Politics | Higher education » Gazdag Ferencné Nemes Viktória - Politológia előadásjegyzet, 1998

Politológia Előadó: Gazdag Ferencné Nemes Viktória - Az ember társas lény - a lehetőségek kibontakoztatása csak emberi közösségben lehet  alkalmazkodás, segítségnyújtás. Munkamegosztás megszervezése  hozzájárulás a társadalomhoz. - Az ember céltudatos lény - tervezett, céltudatos munka, célok megfogalmazása, megvalósítása. Az ember céltervező, célmegvalósító, céltudatos közösségben céltudatos munkát végez. Cél: a munka közösen szervezett és irányított, a szabályok kidolgozása, a betartás szankcionálása közös megegyezés alapján történik. TÁRSADALOM: bizonyos embercsoportok összessége, akik együttes tevékenységet végeznek  a társadalom belülről szervezett komplex (komplett??) rendszer KÖLCSÖNÖS, EGYÜTTES TEVÉKENYSÉG, sokoldalú munka: - 1., létfeltételeket biztosít a társadalom tagjainak (táplálkozás, ruházat) - 2., bizonyos munkavégzésre nem alkalmas rétegekről gondoskodik (gyerek, diák,

nyugdíjas, beteg, munkanélküli) - 3., szocializálja a fiatalokat: utánpótlást nevel, beilleszti a következő nemzedéket - 4., megfogalmazza, behatárolja a téársadalmi együttélés szabályait 1., létfeltételek megteremtése : gazdaság 2., gondoskodás: Népjóléti Minisztérium 3., oktatás - nevelés 4., együttélés szabályainak megteremtése: erkölcs, jog, vallás, különböző hagyományok: magatartásszabályzó szerep pl., 3., oktatás - általában minden egység kidolgozza funkcióit, eszközeit, hogy feladatait megoldja, cél a mozgástér bejátszása feadatok: - személyi feltételek (pl. szerelő) - objektív feltételrendszer: terem, szertár, kréta, épület, pad, stb. - tanterv biztosítása - tanári továbbképzés rendszere - pedagógiai sajtó Az oktatási hagyományrendszer egy sajátos pedagógiai rendszer, iskolánként különbözhet, de a belső oktatási szabályrendszer nem lehet ellentétben az általánosan elfogadott normával. 1., 2,

3, 4, : a társadalom egész rendszerének autonóm alrendszerei, szorosan egymáshoz kapcsolódnak. Cél a lehető legtöbb megteremtése A társadalom funkciók és szervezetek egysége. A társadalom mint egész nem mechanikus összege a részeknek, a kapcsolatok miatt szerves egész. Az alrendszerek együttműködése valósítja meg az egész társadalom működését. Az alrendszerek között állandó konfliktusok vannak (pl. minden minisztérium ugyanabból a költségvetésből gazdálkodhat) A társadalom konfliktusos természetű  új társadalmi funkció, mely a részek működését egyezteti, összehangolja, közvetít , alkudozik az alrendszerek között, és ez a POLITIKA. A belső konfliktusokat kezeli. POLITIKA: Platón:”Az emberiség kezdetben idilli környezetben élt, mert gondoskodtak róla”, ma saját magáról kell gondoskodnia, ehhez kell a politika szervező, közvetítő, alkudozó munkája. Legfontosabb feladata az élet megszervezése,

irányítása, “lebonyolítása” Az emberi öntevékenység, közösségteremtés, államalkotás nélkülözhetetlen. Az európai politikai gondolkodásban a politika egyenrangú felek szabad tevékenysége. Sok politikai megoldás van a konfliktusokra. A politikatudomány kialakulása A politika hamar megjelenik a történelem során, de tudománnyá csak a polgári társadalomban fejlődik. A polgári társadalom és a politikai állam kettéválik, ez teremti meg a modern politikatudományt. A magyar politikai gondolkodás történelmi előzményei: XV-XVIII sz.: az első magyar politikai gondolkodók (a Felvilágosodás időszakában fellendül) XIX. sz: reformkor: a magyar politikai közgondolkodás élénkülése, a politikai publicisztika megjelenése: röpiratok, tanulmányok, reformtervek, külföldi eredmények hazai felhasználása, hazai kutatás: Széchenyi, Kossuth, centristák, Szalay, Eötvös, Kemény Zsigmond, Csengery Antal, Trefort Ágoston. A forradalom előtt

minden politikai művet lefordítanak magyarra XX. sz: a századforduló időszaka: iskolateremtés, megjelennek a polgári liberálisok 30-as évek: népi mozgalom: hazai politikai irányzat (Illyés Gyula) a két vh. között: a liberális tábor eltűnik 1945 után: nincs lehetőség politikai elemzésekre, a politikatudomány felszámolódik. 60-70-es évek: nagy elmozdulás: - a marxizmus reneszánsza - előkerülnek addig ismeretlen Marx kéziratok) Marx nem a kizárólagosságot célozta meg. - kortárs külföldi ideológiák jutnak be Magyarországra illegálisan. - a nagy politikai gondolkodók korábbi műveit újra kiadják. 80-as évek közepe: a magyar politikatudomány felelevenedik. Beszerzik a nyugati politikai műveket. Politikatudomány helyett ideológiai tárgyak: tudományos szocializmus (marxizmus) 1 és kizárólagos ideológia a politikatudomány helyett. A politikatudomány elemei: 1., politikai elmélet: a politika integratív alaptudománya, politikai

folyamatok, ismeretek, intézmények leírása 2., politikai filozófia 3., politikatörténet 4., politikai eszmék története (izmusok) 5., politikai pszichológia 6., politikai szociológia (empirikus adatgyűjtés) 7., nemzetközi politikai viszonyok : külpolitikatudomány 8., államelmélet 9., alkotmánytan: jogi normatív tartalmú 10., közigazgatástudomány 11., ágazati tudományok politikai vonatkozásai POLITIKA: - munkafogalomként kezeljük - összetevői ÉRDEK, AKARAT, HATALOM 1., ÉRDEK ÉRDEK: A politikát mozgatja. A viszonyrendszer oldalai - egyén (az egyén szándékai, tudása, tehetsége, akarata, kapcsolatai, - közösség: az egyént támogatja ill. gátolja érdekei érvényesítésében Az érdek - magatartást meghatározó motivációs tényező. Minden folyamat és szándék mögött érdek áll. Az érdekek bonyolult rendszert alkotnak, kereztezhetik is egymást Érdekek alapján szövetkeznek a csoportok. Az érdek - bonyolult kapcsolódási és

viszonyrendszer - lehet átmeneti és tartós; tudatos (valós) vagy nem tudatos (vélt). Cél - a saját érdekek felismerése Az érdek lehet viszonylagos (bozonyos helyzetekben megváltozik). Érvényesítésének egyik alapkövetelménye - természetesen - hogy az egyénnek fel kell ismernie érdekeit. A politika egyik legfontosabb kérdése az érdekek tagolódása és összekapcsolódása. - a magánvilág keretein belül kielégíthető szükségletek. (megvesszük, beszerezzük, megtanuljuk) - olyan érdekek, melyek kielégítése/érvényesítése mások érdekébe ütközik  érdekszövetségek alakulása: a hasonló érdekű emberek v. embercsoportok szerveződése, érdekvezérelt együttműködése; mozgalmak, pártok, szakszervezetek, egyesületek - a civil társadalom elemei. ( a civil társadalom elkülönül a politikai államtól) Ezek a szervezetek kiharcolják érdekeik érvényesítését. - a javak szükös volta miatt az érdekek érvényesítése akadályokba

ütközik: be kell jutni a hatalomba, a döntő szervezetekbe (saját érdekről dönthet). A politika rendezi az érdekeket, minden érdek végső soron politizálódik, a politika dönt. Lobbi: nyílt tevékenység, melyet egy bizonyos érdekcsoport végez, demokratikus, jogilag rendezett formák között - kényszerítik a döntéshozókat, hogy az érdekcsoportosulásnak kedvező döntéseket hozzon. - reform és forradalom: a reform lassú, kismértékű változás, a rendszer lényege megmarad, kis lépésekben, nagyon hosszú idő alatt változik az egész rsz.  hosszútavú áldozatok. A forradalom gyors, gyökeres változás, mely rövid idő alatt és igen radikálisan megy végbe. Lehet fegyveres és nem fegyveres - sok értéket lerombol, s mivel radikális: kiszámíthatatlan, befolyásolhatatlan (az utca törvényei). A forradalmat reformokkal, folyamatos, apró korrekciókkal lehet elkerülni.  az érdekérvényesítésnek folyamatosnak kell lennie. A forradalom

csak a legutolsó eszköz lehet. (A marxizmus ezt ismerte el egyetlen eszköznek) 2., AKARAT Ahhoz, hogy az érdek politikai helyzetbe jusson akaratra van szükség. “Az érdek süket, vak néma”, önmagában csak lehetőség. Az akarat folyamatos cselekvés A társadalmi egyensúly gyakran megbomlik - helyre kell állítani. ( Az ember individuális emiatt a közösség érdekei nem mindig egyeznek meg az egyén érdekeivel - szétbomlik a közösségi érdek, az egyensúlyt helyre kell állítani. Állandó közösségépítésre és folyamatos politikai tevékenységre van szükség. Az akarat tudatos feltételezésen alapul Az akarat és megvalósíthatóságának szintjei: - politikai elit: képzettségük és ambícióik révén kerültek ide. Ellenőrizni akarják a hatalmat - politikai névtelenek: a teljesen passzívak (nem érdekeltek, nincs saját akaratuk, nem szavaznak) - a tömeg - valahol a kettő között. - A hatalmon kívüliek követelésekben felyezik ki

akaratukat (civil társadalom szervezetei) - A hatalmon lévők rendelkezésére áll minden döntési fórum Ezt a kettőt kell összhangba hozni. A követelések megfogalmazása: - legyen reális a cél, a feltételek legyenek megteremthetők (vö.: voluntarizmus: az akarat szélsőséges megjelenése - “mindent lehet csak akarni kell” Rákosi korszak) Minél több a nyíltszíni akarat, követelés a társadalomban, annál kisebb a hatalom tévedésének esélye - tudja mit várnak el tőle 3., HATALOM Minden politikai cselekvés hatalmi szándékú, a hatalom megszerzésére, befolyásolására törekszik. A hatalom a döntés joga, a döntések tényleges birtoklása (ehhez hatalmi prémiumokat - döntéshozó szerveket kell birtokolni). A hatalom politikai tartalmú, de emellett - együtt - létezik: - gazdasági hatalom: pl. Japán a II vh után Nincsenek, vagy csak nagyon minimálisak a katonai kiadások, csak gazdaságukat fejlesztik. Ennek következményeként Japán

ma nem létezik mint döntéshozó fél a politikában (csak gazdasági hatalma van és ez nem elég a politikai beleszóláshoz) - tudás mint hatalom: tudós - politikus, a felelősség kérdése; tudós - a szakértelem tárgyszerű ismerete, politikus - érdekérvényesítés, társadalmi egyensúly helyreállítása, a társadalmi konfliktusok kezelése, közösség létrehozása (a politika hosszú folyamat, utólag dől el jó volte). A politikus “büntetése”, hogy nem szavaznak rá (jobb helyeken lelövik), a tudósé az “írástudók felelőssége”, politikai vagy anyagi haszonért nem állít tudománytalanságot, legfeljebb elhallgatja a z igazság egy kis részletét. (megj: a szakértő kormány - olyan kormány ahol a politikusok nem tudnak megegyezni a politikus kormányban és átmeneti lehetőségként összehívják a szakértő kormányt, mely kívül áll minden politikai állásfoglaláson, független, nem kell hozzá parlamenti többség. Gazdaság és

tudás nélkül létezik hatalom, de fordítva nem - a tudás és a gazdaság nem elég a hatalomhoz, mert önmagukban nem tudnak össztársadalmi szintre emelkedni. A gazdaságnak és a tudásnak politizálódnia kell, hogy hatalomra kerüljön. (ezért mondjuk, hogy a hatalom csak politikai jelentésű) A POLITIKA érdekeken nyugvó akarati tevékenység, amely hatalomra, vagy annak befolyásolására törekszik. A POLITIKAI RENDSZER A politikai rendszer fogalma (és elemei): 1., társadalmi alrendszer, a társadalmon belüli szervezetek és funkciók egysége A politikai rendszer a hatalom gyakorlásának eszköztára, a politikai hatalom a hatalomra választott komplett rendszer. 2., Önállósult funkciója a politikai irányítás, ennek eszközei a politikai döntés A hatalom jog és felhatalmazás, képesség és lehetőség az érdekek közötti mérlegelésre. A konfliktusok megoldásának eszköze a döntés. A döntések célrendszerek, célra irányulnak A célok lehetnek

távlati ill. stratégiai célok - a hatalom távlati megtartását, az ország érdekeinek figyelembevételét szolgálják és részcélok - napi igények, szükségletek kapcsán jelentkeznek, ellentmondhatnak a távlati céloknak (de azokat mindg szem előtt kell tartani). Mind a célnak, mind az eszköznek reálisnak kell lennie. - A döntések tartalmi összetevői: - szakmai elem : minden a gazdaságban működő szakágazat érvényesíteni akarja érdekeit, azokat be akarja vonni a politikába (mindenki pénz akar a maga igaza alapján - közgazdászok, környezetvédők, kultúrnyomoroncok) - politikai elem: itt jelennek meg a hatalom hosszútávú céljai, törekvései, (a nem politikai érvek csak másodlagosak) cél: hatalmon maradni, a következő választást megnyerni, így a hatalom döntéseiben, konfliktuskezelésében, érdekképviseletében természetesen - megjelenik a saját érdeke. Hosszú távon érvényesül azonban a szakmai vélemén y is - mivel

tartósan nem lehet elnyomni a közvéleményt. - döntési folyamat a politikai intézményrendszerben: politikai akaratképzés: - mozgalom, párt, érdekképviselet, parlament Tagoltak a hatalmi viszonyok - tagoltak a döntési fórumok is. A döntések legfelsőbb fóruma a Parlament. A törvény előkészítő és végrehajtó szerve a kormány A Parlament alkotmányos prioritást élvez a kormánnyal szemben, de mivel a demokratikus parlament laikus parlamentként jött létre, törvényei ellentétbe kerülhetnek a kormány és a miniszteri szervek rendeleteivel (ezek kikerülhetik a törvényhozást). Az akaratképzés folyamata decentralizált - a döntéseket leosztják helyhatóságokra, kisebb közösségekre, szervezetekre. Ennek viszont csak akkor van értelme, ha a helyi hatóságok a döntéseket tudják miből finanszírozni. A döntések mindenkori kivitelezője a bürokrácia (ezzel vissza lehet élni) - racionális, hatékony igazgatás kell a döntések technikai

kivitelezésére. 3., Objektivációs rendszerként működik a politikai alrendszer: leválik az alkotóról ( a társadalomról), tőle függetlenül, tárgyiasult formában jelenik meg, más törvényszerűségek hatnak rá. 4., Dinamizmus: a legmozgékonyabb alrendszernek kell lenni A politikának tanácsot kell adni a kultúrának, a gazdaságnak, stb (na ne, ez így egy kicsit durva) Érzékenyen reagál a külvilágból érkező valamennyi kihívásra, állandóan változtatja környezetét és önnmagát. A társadalmi rendszer célja a dinamikus stabilitás (“megszüntetve megőrizni” - Hegel) a változások szükségszerűek, ezért ha létezik egyensúlyi helyzet, az csak dinamikus lehet. A rendszer dinamizmusa a megújulási képesség, az innováció (a gazdaságban gyors a visszajelzés, a politikában hosszabb, de érzékelhető) A politikai innováció tartalma: - politikai feladatok magasabb szinten történő megoldása - új célok, feladatok felismerése - új

eszközök kidolgozása - a változás megjelenítése reális döntésekben - mint válaszreakció -, “a kihívásra reális változásokat javasol” - meg tudja előzni a konfliktusok feszültséggé válását - társadalmi elfogadottság biztosítása (azaz hogyan tudja elfogadtatni a társadalommal a nemkívánatos döntéseket) - új típusú közösségek, ötletek a döntési mechanizmus hatékonnyá tételére. A politikai innováció szintjei: - egyéni szint (akikből kiindul az újítás) - közösségi szint - szervezeti szint (Parlament, Alkotmánybíróság) - legfelsőbb szint (makrotársadalmi szint) A tanulási képességet csökkentő tényezők - azok a tényezők, melyek gátolják a politikai változások gyors visszajelzését - nincs rákényszerítve a politikai rendszer a tanulásra (úgyis megcsinálják mások), nincs sajtó, vita, nyilvánosság, kritika, “visszabeszélés” diktatúrában pl. nem kell félni semmitől - döntési folyamatok

túlcentralizáltsága - érdekeltség hiánya (nincs anyagi érdekeltség) - konfliktustűrő / kezelő intézmények hiánya. (ha a társadalom nem veszi tudomásul a konfliktust nincs változás) A megújulási képesség szoros kapcsolatban van a társadalmi típusokkal - önpusztító típus : képtelen a konfliktuskezelésre, megújulásra, felőrli magát a rendszer - életképtelen típus : nem tud talponmaradni, konfliktust kezelni - életképes típus : úrrá lesz minden problémán, tanul hibáiból, megoldja a társadalmi válságokat - önfejlesztő típus : mindig megoldja a problémáit, mindig tanul hibáiból, megkísérli azoknak a politikai szerkezeteknek létét felderíteni, amelyek a politikai konfliktusokat, feszültségeket előre jelzik. A ‘29-‘30-as válság: utolsó értékpusztító válság, a mai modern politika az összeomlás előtt megoldja konfliktusait. A politikai rendszer innovációs képességének garanciája a demokrácia. -

többség-kisebbség eskü: a (szavazati) többség kapja a hatalmat, és ezt el kell fogadni, a kisebbségnek külön jogai vannak - véleménynyilvánító szabadság. - alternatív információk, és azok terjedésének szabadsága : pl a Vasfüggöny idején sikerült sokakat teljesen elzárni más eletfelfogásoktól. Manapság a telekommunikáció fejlődésével ez szint már lehetetlen - a döntések társadalmi ellenőrzésének lehetősége ez teszi társadalmivá a tulajdont - az állam tulajdon állami irányítás alatt áll, míg a társadalmi tulajdonnál a résztvevőknek beleszólási lehetőségük van a tulajdon működésébe (valamilyen csatorna útján)  rálátásuk van (a diktatúra kizárja az ellenőrzés és megtorolja a beleszólást) Az innováció folyamat jellegű, hatékony politikai reformok sorozata. A POLITIKAI RENDSZER FUNKCIÓI - önállósult funkció a politikai irányítás, eszköze a politikai döntés MAKROSZINTEN: funkcionál, a

társadalom egészére gyakorol hatást - a politika rendszer a A., társadalmi újratermelés (reprodukció) politikai tervezését, szervezését, irányítását végzi döntések segítségével. A társadalmi újratermelés politikai döntések következménye A társadalom politikai integrálása és a politikai rendszer legitimációja: - a B., politika integrációja: a politika befolyásolja, elrendezi a konfliktusokat. Akkor is van politikai integráció, ha életképtelen társadalom jön létre - ilyenkor rossz a politikai rendszer, meg kell változtatni. Integráló hatás a kollektív élmények (pl esti fáklyás felvonulás, könyvégetés, ütemes spontás vastaps, felvonulások, lufi, zászló, gázmaszk), fenyegetettség közös tudata (közös ellenség  a belső ellentmondások nem kerülnek felszínre), közös múlt, közös hayományok. A politikai rendszer ezeket az eszközöket mind felhasználhatja ill kihasználhatja, ezek mind segítik a belső rend

kialakulását. Legitimáció: a politikai rendszer a társadalomból nőtt ki, autonóm alrendszer, az állam fölöttünk álló hatalom, ezért belső elfogadottságot (támogatást) kell szereznie, ez a társadalmi stabilitás alapja. A legális társadalom törvényességen alapul. Legális minden ami jogszerű vagy nem tiltott Illegális, avagy nem jogszerű ami tiltott. A legalitás az állam jogrendjére, az államszervezet egészére vonatkozik. A törvény szerinti működés következménye a kiszámíthatóság (ilyen a jogállam) a legitimitás belső elfogadást jelent. Legitim rendszer olyan rendszer, amelyet a polgárok jónak tartanak, elfogadják, megfelel belső értékeiknek, világnézetüknek, morális és egyéb követelményeiknek. “A helyzet próbája” - a válság: kiderül, hogy a polgárban lévő belső elfogadás átsegíti-e a válságon. A legitimáció tegát ideológiai, politikai elfogadás, mely lehet jogszerűtlen is (diktatúra) de ha a

társadalom elfogadja, akkor legitim. (ez fordítva is igaz, lehet valami jogszerű de attól még illegitim).A legitimáció sokszínűsége az alapértékek elfogadásától függ. Ki legitim (ki az akit elfogadnak?) - hagyományos felfogás: - szakrális erkölcsi elemekkel összefonódott legitimáció: isteni hatalom - származás alapján történő elfogadás - leszármazott elfogadása, kiliasztikus elfogadás - szekularizálódott szemlélet: megjelenik egy új történelmiértelmezés: a hatalom alapja a folyamatosság. - népszuverenitás: csak az a polgári rendszer legitim, mely a népből ered - modern legitimitás: teljes központú szemlélet, célja a jóléti állam megteremtése (a komfort ellenforradalma: a jólét növelése bármi áron, semmi más nem számít, csak azt a hatalmat fogadja el, ami jólétet ígér - lojalitás: a politikai rendszerhez türelmes, elfogadja ahogy van. Az integráció és a legitimáció eszközei: 1., meggyőzés, a polgár

lojalitásának megszerzése 2, politikai participáció (minél többen nyilváníthassanak véleményt) 3., szakszerű, jogszerű bürokrácia : a közigazgatás, az állam jogi alapjai, a polgár érdekeit kell szolgálni 4., legális vagy nyers erőszak C., A politikai érdektörekvések (akaratok, szándékok, cselekvések) becsatornázása - a politikai rendszernek létre kell hozni egy olyan szerkezeti csatornahálózatot, ahol a vélemények felfutnak a politikához. (parlamenten kívül is lehessen informálódni - napirend előtti felszólalások, sajtó, képviselők fogadóórája, népszavazás, párt- és egyesületalapítási lehetőség. A politikai rendszer feladata a csatornarendszer kialakítása A hatalom ezen a rendszeren keresztül hozza nyilvánosságra, indokolja meg döntéseit - a csatornákon közvetlenül lehet információkhoz jutni (nem torzulnak) D., A politikai szocializáció - nevelési folyamat : az ember politikai lénnyé nevelése Fórumai:

család, iskola, tömegtájékoztatás, stb. Minden életkornak megvan a megfelelő fóruma melyek egymásra épülnek, “továbbítják az egyént”  probléma: az összhang hiánya A politikai szocializáció meghatározói: közvetítő fórum, az egyén mozgástere (tapasztalatszerzési lehetőségei). A szocializáció tényezői: 1, az egyén társadalmi, pszichikai, családi stb. helyzete, 2, az intézmények tudatossága, felkészültsége 3, a tapasztalatot biztosító környezet (ingerszegény / gazdag környezet) MIKROSZINTEN: funkcionál - a politikai rendszr önmagára vonatkozó működése. - a politikai rendszer infrastruktúrájának megteremtése: jogi, tárgyi, pénzügyi, személyi feltételek törvények végrehajtása, lebonyolítása (pl. választás, népszavazás) a feladat Az infrastruktúra biztosítása, megteremtése alapfeltétele a működésnek. (ugyszintén a pártok támogatása) - a politikai tájékoztatás, információs rendszerek

kiépítése: adatgyűjtés, statisztikák, stb. (dönteni csak lényeges információk birtokában lehet). A több információ több alternatívát kínál. A döntés minősége az információk mennyiségétől függ - politikai szerep: toborzás, aktívaképzés, politikai (direkt) oktatási rendszer - politikai hagyományok, szimbólumok, azonosulási minták teremtése (feszes fekete egyenruha, piros horogkeresztes karszalag és máris kurva jófej vagy, vagy nem???), őrzése, ápolása. Ennek van aztán közösségképző szerepe (esti fáklyás felvonulás, zászló, címer, politikai ünnepek). Politikai rendszer változásakor először a szimbólumokat (no meg az utcaneveket) változtatják meg. - a politikai rendszer bekapcsolása a nemzetközi politikai rendszerbe - diplomáciai kapcsolatokon keresztül (népi diplomácia - mi megyünk valahová, mi képviseljük az országot - velünk azonosítják -*Magyarok, ne lopjatok’) - a belső stabilitás biztosítása - a

stabilitás általános szabályai vonatkoznak rá, dinamikus a stabilitás, a változások intézményesítése (ha nem rögzült törvényben rögzíteni kell), folyamatos korrekciók: egyadott rendszer alapján működő társadalom hiányosságait pótolni kell. A POLITIKAI RENDSZER ELEMEI A politikai cselekvés színterei: szervezetek, intézmények. Politikai intézmény a politikai szervezeti rendszer tartalmát kifejező formák, rendező elvek összessége. I. Intézmények - alkotmányosság - nem lehet az ország alaptörvényeivel ellentétes törvényt elfogadni, a politikai rendszer elvárja az egyéntől, önmagától a törvényes működést  legalitás  alkotmányosság. - többpártrendszer: lehet egy párttörvény - szabályozza a pártok gazdálkodását, a pártalapítás szabályait, - parlamentarizmus - politikai intézmény - demokratikus berendezkedés - demokrácia Szervezetek materiális, kézzlfogható keretek, a technikai jellegen van a

hangsúly, konkrét működési szabályok, hierarchizált szerkezet, saját ügyvezetés, bürokrácia, tagság. Az intézmények csak szervezetekben, közösségekben működnek, realizálódnak. A politikai intézményrendszer sajátos rendszer, akarat, érdekek működtetik. II. Normák és értékek Követelményrendszer, motiváló tényező rendszer - elvárásokat fogalmaz meg, integráló, közösségképző tényező. - politikai normák: politikai tartalmú, funkciójó társadalmi szabályok - jogi normák: mindenkire kötelezően vonatkoznak (pl. választási törvény) - nem állami intézmények normái: politikai szervezetek, működési szabályzatok, programok, pártszervezeti szabályok. - íratlan szabályok: pl. diktatúra szigorú szabályai, tabutémák - magatartásszabályozó szerep. Normák: egy érték megközelítését szolgálják, rövid távú célok. Értékek: - egy adott politikai rendszer legfontosabb minőségjelzői (ismeretek, folyamatok,

intézmények) - ellentétesek, párosan is létezhetnek, de az adott hatalmi rendszer mindig csak az egyiket használja. A politikai kultúra, magatartás elemeit tartalmazzák. Bizonyos beálítottságok, viselkedési módok stabilizálódnak benne A közösség fejlettségének, minőségének fontos fokmérője. Az értékek “sollen” típusúak - a polgár viszonya a társadalmi, politikai rendszer követelményeihez (az érdekek mentén szerveződnek az értékek) - az értékek hierarchikus rendben állnak össze (célérték/stratégiai/rásegítő.) - a társadalom az értékek társadalma, az értékek válsága a társadalom teljes válságát jelenti. A megromlott értékek nagyon nehezen állnak helyre III. Politikai magatartás, kutúra Az állampolgárok viselkedése értékeken, ideológiákon nyugszik. - választó magatartás: ki kell számítani a polgárok reakcióit. Politikai magatartás: nemcsak a politikai alrendszerekben, hanem minden más alrendszerben is

megtalálható. A politikai magatartás a politikai kultúrában intézményesül, objektiválódik, stabilizálódik. Kultúra - csoportminőségű beállítódás, csoportszerű tudati elemek, politikai tevékenységgel kapcsolatos nézetek, politikai ismeretek, érzelmek, előítéletek, sajátos viselkedési, megújulási képességek. Történeti, közösségi megalapozottságúak. A politikai kultúra népi szinten jelenik meg, régiókra, nemzetre, kisebb csoportokra jellemző. (szabadság egyenlőség TK!) A régiók közötti különbség válsághelyzetben mutatkozik meg, az ellentmondások és válságok kezelésének módjában. Ebből a szempontból vannak 1, rátelepülő országok 2, szatellit országok (leigázott) politikai kultúrája: egy fejlettebb ország telepedett rá, ráerőszakolja a fejlett kultúrát - gyarmati jelleg. A politikai kultúra adott országon belül is eltérő lehet. (földrajzi, etnikai keveredési okok, participációs késztetés

nagysága). A politikai kultúra intézményesen öröklődik (oktatásban, nevelésben), az átörökítés részben tudatosan részben spontán valósul meg. IV. Politikai ideológiák Ideológia: a társadalomhoz, környezethez való viszony tudatos megfogalmazása Az ideológia önállósulása: tőlünk függetlenül létezik egy objektív erkölcsi rend. Az ember célja ennek az erkölcsi világnak a megközelítése, de az objektív világrendbe vetett hit felborult (nincs igazi “jó”, “igazság”) Ideológia: kizárólagos értékrend, érzelmi-akarati összetevőkből áll, de van racionális eleme is. Hosszútávon egyensúly alakul ki a valóság és az ideológia között (a szarvas is azért szökell szépen mert a pártállam és Rákosi elvtárs úgy akarja) politikai ideológia: politikai cél, akarat köré kiépülő koherens (belülről szerves) nézetrendszer. A politikai ideológiák története: a racionális elemek integrálásának, korrekciók és

önkorrekciók története. - Liberalizmus: megtagad minden hagyományt (egyház, abszolutizmus) és újat akar teremteni - Konzervativizmus - nem kell mindent megváltoztatni, eldobni A politikai ideológia: társadalmi csoportérdekekhez, struktúrákhoz kötött. Nem képződik társadalmi csoport közös ideológia nélkül. A hatalom forrása: 1., tőlünk független (Isten) 2, szerződéselmélet (felvilágosodás) 3, demokratikus választásokon felhatalmazott vezetők (ma) A politikai ideológia funkciói: A politikai ideológia mindíg 1 cél, politikai akarat köré rendezi nézeteit, magyaráz, sorol fel mortivációs érveket. Az ideológia mindig könyebben érthető minr az eszme (agitáció!)  tömegeket vonz, integratív, csoportképző és viselkedésszabályzó szerepe van. Más (ellenfél) ideológiáját kritizálja vagy megsemmisíti (kritikai attitűd). V. Nyilvánosság, közvélemény, civil társadalom Nyilvánosság: a közvéleményben kialakuló hatások

közvetítője  média. Funkciói: - alulról: a társadalom használja fel (érdekek becsatornázása) - felülről: az irányító rendszer szándékainak nmegfelelően meg akarja ismertetni érveit, céljait - a hatalom is fel akarja használni a nyilvánosságot. A nyilvánosság lehetővé teszi egy döntés ellenzéki mérlegelhetőségét is, az ellentétes politikai oldal véleményt mondhat és azt megismertetheti a társadalom többi tagjával. A társadaolomnak a nyilvánosságon keresztül módja van a hivatalos politika ellenőrzésére is. A nyilvánosság működése: csak intézményesült formában működik tartósan  törvény kell a szabadságjogokról, biztosítani kell a törvényben a nyilvánosság jogi alapjait, biztosítékokat (ellenvélemény képviselője nem részesül retorzióban), autonómiát (csak saját - és független feltételekkel, vezetőkkel, szabályokkal működjön). A nyilvánosság korlátozása ill megszüntetése a hatalom

számára probléma - nem szerez információt a közvéleményről. Korlátozott a társadalom, ha a információk csak bizonyos rétegeihez juthatnak el. A nyilvánosság kialakulása: - őskor: megjelent a politikum, a politika, közösségszervezés - ókor: az emberek megjelentek politikai alkalmakkor, az uralkodó közvetlenül szót váltott a néppel - Mo. XVI-XVII sz - megjelenik a publicisztika (A török áfium ellen való orvosságról) - XVIII sz. Anglia: titkos szavazás, polgárság, új típusú nyilvánosság, a polgár bele akar szólni a döntésekbe és az előkészítésekbe is. A nyilvánosság fóruma: kávéházak, kutúrális egyesületek, országgyűlési, törvényhatósági tudósítás, klubok, reformösszejövetelek, társalkodóegyletek. A polgárság megjelenése a népszuverenitást fogalmazza meg. Népfelség elve: a nép nélkül nem lehet dönteni a népet érintő kérdésekben, ez közvélemény általi kormányzást jelent. A hatalomnak

nyilvánosságra kell hozni, hozzáférhetővé és mérlegelhetővé kell tenni a szándékát. A nyilvánosság “élő lelkiismeret”. - a polgári forradalmak után megjelennek a pártok, tömegek (képzetlen ~) sodródnak a politika felé. Szavaznak a képzetlen tömegek  a pártok a nyilvánosság minden módszerét felhasználták megnyerésükhöz - a közvéleményt saját érdekeik alapján próbálták formálni.  a hatalom megszerzése érdekében manipulálják a közvéleményt, bármilyen módon (Magyarországon ez a manipuláció nagyon kifinomult, lásd média). Hatalmi ágak: 1., törvényhozás 2, végrehajtás 3, bírói hatalom (4, sajtó) Civil társadalom: egyesületek, pártok, stb., a szerződés elméletéből indul (a világ formálható) A politikai rendszer minőségét meghatározó tényezők - a politikai rendszerben elfogadott, nyilvántartott, számonkért politikai értékek - a politikai rendszer legitimációja, a legitimáció eszközei - a

döntési, hatalomgyakorlási folyamatok összessége (gyorsaság), hatékonyság, nyilvánosság, ellenőrizhetőség - az intézmények autonómiája (koncentrált / osztott hatalom) - jogrendszer állapota, működése (milyen törvények alapján működik a rendszer) jogharmonizáció. Az ellenőrizhetőség tesz különbséget a demokrácia és a diktatúra között. Jogbiztonság  kiszámíthatóság - a politikai rendszer infrastruktúrális állapota - a működést biztosító háttér kiépítettsége, anyagi ellátottsága, személyi feltételek. A POLITIKAI HATALOM INTÉZMÉNYESÜLÉSE Az a folyamat, amikor a politikai hatalom szervezetekben, értékben, normákban, intézmményekben és a jogrendszderben rögzül. (irreverzibilissé teszi) A politikai állam az a legfelsőbb szint ahol érvényesül a politikai hatalom. Mikor, milyen feltételek között, milyen összetevők nyomán jelent meg? 1., állam nélküli társadalom, (marxizmus) osztálytársadalom (oka:

magántulajdon anarchia) Őstársadalomban: 600-800 ezer évig tartott. Az első 5000 év múlva megjelentek a politikum elemei. A politikai hatalom ekkor még aszemély (vezetői) hatalomban itézményesül. Megindul a hatalomkoncentráció Az őstársadalom állammal nem 2., szervezett társadalom, nincs felső szint, nincs irányítás, csak személyek köré fonódik a hatalom akik most jelennek meg. Vezetői hatalom: (a vezetői életvitel elszakad a társadalom többi tagjáétól) - személyi képességeken alapuló hatalom: az életvitel azonos, sok vezető van, minden területnek megvan a szakértője, nem öröklődik a hatalom, a vezetőt a tanítványok követik. A közösség önkéntesenfogadja el a vezetőket - örökletes vezetői pozíció és hatalom: alapja a kollektív hit, a vezető és családja kapcsolatban van az őssel, akitől a közösség származik (Mo. - turul - Emese álma) - autokrata hatalom: hatalma korlátlan, alapja a hódítás és az

erőszak (ezek folyamatosak, intézményesülnek) - a hatalomkoncentráció befelyeződik, minden hatalom az uralkodó kezében összpontosul. Az állammal szervezett társadalom általában ebből fejlődik ki. Az állammal szervezett társadalom kialakulásának kényszerítőelemei: 1., természetes szaporulat (a föld nem bírja eltartani lakóit) 2, rátelepedés, hódítás (mert nincs elég földhely) - az erősebb nép leigázza, kiirtja vagy rabszolgaságba hajtja a gyengébbet. 3, a munkamegosztás fejlődése - a munkamegosztás a legprimitívebb körülmények között is megjelenik. Töblettermék értékesítésepiac felkutatása 4., vezetők és vezetettek intézményesült formái : megszilárdulnak az elválasztóvonalak. Ezek rátelepednek az alapfeszültségre, megszilárdul a magántulajdon  azt védeni kell, az önbíráskodást meg kell szüntetni. Állam: szervezet, mely megakadályozza, hogy az anarchia szétrobbantsa a társadalmat  szabályokat,

kötelességeket iktat be. állammal szervezett társadalom főbb fejlődési típusai - Ázsia despotizmus (ókori kelet) máig öröklődő ázsiai elemek, pl. primitív munkamegosztás (nagyrész önellátók), sajátos ázsiai bürokratizmus, nem szakbürokrácia, különböző társadalmi formációk léteznek egymás mellett a politikai kultúra egyenletlen, örökíti a despotikus elemeket. - Antik rabszolgatartó társadalom - görögök - az európai fejlődés kezdetei, középpontban a közösség megteremtése és ápolása áll. A közösség mellett megjelenik az autonóm egyén lénye és gyakorlata. Tulajdonviszonyok: közösségi tulajdon, (közösségi felelősség) + egyéni tulajdon (egyéni f.) - csak akkor lehet egyéni tulajdon, ha van közösségi is. A demokratikus politikai berendezkedés megjelenése, a görög dem. - a vezetők mindenkinek beszámolnak Értékek: állampolgár - politikai lény elmegy a népgyűlésbe; rotáció a tisztségviselésben;

vita, mint rendszer; a három hatalmi ágat ellenőrizték is. Róma: nagy terület - politikai egységekre tagolva, politikai autoritás: centralizált államszervezés; római jog: egységes jogrendszer - a népek együttélésének univerzális eszméjét fogalmazza meg; ez a polgári nemzetállam megjelenéséig tart. Az osztályharc tétel: a rabszolgatartók - rabszolgák közötti feszültség nem igaz, a rabszolgáknak nem volt lehetőségük / hatalmuk tiltakozni, az ellentét a szabadok között volt. - Feudális államiság klasszikus feudalizmus: - a hatalom alapja a föld, a politikai berendezkedés sajátos eleme a feudális viszony: minden föld birtokosa a király, használatra kiosztja azt a híveinek (hűbéri piramis - földhasználat fejében személyes függési rendszer jön létre); a gazdasági és politikai rendszer egybecsúszik: a tulajdonviszony és a jogállás kölcsönösen meghatározzák egymást. A földesúr köteles befogadni a hozzá menekülő

jobbágyokat, ellátni jobbágytelekkel, kunyhóval, felszereléssel. A földesúr jogai: robot, ajándék, szolgáltatás-adó szedése, pallósjog A jobbágy kötelességei: adók, termények, ajándékok beszolgáltatása, heti 1 nap robot, joga: szabad költözés. Az egyház szerepe: társadalomszervezés, közösségképzés Az alsópapság (együtt él a jobbágyokkal) jobbágyok jogait “kijárta” a földesúrnál (érdekérvényesítés). A középkori egyház az egyetemes kultúra örzője, alkotója - a latin nyelv közvetítő lett, különleges szerpű tanok - a szabad akarat hirdetése (a lelket nem vehetik el), új, a rendszeren túlmutató jelenségek. A gazdaság és a politika lassan szétválik: közösségi függés lesz a személyi függésből. (pl szabad királyi város)  közösségi autonómia kialakulása (a középkor nagy vívmánya, mely tovább él a jövőben  a mai civil társadalom elődei); társadalmi, rendi, köznemesi autonómiák.

Politikai autnómia: városi kommúnák, testvériségi mozgalmak, korporációk, egyesületek, városi önkormányzatok. Gazdasági autonómia: céh, szabad királyi városok kultúrális autonómia: anyanyelvi oktatás az egyetemeken, világi intézmények, tudósképzés megjelenése etnikai autonómia: bizonyos etnikumok kapnak autonóm jogokat - pl. székelyek, jászok, kunok. Autonóm társadalomhoz polgárságra van szükség, mely az árútermelés, pénzgazdálkodás, munkamegosztás nyomán megjelenik. Politikai állam: királyi abszolutizmus megjelenésének ideje, a központi királyi hatalom erősödik, (centralizmus - Mátyás) A kancellária megjelenésével modernizálódik a közigazgatás, kialakul a hozzáértő hivatalnoki réteg. A király támogatja a gazdasági életet - a polgárság erősödik. (mellesleg a polgárok forradalmakkal számolnak le az abszolutizmussal). A római kori univerzalizmus szétesik, helyette területi királyságok, kis államok

alakulnak, a polgárság megjelenésével megszületik a nemzeti szuverenitás eszméje, gyakorlata és ideológiája a nacionalizmus. - A kapitalizmus politikai rendszere: a gazdaság és a politika teljesen kettéválik, az alrendszerek elkülönülnek a társadalom rendszerén belül (1st in history) A gazdaság és a politika nem fedik egymást, a tulajdonviszony már nem határozza meg a jogállás és vica versa a politikai rendszer önállósága: régen: a teremtett világban létezik egy a tudattól független erkölcsi világrend, a politika dolga az értékek megközelítése; felvilágosodás: megrendül a hagyományos értékrend, a politika elválik a vallástól és erkölcstől; régen: fő politikai kérdés - hogyan legyen erkölcsös a fejedelem; most: mikor legyen erkölcsös , akkor, ha érdekei úgy kívánják. A gazdasági rendszer önállósága: miután levált a politikáról élénken szembehelyezkedik vele. A királyi abszolutizmusban a gazdaságot

korlátozzák a központi előírások (az uralkodói önkény); liberálkapitalizmus: egy rendező elv van, a piaci szabadverseny, ez áll a kp.ban, a piac önszabályozó - láthatatlan kéz-, nem kell az állami beavatkozás, a közvetítő mechanizmusok közvetítik a gazdaság érdekeit. A liberalizmus kezdetben tiltja később megengedi a “gyengék pártolását” (túltermelési váláság) monopolkapitalizmus: - a kapitalizmus legfejlettebb formája- a konfliktusokat először a gazdaságon belül kéne megütköztetni (szűrőrendszer) és a megszűrt konfliktusok támadják a politikai rendszert. A politikai rendszer is megteremtette saját közvetítő mechanizmusát a politikai szervezetek formájában. A konfliktusok a gazdaság és a politika közötti köztes szférában ütköznek (kétirányú közvetítőmechanizmusú rendszer) innováció - a kis feszültségekből következtetni lehet a nagyra, és azokat még csírájában meg kell szüntetni, pl

munkanélküliség - m.nélküli segély A közvetítő mechanizmusok révén felszínre kerülnek a feszültségek, a kétközpontú (kétdimenziós) politikai rendszer hajtóerejei: - árútermelés (piaci versenyszabályokra épül) - politikai állam - a maga egyensúlyteremtó, beavatkozó, korrigáló politikájával megelózi a feszültségek robbanását. A politikai állam redisztribúciós feladatot is ellát (adó), ezzel egyensúlyt teremt. Új elemként megjelenik a szociális gondoskodás (szociális háló) Ez a mai polgári társadalom politikai rendszerének sémája. 1929-33 utolsó nagy gazdasági válság után alakul ki a kétközpontú gazdasági rendszer, a II vh után továbbfejlődik, elhárítja a válságot, megoldja a konfliktusokat. 1., a gazdasági, politikai rendszer elválik egymástól, majd bonyolult közvetítő mechanizmusok segítségével összefonódnak 2., lehetővé teszi a modern jogrendszer kialakulását, mert elválik a vagyoni helyzet

és a jogállás kölcsönössége  törvény előtti egyenlőség, kiszámítható jogrendszer, központban a magántulajdon védelme. 3., hatalommegosztás intézményesítettsége - horizontálisan: a 3 hatalmi ág elválasztása, intézményesítése - vertikálisan: központi/helyi hatalom intézményesedik. 4., intézményesült pluralizmus, többpártrendszer: civil társadalmi szféra, megjelennek a polgári kezdeményezések a konfliktusok jelzésével 5., állam szerepe: a liberális kapitalizmus államközpontú, meg akarja szerezni az államot, mert a gazdasága erős. Monopolkapitalizmus - pártelvű kapitalizmus (a választás dönt) a győztes párté az állami pozíció. - a szocializmus, eszmerendszer és értékrend: Marx és Engels eredeti elméletei: a kapitalizmus elemzése, bírálata, elutasítása: ez a társadalom rossz, szét kell zúzni, helyette az ellenkező kell. KAPITALIZMUS - magántulajdon, piaci mechanizmusok létezése (árú, érték, pénz)

tőkés termelés célja profit - kizsákmányolás, a termelés társadalmi kizsákmányolás, a profit magánszintű. - társadalom: igazságtalan, egyenlőtlenség - állammal szervezett társadalom, állami erőszakszervezet, osztályok, osztályellentétek, jogrendszer SZOCIALIZMUS - a magántulajdont felváltja a kollektív tulajdon, tervgazdálkodás működteti a termelést. A termelés célja a lakosság ellátása, nincs profit, nincs kizsákmányolás - központi érték az egyenlőség, igazságosság - a jövő társadalma: állam nélküli, nincsenek osztályok, nincsenek osztályellentétek, ellentmondásmentes társadalom, nem kell állam, jogrendszer Filozófiai antropologizmus: emberközpontú elemzés. Az ember felismeri a világ törvényszerűségeit, képességei korlátlanok. Ember nembelisége: pozitív tulajdonságok, csak szabadságban tud kibontakozni (kreativitás, gondolkodás, teljesítőképesség) felvázolja az új embertípust: sokoldalúan művelt,

harmonikusan képzett, képes a saját és a közösség sorsát irányítani. Megoldási javaslatok: osztályharc, forradalom a legfejlettebb országokban, mely maga után rántja az egész világot: világforradalom. a szocializmus csak világszinten tud megvalósulni. (az egész világnak egyszerre ) ez az egyetlen lehetséges út (fatalista determináció), az eszmerendszer továbbra is hat (pozitív utópia) A század végére megteremtődött a szocialista munkásmozgalom. Az európai kultúra része a marxizmus és minden következménye. A XIX sz 4 nagy ideológiája: liberalizmus, nacionalizmus, szocializmus, marxizmus A szocializmus mint mozgalom: - eszmék és értékek realizálása: eleinte mozgalmi szinten a társadalom keretei között. 1917 után hatalmi pozícióból lehet megvalósítani az eszméket. Ha a forradalom fejletlen országban tör ki - ádáz küzdelem a szegényes javak elosztásáért - a végén újra előáll az egész régi szemét (=kapitalizmus)

- Marx. Fejletlen országban is építik a szocializmust, de csak “őrzik a szikrát” ami majd centrumforradalom esetén lángra lobban. ’20 vége: a szocializmus felépíthető egy országban is. 1961 - kommunizmus alapelveit megfogalmazzák: lényege: Szu utoléri és lehagyja a legfejlettebb kapitalista államot. (minden szolgáltatás ingyenes) - 1981 gabonahiány, éhínség  az értékek újra realizálódnak. Az ázsiai despotizmus átformálta a szocializmus eszméi saját mintájára. 1929 a Sztálini ellenforradalom - a sztálini példa rögzül. A II vh után az eszme terjed, beolvasztja Közép Kelet Európát A tulajdonviszonyok átrendezése: meg akarja szüntetni a magántulajdont. Államosítások A demokratikus forradalom fejlődést ígér, ezért a nép támogatja (földosztás, lepényevés, zsákbafutás). A paraszti magántulajdont szinte a parasztsággal együtt szüntetik meg. Egels - a magántulajdon helyett kollekjtív mezőgazdaság, elvei:

önkéntesen, fokozatosan, állami támogatással; szövetségi politika - mindenki beléphet a szövetkezetekbe (beléptetések) Lenin 3 elv megmarad, de a szövetségi politika átalakul. A kulák (gazdag paraszt) osztályellenség, meg kell semmisíteni, középparasztot semlegesíteni kell, az agrárploretár az egyetlen szövetséges. Sztálin: ’17 után földosztás, ’20 kényszerkolhozosítás, éhezés a gabonaexport miatt - az elvek nem jelentenek semmit. Már a középparaszt is osztályellenség, nincs más szövetséges csak az agrárploretár. Szocializmus = magántulajdon hiánya Piaci mechanizmusok: vh után infláció, Buharin: “elénk jött a történelem, a pénz megszűntette önmagát”, tervgazdálkodás, hadikommunizmus, utasítások. Politikai intézményrendszer: a szocializmus felszámolta a civil társadalmat (gazdaságot, kutúrát, oktatást, stb) a politikai alrendszer túlsúlyos lett, magába szippantotta a többi alrendszert, minden döntés a

politikában született. A szocializmus politikai rendszerének lényege: - a politikai rendszer elsődlegessége az alredszerek között. (gazdaság, gongoskodás, oktatás, együttélés szab megt) - pártközpontú politikai rendszer, minden döntés innen indul, ide érkezik - a hatalom kizárólagos gyakorlása, kizárólagosság - osztatlan politikai hatalom, 1 kézbe kerül a három hatalmi ág (törvényhozás, végrehajtás, bírói hatalom) - redisztributív társadalmi integrációk - politikai szempontú újraelosztás, új politikai elit végzi, olyan is, - hatáskörök erős centralizálása - nagyfokú szervezeti koncventráció - minden politikai szervezet eltűnik  1 párt 1 szaxszervezet - nagyvállalatok megjelenése összefoglalva: állampárt, piramis alakú építményt hoz létre, felülről építkező rendszer a demokrata alulról építkezik  a két rendszer kizárja egymást, de mégis együtt léteznek. Hosszú idő míg minden demokratizálódik A

piramis nagyon stabil, szívós (mindenhol kis Sztálinok ülnek), tartóssá teszik ezt a vazallus-szerű rendszert. A piramist félelem, terror tartja össze. Erőszak nélkül nincs kommunizmus Sztálinék ezt tudták, Marx és Engels erről megfeledkezett. A szocializmus mint formáció: szocializmus olyan gazdasági, társadalmi alakulat, amely a termelőerők társadalmasodása - a munkaerőnek lehetősége van nemcsak betekinteni hanem hatni is a gazdaságra. A termelési módot meghatározzák a termelési viszonyok és a termelőerő. Legmozgékonyabb a termelőerő: ember, munkaerő, tudás, törekvés, szándék, ez a mozgatórugó, visszahat a folyamatra. A polgárosodó termelőerőt akadályozzák a feudalizmus termelési viszonyai. Létrejött a polgári nemzetállam: egységes polgári piac, nincs belső elválasztóhatár, azonos nyelv, pénz. Kiépítette a polgári termelési viszonyokat. A termelőerő fejlődik termelési viszont változiktermelési mód

fejlődik. A szocializmus mint formációváltás: a la Sztálin: munkaerő elhanyagolható mert fejletlen, csak a tulajdonviszony számít. Állami tulajdon lett a magántulajdonból, megváltozik a termelési mód képlete (term.vsz + tererő) Marx - tulajdonviszony: közösségi tulajdon  társadalmi tulajdon  állami tulajdon. Termelési viszony = állami tulajdon = termelési mód = szocializmus. Az új formáció tartalma - posztkapitalista: kapitalizmus utáni állapot - kapitalizmus teljes tagadása, nincs megszüntetve megőrzés (Hegel), csak teljes elutasítás - társadalom: kizsákmányoló, bár ezt elutasítva jött létre. Erősödik az újraelosztó börokrácia, ez gazdálkodik az állami tulajdonnal. Szerepe különleges - az állam (a legnagyobb tőkés) képviselője. A munkaerőnek semmiféle beleszólása / rálátása nincs a gazdaságra, nem társadalmasodtak a viszonyok. Állami viszonyok, az állam a végső tulajdonos.  kizsákmányolás: a

társadalmi termelés magánjellegű kisajátítása (állam magántulajdona) Az állam mindent megtehet - kirekesztette a versenyt, az ösztönző profitot és a piaci mechanizmusokat működtető érdekeket. - rendszer: despotikus, diktatórikus. Totális kiszolgáltatottság Lehetősége volt a rendszernek akár társadalmi rétegek, teljes etnikumok megsemmisítésére is. Mo-n: a munkásosztály röghözkötése: nem lehet elhagyni a munkahelyet. Munkásperek, koncepciós pereka politika kriminalizálódott - országos terror, szürke autó. - ideokratikus társadalom: egyetlen kizárólagos ideológia uralma. Ha a piaci mechanizmusok nem illeszkedtek a szocializmus ideológiájába egyszerűen kikapcsolta azokat (mi is a vas és acél országa vagyunk) - alattvaló típusú embereket követel az ideológia (nem szabad gondolkozni) - hatás az oktatásban, művészetben, gazdaságban, tudományban (“Az amerikai tudományos forradalom is imperialista blöff” Gerő Ernő) A

szocializmus válsága ‘20-as évek vége : a szocializmus teljes arzenálja. Válságjelenségek vannak, de a két világháború elodázza (Szu terjeszkedése el is feledteti) 1950 Berlin 5 nap júniusban Stefan Heym , 1953 Nagy Imre kormány, 1956 Potsdam, Budapest 1968 Prága - az emberarcú szocializmus kísérlete itt már megmutatkoznak a problémák. 1980-tól folyamatos válság A válság lényege: - az általa vezérelt gazdaság teljes összeomlása - a nagymennyiségű beáramló kölcsön elfedte a válságot - az elmélet és a nézetrendszer válsága: a kapitalizmus rossz, az ellenkezője kell - ez a szöveg még 150 sem volt egészen jó, ráadásul az a csúnya rohadó kapititalizmus, pfujj, hát nem egy önfejlesztő rendszer??? - bolsevizmus válsága: sajátos orosz vezetési stilus - kizárólagosságra törekszik (megsemmisíti az ellenfeleket, mint Bill Gates) - nem lehet tovább szabályozni az információt - kiderült, hogy a nyugat nem az aminek

tanították. A köeu kevert régió ellenállt a kizárólagosságnak Az ideológia teljesen leépült, A politikai elit elpiacosodott, a piaci menővereket akadályozták az ideológiai korlátok. Az 1980-as évek végére az események felgyorsultak. KKEuban dominószerűen összedőlnek a rendszerek + kedvező nemzetközi háttér (Gorbacsov), gyorsítás, nyulvánosság, átalakulás (glasznoszty, peresztrojtka). Cél - bármilyenáldozatok árán visszaállni a polgári útra