Geography | Society geography » A Távol-Kelet gazdasága

Datasheet

Year, pagecount:2003, 22 page(s)

Language:Hungarian

Downloads:118

Uploaded:September 14, 2008

Size:257 KB

Institution:
-

Comments:

Attachment:-

Download in PDF:Please log in!



Comments

No comments yet. You can be the first!

Content extract

Távol-Kelet Gazdasága A késői iparosodás jellemző-e a távolkeleti országokra, az állam szerepe Tartalom TÁVOL-KELET GAZDASÁGA A KÉSŐI IPAROSODÁS JELLEMZŐ-E A TÁVOL-KELETI ORSZÁGOKRA, AZ ÁLLAM SZEREPE . 1 TARTALOM . 2 AZ ORSZÁGOK TÁRSADALMI KULTURÁLIS ÉS GAZDASÁGI ADOTTSÁGAI: . 3 FŐBB VALLÁSOK: . 3 ELTÉRÉSEK A KÉT ORSZÁG KÖZÖTT: . 4 FEJLŐDÉS KORSZAKA: . 5 ÁLLAMI BEAVATKOZÁS 1910-1940 . 6 BEAVATKOZÁSI POLITIKÁJA: . 7 A HÁBORÚ HATÁSA A GAZDASÁGRA: . 8 AZ ATOMFELHŐ ELOSZLÁSA UTÁN . 10 MÁS TÁVOL-KELETI ORSZÁGOK . 11 GAZDASÁGI FEJLŐDÉS MEGINDULÁSA JAPÁN MÓDON . 12 OLAJVÁLSÁG . 17 ÚJRA A FEJLŐDÉS ÚTJÁN . 17 ÖSSZEGZÉS . 21 FORRÁSMUNKÁK: . 22 Az országok társadalmi kulturális és gazdasági adottságai: Ha a népesedési statisztikákat nézzük ezekben az országokban nagyobb a népesség (Japán kivétel) Éghajlatban a legkülönbözőbb viszonyok figyelhetők meg, de természetesen a legsűrűbben lakott terület a

mérsékelt égöv alatt van. Ezeken a területeken a népsűrűség nagyon magas volt ezért ez kihatással volt a növénytermesztésekre és az építkezésekre is, mindkettőben sajátos megoldások figyelhetők meg. Az országok természeti kincsekben változatosak –Kína nagyobb részben Japán alacsonyabb részben-, de a mezőgazdasága nagyon meghatározó volt. Főleg rizstermesztéssel, teával foglalkoztak, de számos fűszer ered ezekről a tájakról. A társadalom szokásaira nagymértékben hatással volt az is hogy sokszor vannak természeti katasztrófák (pl. tájfun, monszunesők) is, mégpedig olyan irányban hogy az embereket takarékosságra intették, és meg kellett birkózni különféle kihívásokkal és a többszöri újrakezdéssel. Ugyanis ilyen katasztrófák sűrűn előfordultak és előfordult hogy a házakat és a termést is teljesen tönkretették. De nem csak a természeti katasztrófák voltak hatással az itt élő emberek felfogására,

viselkedésére, hanem a vallási etikai hagyományok és a sokáig tartó feudalizmus is. Főbb vallások: - A konfucianizmus, amely még ma is él az emberek viselkedésében. Ezek olyan tanításokat tartalmaznak amelyek mind a népre, mind az irányítókra érvényesek. És jelentős mértékben a gazdaság fejlődését is elősegítették. A tisztelet és a megfelelő viselkedést helyezték előtérbe. Öt erényre épülnek a tanai Ezek az emberség, az igazságosság, szertartás, szavahihetőség. Ezeket ki kell egészíteni a kiegyensúlyozottsággal, bátorsággal, lojalitással és a tudással, amelyek teljes emberség feltétele. Kritériumok a tökéletes emberi viselkedésre: „ Egy tökéletes embernek kilenc szempontnak kell megfelelnie. Ezek: világosan nézni, amikor valamire ránéz; minden részletet meghallani, amikor valamit hallgat; nyugodt arckifejezést mutatni; tisztelettudóan viselkedni; szavaiban őszintének lenni; munkájában gondosnak

lenni; akarat, hogy tovább tudakozódjék bármiben, amiről kétségei vannak; akarat, hogy bírja ésszel a dühöt követő nehézségeket; akarat hogy a morális erényeket tekintse meghatározónak, amikor az üzlet a profitszerzés lehetőségével megajándékozta.” ( Tha Analect of Confucius, 4.6) - A buddhizmus, amely átjárta az intellektuális és művészi, társadalmi, politikai életet a IX. és a XVI Században A földi élet utáni üdvösséget hirdeti Minden egyes életciklus meghatározza a következőt. Az életfájdalmakat az emberi hiúságból és kívánságokból vezeti le, amelyektől a Nirvánában megszabadulhatunk. - A sintoizmus. Amely kultusz olyan természeti képződmények és élőlények, valamint jelenségek imádatát hirdette, mint a Nap, a hegyek, a fák, a víz, a sziklák, és a termékenység egész folyamata. Istenei között totem ősöket lehet találni A vallásgyakorlásuk színhelyéül a szentélyek szolgáltak. Ezeket

császári ősöknek, a rizs istenének, vagy néhány kivételes természeti jelenség istenének szenteltek. Az 1930-as években a sintoizmust államvallássá is tették. A XVI. Században az európai kereszténység nem tudott jelentősen elterjedni A vallások elég heterogének voltak néhol még össze is fonódtak. Hatásai a mai napig megfigyelhetők a gazdasági irányítás és az élet más területein is. Eltérések a két ország között: Társadalmában a feudalizmus sokáig megmaradt. A vallási tanokban ismert lojalitásban mást értelmezett a kínai és mást a japán társadalom. Míg Kínában a saját lelkiismeretünk szerinti igazságot jelentette, addig Japánban a vak engedelmesség volt a földesúr iránt – akár az életük árán is. „ cselekedj lojalitással földesurad szolgálatában” (Konfuciusz). Ezt a Kínaiak úgy értelmezték, hogy az alattvalóknak őszintén kell szolgálni a földesurakat, mégpedig úgy, hogy ne okozzon ez konfliktust a

saját lelkiismeretüknek. De a japánok szerint ez azt jelentette, hogy az alattvalóknak egész életüket a földesuraknak kell szentelniük. Japánban a császári család uralkodott . A feudalizmusban 1192-től 1867-ig az államban kettős kormányzás volt.: a császári kormány ( udvar) és a shogun kormány (bakufu) Előbbiben a polgári kormány az utóbbiban pedig a katonaság képviseltette magát. Kínára pedig a polgári confuciánus , humánus kormányzás volt jellemző. A két ország már itt kezdett eltérni az eddigi hasonlóságtól, mégpedig azért mert, vallásában is egyre nagyobbak voltak a különbségek, mivel a kínai taoizmus szerint az embereknek vissza kell vonulnia a közösségi élettől, magányosan, elszigetelten kell élnie, azért hogy így elérje a „ kortalan ifjúságot és a halhatatlanságot a földi boldogság folytatásában.” Addig a japán vallás már racionalizmussal és vallási ésszerűséggel látta el követőit.

Ugyanakkor a japán szamurájok igen erős érdeklődést mutattak a kereszténység iránt is. A különbség a társadalmi felfogás alapján is kialakult. A kínai bürokraták erősen ellenezték a nyugati technológiát, addig a japán kormány - mivel érdekelt volt a fegyverkezésben és, egyéb okok miatt is – erős óhajt mutattak ahogy megismerjék a legfejlettebb tudományt és technológiát, és át is vették azokat a saját gazdaságát és kultúráját gazdagítván, és elősegítvén. Ez volt a „ japán szellem nyugati technológiával” Talán itt kezdődött el Japán fejlődése és Kína lemaradása. Egy másik különbség miatt is elválnak egymástól az országok. Mégpedig az szerint, hogy Kína rendelkezett nyersanyagokkal ellenben Japán nem, ezért Kína a gyarmatosítás áldozatává vált. Fejlődés korszaka: Az ázsiai országokban, Kínában és Koreában a fejlődés nem indult meg –vagy nem olyan gyorsan mint Japánban. Ez az állami

irányítás, a társadalom felfogása, hagyományok, vallás, konzervativizmus miatt alakult így. Ezek az országok maradtak a mezőgazdaságnál és a gyenge hadiiparnál, ami későbbi gyarmatosításukhoz is vezetett. Ezekkel ellentétben, Japánban a hangsúlyt a modernizációra és az oktatásra helyezték. 1869-ben egyszerűsítik az osztályrendszert, garantálják a választási szabadságot, a foglakozás megválasztásában és a házasságkötésben is. 1871-ben eltörölték a Klán uralmi rendszert A szamurájok kötvényeket bocsátottak ki, és közülük sokan voltak, akik vállalatokat alapítottak, amihez az állam is támogatást nyújtott. Az olcsó munkaerő és az engedelmesség, valamint a reformoknak köszönhetően az 1890-es évekig óriási fejlődésen ment keresztül a kereskedelmi szektor, az infrastruktúra, a mezőgazdaságban pedig nagy termelékenység növekedés következett be. Átvették a nyugati tudományt és technikákat, műszaki

találmányokat és alkalmazták a saját jól fejlődő vállalkozásaikban. A gyors fejlődésnek köszönhetően képessé vált az iparosodásra és a felzárkózásra a fejlettebb országokhoz. Új gyárak, új utak épültek az ország egész részén Kialakultak a kis kézműiparok mellett a nagyvállalatok is. A Japán gazdasági fejlődés szorosan összefügg a külkereskedelemmel. A komolyabb nyersanyagkészletek általában hiányoztak ezért ezeket be kellett hozni külföldről. A mezőgazdasági termelés lehetőségei is korlátozottak voltak, tehát sok élelmezési cikkeket kellett importálni. Az 1880-as években még a selyem, a tea, a rizs tette ki az export 2/3-át. Az ezt követő években a rizs és a tea kivitele csökkent és az ipari áruk exportja nőtt. Fejleszteni kellett a külkereskedelmet, ezzel összefüggésben nőtt a Japán kereskedelmi flotta is. A fejlődést az is ösztönözte, hogy a japán tengerészek bére jóval alacsonyabb volt az

európai társaiktól, ezért a fuvardíjak is alacsonyabbak voltak. A XIX század végére Japánnak már új területeket kellett találnia az exportja számára. A kínai befolyásért az európai hatalmakkal és az Egyesült Államokkal kellett versenyre kelniük. Megszerezte Tajvant és a Pescadores-szigeteket. Megszerezték Dél-Szahalint is , és Koreát, majd szinte Kelet-Ázsia egészét, a csendes-óceáni szigeteket is. Ezekkel a hódításokkal Japán jelentős nyersanyagforráshoz jutott, és munkaerőt importált tőlük. Ugyanakkor az elfoglalt területeken korszerű feldolgozó ipart hozott létre, hozzájárulva ezek a területeknek a fejlődéséhez is. Fejlesztették a gyarmataik infrastruktúráját és a közhivatalnoki rendszert, rendőrséget is, és az oktatási rendszert is megreformálták. De ezeket elsősorban saját érdekeinek az értelmében tette, hogy a leigázott országokat a legjobban ki tudja zsákmányolni. Állami beavatkozás 1910-1940 A

meidzsi-restaurációt követő fél évszázad alatt Japán erősen decentralizált politikai és gazdasági rendszerű feudális állam volt, korszerű, erősen koncentrált iparral rendelkező tőkés országgá vált. A gyors ipari fejlődés azonban a parasztság és a polgárság kizsákmányolásával érték el. Ez jelentősen korlátozta a belső piac felvevőképességét Tehát a japán gazdaság fejlődése nagymértékben függött a külső piacoktól, a külkereskedelem a nemzeti jövedelem jelentős tényezőjévé lett. Az állam majd a monopóliumok politikája kezdettől fogva a külső piacok, és a nyersanyagszállítások uralására irányult. Ehhez minden eszközt felhasználtak, egyezményeket és gazdasági megállapodásokat, amiket nemegyszer hatalmi pozíciókból diktáltak, továbbá hódító hadjáratokat. Ez a hódító politika Együtt járt azzal, hogy az állam fokozott mértékben avatkozott be a gazdasági életbe. Felügyelte és részt vett a

nehézipar fejlesztésében, amely ellátta a hadsereget az új területek megszerzéséhez szükséges eszközökkel. Az állam egyre jobban ellenőrizte a külkereskedelmet, a pénzügyeket, a termelést, és támogatta, ösztönözte a koncentrációs folyamatokat, fokozta közvetlen gazdasági részvételét, megszervezte a leigázott területek gazdasági kizsigerelését. Ez az állami beavatkozási politika teljesen megfelelt a burzsoázia, főként a nagymonopóliumok érdekeinek. Nem csak piacot és nyersanyagot biztosított számukra, hanem új bevételi forrásokat teremtett a haditermelés fejlesztése terén. A XX Század harmincas éveiben alakult ki Japánban a diktatórikus kormány, ami emlékeztet a Mussolini és Hitler kormányára, és a 1936-ban alakult kormány már közeledett is hozzájuk. A monopóliumok és a japán kormány között szoros együttműködés volt, amely érdekközösségekre és személyi kapcsolatokra épült. Ezen túlmenően

érdekközösség volt a hadsereg, a monopóliumok, és a földbirtokosok között. Szoros együttműködésüket a kormány koordinálta, amelyben képviselőiknek döntő szava volt. A hadsereg felfegyverkezést igényelt, az állam meghatározta a hadsereg szükségleteit, irányította azt, és agresszív politikát folytatott. A hadikiadások az állami költségvetésnek csaknem a felét tették ki. Fedezetül a folyamatosan kibocsátott kincstári utalványok szolgáltak Így Japán belső adósága jelentős volt, és állandóan növekedett. Beavatkozási politikája: A politikai célok, és érdekek a nagytőkében, monopóliumokban, hadseregben azonosak voltak így az állam elgondolásával is egybeesett. A kormány gazdasági beavatkozásának feltétele volt, hogy az ellenőrzést kiterjesszék a Japánban fontos pozíciót elfoglaló kistermelésekre is. 1932ben a kisüzemek és műhelyek az összes vállalatok 96%-át tették ki, és a munkások felét is ők

foglakóztatták. Hogy az állam könnyebben tudja irányítani őket, bevezette az ágazati szövetségekhez való tartozás kötelezettségét. E szövetségek képezték az állam által szervezett korporációs rendszer legalsó láncszemét. A szövetség fontos feladata, hogy olyan feltételeket teremtsenek, amellyel a többi tőkés ország iparával szemben biztosítják a japán ipar maximális versenyképességét. Az 1931-es válság idején a külkereskedelmi forgalom fellendítéséért az első intézkedés a jen 1/3-ára való leértékelés volt. A szövetségek külföldön ügynököket tartottak fenn, közvetítésükkel vizsgálták a külső piacokat és a japán áruk eladási lehetőségét. A korporációs rendszer megkönnyítette az állam számára az ipar és a kereskedelem irányítását. A hadigazdaság miatt a hangsúlyt a nehézipar fejlesztésére tették. A nagytőke erre az iparágra koncentrálta a beruházásait. Nyereséges volt a

fokozatosan gyengülő könnyűipari beruházások jövedelmezősége mellett. A nehéziparba áramolt az állami tőke nagy hányada is Jelentős tőke áramolt a villamosenergia-termelésbe, bányászatba, kőolajiparba, a hadiiparba, a tengeri szállításba és a külkereskedelembe. A vasút 1906-tól teljesen állami kézben volt A fokozódó iparosodás ellenére a mezőgazdaság is fontos szerepet játszott Japán gazdasági életében. 1939-ben a lakosság 49%-a mezőgazdaságból, halászatból és erdőgazdálkodásból élt A japán agrárstruktúrát a jelentős gazdasági szétaprózottság jellemezte. A többi délkelet-ázsiai országokhoz hasonlóan a földet szinte kertként művelték, nagyon gondosan, magas munkaráfordítás és intenzív trágyázás mellett. De számos gazdaság nem biztosította a művelői megélhetését. A kiterjedt bérleti rendszer gátolta a mezőgazdaság fejlődését Az állam beavatkozása a mezőgazdaságba a nagyobb tulajdon

támogatásában nyilvánult meg. Ez a politika megerősítette a nagyobb gazdaságokat, és tovább csökkentette a népes bérlőréteg életszínvonalát. Nagyon jelentős állami tőkét fektettek be azokon a területeken is, amelyek fokozatosan japán függőség alá kerültek. Ezeken a területeken nekiláttak az iparosításnak, aminek során a helyi nyersanyagok felhasználásával főként a nehézipart fejlesztették. Mandzsúria egész iparának ellenőrzését egy új tröszt a Mangyio közvetítésével látta el.1931 és 1937 között a mandzsúriai beruházások 1,6 milliárd jenről 3 milliárdra emelkedett. Új jelenség volt a tervezés bevezetése. Az állam korlátozta a könnyűipari – textilipariberuházásokat, ellenben a nehézipar fejlesztését adta meg célul Ezzel az állam, szorosan együttműködve a hadsereggel és a nagytőkével, az egész gazdasági életre kiterjesztette a felügyeletét. A devizamozgás, a külkereskedelem és a beruházások

ellenőrzése, a nyersanyagelosztás, a termelés ellenőrzése, a fogyasztás korlátozása, amely arra törekedett, hogy minden erőt a hadsereg érdekében mozgósítson, azt eredményezte, hogy az állam utasítására fejlődjön a japán gazdaság. A célja az volt, hogy Japán birtokolja a TávolKelet területeit és piacait A háború hatása a gazdaságra: Az első világháború alatt Japán jelentős ipari fejlődésen ment keresztül. Az ipari termelés nagy mértékben emelkedett, fejlődött a mezőgazdaság, és nőtt a mezőgazdasági termelés is. A vastermelés 95%-al, az acéltermelés 85,7%-al nőtt, a külkereskedelem pedig 2,5-szeresére emelkedett. Az európai országoktól eltérően itt a könnyűipari termelés is fejlődött Elsősorban a textiliparé. A feldolgozott gyapot mennyisége 1910-ben 888100 bála volt, 1915-ben pedig már 15554000 bála. A háború alatt Japán világpiaci helyzete nagyon megerősödött, mégpedig az egyesült államokéhoz

közel hasonlóképpen. Külkereskedelemben az Egyesült Államokat kiszorították a piacaikról. De a háborús konjuktúra minden nyereségét a monopoltőke (ami szintén megerősödött) fölözte le. A nagy gazdasági fejlődés ellenére az általános életszintvonal csökkent Mihelyt véget ért a háborús konjuktúra, azaz szinte megszűntek a konkurencia mentes kiviteli lehetőségek, a hirtelen nagyra nőtt Japán gazdaság egy „ remegő lábú óriássá” változott. Az országban nagyarányú munkanélküli keletkezett. DE az uralkodó osztály, aki a háborús jövedelmekből jócskán részesült erről nem vett tudomást. A 20-as években 300000 munkanélkülit tartottak nyilván pedig ez is kozmetikázott adat volt. A konjuktúra visszaesését a természeti katasztrófa is erősítette. 1923-ban Tokiót és Jokohamát romba döntötte egy hatalmas földrengés A romok közt 150000 ember lelte halálát. A gazdasági visszaesés árát a dolgozók fizették

meg Ráadásul a terheket fokozta hogy a parasztok földjáradéka már lehetetlenné tette a megélhetést. A japán paraszt már a jövedelmének 30-35%-át fizette be adóba. Uzsorakölcsönöket vettek fel, és mint fogyasztók a (fejlett ipar fogyasztói) már nem jöhettek számításba. A nyugati monopóliumok is vámkorlátokat szabtak a japán áruk beözönlése ellen, ezért a 1927-re túltermelési válság bontakozott ki. Ezt nem sokkal fizetési válság is követte Közben a japán uralkodó körökben is egyre agresszívabb politika bontakozott ki. Ez befelé fokozatos fasizálásban, kifelé pedig hódító imperialista tervekben öltött testet. Japán Kína meghódítására törekedett, de közben az eredeti tervükről sem feledkezetek meg, hogy a Szovjetunió távol-keleti területeinek meghódítsák. De ez nem sikerült Japán a fasiszta hatalmak oldalán azt a szerepet kapta, hogy az Egyesült Államokat lassítsák le. Ezzel az ellentétek tovább éleződtek

Japán és az Egyesült Államok között. A Szovjetunió az ellentámadásokban igen nagy erőket mutatott, amit az Egyesült Államok is észrevett, ezért azt lehet mondani, hogy a Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombának nem katonai célja volt. Ugyanis Japán katonai veresége már a szőnyegbombázások alatt megpecsételődött, hiszen ezek porig rombolták az országot. Az atombomba tulajdonképpen a Szovjetunió megfélemlítésére szolgált. Az atomfelhő eloszlása után Ez volt a világháború végén az az ország, amely a szó szoros értelmében porban hevert. - A nemzeti vagyonnak a 25,64%-a elpusztult. - Az emberveszteség a hadicselekmények következtében meghaladta a 3 milliót - majd 3 millió lakás pusztult el - az ipari berendezések 34,2%-a ment tönkre - a 4408000 tonna kereskedelmi hajótérből mindössze 1344000 tonna maradt meg. A gazdasági nehézségeket még fokozta a Japánnal kötött fegyverszüneti egyezménynek az a

pontja is, amelyben előírják az ázsiai szárazföldön letelepült 6,2 millió japán hazatelepítését is. Ezek az emberek eddigre teljesen elvesztették egzisztenciájukat, és otthoni elhelyezkedésük a nyomasztó lakásínség, továbbá az ipar nagyarányú pusztulása, a munkahelyek hiánya miatt szinte lehetetlennek látszott. A háború következtében, az amúgy sem magas életszínvonal tovább csökkent. A dolgozók reálbére éppen csak hogy meghaladta az 1936. Évi reálbérül 34%-át És ráadásul hirtelen megnőtt a munkanélküliek száma is. A fegyverszüneti egyezmény értelmében az Egyesült-Államok megszállása alá került. Japánnak ki kellett vonulnia minden, erőszakkal meghódított területről. Az ország területét 4 nagyobb szigetre ( Honsu, Kiusu, Sikoku és Hokkaido ), és további a körülöttük fekvő kis szigetekre korlátozzák. Japánnak le kellett mondani az orosz-japán háborúban szerzett hódításairól és jogairól. Az

amerikaiak minden tőlük telhetőt megtettek, hogy megbénítsák a japán gazdasági életet. A gazdasági életet az amerikaiak a saját szája íze szerint demokratizálták. Ezt a „ magánmonopóliumok betiltásáról és az igazságos, becsületes ügyletek biztosításáról” 1947 áprilisi és a „ gazdasági erők túlzott összpontosításának felszámolásáról” szóló 1948 februári törvény segítette elő. Ugyancsak a demokratizálási folyamat során, még 1946-ban nagyarányú kísérlet történt a mezőgazdaság megszabadítása a feudális kötöttségektől. Más távol-keleti országok A többi ázsiai ország a szocializmus építése mellett döntött. Így Észak-Korea és Kína is Kína folytatta az agrár-reformot, amit már a háború alatt megkezdett, ezzel a kisparasztok földhöz jutását segítették elő. 1958-ban befejeződött a kollektivizálás Ezekben az időszakokban még megengedték a szocializált ipar mellett a magántőke

részvételét is a gazdasági életben. Erre azért volt szükség, hogy az ipari potenciál kiépítését gyorsítsa Habár a gazdaságpolitikai eredmények felszámolták ugyan az éhínséget, de az átlagos életszínvonal még midig nagyon alacsony maradt. Ezért a kínai vezetőség nagyon lassúnak találta a fejlődést, és kiadta a „ nagy ugrás” jelszót. Ennek a politikának biztosítani kellett volna a gyors növekedést, mégpedig úgy, hogy a lakosság minden rétegét bevonják a termelőtevékenységbe. A vastermelést akarták megemelni, de az országban nagyon primitív és költséges üzemeltetésű vasöntő gépek építését kezdték meg társadalmi erőkkel. A növekedés gyorsulása helyett csökkent a termelés. 1960-ban a mezőgazdasági termelés 25%-al csökkent, az ipar pedig a 1955-56-os szintre esett vissza. Egyre többet próbálkoztak olyan fejlesztésekkel, amit ők úgy gondoltak, hogy jó lesz, de mindig az ellenkezője bizonyosodott be.

Ilyen volt például a kulturális forradalom (amelyben a szigorú fegyelmet lazították fel), és ráadásul a Szovjetunióval is csökkentették a gazdasági kapcsolatokat, lemondtak a gazdasági ösztönzésekről is. Mindezek hatására az ipari termelés 1967-ben 15-20% tovább csökkent De ipar csak a nagyvárosokban volt, és a kisebb városokban, falvakban a mezőgazdaság dominált. Mivel földreformokat hajtottak végre a kisparasztság helyzete a mezőgazdaságból sokat javult. Más helyzet alakult ki a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban. Ők is a nehézipar fejlesztésére törekedtek, de nekik ez sikerült is. A nemzeti jövedelem 75%-át az ipar állította elő. A falvak 93%-át villamosították, a szántást 95%-ban gépesítették 1945-1946 között a villamosenergia-termelés 3,9 millió Kw-ról 12,5 millió Kw-ra, a széntermelés 1,2 millió tonnáról 17 millió tonnára, a nyersvas-gyártás 3000 tonnáról 1,8 millió tonnára, az acéltermelés pedig

5000 tonnáról 1,5 millió tonnára emelkedett. Tehát Japán és Izrael mellet ő volt aki a háború után a legfejlettebb országok közé tartozott. Gazdasági fejlődés megindulása Japán módon A háború után három alapvető reformot vezetett be a kormány: - a háború előtt kialakult nagy vállalatcsoportokat felosztották - korlátozták a munkavállalók aktivitását - a földosztás révén 6 millió kisparaszt jutott földhöz. Mint mondtam az ország újjáépítése az amerikai feltétel szerint kezdődött el. 1945-től hiperinfláció kezdődött el. 1948-ban MacArtur tábornok egy direktrívát adott a japány kormánynak, amely program egy szigorú deflációs program volt. A megvalósítását egyik párt sem vállalta, ezért 1949-ben ez a feladat Joseph Dodge nevéhez fűződik. Dodge stabilizációs programjában a szabad vállalkozáson és a hatékony versenyen alapuló ármechanizmus került előtérbe. Elképzelése szerint a kormánynak

minimális szerepe és befolyása lett volna a gazdasági fejlődés ütemére és irányítására. De ezt azonban nehéz volt összehangolni a tervezés alapelveivel. A terv az 1949-1953 periódust két részre osztotta: - 1949-1950 a gazdasági stabilitás elérése - 1951-1953 a teljes foglakoztatás melletti termelés folytatását külső gazdasági segítség nélkül tűzte ki célul. A terv fő célkitűzései voltak: - maximális erőfeszítés - export növelése - tőkefelhalmozás - a beruházási alapok racionális felhasználása - hatékony intézkedések a népesség növekedésének korlátozására - hatékony állami irányítás megtartása. Ezt a tervet Yoshida miniszterelnök élesen kritizálta. A következő táblázat Japán gazdasági állapotát mutatja a tizedfordulón. Gazdasági tevékenységek indexei (index: 1934-1936=100) Kategória 1949 1950 Nemzeti jövedelem 82 97 Bányászati és feldolgozóipar 72 94 Mező-, erdő-

és halgazdaság 97 100 Export 15 35 Import 30 39 Magánberuházás 70 82 Egy főre jutó nemzeti jövedelem 69 80 Forrás: A japán Fejlesztési Bank tízéves története. Tokió, 1963 18o Az amerikai diktálás fordulópontja 1949 volt, ami a Kínai Népköztársaság megalakulásához kapcsolódik. Ekkor az Egyesült Államok számára Japán lett a legnagyobb kelet-ázsiai szövetségese. Ez pont jól jött, mert a koreai háború hadimegrendelései elősegítette a konjoktúrát, ami már nagyon hiányzott. A japán valutát tudatosan alulértékelték, ami még plusz jótékony hatással volt a kivitelre. Ezután Japán egyre nagyobb mértékben élvezte Amerika politikai és gazdasági támogatását, segélyeit. Az Ázsiai Marshall Tervből 150 millió $-os alappal Japán is részesült 1952 áprilisában életbe lépett a békeszerződés, és ezzel Japán megszállása véget ért. 1955-re a politikai viszonyok tisztázódtak, aminek szintén nagy szerepe

volta gyors gazdasági fejlődésben. Ekkor létrejött a Japán Szocialista Párt és a Liberális Demokrata Párt, (ez utóbbi 1993-ig fennmaradt).Az ország gazdasági szintje már elérte a háború előtti szintet Japán a háború után nem fegyverkezett jelentősen , ezért a tőke a műszaki fejlesztést, és polgári célokat szolgálta. De a fejlődés mellett egy nagy problémával kellett szembenézniük Mégpedig a felesleges munkaerő-problémájával. 1954-ben megbecsülték az új munkaerő-kínálatot 1965ig Ez félelmetes adatokat mutatott Ezt a gazdasági tervezésnél nagyon figyelembe kellett venni. 1956 januárjában egy öt éves tervet készítettek, amelynek alapvetően két célkitűzése volt. Az egyik a teljes foglakoztatás, a másik a gazdasági önellátás De a Hatoyama-kormány távozásával az ötéves terv is idejétmúlt lett. A Kishi-kormány 1957-ben kidolgozta az „ Új hosszú távú gazdasági tervet (1958-1962)”. Ezt 1957 decemberében

elfogadták. Az alapvető kérdés az volt, hogy mi az optimális növekedési ütem, amely konzisztens lehet egy megengedhető teljes foglalkoztatással és a nemzetközi fizetési mérleg egyensúlyban tartásával. ( A túlzott növekedés importnövekedéssel járna, és ez a nemzetközi fizetési mérleg deficitjét hozná magával.) 6,5 max 7%-os növekedési ütemet tartottak megfelelőnek. Ahhoz hogy elérjék ezt a növekedési ütemet az exportnak még jobban kellett növekednie és a tőkeberuházásokban csökkenteni kell a késleltetést. Az exportnövekedés kulcsa a költségek csökkentése és a termelés hatékony méretekben történő növelése volt. Ishibashi Tanzan szerint a Nemzetközi Kereskedelmi és Ipari Minisztériumnak támogatni kell mind az importot, mind az exportot. Ezért a pénzügyminiszter ( Ikeda Hayoto) 1956 decemberében 100 milliárd jen jövedelmadót engedett el. Az ő nevéhez fűződik a „ Nemzetközi jövedelmet megkétszerező”

terv is (19611970) Az új tervet három tényező motiválta: • az a nemzetközi álom valóra váltása, hogy elérjék a fejlett nyugati tőkés országok életszínvonalát • újabb foglakoztatási lehetőségek megteremtése • a japán emberek közötti jövedelemdifferenciák csökkentése A terv öt nagy célt tűzött ki ezek megvalósításához: - Az infrastruktúra bővítése - Az ipari struktúrán belül a nehézipar hangsúlyozott fejlesztése - A kereskedelem és a nemzetközi gazdasági együttműködés fejlesztése. Mivel Japán örökös nyersanyaghiánnyal küszködött ezért az importot export növekedéssel kell ellensúlyozni. - A szakképzés emelése, a tudomány és a technológia fejlesztése. - A duális gazdasági struktúrában a szakadék csökkentése és a társadalmi stabilitás biztosítása. Ezek a gazdaságpolitikai célok eléréséhez a következő eszközöket használták: 1. A tőkeállomány modernizálása, teljes

kapacitáskihasználás, a termékek standardizálása 2. A vállalatnál lévő megtakarítások felhalmozása 3. Olcsó energia és nyersanyagok biztosítása külföldről 4. Az egyes szektorokban a helyi feltételekkel konzisztens fejlesztés 5. Technológiai fejlesztések támogatása, mérnökök továbbképzése 6. Kisméretű üzemek modernizálása A magánberuházás nagy növekedése következtében - 1961-re elérte az 1970-re kitűzött értéketaz 1961-1962 közötti időszakban a bruttó nemzeti termék növekedési üteme évi 9% volt, majd a tervperiódus első három évében átlagosan évi 11%. A gazdasági tanács arra a következtetésre jutott, hogy több tervet kell elkészíteni a változások korrigálására. 1975-ig még négy tervet készítettek el Az 1965-1973 között kidolgozott gazdasági-társadalmi tervek főbb jellemzői: Megnevezés Középtávú Gazdasági és Új gazdasági és Alapvető gazdasági terv társadalmi társadalmi

gazdasági fejlesztési terv fejlesztési terv társadalmi és fejlesztési terv Publikálás 1965. január 1967. március 1970. április 1973. február Sato Sato Tanaka 1964-68 1967-71 1970-75 1973-77 1960-64 11,3 1962-64 10 1965-69 12,7 1968-72 dátuma A terv Sato jóváhagyásakor hatalmon lévő kormány Tervperiódus (pénzügyi évek) Gazdasági 10,4 növekedési ütem (%) A terv előtti periódusban A tervezett 8,1 8,2 10,6 9,4 A 10,6 10,9 5,9 4,2 Alkalmazott Ökonometriai Ökonometriai Ökonometriai Ökonometriai módszer modell modell modell modell Általános célok Egyensúlytalan- Egyenletes ságok arányos stacioner nemzetközi kiküszöbölése gazdasági gazdasági együttműködés tervperiódusban ténylegesen elért és Jóléti társadalom, Nemzeti jólét, növekedés Megnevezés növekedés támogatása Középtávú Gazdasági és Új gazdasági és Alapvető gazdasági terv társadalmi

társadalmi gazdasági fejlesztési terv fejlesztési terv társadalmi és fejlesztési terv Főbb Az alacsony Árak gazdaságpolitikai termelékenységű stabilizációja, célkitűzések gazdasági szektorok modernizálása, a hatékonyság munkaerő javítása, hatékony társadalmi Gazdasági Kényelmes a hatékonyság környezet javítása megteremtése, nemzetközi stabil és a szempontból, kényelmes élet árstabilitás biztosítása, árak felhasználása, az fejlődés biztosítása, stabilizációja, életkörülmények társadalmi nemzetközi fejlődés együttműködés előmozdítása minőségi javítása előmozdítása, egy támogatása megfelelő gazdasági növekedés fenntartása Forrás: Gazdaságirányítás és tervezés japán módra El lehet mondani, hogy a japán gazdaságpolitika jól kombinálta a behozatal csökkentő, ugyanakkor a gazdasági növekedést visszafogó szigorú monetáris politikát a beruházás-

és exportösztönzés eszközeivel. Az ország iparszerkezetének átalakulásával új termékek jelentek meg, az importált modern technológiák alkalmazásával pedig helyettesítették a behozatal egy részét. Amaya Naohiro szerint az új ipari struktúra kialakítása a következőket igényli: - a tercier szektor bővítése és a fogyasztási iparcikkeket előállító vállalatok fejlesztése - robot üzemeltetésű vállalatok kifejlesztése a nyersanyagok feldolgozására - a fejlett technológiájú összeszerelő vállalatok maradéktalan kiszolgálása - a technológiai forradalom végrehajtása az orvosi és az oktatási szektorban - a „ tudás intenzív iparágakkal ” kapcsolatos egyéb fejlesztések Olajválság Japán energiaszükségletének 90%-át az olajból állította elő, és ráadásul ez szinte kizárólag a Közel-Keletről származott. 1973 Október 16-án 6 középkeleti olajtermelő ország bejelentette, hogy 21%-al növeli az olaj

árát, és október 20-án felfüggesztették az olaj szállítását azoknak az országoknak, amelyek Izraelt támogatták. Japánban a fogyasztói árak hirtelen magasra szöktek, közel 29%-os inflációs rátát mértek. A gazdasági ellátásban, különösen a közszükségleti fogyasztási cikkek vonatkozásában komoly nehézségek mutatkoztak. A nagyvárosok utcáin hosszú sorokban vártak az emberek, először csak fűtőolajra, majd toalettpapírra, tisztítószerekre, cukorra, sóra és így tovább. 1973 Március 10-én a Gazdasági Tervezési Hivatal új árszabályozási osztálya egy törvényjavaslatot dolgozott ki: „Ideiglenes intézkedések törvénye a napi létszükségleti cikkek piacra hozatalára és a piacról való kivonására” Ez új joggal ruházta fel a kormányt az árak ellenőrzésre. Ezek után még két törvényt is elfogadtak Ezek : „ Szükségintézkedések a nép megélhetésének stabilizálására” és a „ Benzinkínálat és a

benzinkereslet normalizálása” Újra a fejlődés útján Tanaka kormányzásának a végére az ország egyre gyakrabban találkozott a gazdasági ellenőrzés és gazdasági rendőrség kifejezésével. Ezeket az amerikai megszállás óta nem hallották. Eközben a gyors gazdasági növekedés újabb globális problémákat vetett fel Ilyenek például: - a környezetei ártalmak mellett elmaradtak az állami beruházások - a vidék elnéptelenedett - a nagyvárosok túlzsúfoltakká váltak Ezek a társadalmi-gazdasági körülmények előzték meg a Nemzetközi Kereskedelmi és Ipari Minisztérium bejelentését a „ tervorientált piacgazdaságú rendszerről” A 70-es évek második felében kidolgozott tervek célkitűzéseit a következő módon akarták megvalósítani: - prioritást adni olyan energiapolitikának, amely hosszú távon csökkenti az olajtól való függőséget - hazai keresletorientált gazdasági növekedési pályára történő

átállás, ami elősegíti a japán emberek életének minőségi javulását és a harmonikus együttműködést a nemzetközi piacokon - új tipusu japán jóléti társadalom megteremtését 1979-től kezdődően felgyorsult mind a reál-, mind a pénzügyi folyamatok liberalizációja, és a gazdasági folyamotokban egyre inkább a pénzfolyamatok lesznek meghatározóvá. Az 1975-től kidolgozott társadalmi-gazdsági tervek főbb jellemzői: Megnevezés Gazdasági terv 1970-es az Új 7 éves gazdasági Perspektíva évek és társadalmi terv második felére és útmutatók a gazdaságra és társadalomra a 80-as években Publikálás dátuma 1976. május 1979. augusztus 1983. augusztus Ohira Nakasone 1976-80 1979-85 1983-90 Gazdasági növekedési 1971-75 5,1 1974-78 A terv jóváhagyásakor Miki hatalmon lévő kormány Tervperiódus (pénzügyi évek) 4 - ütem (%) a terv előtti periódusban Tervezett A 6 fölött 5,7 tervperiódusban 1976-78

5,7 4 - - ténylegesen elért Alkalmazott módszer Ökonometreiai modell Ökonometreiai modell Ökonometreiai modell Általános célok Gazdagabb élet stabil nemzeti Stabil realizálása növekedési Kreatív és és pályára való átállás. A társadalomépítése gazdasági nemzeti élet minőségi Gazdag fejlődés biztosítása stabil javítása. A nemzetközi életkörülmények gazdasági fejlődésének elősegítése közösség biztosítása. Megnevezés Gazdasági terv 1970-es az Új 7 éves gazdasági Perspektíva évek és társadalmi terv második felére és útmutatók a gazdaságra és társadalomra a 80-as években Főbb Stabil árak és teljes Teljes gazdaságpolitikai foglakoztatás célkitűzések biztosítása. Stabilizált nemzeti foglakoztatás, Teljes árak stabilizációja, a elérése életkörülmények életkörülmények megteremtése. világgazdasági stabilizációja és Közigazgatási a A pénzügyi és

reform világgazdaság és az végrehajtása. A emberiség típusú Új gazdasági növekedés fejlődésének elősegítése. támogatása Gazdasági előkészítése az ipari Gazdasági és és élet árstabilizáció. biztosítása és kedvező gazdagítása. fejlődés foglakoztatás biztonság biztonság hosszú távú további és egy struktúra fejlődés finomításával. A fejlődés alapjainak a megalapozása. Állami magánszektor megteremtése. pénzügyek életképességének újragondolása és új növelése. Nemzetközi monetáris politika együttműködés bevezetése. fokozása. Forrás: Gazdaságirányítás és tervezés japán módra A megerősödő fejlődés fölös kapacitásokat eredményezett és ez tőkefelesleghez vezetett. A Japán bankok nemzetközi hitelezéseiket bővítették, de Japán közvetlen beruházásai külföldön is nőttek. A szigetország vállalatai külföldre kívánták helyezni a magas nyersanyag- és

energiaigényű és a környezetet szennyező tevékenységeket A működő tőke legnagyobb része az Egyesült-Államok irányába ment. Ez elsősorban a szolgáltató szférába és az elektronikai iparba és az autóiparba irányult. A szigetország lakói egyre nagyobb mértékben utaztak külföldre, ezért Japán nyitottabbá vált a világ felé. A nyolcvanas évek végére a „buborékgazdaság” hátterében a tőkefelesleg, tőkeáramlás és a pénzkínálat növekedése áll. A részvényárak nagyon gyorsan emelkedtek, ezért sokan fektettek be részvényekbe a megtérülésben reménykedve. Ez újabb lökést adott a buboréknak A bankok is nagy hitelkihelyezéseket tettek, mivel ők is bíztak a megtérülésben, a hitelek után pedig igen nagy volt a kereslet. A vállalatok felújították a berendezéseiket, befektettek, fejlesztették a technológiájukat, és ez még nagyobb növekedéshez vezetett. De ez a buborék már nem nőhetett tovább és 1990 végén

kipukkant. 1991-ben csökkentek a részvényárak, az ingatlanárak, csökkent a pénzkínálat és a beruházásokat is csökkenteni kellett. Mivel csökkent a pénzkínálat, a pénzfelesleg, ezért a befektetendő tőke is kevesebb volt. Ha azt nézzük hogy a munkabérek is megemelkedtek, és a fejlesztésekhez is nagy tőke kell, akkor rájövünk, hogy nagy tőkebefektetést kellett volna tenni, ami a tőkekínálat csökkenésével szintén csökkent. A megtakarítási- és befektetési hányadok alakulását a következő ábra is jól szemlélteti. Év Megtakarítás/GDP Beruházás/GDP Japán USA Japán USA 1960 32,8 23,2 32,4 18,4 1970 40,2 18 39,1 17,9 1975 32,8 17,8 32,8 17 1980 31,3 18,4 32,2 18,9 1985 31,1 16,1 28,5 19,2 1990 34,4 14,6 33 16 1991 34,5 14,8 32 15,3 Forrás: Ferber, 1995, 44.o Míg a gazdasági növekedés 1990-ig 4-5% volt, addig 1992-ben már csak 1%-ra csökkent vissza. A gazdasági növekedést az is lassítja

hogy a népesség növekedése is lelassult, és a munkaórák száma is csökkent. De a lassulás nem csak ezeknek a tényezőknek köszönhető Ugyanis befolyásoló tényező még az oktatási rendszer és a kutatás-fejlesztési program minősége is. Oktatási rendszerükben a tanulók főként lexikális tudást kapnak, és nagyon sokáig csak az írásjelek elsajátításával foglalkoznak, mivel ez a legnehezebb. Ezeket 12 évig tanulják Nagy erőfeszítéssel tanulnak, hogy bejussanak a legjobb elemi iskolába, utána a legjobb középiskolába, majd a legjobb egyetemekre, hiszen csak ekkor kaphatják meg a legjobb állásokat. A sok tanulás mellett nem tudják megtanulni a tanulás igazi értékét, az önfejlesztést A kreativitásra nincsenek ráutalva. Ez a fejlesztések, találmányok átvételénél is dominál Tehát a találmányokat átveszik és ők már csak továbbfejlesztik, de nem ők találnak ki új dolgokat. Mindez a 2000-res években már megtörni

látszik, amikor már ipari parkokat hoznak létre és Saját találmányok is megszületnek. Elsősorban a környezetszennyezési problémákat javítják ezekkel az újdonságokkal Nagy újítások lennének a közlekedésben a napellemes autók továbbfejlesztése, bár ez gyökeresen felforgatná a világot, mivel az olajtermelő országoknak nagy összegek esnének ki a zsebükből. Összegzés A Távol-Kelet országainak történelme még közös vonásokat tartalmaz, de később fokozatosan elválnak a kultúrák, és ez hatással van a gazdaságra is. Az országok nagy részében az állami beavatkozás nagyon erős, de néhol ez visszafogó tényező (Pl. Kína), DE van ahol pont ez a jó megoldás ( Japán és a polgári Dél-Korea). Az ázsiai országok közül egyet különösen érdemes kiemelni a gazdasági fejlődése szempontjából. Sokan „japán csodá”-nak is nevezik Ezt az országot a természet igen keményen sújtotta, mert természeti kincsekben is igen

keveset adott, ráadásul a katasztrófákkal még tovább nehezítette a helyzetet. Erre a világháború pusztításai is csak rásegítettek De ez a nép olyan erős és racionális gondolkodású, hogy a többszöri visszafogásokat is túl lépte, sőt a világ legfejlettebb országaihoz tartozik, amiért akárkitől megilleti a dicséret. Forrásmunkák: - J. Ciepielewski, I Kostrowicka, Z Landau, J Tomaszewski: A világ gazdaságtörténete a XIX. és a XX Században - Szekeres József: A japán csoda közelről - Móczár József: Gazdaságirányítás és tervezés Japán módra - Marosi : A japán vállatok vezetése és szervezése. - : Összehasonlító gazdaságtan