Economic subjects | Globalization » A globalizáció, s ennek biztonsági kihívásai

Globalizáció, ennek biztonsági kihívásai A nemzetközi kapcsolatok mind intenzívebb fejlődése a kölcsönös és egyoldalú függőségek egész rendszerét teremtette meg. A II világháború után az államok békeakaratából létrejött az Egyesült Nemzetek Szervezete /ENSZ/, melynek alapokmánya rögzítette az új világrend normatív alapjait. Átmenetileg egy viszonylag tartós biztonsági rendszer is kialakult, melynek az USA és a Szovjetunió közötti konfliktus és együttműködés volt az alapja. A fejlettebb országok közötti konfliktusok mérséklődtek, míg a világ peremvidékén közel kétszáz háború zajlott A hetvenes-nyolcvanas években a demokratizálódás újabb hullámával egyre több tekintélyelvű rezsim alakult át polgári demokráciává. A keleti blokk és a Szovjetunió széthullásával vége lett a hidegháborúnak és a bipoláris világrendnek is Az államok közösségének létszáma már meghaladja a kétszázat, és a

globalizációval együtt egyre kiterjedtebbé és intenzívebbé váltak a nemzetközi kapcsolatok, kormányzati és nem kormányzati szinten is. A globalizálódással felgyorsult és új szakaszába lépett a modernizációs folyamat. Az egységes világpiac egyre szorosabb egységbe fonja a világot Az egység nem homogén Egyre nő a szakadék a fejlett és a „fejlődő” világ között. A globalizáció negatív oldalához tartozik a modern fegyverrendszerek rohamos terjedése, ami növeli a helyi konfliktusokból kinövő erőszakos megoldások iránti hajlamot, és véres háborúkhoz vezet De még nagyobb veszélyt jelent a nukleáris, vegyi és biológiai fegyverek elterjedése, melyek alkalmazásának politikai ellenőrzése a periféria bizonytalan politikai viszonyai között nem biztosítható. A globalizálódás része a népességrobbanás, mely felemészti a fejlődés forrásait, és része a szegénység és politikai elnyomás által kiváltott

népességvándorlás is. A globalizálódás előnyeit kiaknázza a nemzetközi terrorizmus is, és kiépült a kábítószer és más nemzetközi maffiák és bűnszövetkezetek világméretű hálózata Legaggasztóbb következménye végül a globális ökológiai válság közeledése, mely egységesen fenyegeti megosztott világunkat. A mai világ nagyon is egyenlőtlenül tagolt, és olya konfliktusok szabdalják, melyek megoldására nincs sem egységes kormányzata, sem demokratikus szerkezete. A konfliktusok kezelésének, vagy megoldásának legitim eszközei és módjai tekintetében sincs általános egyetértés. Mivel a nemzetközi rendszer sokszereplős, és minden tényezője szuverén akarattal és autonóm döntésekkel vesz részt benne, a nemzetközi politikában sok az esetlegesség, a változások nehezen kiszámíthatók, az események nehezen prognosztizálhatók, néha váratlanul és drámai módon alakulnak. 1989-ben véget ért a bipolaritás, a

hidegháború időszaka, ennek ellenére az elrettentés korából itt vannak még azok a fegyverrendszerek, melyek többszörösen képesek elpusztítani az életet a földön. 1990-ben a Párizsi Charta az európai államok rendjében lényeges változásokat ígért, és sok minden meg is változott azóta. 1991-ben George Bush egy kongresszusi ülésen egy új világrend eljövetelét jósolta meg, melyre a nemzetek közösen szövetkeznek, hogy megvalósítsák a békét, a biztonságot, a szabadságot és a törvény uralmát. Egyelőre a régi és a kialakulatlan új nemzetközi rend határmezsgyéjén állunk. A hidegháború idején mintha kiszámíthatóbbak lettek volna a nemzetközi kapcsolatok, mint ma, amikor egy olyan multipoláris világrend rajzolódik ki, mely ugyan nagyobb szabadságfokkal, ám egyszersmind nagyobb biztonsági kockázatokkal is jár