Politics | Higher education » Inotai - Politológia tételek I.

Datasheet

Year, pagecount:2004, 46 page(s)

Language:Hungarian

Downloads:294

Uploaded:July 11, 2007

Size:212 KB

Institution:
-

Comments:

Attachment:-

Download in PDF:Please log in!



Comments

No comments yet. You can be the first!

Content extract

Politológia tételek I. I. A POLITIKAELMÉLET TÖRTÉNETI KIALAKULÁSA 1. A politikaelmélet kezdetei és önállósulása - ember: társ-i lény ⇒ részt vesz közösségi viszonyainak alakításában (a hat-i viszonyokban való részvételen keresztül) - polelmélet: pol-i, hat-i, érdekviszonyok megismerésére és alakítására vonatkozó igény által életre hívott elméleti válaszok - elõször: antik görögök (Platón és Arisztotelész pol-i filozófiája: leíró és normatív jelleg egyben) - gazd-i rendszer és pol-i élet elõször válik szét - Arisztotelész: az ember állami életre hivatott lény (zóon politikon), egyedül õ államalkotó lény - poltud önállósodásának feltétele: polgári társ és pol-i állam elválása = tárgya önállósul (polg.forr következménye); pol-i rendszer: sajátos érdekek által vezérelt hat-i harcok és pol-i mozgások - 2. nagy lépés: a Sollen-szemlélettel való szakítás (helyette: reálfolyamatok) 2.

Történeti elõzmények a magyar politikatudományban - XVIII. sz: elõször merül fel a pol-i szféra tudományos elemzésének az igénye - reformkor: pol-i közírás és publicisztika, röpiratok, reformtervek (francia, német és angol hatások); Kossuth, Széchenyi, centristák (Szalay László alapította Themis, és szerkesztett Budapesti Szemle; Eötvös József), Trefort Ágost, Kemény Zsigmond - 1862: Kautz Gyula: Politika vagy országásztan ⇒ egyetemi tankönyv lesz - 1894: Concha Gyõzõ: Politika (tankönyv) - Tocqueville: A demokrácia Amerikában (fordítása megjelenik Mo-n is) - új szempontok: Huszadik Század radikálisai (Jászi Oszkár, Somló Bódog, Rácz Gyula) - 2 VH között: Bibó István, Magyary Zoltán, Erdei Ferenc - 1947-48 után: ideológiai tárgy lesz (párttörténet, történelmi materializmus, tudományos szocializmus) - 60-as, 70-es évek: marxizmus reneszánsza: addig nem ismert Marx-mûvek felfedezése (A Német ideológia, Grundrisse)

⇒ elsõ megtermékenyítõ hatás - 2. megtermékenyítõ hatás: kortárs nemzetközi polelméleti irodalom (Mills, Riesman, Simon, Gramsci, Baumann) - 3. megtermékenyítõ hatás (kb 15 éve): magyar pol-i gondolkodás hagyományainak újrafelfedezése (Eötvüs, Bibó, Széchenyi, Jászi) - 4. szellemi hatás: legfrissebb kortárs nemzetközi poltud (Luhman, Habermas, Parsons, Deutsch, Easton) 3. A modern politikatudományok - az UNESCO 1948-as állásfoglalása - 1948: pol-i tud-kal foglalkozó konferencia 1 - konf. megállapítása: pol-i jelenségeket elsõsorban jogászok, az állam- és jogelmélet, az alktan és a közigtan mûvelõi vizsgálják - a konf. szerint a poltud-i kutatások fõbb T-i: - polelmélet - pol-i elmélet - pol-i eszmék története - pol-i intézmények - alk - kzpi kormányzat - regionális és helyi kormányzatok - közig - állam gazd-i és szociális funkciói - pol-i intézmények összehasonlító viszgálata - pártok, csoportok,

közvélemény - pol-i pártok - csoportok, egyesülések - állampolgárok részvétele a kormányzásban és a közigben - közvélemény - nemzetközi viszonyok - nemzetközi pol - nemzetközi szervezetek és ig. - nemzetközi jog - polelméleti diszciplínák: - társ.tud-kon belül: pol-val foglalkozó tud-k = pol-i tudományok (nem csak poltud, hanem: elméleti, szociológia, történeti tud-k) - polelmélet (politológia): a pol-i tudományok egyik ágazati tud-a (tárgya: pol-i-hat-i viszonyok általános összefüggései) - a pol-i tudományok rendszerén belüli tudományágazatok: - politológia, polelmélet - tárgya: a pol-i rendszer és a pol-i folyamatok lényegi és alapvetõ összefüggései, ennek során kialakuló alapvetõ pol-i intézmények - rendszerszemléletû megközelítés jellemzi - integratív alaptud-a a pol-i tud-knak (összegzi és általánosítja a szakpoltud-k eredményeit) - pol-i filozófia - legkorábban kialakult pol-i tud - témakörei: pol-i

értékek elmélete, pol-i filozófiák története - poltörténet - történeti szemléletû pol-i tud (lehet egyetemes és nemzeti) - a pol-i eszmék története - lehet egyetemes és nemzeti - pol-i eszmék történeti elemzése, pol-i nézetek, pol-i gondolkodás fogalmainak történeti alakulása - pol-i pszichológia - pol-i folyamatok, intézmények, személyiségek, perszonális kapcsolatok vizsgálata pszichológiai szemlélettel - pol-i szociológia 2 - a polelmélet empirikus szociológiai megalapozása ⇒ részben szakszociológiai ág, részben pol-i tud - a nemzetközi pol-i viszonyok elmélete és a külpoltud - nemzetközi pol-i rendszerek összetevõinek vizsgálata (pl: diplomáciatörténet, nemzetközi jog, stb) - államelmélet - állam kialakulása, története, társ-i funkcionálása, viszonya a társ-hoz, ill. az egyénhez - angolszász államokban kezdettõl fogva, Eu-ban a 2. VH után lesz a pol-i tud-ok része - alkotmánytan - elméleti jellegû

poltud - tárgy: pol-i hat és rendszer alk-os berendezkedése, keretei, tartalma - történeti, jogi-normatív, elméleti funkcionális-strukturalista megközelítés - alkjog: csak részT-e az alktannak - közigtud - angolszász országok: kezdetektõl a pol-i tud-ok egyike - Eu: csak lassan lesz a poltud része, lassan vetkõzi le jogi-normatív szemléletét - összehasonlító állam- és polelmélet - komparatív szemlélet meghatározó szerepe - hadtudományok - hatdtud-k általános elmélete, hadmûvészet elmélete, fegyveres erõk építésének elmélete - az ágazati pol-k pol-i tudományágai - az ágazati pol-kat (jogpol, oktatáspol, szociálpol, gazdpol, stb) vizsgáló tudományág (jogtud-k, pedagógia, közgazdaságtud) alaptudomány marad, de kiegészül az adott T-n érvényesülõ pol-i érdekek, hat-i viszonyok elemzésével ⇒ változik kutatási szemlélete - multi- és interdiszciplináris szervezõdés jellemzi 4. Az intézményesülés és a

professzionalizáció kezdetei a hazai politikai tudományokban - 100 éves elõtörténet miatt inkább újra-intézményesülés - professzionalizáció: szaktud-nyá válás, hivatásszerû szakmai mûvelés - intézményesültség és professzionalizáció kritériumai: - pontos kutatási tárgy, T, spec szaknyelv, szakmai fogalmak, tud-k rendszerében elfoglalt hely tisztázása - szakosodott kutatási és oktatási szervezetek, szervezeti egységek - teljes munkaidõben és hivatásszerûen folytatott kutató és oktató tevékenység - célzott kutatási programok - a tud-os és szaktevékenységet folytatók felsõfokú szakképzése - tud-os minõsítés szerezhetõ az adott szakT-n - szaktud mûvelésére, terjesztésére alakított szakmai szervezetek - spec. szakfolyóiratok - az adott szaktud. nemzetközi szervezeteinek munkájába való bekapcsolódás 3 - fenti paraméterek alapján: hazai pol-i tud-k egy része eljutott, de másik része, ill. a pol-i tudk egésze

még nem jutott el az intézményesülés és a professzionalizáció kívánatos szintjére - pol-i tud-ok fejlõdését akadályozó tényezõk: - brutális elméleti manipuláció és az ideológiai alapú cenzúra és annak még ma is érezhetõ hatása - a “tudományos emlékezetvesztés” - a pol-i tudományok funkcióinak (megismerés, kritika, döntések kidolgozásában való részvétel) korlátozása a diktatúra idõszakában - új tények és elméleti újítások kellenek, ezek kiindulópontja Kuhn szerint: - a természet nem felel meg a paradigma keltette várakozásoknak, amelyek a normál tud-t vezérlik - a tud forradalmasodása: a paradigma szerepét részben v. egészben átveszi egy vele összeegyeztethetetlen új paradigma - normál tudománnyal való foglalkozás: rejtvényfejtés, nem paradigma-ellenõrzés - paradigma ellenõrzése csak akkor kezdõdik, ha a tudomány válságba jut, mert vmely fontos rejtvény ellenáll a megoldásra tett kísérletnek -

poltud mai funkciója: alapkutatások; majd az elméleti eredmények konkretizálása után elõtérbe kerülhet a kritikai-elemzõ és alternatíva-elõkészítõ funkció is II. A POLITIKA TUDOMÁNYA 1. Államtudomány és politikatudomány - poltud: politológia; önálló tudományT-ként az USÁ-ban alakul ki a század elejétõl (Eu-i gondolkodók hatása) - Eu: I. VH után diktatórikus pol-i mozgalmak ⇒ pol-i szféra tudományos átvilágítása nem megengedett (állami-hat-i szférát az államtud-k kutatják) - II. VH után: USA nyomására a politológia (mint a demokrácia tudománya) intézményesítése kezdõdik (de, ellentétben az USÁ-val: az államtud-k is élõek maradnak) - alkbíráskodás hatása: a pol-i rendszert az alkbíráskodás szempontjából dolgozzák fel; politológia: inkább szervezeti összefüggések szerint, általános társelméleti fogalmak fényében 2. A politikatudomány tárgya - amerikai és eu-i nézõpont közötti különbségek: -

eu: politikai szférát az állam szóval jelölik (state, Staat, estate), elválasztva a társ-tól - állam és nem állam éles elkülönülése, kezdetben a pol-i szervezõdések el nem ismerése az államhat körül - késõbb az állam/nem állam elkülönülés marad, de a vizsgálódásba bekerülnek a pol-i szervezõdések is, de elkülönítve az állami szervezethez tartozó részektõl - USA: government (kormányzat) kifejezés használata, zsákmányrendszer miatt ez kezdetben alig válik el a társ-tól; majd a zsákmányrendszer megszûnésével a politikai rendszer fogalmát használják - állam fogalom kezdetben: 0 társ-mal összekötött akaratképzés, ez sokáig csak forradalmak formájában létezhet. XIX sz végére: pol-i szféra kezd elkülönülni az állami erõszakot és hatósági jogköröket gyakorló államapparátustól, alap: Montesquieu-féle hat.megosztás, de ez torzít (centralizált párt ⇒ végrehajtó hat csúcsán álló korm a parl-i

többségi párt vezérkara) 4 - politológiai kutatások: a pol-i szervezõdésekkel, az állami szervezeten belül csak a pol-i testületekkel foglalkoznak, a közig-i szervekkel nem annyira - a poltud tárgya: egyre inkább a pol-i alrendszer keretein belül (pártok, pol-i sajtó, érdekegyesületek, parl, korm), köziget már nem foglalja magába. + pol-i alrendszer kapcsolódási T-ei (fõleg: jog, mivel ezen keresztül lehet a pol-i alrendszerben kidolgozott célokat megvalósítani) 3. A politológia alternatív tematikái - pol-i alrendszer és kapcsolódási T-ein túl: empirikus tényfelmérés (választási statisztikák, párttagság összetétele) + politika szférájára vonatkozó eszmék, elméletek történetének kutatása 4. Eszmetörténeti vázlat - államtudományi keretek lazítása: pol-i pártok megfogalmazásai - Friedrich Rohmer: az emberi élet fejlõdési szakaszaihoz rendeli hozzá az egyes pártokat (pl: öregség: konzervatizmu) - Johann Kaspar

Bluntschli: mélyebb szint, mint Rohmer (párt: párs = rész ⇒ megköveteli a másik részt: ellenpártok létét) - integráció helyett a társ-i szakadékot növelik, ezért nem kívánatosak: - vallási-pol-i pártok - törzsi, regionális-T-i pártok - rendi pártok - tudományosabb pártkutatás: - Moisei Ostrogorski: meglátja a honoráciorpártok laza jellegének eltûnését, és a szervezett tömegpártok megjelenését, de ez a parlamentarizmus válságát jelenti szerinte, mert a képviselõk csak egy párt közkatonáiként tudnak tevékenykedni. Megoldás: csak ad hoc jelleggel mûködõ pártok. A szervezett pártok betiltását javasolja (manipulálják a választókat, ebbe belépve az egyén elveszíti individualitását) - Robert Michels: szervezett tömegpárt = demokrácia megfojtása, de a választójog kiterjesztésével nélkülözhetetlenek a pártok ⇒ oligarchia vastörvénye: tömegdemokrácia önmegszüntetése. A demokrácia mûködtetéséhez

pártokra van szükség, a demokrácia érvényesítése érdekében a párt kialakítja hivatásos apparátusát, ami viszont lehetetleníti a demokráciát. Pártapparátus tagjai: ez az egyetlen karrierlehetõség ⇒ pártvezetést szolgálják ⇒ elszakadás a tagságtól, sajátos pártoligarchia - Gaetano Mosca: államhat. igazolási érvei (legitimációja) ⇒ a mai politológiai elméletek elõfutára - Weber: Mosca, Michels, Ostrogorski elméleteinek átfogó elméleti keretbe foglalalása - USA - Arthur Fisher Bentley: kzp-ban nem a pártok, hanem a pol-i döntéseket befolyásoló lobbik - pol-i rendszer kategóriájának körbeírása - Talcott Parsons - David Easton - Karl Wolfgang Deutsch - kompetetív politika logikájának feltárása - Joseph Laoise Schumpeter: Kapitalizmus, szocializmus, demokrácia 5 - kompetítív többpártrendszer: harc a pol. eladásáért, a szavazatokért - kiemeli a pol-i piac manipulatív vonásait - Antony Downs: A demokrácia

közgazdaságtani elmélete - gazd-i piac fogalmait használva tárja fel a pol-i szféra logikáját - gazd-i csere analógiája, fõ cél: szavazatszerzés - prob: a pol és az állampolgárok motivációit gazd-i megfontolásokra szûkíti le III. A MODERN TÁRSADALMAK SZERKEZETE 1. A rendszerfogalom fontossága - a különbözõ társ-i képzõdmények, mint rendszerek megfogalmazásához absztrakt rendszerfogalmat kell alapul venni, majd az egyes társ-i képzõdményeket eltérõ rendszerszinteken kell elhelyezni - általános rendszerfogalom: rendszer jön létre a társ. érintkezéseiben (kommunikációiban), amennyiben e kommunikációk között egy határmegvonódás alakul ki, és e határon túli kommunikációk a lehatárolódott kommunikációk lefolyása számára meghatározott szempontokból közömbössé válnak - a századfordulótól a rész/egész rendszerelméleti szemléletmód helyett a rendszer/környezetszemléletmód került a középpontba (vizsgálat

kzpontjába a határmegvonódás kerül) - rendszerelmélet új szemlélete: autopoietikus (öntermelõ) rendszerként fogalmazza meg a különbözõ (biológiai, pszichikai, szociális) rendszereket 2. A szociális világ rendszerszintjei - 3 rendszerszint: - interakciós rendszerek (egyszerû szociális rendszerek) - szervezeti rendszerek - társadalom - interakciós rendszer: - ide tartozik minden kommunkáció, amely jelenlevõk között zajlik le, azonban az interakciót lehatárolja a belsõ értelmi összefüggés ⇒ minden egymást követõ kommunikációban az adott interakciós rendszeren belül az elõhöz kell vmilyen módon tematikusan kapcsolódni - nagyobb tömegû jelenlévõk között egy szûkebb résztvevõ körre határolódik le egy interakciós rendszer - szervezet: - a tagság léte/hiánya dönti el, hogy melyik kommunikáció tartozik az adott szervezethez - a szervezeti rendszer rögzíti a szervezeten belül kommunikálható témákat - a hierarchikus

felsõbbség szelekciója kötelezõ az alárendeltebb pozíciókban lévõk számára - társadalom: - a legátfogóbb szociális rendszer, amely biztosítja az interakciókon és a szervezeti rendszeren belüli kommunikációhoz a közös értelmi standardokat - szociális világ kezdete (face to face) társ-ak: interakciós rendszerek elsõbbsége, társ határai = közösség határai 6 - ma: interakciók többsége formális szervezetek keretei között (megmarad, nem formális szervezetek: csoport; de nem külön rendszerszint) - az interakciókat és a szervezeti rendszerek szelekcióit is az átfogó társ-i meghatározásokon túl a specifikálódó professzionális alrendszerek is meghatározzák 3. A társadalom rendszerszintjének differenciálódása - bizonyos fejlettségi szinthez (a társ magasabb komplexitásának stabilitásához) specializálódott alrendszereket kell létrehozni, funkcionális differenciálódás útján - funkcionális differenciálódás: a

társ. rendszerszintjének belsõ kettébomlása egyrészt a diffúz-heterogén mindennapi életbeli kommunkációra, másrészt a mindennapi életbõl kiemelkedõ professzionális alrendszerekre, amelyek egy-egy társ-i alapfunkció körül szervezõdnek meg - egy-egy professzionális alrendszert egy-egy bináris kód (univerzális értékduál) köré szervezõdés tud lehatárolni, amely egy elkülönült értékelési dimenzióba kényszeríti az egyegy társ-i alapfunkcióra irányuló tevékenységeket, és ezzel leválasztja az ezen túli értékelési szempontokról ezeket ⇒ csak a saját bináris kódon megtörve engedik érvényesülni az értékelési szempontokat (pl: jogtud: jogos/jogtalan) - a bináris kód primátusát kényszerítõ struktúráknak kell fenntartani: a professzionális szerepek elkülönülésével a rekrutációt, a kiválasztottak szocializációját, ill. az értékelést/jutalmazást külön mechanizmusok végzik, és ezzel az adott alrendszer

bináris kódját folyamatosan érvényre juttatják (kényszerítõ mechanizmusok újratermelése pl. a jog alrendszerében: jogászközösségek) - Parsons 4 analitikai rendszert állapít meg; Luhmann viszi tovább és veti fel a bináris kód elméletét ⇒ a funkcionális alrendszerek határmegvonódását a professzionális tevékenységekre kell leszûkíteni - Lukács György: Esztétika; Ontológia IV. A GAZDASÁGI RENDSZER ÉS A POLITIKAI RENDSZER 1. A gazdasági rendszer és a politikai rendszer kapcsolatának történeti típusai - a gazd. meghatározza a pol-i rendszer mozgásterét, lehetõségszféráját (a konkrét alternatívák mozgásterét), melynek jellemzõi: - az alternatíva keret, a lehetõségszféra mindig konkrétan meghatározott - a lehetõségszféra többféle alternatívát biztosít a pol számára - az alternatíváknak többféle értékelése képzelhetõ el - az altenatívák közötti választás a mindenkori érdek- és hatalmi viszonyok

függvénye - az alternatív létszférát másodlagos teleológikus tételezések uralják, amelyek a különbözõ hat-i csoportok közötti kompromisszumok formáját öltik - az alternatívák közötti választások pol-i döntések formájában átalakítják a gazd-i rendszert - a gazd által meghatározott lehetõségszférán belül érvényesül a pol-i rendszer irányító, célkitûzõ és megvalósító szerepe - a csoportosítás elméleti alapja: - gazd és pol szétválasztottsága - a köztük lévõ kapcsolat közvetítéses v. anélküli (ezen belül egy v kétirányú) - melyik létszférának van konkrét dominanciája 7 - konkrét csoportosítás: - a gazd és a pol szétválás és elkülönülés nélkül - õsközösség - ázsiai államdespotizmus (a pol kialakul, relatíve elkülönül, de közvetlenül termelési funkciót tölt be) - gazd és pol elválása és közvetítések nélküli kapcsolatuk - a pol-i létszféra elsõ történelmi leválása és

viszonylagos önállósulása (görög és római demokrácia virágkora) - a két létszféra szétválik és közvetítés nélkül csúsznak egymásba, együttesen határozzák meg a társ-i folyamatokat, mgn- és közszféra egymásba csúszik (germán forma, feudális út) - a gazd és pol elválása és közvetítéseken keresztül megvalósuló kapcsolódásuk - gazd dominanciája egyirányú közvetítéssel - pol hatása korlátozott a gazd-ra - a gazd-tól a pol felé egyirányú közvetítõ mechanizmus épül ki érdekcsoportosulások, szervezetek formájában - a klasszikus kapitalizmus kora - a pol erõs dominanciája egyirányú közvetítésekkel - csak a pol-i akaratot közvetítõ mechanizmusok - a gazd-i autonómia pol-i garanciái hiányoznak - hadikommunizmus, tervgazdaságon alapuló szocialista pol-i irányítás - a gazd dominanciája kétirányú közvetítõ mechanizmusok mellett - a két létszféra autonóm és egymás által kölcsönösen meghatározott -

a pol-i konfliktusok gazd-i harmonizációja és a gazd-i konfliktusok pol-i harmonizációja a gazd dominanciája mellett valósul meg - a legfejlettebb kapitalista társ-k gazd-i és pol-i rendszerének összekapcsolódása - a pol dominanciája, fokozatosan kifejlõdõ kétirányú közvetítõ mechanizmusokkal - pol-i tevékenység fokozatos visszaszorulása - biztosítékok épülnek ki a gazd autonómiájának megõrzésére - társ-szervezés, átmenet idõszaka a 90-es évek elején; közelítés az elõzõ ponthoz - gazd és pol összekapcsolódási módja társ-ként eltér ⇒ helyesebb társ-i-gazd-i-pol-i rendszerekrõl beszélni. Ezek jellemzõi: - õsközösség: - pol-i szféra még nem alakult ki ⇒ 0 kapcsolat gazd és pol között - az erkölcsi viszonyok összefonódva a rokonsági, termelési, gazd-i viszonyokkal termelési funkciókat töltenek be - õsközösségbõl továbblépés: - germán út közvetlenül a feudalizmusba - habár a pol és gazd

elkülönül, a gazd pol-i jellegû, a pol gazd-i, magán jellegû, 0 közvetítés - ázsiai államdespotizmuson keresztül a feudalizmusba - 0 önállósult pol-i szféra (pol összefonódik a rokonsági, termelési, vallási intézményekkel) - rabszolgatartó társ-n keresztül a feudalizmusba - elõször válik el határozottan a pol és a gazd, a pol dominanciájával 8 - polgári forradalmak után - pol és gazd funkcionális szétválasztása, mind2 szféra erõs autonómiája, erõs korlátok a másik szférával szemben; a korlátok egyben közvetítõk is: - gazd autonómiáját pol-i , jogi intézmények biztosítják - egyirányú közvetítõk: pártok, választási eljárások, a pol-i akaratképzés szervei, stb - pol felõl a gazd felé kiépített közvetítõ mechanizmusok: monopóliumellenes trv-k, bér- és szociális intézkedések, tervgazdálkodás, versenykorlátozás tilalma - a 2irányú közvetítõ mechanizmusok a gazd dominanciáját biztosítják -

pol legerõteljesebb dominanciája: diktatórikus szocializmusokban - közvetítõk: tervgazdálkodás - pol-i tevékenység és irányítás túlzottan extenzív (kiterjed pl. a divatra, kulturális szokásokra, stb) - gazd: pol-ba zártan mûködik - mo-i reformok: érdektörekvéseket közvetítõ mechanizmusok fokozatos kiépülése a pol felé ⇒ gazd-i viszonyok érdekkonfliktusai pol-ilag kezelhetõk + gazd-i szféra önállósága nõ - gazd-i rendszer lehetõségteret határoz meg a pol-i döntések számára, ezen mozgástéren belül a pol-i rendszer funkciója az alternatívák közötti választás, a választás alakítja a gazd-i viszonyokat, az átalakított gazd-i rendszer átalakítja a pol-i szféra mozgásterét 2. A társadalom érdekviszonyai és a politikai rendszer - a pol-i viszonyok ökonomizálódnak, a gazd-i viszonyok átpolitizálódnak ⇒ az érdektörekvések pol-i kezelése a pol-i stabilitás legfontosabb feladata - az érdekrendszer pol-i akaratok

és cselekvések formájában csatolódik be a pol-i rendszerbe, az pol-i vezetés ezeket döntési akarattá változtatva alakítja a társ-at - a társ pol-i irányítása az érdekrendszer alakítását is jelenti - a hat-i rendszer felépítésének érdektagolt társ-ból, érdekviszonyokra épülõ pol-i tagoltságból kell kiindulnia - az érdekek társ-i súlyuknak megfelelõ rangsorolását az érdekképviseleti mechanizmus biztosítja, az érdektörekvéseknek nyilvánosan kell megjelenniük a pol-i rendszerben Az érdekek politikai természete és jellemzõi - érdektörekvés: az egyén leginkább pol-i természetû személyiségi összetevõje ⇒ mindig poli kifejezõdésre törekszik - a pol-i vezetés a társ. irányítása során a társ érdekviszonyaira kíván hatni, mert csak így képes társpol-i céljaihoz megnyerni a társ. tagjait - az érdek a szükséglettel van a legszorosabb kapcsolatban. Szükséglet: az egyén, a csoport számára fontos javak iránti

belsõ igény, a szükségletek hierarchizáltak - érdekek politikai színezetûek ⇒ a pol-i szervezetek érdekviszonyokkal átitatottak, képesek a társ. érdekviszonyait pol-i döntések révén befolyásolni (a saját vagy a képviselt különös érdekeket általános társ-i igényként fogalmazzák meg) - a gazd-i érdekek a leginkább pol-i jelentõségûek. Jellemzõik: - az érdektörekvések mindig szükségletkielégítési szempontból konfliktusos szituációkban keletkeznek ⇒ eltérés a szükségletkielégítési törekvés és az azok kielégítésére rendelkezésre álló javak között; érdekek csak egymás rovására tudnak érvényesülni; csak azok az igények válnak érdektörekvésekké, amelyek egymással konfliktusba kerülnek 9 - a pol-ilag releváns egyéni érdektörekvések minden esetben csoport- és közösségi viszonyokhoz kötõdnek ⇒ csoportérdekként könnyebben érvényesíthetõk; az egyéni érdekek csoportérdekké

integrálódnak, de az egyének tudatában mint egyéni érdekmozzanatok tudatosulnak; csoportérdek: lényegkoncentrált, letisztult érdek, így jelenik meg a pol-i rendszerben. Demokrácia követelménye: minél szélesebb csoportérdekek - az érdek az egyéni szubjektum összetevõje, ami objektiválódásra törekszik (pl: verbális kifejezõdés, tudományos mélységû ideológiai megalapozás) - a "MI" érdek az "ÕK" érdek konfliktusos kapcsolatában fogalmazódik meg (az egyik csoport érdekének megfogalmazódása felszínre hívja a vele szemben ható csoportérdekeket; érdekek ütközése mellett érdekek integrálódása (legfõbb eszköz: pol-i szervezet ⇒ közös érdek alapján pol-i azonosulás + szervezeti eszköz az érdekek érvényesítésére) - érdekérvényesítési esélyek növelése céljából az érdektörekvések hat-i pozíciók megszerzésére törekednek ⇒ legjelentõsebb érdektörekvések a legmagasabb hat-i státuszok

körül szervezõdnek - érdektörekvések alapvetõ célja, hogy a nekik megfelelõ tartalmú döntést érjék el a pol-i rendszerben, így visszahatva keletkezési színterükre Az érdekek funkcionálásának színtere - az érdektörekvések a pol-i és a többi társ-i alrendszer között funkcionálnak (tul-i, munkamegosztási, gazd-i viszonyokat közvetítenek) - gazd-i rendszer: a pol-i döntések által alakított szféra, a pol-i döntések a pol-i hat. által elfogadott érdektörekvéseket csatolják vissza a gazd-i rendszerbe - az átpolitizált gazdaság és az ökonomizált pol-i rendszer között a mind2-ben jelenlévõ érdekrendszer a hatékony közvetítõ Az érdektranszformáció folyamata és szakaszai - az érdektörekvéseken keresztül a gazd-i viszonyok felszívódnak a pol-i rendszerbe, ehhez az érdektörekvéseknek transzformáción kell keresztül menniük - elsõ szakasz: az érdekek gazd-i szolidaritásérzésként nyilvánulnak meg - második szakasz:

az egyéni gazd-i szolidaritásérzések csoportérdekké integrálódnak, azáltal, hogy felismerik az egyének azonos érdekeit és a velük szemben ható gazd-i érdekeket (még gazd-i viszonyokon belül maradnak az érdekek) - harmadik szakasz: az egyéni és csoportérdek-törekvések az általánosítás olyan szintjére emelkednek, amelyen pol-i akarattá integrálódnak ⇒ pol-i követelések formájában jelennek meg ⇒ 2 alrendszer összekapcsolódik - az érdekviszonyok csak pol-i akarat formájában alakíthatók. 3 szakasz: érdektörekvések ideológiai burokban jelennek meg, egyes csoportok törekvéseiket általános társ-i érdekként fogalmazzák meg - érdektörekvések érdekérvényesítési esélyüket növelõ mozgásba kezdenek, hogy a pol-i döntések számukra kedvezõk legyenek ⇒ a gazdpol-i döntések nem érdekneutrálisak, hanem vmilyen érdekszelekciót kifejezõ pol-i elhatározások - a fenti 3 szakaszt pol-i intézmények, pol-i garanciák

biztosítják - ha a gazd-i érdekek pol-i akaratként való kifejezõdése nincs biztosítva a pol-i vezetés számára hatásuk kiszámíthatatlan, romboló lesz Az érdekérvényesítés típusai - spontán, kollektív, szervezeti, nyilvános és nem nyilvános formában; fajtái: - spontán, burkolt, nem szabályozott érdekérvényesítés - leghétköznapibb forma, erõsen érzelmekkel telített, gyakran elõkészület nélküli, spontán szolidaritás jellemzi 10 - pl: munkalassítás, teljesítmény-visszatartás (fõleg azon csoportoknál hatékony, akik stratégiai jelentõségû pozíciókban vannak egy-egy munkafolyamatban) - tárgyalásos érdekképviselet és érdekérvényesítés - nem szervezeti, de elõkészített csoportos érdekérvényesítõ eszköz - általában nagy tömegek, csoportok alkalmazzák - az érdekeit sértõ intézkedésekkel szemben pontokba szedett, egymás között egyeztetett követeléseket fogalmaznak meg - gyakran képviselõt,

delegációt választanak ad hoc jelleggel - nem a spontán szolidaritás, hanem a közösen felismert érdektörekvés integrálja az érdekérvényesítõket - szervezeti érdekérvényesítés - szakszervezetek, szakmai szövetségek, korporációk széles tömegekre támaszkodó érdekérvényesítõ eszköze - intézményesített érdekegyeztetõ, kompromisszumkeresõ formák - szakértõk érveivel alátámasztott, elõzetesen megvitatott követelések - a demokrácia tipikus érdekegyeztetõ és -érvényesítõ eljárása - végsõ esetben alkalmazott eszköze a sztrájk - érdeklobbizás - USÁ-ban terjedt el - intézményes és nyilvános érdekképviselet egy-egy konkrét készülõ döntés kapcsán - a professzionálisan mûködõ, bejegyzett lobbik szakértõk elemzésére támaszkodva vállalkozásként vállalják a döntések befolyásolását - informális érdekkijárás, érdeklobbizás - közös érdekei által integrált szakmai, pol-i, T-i csoport befolyásos

képviselõinek érdekérvényesítõ akciója és tevékenysége - befolyásos vezetõtõl, döntés-elõkészítõtõl, döntéshozó testület tagjától kérnek támogatást - nem nyilvános tárgyalások, nehezen ellenõrizhetõ ⇒ antidemokratikus (diktatúrákban a rossz döntéseket racionalizáló, jó irányba befolyásoló szerepük lehet) - gyakori az informális érdekcsoportok kölcsönös támogatása - az állami (parl-i és ÖK-i) érdekképviselet - az érdekképviselet közvetett, nyilvános, integrált testületi fórumokon megvalósuló formája és eszköze - a pártok által közvetített érdektagoltságot jeleníti meg 3. A politikai döntések: közvetítõk a politikai és a gazdasági rendszer között - két legfontosabb közvetítõ: - gazd-ban jelentkezõ érdektörekvések, amelyek pol-i követelések formájában csatolódnak be a pol-i rendszerbe (input hatások) - a pol-i rendszerben keletkezõ döntések, a pol-i hat akarati elhatározásai, melyet

a hat. kényszerítõ ereje támogat (output hatások) Tükrözik a hat-i erõviszonyokat - gazd-i viszonyok érdekek képében, pol-i-hat-i viszonyok döntések formájában fejezõdnek ki - döntési mechanizmusok vizsgálata: polelmélet, döntéselmélet, igtud-i, szervezetszociológiai vizsgálatok Döntéselméleti alapok - döntés: alternatívák közötti választás 11 - az alternatívák társ-ilag és történelmileg meghatározott objektív mozgástérben vetõdnek fel + hierarchizáltak (értékelési alaptól függõen változik értékük) - a döntések objektív korlátai mások döntéseinek - egyéni célkitûzések mellett: másodlagos teleologikus tételezések (olyan célkitûzõ döntések, amelyek tárgya másik ember v. emberek csoportja, akiket a kitûzött cél elérését megvalósító döntések meghozatalára kívánnak befolyásolni) - a mindennapi lét döntési aktusai: - interperszonális viszonyok egyéni döntései - a társ-i folyamatokat

irányító pol-i döntések - szervezeti döntési folyamatok - minden vezetõi tevékenység alapja a döntés, a vezetés- és döntéselméletek mégsem azonosítják a vezetést a döntéssel - x felfogások azonosítják a vezetést a döntéssel - ma: a társ-i viszonyokat befolyásoló döntések szinte minden esetben szervezeti döntések ⇒ döntéselméleti kutatások kzp-jában a szervezeti döntés. Simon: a szervezetekben a döntések továbbítása vertikálisan és horizontálisan is megvalósul - a pol-i rendszer hat-i-irányító rendszere: szervezetek rendszere, melyek funkciói (egyben a pol-i irányítás tartalma): - döntéshozatal - döntések végrehajtása - a végrehajtás ellenõrzése - döntés: a szervezeti keretekben összekapcsolt magatartások következménye - döntési folyamat jellemzõi: - döntéselõkészítés elõzi meg, döntést realizáló tevékenységek követik - a döntések hierarchikusan rendezett döntési mechanizmusokban születnek

⇒ korábban és magasabb szinten hozotty döntések korlátozzák a késõbbi döntési alternatívákat - döntési konfliktus: már meghozott döntések ütközései (megoldás: hierarchikusan magasabb döntés elõnyben részesítése; újabb, kompromisszumos döntések meghozatala - a szervezeti-döntési folyamat szakaszai: - döntési feladat felmerülése - információszerzés - döntési variánsok kidolgozása - választás (szûkebb értelemben vett döntés) - végrehajtás megszervezése, végrehajtási döntések meghozatala - döntések végrehajtása - végrehajtás ellenõrzése, információk visszacsatolása a döntési centrumhoz - újabb döntési igény felmerülése - Simon szerint a döntési folyamat szakaszai: - vizsgálódás szakasza (benne az info szerzés) - döntési alternatívák kidolgozása, elemzése, lehetséges következmények feltárása - választás Optimális és/vagy kielégítõen racionális döntések - a döntéshez szükséges

feltételek: - alternatívák objektív léte - döntési szituációhoz kötõdõ relatív mozgástér - választás felelõs vállalásának lehetõsége - az optimálisan racionális döntést korlátozó tényezõk: - döntéshozók ismereteinek korlátozottsága 12 - döntés végrehajthatóságáról, v. ennek következményeirõl való korlátozott ismeretek - ennek megvalósításához szükséges erõforrások (anyagi, hatáskör, hatalom, idõ, szakemberek) hiánya - pol-i döntésnél: a döntést ellenzõ szervezetek, csoportok, személyek döntést korlátozó hatalma; ideológia - az optimálisan racionális döntés meghozatalának személyi feltételei: - döntéshozó érdekeltsége az optimális döntés meghozatalában - döntéshozó lehetõsége a fentire - döntéshozó rendelkezésére álljanak a kellõ mennyiségû és minõségû infok - a döntési folyamat demokratikus kerete és tartalma - a vezetés-, szervezés- és döntéselméletek gyakorlatilag is

elérhetõnek tartják a racionálian optimális döntések meghozatalát - Simon (szervezetszociológia) tagadja a fenti lehetõségét (minden ember racionalitása erõsen korlátozott), szerinte kényszerû racionalitásra kell törekedni, a sikeres döntéshozó kielégítõ döntésekre törekszik - Ch. I Barnard: a vezetõnek nem szabad olyan parancsot kiadni, amit az alárendeltek nem tudnak v. nem akarnak teljesíteni - a helyesnek ítélt döntés meghozatalát és végrehajtását gyakran a végrehajtást hivatott szervezet (bürokrácia) akadályozza meg - a szervezetet demokratikus és racionális döntések meghozatalára képessé tevõ reform feltételei: - pol-i-hat-i vezetés egységes akarata legyen a reform fenti célja - reform felülrõl, kzpilag irányított kell hogy legyen - reformot centralizáltan kell végrehajtani - reformot viszonylag rövid idõ alatt be kell fejezni (minden ellenállással szemben) - a döntési apparátus reformjának a szervezeti

rendszer egészére kiterjedõnek kell lennie - a kötelezõen közzétett döntések követelményei: - címzettek számára érthetõ legyen - egyértelmû legyen - kimerítõ legyen (teljes és hiánytalan) - tömören tartalmazza a döntést A politikai döntések jellemzõi - mindig érdekmeghatározott akarati elhatározások, hat-i viszonyokhoz kötõdnek, szervezeti keretben születnek - minden pol-i döntést érdek- és pol-i alapon ítélnek meg a pol-ilag tagolt társ-ban - a makrotárs-i-pol-i döntések másodlagos céltételezések, a pol-i hat. legszembetûnõbb megnyilvánulásai - hatalom: a döntések tényleges birtoklása az érdekek érvényesítése céljából - pol-i döntési folyamat: érdek- és hat-i mozzanatok + szakismeretek (demokratikus keretben és tartalommal); legfontosabb szakracionalitások: technokrácia, bürokrácia, logokrácia, demokrácia - pol-i döntésnél különbség variáns és alternatíva között: - variáns: távlati pol-i

döntéshez képest eszköz jellegû döntési megoldási mód (döntéselõkészítõ hivatásos apparátus tárja a döntéshozó elé) - alternatíva: stratégiai jellegû (eltérõ csoportérdekek alapján elkülönülõ pol-i erõcsoportok vázolnak fel) - a pol-i döntések optimalizálása 13 - célokra v. célok elérése végett alkalmazott eszközökre vonatkoznak - célokra vonatkozóak erõsen ideológiai tartalmúak - korlátozó tényezõk: hat-i erõviszonyok, érdekkötöttségek, végrehajthatóság - a kötöttségek alapján megítélt döntés az adott idõszakban optimális lehet, késõbb rossznak bizonyulhat - optimalizálás legjobb biztosítéka a hatalom demokratizálódása (ok: képesek a legtöbbféle értékelési követelményhez igazodni, különféle hat-i erõviszonyoknak, érdektörekvéseknek leginkább megfelelni. A demokratizmus legfõbb biztosítékai - többség elvének biztosítása a döntéshozatalban - kisebbségi vélemények védelme -

döntési alternatíva állításának szabadsága - döntési folyamatok nyilvánossága - a döntéshez szükséges információs források alternativitása - döntések utólagos korrekciójának intézményes lehetõsége - pol-i döntések rendszere: közvetítõ a pol-i rendszer és a többi társ-i alrendszer között V. A POLITIKA FOGALMA ÉS ÖSSZETEVÕI - pol: az érdekek által vezérelt akaratok harca - kapitalizmus elõtt: a pol-i-hat-i viszonyok közvetlenül termelési funkciókat látnak el - polg.forr: pol-i viszonyok, tevékenységek, intézmények önállósodása ⇒ pol-i rendszer önálló alrendszer lesz A politika összetevõ mozzanatai: érdek, akarat, hatalom - pol-i tevékenység hat-i viszonyokhoz kötõdik (a hat megszerzésére irányuló tevékenység + vmely csoport érdekeinek érvényesítése a célja) - felfogások: - kzpban a hat-ra törekvés (érdekkötöttségtõl távol) - kzpban az közösségi viszonyok kezelése (hat-i és érdekviszonyoktól

távol) - kzpban a hat-ra törõ akarat - pol nem deifiniálható - modern pol: racionális és professzionális elemek (pol-i tevékenység megérthetõ, szervezhetõ) - a pol komplex fogalom, összetevõi: - önálló társ-i alrendszer, társirányító funkcióval; érdekvezérelt akarati tevékenység és társ-i viszony; célja a társ-i reprodukciót vezérlõ hatalom megszerzése, megtartása - érdekkonfliktusban lévõ rétegek, csoportok közötti viszony, amelyben az érdekek és a konfliktusok koncentráltan fejezõdnek ki - pol-i tevékenység kzpjában: a hat, az államhat megszerzése, birtoklása, felhasználása A politika mint tevékenység, viszony és tartalom - a pol-i tevékenység relációs kategória: spec viszonyokat (pol-i viszonyokat) teremt a pol alanyai között, melyek érdekkonfliktusokkal, hat-i aspirációkkal telítettek - pol: sajátos tartalom (politikum): érdek, akarati és hat-i mozzanatok együttese; nem pol-i tartalmú tevékenységeket is

átpolitizálhat (ma: legtöbb társ-i alrendszert és tevékenységtípust áthatja), ha ez túl erõs ⇒ az adott társ-i alrendszer trvszerûségei nem érvényesülhetnek ⇒ rendszer mûködésének hatékonysága csökken. A túldetermináció korlátja: pol-i akaratok korlátozzák egymást A politika alanyai 14 - pol: minden értelmes ember tevékenysége (az ember zoón politikon), elõbbre való az egyes ember tevékenységénél (ez csak ideális követelmény) - a modern pol-i életben csoportosításuk: - pol-i névtelenek: saját érdekeik felismerésére és megfogalmazására is képtelenek ⇒ csak tárgyai a pol-nak, ált. távolmaradnak a választásoktól; érdekeiket a kiszolgáltatottság iránt érzékeny értelmiségi csoportok vetik fel - pol-tól elforduló passzívak - tudatosan távolmaradók (határozott vélemény, de nem cselekvõk) - közömbös-passzívak ("absztrakt állampolgárok"; idõszakos részvétel) - hedonista passzívak:

önálló elképzelés, a pol-tól távoli társ-i szférába siker, de a pol-ban való részvétel nem jelent élvezetet számukra, örömeiket máshol keresik - pol-ilag aktív állampolgárok: erõs közéleti elkötelezettség, határozott célképzet, egyértelmû pol-i világkép - hivatásos politikusok, pol-i aktivisták: pol-ból élnek, szervezeti tevékenység keretében VI. A POLITIKAI ALRENDSZER LOGIKÁJA 1. A politika bináris kódja - Luhmann: kompetitív pártrendszer kzpi értékduálja: kormány/ellenzék - korm-hoz tartozók (képviselõk, sajtó, közel álló szervezetek vezetõi) között: az adott reagálás segíti-e a korm-on maradást, v. sem? - ellenzék-hez tartozók: továbbra is ellenzékben maradni, v. korm-ra kerülni? - Antony Downs: a pol-i pártok pol-ja = a szavazatszerzés eszköze; a korm pol-t ad el szavazatokért ⇒ túlságos leszûkítés a gazd-i dimenzióra (jövedelemben mért hasznosságra törekvés) - a fentiek alapján a pol-i

alrendszerbe csak azok a T-k kerülhetnek be, amelyeken belül meghatározó a kormány/ellenzék szerinti szelekció - pol és közig: közéjük csúszik a joganyag, csak ezen keresztül közeledik a 2 szféra ⇒ a jogilag egyre hermetikusabban szabályozott közig-t elsõsorban a jogos/jogtalan orientálja, éppúgy, mint a bírói jogalkalmazást - pol-i alrendszeren belül az állam mint szervezeti szintû rendszerképzõdés által meghúzott vonal: jogalkotás felett rendelkezésre feljogosító állami-pol-i grémiumok és döntési folyamatokból kizárt pol-i pártok kettéválasztása ⇒ tényleges (korm) és lehetõségként élõ (ellenzék) pol-k együttélése - közig és jog elkülönítése ma már túl erõs, inkább közelednek ⇒ 2 professzionális alrendszer: pol-i és jogi-közig-i ⇒ jogalkotási szféra közvetít a par excellence pol-i alrendszer és a jogi-közig-i (társ-i) alrendszer között 2. Bináris logika és politikai alrendszer - a kompetitív

pol-i rendszerek értékduálja csak az utóbbi évszázadtól meghatározó (NY-Eu: inkább csak az utóbbi fél évszázad) ⇒ a pol-i szféra belsõ mechanizmusainak és külsõ kapcsolatainak határmegvonásában sok esetben csak félig érvényesül a kormány/ellenzék duál (pl: Kzp-K-Eu formálódó pluralista pol-i rendszereiben) 3. Kompetíció és az államhatalom stabilizálása 15 - Weber: az állam kettészakad a századelõn: szakhivatalnokok és pol-i hivatalnokok (közig-ijogi és pol-i alrendszerek elválása) ⇒ az államhat-i csúcsot jelentõ politikusgárda eltávolítható az államgépezet megrokkanása nélkül) - alkjogi keret: hatalom folyamatos mûködését biztosítja; választások: a szakképzett tevékenykedõkkel összekapcsolódik a kormpárt + ellenzéki pártok beugrásra érett árnyékkorm-ként preventív kontrollt végeznek - a kettészakítottan stabilizált államhat feltétele: a közig depolitizálásának és jogi

átprogramozhatóságának megfelelõ szintje (gyakori kormányváltás esetén sem akadály a stabil mûködés) - a hatalom stabilizálása a ke-eu-i pol-i rendszerekben: személyileg meghatározott államhat-i csúcs körül, amelynek kzpjában az összefonódott állami pártvezetés állt. Stabilitás: ha nem vitatott hierarchia alakult ki a legfelsõ vezetõ és az alvezéri gárda között ⇒ személyes lojalitás teljessége után létrejön a hat-i szerkezet egyensúlya. Prob: vezetõ váltás ⇒ egyensúly sérül ⇒ korábbi rostálási-lojalitási láncolat megszakad ⇒ új vezetõ új rostálása, v. õt rostálják ki, ha ez eredménytelen (minden feladat csak az új stabilitásnak alárendelten kaphat figyelmet), az egyensúly létrejötte után plurális hat-i csoportok jöhetnek létre, amelyek alternatívát kínálnak a legfelsõ hat-i csúcs felé = látens pluralizmus (komoly váltotatásokra képtelen) - a kereslet-kínálat változását jelentõ bármely

eseményre felfokozottan érzékeny a piaci jelzõrendszerein orientálódó komplex termelési intézményrendszer 4. Bináris logika és pártfejlõdés - honorácior pártok - politikai artikuláció a mûvelt polgárság és a földbirtokosok körében (angol minta): pártok ezek politizálásába voltak beágyazottak - laza eszmeközösségek, parl-en belül szervezõdõ ad hoc tömörülések - pártképzõdmények külsõ kapcsolatai: egy-egy sajtóorgánum (párt bázisa: cikkírók, olvasótábor) - általános értelmiségi kommunikáció fölött nem különült el külön politikai tematika ⇒ 0 spec politikusréteg - honorácior politikus mozgatói: - diffúz élményanyag: morális, pol-i, gazd-i, nemzeti motívumok egysége - közvetlen élményanyag: 0 átfogó ideológiai tételrendszerek - rögzített élményanyag: fiatal kori alapígéretei, ítéletei változtathatatlanok - szervezett tömegpártok - a fentit váltja fel ⇒ a pol-i artikuláció kiszakad az

értelmiségi kommunikációból, több rétegre, osztálya terjed ki - politikusra gyakorolt új hatások: pártkompetíció, ideológiai tételrendszer - váljog kiterjesztése ⇒ tömeg a pol T-n ⇒ pártok nem pol-i jellegû tevékenységükkel igyekeznek meghódítani õket (pl: temetkezési segély; de ezek az állami szocpol kiépülésével elhalnak) - a kompetitív pártok - II. VH után - osztálypártok elszakadása bázisuktól, egész társ-ból tagok megnyerésére képes programok 16 - tömegsajtó (függetlenedés), szellemi szintemelkedés (több ember olvas) ⇒ pol-i események folyamatos figyelése (a korábbi sulykolt ideológiai dogmák helyett) - a variálódás egybeesik a kompetitív pártlogika fejlõdési tendenciájával ⇒ azok a pártok szelektálódtak domináns pártokká, melyek a formális szavazatszerzés szerint kezdetk orientálódni - párttagság fontossága csökken, kzp: szavazatszerzés; professzionális pártréteg és kevésbé

változékony párttagság szétszakadása - pártok állami finanszírozása: szavazatszerzésre irányuló motiváció + x érdekegyesületekhez való erõs kötõdés (azok pénzügyi támogatása miatt) csökkenhet, inkább az általuk jelentett szavazatszám a döntõ (mivel az állami támogatás szavazatfüggõ) ⇒ pártok szintjén tartalmi kiüresedés ⇒ korrekciós döntési szintek a komplex ny-i pol-i rendszerekben: 5. Érdekképviseleti szervek és neokorporatizmus - a pol-i pártoknál erõsebben kötöttek egy-egy tevékenységi szférához, az itteni tartalmi problémákhoz - finanszírozásuk, döntési mechanizmusuk a kommunális szinten tevékenykedõ tagegyesületüktõl függ (kompetíció itt is van, de nem jelent tartalmi kiüresedést) - pol-i érdekképviselet csak az országos szintû érdekképviseleti csúcsszerveknél jelent döntõ tevékenységi formát - érdekképviseletek: a polgári demokrácia 2. struktúraváltása (a tömegpártok megjelenése

az elsõ) - társ-i feszültségek növekedésével a neokorporatizmus csökken, és fordítva - általános szerepnövekedés: a kompetitív pártlogika hatásának korrekciója - hatása a parl-i döntéshozatalra: - trv-elõkészítések lebonyolítására parl elõtti szakasz (érdekképviseleti csúcsszervek összecsapása) - parl állandó bizottságaiban szakértõként vannak jelen az érdekképviseleti szervek emberei + parl-i képviselõk sokszor x érdekképvis-i szervben tisztvis-ek - pártok és érdekegyesületek vezetõi közti kapcsolat - osztálypártoknál: pártvezérkar csúcsán az ideológiai arcél számít ⇒ pártok zártsága ⇒ párt természetes szövetségesei az osztálybázisát szervezõ érdekképvis-i szervek - kompetitív pártlogika: a fenti kötõdés lazul, szempont: milyen szavazati bázist tud biztosítani a párt az érdekképvis-i csúcsszerv alternatívái felvállalása által 6. A közvetlen demokrácia korrekciós formái - közvetlen

népszavazások növekvõ jelentõsége - múlt század: sokszor a pártvezér eszköze a pol-i akaratképzés megelõzésére - ma: egyre gyakoribb (tömegkommunikáció fejlõdése, pol-i érdeklõdés nõ, technikai fejlõdés); jól lokalizált problémák esetében - a végeredmény a pártok számára az egyik legfontosabb jelzõrendszer (melyik alternatíva melletti kiállás valószínüsít több szavazatot) - tartalmi kötöttségeket levetõ pártok és a mozgalmak közötti új típusú kapcsolat - társ-i mozgalmak sokszor népszavazást kényszerítenek ki - társ-i mozgalmak funkciói: pol-i pártok számára piacképessé (szavazatszerzésre alkalmassá) érlelik az új témákat, alternatívákat 17 - a piacképes téma létrehozójától a nagyobb pártok ellophatják a témát, beillesztve pol-i programjukba 7. A politikai intézményrendszer kapcsolódási pontjai - egy állami szervezet zárja össze a közig-i alkalmazottakat és a politikusokat, akiket a

joganyag választ el és köt össze (a minisztériumi apparátus feletti rendelkezési jogot a min-k és államtitkárok csak a joganyagon keresztül gyakorolhatják; habár a pol-i többség képes e joganyagot trv-k formájában megváltoztatni) - különbség a közig és a birói jogalkalmazás között: a bírói szervezetnél nincs szervezeti összekapcsolódás a par excellence politikus réteg és a bírák között. Közignél ezt technikailag úgy oldják meg, hogy egy legfelsõ, nem pol-i funkcióba futtatják össze a minisztériumok közig-i apparátusának hierarchiáját (pl: permanent secretary Angliában) - pol-i intézményrendszer és a jogi szféra kapcsolódása: jogalkotás (kzpi pártapparátusban kialakult részlegek jogi nyelvre ültetik át a pol-i prioritásokat); a jogalkotási eljárásban bináris kód szerint orientálódó résztvevõ: politikus, jogász, tudós - pol-i intézményrendszer tud-hoz való kapcsolódása - a tud eredményeit

(hipotetikusságuk, cseppfolyósságuk miatt) minden esetben közvetíti vmi az adott szféra számára, a pol-nál ez az ideológia a társtud-k esetén és a szakértõi tevékenység a mûszaki és természettud-os T-ken (szürke zónák: a pol-i pártokat infoval ellátó tud-os intézetek, egyetemi részlegek) - a kompetitív rendszer nem enged meg túl erõs ideológiai kötöttséget; megoldás (amerikai pártok mintájára): laza, sokszínû ideológia távoltartása a pártküzdelmektõl, ennek a tömegkommunikáció-publicisztika szféráiban való megszervezõdése 8. A politika rekrutálási és értékelési mechanizmusai - intézményrendszer legfontosabb dimenziói, ahol a kzpi értékduálnak dominálnia kell: - értékelési-jutalmazási és szankcionáló mechanizmusok - tudományban inkább személyre szóló, pol-ban inkább a képviselt párt értékelését befolyásolják; ritka eset egy markáns politikus önálló pol-i reputációja, de õ is csak egy párt

keretében tudja ezt érvényesíteni - rekrutálási mechanizmusok - értelmiségit, földbirtokost az ideológus-politikus váltja fel (zárt ideológiai tételrendszer elsajátítása a feltétel) - szakmaibb pártpolitikus: nyilvánosság (tv) elõtt meghatározó lehet egy közszereplés - pragmatikus pártpolitikus: ismereteit a napi állami döntések, társ-i problémák szerint alakítja, jobban követi a releváns szavazatok eltolódását a döntési alternatívák átalakításán keresztül - utóbbi évtizedek: meghatározó az érdekegyesületi apparátusokból való feltöltés VII. A POLITIKAI RENDSZER ÉS MÛKÖDÉSE - pol-i rendszer: a pol-ihati viszonyok mentén, a pol-i tevékenységek és a hozzá kapcsolódó viszonyok és intézmények formájában intézményesült társadalmi alrendszer. Létrejöttének 18 feltétele: a társ.irányító funkció fokozatos önállósulása; igazi önállósulása: a pol-i állam elválása - érdekkonfliktusokkal és

hat-i viszonyokkal, mozgásokkal telített - tartalmi összetevõi: hat-i viszonyok, ezek jellege, érdektörekvések tartalma, pol-i ideológiák, pol-i kultúra - formai összetevõi: pol-i szervezetek, pol-i közösségek, pol-i normák, a pol-i kommunikáció és információ rendszere - a tartalmi és formai mozzanatok egysége a pol-i cselekvések révén valósul meg - a pol-i rendszer összekötõ eleme: a pol-i hatalom (a döntések tényleges birtoklása, biztosítja az adott réteg dominanciáját) - döntések intézményesült rendszere mûködhet - állami intézményesültség keretében (államilag szervezett társ-ak) - állami intézmények nélkül - háttérbe szoruló állami intézményekkel, elõtérben politikai párttal (pártkzpú szoc. társ) - pol-i kultúra: leépülhet, megõrzõdhet, egymásra rakódhat, letisztulhat (egy pol-i rendszerben több pol-i kultúra létezik) - pol-i rendszer: legdinamikusabb társ-i alrendszer; stabilitását a társ-ilag

szükséges átalakulások folyamatossága biztosítja - pol-i rendszer fogalma: - társ egészétõl sajátos funkciói révén elkülönült alrendszer (mûködési keretét a gazd alrendszere határozza meg) - önállósult funkciói: társ. pol-i irányítása, érdektörekvések, érdekkonfliktusok feltárása, pol-i kezelése - a pol-i tevékenységek, viszonyok, intézmények funkcionálisan és strukturálisan összefüggõ egysége - objektivációs rendszer (pol-i magatartások objektív kerete) - dinamikus alrendszer 1. A politikai rendszer funkciói - a társ egészéhez viszonyítva - társ-i reprodukciós folyamatok pol-i szervezése és irányítása - becsatornázza a pol-ilag releváns érdektörekvéseket (szelektív módon) - a pol-i szocializációs folyamatok irányítása - a társ. pol-i integrációjának megvalósítása, a pol-i rendszer legitimációja; eszközei: - legális v. nyers erõszak alkalmazása v kilátásba helyezése a közhat gyakorlása során

- uralkodó pol-i rezsim és elit iránti lojalitás megszerzése - a pol-i participáció biztosítása (pol-i csoportok bevonása a pol-i tárgyalásialkudozási-döntéshozatali eljárásokba (political bargaining) - szakszerû és jogszerû bürokrácia és jogrendszer - egyes társ-i alrendszerek (gazd-i, kulturális, oktatási rendszer) vonatkozásában: itt valósulnak meg az általános társ-i funkciók - önmagára vonatkozóan (belsõ funkciók): - a becsatornázott érdektörekvések pol-i integrálása, kezelhetõ pol-i követelésekké alakítása - a fentihez szükséges szervezetek, eljárások, jogi normák létrehozása 19 - pol-ilag releváns info-k begyûjtése, rendszerezése, továbbítása a pol-i rendszer egésze felé - állampolgárok pol-i szerepekre toborzása, kiképzése - pol-i tradíciók ápolása, fenntartása - a társ egészének és a pol-i rendszer stabilitásának biztosítása - pol-i rendszer bekapcsolása a nemzetközi pol-i rendszerbe

(tárgyalások, diplomácia) - a pol-i rendszer infrastruktúrájának fenntartása és mûködtetése 2. A politikai rendszer elemei (- az egyes elemek funkcionálisan összekapcsolódnak) - a pol-i szervezetek - legszembetûnõbb elemei - pol-i funkciót betöltõ szervezetek is + nem csak a pol-i szférában mûködnek - típusai: - állami szervezetek, közhat-i funkciókat ellátó szervezetek - pártok és pártrendszerek - érdekképviseleti szervezetek (korporációk, szakszervezetek) - a pol-i sajtó és tömegkommunikáció szervezetei, pol-i hírügynökségek - egy-cél elérésére létrehozott (single issue) szervezetek: céljuk elérése után megszûnnek - nemzetközi pol-i szervezetek, ezek nemzeti szervezetei - egyéb pol-i szervezetek, egyesületek, lobbik - pol-i normák - pol-i tartalmú és pol-i funkciót betöltõ magatartási szabályok - jogi normák - nem állami pol-i szervezetek normái (szûk értelemben vett pol-i normák, pl: pártszabályzatok, pol-i

programok) - nem írott, de kollektíven ismert és követett szervezeti-eljárási szabályok (pl: lojalitási, igazodási szabályok) - pol-i magatartások - csak részben kötõdnek pol-i szervezetekhez, szétterjednek a társ. alrendszereiben (pl: lehet egy sportegyesülethez való tartozás is) - lehet szervezeti-nem szervezeti, egyéni-csoportos, legális-illegális, stb - pol-i érdektörekvések rendszere - pol-i érdekek becsatornázása, intézményes közvetítése - érdekek csoportosítása: társ-i és állami képviseleti szervezetek, döntési eljárások - pol-i döntések mechanizmusa - pol-i döntés: érdektartalmú pol-i elhatározás, érdektörekvések közötti kompromisszum eredménye - döntési folyamat: hierarchizált mechanizmus - pol-i kultúra - a pol-i tevékenységekkel kapcsolatosan funkcionáló csoportszerû tudati elemek és objektivációk - összetevõi: pol-i nézetek, eszmék, pol-i ismeretek, érzelmek, pol-i viselkedési és reagálási

készségel - pol-i csoportonként eltérõ pol-i kultúrák 20 - meghatározza a pol-i rendszer intézményi mechanizmusa - pol-i ideológiák - integrációs, kritikai, programadó, legitimáló, motivációs funkció - pol-i közösségek rendszere - azonos érdekkel rendelkezõ, azonos pol-i nézeteket valló emberek megszervezõdött csoportjai (lehet szervezeti formában, v. anélkül) - pol-i szocializációs, értéktudatosító, érdekintegráló funkció ⇒ konfliktusvállaló képességet növelõ tényezõ 3. A politikai rendszer struktúrája - társadalomstruktúrája - gazd társ.struktúrája (termelés konkrét módja, társ-i elõfeltételeinek összekapcsolódása) határozza meg - hat-i struktúrája - a hat jellege, tartalma, a hat-i erõviszonyok - jellege a termelés társ-i jellegébõl fakad - érdekstruktúrája - a termelési viszonyok jellegébõl és struktúrájából ered, de módosítja a hat-i struktúra - osztály-, réteg- és csoportérdekek

strukturált és hierarchikus viszonya - szervezeti-intézményi struktúrája - a fenti 3 struktúra határozza meg, azok tekintetében eszköz jellegû ⇒ leggyakrabban változik 4. A politikai rendszer minõségét meghatározó tényezõk - az elfogadott és érvényesülõ domináns pol-i értékek és pol-i kultúrák - a pol-i rendszer legitimációja és legitimációs eszközei - legitimáció alapulhat aktív, v. passzív elfogadáson - legitimáció lehet: személyi, tradícionális, racionális, értéklegitimáció - a döntési-hat.gyakorlási folyamatok minõsége (racionalitása, gyorsasága, ellenõrizhetõsége, nyilvánossága) - struktúra elemek és intézmények autonómiája - rendszerspecifikus tényezõk - rendszer varietasfoka (alkotó elemek sokfélesége) - rendszer konnektivitása (rendszer elemei közötti kapcsolatok száma) - rendszer variabilitása (változékonyság) - jogrendszer állapota és funkcionálása (rule of law, jogbiztonság,

ellenõrzöttség) - pol-i rendszer infrastruktúrája (költség, mûködés) 5. A politikai rendszer innovációja és tanulási képessége - pol-i rendszer megújulási képessége: az egész társ-i reprodukciót meghatározó alrendszer megújulási képessége - innováció: a gazd-i szférán belüli új jelenség, módszer, eljárás kidolgozása, bevezetése és visszaigazolása (társ-nak el kell ismernie) a piacon - pol-i szférában a visszaigazolás bonyolultabb - a pol-i innováció a pol-i rendszer összes elemét érintheti 21 - innováció: nem egyszerû változás, hanem a pol-i rendszer által ellátandó feladatok magasabb szinten való megoldása (pol-i értékmérõk határozzák meg a magasabb szintet) - szervezetnél: nagyobb nyilvánosság - közösségi rendszernél: konszenzusképesség fokozódása - döntési mechanizmusnál: hatékonyság növekedése Az innováció szintjei - egyéni - szervezeti - közösségi - makrotárs-i - meghatározó a fenti

3 vonatkozásában - az ezen a szinten innovációra orientált társ-k jobban kamatoztatják a fenti 3 szint innovációs képességeit Az innovációt befolyásoló társ-i tényezõk (elõsegíthetik és akadályozhatják egyaránt) - érdek-, hatalmi, szervezeti és tudati viszonyok - egyik v. másik hatás érvényesülése a társ reprodukciós mechanizmusában ható szempontok, mechanizmusok irányító hatásától függ - Szûcs Jenõ szerint 2 társ-i modell: - önfejlesztõ: tudatosan mûködtetnek megújulást hordozó elemeket ⇒ strukturális változás nélkül is képes megújulni a rendszer - nem önfejlesztõ, v. stagnáló: a fennálló mechanizmusok konzerválása irányába ható struktúrát építenek ki ⇒ megújulás lassú, sok társ-i energiát igényel Megújulási képesség és társ-i típusok - önmegsemmisítõ társ-i rendszerek: képtelenek a megújulásra (pl: Pol Pot kambodzsai rendszere) - életképtelen rendszerek: van esély a megújulásra, de

a kialakult intézményrendszer csak a lassú, nagy áldozatokat követelõ fejlõdést teszi lehetõvé (diktatórikus szocializmusok) - életképes rendszerek: megújulásra kész intézményrendszerek ⇒ valószínû az életképesség megõrzése - önfejlesztõ rendszerek: az életképesség megõrzésén túl annak növelésére is képesek; képesek felkészülni az elõre nem látható válságokra is Innováció és konfliktus - innováció: konfliktusokkal terhelt folyamat (minden megújulás érdekekellentéteket gerjeszt) ⇒ ezek kezelésére alkalmas technikákat kell kidolgozni, így a konfliktusok húzó szerepet fognak betölteni A politikai rendszer innovációs eszközei és garanciái - pol-i demokratikus reformok - többség hat-a érvényesüljön - kisebbség oltalmazása, a véleményeltérések tûrése - alternatív információforrások igénybevételének lehetõsége - döntéshozatali eljárás társ-i ellenõrzése ⇒ gyors korrekciók lehetõsége A

politikai rendszer tanulási képességét csökkentõ tényezõk - pol-i hat megteheti, hogy ne tanuljon, számára az eredmény a fontos, nem a befektetés - patologikus tanulás: a tanulási folyamatban inkább a szervezet jövõbeni tanulási képességét csökkentõ mechanizmusok érvényesülnek - korlátozó szerep: - döntési folyamatok túlcentralizáltsága - túlzott szervezeti koncentráció 22 - a társ-i reprodukció redisztribúciós mechanizmusa - konfliktustûrõ és -kezelõ intézmények hiánya - a hatáskörök eloszlásának zsákmányrendszere (aki kapja, marja) - tudati tényezõk: az adott szervezetben az innovatív magatartással együtt járó, azt feltételezõ személyi képességek szunnyadnak (de meg nem szûnnek) VIII. A POLITIKAI RENDSZEREK STRUKTURALISTA-FUNKCIONALISTA FELFOGÁSA - az amerikai politológia legjellemzõbb rendszerfelfogása - az amerikai pol.elmélet 3 fõ elméleti alapja - a parsonsi strukturalista-funkcionalista társ.felfogás

- az általános rendszerelmélet és annak fogalmi apparátusa - az empirikus összehasonlító pol-i rendszerelemzés és tipológia - Parsons: - a társ: értékorientációs és normatív struktúrák integrált rendszere; 4 funkciója - kulturális minták, értékek, normák fenntartása (reprodukciós funkció), fõ eszköz: szocializáció - adaptációs funkció (környezethez való alkalmazkodást biztosítja) - célkitûzõ és vezérlõ funkció: társ. irányítása - integrációs funkció (társ-i alrendszerek közötti kohézió) - a 4 fõ funkció analitikus alrendszerei a társ-nak, ezeken belül valóságos alrendszerek léteznek - Wiseman szerint a társ alrendszerei: - funkcionális alrendszerek (a fenti 4 társ-i funkció szerint; elvontak) - strukturális alrendszerek (konkrétak, több funkcionális alrendszerben is mûködnek) - minden alrendszer számára a többi alrendszer a környezet - David Easton munkamodellje (rendszerelmélet átültetése a pol-i

rendszerek elméletébe) - kezdetben a pol: üres négyzet (a benne lejátszódó folyamatokkal nem foglalkozik) - pol-i rendszer inputjai: követelések, támogatások - outputjai: döntések, politikák - outputok által alakított környezet visszacsatoló hatása - késõbb: a pol-i rendszer környezetét 2 részre osztja: - belsõ (társ-i) - külsõ (nemzetközi) - pol-i rendszer 2 fõ funkciója: értékek allokálása és azok elfogadtatása - a pol-i rendszer négyzete megtelik: állandó alakítási folyamatok, ezek konverziós funkciókat valósítanak meg: a hatóságok outputokká alakítják a pol-i rendszer által felvett igényeket, támogatásokat - Deutsch: a rendszerek tanulási képességének elméletét a pol-i rendszerekre alkalmazza - munkamodell jelentõsége: alkalmas a pol-i rendszerek elemzésére, összehasonlítására (kritikája: L. Binder) 1. A politikai rendszer mint a társadalom egyik funkcionális alrendszere - a 4 fõ funkció közül a pol-i

rendszer (amely további alrendszerekre tagolódik) elsõdleges funkciója: a társ.irányítás 23 - a pol-i (elvont) rendszerhez tartozó strukturális (valóságos) alrendszerek: pol-i pártok, érdekszövetségek, állami intézmények, pol-i mozgalmak, csoportok, ill. ezek kapcsolatai, szereprendszere (minden pol-i funkciót betöltõ v. a hat legitimálásába és mûködtetésében résztvevõ alrendszerek) - minden funkcionális alrendszer többfunkciós, de van egy elsõdleges funkció (pl. családnál: reprodukciós alrendszer) 2. A politikai alrendszer általános jellemzõi (Gabriel A Almond szerint) - politikai struktúrája van (a pol-i cselekvések, intézmények struktúrái) - minden pol-i rendszer ugyanazon általános funkciókat tölti be (7 funkciós rendszer) - Binder kritikája: csak 2 elembõl áll minden pol-i rendszer: - hat-i kapcsolatokból és a kényszerítõ erõszak monopóliumából erednek - hat-t legalizáló akciókból - minden pol-i rendszer

többfunkciós - minden pol-i rendszer kevert a pol-i kultúra szempontjából 3. A politikai rendszer környezete és határa - a pol-i rendszer környezete: a társ. többi alrendszere - pol-i rendszer környezetének része: - belsõ környezet (adott társ alrendszerei) - környezeti rendszer - biológiai rendszer - személyi rendszer - társ-i rendszer - külsõ környezet (nemzetközi pol-i rendszer) - változó környezetéhez állandóan alkalmazkodik, de maga is változásokat idéz elõ - határa: a legitim erõszak hat-i akcióinak határa, ill. a pol-ilag megoldott társ-i konfliktusok 4. A politikai rendszer input és output kapcsolódása a társ-i környezetéhez - Easton: - környezetbõl inputok a pol-i rendszer felé: követelések, támogatások (csak az az input, amire a pol-i rendszer reagál, amelyek outputot eredményeznek) - pol-i rendszerbõl outputok a környezetbe: döntések, pol-i vezérlések - Almond: - környezetbõl inputok a pol-i rendszer felé: -

követelések - javakra és szolgáltatásokra irányulók - magatartások szabályozására irányulók - a pol-i rendszerben való részvételre irányulók - szimbolikus követelések - támogatások - anyagi - trvknek, szabályoknak való engedelmesség - részvétel a pol-i életben - hatóságok felé irányuló tiszteletadás kinyilvánítása 24 - pol-i rendszerbõl outputok a környezetbe: döntések, pol-i vezérlések - elvonások - magatartások szabályozása - javak, szolgáltatások, fontos státuszok elhelyezése, allokálása, elosztása - szimbolikus teljesítmények (pl: pol-i nyilatkozatok) 5. A politikai rendszer funkciói - elsõsorban: célmeghatározó funkció, ennek elérése céljából szekunder funkciók (Almond 7 funkciós modellje) - input (politikai) funkciók (megvalósításában politikai csoportok is részt vesznek) - politikai szocializáció és toborzás - a pol-i kultúrába való beiktatás - érdekek kifejezése; ennek módjai: -

intézményesített érdekcsoportok által (trvhozás, pol-i közig) - nem testületi érdekkifejezés útján (rokonsági, vallási csoportok) - trv-n kívüli eszközökkel (felkelések, lázadások) - testületi érdekcsoportok által (szakszervezetek, szakmai társulások) - az érdekek csoportosítása (kompromisszumkeresés) - a pol-i kommunikáció - output (állami) funkciók (megvalósítása az állami szervek feladata) - szabályozás, szabályalkotás; alap: legitim erõszak monopóliuma (képviseleti, ÖK-i szervek) - szabályalkalmazás, végrehajtás, végrehajtás megszervezése (közig) - szabályok alapján való ítélkezés egyedi ügyekben (bírósági igszolg) - Easton szerint csak 2 funkció: - társ. számára értékek allokálása - értékek legitimálása (társ-i elismertetése) 6. Átváltoztatási funkciók és folyamatok a pol-i rendszeren belül - Easton nem, Almond belenéz a pol-i rendszer dobozába: átváltoztatási funkció (conversion functions) =

követelések és támogatások döntésekké, hivatalos akciókká alakulnak - Almond szerint a political conversion functions: - érdekek és követelések kifejezése a pol-i rendszeren belül - különbözõ érdekek csoportosítása és kombinálása úgy, hogy pol-i javaslatokká változzanak át - pol-i javaslatok átváltoztatása irányadó-hatalmi szabályokká - az általános szabályok specifikus esetekre alkalmazása - egyyedi döntések hozatala az általános szabályok alapján - az eddig említett 5 eseményrõl szóló információk átadása, áramoltatása a pol-i rendszer struktúrái, ill. a pol-i rendszer belsõ és külsõ környezete között - Wiseman szerint a pol-i rendszeren belül lejátszódó pol-i folyamatok jellege alapján 4 mûködési mód (csak az egyik alkalmazásával nem lehet pol-i rendszert fenntartani) - pol-i kizsákmányolás v. erõszak útján gyakorolt hatalom (Political Exploitation, Rule by Force) - pol-i alkudozás, v.

kompromisszumok útján gyakorolt hat (Political Bargaining, Rule by Compromise) 25 - pol-i bürokrácia, v. a jogszabályok útján gyakorolt hat (Political Bureaucracy, Rule by Law) - pol-i azonosuláson, v. lojalitáson alapuló hat (Political Identification, Rule by Loyalty) IX. A POLITIKAI IDEOLÓGIÁK 1. Az ideológia fogalmi körülírása - minimális konszenzus a fogalmat illetõen - egyesek lokalizálhatatlannak tartják (Marx, Mannheim) - mások zárt alrendszernek mondják (Luhmann + többség) - hatásuk: - egyes egyének számára koherens tablóban foglalják össze a társ-ra és a világra vonatkozó ismereteket, az egyént ebbe beillesztve mellékelik a cselekvési és értékelési elveket ⇒ egyéni identitás biztosítása - állami-pol-i akaratképzés 2. Az ideológiák funkcióinak változásai - ideológiák fõ bázisai: értelmiség, ifjúság, értelmiségi ifjúság - változás: szellemi munkában résztvevõk aránya nõ - ideológiaválasztás:

fõleg egyéni pszichikai körülmények, ill. a réteghelyzet határozza meg - ideológiák egyének felé töténõ továbbítása: pol-i szervezetek, tömegtájékoztató eszközök, iskolai szocializáció, kulturális szféra - fontos funkció: legitimáció (fennálló, v. alternatív pol-i rendszerek igazolása) - az ideológiákat a pol-i pártok, érdekképviseleti szervek továbbítják az állami-pol-i döntési folyamatok felé - a politikus a konkrétan felmerülõ problémákra az ideológiából dedukálja a választ ⇒ ideológiai tételekbõl jogi rendelkezés lesz - 2 VH után: a fenti dedukció aránya csökken, az állami döntés inkább a problémák empirikus tényeinek feldolgozásán alapul (a tényfeldolgozásban pedig nõ az érdekképviseleti szervek szerepe ⇒ ezek küzdenek, nem az ideológiák) - így a neokorporatizmus hatása: ideológiák alakváltozása, tud. empirikus alapokra átépülése, pol és közig elválása 3. A modern ideológiák

sajátosságai - elõfeltételek: - tradícionális kötelékek lehúzódása az egyéni tevékenységstruktúráról, egyén kiszakadása a természetes kisközösségekbõl (itt nincs helye az ideológiának) - átfogóbb fogalmi gondolkodás lehetõsége (érzékek helyett eszmei út) - az adott társ. fennálló struktúráinak kérdésessé tétele ⇒ a pol-i szféra lehúzódása a társ. életérõl; átalakítási vita kell - ideológia - Destutt de Tracy alkotja meg a fogalmat (eszmék eredetének és az emberi tudatra való hatásának elmélete) 26 - tudomány és pol közé ékelõdött (egyes ideológiák magukat tud-nak tartják, csak az ellenfél tételrendszerét tekintik ideológiának) - tud. (átfogó kérdésekre keres választ) felõl az ideológia negatívuma: a társ konkrét problémáira a pol-i küzdelemben megmutatkozó értékekre tekintettel ad választ - input oldala: - tud. alkalmatlan stabil világkép nyújtásáram, mert a tud-os igazságok

hipotetikussá váltak. Az ideológia vmelyik társ-i réteg érdekei szerint szelektálja és fixálja a tud-os igazságokat (hipotetikusságból megdönthetetlen igazság lesz) - output oldala: - ideológiai tételek továbbítása az egyének és a pol-i akaratképzés felé 4. Ideológiák és politikai akaratképzés - ideológiák felett sokáig pártmonopólium, de modern társ: egymással konkuráló ideológiák ⇒ állandó karbantartásra kötelez - ideológia tartalmát formálja a tömegkommunikáció is - pártok szerepe a legjelentõsebb: - egy-egy ideológia letéteményeseiként lépnek fel a választásokon ⇒ szavazatveszteség az ideológia felülvizsgálatára késztet - vallással szemben (fix ideológia) a modern ideológiák többlépcsõsek, habár léteznek gerincet alkotó mûvek + szét kell választani az alapideológiai tételeket a társ felé közvetített ideológiai terméktõl (hatékonyságukat az utóbbi sikere méri) ⇒ küzdelem a párt

dogmatikusai és pragmatikusai között - az ideológiák pragmatizálódása a 2. VH után megy végbe (az ideológia végét hírdetõ elméletek jelennek meg - pl: Daniel Bell -, a sztálinizmus tapasztalatai és a viszonylagos társi feszültségmentesség szembe fordítja az embereket az ideológiával - 60-as évek: új feszültségek X. A POLITIKAI ÉRTÉKEK - érték: legelvontabb tud-os kategória; objektiválódott és absztrakt követelmény - pozitív érték: pozitív követelményt fogalmaz meg, kizárja negatív ellentétét - pozitív-negatív értékpár: legyen béke-ne legyen háború - szab.értékek érvényesülése relatív (mások szab-a korlátozza) - szab.értékek csak jogi és pol-i lebontó, konkretizáló intézményeken keresztül érvényesülhetnek 1. Az érték fogalma és funkciói - az értékek az egyes társ-i alrendszerekhez kötõdnek ⇒ pl: pol-i, vallási, gazd-i érték - az érték választáson alapul (tudatosan elõnyben részesítünk

vmit vmivel szemben) - az értékek pozitív-negatív értékkategória-párokban fejezhetõk ki; a pozitív és negatív értékek egymást kizárják, pl: szab-elnyomás; egyenlõség-egyenlõtlenség; demokráciadiktatúra; béke-háború; osztott hat-koncentrált hat; sajtószab-cenzúra; személyi függõségintézményes függõség; az pozitív értékek intézményesítése, érvényesülésének biztosítása mellett intézményesen kell megakadályozni a negatív érték érvényesülését - az értékek funkciói (együttesen érvényesülnek, de vmelyik mindig dominál) - magatartás-befolyásolás 27 - értékmérõk (mások magatartásának értékmércéi) - azonos értékeket elõnyben részesítõk integrálása, mások elkülönítése - életminõség meghatározása (egy érvényesülõ domináns értékrendszer meghatározza a mindennapi élet jellegét) - Sollen-jellgû objektivációk (követelményt fejeznek ki követelés v. elutasítás formájában) ⇒

akkor is érvényesek ha nem érvényesülnek - az értékek megfogalmazói, hordozói, továbbadói valóságos társ-i csoportok és közösségek (azok összetartó ereje az értékrendszer) - az értékek társ-i és történeti objektivációk; alapvetõ értékek mellett azokból egyre több szekunder értéket származtatnak le - társ-i objektivációk: konkrét emberi céltételezõ tevékenységek eredményeként jönnek létre - az értékek a mindennapi lét folyamataiban keletkeznek, mint spec. tudati objektivációk - az értékek rendszert alkotnak, melyek: - hierarchizáltak - heterogén tartalmúak - történetileg változók 2. Politikai értékrendszer - politikai értékek - pol-i szféra alapvetõ értékeinél tágabb értékszféra: pol-ilag releváns értékek köre - szûkebb értelemben vett pol-i tételek: a pol-ilag tételezett alapvetõ társ-i értékekbõl vezethetõk le - az alapértékek meghatározzák az adott társ. pol-i rendszerét - pol-i

értékek: normatív természetû (kötelezõ + szankcionált) követelmények - pol-i rendszer legsúlyosabb zavara: tételezett és követett pol-i értékek megkettõzõdése Elsõdleges pol-i értékek a demokráciákban - szabadság (0 elnyomás, hat-i önkény) - pol-i szab alanyai: egyén, majd közösségek, szervezetek, majd államok szab-a - a pol-i szab relációi (a pol-i szab alanyainak egymás közötti kapcsolatrendszere); a pol-i szab érvényesülését mindegyikben jogok és kötelezettségek normatív rendszere keretében kell garantálni - egyének egymás közötti viszonya - egyének viszonya közösségeikhez - pol-i közösségek egymás közötti viszonya - egyének és pol-i közösségek viszonya az intézményesült állami hat. szerveihez - egyének és pol-i közösségek viszonya a saját és a nem saját pol-i szervezeteihez (pártokhoz, mozgalmakhoz, stb.) - pol-i szervezetek viszonya az intézményesült állami hat. szerveihez - az államok viszonya

egymáshoz - pol-i szab alapértéke: a társ egyénei, közösségei minden szab.relációban részt vehessenek a társ-i folyamatok pol-i jellegû irányításában - egyenlõség (0 társ-i, pol-i egyenlõtlenség) - gazd-i-tulajdonosi - politikai állampolgári - szûkebb értelemben: egyenlõ jog a pol-i életben való részvételre - egyenlõ esély a hat. gyakorlásában való részvételre 28 - többség és a kisebbség jogainak (a kisebbségi véleményhez való ragaszkodás és érvelés jogának) védelme; a többségi vélemény abszolutizálása vmely kisebbség uralmához vezet - alanyai: mint a pol-i szab-é - relációi: - egyének között - közösségek egymás között - szervezetek között - pol-i mozgalmak egymás közötti viszonyaiban - egyének, közösségek, szervezetek és az állam szervezetei közötti viszonyban - államok egymás közötti viszonyaiban - jogi (trv és bíróság elõtti) - kulturális - oktatási - nemzeti-etnikai -

vallási-felekezeti - államok egyenlõsége (- kölcsönösen feltételezik, erõsítik egymást - demokrácia (0 diktatúra) - demokratikus hat.gyakorlás (Lenin-féle demokratikus diktatúra igazolhatatlan) - a demokrácia rendje, fegyelme, felelõsségi rendszere következetes és kiszámítható - intézményes garanciákat kell kiépíteni negatív értékkategória-párja elkerülése végett - szab, egyenlõség, demokrácia egymás érvényesülését meghatározó pol-i értékek - pol-i szab: egyenlõek, egyenlõen szabadok szab-a - egyenlõség nélküli szab: önkényuralom, egyenlõtlenség - pol-i egyenlõség: a szabadok egyenlõsége - szab nélküli egyenlõség: kollektivista diktatúra - demokrácia: a szab és a pol-i egyenlõsg együttes érvényesülését biztosító hati berendezkedés - igazságosság (0 igazságtalanság) - nincs általános tartalma, csak pol-i, jogi, erkölcsi igazságosság - a pol-i igazságosság értékelési alapja: a hat. demokratikus

berendezkedése (+ jogi és erkölcsi kötöttsége); 3 értékmérõje: - a pol-i vezetés tételezett programjában meghirdetett értékek - a pol-i hat gyakorlása során érvényesített értékek - társ. ez alapján ítéli meg a pol-i rendszert - a legitimáció alapja nem a létezés, fennmaradás, hanem az aktív elfogadás, a pol-i cselekvésekben megnyilvánuló részvétel - a pol-i értékekkel összefonódó jogi és erkölcsi értékek - humanizmus (0 embertelen pol) - emberközpontú pol (emberi élet, méltóság, szab védelme és kibontakoztatása) - másodlagos értékelemei: személy életének, testi épségének védelme, egészséges élethez, környezethez való jog, személy mgnéletének tiszteletben tartása, stb. - béke (0 háború) - emberiség kollektív joga az élethez, az emberi kultúra fennmaradáshoz - csak demokratikus rendszerek képesek megakadályozni a VH kitörését 29 - béke nem = lemondás az önvédelemrõl, a demokráciát

veszélyeztetõ erõk erõszakos elnyomásától ⇒ béke ellentéte a VH-HOZ VEZETÕ fegyveres harcról való lemondás - természetes emberi környezet (0 szennyezett környezet) Leszármaztatott demokratikus politikai értékek - a pol-i életben való részvétel szabadsága - az irányítók, vezetõk, képviselõk felválthatósága (pl: rotáció) - nyilvános politizálás és politikai nyilvánosság - sajtószabadság - sajtóalapítás, -elõállítás szab-a - sajtótermék terjesztésének szab-a - sajtóban a véleménynyilvánítás szab-a - pol-i közösségek szervezõdésének biztosítása, elõsegítése - önkormányzat - közösségek ök-i elv alapján való mûködése - minden ök hat-a korlátozott a többi ök-hoz és a regionális, ill. országos hat-hoz képest - a hatalom osztottsága - cél: az ellenõrizhetetlen hat.koncentráció kerülése (ez ellentmondana az összes pol-i szabérték érvényesülésének) - hat egysége (nem = a hat.

koncentrációja): pol-i szövetség kölcsönös ellenõrzési és befolyásolási csatornákkal - a sokféleség tolerálása, szervezése - érdekek, vélemények sokfélesége ⇒ megújulási képesség is nagyobb - ellentéte: monolitikusság (nem egységet, hanem erõszakolt egyformaságot jelent) - pol-i biztonság, pol-i megbízhatóság - a pol-i élet résztvevõinek magatartása kiszámítható legyen - pol-i szolidaritás - kollektív felelõsségvállalás, egységbe tömörülés, másokért kiállás - kollektivitás és közösségi elkötelezettség (ellentéte a szervezeti zsarnokság, a túlzott individualizmus) - pol-i-hat-i stabilitás megteremtése és megõrzése - stabilitás: értékek, elvek, intézmények stabilitása, ezek társ-i legitimáltsága (nem személyek, pozíciók körülbástyázása) - demokratikus pol-i kultúra - a demokratikus pol-nak megfelelõ személyiségi jegyek, politizálási készségek (pol-i szocializáció révén terjednek), pl:

elvszerû politizálás, gondolkodás nyitottsága, rugalmasság, tolerancia, felelõsségvállalás, elõítélet-mentesség - pol-i szféra autonómiája, szuverenitása - a pol-i alanyokhoz kötõdik - autonómia: függetlenség, másoktól való elkülönülés joga (erre támaszkodik az ök) - egyéni: privát szféra védelme az átpolitizáltsággal szemben - közösségi: autonómián túl ök-ra is törekszenek - szervezetek, etnikai csoportok, államok autonómiája: szuverenitás - szuverenitás tartalma: fõhatalom birtoklása - modern pol: a pol-i rendszer egésze, ezen keresztül az állampolgárok összessége ⇒ fõhatalom kollektív birtoklása - külsõ oldala: állam által gyakorolt fõhatalom sérthetetlensége (nemzetközi jog, államközi szerzõdések biztosítják) 30 - a sokféleségbõl demokratikusan szervezõdõ egység - együttmûködésre orientált eltérõ pol-i közösségek szerves egysége (nem monolitikusság: szervetlen egység) 3. A

politikai értékek harmonizálása és koherenciája - pol-i értékek rendszerén belül az alapvetõ, domináns értékekre épülnek a leszármaztatott értékek - az értékrendszerek pluralitása miatt választani kell az értékrendszerek között - egyre nagyobb a szerepe a tudatos értéktételezésnek (többnyire a már elfogadott értékek megerõsítése, v. áthierarchizálása) - a pol-i legitimáció alapja a tételezett pol-i értékek visszaigazolása; legitimációs zavart okozó 3 értékzavar: - a pol-i vezetés értékei nem világosak és egyértelmûek - tételezett és gyakorlatban érvényesített értékek jelentõs eltérése - a tételezett értékek tömeges elutasítása - tételezett értékrendszerek: hierarchizáltak, az értékeket harmonizálni és intézményesíteni kell - harmonizálás: egymás által korlátozott érvényesülés; el kell kerülni, hogy vmely érték abszolút érvényesülése más érték érvényesülését akadályozza (pl:

szab-egyenlõség; ökegység; pluralizmus-integráció) - koherens értékrendszer: értékkategóriái korlátozzák, kegészítik, feltételezik egymás érvényesülését - rendszert alkotó értékek koherenciája: nem lehetnek össze nem egyeztethetõ értékek - értékek intézményesítése: pol-i-szervezeti és jogi normák biztosítják érvényesülésüket XI. A PLURALIZMUS FOGALMA ÉS ELEMEI - latin pluralis: többes; leszármaztatott jelentései: - pluralitás: vmibõl többféle van (értékelés nélküli ténymegállapítás) - pluralista - jelzõként (pl: pluralista értékrendszer v. demokrácia) - a pluralizmus híve - pluralizmus: sokféleséget (nem csak a pol-i szférában) értéknek tartó nézetek jelölésére - a pluralizmus magas fokú társ-i toleranciát tételez fel - plurikauzális: többokú - plurilaterális: többoldalú 1. A pluralizmus fajtái és területei - a pluralizmus, mint nézetrendszer fajtái (ellentétekkel) - filozófiai plur. -

filo-i monizmus - többféle filozófia nézet, eszmerendszer, ill. irányzat létezik - több filo létezésének elismerése, de csak egy helyes, ill. egy filo-n belül csak egy elv lehetséges - a világ többféle lényeg hordozója (filo-i plur: lehet genetikai és ontológiai) a világ genetikailag és ontológiailag is egylényegû - ideológiai plur. - ideológiai mon 31 - társ. ideológiai plur-a: társ-on belül többféle ideológia (pol-i, vallási, jogi) létezik, ill. egy ideológiai szférán belül több ideológia létezik - szûkebb értelemben: pol-i rendszer ideológiai többfélesége - legszûkebb értelemben: intézményesült egypártrendszereken belül meglévõ ideológiai többféleség - tágabb értelemben vett pol-i plur (- monolitikus pol-i rendszer); összetevõi: - érdekpluralizmus - pol-i nézetek, törekvések, szervezetek pluralizmusa (szûk értelemben pol-i pluralizmus) - politikai kultúra plur.-a - pol-i hat. plur-a (hat forrásainak és

ágainak sokfélesége) - gazdasági plur - mon. gazd - gazd-i élet érdekplur-a, versengõ vállalkozók sokfélesége - a pol-i plur alapja - vallási és teológiai plur - vallási dogmatizmus, ortodoxia; mon. teokrácia - különbözõ vallások és teológiai iskolák egymás mellett létezése - állam-, bevett, elismert, el nem ismert vallások közötti különbségek megszûnése - monolitikusan teokratikus államok: max tolerancia, de soha nem egyenjogúsítás az államvallással - jogi és erkölcsi plur - mon. jog és erkölcsi rendszer - a jogszabályokban kihírdetett pozitív jog mellett létezik társ-i csoportokhoz kötve jogszabályként funkcionáló szabályrendszer, pl: természetjog, melynek irányzatai: - görög természetjogi irányzatok - észjogi - emberi jogi - valási természetjog - értékek plur-a - mon. értékek - társ-i plur (a felsorolt társ-i alrendszerek és dimenziók plur-ának összegzõje) - mon. társ.felfogás - a felsorolt dimenziók

sokféleségének megõrzése, erõsítése 2. A politikai pluralizmus és összetevõi - érdekpluralizmus - érdekcsoportok sokfélesége, csoportérdekek legitim pol-i kifejezõdése - kifejezõdés nélkül: beszámításos érdekplur. (pluralista bürokrácia), centralizált egypártrendszerekben alakult ki, lényege az érdeksokféleség relatív elismerése, de a pol-i artikuláció nélkül - ellentéte: érdekmonizmus; többféle érdek létezését elismeri, de: - létezik egy pol-ilag elõzetesen tételezett abszolút elsõdleges érdek - egyéni és csoportérdek konfliktusa feloldható ezeknek az elsõdleges érdeknek való alárendelése által - az elsõdleges érdek érvényesülését akadályozó érdekek legitim pol-i eszközökkel nem képviselhetõk és nem érvényesíthetõk - pol-i nézetek, törekvések, szervezetek pluralizmusa (szûk értelemben pol-i pluralizmus) - magában foglalja az érdekplur-t, és az ideológiai plur-t is - politikai kultúra plur.-a

32 - több pol-i kultúra egyidejû létezése a társ-ban - kulturális plur: a különbözõ vallási és ernikai csoportok sokféleségét is jelenti - pol-i hat. plur-a - hat. forrásainak és ágainak sokfélesége, osztottsága - hat-ért versengõ csoportok kölcsönös függõsége és kontrollja 3. A politikai pluralizmus elmélettörténetéhez - fõbb periódusok: - plur. elmélettörténeti elõzményei a feudalizmusban - vallási, gazd-i, pol-i plur gyökerei - protestantizmus megjelenése - gazd-i korporációk megjelenése - rendek, pol-i fraciók, pol-i privilégiummal rendelkezõ gazd-i korporációk - hat. pluralitását követelõ ideológia: hobbesi abszolút szuverén hat tagadása, Locke, Montesquieu - a pol-i plur klasszikus elmélete - kritika a hobbesi elmélet és a gazd-i individualizmus ellen - konzervatív lib, individualista lib, majd annak kritikája (kzp: csoportok plura) - a klasszikus plur. elmélete a XIXsz-ban és a XXsz elején - angol, francia,

amerikai plur.elméletek elsõ virágkora - USA - Tocqueville: a pluralizmust a liberalizmusra építi - amerikai plur. gyökerei: USA alkotmánya (hat-i ágak pluralitása, föderalista berendezkedés, decentralizáció) - a plur. pol-i rendszer sajátos intézménye: érdekcsoport-pol - a pol-i tevékenység lényege a nyomásgyakorlás - klassz. plur virágkora: 1895-1920 - Eu: XX. sz elején alakulnak ki a pluralista elméletek - atyja: Harold J. Laski - kritika az abszolút szuverén állam ellen; az állam funkcióiban korlátozott szerv ⇒ szuverenitást meg kell osztani - az állam nem minden szab és jog egyedüli forrása - Cole, Hobson: az ember le is rombolhatja az általa létrehozott államot - a plur. totális kritikája (Carl Schmitt), a totális kritika kritikája ⇒ a plur pol-i doktrina lesz (1930-1945) - Schmitt: a plur. halálosan romboló támadás az állam autoritatív teljhatalma ellen ⇒ partikuláris elfajulás veszélye, gyengék többségének uralma -

újra erõsõdõ plur (totalitáriánus államokkal szemben) - francia irányzat: Krbae, Brun, Leroy, Duguit (az állam mindenhatóságának kritikája) - plur.elméletek 1945 után - elsõsorban az USÁ-ban fejlõdik (pluralista demo. fogalmát sokáig az amerikai állami berendezkedéssel azonosítják) - amerikai pol-i rendszer pluralista vonásai tovább erõsödnek - Robert Dahl: az amerikai demo = pluralista demo 33 - a pol-i plur. ma: - x elvek elfogadása - x társ-i gyakorlat és pol-i módszerek - a pol-i rendszer elméleti megközelítése 4. A politikai pluralizmus elvi alapjai - csoportplur. - az érdekcsop-pol alapja a csoportok közötti érdekkonfliktus - az érdekkonfliktusok a döntési folyamatokban mutatkoznak meg elsõdlegesen ⇒ politizálás színtere: a döntéshozatali folyamatok - a hatalmi-uralmi viszonyok csoportközi relációk (nem egyének v. osztályok közöttiek) 5. A pluralizmus gyakorlata és módszerei - az amerikai pol-i plur társ-i alapjai:

- területi nagyság ⇒ sok közvetítõ intézmény (föderalista állami berendezkedés) - alk + alk.kieg-k: versengõ csoportérdekek akaratkifejezõdése biztosított a pol-ban - érdekcsoportok társ-i szövetségek formájában kapcsolódnak a pol-ba (ezek állandó alakulása ⇒ sajátos pol-i mentalitás) - Wolff: különbözõ csoportok tolerálása - társ-i csoportok sokszinûsége, heterogenitása - a fent alapoknak megfelelõ államszervezési módszerek: - föderalizmus, ök-i szervek országos hálózata, decentralizáció - hat-i ágak szétválása, többpártrendszer, lobbik 6. A pluralista demokrácia - a modern amerikai pluralizmus alapja (szembeszáll a klasszikus plur. tételével, miszerint a társ-i egyenlõtlenség fenntartása érték): - pol-i alap: heterogén csoportok versengése a hat-ért - cél a csoportheterogenitás és a társ-i sokszínûség megõrzése - az állam csak az érdekkonfliktusok végigharcolásának színtere - nem létezhet az

állami hat-t kizárólagosan birtokló pol-i erõ - a csoportok autonómiáját és versengését biztosítani kell (közérdek csak ezek vitájában alakulhat ki) - konfliktusok csak az ellenfelek önállóságának korlátozása nélküli oldhatók meg - versengõ csoportoknak meg kell õrizniük integrációs hajlamaikat - csoportoknak és egyéneknek erõs konfliktustûrõ képesség kell - plur.demo legfõbb veszélye: hat monopolizálása - érdekcsoport pol: az osztályharc megszelídített változata - Hardi Péter szerint a plur. pol-i rendszer 4 alapelve - pol-i hat-nak számos alapja van (vagyon, társ-i státusz, szavazóerõ, stb) - a hat-i erõcsoportoknak csak néhány T-n van elõnye a többiekkel szemben, más Tken õk vannak hátrányban - az egyének egyszerre többféle érdekcsoportban tevékenykednek - a pol-i színtéren bármilyen témakör felvethetõ nyílt megvitatásra 34 7. A poliarchia - Robert Dahl alkotta fogalom (= sokközpontú hatalom) - a

poliarchiához nagy mértékû társ-i pluralizmus kell, mert az 5 módon korlátozza a hat kizárólagossá tételét: - szervezetalapítás szabadsága ⇒ állampolgárok nem egyedül harcolnak az állammal - tisztvis-k versengése a pozíciókkért ⇒ kevesebb az ellenõrizhetetlen vezetõ - megegyezéseket elérni képes vezetõk választódnak ki - alternatív info.források: a korm-tól független info-kat is beszerezhetnek az állampolgárok és használhatják ezeket érdekeik érvényesítésére - társ-i plur ⇒ sokkzpú hat-i berendezkedés 8. A pluralista elmélet újabb kritikája - elsõ kritika: a totalitáriánus államelmélet hívei (Schmitt) - legújabb bírálatok: tarthatatlan az a tételezés, miszerint a közjó egyenlõ a csoportok hat-i harcával - az érdekcsoportok autonómiája ellen hat: - Marcuse: a modern társ. órisái szervezetei, eltömegesedése - Pross: egyének standardizálódása - Galbraith: az egyénekkel szemben egy állami

techno-szervezet áll - csoportelméleti tételek és csoportok közöttikonfliktusok kritikája: - a szervezeti intézmények és intézményes struktúrák elhanyagolása - a nem konfliktusos pol-i viszonyok (pl: hat-i befolyás önkéntes elfogadása) a pluralista vizsgálatok elemzésén kívül maradtak - elemezni kell a döntés nemhozatalt is - a döntések végrehajtásában feltáruló erõviszonyokat is elemezni kell - a pluralizmus elhanyagolja a rejtett konfliktusok vizsgálatát (a pluralizmus behaviorista - nyílt viselkedéseket elemzõ - módszerének kritikája) - pluralista elméletek marxista kritikája - a pluralista és a szocialista demokrácia szembeállítása - osztályok, osztálharc jelentõségének tagadása is bírálatot vált ki - a hatalom és pol osztályjellegének tagadását is bírálják - G. Sartori: a plur demo személyi bázisa: az aktív démosz (bírálat: nincsenek benne a pol-i névtelenek) ELÕADÁS TÉTELEK 10. A politikai ideológia

fogalma, összetevõi, funkciói - egyes definíciók szerint negatív fogalom (pl: hamis, érdekvezérelt hazugság), mások szerint pozitív fogalom (pl: hatékony cselekvések elõkészítõje) - különbözõ megközelítési módok: 35 - az értékduál oldaláról (de nehezen mondható meg egy ideológiáról, hogy igaz, v. hamis) - morális oldalról (helyesek-e a benne foglalt értékek, célok) - lehet sajátos tudatforma (de csak negatív kifejtést tudunk adni, azt tudjuk csak mondani, hogy nem azonos a többi tudatformával) - ideológia és tudomány különbsége: az ideológia nem a társadalom valóságát írja le, funkciója a társ-ban a cselekvések ösztönzése, elõsegítése ⇒ az ideológia cselekvésre gyakorolt hatását kell vizsgálni - az ideológia tartalma: - a valóság leírása a kívánt cselekvések szempontjából - célokat tételezõ teleológikus mag - célok eléréséhez szükséges eljárások - pol-i ideológia: a pol-ban résztvevõ

csoportok cselekvéselmélete; fõ céljai: - csoportok létrehozása és integrálása - egyedi érdekkülönbségek áthidalása, az egyéni érdekek felett álló csoportérdek létrehozása - ideológia: pótolja a személyes kapcsolatot, szolidaritást hoz létre a csoport tagjai között - önkép-ellenségkép megalkotása (kik a csoport tagjai és kikkel állnak szemben?) - a közös érdek állandó sulykolása - csoportok céljainak elfogadtatása, legitimálása - Weber szerint a legitimáció 3 fajtája: - karizmatikus - tradicionális - logikai racionális (Eu-ban legjelentõsebb) - a legitimáció beépül a csoport tagjainak tudatvilágába, magatartásszabállyá válik ⇒ orientációs funkció lesz (csoportérdek az egyéni érdek felett) - csoport tagjainak motiválása - csoport tagjainak orientálása (át nem léphetõ határok kijelölése) - hasznos, de csoportérdekekkel ütközõ cselekvések megtiltása - megismerési célja: világ x szektorainak

megismerése, hogy azokkal kapcsolatban hatékony eljárásokat dolgozzon ki - pragmatikus és ideológikus cselekvések - pragmatikus csel: hasznosságelvû - ideológikus csel: értékelvû - arányuk eltérõ a pol-i csel-knél - Lukács: az ideológia másodlagos teleológia, amely az embereket vmely cél elérésére sarkallja (erkölcsi, eszmei, tudati eszközökkel) 11. A nagy ideológiák egybevetése az eszmei mozzanatok és a csoportkötöttség alapján Az ideológiák jelentésváltozása - ideológiák jelentésváltozása: egy adott korban létezõ uralkodó ideológia mellett vele párhuzamosan konkuráló ideológiák jelennek meg, melyek a többi ideológia szavahihetõségét igyekszenek csökkenteni - a pol-i divatok változásának formája: - ideológiai rendszerek váltják egymást 36 - ideológiai rendszer belsõ tartalma változik meg, revizionista törekvések jelennek meg - az ideológiát 2 tényezõ determinálja: - érdekminõség - konfliktusok

természete (- Mo 80-as évek: a liberalizmus elõretörése nem a polgárság felvirágzásával kapcsolatos, hanem az állam és az egyének konfliktusa indukálja a liberalizmust, mint a leghatékonyabb konfliktus-oldót) - ideológiák tipizálása (Jirzsi Bijad): - vallásos-világi - racionális-irracionális - egyetemes-partikuláris - ideológiák tipizálása a marxizmus szerint: - tudományos-nem tudományos (hiba: az ideológia a tud-tól eltérõ tudatforma) - felvilágosodás: az ideológiákat tudományos elméletek formájában kell megjeleníteni + önálló társ-i funkció: ideológiatermelés - ideológia tipizálásához az ideológia tartalmát kell megközelíteni 2 oldalról: - csoportkötöttség szempontjából - az ideológia értékrendje szempontjából - a nagy ideológiák (XVIII. sz végén, XIX elején jelennek meg; alap: felvilágosodás; intézményesülnek, állandóvá válik a pol-i küzdelem, megjelennek a pártok): - liberalizmus - konzervatizmus

- szocializmus - nacionalizmus - a nagy ideológiák vizsgálata az értékrendek alapján - közös: a polgári társ problémáira akarnak választ adni; kzp-i értékek: - liberalizmus: egyén szabadsága, társ-i fejlõdés - konzervatizmus: stabilitás, e körül a többi érték - szocializmus: reálegyenlõség (a fejlõdés értékelése abból a szempontból, hogy mennyire halad e felé) - nacionalizmus: nemzet, ennek védelme az elnyomástól - a fentiek alapján az ideológiák emberképei: - liberalizmus: az ember születésénél fogva képes az értelmes megegyezésre, jogokkal, ezek érvényesítéséhez képességekkel születik; a szabad ember képes harmonikusan élni a társ-ban - konzervatizmus: minden embernek megvan a maga helye és feladata a társban, ezt meg kell találniuk ⇒ ennek érdekében kényszer szükséges, ha ez nem történik meg: totális harc, katasztrófa - szocializmus: az embert osztályhelyzete, nem képességei determinálják -

nacionalizmus: az embert a nemzethez tartozás determinálja - az egyes ideológiák társ.képei: - lib: a társ. tagjai szerzõdéses kapcsolatban állnak egymással, ezen megállapodások a racionalizmus alapján újra tárgyalhatók, megváltoztathatók - konz: a társ természetes rendje nem változtatható meg, ez zûrzavarhoz vezetne; a társ-i rendet óvni kell - szoc: a társ osztálytárs, az anyagi és szellemi javak egyenlõtlen megoszlásának leküzdésére kell törekedni 37 - nac: a nemzeti hovatartozás alapján oszlanak meg az emberek - a társ-i konfliktusok jellege az ideológiákban - lib: egyén szabadságát gátoló illegitim hat és egyén között (rossz), ill. az egyének versenyébõl adódó konfliktus (a fejlõdés motorja) - konz: devianciák, természetes rendtõl való eltérések - szoc: osztályharc; poz: ennek során jöhet létre az egyenlõbb társ - nac: a nemzetek harca különbözõ célokért, amíg minden nemzet meg nem kapja azt, ami jár

neki + a nemzeten belül azok között, akik hajlandóak saját céljaikat alárendelni a nemzet céljainak és akik nem - a megfelelõ társszervezési elvek: - lib: egyéni szab. garanciáinak kiépítése, állam társ-i kontrollja, jogállam, trv uralma - konz: az állam legyen képes az öröklött társ-i rend megõrzésére, feladatcentrikus társ-i szervezõdések (csak azok politizáljanak akik képesek rá), hierarchizált társ - szoc: önigazgató, közvetlen demokráciára épülõ társ., az társ-i konfliktusok leegyszerûsödnek ⇒ irányításukhoz nem kell szakértelem (állam), de addig szükség van az erõs államra (proletárdiktatúra) - nac: bármi, ami biztosítja a nemzet érdekeinek érvényesülését - végcélok: - lib: zsarnokság, kényszer megszûnése, szabad egyének szabad társulása - konz: rendezett, szabályozott, devianciamentes társ. - szoc: osztálykötöttségek felszámolása, az emberek képességüktõl és szükségleteiktõl függõen

részesedjenek a javakból - nac: a nemzetek találják meg helyüket, szûnjön meg a nemzeti fenyegetettség - az ideológiák vizsgálata a csoportkötöttség szempontjából - nagy ideológiák ált. az egész társ-hoz szólnak; de a közhely szerint a lib a burzsoázia ideológiája (pedig elvileg pl. a munkásokhoz is szól: szorgalmas munka ⇒ kiemelkedés) - Lotar Galp szerint a lib. 3 formája: - korai lib: megszólított a 3. rend, kzp: az állam zsranoksága elleni küzdelem - klasszikus lib (XIX.sz kzpe): megszólított az ipari burzsoázia, már nem államellenes, kzp: az éjjeliõr állam - liberális reneszánsz (II. VH után): megszûnik pártpolitikai ideológia lenni, a nem liberális pártok programját is áthatja - Müller szerint a lib 4 reáltípusa: - elitista-demokratikus - szabadpiacos-intervencionista - demokratikus intervencionista: new deal korszaka - elitista szabadpiacos: német és magya lib a XIX. sz 2 felében (ok: pol-ban a cenzus miatt csak szûk

réteg vehet részt) - a konzervatizmus 2 szakasza: - XIX. sz elején: feudális nagybirtokhoz kötõdik, védi a feudális maradványokat - 1870-es évek: már nem antikapitalista, a kapitalizmus veszteseinek kínál alternatívát a liberalizmussal szemben; ilyen a szocializmusnál: - a klasszikus, munkásokhoz szóló szocialista ideológia - ennek kiszélesedése más rétegek felé: agrárszoc, keresztényszoc 38 1. Társadalmi mozgalom fogalma, elkülönítése a párttól és a tömegtõl - társ-i mozgalom: - kollektívum, személyegyesülés, csoport kollektív társ-i tevékenysége - tudatos társ.változtató jelleg van - szervezetegység, de kisebb mint célracionális szervezet foka - társ-i struktúra és dinamika határán - a társ-on szervezetén alapul - cél: megváltoztatás - a társ-i mozgalmak általános sajátosságai: - a társ-i mozg. teleológia célaspektusa az egyének életvilágától a társ-i mozgalom önállósult programjáig - a társ-i mozg.

sajátos szervezettsége, csoportfelépítése - a társ-i mozg strukturális aspektusa: - mozgalom hatása a társ-i struktúrára és dinamikára és fordítva - társ-i mozg elkülönítése minden mástól (beleérve a pártokat): - társ-i mozg: sajátos közösségi forma - társ-i mozg és közösségek elkülönítése - a szervezetek formalizált módon szabályozzák a tagok viszonyrendszerét - a mozgalmakon és közösségeken belül hierarchia, de ez kisebb, mint a szervezetnél - mozgalom érzelmileg és értelmileg is orientál - a társ-i mozg a modern társ közösségeinek terméke: - a primitív társ közösségei nem hoztak létre mozgalmat - társ-i mozg célja a társ-i rendszer megváltoztatása - a társ-i mozg-k a modernizáció folyamatához kötõdnek, köztük lévõ kapcsolat: - társ-i mozgalom feltétele: változásra képes társtípus - társ-i mozg ellenzi, gátolja, v. segíti a modernizációt - modernizáció közösségi struktúrát átalakítja

- az konzervatív stabilizáló erõkkel szemben változtató szerepük van a társ-i mozgalmaknak - a közösségektõl elkülöníti a társ-i mozgalmakat: - dinamikus terjedés - mobilizáció mozzanata - mozgalom növelni igyekszik társ-i bázisát - mozgalom teleológiai funkciója (cél, motívum, kiváltó ok egybeesése) - nem minden mozg közösség és vica versa - mozgalom közösségi jellegét elveszítheti, ha formalizált módon beolvad az állam - korábban elutasított - rendszerébe, azáltal, hogy pozíciókat szerez meg cél tömeg spontán mozgalom speciális párt átfogó, pol-i 39 szervezet akció nincs csak tiltakozik hálózati, laza kzpi bürokratikus mellékes közvetítõ demonstratítv direkt-ényszerítõ + + - + + + + + 2. A társadalmi mozgalmak akcióformái akcióformák/ stratégiák intézményes többdimenzionális intézményellenes - a mozg-knál az akcióforma kzpi kategória - mozg célja: közösség mozgósítása, minél

több ember, annál nagyobb befolyás a hatra, tehát közösségi jellegû, ezért nagy a nyilvánosság (tömegkommunikáció) szerepe - a mozg-k akcióformája: tiltakozik, formái: - közvetítõ - demonstratív - direkt-kényszerítõ - a stratégiák fajtái: - intézményes keretek között lép fel - többdimenzionális - intézményellenes: meg nem engedett eszközök alkalmazása - akcióformák-stratégiák viszonya - közvetítõ: a társ-i mozgalmak céljait csak közvetítõ eszközök alkalmazásával fejezi ki (pl: petíció) - demonstratív: pl: szervezett tüntetés (bármely stratégia mellett lehetséges) - direkt kényszerítõ: intézményes úton nem valósulhat meg - stratégiák közötti átmenet a pol-i keretfeltételek függvénye, ezeket a pol-i ellenõrzés határozza meg. A pol-i ellenõrzés fajtái: - elhárító (totális intézmények, nem viseli el a tiltakozást, csak az intézményellenes stratégia érvényesülhet, pl: fasizmus) - szelektív

tolerancia (x tevékenység OK, minden stratégia érvényesülhet, pl: demokrácia szelektíve toleráns) 3. A társ-i mozgalmak életciklusa 1. keletkezésének oka: társ-i struktúra elégtelensége, ezért a mozg a fennálló rend ellen válik közösségé 2. sikeres mozgalom átveszi a szervezetek formalizált módját, elveszíti közösségi jellegét 3. a mozgalmon belül a szervezeti elem túlsúlyba kerülése a közösség kiüresedéséhez vezet, így szervezetté merevedhet 4. a modernizációs folyamat új feszültségeket teremt, ami új mozgalmak kialakulásához vezet, ezek konfliktusba kerülhetnek az intézményesített mozgalmakkal - a társ-i mozgalmak keletkezése: - a modern társ. közösségteremtõ képességének bizonyítéka - jelzi az intézményes berendezkedés lemaradását az új igényekkel szemben 40 - így nélkülezhetetlenek a modern társ-i fejlõdéséhez, de szükséges stabilitás is (szervezetek, nem mozgalmi jellegû közösségek),

tehát társ-i dinamikához x fokú társ-i stabilitás kell 4. Társadalmi mozgalmak a politikában, szerepük a politikai rendszerben, politikai lehetõségstruktúrák - társi mozgalmi szektor 2 ideáltípusa - normál állapot (a szektor pluralitása megszûnik, a társ-i-pol-i innováció eszköze lesz a szektor) - válság állapot (differenciált mozgalmi szektor: pszeudo és kvázi mozgalmak) - pol-i rendszertípusok - felülrõl integrált típus (pl: k-eu rendszerváltás elõtt) - igazgatási szervek túlsúlya - állami szervek és a többi intézménytípus összefonódása - 60-as évek: reformfolyamat, kedvez a társ-i mozgalmaknak - intézményes-jogi keretek támogatásukra - kedvezõ pol-i feltételek megteremtése - a társ-i mozgalmak a fenti alapján képesek innovatív és stabilizáció funkcióikat ellátni - kzprõl integrált típus - ny-i demokráciák az utóbbi évtizedekben - pártrendszerek szerepe csökken, állami és érdekképviseleti szervek

összefonódása - a társ-i mozgalmak innovatív funkcióikat a pártrendszer közvetítésével gyakorolják - a mozg. funkciója: új témák felerõsítése - alulról integrált rendszerek - az új társ-i mozgalmak célja, de ezek tartósan nem létezhetnek a pol normál folyamatában (csak szélsõséges válságban) - a társ-i mozgalmak pol-i lehetõségstruktúrái - ke-i és ny-i mozgalmak lehetõségeinek összehasonlítása: - ny: - alternatív modernizáció és reprimitivizálás összekapcsolódása - posztmodernizációs mozgalmak - új alternatív mozgalmak - társ-i mozgalmak kifejlett formái - k: - hagyományos és alternatív modernizáció összekapcsolódása - modernizációs mozgalmak - régi hagyományos problémákkal terhelt mozgalmak - mozgalmi dinamika gyakran megakad a kezdeti fázisban (ezért pseudo és kvázi mozgalmak) - ke-i és ny-i mozgalmak szerepe és súlya eltér, de funkciójuk ugyanaz az innováció lehet, csak más témákban, más

problémákban - az eltérések alapjai: - eltérõ történelmi fázis - eltérõ modernizációs kihívás 41 - reformciklusok eltérõ minõségei 5. Hogyan hatott a rendszerváltás Mo-n a társ-i mozgalmakra, milyen dilemmát vet fel számukra az új demokrácia? - gyors felfutás után a mozgalmak dinamikája leépül majd eltûnt - mozgalmak egysége: mozgalmi szektor - magyar mozgalmi szektor dinamikája: - 89-ben nõnek, 90-ben kisebb mélypont, 91-ig nõ, 91-tõl 94 -ig lassú csökkenés - a társ-i mozgalmak válságokból erednek - a választások levezetik a feszültséget - a konfliktusok, tiltakozók szerkezete átalakul - a társ-i mozgalmak története a rendszerváltás elõtt és után - 1867-1918: szelektív tolerancia velük szemben - 1918-1945: alacsony szintû mobilizáció - 1948 után: elhárító jelleg, totális ellenõrzés kívánalma - mozgalom, állam és párt egysége, felülrõl szervezett mozgalmak (pseudo mozgalmak) - 1956-89: szelektív

tolerancia és elhárítás keveredik, gyor változások - 1989: szelektív tolerancia kezdete, értelmiségi körök tiltakozásai - Kádár- és Antall-rendszer összehasonlítása - Kádár-rendszer: - bürokratizmus, képviselet hiánya, egypárti uralom, ellenõrzés, elhárítás ellenõrzése - nemzetközi nyitottság, országos hálózatok - Antall-rendszer: - állam és párt elválasztása, népképviselet, többpártrendszer - egyházak, egyesületek, szakszervezetek szabad fejlõdése - szelektív tolerancia a mozgalmakkal szemben - a rendszerváltás hatása: - intézményesedés = normatíve szabályozott cselekvés - intézményesedés konfliktusos dinamikája: - pol-i folyamat csak az intézményesedett aktusok számára volt hozzáférhetõ - a pol-i ellenõrzés gátolja a spontán kezdeményezések intézményesedését - 80-as évek 2. fele: egyesületalapítás új hulláma: - helyi szervekkel szemben a kzpi szervek védelme alá helyezkedés - más külön

elbánást élvezõ intézmények támogatásának elnyerése: intézményeken belüli mozgalom - monopol hatalom = pol-i tér kisajátítása = társ-i mozgalmak izolálása = kommunikációs fórumok hiánya - intézményesedés lehet: - horizontális hálózati - vertikális szervezeti - társ-i szervezõdések ellenõrzése: társ-i környezete - társ-i ellenõrzés (pol-i ellenõrzés benne) - elhárító jellegû (represszív, felszámoló jelleg) 42 - reformista ellenõrzés (társ-i mozgalmak integrálásának kísérlete x követeléseik telkjesítésével) - korábban preventív, 80-as évek: reaktív - 88 2. fele: toleránsabb ellenõrzés - pol-i-adminisztratív ellenõrzés - társ-i ellenõrzést biztosító mechanizmusok: - tömegkommunikáció állami befolyásolása - propaganda, manipuláció - ellenmozgalmak támogatása - társ-i mozgalmak alapfeltételei megváltoznak - dilemmák: - mobilizálási lehetõségek és képességek különbsége - új pol-i terek:

eltérõ lehetõségek a mozgalmak számára - mozg-k profitálnak a bürokrácia merevségébõl - felxibilisebb, pluralizáltabb intézmények hatása: - adminisztratív+-bürokratikus kontroll feloldása, társ-i-pol-i tevékenység lehetõsége nõ - nyílt konkurenciaharc a mozgalmak között - de: új elitet nem a tömegmobilizáció, hanem az intézményesített alkufolyamatok juttatták hatalomra 6. A társadalmi mozgalmak szerepének összevetése a ke-eu-i rendszerváltozásban (Lengyelo, Mao, NDK) - általános jellemzõk: - a mozgalmak keretfeltételeinek gyors és drasztikus megváltoztatása - 3 szakasz a társ-i mozgalmak politizálásában: - válságszakasz (társ-i mozgalmak új hulláma) - változás szakasza - pol-i rendszer egyre rosszabbul ellenõriz - mozgalmak társ-i aktivitása a csúcson - intézményesedés szakasza - új pol-i rendszer kiépülésével párhuzamosan - társ-i mozgalmak összevetése: - pol-i kultura hagyományai alapján - Lengyelo:

sajátos tiltakozási kultúra (katolikus egyház nagy szerepe) - Mo: kevésbé mozgalmas rendszerváltás (katolikus egyház szerepe nem nagy) - NDK: kevés tiltakozási tradíció (evangélikus egyház szerepe) - a lengyel és magyar esetben a társ-i mozgalmak alakító szerepe az intézményesedésben (NDK-ban kicsi), gazd-i és hatalompol-i kérdésekbe is beleszólhatnak (NDK-ban nem), nemzetállam identitásproblémái is megjelennek (NDK-ban nem) - pol-i rendszer válságának jellege - rendszerrel kapcsolatos 3 magatartás: - lojalitás (régi rendszerhez való hûség) - tiltakozás (cél: szervezet megváltoztatása) - elvándorlás (új szervezethez való csatlakozás) - összevetés: - lengyel mozgalom: szélesebb tömeg (munkásság is), Mo: értelmiség 43 - NDK: tiltakozó mozgalmak rövid periódusban alakulnak ki - Mo: társ-i mozgalmak tiltakozásának nem volt közvetlen szerepe - NDK: válság és rendszerváltás szakaszai egybeesnek - pol-i tér és

intézményesedés szerint - Lengyelo: különbözõ társ-i mozgalmak akcióegysége (érdekképviseleti és pártpol-i funkciók) - Mao: társ-i mozgalmak pol-i és kulturális szférában jönnek létre, intézményesedés: egyesületek, pártok - NDK: társ-i mozgalmak rövid aktív periódus után lesüllyednek válság változás intézményesedés Lengyelo hosszú intenzív mobilizáció együttmûködve az intézményes aktorokkal átmenetileg megõrzött identitás és kzpi szerep Magyaro hullámzó, gyenge mobilizáció intézményes aktorok túlsúlya, alárendelt szerep felszívódása a pártrendszerben NDK rövid, intenzív mobilizáció döntõ szerep kirekesztettség - Lengyel és magyar folyamatok hasonlósága az NDK-val szemben: - hosszabb elõkészület - önálló autonóm fejlõdésû folyamatok 7. A hivatásos politikus típusai - ált. jellemzõk: az egyes intézmények mozgatói - tipizálás alapjai: - pol-i szféra különbözõ kapcsolódásai szerint

(pol-i alrendszer elválásával a pol-i hivatás is elkülönül, pl: az ideológustól, közhivatalnoktól), az ex-kapcsolódások szerint: - dogmatikus - ideológus gondolkodó - napi pol, ad hoc szempontok fölött - bürokrata - közhivatalnoki mentalitás - kzp: fegyelmezett ügymenet, kiszámítható lépésrend - csak a hierarchiát követve hajlandó változtatni - technokrata - poltud kapcsolódási T-n mûködik - szakemberként kezeli a problémákat - ideológiai affinitása kicsi - társ-i érdekcsoportok szerinti orientálódás alapján (empirikus érdekcsoportok tagolódása szerint v. átfogóbb társ-i csoportokban orientálódik a politikus) - érdekkijáró - a pol gazd-i édekek felé kapcsolódását privilégizálja - kzp: a pol-i döntések anyagi kihatása, társ-i csoportok anyagi érintettsége - hosszú távon a pol-i döntés által pozitívan érintett csoportok száma 44 - választási érdekeket néz - népvezér - átfogó közösségekben

gondolkodik - gazd-i érdekeken túl: etikai, nemzeti - átfogó világkép, csak pártvezér lehet - politikusi szerep komponensei birtoklása alapján - pol-i szerep keretfeltételei (hivatásos politikusok ezeket eltérõ fokban birtokolják) - nyilvánosság elõtti fellépés - ellenfelekkel való vita - átfogó pártstratégia kidolgozása, továbbépítése - párt szervezetében szervezési feladatok ellátása - szakértelem megfelelõ foka - a fentiek alapján - karizmatikus - tömeggyûléseken jelenik meg (ezek összetételéhez alkalmazkodik) - népvezér gondolkodásmódja - debattõr - nagy nyilvánosság elõtt szópárbajt folytat - gyors gondolati reakcióképesség - küszöb alatti agresszivitás nélkülözhetetlen - pártstratéga - háttérben van, hosszabb távu pártprogramokban gondolkodik - mindig a vezérkarban dogozik, de nyilvános képességre nem alkalmas - organizátor - párt és parl-i funkció szervezési munkái - kzpkáder - pártszakértõ -

állandó bizottságok döntéselõkészítõ tagja - tudósnak álcázott politikus - beszédíró - nyilvános fellépések elõkészítõi (ellenfelek érvei) - stiliszta 8. A hivatásos politikus karriervonalai - a politikus rekrutációs bázisa - fiatal, diplomás férfiak (nõk a csúcspozícióban: 6%) - elsõsorban jogászi és tanári diploma - a pol-i karrier kiindulópontja - 3 dolog határozza meg: - a korm.forma skálán hol helyezkedik el az adott ország - az adott ország centralizált v. decentralizált - centralizált, v. laza felépítésû pártok - ny-i országok eltérései - No: 45 - pol-i karrier kezdete: helyi pártszervezetek elnöksége - professzionálissá válás: polgmesteri funkció a helyi állami szervben (ez közvetít az országos szint felé) - a pártkatona típust építi ki (nem kedvez a debattõrnek) - Anglia: - államszervezet egysége = nem a helyi pol-ból indul, helyette: kzpi pártszervek melletti pozíciók - pol-i csúcspozíció:

csak pol-i karrier után (min csak parl-i tag lehet) - kivétel: lorddá avatás - Frao: - pol-i karrier 2 irányból indulhat: - helyi pol - városi tanácstag - városi polgmest (utóbbi már fontos pont a kzpi pol-ba kerüléshez); min-i kinevezés esetén le kell mondani a parl-i képviselõségrõl (ezért a min-k gyakran vmely nagyváros polgmesterei); pol-i karrier értelmiségi pályán indul; hivatásos pol kezdete: parl-i képviselõség - min-i kabinetek tagsága (új min-k tanácsadói, személyesen lojális kezdõpolitikusok); elõtérben a szervezõtípusú politikus - USA: - szinte kizárólagos: helyi pol-i indulás, majd tagállami parl-i, kongresszusi tagság - csúcshoz kell: választási helytállás, parl-i rutin - 0 folyamatos párttagság - pozíciókra való jelölés nem a párthierarchia szerint történik, a párt híve indulhat a választásokon a különbözõ feltételekkel: - regisztráltassa magát, mint a párt híve - tömegek elõtti közvetlen

fellépés - tömegekre hatás képessége - támogatók szerzése - folyamatos kapcsolattartás a választókkal - érdekkijáró, karizmatikus, debattõr típusnak kedvez - Mo: - rekrutációs bázis: - monolit hat idején: nyilvánosság mögötti apparátusharcok - professzionalizálódó pol: más társ-i alrendszerekbõl rekrutált politikusok - társtud-i jellegû intézmények - jogászok - tanári pályafutások (fõleg írói háttérrel) - fontos a sajtó támogatásának megszerzése - hivatásos politikusok háttérbázisa - egzisztencia biztosítása - a korábbi karrierhez való visszatérés lehetõsége (Mo: még nem OK) - hivatásos pol típusai: - egyetemi, akadémiai emberek nagy aránya = sok pártszakértõ (kevés debattõr) - fõ típus: organizátor 9. A politikai részvétel formái és ezek arányai 46