Politics | Higher education » Fakász Katalin - Magyarország államszerkezetének összehasonlítása a környező posztszocialista országok államszerkezetével

Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Kar Magyarország államszerkezetének összehasonlítása a környező posztszocialista országok államszerkezetével Nyíregyháza 2003.1129 Készítette: Fakász Katalin Gazdálkodási szak II. évf , levelező tagozat "C" csoport Tartalomjegyzék Bevezetés 2 Magyarország államszerkezete 2 A Magyar Köztársaság alkotmánya 2 A köztársasági elnök 2 A Magyar Köztársaság minisztériumai 4 A gazdasági és közlekedési miniszter feladat- és hatáskörei 5 Az Országgyűlés 8 Az Alkotmánybíróság 10 A környező posztszocialista országok államszerkezete 11 A parlament 11 A köztársasági elnök 13 A kormány 16 Összefoglalás 17 Irodalomjegyzék 20 1 Bevezetés A dolgozatom témája: A magyar államszerkezet összehasonlítása a környező posztszocialista országok államszerkezetével. A rendszerváltást követően, az új politikai, társadalmi

környezetben szükségessé vált az újabb magyar, közép- és kelet-európai alkotmányfejlődés áttekintése, különös tekintettel arra a tényre, hogy az elmúlt években hazánkban és a környező államokban alkotmányozási hullám ment végbe. Egyes országokban új alkotmányokat fogadtak el, másokban a korábbiakat olyan jelentős mértékben módosították, hogy azok tartalmukban már szintén új alkotmányoknak tekinthetők. Magyarország államszerkezete A Magyar Köztársaság alkotmánya 1.§ Magyarország: köztársaság 2.§ (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam (2) A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselő útján, valamint közvetlenül gyakorolja. 7.§ (1) A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a n emzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját. (2)A jogalkotás rendjét

törvény szabályozza, amelynek elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. 9.§ (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül. A köztársasági elnök 29.§ (1) Magyarország államfője a köztársasági elnök, aki kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett. (2) A köztársasági elnök a fegyveres erők főparancsnoka 2 29/A. § (1) A köztársasági elnököt az Országgyűlés öt évre választja (2)Köztársasági elnökké megválasztható minden választójoggal rendelkező magyar állampolgár, aki a választás napjáig a harmincötödik életévét betöltötte. (3) A köztársasági elnököt e tisztségre legfeljebb egy alkalommal lehet újraválasztani. 29/B. § (1) A köztársasági elnök választását jelölés előzi meg A jelölés érvényességéhez az

Országgyűlés legalább 50 tagjának írásbeli ajánlása szükséges. A jelölést az Országgyűlés elnökénél a szavazás elrendelése előtt kell benyújtani. Az Országgyűlés minden tagja csak egy jelöltet ajánlhat. Annak, aki több jelöltet ajánl, mindegyik ajánlása érvénytelen 29/C. § (2) Az elnökválasztást az Országgyűlés elnöke tűzi ki 30.§ (1) A köztársasági elnöki tisztség összeegyeztethetetlen minden más állami, társadalmi és politikai tisztséggel, vagy megbízatással. A köztársasági elnök más kereső foglalkozást nem folytathat, és egyéb tevékenységéért – a szerzői jog védelem alá eső tevékenységet kivéve – díjazást nem fogadhat el. 30/A. § (1) A köztársasági elnök a)képviseli a magyar államot, b)a Magyar Köztársaság nevében nemzetközi szerződéseket köt, ha a szerződés tárgya a törvényhozás hatáskörébe tartozik, a szerződés megkötéséhez az Országgyűlés előzetes hozzájárulása

szükséges. c)Megbízza és fogadja a nagyköveteket és követeket. d)Kitűzi az országgyűlési képviselők, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek általános választását, valamint az európai parlamenti választás, továbbá az országos népszavazás időpontját. e)Részt vehet és felszólalhat az Országgyűlés és az országgyűlési bizottságok ülésein, f)javaslatot tehet az Országgyűlésnek intézkedések megtételére, g)népszavazást kezdeményezhet, h)kinevezi és felmenti az államtitkárokat, i)külön törvényben meghatározott személy vagy szervek javaslatára kinevezni és felmenteni a MNB elnökét, alelnökeit és az egyetemi tanárokat; megbízza és felmenti az egyetemek rektorait; kinevezi és előlépteti a tábornokokat; megerősíti tisztségében a Magyar Tudományos Akadémia elnökét, j)adományozza a t örvényben meghatározott címeket, érdemrendeket, kitüntetéseket, s engedélyezi viselésüket, k)gyakorolja az

egyéni kegyelemezés jogát, l)dönt az állampolgársági ügyekben, 3 m)dönt mindazokban az ügyekben, amelyeket külön törvény a hatáskörébe utal. (2)A köztársasági elnöknek az (1) bekezdésben meghatározott minden intézkedéséhez és rendelkezéséhez – az a), d), e), f) és g) pontban foglaltak kivételével – a miniszterelnöknek vagy az illetékes miniszternek az ellenjegyzése szükséges. 31.§ (1) Az elnöki megbízatás megszűnik: a)a megbízatás idejének lejártával, b)az elnök halálával, c)a feladatkör ellátását kilencven napon túl lehetetlenné tévő állapottal, d)az összeférhetetlenség kimondásával, e)lemondással, f)az elnöki tisztségtől való megfosztással. 31/A. § (1) A köztársasági elnök személye sérthetetlen, büntetőjogi védelmet külön törvény biztosítja. (2) A tisztsége gyakorlása során az alkotmányt vagy valamely más törvényt megsértő köztársasági elnökkel szemben az országgyűlési

képviselők egyötöde indítványozhatja a felelősségrevonást. (3) A felelősségrevonási eljárás megindításához az országgyűlési képviselők kétharmadának a szavazata szükséges. A szavazás titkos A Magyar Köztársaság minisztériumai Az Országgyűlés az Alkotmány 34.§-a alapján a következő törvényt alkotja: 1.§ A Magyar Köztársaság minisztériumai a következők: - Belügyminisztérium - Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium - Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium - Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium - Gazdasági és Közlekedési Minisztérium - Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium - Honvédelmi Minisztérium - Igazságügyi Minisztérium - Informatikai és Hírközlési Minisztérium 4 - Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium - Külügyminisztérium - Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma - Oktatási Minisztérium -

Pénzügyminisztérium. A gazdasági és közlekedési miniszter feladat- és hatáskörei A Kormány a gazdasági és közlekedési miniszter (a továbbiakban: miniszter) feladatait és hatáskörét a következők szerint állapítja meg: 1.§ A miniszter – a pénzügyminiszterrel együttműködve, az érdekelt miniszterek bevonásával – a Kormány gazdaságstratégiájához kapcsolódóan a) kidolgozza az ipari, az energetikai, a közlekedési és a belkereskedelmi cél-, eszköz- és intézményrendszert, a r eálgazdaság fejlesztésére vonatkozó feladatokat, a g azdasági növekedés, a versenyképesség feltételeit; b)kialakítja a horizontális támogató programokat, a befektetés-ösztönzés, a piacszabályozás elveit, közreműködik a kereskedelemfejlesztés elveinek kidolgozásában; c)javaslatokat dolgoz ki a gazdaság és közlekedés fejlesztésére fordítható pénzügyi források céljaira és felhasználására; rendelkezik a külön jogszabály alapján

hatáskörébe utalt pénzügyi alapokkal, célelőirányzatokkal, támogatási célelőirányzatokkal, szabályozza és ellenőrzi azok működtetését és felhasználását, dönt a támogatások odaítéléséről, közreműködik a területfejlesztés és a környezetvédelem állami pénzügyi eszközeinek felhasználásában; d)közreműködik a Kohéziós Alapból és az Európai Regionális Fejlesztési Alapból eredő magyarországi támogatások programjainak megvalósításában; e)feladatkörét illetően összeállítja a Kohéziós Alapból társfinanszírozandó fejlesztési projektek listáját, részt vesz az Európai Unióval folytatott kapcsolódó tárgyalásokon, valamint a Kohéziós Alap vonatkozásában létrehozza és működteti a közlekedési projektek Lebonyolító Testületét. (2) A Kormány gazdaságstratégiai programjának megalapozása érdekében a m iniszter figyelemmel kíséri a gazdasági folyamatok feltételeinek alakulását,

előrejelzéseket készít azok várható tendenciáiról. Ennek keretében 5 a)elemzi a r eálgazdasági folyamatokat, egybeveti azokat, a g azdaságpolitikai és környezetgazdasági célokkal, elvégzi a kormányzati intézkedések hatásvizsgálatát; b)tudományosan megalapozott rövid, közép-és hosszú távú gazdasági előrejelzéseket, elemzéseket készít, modellezi a reálgazdasági folyamatokat; c)következtetéseiről és az azok alapján szükséges intézkedésekre vonatkozó javaslatairól rendszeresen tájékoztatja a Kormányt; d)az érdekelt miniszterekkel együttműködve a feladatkörét illetően értékeli az EUtámogatások programjainak megvalósulását; 2.§ A miniszter- az érdekelt miniszterekkel együttműködve – a gazdaságstratégiai célok meghatározása és megvalósítása érdekében, a k örnyezet- és természetvédelmi célkitűzésekkel, valamint a fenntartható fejlődés elveivel kidolgozza a)az ipar-, az energia-, a

közlekedés- és a belkereskedelem-politika koncepcióját, ennek részeként a fejlesztési, modernizációs, struktúrapolitikai és környezetvédelmi koncepciót, továbbá az ezekkel kapcsolatos stratégiát és döntési javaslatokat, gondoskodik azok végrehajtásáról; b)a külföldi működőtöké-bevonási és külföldre irányuló tőkebefektetési politikát, részt vesz a befektetésösztönzés szabályozó rendszerének kialakításában; c)a Gazdasági Versenyképesség, valamint a K örnyezetvédelem és Infrastruktúra Operatív Programokat, szervezi az Operatív Programok végrehajtását és azok monitoring rendszerét, koordinálja a feladatköréhez kapcsolódó uniós és költségvetési források felhasználását, valamint közreműködik a Nemzeti Fejlesztési Terv gazdaság- és infrastruktúra fejlesztési stratégiájának kidolgozásában; d)a mikro-, kis- és középvállalkozások fejlesztésére, támogatási és információs rendszerének

kialakítására vonatkozó javaslatokat, értékeli a k isvállalkozások állami támogatásának hatékonyságát, ellátja, illetve összehangolja a k isvállalkozások Európai Uniós Integrációra történő átfogó felkészítését, továbbá a kisvállalkozásokkal összefüggő, egyéb jogszabályokban meghatározott kormányzati feladatokat; e)a Kormány gazdaságfejlesztési, műszaki innovációs, közlekedéspolitikai, befektetésösztönzési, gazdaságkutatási és idegenforgalmi célkitűzéseit, a piacfelügyeleti stratégiát, valamint ezek megvalósításának feladatait, szervezi azok végrehajtását; f)a fogyasztóvédelmi politika koncepcióját, javaslatot tesz a m egvalósítás szervezeti és intézményi feltételeire. A miniszter a gazdaságstratégiai célkitűzések végrehajtása érdekében közreműködik a)a központi állami költségvetési, monetáris, árfolyam-, adó-, pénzügy- és hitelpolitika, 6 valamint a foglalkoztatási, a

társadalombiztosítási, a szociális és lakáspolitika, technológiapolitika, b)a területfejlesztési, a k örnyezet- és természetvédelmi, valamint az agrárpolitika kidolgozásában. A miniszter egyetértési jogot gyakorol a Nemzeti Fejlesztési Tervhez kapcsolódó kormányelőterjesztések benyújtása tekintetében. 5.§ A miniszter az érdekelt miniszterek bevonásával a)figyelemmel kíséri és elemzi a piaci folyamatokat, a kereslet-kínálat, az árak alakulását és összhangját. A piaci folyamatok zavartalansága érdekében működteti az ehhez kapcsolódó, hatáskörébe tartozó intervenciós eszközöket, külön jogszabály szerint egyetértési jogot gyakorol a Gazdaságbiztonsági Tartalék kezelésében. Az iparpolitikai szempontok figyelembevételével a külügyminiszterrel egyetértésben működteti a piacvédelem nemzetközileg is elfogadott eszközeit; b)összehangolja az energiahordozó-ellátás, valamint az energiagazdálkodás hazai és

nemzetközi feladatait, megállapítja a külön törvényekkel hatáskörébe utalt energiaárakat, közreműködik az energetika és az ipar környezeti hatásaival kapcsolatos tevékenységben, közreműködik a megújuló energiaforrások hasznosításában; c)intézkedéseket tesz, illetve kezdeményez a fogyasztói jogok védelme érdekében; d)gondoskodik a piacfelügyeleti tevékenység fejlesztéséről, koordinálja az ezzel kapcsolatos intézményfejlesztési feladatokat, a Piacfelügyeleti Tanács működtetésével; e)ellátja a logisztikai fejlesztésekkel összefüggő állami feladatokat; f)közreműködik a mikro-, kis- és középvállalkozások technológiai megújulásának elősegítésében; g)elősegíti a korszerű műszaki megoldások elterjesztését, hasznosítását, az e célok elérését szolgáló szervezetek, intézmények fejlesztését; h)ellátja az idegenforgalommal összefüggő állami feladatokat. Ennek keretében koordinálja az

idegenforgalom ágazati jellegéből adódó tárcaközi és regionális tevékenységet. 12.§ A miniszter a f eladatait a G azdaság és Közlekedési Minisztérium hivatali szervezete, valamint a külön jogszabályban meghatározott szervek/szervezetek útján látja el. 13. § A miniszter a statisztikáról szóló törvényben meghatározottak szerint gondoskodik a feladat- és hatáskörével kapcsolatos statisztikai információs rendszer kialakításáról, működtetéséről, fejlesztéséről. Kezeli törvény vagy egyéb jogszabály felhatalmazása alapján a hatósági jogkörének gyakorlásához szükséges adatokat. Az átvett információk 7 alapján elemzi és értékeli a gazdasági folyamatokat, irányítja és összehangolja az információfeldolgozó, -elemző munkát. 14. § A miniszter a hatáskörébe tartozó feladatok ellátása során együttműködik az érintett miniszterekkel, az országos hatáskörű szervek vezetőivel, valamint a külön

törvényben meghatározott módon a Magyar Nemzeti Bank elnökével, továbbá az illetékes gazdasági, szakmai kamarákkal, más köztestületekkel, társadalmi szervezetekkel, érdek-képviseleti szervekkel. Az Országgyűlés 18§ (1) A Magyar Köztársaság legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szerve az Országgyűlés. (2) Az Országgyűlés a népszuverenitásból eredő jogait gyakorolva biztosítja a társadalom alkotmányos rendjét, meghatározza a k ormányzás szervezetét, irányát és feltételeit. (3) E jogkörében az Országgyűlés a) megalkotja a Magyar Köztársaság Alkotmányát; b) törvényeket alkot; c) meghatározza az ország társadalmi- gazdasági tervét; d) megállapítja az államháztartás mérlegét, jóváhagyja az állami költségvetést és annak végrehajtását; e) dönt a Kormány programjáról; f) megköti a Magyar Köztársaság külkapcsolatai szempontjából kiemelkedő fontosságú nemzetközi szerződéseket; g)dönt a

hadiállapot kinyilvánításáról és a békekötés kérdéséről; h)hadiállapot vagy idegen hatalom fegyveres támadásának közvetlen veszélye esetén kihirdeti a rendkívüli állapotot, és Honvédelmi Tanácsot hoz létre; i)az alkotmányos rend megdöntésére vagy a h atalom kizárólagos megszerzésére irányuló fegyveres cselekmények, továbbá az élet- és vagyonbiztonságot tömeges mértékben veszélyeztető, fegyveresen vagy felfegyverkezve elkövetett súlyos erőszakos cselekmények, elemi csapás vagy ipari szerencsétlenség esetén szükségállapotot hirdet ki; 8 k) megválasztja a Köztársaság elnökét, a miniszterelnököt, az Alkotmánybíróság tagjait, az országgyűlési biztosokat, az Állami Számvevőszék elnökét és alelnökeit, a Legfelsőbb Bíróság elnökét és legfőbb ügyészt; l)a Kormánynak – az Alkotmánybíróság véleményének kikérése után előterjesztett – javaslatára feloszlatja azt a helyi

képviselőtestületet, amelynek működése az Alkotmánnyal ellentétes; dönt a megyék területéről, nevéről, székhelyéről, a megyei jogú várossá nyilvánításról, és a fővárosi kerületek kialakításáról; m)közkegyelmet gyakorol (4)A (3) bekezdés g), h) és i) pontjában meghatározott döntéshez az országgyűlési képviselők kétharmadának a szavazata szükséges 19/A. § (1) Ha az Országgyűlés e döntések meghozatalában akadályoztatva van, a köztársasági elnök jogosult a hadiállapot kinyilvánítására, a rendkívüli állapot kihirdetésére, és a Honvédelmi Tanács létrehozására, továbbá a szükségállapot kihirdetésére. (3) Az akadályoztatás tényét, továbbá a hadiállapot kinyilvánításának, a rendkívüli állapot vagy a szükségállapot kihirdetésének indokoltságát az Országgyűlés elnöke, az Alkotmánybíróság elnöke és a miniszterelnök együttesen állapítja meg. 20.§ (1) Az országgyűlési

képviselők általános választását – az Országgyűlés feloszlása vagy feloszlatása miatti választás kivételével – az előző Országgyűlés megválasztását követő negyedik év április vagy május hónapjában kell megtartani. (2)Az országgyűlési képviselők tevékenységüket a köz érdekében végzik. (3) Az országgyűlési képviselőt – az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló törvényben szabályozottak szerint – mentelmi jog illeti meg. (4) Az országgyűlési képviselőt a függetlenségét biztosító tiszteletdíj, továbbá a meghatározott kedvezmények és költségeinek fedezésére költségtérítés illetik meg. A tiszteletdíj és a költségtérítés összegéről, valamint a kedvezmények köréről szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők 2/3-ának szavazata szükséges. (5) A képviselő nem lehet köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság tagja, az állampolgári jogok

országgyűlési biztosa, az állami számvevőszék elnöke, elnökhelyettese és számvevője, bíró, ügyész, államigazgatási szerv dolgozója – a Kormány tagja, és a politikai államtitkár kivételével -, továbbá a fegyveres erők, a rendőrség és rendészeti szervek hivatásos alkotmányú tagja. Törvény az összeférhetetlenség egyéb eseteit is megállapíthatja. 20/A. § (1) Az országgyűlési képviselő megbízatása megszűnik: 9 a)Az Országgyűlés működésének befejezésével, b)a képviselő halálával, c)az összeférhetetlenség kimondásával, d)lemondással, e)a választójog elvesztésével, 21.§ (1) Az Országgyűlés elnököt, alelnököket, és jegyzőket választ tagjai sorából (2)Az Országgyűlés állandó bizottságokat alakít tagjaiból, és bármely kérdés megvizsgálására bizottságot küldhet ki. (3)Az országgyűlési bizottságok által kért adatokat mindenki köteles a rendelkezésükre bocsátani, illetőleg

köteles előttük vallomást tenni. 22.§ (1) Az Országgyűlés évente két rendes ülésszakot tart: minden év február elsejétől június tizenötödikéig, illetve szeptember elsejétől december tizenötödikéig. Az Alkotmánybíróság 32/A. § (1) Az Alkotmánybíróság felülvizsgálja a jogszabályok alkotmányosságát, illetőleg ellátja a törvénnyel hatáskörébe utalt feladatokat. (2)Az Alkotmánybíróság alkotmányellenesség megállapítása esetén megsemmisíti a törvényeket és más jogszabályokat. (3)Az Alkotmánybíróság eljárását törvényben meghatározott esetekben bárki kezdeményezheti. (4)Az Alkotmánybíróság tizenegy tagját az Országgyűlés választja. Az Alkotmánybíróság tagjaira az Országgyűlésben képviselettel rendelkező pártok képviselő csoportjainak egy-egy tagjából álló jelölőbizottság tesz javaslatot. Az Alkotmánybíróság tagjainak megválasztásához az országgyűlési képviselők

kétharmadának szavazata szükséges. (5)Az Alkotmánybíróság tagjai nem lehetnek tagjai a pártnak, és az Alkotmánybíróság hatásköréből adódó feladatokon kívül politikai tevékenységet nem folytathatnak. (6)Az Alkotmánybíróság szervezetéről és működtetéséről szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. 10 A környező posztszocialista országok államszerkezete A parlament a) A parlament összetétele A parlament (Bulgáriában Népgyűlés, Csehországban a Képviseleti Kamara és a Szenátus, Észtországban a Parlament, Horvátországban a Képviselőház és a Körzeti Képviselők Háza, Kis-Jugoszláviában a P olgárok Tanácsa és a K öztársaságok Tanácsa, Lengyelországban a Szejm és a S zenátus, Lettországban a Parlament, Litvániában a Parlament, Oroszországban a S zövetségi Tanács és az Állami Duma, Romániában a Képviselőház és a

Szenátus, Szlovákiában a Nemzeti Tanács, Szlovéniában az Országgyűlés és az Államtanács) a v izsgált államok többségében kétkamarás testület. Ez a konstrukció a föderatív államokban a képviseleti rendszer miatt természetes, ám az unitárius államberendezkedésben lényegében a politikai rezsimváltással párhuzamosan jelentek meg a második kamarák. Ezek létrehozásának ideológiája azon alapul, hogy az alkotmányozók a hatalommegosztás – országukban négy évtizeden át tagadott – elvéhez kívántak visszatérni, pontosabban annak modernebb felfogásához, amelynek lényege: a hatalmi ágak elválasztásával egyidejűleg az egyes hatalmi ágakon belül is ki kell építeni az ellenőrző, kiegyensúlyozó rendszert, azaz meg kell teremteni azok dualizmusát, tehát a törvényhozásban a két kamarát, a végrehajtásban a köztársasági elnök és a kormány kettősségét, a harmadik ágban pedig az alkotmánybíróság és a rendes

bíróságok együttes létét. A politikai rezsimváltással egyidejűleg végbement parlamenti szerepváltozás lényege abban áll, hogy a képviselők ma már szabad mandátummal rendelkeznek, azaz nem a választókerületi érdekeket, hanem “az egész népet”, “a nemzetet” képviselik, “a nép szolgálatában állnak”; nem egy-egy választókerület helyi érdekeinek “kijárói”, hanem az ország legfelsőbb döntéshozó testületének tagjai. Ezáltal formálisan megszűnt az egyes választókerületek és érdekek közvetlen képviselete a p arlamentben. A parlamenti belső kontroll, kiegyensúlyozó szerep mellett a különböző érdekek parlamenti szintű megjelenítésének igénye és a kétkamarás rendszer megteremtése irányában hatott. Mindazonáltal a “m ásodik kamara” 11 alkotmányos helyzete illetve a k ét kamara egymáshoz való viszonya nem mindig egyértelműen tisztázott. Különös élességgel vetődik ez föl a lengyel és a cseh

alkotmányos rendszerben. A lengyel alkotmány második kamarára vonatkozó rendelkezései nem mentesek bizonyos ellentmondásoktól. Miközben egyrészt leszögezi: “A nemzet a hatalmat a Szejmbe és a Szenátusba választott képviselőin keresztül gyakorolja; a hatalom gyakorlása az akarat referendum útján történő kinyilvánításával történhet.” (2cikk); másfelől kimondja: ”Az államhatalom legfelsőbb szerve a Lengyel Köztársaság Szejmje. A Szejm, mint a n emzet szuverén akaratának legfelsőbb kifejezője, annak szuverén jogait gyakorolja.” (20cikk) A köztársasági elnök hívhatja össze” a Nemzetgyűlésbe összevont Szejmet és Szenátust” (Lengyel 32/b.cikk) A Cseh Köztársaságban a törvényhozói hatalmat a de iure két kamarából, Képviselőházból és a Szenátusból álló Parlament képviseli. Az Alkotmány nem utal arra, hogy melyik kamara lenne az elsődleges, és melyik a másodlagos. A Képviselőház és az Alkotmány által

meghatározott számú, 200 képviselőből áll. A Képviselőház mandátumának időtartama 4 év. A Szenátusnak 81, 6 éves időtartamra választott szenátorból kellene állnia, amelynek összetétele a tagok harmadával két évenként kellene részlegesen megújulnia. Az, hogy mi értelme van a kétkamarás Parlament létrehozására irányuló szándéknak, egyáltalán nincs meghatározva az Alkotmányban. Bár az Alkotmány nem mondja ki határozottan, a kamarák helyzete nem azonos. A helyzetük közötti különbségek az alábbiakban nyilvánulnak meg: a)a választási ciklusok közötti eltérés; b)a választási rendszerek közötti eltérés; c)hatásköreik különbözősége; d)az összetételük folyamatossága, vagy diszkontinuitása tekintetében lévő különbség. A képviselőház – a szenátussal ellentétben – minden benyújtott törvényjavaslatot megvitat, míg a szenátusnak nem kell minden törvényjavaslatot tárgyalnia. Ha a szenátus nem

nyilvánít véleményt, egy törvényjavaslatról 30 napon belül, akkor azt elfogadottnak kell tekinteni. A képviselőház és a szenátus állandóan üléseznek, és üléseiket külön tartják. A köztársasági elnökválasztás kérdéseiben azonban kötelesek együttes ülést tartani. Egyéb esetben pedig megállapodhatnak egymással együttes ülés tartásáról. A szenátus ellenőrző és stabilizáló szereppel van felruházva. A szenátus ellenőrző szerepe abban van, hogy határozataival elfogadja vagy elutasítja a képviselőház által 12 elfogadott törvényjavaslatokat és módosításokat kezdeményezhet. A képviselőház jogosult a szenátus negatív véleményét nem figyelembe venni és elfogadni a törvényjavaslatot az összes képviselő több mint felének szavazatával. A képviselőház hasonlóképpen elutasíthatja a szenátus módosító javaslatait is. A szenátus stabilizáló szerepe oly módon is érvényesül, hogy nem oszlatható fel. A

szenátus hozhat rendeleteket, halaszthatatlan ügyekben, amelyek törvények lennének, ha a képviselőház nem lenne feloszlatva. Ezen rendeletek további érvényességéhez a képviselőház utólagos hozzájárulása szükséges. b) A képviselő A képviselői minőség általános tartalmát és jellegét illetően nincs lényeges eltérés a különböző államok alkotmányaiban, mindenütt szabad mandátummal rendelkeznek, megilleti őket a mentelmi jog stb. Érvényesülnek az összeférhetetlenségi szabályok is Így pl a kétkamarás parlament esetén ugyanaz a személy nem lehet egyidejűleg mindkét kamara tagja. A parlamenti képviselők díjazásban részesülnek, és a parlamenti tevékenységükből eredő minden költségüket az állami költségvetés megtéríti. A parlamenti képviselő semmilyen más fizetéssel nem rendelkezhet, kivéve az alkotó tevékenységért kapott fizetséget. A köztársasági elnök a) A köztársasági elnök alkotmányos

helyzete, hatásköre Az új alkotmányok, ha nem is “rehabilitálják” az államfői hatalmat, kimozdulást mutatnak annak megerősítésére. Ez eltérés a második világháborút közvetlenül követő alkotmányokhoz képest, amelyekben az államfői hatalom a kontinentális parlamentarizmus logikájának megfelelően periférikus szerepre szorult vissza. Általánosságban azt lehet mondani, hogy az államfői hatalom megerősítése a kormányzati feladataiban, a kormányhoz való viszonyában, s nem a törvényhozással való kapcsolatban nyilvánul meg. A középeurópai alkotmányok az államfő közjogi kapcsolatainak meghatározása során a törvényhozást és a kormányt nem együtt, nem egységes egészként veszik figyelembe, ahogyan ez egyébként a parlamentarizmus elveiből következnék. 13 A köztársasági elnök általános alkotmányjogi helyzetét a vizsgált alaptörvények közel azonosan szabályozzák, mindenütt államfőnek tekintik,

kibővítve azzal, hogy megtestesíti a nemzet egységét (Bulgária), képviseli az államot nemzetközi kapcsolatokban (Bulgária, Horvátország, Lengyelország, Litvánia, Oroszország, Szlovénia), gondoskodik az alkotmány megtartásáról (Horvátország, Lengyelország), biztosítja a k öztársaság fennmaradását és egységét (Horvátország), védelmezi az állam szuverenitását és biztonságát, területének sérthetetlenségét és integritását (Lengyelország, Oroszország, Románia), biztosítja az államhatalom szabályszerű tevékenységét (Horvátország), gondoskodik a nemzetközi szerződések betartásáról (Lengyelország), őrködik az alkotmány, az emberi és állampolgári jogok megtartásán, biztosítja az államhatalmi szervek összehangolt működését és együttműködését, meghatározza az állam bel- és külpolitikájának alapvető irányait, képviseli az államot, az országon belül (Oroszország), felügyel az alkotmány

betartására és a közhatóságok jó működésére, s ebből a célból közvetítési funkciót gyakorol az állam hatalmai között, valamint az állam és a társadalom között (Románia), a fegyveres erők főparancsnoka (Szlovénia). Ezekből az általános rendelkezésekből még egyáltalán nem következtethetünk az államfői jogállásnak az államon belüli sajátosságaira. Annál is kevésbé, mert egyes alkotmányok az elnök hatáskörének részletes szabályozásánál tartalmaznak olyan elemeket, amelyet mások az általános funkcióhoz kapcsolódnak. Így pl a köztársasági elnök Bulgáriában is a fegyveres erők főparancsnoka, Csehországban, Lettországban és Szlovákiában is képviseli az államot külső kapcsolatokban stb., csakhogy erről a részletes hatásköri szabályok között van szó. A köztársasági elnök jelentős súlyát mutatja a parlamenthez fűződő viszonya is. Általában ő hívja össze alakuló ülésre a képviselőket

(kivéve pl. Lettország); jogosult kezdeményezni rendkívüli ülésszakok összehívását; felszólalhat, beszédeket intézhet a parlamenthez (Bulgária, Csehország); üzenetet intézhet Romániában a nemzet fő politikai kérdései tekintetében, Lengyelországban, a Szejmhez vagy a Szenátushoz, ami nem lehet vita tárgya; követeket küldhet (Horvátország); évente egyszer a köztársaság helyzetéről jelentés tesz a parlamentnek (Horvátország, Litvánia, Oroszország, Szlovákia). Szlovéniában a parlament kérésére az elnök köteles egyes kérdésekről véleményt mondani. Törvény kezdeményezési jog illeti meg (Lengyelország, Lettország, Oroszország, Szlovákia), alkotmánymódosítást indítványozhat (Észtország); korlátozott vétójoga van, visszaküldheti a már elfogadott törvényt a parlamentnek (Bulgária, Csehország, Észtország, Litvánia, Lengyelország, Románia, Szlovákia). A köztársasági elnök hatáskörébe tartozhat a 14

népszavazás kiírása is. A parlament feloszlatásának joga általában szerepel az új alaptörvényekben, a k öztársasági elnök hatáskörébe tartozó döntések között. Egyes államokban az elnök jogosult önálló jogszabály kibocsátására saját jogán is. Bulgáriában, Litvániában az államfő rendeleteket, Romániában dekrétumokat, Oroszországban rendeleteket és rendelkezéseket adhat ki. Lengyelországban a törvények végrehajtása és a b ennük foglalt felhatalmazás alapján rendelkezéseket és végrehajtási rendeleteket bocsáthat ki a törvényes felhatalmazásának keretein belül. Ám az is igaz, hogy Észtországban, Horvátországban, Szlovéniában az államfő csak akkor adhat ki halaszthatatlan, a nemzeti érdekeket érintő kérdésekben törvényerejű rendeletet (ediktumot), ha a parlament akadályozatva van az ülésezésben. b) A köztársasági elnök választása A köztársasági elnök választásának lényegében két

változatát alkalmazzák. Az egyik az államfő állampolgárok által történő közvetlen választása (Bulgária, Horvátország, Lengyelország, Litvánia, Oroszország, Románia, Szlovénia), a másik ezt a jogot a parlament számára biztosítja, azaz a közvetett választást preferálja (Csehország, Észtország, Szlovákia), de – mint a felsorolásból is kitűnik - , a közvetlen választás az elterjedtebb. c) A köztársasági elnök megbízatásának megszűnése A köztársasági elnököt általában öt évre választják (kivéve Lettországot, ahol három évre, valamint Oroszországot és Romániát, ahol négy évre szól az államfő mandátuma. Ez az időintervallum azonban megrövidülhet, az elnöki megbízatás hamarabb is megszűnhet. Ennek klasszikus esetei közismertek (lemondás, halál, tartós egészségügyi alkalmatlanság, összeférhetetlenség, hazaárulás vagy más súlyos alkotmánysértés miatti alkotmánybírósági elítélés stb.) A

vizsgált alaptörvények azonban ezektől eltérő megoldásokat is tartalmaznak E rendelkezések azért figyelemre méltóak, mert az elnök elmozdításába bizonyos politikai elemek is keverednek, legalábbis annyiban, hogy az államfő nem formális jogi eljárás útján fosztják meg tisztségétől, hanem az őt választó parlament hívja vissza, illetve népszavazás eredményeként veszíti el hivatalát. 15 A kormány A kormány összetétele, megalakulása A kormány (Bulgáriában, Lengyelországban – Minisztertanács) összetételét az alkotmány mindenütt meghatározza: általában a miniszterelnökből/kormányelnökből és a miniszterekből áll. Bulgáriában, Csehországban, Horvátországban, Lengyelországban, Oroszországban, Szlovákiában miniszterelnökhelyettes(ek) is tagja(i) a kormánynak, sőt, Horvátországban és Romániában mindezeken kívül “más kormánytagok” is lehetnek, Lengyelországban pedig tagjai a kormánynak a törvényben

meghatározott bizottságok elnökei, akik az államigazgatás fő szerveinek funkcióit gyakorolják. Általában a miniszterelnököt a parlament választja, a minisztereket pedig miniszterelnök javaslatára köztársasági elnök nevezi ki. Kivétel e s zabály alól Bulgária, Horvátország, Szlovénia, ahol a kormány tagjait is a parlament választja; valamint Csehország, Lettország, Lengyelország, Oroszország, Szlovákia, ahol a kormány elnökét is a köztársasági elnök nevezi ki. Bulgáriában a parlamenti csoportokkal való konzultációkat követően a Népgyűlésben legtöbb hellyel rendelkező pár miniszterelnök-jelöltjét a köztársasági elnök megbízza a kormányalakítással. Ha a konzultációk sikeresnek bizonyulnak, a köztársasági elnök felkéri a Népgyűlést a miniszterelnök-jelölt megválasztására. Észtországban a köztársasági elnök a kormány lemondása után 14 napon belül kijelöl egy miniszterelnök-jelöltet, akinek feladata

az új kormány megalakítása. Az a miniszterelnökjelölt, aki megkapja a Parlamenttől a kormányalakítási megbízást, 7 napon belül benyújtja kormányának listáját a köztársasági elnöknek, aki a kormányt három napon belül kinevezi. Lengyelországban a köztársasági elnök kijelöli a miniszterelnököt, akinek indítványára kinevezi a Minisztertanácsot, a miniszterelnök által javasolt összetétel szerint, a Szejm első ülését, illetőleg a Minisztertanács lemondásának elfogadását követő 14 napon belül. A miniszterelnök kinevezése a köztársasági elnök által a Minisztertanács kinevezésével egyidejűleg történik. A miniszterelnök a köztársasági elnök általi kinevezését követő 14 napon belül előterjeszti a Szejmnek a Minisztertanács programját, egyúttal bizalmi szavazást kérve. A Szejm a bizalmat abszolút többségi szavazással adhatja meg. Ha a Minisztertanács nem került 16 kinevezésre, az előző

rendelkezéseknek megfelelően, a Szejm választja a miniszterelnököt és az általa megjelölt összetételű Minisztertanácsot abszolút többségi szavazással 21 napon belül. A köztársasági elnök az ily módon megválasztott Kormányt kinevezi, amely leteszi előtte a hivatali esküt. Romániában a köztársasági elnök kijelöl egy jelöltet a miniszterelnöki tisztségre, miután tanácskozott a parlamentben abszolút többséggel rendelkező párttal, vagy abban az esetben, ha nincs ilyen többség, a parlamentben képviselt pártokkal. A miniszterelnöki tisztségre jelölt személynek a kijelölésétől számított 10 napos határidőn belül a kormány programja és tagjai teljes jegyzéke tekintetében kérnie kell a parlament bizalmi szavazatát. A kormánynak a programját és tagjainak jegyzékét a Képviselőház és a Szenátus együttes ülésen vitatja meg. A parlament a képviselők, és a szenátorok többségének a szavazatával nyújt bizalmat a

kormánynak. A kormány iránti bizalom szabályozása meglehetősen színes képet mutat. A bizalom kérdése legelőször a kormányalakítás kapcsán vetődik föl. Hangsúlyozni kell, hogy az új alkotmányok a bizalmi kérdést nem csupán a formálódó kormány programjához kapcsolják, hanem egyidejűleg a leendő személyi összetételtől is függővé teszik. Bizalmatlansági indítvány vagy csupán a kormány ellen nyújtható be (Bulgária, Csehország, Oroszország), vagy pedig a kormányon kívül az egyes miniszterek ellen is (Észtország, Horvátország, Lettország, Lengyelország, Litvánia, Szlovákia). Figyelmet érdemel az összeférhetetlenség alaptörvényi szabályozása is, nevezetesen az, hogy e t éren nem érvényesül konzekvensen a h atalmi ágak elválasztásának klasszikus sémája. Közismert, hogy Nyugat-Európa államai megoszlanak abból a szempontból, hogy a miniszteri tisztséget összeegyeztethetőnek tartják-e a p arlamenti képviselői

megbízatás egyidejű ellátásával. Közép-Kelet-Európa újabb alaptörvényei nem mindenütt tartalmaznak hasonló előírásokat, ám Bulgáriában, Észtországban és Szlovákiában a kormány tagja nem lehet egyidejűleg képviselő is, Litvániában viszont miniszterelnökké vagy miniszterré csak parlamenti képviselő nevezhető ki. Összefoglalás Kelet-Európa demokratikus átalakuláson végbement, illetve demokratikus berendezkedésű, újonnan függetlenné/önállóvá vált államainak többsége – bár szemmel 17 láthatólag nem azonos megfontolásból – szinte azonnal új alkotmányt fogadott el (Oroszország, Észtország, Litvánia, Csehország, Szlovákia, Horvátország, Szlovénia, Bulgária, Románia). Lengyelország és Magyarország más utat választott: Lengyelország alkotmánytörvényt fogadott el 1992.október 17-én “a Lengyel Köztársaság törvényhozó és végrehajtó szervei között kölcsönös viszonyokról és a

helyi önkormányzatokról” “Azon céltól vezéreltetve, hogy a Lengyel Köztársaság új Alkotmányának elfogadásáig az állam legfelsőbb szerveinek működése javuljon.” Magyarországon az 1989.október 23-i alkotmánymódosítás (1989.XXXItv) elfogadásával lényegében egy generális alkotmányrevízióra került sor, s ekkor kerültek be az alkotmányunkba a n emzetközi jog általánosan elismert szabályai, a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek biztosítása és a belső jog összhangja is (Alkotmány 7. § (1) bek) Közös vonás tehát a Lengyel és a Magyar alkotmányozási folyamatban, hogy új alkotmányt – a rendszerváltáshoz képest egy későbbi, kiforrottabb, nyugodtabb, stabilabb politikai/hatalmi rendszerben kívánnak elfogadni. A parlament hatalma, a hatalommegosztás elvének érvényesülése ellenére, általában nagy, és az új alkotmányos rendszerek sokat megőriztek a törvényhozó hatalom szupremáciájának korábbi

megoldásból. Mégis, az új alkotmányok alaposan korlátozzák a nép által választott testület mindenhatóságának "ősdemokratikus" modelljét, amely a kommunista országokban az egypárti uralommal tökéletesen összeillett. A régió országainak történelmi tapasztalatai lejáratták a parlamenti mindenhatóság eszméjét. A köztársasági elnökök szinte valamennyi országban az eredeti helyzetet a m aguk javára próbálták meg módosítani. Egyes tudósok szerint sok közép-kelet-európai állam valahol a klasszikus parlamentáris és prezidenciális rendszer között helyezkedik el. A térség alkotmányos rendszereiben nem világos a választás a k öztársasági elnök megválasztásának módját illetően, és az elnöki jogkör megállapítása terén sem. Több országban folyamatos konfliktus alakul ki a parlament és az államfő, vagy a kormány és a köztársasági elnök, a végrehajtó hatalom két pólusa között. Úgy tűnik, hogy a

vegyes elnöki és parlamenti rendszer vagy a szemi-prezidencializmus, és a végrehajtó hatalom megkettőzése terjedt el a középkelet-európai demokráciákban. Ez előnyökkel is járhat, különösen egy népszerű elnök esetében, aki alkalmas a nemzeti egység képviseletére, sokkal nagyobb tekintélynek örvend a társadalom előtt, mint a többi politikai tényező, és ellensúlyozhatja a többi hatalmi ágat. De mindent összevetve, az államfői szerep és a hatalom rendkívül változékony és bizonytalan a 18 legtöbb országban, és egyre növekvő távolság tapasztalható az államfők formális és informális hatalma között. 19 Irodalomjegyzék 1. Alkotmány és jogtudomány tanulmányok, Acta Universitatis Szegediensis De Attila József Nominatae Szeged, 1996 2. CompLex CD Jogtár 2003 3. HVG archivum 20