségeket nyitottak olyan fajok számára,

amelyek az erdővel borított természeti tájakon nem találták volna meg létfeltételeiket. Sokkal inkább a környezetnek megfelelő intenzitási fok és gazdálkodási forma megtalálása a feladat. Az ipari forradalmat követő erőteljes intenzifikáció, a környezet túlhasználata, a terhelhetőségét aránytalanul meghaladó mesterséges, ipari eredetű energiaráfordítás-növelés súlyos diverzitáscsökkenést okozott, s amit a környezet kíméletes és fokozatos használatba vétele e tekintetben 2500 év alatt felépített, azt a túlhasználat 250 éve tökéletesen lerombolta. A tendencia folytatásának beláthatatlanok a következményei. Fel kell ismerni ugyanakkor azt is, hogy a helyi, passzív és utólagos büntetésre épülő természet- és környezetvédelem rendszere csődöt mondott. Sokkal jobb eredményt ígér, ha helyette az aktív, területfedő védelem alapelveinek megfelelően a termelési és fogyasztási célú környezethasználat

rendszerét alakítjuk át úgy, hogy a vidéki térségek a termelési feladataik mellett növekvő jelentőségű népességmegtartó, társadalmi, kulturális és környezetstabilizáló feladataikat is el tudják látni. A vidéki térségek jellemző vonásainak, értékeinek és feladatainak ismeretében azt is be kell látni, hogy ezek pótolhatatlan értékek az egész társadalom számára, a városi és vidéki területek ezer szállal kapcsolódnak egymáshoz, a Vidéki Térségek Európai Kartájának (Szakál, 1996) megfogalmazása szerint “közös sorson osztoznak”. A vidéki térség fejlesztése során tehát a mezőgazdálkodás fogalmát tágabban kell értelmeznünk, egyre inkább megtöltve környezetgazdálkodási tartalommal, vagyis a természet- és környezetvédelmi (stabilizálási), a termelési valamint a fogyasztási-szolgáltatási, társadalmi, közösségi, kulturális funkciókat egyaránt figyelembe kell venni. Hosszú távon csak az

a gazdálkodás lehet fenntartható (értékőrző), amely e hármas szempontrendszerre épül. 18 Hogy a leírtakat Európa és a világ egyre inkább felismeri, azt többek között az is jelzi, hogy az Európa Tanács Mezőgazdasági Bizottsága a “Committe on Agriculture and Rural Development” (Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság) nevet viseli, s mezőgazdaság-fejlesztési koncepcióit is a “European Charter for Rural Regions” (Vidéki Térségek Európai Kartája) elnevezésű vidékfejlesztési koncepcióba ágyazva fogalmazta meg. Ezt mutatja a kutatás és fejlesztés irányváltása is, amelyet – pl- az EU 5. keretprogramjának megfelelően – komplexitásra törekvő projektek jellemeznek. Ugyancsak e felismerési folyamatra utal az agrár-felsőoktatás gyorsuló ütemű átalakulása, melynek fő jellemzője a szűken vett technológiai jellegű képzés kiszélesedése, fokozatos kibővítése környezetgazdálkodási és vidékfejlesztési

reál és humán ismeretekkel, elmozdulása az agrárértelmiségi képzés irányába. Nem volt ez azonban Európában sem mindig így. EU csatlakozási szándékaink tükrében célszerű kicsit közelebbről is megvizsgálni az európai folyamatokat, melyek megértéséhez érdemes legalább az 1960-as évekig visszatekinteni. Az azóta eltelt 30-35 évet három - egymástól törekvéseit és jellemzőit illetően alapvetően eltérő - szakaszra bonthatjuk. Az első időszak (1960-1975/80) fő jellemzője az volt, hogy a mezőgazdaságpolitikát a kis családi farmok és a társadalompolitika problémái, azok megoldási szándéka határozta meg. Így a mezőgazdasági piacpolitika és agrár-struktúra politika fő elemei a következők voltak: - ártámogatás, - a mezőgazdasági termékek EU piacának védelme, - a mezőgazdaság modernizálásának támogatása, - beruházási támogatás. Ezek alapvető indítékai a mezőgazdasági népesség viszonylagos nagy arányában

keresendők, másrészt az a törekvés motiválta, hogy olyan bevételi biztonságot teremtsen, amely biztosítja a mezőgazdaság modernizálásának alapját. 19 A második időszak (1975/80-1990) fő motívumai a termelésnövekedés megállítására való törekvés és a vidék elnéptelenedésének megakadályozása voltak. A modernizációs politika ugyanis túltermeléshez, birtokkoncentrációhoz és elvándorláshoz, egyre súlyosabb környezeti és közösségi költségvetési problémákhoz vezetett. A termelést és a modernizációt támogató mezőgazdasági piac- és struktúrapolitikát mindezek hatására olyan intézkedések váltották fel, mint - a kvóta-rendszer a cukorpiac szabályozására, - extra adókivetés a tejpiac szabályozására, - termékkivonás, ugaroltatás a gabonapiac szabályozására, - a mezőgazdasági termelés növelését célzó beruházások támogatásának megszüntetése, - a természet és tájvédelem farmon belüli

megoldásainak támogatása, - a vidék komplex gazdasági fejlesztésének támogatása. A harmadik - 1990 óta eltelt - időszak meghatározó motívumai a mezőgazdaság fizikai kibocsátásainak további csökkentése, a vidéki népesség helyben tartása, a mezőgazdasági terület nem élelmiszer-termelési célú egyéb hasznosításainak támogatása és a környezeti problémák kezelése. E korszak egyik meghatározó eleme a GATT tárgyalások Uruguay fordulója, ahol a mezőgazdaság már a kezdet kezdetén a viták középpontjába került olyan kérdésekben, mint az export támogatások csökkentése, a fizikai termeléssel kapcsolatos támogatások beleértve az ártámogatásokat is - megszüntetése vagy az úgynevezett környezeti csomag (green box) kérdésköre. Ezek a tárgyalások, valamint az EU költségvetési problémái vezettek az EU mezőgazdasági politikának Mac Sharry nevével fémjelzett reformjához, melyet olyan törekvések jellemeznek, mint: - a

termelés fokozott piaci szabályozás alá helyezése - a közvetlen támogatások növelése, - a termeléshez kötö területi támogatások, ártámogatások csökkentése, - több - a környezeti csomaggal (green box) kapcsolatos - közvetlen támogatás, - kevesebb exporttámogatás, 20 - a kvótarendszer reformja, - a mezőgazdaság és a vidékfejlesztés összekapcsolása, integrált vidékpolitika kidolgozása. Ezek az elvek három alapvető európai dokumentumban körvonalazódtak: az egyik az 1992-ben a CAP reform keretében elfogadott “2078/92 EU szabályozás a tájfenntartás és a környezetvédelem követelményeinek megfelelő mezőgazdasági termelés támogatásáról” (Regulation 2078/92, 1992) (lásd később a jogi szabályozásnál), a másik pedig a “Vidéki Térségek Európai Kartája” (AntillaSeiler, 1996) elnevezésű -, az Európa Tanács által 1996-ban elfogadott alapdokumentum, a harmadik pedig a 1257/1999. számú EU tanácsi rendelet,

amely a vidékfejlesztés támogatási formáit határozza meg. Az agrár-környezetvédelem megjelenése, az 1992. évi CAP reformhoz fűződik Az úgynevezett "Kísérő Intézkedések" egyikeként, a 2078/92 EU rendelet szabályozza ezt a területet. Az alkalmazás részletes szabályait az ezt kiegészítő 746/96 EU rendelet tartalmazza. A környezetvédelmi és tájmegőrzési intézkedések menülistájából a tagállamok kialakíthatják saját agrár-környezetvédelmi programjukat az ország sajátosságainak megfelelően. A tagországok így a regionális adottságoknak, a vidék jellegének és környezetvédelmi helyzetének megfelelően illesztik be a különböző támogatási formákat, amelyek a következő részletes célok elérését szándékoznak elősegíteni: - Olyan gazdálkodási módok elterjedését, melyekben a mezőgazdaság környezetszennyező volta a lehető legminimálisabbra redukálódik, s mely a termelés volumenének csökkenése

révén együtt jár a piac kiegyensúlyozottabbá válásával. - Mind a növénytermesztés, mind az állattenyésztés extenzívebbé válása révén az elvárt környezeti javulás bekövetkezik, ebbe beleértve a szántóföldi kultúrák gyepműveléssel való felváltását is. 21 - Olyan gazdálkodási módok folytatását és elterjedését, amelyek összeegyeztethetőek a környezet, a természet, a vidék, a táj és a természeti erőforrások megőrzésével és javításával. - Az elhagyott termőföldek és erdők fenntartását és gondozását, és ezáltal a vidéki területek elnéptelenedésének a megakadályozását. - A művelés alól hosszú távra kivonás megvalósítását, pl. vizes élőhelyek (wetland területek) kialakítását, rehabilitációját; élőhely (biotóp) hálózat rendszer megvalósítását a környezeti célok elérése érdekében. - A földterületek szabad átjárás és pihenési, rekreációs céllal való

hasznosításának biztosítását. - A gazdálkodók részére indított oktatási és képzési programokban való részvétel, melyek összeegyeztethetőek a környezetvédelem és a vidék, tájmegőrzés alapelveivel A 2078/92. szabályozás alapján a következő tevékenységek részesülhetnek támogatásban (2. cikkely): - természetkímélő gazdálkodás: a környezet és a természeti erőforrások védelmével összhangban lévő gazdálkodási módszerek alkalmazása, a tájjelleg és a tájképi értékek fenntartása, valamint a kipusztulás által veszélyeztetett helyi állatfajták in situ fenntartása; - extenzifikáció: ezen belül a műtrágya és növényvédőszer felhasználás csökkentése, vagy az alacsony szint fenntartása, illetve az organikus gazdálkodásra vagy az extenzívebb kultúrák termesztésére való áttérés, illetve annak folytatása, szántó extenzív gyeppé alakítása, az egységnyi takarmánytermő-területre jutó juh- és

szarvasmarha állomány csökkentése; - a felhagyott szántó, gyep és erdő területek kezelése; - a mezőgazdasági művelés hosszú távú felhagyása környezetvédelmi célok érdekében: különösen élőhelyek vagy természeti parkok létrehozása vagy a hidrológiai rendszerek védelme érdekében; - a közösségi célokat és pihenést szolgáló területek fenntartása, továbbá 22 - a fenti programokhoz kapcsolódó továbbképzések a gazdálkodók számára. A 2078/92 EU szabályozás tehát a tájfenntartás és a környezetvédelem követelményeinek megfelelő mezőgazdálkodás támogatását biztosító, olyan európai alapdokumentum, amely úgy tűnik alapvetően meghatározza a 90-es évek fejlődési folyamatait. Fő célkitűzései összefoglalva a következők: - az EU-n belüli mezőgazdasági termelés további mérséklése, - környezetorientált mezőgazdálkodás elősegítése a gazdák közvetlen támogatásával, - a mezőgazdasági üzemek

tevékenységi körének kiszélesítése, diverzifikálása. Támogatási prioritásai ennek megfelelően a következők: - Extenzifikálás (külterjesítés) olyan eszközökkel, mint pl.: - műtrágyák és növényvédőszerek használatának racionális csökkentése, -a hektáronkénti számosállat létszám az eltartóképességhez való igazítása, - a biológiai (organikus) gazdálkodásra való áttérés, - szántóterületek visszagyepesítése. - A vidék, a természet és a táj fenntartása olyan módszerekkel, mint pl.: - a természethez és a tájhoz alkalmazkodó mezőgazdálkodás, - veszélyeztetett helyi tájfajták (növénytermesztés) és őshonos haszonállatfajták (állattenyésztés) fenntartása és szaporítása, - az elnéptelenedett, felhagyott mezőgazdasági vagy erdészeti területek fenntartása, ápolása, - 20 éves művelésből való természetvédelmi célú kivétel (parlagoltatás), - földterület biztosítása a közösségi funkciók

(átjárás, üdülés, pihenés) ellátására. - Oktatási, továbbképzési és demonstrációs programok és projektek a fentiterületeken. A finanszírozás e területeken a szubszidiaritás* elvének megfelelően kiegészítő jellegű, vagyis a támogatott területeken a saját nemzeti hozzájárulást egészíti ki az 23 EU az első célcsoporthoz tartozó területeken (ahova Magyarország egész területe is tartozna) az összköltség 75 %-áig, egyéb területeken annak 50 %-áig. Nézzük néhány EU tagország példáján ennek gyakorlati megvalósulását, amit az 5. táblázatban foglaltam össze. 5. táblázat: A környezetbarát, alkalmazkodó, extenzív és a természetes életteret védő mezőgazdálkodás támogatásának néhány eleme három EU tagországban 1996-ban Támogatási prioritások A támogatás mértéke (euro/ha) 1 euro –260 Ft Németország Franciaország Ausztria 1) Műtrágyahasználat elhagyása 64 125 48 2) Peszticidhasználat

elhagyása 64 100 125 3) Mindkettő (1+2) elhagyása 106 150 241 4) Áttérés biológiai gazdálkodásra 106 125 181 - szántóterületen 106 250 272 - szőlő-gyümölcs területen 106 590 604 5) Szántó extenzív gyeppé alakítása 254 313 151 6) Extenzív gyepek fenntartása 106 31 109 7) Számosállatlétszám csökkentése 190 188 168 . . . (első 3 év) - gyepen (Sz.á < 1,4/ha) 1,4 db sz.á/ha alá Forrás: OECD Environmental Data, Compendium 1997, Paris, 1997 A sor még hosszan folytatható lenne, ám e néhány példa is jelzi a 2078/92. EU szabályzat által kijelölt változás fő tendenciáit. A Vidéki Térségek Európai Kartája egy olyan – témánk szempontjából igen fontos – európai alapdokumentum, amellyel szintén célszerű röviden megismerkednünk (Szakál, 1996). A karta célját a preambulum 5 pontja a következőkben határozza meg: ".azon alapelvek megfogalmazása, amelyeket alkalmazva olyan

életképes mezőgazdasági, erdészeti és halászati/aquakultúra 24 szektorokra épülő vidékfejlesztés valósítható meg, amely képes az emberi tőke megtartása és fejlesztése érdekében gazdasági tevékenységeket vonzani a vidékre, és amely védi és fejleszti a sokoldalú európai vidéki gazdasági és kultúrális örökséget." Különösen fontos a második részben a vidéki térségek funkcióinak meghatározása, amely szerint a funkciók három csoportba sorolhatók: - gazdasági, - ökológiai és - szociális funkciók. A gazdasági funkciók között hangsúlyozottan szerepel az a feladat, hogy a vidéki térségek jó minőségű élelmiszerek mellett megújítható nyersanyagokat is kell termeljenek az ipar és az energiaszektor számára, és hogy alapul szolgáljanak az üdülési és turisztikai tevékenységekhez. A mezőgazdaság és a vidéki térségek kapcsolatáról a karta megállapítja: "A vidék életképes mezőgazdaság

nélkül nem töltheti be életbevágó feladatait, amely a vidéki élet követelményeihez igazodva (vagyis családi gazdaságokban) szerveződik, és szoros kapcsolatban van a természettel. A mezőgazdaság a vidéki térségek gerince" A karta az ún. "sokfunkciós mezőgazdaság" kialakítását tartja szükségesnek, amely koncepció sajnos Közép- és Kelet-Európa országaiban részben nem is ismert vagy nem elfogadott. A mezőgazdaság feladatai között a termelésen túl az alábbiakat sorolja fel: - a táj megőrzése és gondozása, úgy is, mint a turizmus alapvető "tőkéje"; - a vidéki értékek, életstílusok és kultúrális javak megőrzése, és más, a közösség számára szükséges szociális feladatok. Az a szemlélet, amelyet sok magyar szakember vall és sok külföldi tanácsadó (pl. a Világbank) is javasol, hogy tudniillik a mezőgazdaságnak semmi köze az őt körülvevő vidéki társadalmi közeghez, semmilyen más

feladat nincs, mint a hatékony és jövedelmező termelés, a tőkebefektetések hasznosítása, teljesen tarthatatlan, és ellentétes az európai tendenciákkal. (Nem véletlen, hogy az ilyen 25 szakemberek és tanácsadók amerikai példákra hivatkoznak, bár ott is egyre erősebb az a törekvés, hogy a pusztán "profitorientált" mezőgazdasággal szemben az életképes családi gazdaságokra és élő farmerközösségekre épülő vidéki élet alakuljon ki.) A karta azt is kihangsúlyozza, hogy a mezőgazdaság nem termelési vagyis természetgazdálkodási és szociális - feladatainak teljesítését a társadalomnak megfelelő díjazással kell elismernie. Ez egyben a vidéki lakosság egyik fontos megélhetési forrása is lehet, és hozzájárulhat a mezőgazdaság hosszú távú stabilitásához is, hiszen olyan szolgáltatásokról van szó, amelyek - mint a karta is hangsúlyozza - "csak helyben állíthatók elő és nem

importálhatók". Az európai értékrendszerben, az EU Közös Agrár és Vidékpolitikai koncepciójában (CARPE, 1998) valamint az agrárpolitika következő 7 éves költségvetési kereteit megteremtő AGENDA-2000-ben ezek az elképzelések és értékek egyre erőteljesebben jelennek meg. A Közös AgrárPolitika (CAP) reformjának egyre világosabban körvonalazódó fő iránya a támogatások súlypontját fokozatosan a többfunkciós mezőgazdálkodás nem termelési (környezeti, társadalmi, szociális, foglalkoztatási, kulturális stb.) funkcióira helyezi át (1. ábra, Forrás: Buckwell Report, 1998) 1. ábra: A CAP és a CARPE elemei 26 Ennek lényege, hogy a mezőgazdasági politikának tovább kell haladnia abban, hogy ne csak szektorális politika legyen, amely a gazdálkodókat segíti a termékpiacokon, hanem egy területileg meghatározott, sokkal inkább integrált politika, amely az állami politika más elemeivel együtt hozzájárul a

vidéki térségek fejlődéséhez. Ehhez úgy kell átalakítani azt, hogy a piaci ártámogatások helyett több közvetlen kifizetést adjon a kulturális, környezeti és területi feladatokért. Célja az, hogy lehetővé tegye a gazdaságilag hatékony és környezeti szempontból fenntartható mezőgazdaságot, miközben serkenti az Unió vidéki területeinek integrált fejlődését, és csökkenti a konfliktust a mezőgazdaság és a vidéki térségek között. Négy fő elemből áll: piacstabilizáció, környezeti és kulturális – tájra vonatkozó – kifizetések, vidékfejlesztési kezdeményezések valamint az átmenethez szükséges átalakulás segítése. Az elképzelés szerint hosszabb távon a kompenzációs kifizetések és a piaci támogatások – amelyek most a CAP költségeinek több mint 80 %-át teszik ki – teljesen megszűnnének, és részben az átalakulást segítő támogatásokra, de jelentősebb részben a környezeti és vidékfejlesztési

feladatokra kerülnének átcsoportosításra közvetlen kifizetések formájában. Hangsúlyozottan kifizetésről, díjról (payment) van szó és nem támogatásról vagy segélyről (subsidy), mivel ez közpénzekből kerül kifizetésre a közösség számára szerződéses alapon végzett környezeti szolgáltatásokért. A jelenlegi strukturális politikai és agrár- környezetvédelmi intézkedések helyét az egyre bővülő agrár-környezeti és vidékfejlesztési kifizetések vennék át. Az exporttámogatások is teljesen megszűnnének, így a termeléskorlátozó (kvóta és egyéb) rendszerre már nem lesz szükség, tehát megszűnne a CAP minden piactorzító és feszültséget okozó hibája. (Szakál 1998; 1999) Egyéb szakértői tanulmányok is az agrárpolitikában hosszú távon az agrárkörnyezeti és vidékfejlesztési kifizetések, kisebb részben támogatások szerepének döntővé válását prognosztizálják. A berlini csúcson 1999 március 26án

elfogadott AGENDA 2000 című EU dokumentum ezt még tovább erősíti, egyre 27 valószínűbbé teszi. Ebben a költségvetési reformcsomagban megfogalmazásra került az európai mezőgazdaság új, multifunkcionális modellje, amely a fentebb említett kihívásoknak és elvárásoknak megfelelően új alapokat teremt az agrárpolitika és a vidékfejlesztés számára. Érdemes áttekinteni mik is az új modell legfontosabb jellemzői. - Túlzott mértékű támogatásoktól mentes, versenyképes mezőgazdaság kialakítása, mely képes a világpiac felmerülő kihívásainak megfelelni. - Környezetkímélő termelési eljárások széleskörű alkalmazása, melyek által lehetővé válik a fogyasztók igényeinek megfelelő, minőségi termékek előállítása. - Sokszínű gazdálkodási rendszerek, formák megléte, a termelési hagyományok megőrzése, amelyek nem csak a termelési célkitűzéseket, a termék-kibocsátást veszik figyelembe, hanem a mezőgazdaság

egyéb funkcióit is, a vidéki környezet, a táj megőrzését, javítását valamint a vidéki közösségek erősítését, munkalehetőségek biztosítását is. - Egy egyszerűbb, közérthetőbb agrárpolitika kialakítása, amely világosan elhatárolja a közösen meghozandó döntéseket a nemzeti szintűektől, és amely a közösségi források felhasználását úgy irányítja, hogy a széles értelemben vett társadalom legyen azoknak haszonélvezője, ne csak a gazdálkodók szűk köre. Összességében egy olyan multifunkcionális mezőgazdasági modell kialakítását célozza meg a reform, amely révén Európában a különböző adottságú régiók eltérő lehetőségeit, problémáit és igényeit figyelembe vevő sokszínű rendszer alakul ki, mely képes pozitív választ adni a felmerülő kérdésekre. Magyarország belátható időn belül teljes jogú tagja lesz az EU-nak, és ezzel az európai belső piachoz fog tartozni. Az EU-ban zajló várható

agrár-, környezet- és vidékpolitikai átrendeződés, az ehhez való alkalmazkodás számunkra csak akkor lehet előnyös, ha az agár-környezetgazdálkodás előmozdítása a mezőgazdaság támogatásában prioritást élvez. Ha részt akarunk venni ezekben a folyamatokban, akkor ehhez ki kell alakítanunk azt a földhasználati rendszert és az erre épülő 28 vidékfejlesztési, területfejlesztési koncepciót, amely segíti a vidéki térségeket ilyen irányú fejlődésükben. Ez adja egyben az agrár-környezetvédelmi célprogramok megvalósításának alapját, valamint az EU támogatások befogadásának a lehetőségét is. Az e koncepcióhoz való illeszkedés, a támogatásokkal és kifizetésekkel kapcsolatos fogadókészség megteremtése érdekében megalapozott elemzésekre támaszkodva kell meghatározni e rendszer magyarországi célterületeit, meg kell vizsgálni az ország földhasználati rendszere átalakításának lehetőségeit. Ezt nem

csupán az európai folyamatok indokolják, hanem belső fejlődésünk, a mezőgazdaság, a környezet- és természetvédelem valamint a vidékfejlesztés összehangolása iránti növekvő igény is sürgeti. Ennek egyik alapvető feltétele az, hogy a földet mindenütt arra és olyan intenzitással használjuk, amire az a legalkalmasabb, illetve amit képes károsodása nélkül elviselni. Mindezek érdekében meg kellett határozni Magyarország földhasználati zónabeosztását, az agrár-környezetvédelmi programok célterületeit, elemeit, intézkedésit. Ezt szolgálja a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program. A harmadik lényeges dokumentum, amelyet az EU az AGENDA 2000 nevű reform-programcsomag részeként fogadott el az agrárpolitika 2000-2006 közötti időszakára, a 1257/1999. számú EU tanácsi rendelet, amely a vidékfejlesztés támogatási formáiról és módszereiről intézkedik. A rendelet lényege, hogy az eddigiekben elszórtan és többnyire egymás

ellenében is “dolgozó” intézkedéseket rendszerbe foglalta, és meghatározta alkalmazásuk keretszabályait is. Az Unió ezzel definiálta a vidékfejlesztés eszközeit, intézkedéseit, amelyek következőkben foglalhatók össze: - mezőgazdasági beruházások támogatása; - agrár-környezetvédelmi és tájgazdálkodási támogatások; - kedvezőtlen adottságú területek normatív támogatása (LFA támogatások); - mezőgazdasági termékek feldolgozásának és értékesítésének támogatása; - erdőtelepítési támogatások; a 29 - a rurális térségek alkalmazkodásának és fejlődésének elősegítése (néhány megnevezett lehetőség: falumegújítás, jövedelem diverzifikáció elősegítése, mezőgazdasági vízgazdálkodás támogatása, vidéki (agrár)infrastruktúrák fejlesztése, falusi turizmus és kézműves tevékenységek támogatása, birtokrendezés támogatása, minőségi termékek marketingje, életkörülmények

javítása stb.); - idős gazdálkodók korai nyugdíjazásának támogatása; - fiatal gazdálkodók támogatása; - gazdálkodók oktatása, képzése. A felsorolt intézkedéseket programokba kell csoportosítani, így legelőször egy országos keretprogramot kell alkotni (Országos Vidékfejlesztési Terv), amelyben meg kell jelölni és definiálni kell minden olyan intézkedést, amely a vidékfejlesztést szolgálja. Ezt követően a OVT kereteit (menülistáját) felhasználva térségi és kistérségi programokat kell kidolgozni az adott térségek igényeit, problémáit és kitörési lehetőségeit figyelembe véve. Ezek a területspecifikus programok végül konkrét megvalósítható projektekre bontódnak le és így lehetséges lesz finanszírozásuk hazai és EU forrásokból. Mivel az Agrár-környezetvédelmi Program különböző célprogramjai is részei ennek a rendszernek, a térségek beépíthetik programjaikba szükség szerint azokat az intézkedéseket,

amelyek hozzájárulnak a vidékfejlesztéshez a környezetkímélő mezőgazdasági módszerek alkalmazása révén. 3.4 Jogszabályi háttér Az agrár-környezetvédelmi intézkedések alkalmazása nemcsak EU harmonizációs kötelezettségünk, hanem hatályos hazai jogszabályokban foglalt feladatok megvalósításához is kapcsolódik. Ily módon a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII törvényhez, a természet védelméről szóló 1996 évi LIII. törvényhez és az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997 évi CXIV 30 törvényhez is kapcsolódik a NAKP bevezetése, amely lehetővé teszi a környezet, a természet és a táj védelmét szolgáló mezőgazdasági tevékenységek megfelelő szintű állami támogatását. A program kialakítása és bevezetése segíti a Nemzeti Környezetvédelmi Program és az Országos Területfejlesztési Koncepció megvalósítását is. Ilyen kapcsolódó feladat továbbá az Érzékeny

Természeti Területek hálózatának kialakítása, amely részét képezi az agrár-környezetvédelmi program tervezett intézkedéseinek. Az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997. évi CXIV Törvény 3 § 1 bekezdése az agrárgazdaságban a fő célkitűzések között jelöli meg az alábbiakat: "(e) a termelőtevékenység összhangba hozása a természeti környezet megőrzéséhez fűződő össztársadalmi érdekkel, az agrárgazdaság fenntartható fejlődésével". A törvény 4. § 1 bekezdése szerint: "az agrártermelés jogi és gazdasági feltételeinek kialakításakor a Kormánynak biztosítania kell, hogy: (d) a földtulajdoni és használati viszonyok alakulása a termőföld jobb hasznosítását eredményezze". A törvény 5. § a Kormány által kialakítandó agrártámogatási rendszerrel kapcsolatban megállapítja, hogy az elsősorban a következő elemekre épül: "(g) a termőföld minőségének megőrzése,

illetve javítása az erdővagyon fenntartásának, növelésének, védelmének, az agrárkörnyezet gazdálkodás minőségi javításának támogatása". Az érzékeny természeti területek rendszerét a magyar természetvédelmi törvény (1996. évi LIII tv) az Európai Unió agrár-környezetvédelmi támogatási rendszere mintájára, a jogharmonizáció jegyében, ahhoz illeszkedően vezette be. Meghatározása szerint “érzékeny természeti terület az olyan extenzív művelés alatt álló terület, amely a természetkímélő gazdálkodási módok megőrzését, fenntartását, ezáltal az élőhelyek védelmét, a biológiai sokféleség fennmaradását, a tájképi és kultúrtörténeti értékek megóvását szolgálja. A természetvédelmi törvény 31 71.§ (2) a) pontja értelmében támogatást kell biztosítani a természetkímélő gazdálkodást folytatóknak. 3.5 Alapelvek, célkitűzések, várható hatások A fenntartható mezőgazdasági

fejlesztés egyik döntő alapelve a természeti erőforrások hosszú távú védelmének biztosítása. Ez nemcsak a nemzetközi egyezményekből (Agenda 2000), az Európa Tanács, OECD és WTO tagságunkból, valamint a vonatkozó EU szabályozások harmonizációs feladataiból és a környezet, a természet védelméről szóló törvényekből származó kötelezettségek, hanem piaci versenyképességünk növelésének egyik fontos tényezője. A magyar agrárgazdaság fejlesztésénél komparatív előnyként és piaci tényezőként kell figyelembe venni, hogy a termelés, a feldolgozás, a raktározás és az értékesítés során a termelők környezetkímélő eljárásokat alkalmazzanak, és így az egész agrárgazdaságban érvényesüljenek az agrár-környezetvédelem szigorodó nemzetközi előírásai. Ellenkező esetben romlani fog a magyar mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek piaci pozíciója. Az agrár-környezetvédelem mindezekre figyelemmel az

alábbi két fő területre összpontosul: - a természeti erőforrások védelmére (talaj, felszíni és felszín alatti vízkészletek, genetikai erőforrások, erdő és táj), továbbá - a fogyasztásra, illetve felhasználásra kerülő termékek minőségbiztosítására, szennyező anyagoktól való mentességére, az élelmiszerbiztonság fokozására. A természeti erőforrások védelme és az élelmiszerbiztonság egymást feltételezve és erősítve jelenik meg. Stratégiánk alapelve, az országunkról kialakuló kép alapmotívuma a “tiszta környezetből egészséges, különleges minőségű és biztonságos élelmiszert” mottó kell hogy legyen. Ezt a tendenciát erősíteni és támogatni szükséges. Az EU- és WTO konform módon támogatható környezetkímélő gazdálkodás új lehetőséget ad nemcsak a természeti értékek, a biológiai sokféleség fenntartására, hanem a termelési struktúra átalakulása 32 (erdősítés, gyepesítés,

tájgazdálkodás), a rekreációs fejlesztések (falusi, agro- és ökoturizmus) valamint az élőmunkaigényes, nagy hozzáadott értéket előállító termelési és feldolgozási rendszerek támogatása révén a vidéki térségek komplex fejlesztését, foglalkoztatási és szociális biztonságát is elősegítheti. A kedvező agroökológiai adottságú és környezeti szempontból kisebb sérülékenységű területeken a gazdaságos árutermelés az elsődleges cél. Nagyon fontos viszont, hogy ezeken a helyeken is erőforrás-takarékos, szakszerű és ellenőrzött termelési technológiákat alkalmazzanak és valósítsák meg itt is a környezetkímélő agrárgazdaság alapvető céljait. Mindehhez azonban az agrár-környezetvédelmi feladatokat megfelelő hangsúllyal be kell illeszteni az agrártámogatás rendszerébe. E rendszer kialakítása során abból indulhatunk ki, hogy Magyarország természeti erőforrásai lényegesen jobb feltételeket biztosítanak a

mezőgazdasági termelés számára, mint az EU-15-ök, az OECD tagállamok vagy akár a világ átlaga. Ezen feltételek összehasonlítására kínál lehetőséget a 6. táblázat, amely a fő művelési ágak arányát mutatja az összterületen belül. Megállapítható, hogy Magyarország – mintegy 2/3 részt kiváló klíma- és talajadottságú – szántóterületeinek aránya az EU-15-ök átlagának közel kétszerese, az OECD tagállamokénak mintegy négyszerese, a világátlagnak pedig közel ötszöröse. Ha a gyepterületeket is hozzávesszük, vagyis a mezőgazdasági területek arányát vizsgáljuk összterületen belül, akkor ez az arány is a világátlagnak közel duplája 6. táblázat: A fő művelési ágak aránya (%) (1995) Művelési ág Magyarország EU-15 OECD Világ Szántó, kert és ültetvény 54,5 27,9 13,3 11,1 Gyep 12,4 18,6 25,3 26,0 Mezőgazdasági terület 66,9 46,5 38,6 37,1 Erdő 19,1 36,3 33,5 31,7 9 303

313 025 3 352 529 13 045 423 Összterület (1000 ha) Forrás: OECD Environmental Data, Compendium 1997, Paris, 1997. az 33 A 7. táblázat egy másik szempontra hívja fel a figyelmet, amikor az 1000 lakosra jutó területi nagyságokat vizsgálja. Megállapítható, hogy míg 1000 lakosra az EU15-ök átlagában csupán 234 ha szántó+kert+ültetvény jut, addig ez az érték a világ átlagát tekintve 255 ha, az OECD tagállamaiban 412 ha, Magyarországon viszont 492 ha. Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy a saját népesség ellátásán túl Magyarország jelentős mezőgazdasági exportárualap előállítására is képes 7. táblázat 1000 lakosra jutó terület (ha) (1995) Művelési ág Magyarország EU-15 OECD Világ Szántó, kert és ültetvény 492 234 412 255 Gyep 112 157 782 597 Mezőgazdasági terület 604 391 1 194 852 Erdő 172 305 1 034 728 10 229 372 099 1 084 416 5 687 118 Népesség (1000 lakos) Forrás: OECD Environmental

Data, Compendium 1997, Paris, 1997 Ezek az adatok az ország termelési potenciálját jelzik, melyeket jó minőségű termékek, áruk előállításával feltétlenül hasznosítanunk kell, ám a mezőgazdálkodás a termelés mellett más feladatokat is el kell hogy lásson. A mező- és erdőgazdaság Magyarországon az összterület 85,5 %-ával (a termőterülettel) közvetlenül érintkezve a kultúrtáj fő használója, a vidék megőrzésének és fejlesztésének alapeszköze. Ebből fakad egyrészt, hogy a természetvédelem alapvetően rá van utalva a mezőgazdasággal való együttműködésre. Másrészt a mezőgazdálkodás teljesítménye, eredménye döntően a környezet, a természeti erőforrások állapotától, minőségétől függ. A természetvédelem, a mezőgazdaság és a vidék egymásrautaltsága elkerülhetetlenné teszi e három terület összehangolását. A mezőgazdaság céljait, feladatait, multifunkcionális jellegét figyelembe

véve annak legfontosabb összetevői, közös elemei a következők: 34 - értékes beltartalmú, szermaradvány mentes termékek előállítása; - a meg nem újítható nyersanyagok és energia takarékos felhasználása; - a talajt, vizeket, levegőt érintő környezetterhelés csökkentése, ill. elkerülése; - a kultúrtáj ápolása és a biodiverzitás fenntartása; - a vidék kulturális és agrikulturális értékeinek megőrzése; - munkalehetőség és elfogadható jövedelem biztosítása a lehető legtöbb ember számára. E feladatok egyidejű megoldására az eddig volt – iparszerű, nagy mesterséges (fosszilis) energiaigényű, erősen kemizált, a mezőgazdálkodás céljai közül egyedül a tömegtermelést, a tőkemegtérülést szem előtt tartó – gazdálkodás, úgy tűnik, kevéssé alkalmas. Ezt néhány egyszerű adattal támasztja alá az 8-14 táblázat 8. táblázat: A műtrágya-ráfordítás, a termésátlag és a termesztett búzafajták

nedves sikértartalmának változása az 1961-80-as időszakban Magyarországon (%) Megnevezés 1961-65 1966-70 1971-75 1976-80 Műtrágya hatóanyag-felhasználás (kg/ha) 100 206,2 409,6 512,6 Termésátlag (t/ha) 100 130,6 178,5 218,3 Nedves sikértartalom (%) 100 83,7 71,9 66,9 (Szabó, 1990 adatai alapján) (1961-65-ös érték = 100 %) Erre utal például a megötszöröződő műtrágya-ráfordítás – a rendszer más elemeivel (fajtahasználat, monokultúra, stb.) együtt jelentkező – termésátlagkétszerező, egyben minőségcsökkentő hatása azt mutatja az energiahatékonyság bizonyos szintek fölötti rohamos csökkenése, majd egy ponton túl a ráfordításnövelés teljes energetikai irracionalitása, ahol is további egységnyi energiaráfordítás-növelés a hozamnövekményben már nem ad egységnyi energiatöbbletet. Ezt jelzi az a szomorú tény is, hogy ez a gazdálkodás az embert 35 teljesen kiszorítja, nincs rá szüksége az

élőmunka-ráfordítása szélsőséges esetben az összes energiaráfordítás 1 %-át sem éri el, ami például a kukoricatermesztésben azt jelentheti, hogy alig több, mint 1 óra emberi munkaráfordítással állít elő 1 tonna termést, véges mennyiségű és környezetromboló foszilis energiával helyettesítve azt (9. táblázat) Mindezeken túl a környezet állapotát folyamatosan ezáltal, valamint szennyezett termékeinek (10-12. táblázat) elfogyasztásával pedig hozzájárul a népesség egészségi állapotának jelentős romlásához (13. táblázat) 9. táblázat: Kukoricatermesztés az USA-ban Átlagtermés Emberi munkaerő-felhasználás Dekádok t/ha óra/t termés óra/ha 1950-1959 2,82 10.8 30.5 1960-1969 4,47 3.6 16.1 1970-1979 5,62 2.0 11.2 1980-1989 6,99 1.2 8.4 Forrás: Farmer’s Digest, 1999. januar, Vol 63, No 1 p 10 10. táblázat: Talajpusztulás Magyarországon Talajpusztulás Erózió 1000 ha Az összterület %-a erős

554 6,0 közepes 885 9,5 gyenge 858 9,2 2297 24,7 összesen Defláció által erősen veszélyeztetett 1450 15,6 Összesen: 3747 40,3 (Stefanovits, 1981 nyomán) Megjegyzés: Az eredeti talajszelvény szintjeinek: - több mint 70 %-a lepusztult: erős erózió; - 30-70 %-a lepusztult: közepes erózió; 36 - kevesebb, mint 30 %-a lepusztult: gyenge erózió. 11. táblázat: Ivóvízvizsgálatok értékelése (KSH, 1986) Vizsgálati szempontok Kifogásolt minták aránya az összes minta %ában Ásott kutak Fúrt kutak (talajvíz) (rétegvíz) Vízművek Bakteriológiai 42,4 18,8 25,4 Kémiai összesen 58,9 36,9 26,4 vas 20,0 15,9 11,3 nitrát 25,3 12,5 9,0 ammónium 17,0 10,6 7,6 Biológiai 26,8 10,3 17,4 12. táblázat: Élelmiszerek nitrát tartalma Megnevezés Átlagos NO3 tartalom (mg/kg) Nyers: Bébiétel: saláta 2025 retek 1785 paraj 838 spenót marhahússal 990 spenót májjal 959 tejes spenótpüré 573 vegyes

zöldségpüré 350 (reprezentatív felmérés; KÖJÁL, 1988) 37 Megjegyzés: A különböző fokú methaemoglobinaemia kialakulásához vezető nitrát-mennyiségek (mg NO 3): 1 éves gyermek felnőtt enyhe 16 104 közepes 94 575 súlyos 216 1456 13. táblázat: A 100 ezer lakosra jutó halálozások számának változása (%) halálokok szerint (1965 = 100 %) (KSH 1996/97; Farkas 1994) Halálokok 1965 1975 1985 1995 Rosszindulatú daganatok 100 110,8 126,1 154,4 Emésztőrendszeri betegségek 100 107,7 118,7 154,6 Egyebek 100 113,2 124,8 145,1 Összesen 100 112,3 124,7 147,9 Ennek következményeként is az elmúlt 30 év alatt a 100 ezer lakosra jutó halálozások száma összességében mintegy 48 %-kal emelkedett, ám ugyanezen időszak alatt a rosszindulatú daganatos (rákos) valamint az emésztőrendszeri betegségek okozta halálozás mintegy 55 %-kal, vagyis az átlagot meghaladó mértékben növekedett. Ebben kétségtelenül fontos szerepet

játszik a szennyezett közegben hozzáadott növényvédőszerekkel előállított élelmiszerek valamint a szennyeződő ivóvíz elfogyasztása is. Miközben felmérések szerint a világon eddig mintegy 6 millió szintetikus anyag született, az IARC Nemzetközi Rákkutató Központ eddig mindössze 900 anyag alapos vizsgálatát tudta elvégezni, és adott ki róluk bizonyítványt. (Farkas, 1994) 38 A felsorolt a tények mind-mind azt bizonyítják illetve arra intenek, hogy az ökoszociális piacgazdaság közegébe ágyazott többfunkciós mezőgazdálkodás az erősen kemizált, iparszerű rendszertől eltérő megoldásokat követel. Ez különösen igaz egy olyan országban, mint Magyarország, amelynek agroökológiai adottságai kiválóak, gazdálkodási, agrikulturális hagyományai gazdagok, ugyanakkor energiahordozókban szegény, vidéke pedig jelentős munkanélküliséggel küzd. Meglehetősen szerencsétlen lenne ilyen körülmények között olyan

fejlesztési stratégia kidolgozása és követése, amely jelentős állami támogatással és költséggel műtrágya, növényvédőszer, gép és üzemanyag formájában megjelenő drága energiát importál, majd azt egy “csúcsra járó”, a potenciál felső határát közelítő szinten termelő rendszerben rossz hatásfokkal nagy tömegű rossz minőségű termékké alakítja, amely csak igen nagy nehézségek árán és jelentős exporttámogatással, vagyis újabb állami költséggel adható el külföldön, vagy inkább “tuszkolható ki” az országból. Ez azonos lenne a külföldi beszállítók, majd a külföldi fogyasztók magyar forrásokból történő támogatásával, valamint a magyar vidék és munkaerő egyidejű leértékelésével. Nem elég tehát az eddigi stratégia, rendszer technológiáit tökéletesíteni, hanem új stratégiára és ehhez illeszkedő, ennek gyakorlati megvalósítási kereteket adó megoldásokra, rendszerekre van szükség. Ez

az új stratégia az úgynevezett “multifunkcionális” mezőgazdálkodás, a környezet- és tájgazdálkodás lehet, melynek feladatait két nagy körbe sorolhatjuk: - az alapvetően a piac által szabályozott termelési feladatok, melyek az élelmiszerek előállításán túl a nem élelmiszer célú termékek (megújítható nyersanyagok, energiaforrások stb.) előállítását is egyre inkább magukba foglalják, valamint - a körzettel, a tájjal, a földdel kapcsolatos környezeti, társadalmi és kultúrfeladatok. Ez utóbbi “nem importálható funkciók” olyan közjavakat (élelmezésbiztonság, a kultúrtáj ápolása, a társadalmi és biológiai élettér megőrzése, az ökológiai és 39 műszaki infrastruktúra fenntartása, ökológiai stabilitás, népességmegtartás, munkaerő kiegyenlítés, a vendégfogadás és idegenforgalom alapjának biztosítása, paraszti értékek ápolása stb.) testesítenek meg, amelyek a piac hagyományos eszközeivel, az

árakon keresztül nem szabályozhatók. Ezek ugyanakkor a vidék társadalmának és környezeti egyensúlyának fenntartásában növekvő szerepet töltenek be, így e teljesítményeket közvetlen kifizetések formájában a társadalomnak honorálnia kell. Mindezekre figyelemmel a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program elsődleges törekvése olyan mezőgazdasági gyakorlat kialakítása, amely a természeti erőforrások fenntartható használatán, a természeti értékek, a biodiverzitás megőrzésén, a táj értékeinek megóvásán valamint egészséges termékek előállításán alapszik, és az alábbi célkitűzéseket fogalmazza meg: - a környezetkímélő mezőgazdasági termelési módszerek széleskörű elterjesztése, ezáltal a környezetvédelmi célkitűzések ágazati megvalósulása, természeti értékeink, a táj, a termőföld és a vízkészletek állapotának megőrzése és javítása; - hozzájárulás egy fenntartható mezőgazdasági

földhasználat, ésszerű területhasználati rendszer, illetve Magyarország agro-ökológiai adottságainak megfelelő kiegyensúlyozott és stabil földhasználati, termelési struktúra kialakításához; - piacképes, kiváló minőségű, értékes termékek termelésének növelése, és ezáltal a mezőgazdasági exportlehetőségek javítása; - a vidéki foglalkoztatási és jövedelemszerzési lehetőségek bővítése, vidéki életminőség javulásához való hozzájárulás, alternatív jövedelemszerzési lehetőségek kialakítása; a turisztikai potenciál fejlesztése, kihasználása elsősorban a vidék, a táj képének javítása, az ökoturizmus, falusi turizmus feltételeinek javulása révén; hozzájárulás egyéb vidékfejlesztési intézkedések sikeréhez, a vidéki népesség, a 40 gazdálkodók termelési-környezeti ismereteinek fejlődéséhez, szemléletváltás elősegítéséhez. 3.6 Várható hatások 1. Talajvédelem Magyarország

területének mintegy 85%-a a talajok termékenységétől függően különböző mező- és erdőgazdasági célú hasznosításra alkalmas. Más oldalról közelítve a termőtalajok hazánk egyik legfontosabb természeti kincsét jelentik, melynek mennyiségi és minőségi védelme sokkal nagyobb figyelmet érdemel. Annak érdekében, hogy még a manapság is bőséggel rendelkezésre álló termőföldek termőképességét megőrizzük és a talajokat érő kedvezőtlen hatásokat, szennyezéseket a lehető legkisebbre csökkentsük, átfogó intézkedésekre van szükség. A mezőgazdaság a legnagyobb területhasználó Magyarországon, és a talajok termékenysége, minőségi és mennyiségi védelme érdekében alapvető talajvédelmi intézkedések bevezetésére van szükség a mindennapi gyakorlatban ahhoz, hogy megállítsuk termőtalajaink degradációját. Termőtalajaink minőségének romlása (talajdegradációs folyamatok: víz és szél okozta

talajerózió, savanyodás, szikesedés, fizikai degradáció, tömörödés, szervesanyag-tartalom csökkenése) egyes területeken olyan mértéket kezdett ölteni, hogy komolyan veszélyezteti a mezőgazdasági tevékenységek természeti feltételeinek fennmaradását. Ha nem akarjuk egyik legfontosabb komparatív előnyünket jelentő természeti erőforrásunkat kizsarolni, azonnali beavatkozásra és átfogó cselekvésre van szükség a talajvédelem terén, melynek kereteit a NAKP megteremti. 41 2. Felszíni és felszín alatti vizek védelme Felszíni és felszín alatti vizeink állapota meglehetősen sok vitára ad alapot, mind mennyiségi mind minőségi szempontból jelentkeznek problémák, esetenként kritikus helyzetek is kialakulnak. Bár vizeink szennyezéséért nem csak a mezőgazdaság a felelős, nem szabad lebecsülni azt a hatást, amit a nem körültekintően – néha felelőtlenül – végzett mezőgazdasági tevékenység okozhat. Ezt

súlyosbítja az a tény is, hogy a mezőgazdasági szennyezések, terhelések (eutrofizációt okozó tápanyagterhelés növekedése, nitrát-terhelés, növényvédőszerek bemosódása) általában diffúz jellegű hatás, ami ellen nagyon nehéz védekezni. Bár nem közvetlenül vizeink védelméhez, hanem a vízzel kapcsolatos védelemhez tartozik, az utóbbi évek árvizei és belvizes helyzetei felhívták a figyelmet a mezőgazdasági vízgazdálkodás problémáira is, amelyek szintén megoldásra várnak. Összességében elmondható, hogy körültekintőbb, racionálisabb területhasználatra és a vizek védelmét figyelembe vevő környezettudatos agrártevékenység elősegítésére van szükség, s ezt a Program jelentősen segítheti, egységes keretbe foglalhatja. 3. Levegőtisztaság-védelem Bár a mezőgazdaság által okozott levegőszennyezés aránylag marginálisnak tekinthető, az állattartó-telepek emissziói, a hígtrágya-kijuttatás,

egyes növényvédelmi munkák és egyéb okok miatti esetleges levegőszennyezések szintén intézkedéseket igényelnek. A mezőgazdaságban különösképpen a klímaváltozással kapcsolatban lévő gázkibocsátások (főként az ammónia) csökkentésére kell figyelemmel lenni. E területen is segítséget jelenthet a NAKP környezetbarát rendszereket támogató tevékenysége. 42 4. Természetvédelem A természetvédelem az élő és élettelen természeti értékek és azok rendszereinek megóvását célozza. Egyik fő célja a biológiai sokféleség megőrzése, amelynek alapja a természetes és természet-közeli élőhelyek működőképes állapotban történő megóvása. Az élőhelyek védelme nem szorítkozhat ugyanakkor a védett területeken található biotópokra, hanem minden természetvédelmi szempontból jelentős élőhelytípusra ki kell terjeszteni. Sok természetvédelmi szempontból kifejezetten értékes élőhely emberi tevékenység,

mezőgazdálkodás hatására jött létre és maradt fönn. Magyarországon valóban természetes, teljesen érintetlen élőhely nagyon kevés van, az ország erdei rétjei, kaszálói és legelői évszázadok óta művelés alatt állnak. Természetileg értékes területeink nagy részén a fenntartás, az állapot javítása elválaszthatatlan a mezőgazdasági hasznosítástól. Éppen ezért lényeges, hogy azokon a területeken, ahol – tekintet nélkül arra, hogy természetvédelmi oltalom alatt áll, avagy sem – értékes élőhelyek maradtak fönn, vagy eredeti állapotukba visszaállíthatók, olyan mezőgazdasági hasznosítást kell biztosítani, amelynek elsődleges feladata az értékek védelme a termelési szempontokkal szemben. A kizárólag jogi védelemre, tiltásra alapozott természetvédelem lehetőségei korlátozottak, a meglévő eszközrendszer közgazdasági ösztönzőkkel (támogatásokkal) való kombinálása révén egy sokkal hatékonyabb

rendszer alakítható ki, amelynek feltételeit a NAKP megteremti. 5. Tájvédelem A tájvédelem szempontjából alapvető célkitűzés a fenntartható fejlődést biztosító, többcélú tájhasznosítás új formáinak bevezetése, a komplex tájpotenciál védelme, amely a tájvédelmi szemlélet fejlesztésével, a tájvédelmi szempontoknak az általános és szakpolitikákba való integrálásával segíthető elő. A takarékos erőforrás-használat, az alkalmazkodó területhasznosítás, a tájesztétikai értékek 43 védelme és egyes kedvezőtlen irányú folyamatok megállítása érdekében már rövidtávon is eredményes intézkedések meghozatalára van szükség. A tájvédelmi szempontokat, az értékvédelmet és a tájak terhelhetőségéből származó korlátokat az eddigieknél sokkal következetesebben és szigorúbban figyelembe kell venni az ország teljes területén. Mivel a mezőgazdaság a legnagyobb “tájhasználó”, az ágazaton belül

fokozottan érvényesíteni kell a komplex tájhasznosítás, illetve a tájesztétikai értékek védelmének szempontjait, melyre lehetőséget kínál a Nemzeti Agrár-környezeti Program. 6. Gazdasági, társadalmi hatások A NAKP bevezetésével és kiterjesztésével, a különböző gazdálkodási célprogramok, a kiegészítő oktatási, szaktanácsadási és demontrációs programok működésével az alábbi környezeti- gazdasági- társadalmi hatások prognosztizálhatók: - a környezetkímélő mezőgazdasági termelési módszerek széleskörű elterjedése, ezáltal a környezetvédelmi célkitűzések ágazati megvalósulása, természeti értékeink, a táj, a termőföld és a vízkészletek állapotának megőrzése és javítása; - Magyarország agro-ökológiai adottságainak megfelelő kiegyensúlyozott és stabil földhasználati, termelési struktúra kialakulása; - jelentős EU támogatási források felhasználási lehetősége

gazdaságfejlesztési és környezetvédelmi célra az EU csatlakozás után (kisebb mértékben már a csatlakozást megelőző időszakban is); - piacképes, kiváló minőségű és nagy hozzáadott értékű termékek termelésének nagymértékű növekedése, ezáltal az exportlehetőségek javulása, import-export mérleg pozitív változása, a mezőgazdasági versenyképességének, hatékonysági mutatóinak javulása; termelés 44 - a feldolgozóipar versenyképességének javulása, a jobb minőségű alapanyagok révén; - piaci zavarok, túltermelési válságok megelőzése, a jobb értékesítési, feldolgozási feltételek kialakulása révén; - az élőmunkaigényes rendszerek támogatásával a vidéki foglalkoztatási lehetőségek hozzájárulás, jelentős bővülése, alternatív vidéki életminőség jövedelemszerzési javulásához lehetőségek való kialakulása, a gazdálkodók jövedelempozíciójának erősödése; a turisztikai

potenciál fejlesztése, kihasználása elsősorban a vidék, a táj képének, az ökoturizmus, falusi turizmus feltételeinek javulása révén; hozzájárulás egyéb vidékfejlesztési intézkedések sikeréhez, a vidéki népesség termelési és környezeti ismereteinek fejlődéséhez, szemléletváltás elősegítéséhez. 45 IV. A PROGRAM FÖLDHASZNÁLATI ALAPJAI A Nemzeti Agrár-környezeti Program előkészítésének alapját, első lépcsőfokát jelentette Magyarország földhasználati zónarendszerének kialakítása, amelyben az FVM Agrár-környezetgazdálkodási Osztálya, a KöM Természetvédelmi Hivatala, a GATE Környezet- és Tájgazdálkodási Intézete, az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézete, a FÖMI, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület és további intézmények szakemberei működtek közre. Ennek legfontosabb elvei, elemei és főbb eredményei az alábbiakban összegezhetők. 4.1 Elvi megfontolások A

hosszú távon működőképes, fenntartható mezőgazdálkodás megvalósításának alapvető feltétele a környezeti alkalmazkodás, vagyis az, hogy a földet mindenütt arra és olyan intenzitással használjuk, amire az a legalkalmasabb, illetve amit képes károsodása nélkül elviselni. Selye János orvos-biológus “Stressz distressz nélkül” című munkájában az emberi társadalomra vonatkoztatva írja, hogy “a többségnek a stressz hiánya és a túl sok stressz egyaránt kellemetlen, distresszt okoz. Ezért mindenkinek gondos önvizsgálatot kell végeznie, hogy megtalálja azt a stressz-szintet, amelynél a legjobban érzi magát. Akiknek ez a vizsgálat nem sikerül, azok vagy a tétlenség unalmától vagy pedig a folytonos túlzott igénybevételtől szenvednek.” Selye megállapításai úgy tűnik az emberen túl kiterjeszthetők az egész élő környezetre, természetre, annak rendszereire is. Minden környezet magában hordja ugyanis azt a

használati intenzitási fokot, amely a selyei megfogalmazás szerint nem okoz distresszt számára, amelyen “a legjobban érzi magát”, vagyis az alulhasználat és a túlhasználat okozta distressz elkerülhető. Az értékfenntartó gazdálkodásnak tehát egyik legfontosabb alapeleme a tájhoz, a környezetéhez illeszkedő funkció-, tevékenység-, ágazati rendszer és 46 intenzitási fok megtalálása, vagyis olyan földhasználati rendszer kialakítása, amely magából a környezetből, annak adottságaiból és korlátaiból fakad, ahhoz a lehető legjobban illeszkedik. Ez a környezet mezőgazdasági termelési alkalmasságának valamint érzékenységének, sérülékenységének egybevetésével, majd ennek megfelelően eltérő intenzitású gazdálkodás ösztönzésével és megvalósításával érhető el. Mindezekből fakad, hogy a vidéki térségek fejlesztési programjait erőteljesen befolyásolja azok agroökológiai adottsága,

agrikultúrális hagyományai és környezeti érzékenysége. Azt, hogy a termelési, a környezeti és a regionális foglalkoztatási, társadalmi szociális feladatok milyen súlyt képviselnek egy adott térség mezőgazdálkodásában, az attól függ, hogy milyen adottságú területen helyezkedik el. Más szavakkal: a mezőgazdálkodásból élő családok jövedelmében a termelési feladatokhoz kapcsolódó piaci értékesítésből származó árbevétel illetve az agrárkörnyezeti, valamint társadalmi, szociális és egyéb teljesítmények alapján kapott kifizetésekből származó jövedelem egymáshoz viszonyított aránya a térség adottságaitól, agroökológiai feltételeitől nagy mértékben függ. E két bevételi forrás kell, hogy a családok megélhetését biztosítsa. Míg azonban pl a Bácskában vagy a Mezőföldön ebben a piaci árbevételek a meghatározóak, addig pl. az Őrségben vagy a Szatmár-Bereg térségében az egyéb teljesítményekért

kapott állami kifizetések lesznek a meghatározóak (2. ábra) 47 2. ábra: A gazdálkodó családok jövedelmének várható megoszlása a gazdaság földhasználati zónarendszerben való elhelyezkedése szerint (elvi jövedelemszerkezet) Forrás: OECD Environmental Data, Compendium 1997, Paris, 1997 E rendszer kialakítása során abból indulhatnak ki, hogy a környezet- és természetvédelem alapvetően együttműködésre, másrészt rá a van utalva mezőgazdálkodás a mezőgazdasággal teljesítménye, való eredménye nagyrészt a környezet, a természeti erőforrások állapotától, minőségétől függ. A környezet- és természetvédelem valamint a mezőgazdaság egymásrautaltságának ismeretében kétségtelenül el kell vetni az úgynevezett szegregációs modellt, amelynek alapelve a természetvédelem korlátozása meghatározott természetvédelmi területekre és más védett felületekre, és minden egyéb területen megengedi a

környezetorientált felelősség és korlátozás nélküli mezőgazdálkodást. De az a másik szélsőség sem tartható, amely szerint az egész mezőgazdálkodás 48 általános külterjesítésére (“extenzifikálására”) lenne szükség. Ez a nézet nemcsak a gazdasági szempontok miatt, tarthatatlan, hanem éppen az antropogén ökoszisztémák megléte miatt a fajok védelme szempontjából sem egészen igaz. Le kell azt is szögeznünk, hogy az EU külterjesítési törekvései sem terjedhetnek ki a terület egészére. Marad egy harmadik integrált földhasználati stratégia, amelyet először Erz (1978) az úgynevezett földhasználati piramissal írt le (3. ábra) 3. ábra: A földhasználati piramis (Erz, 1978 nyomán) E stratégiának messzemenően az a célja, hogy a földhasználatot és a környezetvédelmet integrálja, a táj adottságainak megfelelően határozza meg a használat és a védelem intenzitását, egymáshoz viszonyított arányát.

Megítélésünk szerint ez az a megközelítés, amely szélsőségektől mentesen igyekszik a táj adottságaiból levezetve megteremteni a két törekvés összhangját, és lehetőséget kínál a környezeti alkalmazkodásra. Ehhez hasonló az a koncepció, amelyet Zielonkowski (1988) nyomán a 14. táblázatban foglaltam össze 49 14. táblázat: A földhasználat valamint a környezet- és természetvédelem összehangolásának modellkoncepciója (Zielonkowski, 1988 nyomán) Terület/ funkció Földhasználat 1. Védelmi Nincs Státusz Természetvédelmi célok objektumok Totális Fajok, A védettek listáján rezervátum biocönózisok, szereplő növény- és (lehetőleg biotópok, állatfajok. állami természeti tulajdon) egyensúly védelme. 2. Védelmi Korlátozott Vízvédelem, A természeti tájvédelem, javak (talaj, víz, prioritások által Felszíni vizek és parti területeik, felszín alatti korlátozott védett növény és

vizek, talajok, mocsarak, használati tájelemek állatfajok) vizes rétek, száraz füves védelme. puszták, természetközeli erdők. 3. Használati A tájkarakter Élő sövények, erdősávok, ű és a fenntartása és fasorok, tábla szegélyek, természetvédel ökológiai erdő szélek, finom mi célokat funkcióinak struktúrák, biotóphálózati figyelembe megőrzése. rendszer. Rendeltetésszer Kultúrtáj vevő Az iparszerű gazdálkodás ebből a szempontból úgy jellemezhető, hogy a földhasználati piramis kategóriahatárait drasztikusan fölfelé mozdította el, figyelmét szinte kizárólag a termelési célú használati funkciókra összpontosította. Vitathatatlan feladatunk ennek megfelelően, hogy ezeket a határokat lefelé mozdítsuk el, csökkentve a belterjes földhasználat (elsősorban szántóművelés) területét, és minden kategóriában a neki megfelelő földhasználati intenzitást, gazdálkodási rendszert

szorgalmazzunk. 50 A környezet- és természetvédelem valamint a mezőgazdálkodás zonációs igényeit egyesítve, ennek a rendszernek a kategóriái a következők lehetnek: 1. Természetvédelmi magzónák: a természetvédelmi funkciók kizárólagossága, egyéb földhasználat teljes tilalma. 2. Természetvédelmi pufferzónák, vízbázisvédelmi, talajvédelmi területek: tájápoló, természet- és környezetvédelmi szempontú gazdálkodás, környezeti, foglalkoztatási, kulturális és rekreációs funkciók. 3. Átmeneti zónák: mezőgazdasági termelési + védelmi és egyéb funkciók, ökológiai és egyéb extenzív gazdálkodási formák, ESA területek. 4. Agrárzónák: mezőgazdasági termelési funkciók, ökológiai valamint integrált, környezetkímélő gazdálkodás, bolygatatlan biotóphálózati rendszerekkel,. 5. Művelés alól kivett területek: urbanizációs, fogyasztási-szolgáltatási, infrastrukturális és ipari funkciók. A

termőterület-felhasználás első három kategóriája a támogatások és közvetlen kifizetések várható célterülete, itt tehát olyan projekteket kell indítani, amelyek a támogatási prioritásoknak megfelelnek. A termőterület-felhasználás negyedik, vagyis az agrártermelés zónája, a GATT-WTO folyamat eredményeképpen a piaci versenykategóriába kerül. Komparatív ökológiai előnyeit a piacon kell hogy érvényesítse, így ez a kategória a legjobb agroökológiai adottságú területeket foglalja csak magába. Támogatásra illetve közvetlen kifizetésre csak az egyéb kísérő funkciók (pl. a 7-12% mezőgazdasági területet kitevő biotóphálózati rendszer kialakítása, fenntartása, ápolása, agrárkörnyezeti alapprogram bevezetése, vidéki foglalkoztatás, szociális, kulturális funkciók, stb.) vállalása arányában, kiegészítő jelleggel számíthat. 51 4.2 A gyakorlati megvalósítás elvei A földhasználati piramis gyakorlati

megvalósítására, kategóriahatárainak lefelé való elmozdítására a következő földhasználati koncepció javasolható (Harrach, 1992; Ángyán, 1994; Jedicke, 1994). 1.) Az extrém talajokkal borított felületek (túlságosan száraz és nedves termőhelyek) kivonása a mezőgazdálkodásból, és a meglévő értékes biotópokhoz csatolásával olyan biotóphálózat létrehozása, mely biztosítja a vadon élő növény- és állatfajok, veszélyeztetett életközösségek védelmét. A biotóphálózat, vagyis zöldfelületekből, szabad térségekből, védterületekből, élősövényekből, erdősávokból, fasorokból és egyéb regenerációs zónákból álló hálózatos rendszer – nemcsak nálunk, hanem világszerte – az iparszerű gazdálkodás "akadályozó" tényezőjévé vált, és jobbára annak áldozatául esett. (4. ábra) 4. ábra: Az agrártáj biotóphálózatának változása (Schleswig - Holstein) (Knauer, 1980) Megjegyzés:

Átlagos hálózatsűrűség (m2/ha) 52 Újratelepítése és fenntartása, elodázhatatlan, hiszen úgy biztosítja a táj biológiai diverzitásának és ökológiai alapkarakterének megőrzését, a környezet stabilitását és a tér természetes strukturálódását, hogy ehhez azokat a felületeket, környezetileg érzékeny területeket használja, amelyeknek mezőgazdasági terméspotenciálja egyébként is igen alacsony. Ahhoz, hogy e feladatait a rendszer el tudja látni, területi arányának a tapasztalatok szerint a legjobb szántóföldi mezőgazdálkodási adottságú területeken is el kell érnie az összterület 7-12%-át. Hogy ez a rendszer a gazdálkodásnak szerves része kell hogy legyen, azt alapfeladatai kellő mértékben bizonyítják: 1.) térstruktúra-kialakító feladat: a tér tagolása, részegységekre bontása; élettérfeladat: a természetes flóra és fauna fenntartása; talajvédelmi feladat: szél- és vízerózió elleni védelem,

talajregeneráció támogatása, terhelésének tompítása, szűrése; vízvédelmi feladat: az ivóvíz-bázisok, a felszín alatti és a felszíni vizek védelme, szűrőfeladat; levegőszűrő feladat: az áramló levegő mechanikai (por, egyéb szennyezés) szűrésével, az oxigéntermelés növelésével; mezőgazdálkodási feladat: termésnövelés és minőségjavítás a talaj védelmével, kedvező mikroklimatikus hatással, a mezőgazdálkodás számára hasznos élőlények (beporzórovarok, kártevők ellenségei stb.) számára élőhely biztosításával, a hálózat tudatos mezőgazdálkodásba integrálásával; tájképi-esztétikai, pihenési és jóléti érték növelése a helyi közösség számára, vonzóvá tétele a vendégfogadás és az idegenforgalom számára. Kialakítása során figyelembe kell venni - pl. történeti földhasználati térképek alapján - a kultúrtáj korábbi struktúráját, el kell végezni a meglévő értékes

biotópok felmérését, térképezését, ugyanakkor meg kell őrizni a táj népesség eltartó képességét, és egyben gondoskodni kell a biotóphálózat kezeléséről is. 53 2.) A biotóphálózat által strukturált térben a korlátozott szűrőképességű termőhelyek kivonása a belterjes (konvencionális) gazdálkodásból, és átállítása természetvédelmi földhasználatra, szempontú, kiegészítve extenzív a illetve természetvédelmi ökológiai mezőgazdasági teljesítmények megfelelő honorálásával. Ezek elsősorban laza alapkőzeten kialakult sekély termőrétegű talajok, homokok és nedves termőhelyek, amelyek elsősorban vízvédelmi szempontból számítanak rizikó-termőhelyeknek, mezőgazdasági szempontból korlátozott értékűek, de megfelelő használat esetén természetvédelmi értékük nagy. Ahol az extrém termőhelyek, valamint a korlátozott környezetvédelmi szűrőés mezőgazdasági termőképességű talajok a jó

talajokkal társultan, keverten jelennek meg, ott lehatárolásuk a genetikus talajtérképek és kartogrammjaik segítségével elvégezhető, s megfelelő honorálás esetén ezek a belterjes mezőgazdálkodásból kivonhatók. Ahol ezek a talajok nagy felületeket, régiókat borítanak – mint például az igen laza szerkezetű homoktalajokkal borított tájak – ott olyan konszenzusos stratégiát kell a földhasználatra kidolgozni, amely a mezőgazdálkodás, a vízgazdálkodás és a természetvédelem szempontjait valamint az emberek, a lakosság kultúrtájjal szembeni igényeit egyaránt figyelembe veszi. 3.) Minden egyéb területen alkalmazkodó, környezetkímélő mezőgazdálkodás, amelynek alapkövetelményei: a talajtermékenység fenntartásával (a talajpusztulás megakadályozásával, a talajélet támogatásával) értékes beltartalmú, szermaradvány mentes termékek előállítása; a korlátozottan rendelkezésre álló nyersanyagok (pl. foszfát) és

energia takarékos felhasználása; a talajvíz nitrát-, növényvédőszer- vagy más szennyezőanyag-terhelésének elkerülése (a határértékek betartása); a felszíni vizek tápanyagokkal, illetve szennyező anyagokkal való terhelésének elkerülése (erodált talajrészek, trágyák, növényvédőszerek stb. vizekbe jutásának megakadályozása); a levegőszennyezés elkerülése (pl. ammónia az állattenyésztésből); hozzájárulás 54 ritka, ill. veszélyeztetett fajok és életközösségek védelméhez valamint hozzájárulás a vidéki munkanélküliség csökkentéséhez, a minél teljesebb foglalkoztatás megvalósításához, a népesség megőrzéséhez. E koncepció úgy valósítható meg, hogy az belterjes (intenzív) szántóföldi művelésből különböző becslések szerint 0,5-1,5 millió hektár területet ki kell vonni, és az 1. pontban megfogalmazott földhasználati koncepciónak megfelelően erdősíteni vagy gyepesíteni kell,

illetve a korábban megfogalmazottaknak megfelelően külterjes (extenzív) vagy ökológiai mezőgazdasági irányba kell átállítani. Ezek általában olyan termőhelyek, amelyek eredetileg - a mezőgazdaság iparosítását, kemizálását és erőltetett intenzifikálását megelőzően - sem tartoztak a szántó művelési ágba, és így – mivel mezőgazdasági kapacitásunk természetvédelmi kapacitásunknál lényegesen kisebb – a szántó művelési ág fenntartása sem termelési-gazdálkodási, sem természetvédelmi szempontból nem indokolható, sőt kifejezetten káros. E lépés következtében a szántóterület csökken, és ennek egy része is – mindenek előtt a védett területeken – ökológiai (biológiai) gazdálkodásra áll át. A szántó művelésből kivont területek részben a biotóphálózati rendszer kialakítását szolgálhatják, részben gyep, kertészet, illetve erdő művelési ágba kell hogy kerüljenek. E földhasználati

koncepció megvalósításával olyan fenntartható térhasználati rendszer alakítható ki, amely hosszú távon biztosíthatja az alapvető (természetvédelmi-környezetstabilitási, termelési és fogyasztási) térfunkciók harmóniáját (5. ábra) 55 6. ábra: Térhasználati stratégiák (Ángyán, 1991) Az iparszerű (konvencionális) gazdálkodást olyan térhasználat jellemez, melyben a termelési és fogyasztási funkciójú térszerkezeti elemek összefüggő hálózatot, mátrixot alkotnak, amelyben egymástól elszigetelődnek és így folyamatosan elhalnak a stabilitást és védelmet biztosító, izolált térszerkezeti elemek. Ez a térhasználat még akkor is veszélyezteti a környezet stabilitását, ha a termelés és a fogyasztás maga környezetkímélő. Fenntarthatónak, kiegyensúlyozottnak inkább az a térhasználat tekinthető, ahol a védelmi, stabilitási funkciójú természetes biotóphálózat által alkotott mátrixban "úsznak" a

termelési és fogyasztási funkciójú térszerkezeti elemek szigetei, és ezeken a termelés, gazdálkodás és fogyasztás maga is környezetébe 56 "belesimuló", annak adottságaihoz illeszkedő és ezáltal környezetkímélő. Számunkra ez a stratégia látszik elfogadhatónak. 4.3 Célkitűzések Ezen elvi megfontolásokból kiindulva a vizsgálatok olyan földhasználati zónarendszer kialakítását célozták, amely segíti, objektívebbé teszi az EU csatlakozási tárgyalások mezőgazdasági kérdésköreinek földhasználati alapozását; kijelöli az EU átrendeződő támogatási rendszerének potenciális magyarországi célterületeit; alapjául szolgálhat a területileg differenciált és egymással ugyanakkor összehangolt agrár-, vidék- és környezetpolitika kialakításának; közvetlen földhasználati alapozást adhat az országos hosszú távú területfejlesztési koncepció továbbfejlesztéséhez és az országos területrendezési terv

kidolgozásához; összességében segítheti az ökológiai feltételekhez alkalmazkodó, fenntartható földhasználati struktúra kialakulását, a fenntartható fejlődés gyakorlati környezethasználati megvalósítását; megteremti az NAKP földhasználati alapjait. 57 V. A NEMZETI AGRÁR- KÖRNYEZETVÉDELMI PROGRAM SZERKEZETE ÉS ALKOTÓELEMEI 5.1 A program szerkezete A NAKP kialakítását, a célterületek lehatárolását nagymértékben elősegítette a “Magyarország földhasználati zónarendszerének kialakítása” című tanulmány és további más tanulmányok elkészülte, amelyekben az FVM, a KöM, a GATE Környezet és Tájgazdálkodási Intézete, az MTA-Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet, a FÖMI, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület és további más intézmények szakemberei működtek közre. Az ez alapján kidolgozott NAKP-t a környezetkímélő, az ökológiai és ökonómiai szempontokat integráló

gazdálkodási rendszerek ismérvei jellemzik. Az ökológiai adottságokon alapuló, multifunkcionális mezőgazdasági földhasználatnak, az EU-ban is megcélzott agrár-vidékfejlesztési politika célkitűzéseinek jelentős támogatási prioritást kell biztosítani. A NAKP célkitűzéseiben a különböző térségek adottságainak megfelelő, ahhoz igazodó fenntartható mezőgazdasági földhasználat kialakítása fogalmazódik meg olyan módon, hogy az megfeleljen az EU 2078/92 rendeletében foglaltaknak. A NAKP környezetbarát mezőgazdasági földhasználatot támogató célprogramjai két főtípusba sorolhatók. Az első fő típust az úgynevezett horizontális vagy országos célprogramok alkotják, amelyek a hazai mezőgazdasági földhasználat teljes területére kiterjednek. Ezen programok célkitűzése az, hogy támogatást nyújtsanak a különféle földhasználati ágakban a környezetbarát termelési, gazdálkodási eljárásoknak, így elősegítsék

a magyar agrárgazdaság új, hosszú távon is fenntartható, és versenyképes fejlődési modelljének kialakulását. Ennek érdekében különböző támogatási programok révén segítse a környezeti szempontokat is figyelembe vevő gazdálkodási tervezés elterjedését, az integrált növény-, zöldség- 58 ill. gyümölcstermesztés; az ökológiai gazdálkodás terjedését, a gyepterületek és vizes élőhelyek megfelelő hasznosítását, valamint a környezetbarát állattartás kialakulását A célprogramok másik fő típusát az úgynevezett zonális vagy térségi célprogramok adják, amelyek az adott térség környezet- és természetvédelmi szempontú mezőgazdasági földhasználatát segítik, hozzájárulva az egyes térségek adottságaikhoz illeszkedő gazdálkodási formák elterjedéséhez, a tájgazdálkodás kialakulásához, a terület környezeti, természeti értékeinek megőrzéséhez és fejlesztéséhez. Ezen programok célterületei

közé olyan térségek, kistérségek tartozhatnak, amelyek természetvédelmi, talajvédelmi vagy vízvédelmi szempontok miatt valamilyen speciális hasznosítást igényelnek. A térségenként kidolgozott földhasznosítási formák, gazdálkodási módszerek alkalmazását támogatják az egyes célprogramok. Az említett térségi célprogramok hálózatot alkotnak, így kialakulhat az ún. Érzékeny Természeti Területek (ESA) hálózata Annak érdekében, hogy a NAKP sikeres legyen, a gazdálkodók részére a jelenlegi mezőgazdasági és környezetvédelmi intézményrendszerre alapozva és annak továbbfejlesztésével ki kell alakítani egy kutatási, képzési, modellgazdasági és szaktanácsadási hálózatot, amely segíti a program működését. Ez a tevékenység az EU agrár-környezetvédelmi programoknak is alapkövetelménye. A hálózatnak az agrár-környezetvédelmi programokhoz kapcsolódó tervezési, képzési, kutatási, szaktanácsadási és

demonstrációs feladatokkal kell foglalkoznia. Kialakításánál az tűnik célszerűnek, ha az agrár-környezetvédelemhez kapcsolódó intézményrendszert az agrár-felsőoktatási és -kutatóintézetek valamint az ellenőrzéssel és szaktanácsadással foglalkozó mezőgazdasági és környezetvédelmi szervezetek közösen alakítják ki, lehetővé téve a munkamegosztáson alapuló, általános ill. területspecifikus, regionális feladatok hatékony megvalósítását 59 5.2 A program alkotóelemei A NAKP felépítését a 6. ábra szemlélteti Intézkedései célprogramok formájában kerülnek megfogalmazásra, amelyek az alábbiak: Agrár-környezetgazdálkodási alapprogram Integrált gazdálkodási célprogram Ökológiai gazdálkodási célprogram Extenzív gyephasznosítási célprogram Vizes élőhely-hasznosítási célprogram A Érzékeny Természetvédelmi Területek hasznosítását biztosító (térségi) célprogramok Kutatási, tervezési,

képzési, szaktanácsadási és demonstrációs programok 6. ábra: A Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program felépítése 60 Az egyes célprogramokra vonatkozó részletes alkalmazási szabályok különálló jogszabályok (kormányrendeletek) formájában lettek kidolgozva. A jogszabályok kidolgozásának határideje 1999. december vége volt A program jelenleg meghirdetésre került szakasza a 2000. január 1 – 2006 december 31. közötti időszakot öleli fel Működésével egyidejűleg a környezetigazdasági-szociális hatásokat nyomonkövető Monitoring Program is lebonyolításra kerül, melynek eredményeit felhasználva 2003 során egy időközi, majd 2006-ban végleges programértékelést kell végrehajtani. Az értékelés alapján a működés második, 2007-2013 közötti időszakára szükség esetén intézkedni kell a program megváltoztatásáról, módosításáról. 5.3 A célprogramokban való részvétel szabályai A programokban való részvétel

önkéntes, a gazdálkodók maguk döntik el, hogy részt kívánnak-e venni benne. Az országos programokhoz bárki csatlakozhat, a regionális és helyi programokhoz természetszerűleg csak azok, akik a meghatározott régióban vagy kistérségben gazdálkodnak. Ezért is fontos a célterületek, a térségek pontos földrajzi lehatárolása. A gazdálkodó, miután megismerkedik a feltételekkel, és úgy dönt, hogy csatlakozni kíván, 5 éves szerződést köt, amelyben vállalja, hogy a szerződésben foglalt feltételeket (az adott célprogramban megfogalmazott gazdálkodási “szabályokat”) betartja. Ennek fejében évente rögzített (hektáronkénti vagy számosállatra vetített) támogatást kap a szerződött időszakban. A támogatás fedezi a felvállalt intézkedések miatti esetleges jövedelemkiesést, a felmerülő többletköltségeket, és tartalmaz további 20% ösztönzőt annak érdekében, hogy a célprogramokat vonzóvá és a környezetbarát

gazdálkodási formákat versenyképessé tegye a gazdálkodók számára. A támogatási összegek az EU támogatás-kalkulációs módszertana alapján, célprogramonként egyenként lesznek kidolgozva. 61 VI. A CÉLPROGRAMOK BEMUTATÁSA 6.1 Agrár-környezetgazdálkodási alapprogram Az alapprogram intézkedései között a gazdálkodás körülményeit feltáró felmérés végrehajtása, a környezeti szempontokat figyelembe vevő, a teljes gazdaságra kiterjedő középtávú gazdálkodási terv elkészítése, és bizonyos táj-, természet-, talaj- és vízvédelmi alapintézkedések végrehajtása szerepel. A farmszintű agrár-környezetgazdálkodási terv magában foglalja a farm adottságain alapuló és a tájgazdálkodás lehetőségeit figyelembe vevő környezetkímélő növénytermesztés (tápanyag-gazdálkodás, növényvédelem, talajművelés, vetésforgó, fajtahasználat) és állattartás tervének kialakítását. Az alapprogram kiterjed továbbá az

agrár-környezetvédelmi program egyéb célprogramjaiban való részvétel lehetőségének megvizsgálására. A terv elkészítését a megfelelő szaktanácsadási hálózat igénybevételével a gazdálkodó és regisztrált szaktanácsadó ill. szaktanácsadó szervezet közösen végzi Az alapprogramban való részvétel együtt jár egy képzési programban való részvétellel is, és bizonyos elemei (felmérés, tervezés, képzés) minden további célprogramban is szerepelnek. Az alapprogramban való részvétel tehát a következő intézkedések megvalósítását jelenti: -a gazdaság környezeti-termelési adottságainak felmérése (talaj, természeti értékek, táj, stb.), -vizsgálat más célprogramban való részvételre -vetésforgó és talajművelés tervének kialakítása, - talajvizsgálaton alapuló tápanyag-gazdálkodás (trágyázás) tervének kialakítása és végrehajtása, -a növényvédelemre vonatkozó környezetvédelmi előírások betartása,

62 alapvető talajvédelmi és természetvédelmi intézkedések elvégzése (pl. eróziófogó sáv, talajvédő mulcsozás, -élőhelyfejlesztés, biotóphálózati rendszer kialakítása a gazdaság bizonyos területén legalább 5-10 %-án, stb.), -a gazdálkodási tevékenységekről napló vezetése, -képzési programban való részvétel. 6.2 Integrált gazdálkodási célprogram (ICM) Az ökonómiai és ökológiai szempontok együttes érvényesítése révén a mezőgazdasági termelésben a környezetkímélő “integrált termesztés” gyakorlata alakult ki, melynek terjedése szembetűnő Európában. Hosszabb távon valószínűsíthető ezen irányzat alapvetővé válása, az élesedő piaci verseny és a fokozódó fogyasztói elvárások hatására. Ez a célprogram az integrált termesztési eljárások elterjedését kívánja elősegíteni. Különböző szakmai követelmények vonatkoznak a szántóföldi kultúrákra, a zöldségtermesztésre és

az ültetvényekre (szőlő, gyümölcs). A programban részt vevők vállalják az integrált termesztés előírásainak betartását. Alapvetően a következő intézkedéseket kell alkalmazni: - a gazdaság környezeti-termelési adottságainak felmérése (talaj, természeti értékek, táj, stb.), - vizsgálat más célprogramban való részvételre, - vetésforgó és talajművelés tervének kialakítása és végrehajtása, - talajvizsgálaton alapuló tápanyag-gazdálkodás (trágyázás) tervének kialakítása és végrehajtása, - integrált, megelőzésen alapuló növényvédelem szabályainak alkalmazása, - az állatlétszám és az állateltartó-képesség összehangolása, - talajvédelmi, tájvédelmi intézkedések, a gazdálkodási tevékenységekről nyilvántartás vezetése, - képzési programban való részvétel. 63 6.3 Ökológiai gazdálkodási célprogram Ez a célprogram az ökológiai növénytermesztést és állattartást folytató

gazdálkodóknak ill. az arra átállni szándékozóknak nyújt támogatást A támogatások a különböző művelési ágak (szántó, gyep, zöldség, szőlő, gyümölcs) ill. állatfajok szerint eltérőek lehetnek Az ökológiai gazdálkodásra vonatkozó EU (2092/91 rendelet) szabályok betartását feltételezi a program. A célprogramban az alábbi fő intézkedéseket kell alkalmazni: Növénytermesztés - a gazdaság környezeti-termelési adottságainak felmérése, komplex, farmszintű ökológiai alapterv készítése, - vizsgálat más célprogramban való részvételre, - vetésforgó és talajművelés tervének kialakítása, - ökológiai tápanyag-gazdálkodás (trágyázás) tervének kialakítása és végrehajtása, - ökológiai növényvédelem alkalmazása, - alapvető talajvédelem, természet- és tájvédelem, biotóphálózati rendszer a területek legalább 12%-án - a gazdálkodási tevékenységekről nyilvántatás vezetése, - képzési

programban való részvétel. Állattenyésztés - a gazdaság környezeti-termelési adottságainak felmérése, - vizsgálat más célprogramokban való részvételre, - gyephasznosítási, legeltetési terv készítése és végrehajtása, - az ökológiai módszerekhez alkalmazható fajták használata, - az agro-ökológiai adottságokhoz igazodó állatsűrűség kialakítása, 64 - állatvédelmi szabályok betartása - ökológiai úton előállított takarmány etetése, - lehetőség szerint az állatok szabad, vagy félszabad tartása, - a gazdálkodási tevékenységekről nyilvántartás vezetése, - képzési programban való részvétel, - őshonos állatok tartása külön prémium kifizetésével. Az átállási periódusban az átállás miatti jövedelemveszteséget kompenzálandó, magasabb támogatási összeg kifizetése indokolt. A támogatási célprogram részletes szabályai a vonatkozó kormányrendeletben lesznek kidolgozva. Az előző két

célprogramnak elsősorban a környezeti elemek (víz, talaj, levegő, élővilág) ill. az előállított termékek minőségére van kedvező hatása, a következő horizontális célprogramok pedig elsősorban a természetes élőhelyek védelmét illetve a biodiverzitás megőrzését szolgálják. 6.4 Gyephasznosítási célprogram A magyarországi extenzív mezőgazdálkodási rendszerek közül kétségtelenül mind gazdasági, mind természetvédelmi szempontból a legnagyobb jelentősége a gyepgazdálkodási rendszereknek van, ugyanis ezekhez kötődik a védett növény- és állatfajok mintegy egyharmada. Magyarországon ma az ország területének kb 11 %-a, mintegy 1,1 millió hektár terület tartozik a gyep művelési ágba. A gyepek túlnyomó részét legelőként, kisebbik hányadát pedig kaszálóként és legelőként vegyesen hasznosítják. A kifejezetten rét hasznosítású területek (ahol csak kaszálást végeznek) aránya, és maga a rétgazdálkodás - a

vízrendezés és az utóbbi évek csapadékhiánya miatt - ma már elenyésző. Nem elhanyagolható a - korábban súlyosan erodált lejtőkön elhelyezkedő - talajvédő gyepek aránya sem. Ezek igen alacsony produktivitásuk és sérülékenységük - másodlagos erózió - miatt a termelésben alig játszanak szerepet. 65 A magyarországi gyepek csaknem 70 %-a alacsony produktivitású, és csak 5 %-a jó termőképességű. Ennek fő oka, hogy elsősorban kedvezőtlen termőhelyi adottságú területeken talajadottságok a maradtak fenn, ahol kevés csapadék és jellemzőek. A gyepeket Magyarországon gyenge nagyarányú felaprózottság, nagyfokú fragmentálódás jellemzi. Az alföldi területeken - ha egyáltalán a gyep jellemzi még az adott környéket - lényegesen nagyobb az egyes gyepfoltok átlagos nagysága, mint az ország más részein. Mindezek alapján nem véletlen, hogy a becslések szerint a magyarországi gyepek több mint 50 %-a még

extenzíven kezelt és így természetvédelmi szempontból potenciálisan értékes. Ez több mint 500 ezer hektár. Ebből csak mintegy 200 ezer hektár áll természetvédelmi oltalom alatt, ez a védett területeknek alig 20 %-a, amelyek elsősorban az alföldi nemzeti parkokban és néhány tájvédelmi körzetben találhatók. A gyepek természetvédelmi értékét jelzi, hogy hozzájuk kötődik a védett fajok mintegy harmada, emellett számos veszélyeztetett társulást is számon tartanak közöttük. Ezért lényeges megfelelő kezelésük biztosítása e célprogram révén. Ily módon (4 főtípusba sorolva) szikes valamint homoki gyepekre, rétgazdálkodásra és fás legelőkre vonatkozó kezelési előírásokkal megvalósulhat e célkitűzés. A gyephasznosítási horizontális program részben a meglévő értékes gyepek – mint füves élőhelyek – megőrzését, másrészt a szántó művelési ágból kikerülő mintegy 250 ezer ha-os terület

visszagyepesítését szolgálja. 6.41 Száraz és félszáraz gyepek A homoki gyepek tipikus formáit elsősorban a Kiskunságban találhatjuk meg. A Nyírségben, a Dél-Mezőföldön, Belső-Somogyban és a Kisalföldön már csak töredékeik maradtak fenn. A homoki gyepek legnagyobb természetvédelmi jelentőségét a bennszülött fajok nagy száma, továbbá az élőhely nagyon mozaikos jellegéből és egyes területek különböző szukcessziós állapotából adódóan a fajok és társulások sokfélesége adja. 66 A homokpusztai gyepek elsősorban botanikai értékeik miatt jelentősek, közöttük több fokozottan védett is található. Növényfajaik között sok a pontusi-mediterrán, pontusi-kontinentális és mediterrán flóraelem is. Szintén nagyon értékes a rovarfaunájuk, elsősorban a lepkék és az egyenesszárnyúak. Madártani értékeiket elsősorban olyan fajok adják, amelyek kopár, gyér füvű talajfelszínnel (pl. ugartyúk), illetve a gyepek

és fás élőhelyek mozaikjával jellemezető élőhelyeket (pl. szalakóta, búbos banka) kedvelik A homoki gyepekre az igen alacsony produktivitás és nagyfokú sérülékenység jellemző. Emellett fontos természetvédelmi szempont, hogy egyes szukcessziós fázisok fenntartása csak megfelelő kezeléssel - elsősorban legeltetéssel biztosítható. A nagy állatlétszámmal történő legeltetés következtében az évelő homoki gyeptársulások könnyen elpusztulhatnak, és felszínre kerülhet a nyers homoktalaj. Ez ugyan esetenként - pl. futóhomokos területek fenntartásakor - kívánatos lehet, természetvédelmi szempontból azonban általában a leginkább fajgazdag állapotok: az évelő nyílt homokpusztagyep, és a zárt homokpusztagyep fenntartására és bebokrosodásuk elkerülésére törekszünk. Sérülékenységük miatt a homoki gyepek csak kis állatlétszámot (0,3-0,5 számosállat/hektár) képesek eltartani, amit a hagyományos tanyasi gazdálkodás

viszonyai között az önellátásra törekvő kis családi gazdaság 2-3 szarvasmarhával és 8-10 juhval illetve kecskével megfelelően biztosított. 6.42 Nyílt száraz gyepek védelme Érintett terület meghatározása: középhegységi és alföldi területeken kialakult, az alapkőzet és a lejtésviszonyok által meghatározott edafikus, nyílt száraz gyeptársulások. Talajuk többnyire váztalaj Előírás: A bolygatásra legérzékenyebb élőhelyek közé tartoznak. Természetvédelmi szempontból mindenféle hasznosításukat meg kell szűntetni, beleértve a legeltetést is. Különösen tiltandó a beerdősítésük 67 Értékelendő gazdasági hatások: Többnyire védett és fokozottan védett területek. A legeltetés felhagyása korlátozást jelent, bár ennek tényleges gazdasági következménye jelenleg nem számottevő. 6.43 Zárt száraz és félszáraz gyepek fenntartása Érintett terület meghatározása: A zárt sziklagyepek, a

sziklafüves és pusztafüves lejtősztyeppek elsősorban rendzinákon elterjedtek. Az irtásrétek mesterséges eredetűek. Az alföldi sztyepprétek csernozjom jellegű talajokon fordulnak elő Janowszky (1992) alapján a földes kopár talajon lévő gyepek aránya 200.000 ha, a homokiaké 170.000 ha Előírás: Az ide sorolt területeket vagy nem hasznosítják, vagy legeltetik, ami viszont komoly károkat okozhat. Emellett a beerdősítés által is veszélyeztetettek Természetvédelmi szempontból fenntartásuk beavatkozás nélkül, illetve az irtásrétek esetében kaszálással biztosítható. A már degradált alföldi sztyeppréteken az extenzív legeltetés (4 anyajuh/ha, vagy 0,5 szarvasmarha/ha) folytatható és kívánatos. Műtrágyázás, erdősítés tilos Értékelendő gazdasági hatások: A más művelésre való áttérés (erdő, szántó), illetve a legeltetés felhagyása jelentkezik értékelendő hatásként. A kaszálandó területeken a kaszálás

költsége is megjelenik. 6.44 Szikes legelők és legeltetési rendszerek Európa vegetációtípusai között meglehetősen egyedi a kontinens belső területein a szikesek előfordulása. Kialakulásuk a földtörténeti negyedkor klíma- és vegetáció változásaival is kapcsolatban van, de újabb elterjedésük antropogén hatásra vezethető vissza. Ez utóbbi komplex hatás: az alföldi erdőirtások, folyószabályozások, vízlevezetések és a külterjes, csaknem egész éves legeltető állattartás eredménye. Ott alakultak és alakulnak ki szikes puszták, ahol a magas sótartalmú talajvíz a felszínhez közel helyezkedik el, és a jellemzően száraz éghajlat következtében a párolgás nagyobb, mint a lehulló csapadékmennyiség. 68 Mindezek eredményeként Közép-Európa legnagyobb szikes térségei ma Magyarországon találhatók. A szikes puszták a Duna, a Tisza és a Körösök egykori, szabályozás előtti árterei helyén széles körben

elterjedtek. A szikes puszták megfelelő állapotának és biológiai sokféleségének fenntartása általában viszonylag erős legeltetést igényel, amelyet a terület növényállományának megfelelően a rövidfüvű területeken elsősorban juhokkal, a magasabb füvű területeken szarvasmarhákkal történő legeltetéssel lehet biztosítani. Előírás: 1. önfenntartó területek: ahol a legeltetés hiányából adódó leromlás nem jelentkezik, vagy lassú. Elsősorban az ürmös puszták, vakszikes területek Előírás: 0-4 anyajuh/ha műtrágyázás, vízelvezetés tiltása. Érintett terület aránya: kb. 20% 2. cickafarkos pusztagyepek: 4-6 anyajuh/ha legeltetés, műtrágyázás, felülvetés, vízelvezetés tiltása. Érintett terület aránya: kb 50% 3. szikes rétek, mézpázsitos szikfok növényzet: júniusi kaszálás, 0,5 szarvasmarha/ha megengedhető, műtrágyázás, felülvetés, vízelvezetés tiltása. Érintett terület aránya: kb 30%

Értékelendő gazdasági hatások: Feltétlen gyepek, mégis rendszeresen felszántják őket. 6.45 Domb- és hegyvidéki gyepek Érintett terület meghatározása: erdők helyén az ősi erdőirtások nyomán másodlagosan kialakult társulások, ezért elsősorban barna erdőtalajon, agyagbemosódásos barna erdőtalajon, barnaföldön találhatók. Összterületük Janowszky (1992) szerint 340.000 ha-ra becsülhető Előírás: a beerdősülés megakadályozása érdekében támogatandó a kaszálás legalább évente egy alkalommal. Legeltetés a szőrfűgyepek kivételével (területi kiterjedésük elhanyagolható) tiltandó. Műtrágyázás tiltandó 69 Értékelendő gazdasági hatások: Jó minőségű takarmányt adnak, intenzifikálás nélkül is közepes vagy jó termőképességgel rendelkeznek. 6.46 Rétgazdálkodási rendszerek Nedves talajú vagy időszakosan vízzel borított területek kínálnak lehetőséget a rétgazdálkodásnak. Az állattartás

koncentrálódásával a rétek gazdasági jelentősége csökkent, mert az intenzív és iparszerű állattenyésztés a téli takarmány- és alomszükségletét elsősorban szántóföldi területen igyekezett megtermelni. Máshol a vízrendezésekkel intenzív gyepgazdálkodásra vagy szántóföldi művelésre alkalmas területeket alakítottak ki helyükön. Ezek a szántó/gyep művelési ágváltás célterületei kell, hogy legyenek. Érintett terület meghatározása: lápi, tőzeges talajokon elterjedt. Potenciális területi kiterjedése Janowszky (1992) szerint 70.000 ha Előírás: az üde láprétek semmiféle kezelést nem igényelnek csak a megfelelő vízellátás biztosítását. Az átalakult élőhelyeken lévő állományok és a kiszáradó láprétek esetében kaszálás évente egyszer – nyár végén (augusztus, szeptemberben) – kézzel, vagy könnyű géppel. A későn virágzó védett fajok termésérlelése érdekében a terület

10%-át még ekkor is ki kell hagyni a kaszálásból. Műtrágyázás, lecsapolás, feltörés tilos 6.47 Legelőerdők és fás legelők A legelőerdők és fás legelők területe mára már minimálisra zsugorodott. A legelőerdők fásabb (25 % fa és bokor, 75 % legelő) és a fás legelők (5 % fa) árnyékadó, hagyásfás gyepeit leginkább szarvasmarhával, esetleg a középhegységi peremeken birkával hasznosítják. Kiterjedésük jelenleg néhány ezer hektár, 30-40 évvel ezelőtt még a mainak többszöröse volt. A fás legelők természetvédelmi szempontból elsősorban tájképi szempontból értékesek. 70 Fenntartásuk érdekében speciális kezelésre van szükség, ami biztosítja a legelő fenntartását és ugyanakkor a fák pótlását is. A megváltozott gyepgazdálkodási technikák, a hagyományos ismeretek eltűnése, továbbá a szarvasmarha, illetve juhtenyésztés válsága miatt megfelelő kezelésük ma nehézséget okoz, amin

feltétlenül változtatni kell. 6.48 Füves mezsgyék, vegyszermentes szegélyek Füves mezsgyék létesítése és fenntartása Érintett terület meghatározása: Feltételezve, hogy a nagyüzemi táblák kiterjedése 2,250 ezer ha, és 200 m-enként kerülnének kialakításra ilyen élőhelyek, országosan a bevonandó terület 11.250 ha Előírás: A táblák szegélyén, nagyobb táblák közepén létesített 6 m széles füves sáv. Létrehozható természetes módon vagy fű- és “struktúrajavító” növények vetésével. Nem lehet növényvédő szert vagy műtrágyát alkalmazni, kivéve a veszélyes gyomok megjelenését. Nem lehet legeltetni Nem lehet közlekedni rajta Értékelendő gazdasági hatások: területkiesés, kaszálás költsége. 6.49 Vegyszermentes szegélyek létesítése és fenntartása Érintett terület meghatározása: Feltételezve, hogy a nagyüzemi táblák területe 2,250 ezer ha, és 500 m-enként kerülnének kialakításra ilyen

élőhelyek, országosan a bevonandó terület 4.500 ha Előírás: A vegyszermentes szegély a gabonatáblákban létesített 10-12 m széles sáv a tábla szélén, ahol nem megengedett a trágyázás, korlátozott a gyom- és rovarirtó szerek alkalmazása. Célja, hogy élőhelyet biztosítson a vetési vadvirágok és a hozzájuk kötődő nektárgyűjtő rovarok (pl. méhek) számára A vegyszermentes szegély lehetőséget biztosít a hasznos rovarok megtelepedésére, és pufferövezetként védi a csatlakozó nem szántóföldi élőhelyeket. 71 6.5 Vizes élőhely célprogram A mezőgazdasági műveléssel kapcsolatba hozható vizes élőhelyek szintén nagy jelentőségűek. Hatásuk termelési, környezeti-ökológiai (természetvédelmi) valamint tájvédelmi szempontból egyaránt kedvező. Több területre terjed ki e célprogram: árterek, vízfolyások parti sávja, egyéb természetes vizes élőhelyek, halastavak, nádgazdálkodás, rizstelepek és termelésből

kivont területeken vizes élőhelyek kialakítása (pl. belvízzel veszélyeztetett területek) A felsorolásra kerülő élőhelytípusokon eltérő kezelési módok alkalmazásával valósulhatnak meg a környezet- és természetvédelmi célkitűzések. 6.6 Árterületek Természet- és környezetvédelmi szempontból külön kiemelést és megkülönböztetett figyelmet érdemelnek a hullámtéri szántók. Egyrészt a természetes füves illetve erdős vegetációval borított hullámtérnek különleges funkciója van a folyókat érő tápanyagterhelések megszűrésében, amit nem tud betölteni, amennyiben még a hullámtéren belül is további vegyi terhelések érik. Másrészt a hullámtéri terméseredménnyel természetvédelmi jár az jelentősége növénytermesztés áradások van miatt. meglehetősen Ezért a természetszerű nagy bizonytalan környezet- hullámtéri és élőhelyek helyreállításának. A ligeterdők helyreállítása

részben az erdészet témakörét érinti, hiszen a meglévő erdőterületek sorsát elsősorban az erdősítési, illetve erdőtelepítési költségek alakulása és a piaci viszonyok befolyásolják. Ezen kívül az erdőterveken keresztül is befolyásolni lehet az erdőgazdálkodást. Érintett terület meghatározása: öntés, öntés réti vagy típusos réti talajokon elterjedt társulások. Felületi vagy talajfelszín közeli vízborítás, de nagy ingadozásokkal Becsült területe mintegy 212 000 ha. 72 Előírás: Támogatandó a legeltetés elhagyása, ehelyett évente egy vagy kétszeri kaszálás szükséges június közepe után. Műtrágyázás, lecsapolás, feltörés tilos. 6.7Vízfolyások parti sávja A kisebb-nagyobb vízfolyások mentén fekvő területek szintén nagy jelentőségűek természetvédelmi szempontból, ráadásul a vízfolyásra nézve pufferzónát is képeznek. Ezért is nagyon fontos, hogy megfelelő kezelést, hasznosítást lehessen

biztosítani e területeknek. A legalkalmasabb hasznosítás a begyepesítés vagy a művelésből való kivonás lehet, alapvető természetközeli állapot kialakításával illetve fenntartásával, esetleg az elgyomosodás megelőzésével. 6.8 Nádgazdálkodás Magyarországon 40,000 hektár nádas művelési ágú terület van, ez az ország területének 0.4 %-a A hivatalos földhasználati statisztika 1960-ban országosan 26,000 hektár nádast említ, ez 1975-ben 33,000 ha, 1990-ben már több mint 40,000 hektár. A növekvő tendencia - a nagy lecsapolási program ellenére - jórészt a halastavak és mesterséges víztározók építéséből fakad. A nádasok mind gazdálkodási mind természetvédelmi szempontból fontosak. A nádas hasznosítása egyike a leginkább extenzív földhasználati módoknak, hiszen szinte csak a nád levágásából áll. Közép-Európa legnagyobb nádasa a Fertő tó területén és akörül található, mintegy 7,000 hektár. Ez a

terület ma már nemzeti park Jelentős a nádas a Balaton északi partvonalán, a Kis-Balaton és a Velencei-tó mentén, az Alföldön a Hortobágyon és a Kiskörei-tározón. A védett nádasok összkiterjedése 12,500 hektár, a védett területeknek ez 2 %-a. Érintett terület meghatározása: Magyarországon a nádas területe 40 ezer ha. Ennek egy része gazdaságilag hasznosított, jó exportpiaccal. A támogatást azokra a 10 hektárnál nagyobb nádasokra célszerű irányítani, amelyek fenntartása 73 érdekében legalább 2 évente szükséges a nádvágás. Ez a terület mintegy 10 ezer ha lehet. 6.9 Halastavak Magyarországon a vízi élővilág megőrzése szempontjából kiemelkedő jelentőségűek a halastavak, ugyanis országszerte elterjedtek, a halastavi termelőtevékenység gondoskodik a vizes élőhely fennmaradásáról, ráadásul a természetes vizeknél mintegy százszor nagyobb biomassza koncentrálódik bennük, így kiváló táplálkozási

lehetőséget kínálnak a vízimadarak számára. Összterületük jelenleg mintegy 27,000 ha, de ebből csak kb. 17,000 ha üzemel. A legnagyobb kiterjedésű halastó-rendszerek az Alföldön a Tisza és Körösök vízrendszeréhez, illetve az ezekből kiágazó öntözőcsatornákhoz kapcsolódva létesültek. A Dunántúlon található völgyzárógátas halastavak általában kisebb méretűek, de nagy számban találhatók. Érintett terület meghatározása: Magyarországon mintegy 27 ezer ha halastó található. Ebből természetvédelmi szempontból különösen értékes mintegy 10 ezer ha, amely szerepel a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek jegyzékén 6.10 Rizstelepek A rizstelepek az intenzívebb növénytermesztési ágazatok közé tartoztak. A rizstelepek természetvédelmi jelentőségét az adja, hogy tavaszi és nyár végi, őszi vonulásuk során jó pihenő és táplálkozóterületeket és fészkelőhelyet biztosítanak sok védett madárfajnak.

Érintett terület meghatározása: Potenciálisan mintegy 5 ezer hektár vehető figyelembe. A privatizáció miatt ennek csupán egy részét hasznosítják jelenleg is rizstermesztésre. Az érintett terület nagysága 2 ezer ha-ra becsülhető Előírás: Rizstermesztés folytatása a hagyományos árasztásos technológiával, környezetkímélő vegyszerek alkalmazásával. 74 6.11 Rendszeresen és tartósan belvízzel sújtott mezőgazdasági területek Hazánk (szántó) területének néhány százalékát (30-150 ezer ha) az éves időjárástól függően rendszeresen borítja belvíz. Különösen az 1999 év szomorú tapasztalatait nézve, indokolt e területeknek más irányú hasznosítása. Az előzőekben említett vizes élőhelyekké vagy rét-legelővé alakításuk nemcsak megélhetési-jövedelmi, de környezet- és természetvédelmi szempontokból is előnyös lehet. A jelenleg főleg szántó művelési ágban lévő területek ilyen alternatív

hasznosítása (rét-legelő, nádas, halastó, stb.) támogatható az agrárkörnyezetvédelmi célprogram révén, és akár alternatív jövedelemforrások kialakítását (ökoturizmus, feldolgozóipar, kézművesség, nádfeldolgozás stb.) is lehetővé teszi. 6.12 Képzési, szaktanácsadási és demonstrációs programok A környezet- és természetvédelmi célok érvényesítése a mezőgazdaságban nagymértékben múlik a gazdálkodók fogadókészségén. Magyarországon ez azért is különösen jelentős kérdés, mert a természeti értékek védelme évtizedeken keresztül kevéssé volt fontos a mezőgazdasággal foglalkozók számára, ezért többségüknél az ezzel kapcsolatos ismeretek és a megfelelő szemléletmód is hiányzik, ugyanakkor a kárpótlás és a privatizáció révén sok olyan új földtulajdonos kezdett földművelésbe, akinek nincs meg a szükséges képzettsége ehhez. Nemzetközi fórumok is javasolják a szaktanácsadók környezet- és

természetvédelmi továbbképzését, a földhasználók környezet- és természetvédelmi ismereteinek bővítését a természetvédelem és a mezőgazdaság érdekeinek hatékonyabb integrálása érdekében. A továbbképzéseknek elsősorban az alábbi témakörökre kellene kiterjedniük: - alternatív gazdálkodási és földhasználati módszerek, biogazdálkodás, extenzív gazdálkodás, 75 - extenzív gyepgazdálkodási és állattartási rendszerek, őshonos állatfajok és fajták, - természetvédelmi célú gazdálkodás - érétkes élőhelyek fenntartási módszerei, - növényvédőszerek környezetkímélő alkalmazása, integrált növényvédelmi eljárások, biológiai védekezés, - környezetkímélő talajerőgazdálkodási eljárások alkalmazása, - vízminőség védelem, - erózió és defláció elleni védelem, - hulladékgazdálkodás. A magyar kormányzat az elmúlt évek során többféle támogatást is kínált a természetkímélő

földhasználat támogatására, azonban ezeknek a támogatásoknak az igénybevétele nagyon alacsony szintű volt. Ennek oka részben az, hogy a felkínált támogatások nem voltak eléggé vonzóak, részben pedig az, hogy a gazdálkodók és a szaktanácsadók nem rendelkeztek – természetvédelmi szempontból – megfelelő ismeretekkel. Ez rámutat arra, hogy más országokhoz hasonlóan Magyarországon is szükség lenne egy környezet- és természetvédelmi tanácsadó szolgálatra, amely a gazdálkodóknak adna a természetkímélő földhasználattal, annak finanszírozásával kapcsolatban tanácsokat. Egy ilyen speciális szolgálat létrehozásában egyaránt szerepe lehet az üzleti szférának, a köztestületeknek (pl. agrárkamara), az önkormányzatoknak, illetve a természetvédelmi társadalmi szervezeteknek. A vidékfejlesztés szövetébe ágyazott, annak szerves részét, egyik meghatározó szeletét képező agrár-környezetgazdálkodás EU

trendekhez illeszkedő fejlesztése szükségessé teszi olyan oktató, bemutató, tervező és tanácsadó bázisok kialakítását, illetve az e területen már létrejött kezdeményezések továbbfejlesztését, melyek lehetővé teszik e gazdálkodási forma decentralizált, gyors ütemű fejlesztését és területi integrációját. Ennek elindítása és működtetése 76 állami szerepvállalást igényel. Ennek során a jelenlegi mezőgazdasági intézményrendszerre alapozva és annak továbbfejlesztésével ki kell alakítani egy többfunkciós háttérhálózatot, amely segíti a program működését. A hálózat az agrárkörnyezeti programokhoz kapcsolódó oktatási, képzési, kutatási, tervezési, szaktanácsadási és demonstrációs feladatokkal foglalkozik. Kialakításánál az tűnik célszerűnek, ha az agrár-környezetvédelemhez kapcsolódó intézményrendszer és az agrár-felsőoktatási és -kutatóintézetek valamint az

ellenőrzéssel és szaktanácsadással foglalkozó szervezetek közösen hozzák azt létre. A program célkitűzése tehát az agrár-környezetgazdálkodás olyan oktató, kutató, tervező, fejlesztő és demonstrációs bázisainak kialakítása és beindítása, amely a környezet és természet védelmének, mezőgazdasági célú használatának, valamint tervezésének és alakításának tájba illő, harmonikus fejlődését igyekszik támogatni, szervezni és kiszolgálni. Ez adja az agrár-környezetgazdálkodás szellemi-fizikai infrastruktúráját, intézményrendszerét. A koncepció abból a felismerésből táplálkozik, hogy a tájakban magukban kell – a szubszidiaritás elvének megfelelően – segíteni azokat a meglévő helyi kezdeményezéseket, melyek az adott tájba illő, adottságaihoz alkalmazkodó, ökológiai gazdálkodás irányába mutatnak. Létre kell hozni ezek segítésére egy olyan tájközpont hálózatot, mely tanácsokkal, mintákkal,

modellekkel, oktatással, kutatással, tervezéssel valamint eszközökkel és a kereskedelmi háttér, a piac integrált szervezésével segíti, felkarolja az ilyen típusú kezdeményezéseket. E központok hálózatának a környezetbarát gazdálkodási módok elterjesztésében és a vidéki térség fejlesztésében egyaránt nagy a jelentősége. A rendszer alközpontjainak területi eloszlása meg kell, hogy egyezzen az ökológiai adottságok és a kialakult művelési kultúrák szempontjából homogén mezőgazdasági tájak struktúrájával. Az alközpontoknak ezeken a tájakon belül kifejezetten térségi jelentőségű feladatokat kell vállalniuk. A rendszerhez kapcsolódó kutató, tervező valamint igazgatási, ellenőrzési és irányítási bázisok segítik célok megvalósítását. 77 Az Agrár-környezetvédelmi Program e speciális támogatási célprogramja tehát a környezet-és természetkímélő gazdálkodáshoz szükséges elméleti

és gyakorlati ismeretek nyújtásához biztosít támogatást, amely kiterjed a bemutatógazdaságok működtetésére is. 6.12 Kutatás, tervezés, fejlesztés A program sikere érdekében irányváltást kell elérni a mezőgazdasági kutatásokban és fejlesztésekben is. A tudományban az analizáló és a szintetizáló közelítést egyenrangúan, egymást feltételezően kell kezelni! (Nem csak a “fákat”, hanem az “erdőt” is vizsgálni kell! A különböző színű mozaikok “cizellált” kidolgozása a kép összerakásakor nyeri el értelmét! A mozaikgyártásnál nem alacsonyabb rendű a képek összerakása!). A mezőgazdálkodás többfunkciós felfogásának és az elmondottaknak megfelelően gyarapítani kell a polikultúrákkal, a körfolyamatokkal, a diverz termelési rendszerekkel kapcsolatos tudásunkat, a szintetikus ismereteinket. Olyan – a mezőgazdálkodás mindhárom nagy területére (ökológia, biológiai alapok, technológia) kiterjedő

– rendszerszemléletű (holisztikus megközelítésű), interdiszciplináris kutatási programokra van szükség, amelyek nem csupán egy-egy tudományterület szempontjából kívánják a legjobb megoldásokat kikutatni, megtalálni, hanem olyan rendszerek kidolgozását célozzák, amelyek összességében kielégítik az értékfenntartó (sustainable) fejlődéssel, gazdálkodással szemben támasztott követelményeket, vagyis úgy állítanak elő értékes, szermaradványmentes termékeket, hogy közben megőrzik a környezetet, az élővilágot, a tájat s benne az embert és közösségeit, a helyi kultúrát és társadalmat. 78 VII. A PROGRAMELŐKÉSZÍTÉS ÁLLÁSA ÉS FELADATAI Magyarországon az agrár-környezetvédelemmel foglakozó harmonizációs munka 1996 augusztusában indult meg. Ekkor jött létre a Földművelésügyi Minisztériumban az agrár-környezetvédelmi EU harmonizációs feladatok áttekintéséért, elemzéséért felelős, a hazai

alkalmazás feltételeit, hatásait vizsgáló és a kormányzat részére javaslatokat készítő Agrár-környezetvédelmi, Biogazdálkodási, Erdészeti és Vadgazdálkodási EU Harmonizációs Munkacsoport. A munkacsoportban képviseltették magukat az FVM érintett szakmai részlegei, az érdekelt társminisztériumok, nem kormányzati szervezetek, agráregyetemek, kutatóintézetek, és mezőgazdasági érdekképviseletek képviselői. A munkacsoport irányítását, a munka elvégzésének koordinálását az FVM Növényvédelmi és Agrárkörnyezet-gazdálkodási Főosztálya látja el. A témára vonatkozó joganyag megismerését követően az EU tagországi tapasztalatok elemzésével és a hazai alkalmazás vizsgálatával kialakításra került a magyar agrárkörnyezetvédelmi program. A programot mértékadó hazai és külföldi tudományos és szakmai körök (Országos Környezetvédelmi Tanács, Európai Környezetpolitikai Intézet stb.) egyöntetűen

támogatják A program alapjául szolgáló agrár-zonációs alapelveket az Országos Területrendezési Terv koncepciójának kialakításához kiindulási alapként használták fel. A kormány elé benyújtott előterjesztésben azon ütemterv fogalmazódott meg, hogy a 2000. évi bevezetés során a programot minden célprogramjával együtt indítani kell, összességében 670 ezer hektár célterületre, ami az ország mezőgazdaságilag hasznosított területe 10,8%-ának felel meg. A program első szakaszának (2000-2006) további éveiben a célprogramok területe fokozatosan növekszik és az NAKP 2006-ra megközelítheti az ország teljes lefedettségét. A Kormány 1999. szeptember közepén megtárgyalta és elfogadta a Nemzeti Agrárkörnyezetvédelmi Programról és a bevezetéséhez szükséges intézkedésekről szóló előterjesztést és az alábbiakról intézkedett: 79 - elfogadta a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Programot és elrendelte 2000. január

elsejei hatállyal történő bevezetését, melynek keretében 90 napon belül el kell készíteni a Program támogatási rendszerét meghatározó jogszabályokat; - indokoltnak tarttotta a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program 2000. évi bevezetéséhez szükséges (agrár-környezetvédelmi alapprogram, integrált gazdálkodás, ökológiai gazdálkodás, gyephasznosítási program, vizes élőhely program valamint az Érzékeny Természeti Területek programjáról szóló) jogi szabályozás megteremtését; - elrendelte, hogy a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program támogatási forrásainak megteremtése érdekében és tekintettel az EU előcsatlakozási támogatás (SAPARD) társfinanszírozási igényére, a 2000. évi központi költségvetési tervezés során az agrár-költségvetés keretei között agrárkörnyezetvédelmi támogatási célelőirányzat 6,5 milliárd forint forrásösszeggel elkülönítésre kerüljön; - felhívta a

földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztert, hogy a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program támogatási forrásainak bővítése és az előzőekben hivatkozott társfinanszírozás érdekében a 2001. és a 2002 évi központi költségvetés tervezése során intézkedjék a szükséges támogatási források biztosításáról; - felkérte a földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztert valamint a környezetvédelmi minisztert a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program működtetéséhez szükséges intézményi háttér kialakítására vonatkozó intézményfejlesztési javaslat és jogalkotási feladatterv elkészítésére. A program bevezetését megelőzően 1999. november-decemberében széleskörű információs kampányt indul annak érdekében, hogy a lakosság megfelelőképpen megismerje a programot, az abban résztvevők felkészülhessenek 80 a programhoz való csatlakozásra. Ezt az információs – kommunikációs kampányt képzési,

szaktanácsadási és bemutató-gazdasági programok követik majd, hogy ezzel is hozzájáruljunk a program sikeréhez. A NAKP csatlakozást megelőző bevezetéséhez a kormányhatározat elfogadását követően számos feltételt kell megteremteni. Ezzel kapcsolatosan az alábbi kormányzati feladatok merülnek fel: - a NAKP működéséhez szükséges intézményi (személyi és technikai) feltételek lépcsőzetes megteremtése; - a NAKP bevezetését és kiterjesztését lehetővé tévő állami támogatások biztosítása; - a NAKP bevezetéséhez kapcsolódó képzési és kommunikációs program lebonyolítása. A felsorolt kormányzati feladatok megvalósulásának ill. előkészítettségének a helyzete az alábbi módon összegezhető. 1999 szeptemberében megtörtént a NAKP kormányzati jóváhagyása, ezt követően 1999. végére az egyes célprogramok részletes szabályainak kidolgozása is befejeződött, lehetővé téve azok 2000. évi bevezetését A program

működéséhez szükséges intézményi háttér kialakítása 1999-2001. lépcsőzetes között módon történt. A technikai, informatikai háttér megteremtéséhez a PHARE COP 98 programban 1,4 millió euró kerül felhasználásra. A személyi háttér kialakítása, a szükséges képzési programokhoz kapcsoltan 3 lépcsőben történik. Az intézményi feladatok megvalósítása több szervezet koordinált, összehangolt működését feltételezi. Ebben a munkában az agrár-szakigazgatás, a környezetvédelmi intézményrendszer, valamint az agrárfelsőoktatási és kutatási intézmények fognak közreműködni. A legfontosabb kormányzati feladatnak tekinthető az agrár- környezetvédelmi célokat szolgáló támogatási források biztosítása. Ezt olyan 81 módon valósították meg, hogy a 2000. évi agrár-támogatási rendszerben egy agrár-környezetvédelmi támogatási fejezetet alakítottak ki, majd a következő 2 évben forrásoldalát

fokozatosan bővítették, lehetővé téve a program kiterjedését és a csatlakozás időpontjára az elnyerhető EU támogatások maximalizálását. Szükségesnek tűnt továbbá a környezetvédelmi célú agrárberuházások fokozott támogatása is a 2000-2002 közti időszakban. A program bevezetését és kiterjedését elősegítendő szükséges képzési és kommunikációs programok forrásainak biztosítása a működés hatékonysága és a gazdálkodók csatlakozásának elősegítése érdekében. Ezen túl új kutatási, fejlesztési irányokat kell meghatározni, és a meglévő kutatóhelyekhez kapcsoltan fel kell építeni az NAKP kutatási, tervezési, fejlesztési infrastruktúráját. A felsorolt feladatok részletezése, pontos forrásigénye és ütemterve az EU Közösségi Vívmányok Átvételét szolgáló Nemzeti Program Mezőgazdasági fejezetének X. Agrár-környezetvédelmi alfejezetében került megfogalmazásra A NAKP 2000-ben bevezetésre

került, ezáltal megteremtettük a lehetőséget a csatlakozást követő években az EU agrár-környezetvédelmi támogatási keretéből a lehető legnagyobb támogatási összeg felhasználására. Ez előzetes számítások alapján mintegy 250 milliárd forint támogatási összeget jelent majd éves szinten. A prognosztizált támogatási források lebontását a 15. táblázat mutatja be Ahhoz, hogy ezt a támogatási szintet 2006-ra elérhessük, szükséges volt a program 2000. évi bevezetése és a támogatási források fokozatos bővítése 2001-ben és az azt követő években. 82 15. táblázat: A Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program potenciális kiterjedése és a felhasználható támogatási források bemutatása Támogatási célprogram Potenciális Támogatási forrás nagysága célterület (jelenlegi EU normák szerinti (2006-2007) minimummal kalkulálva) ezer hektár ezer Ft/hektár milliárd Ft Agrár-környezetgazdálkodási alapprogram

600 35 21 Integrált gazdálkodási célprogram 2700 45 122 Ökológiai gazdálkodási célprogram 300 50 15 Gyephasznosítási célprogram 400 25 10 Vizes élőhely célprogram 80 75 6 80 158 Érzékeny Természeti Területek 1980 célprogramja Forrás: Statisztikai zsebkönyvek, 1999., Bp, 1999 A program teljes körű kiterjedése 2007-re várható, (a késedelmes beindítás a támogatások maximalizálását is kitolja,) és az ország mezőgazdaságilag hasznosított területének megközelítőleg 100 %-ára, mintegy 6 millió hektárra vonatkozhat. Az EU tagállamok által alkalmazott támogatási prémiumok minimális értékeivel számolva a program teljes körű működése esetén (a jelenlegi kalkulációk alapján) 249 milliárd Ft EU támogatást lehet megszerezni, amelyhez 83 milliárd Ft társfinanszírozást kell biztosítani. Ezek az összegek a jelenleg hatályban lévő szabályrendszer alkalmazását veszik alapul, valószínűsíthető

azonban kedvezőbb feltételek kialakulása, akár az Agenda 2000 miatt, akár a csatlakozási alku során bizonyos kompromisszumos megállapodás megkötése érdekében. 2000-től lehetőség van az Európai Unió által biztosított csatlakozás előtti agrárstruktúra- és vidékfejlesztési támogatási alap (SAPARD program) forrásainak felhasználására agrár-környezetvédelmi célokra. A SAPARD program kialakítása folyamatban van az FVM-ben, az előkészületek jelenlegi szakaszában a prioritások kiválasztása folyik, melyek között az agrár-környezetvédelmi támogatások is 83 előkelő helyen szerepelnek. A szakértői kalkulációk alapján az elnyerhető cca 16 milliárd Ft EU SAPARD forrásból mintegy 3 milliárd Ft fordítható agrárkörnyezetvédelmi célra, amihez 1 milliárd Ft (25%) társfinanszírozást kell biztosítani. Ez az 1 milliárd Ft forrás benne foglaltatik a forrásigényt jelző előző oldali táblázatban jelzett összegekbe. Mivel

az EU részéről ez a támogatási típus a mezőgazdasági alapokból (Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap) kerül majdan finanszírozásra, ezért a hazai társfinanszírozást az agrár-költségvetésből kell biztosítani, olyan módon, hogy e támogatási célok finanszírozását egy új agrártámogatási célelőirányzatból kell megoldani. Ennek érdekében szükséges volt, hogy a 2000. évi agrár-támogatási rendszerben a NAKP céljaira egy agrárkörnyezetvédelmi támogatási célelőirányzat kerüljön elkülönítésre, valamint a fejezet forrásoldala fokozatosan növekedjen a 2001. ill 2002 évben az alábbi ütemezés (16 táblázat) szerint: 16.táblázat: Az Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program finanszírozása (20002002) Forrás 2000. Agrár-környezetvédelmi támogatási célelőirányzat (millió 6500 2001. 2002. 11 000 35 000 7,1% 22,1% 3000 107 400 Ft) Az adott évi agrártámogatási keret %-ában (évi 2,5

%-os 4,3% keretbővülést feltételezve) bázis 1999. év Elnyerhető EU támogatás (millió Ft) 3000 (SAPARD) (SAPARD) (EMOGA) Statisztikai zsebkönyvek, 1997., Bp 1997 2002. évi agrár-környezetvédelmi támogatási fejezetre alternatíva (csökkentett forrásigény) megvalósítása (17táblázat). 84 17táblázat: A célprogramok finanszírozásának ütemterve (millió Ft) Támogatási forma 2000 2001 2002 Agrár-környezetvédelmi Alapprogram 500 1000 Integrált gazdálkodás 3000 5000 6400 Ökológiai gazdálkodás 800 1000 1200 Gyephasznosítási célprogram 1000 2500 2800 Vizes élőhelyek célprogramja 200 600 Zonális agrár-környezetvédelmi célprogramok 1000 1000 Összes hazai forrás 6500 11000 15000 Költségvetési forrásból 800 500 3000 A felsorolt rövid- és középtávú teendőkön túl a program megfelelő közgazdasági környezetet, környezetgazdaságtani illetve ökológiai-ökonómiai alapú gazdaságfilozófiát is

igényel, tehát felveti a makrogazdasági szabályozó rendszer általános reformjának, az értékrendek újragondolásán alapuló új gazdaságirányítási háttér megteremtésének kérdését is. Az NAKP sikeres megvalósításának, hosszú távú működőképessége biztosításának előfeltétele a közgazdasági környezet megváltoztatása, vagyis olyan ökológiai adó- és támogatási/kifizetési rendszer kidolgozása és bevezetése, amely a közterheket az élő munkáról az anyag-, energia- és környezethasználatra helyezi át, felértékelve ezzel az emberi munkát, a foglalkoztatást, az egészséges táplálékot és a tiszta környezetet, és leértékelve az embert kiszorító, a környezetromboló, lineáris, egyfunkciójú gazdálkodási rendszereket. Végezetül le kell azt is szögezni, hogy e program megvalósítása csak a különböző szakmák és tudományterületek együttműködésével képzelhető el, és a gazdálkodók, a fogyasztók

valamint az irányítók részéről egyaránt olyan általános értékrendváltást feltételez, amely Magyarországon is reális távlatokat nyit az ökológiai alternatíva, az mezőgazdálkodás számára. ökoszociális piacgazdaság közegébe ágyazott 85 VIII. ÖSSZEGZÉS A csatlakozás az ország egészének gazdasági-társadalmi-politikai életét éritni, előnyei és hátrányai természetszerűleg egy-egy ágazaton belül nem mérhető fel teljes körűen. Magyarország belépését követően az alábbi következményekkel lehet számolni az agrárgazdaságban: - A nemzet agrárpolitika mozgástere jelentősen beszűkül, ugyanakkor lehetőség nyílik az EU agrártámogatási rendszerébe és regionális programjaiba való bekapcsolódásra. - Az export és az import liberalizálása miatt számolni kell a közösségi verseny növekedésével. - A mezőgazdasági termelés támogatásának költségeit nagyrészt az EU költségvetése fizeti, így

Magyarország remélhetőleg több támogatást kaphat, mint amit hozzájárulásként befizet. - Mivel a közösség belső árszínvonala magasabb, a termelés jövedelmezősége javulhat, ám számítani kell arra is, hogy a fogyasztói árak és a termelés költségei is jelentősen megemelkednek. Az Unió agrárfinanszírozására jelenleg folyamatos változás alatt áll és ez bizonytalanná teszi az uniós tagországok közép-európai államokkal szembeni álláspontját. Az új tagfelvételekkel kapcsolatos csatlakozást támogató kifizetések, a WTO követelmények és a lehetséges és a lehetséges tagországok környezetvédelemi, mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási, valamint az elmaradott felzárkózását segítő kifizetések óriási terheket rónak a jelenlegi tagországokra. A nettó befizető országok (az EU költségvetésében) nem akarnak több pénzt befizetni, mint eddig (max. a GDP-jük 1,27%-át) a költségvetésből addig, hogy

támogatásokhoz jutnak, amelyek több támogatást kapnak az EU-tól, mint amennyit oda befizettek, nem akarnak lemondani erről. A proléma kompromisszum nélkül nem oldható meg, ez biztos. Félő, hogy a megoldást az EU 86 tagországok a csatlakozás időpontjának kitolásában és az újonnan csatlakozó országok támogatásának mérséklésében látják. A legfrissebb szabályzatok szerint most rendkívüli lehetőség nyílt támogatások megszerzésére, hiszen az EU „kinyitotta a pénztárcáját”. Ez alatt azt kell érteni, hogy jelen pillanatban a vidékfejlesztési terveket bőkezűen támogatja: 20%-os önrész szükséges, a fennmaradó 80%-ot az EU adja. Ezt a lehetőséget az országnak mindenképp ki kell használnia. Évtizedek óta az egész világ egyre nagyobb mértékben a globalizáció felé halad, egyre jelentősebb gazdasági szövetségek alakulhatnak ki. Az európai államok gazdasági és várhatóan valamilyen mértékben létrejött

politikai integrációja is csatlakozásunkból ennek a folyamatnak valószínűleg nem az csak eredménye. az oly Az sokszor EU-ba való hangoztatott pozitívumokban lesz részünk, hanem minden bizonnyal a jelenlegi mezőgazdasági termelésszerkezetet alapjaiban megváltoztató negatívumokat is megérezzük. Hazánknak az Unióhoz való csatlakozása, az európai gazdaságban betöltött pozíciója következtében elkerülhetetlen, ezért a csatlakozási tárgyalások során arra kell törekednünk, hogy a legtöbb előnyt és a legalacsonyabb hátrányt szenvedjük el mind politikai, mind gazdasági téren! 87 IX. IRODALOMJEGYZÉK Ángyán J. (1998): Mezőgazdaság: ágazati háttértanulmány a Nemzeti Környezetvédelmi Program Intézkedési Tervének megalapozásához, Tanulmány, Gödöllő Ángyán J. (1999): A Nemzeti Agrár- Környezetvédelmi Program FVM, Budapest Bochniarz Z. Proj Vez Et Al (1992): Környezet és fejlődés Magyarországon Az

átmenet vezérfonala, Budapest Bulla M. szerk. (1989): Tanulmányok hazánk környezeti állapotáról. Környezetgazdálkodási Intézet, Budapest Dobos T. (1993): A környezetgazdálkodás az emberi lét alapja KTM, Budapest Flórisné Sipos I. (1985):A környezetvédelem ökonómiai kérdései a mezőgazdaságban, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest Halmai P. (1997): Az európai integráció vonzásában, FM kiadvány, Budapest Horváth B. (1988): Környezetvédelem, Budapest Láng I. (1993): Környezetvédelmi lexikon I-II Akadémiai Kiadó, Budapest Márkus F. (1995): A mezőgazdaság és természetvédelmi politika összehangolási lehetőségei az Európai Unióban. WWF Magyarországi képviselete, Budapest 88 Nagy F. (2000): Az Európai Unió agrárgazdasága NyME EU Oktatási és Információs Központ, Mosonmagyaróvár Sántha A. (1993): Környezetgazdálkodás Akadémia Kiadó, Budapest Szakál F. (1999/2): A fenntartható mezőgazdálkodás és

szerepe a vidéki térségek fejlődésében, A falu, Budapest Thyll Sz. (1996): Környezetgazdálkodás a mezőgazdaságban Mezőgazda Kiadó, Budapest