Politics | Higher education » A politológia alapjai

A politológia alapjai A politika fogalma: érdekek által vezérelt akaratok harcának a megjelenése. A politikai-hatalmi intézményesültség a gazdaságba zártan a gazdasági folyamatoknak alárendelten töltötte be gazdaságszervező és politikai funkcióit. A politika összetevő mozzanatai: érdek, akarat, hatalom A politikai tevékenység fogalma hatalmi viszonyokhoz kötődik, elsősorban az államhatalomhoz, az állami tevékenység befolyásolásához , az állami ügyekben való részvételhez. A politika a hatalom megszerzésére irányuló tevékenység Valamely osztály, réteg érdekeinek érvényesítése mások érdekeivel szemben. A politika érdekvezérelt akarati tevékenység és társadalmi viszony. A politikai tevékenység célja a társadalmi reprodukciót vezérlő hatalom megszerzése, illetve megtartása. A politikai tevékenység lényege : érdek-, akarat- és hatalom. A politikai tevékenység középpontjában a hatalom ill a közhatalmat

megtestesítő államhatalom megszerzése, a hatalom birtoklása és felhasználása áll. A politika, mint tevékenység, viszony és tartalom: Érdek meghatározottság, az akarati tartalom és a hatalomra irányultság elválaszthatatlanul jelenik meg. A politika és a politikai tevékenységek un. Relációs kategóriák, mivel eleve másokkal közösen, másokkal szemben végzett cselekvések, amelyek speciális viszonyokat teremtenek a politika alanyai között. Az érdek, az akarati és a hatalmi mozzanatok együttese nem politikai tartalmú tevékenységeket és viszonyokat átpolitizálhatja. A politika alanyai: 1. politikai névtelenek (nem képesek saját alapvető érdekeik felismerésére és megfogalmazására, nem vesznek részt választásokon) 2. politikától elforduló passzívak ( politikától tudatosan távol maradó csalódottak, határozott vélemény, de cselekvően nem kapcsolódnak be a politikai életbe) 3. politikailag aktív ( (erős közéleti

elkötelezettség, határozott célképzet, egyértelmű politikai világkép jellemzi) 4. hivatásos politikusok (politikai aktivisták, a szakértők akik a politikából élnek) A politikai alrendszer logikája: A kormány/ellenzék a politikai rendszer központi értékduálja. A kormánypárt vezetői , képviselői, sajtója előtt úgy merülnek fel a döntések alternatívái hogy kormányon maradnak-e a jövőben, ha ezt vagy azt az alternatívát támogatják. Az ellenzéki politikusok előtt viszont a továbbra is ellenzékben maradni vagy kormányra kerülni értékduál szelektálja a lehetséges döntési alternatívákat. A politika és a közigazgatás elkülönülése. A politika és a közigazgatás közé csúszik így a joganyag és csak ezen keresztül közeledik a két szféra. A jogilag egyre hermetikusabban szabályozott közigazgatást így elsősorban a jogos/jogtalan orientálja, éppúgy, mint a hagyományos jogterületeken működő bírói jogalkalmazást.

Bináris logika és politikai alrendszer: A kormányra jutni/ellenzékbe menni elmélet határozza meg a politika résztvevőinek cselekvéseit, döntéseit. Az állam ezt a bináris struktúrát szervezetileg markánsság teszi a mindenkori kormánypárt és ellenzéki pártok cselekvési területének pontos elhatárolásával. Másrészt az állam szervezeti rendszere összefog politikai rendszerekhez nem tartozó részeket is pl. közigazgatás A kormánypárt politikusainak hozzájutását a közigazgatáshoz meghatározott korlátok közé szorítja és a joganyag közvetítéséhez köti. Bináris logika és pártfejlődés: Az értelmiségi kommunikációba közvetlenül beágyozott politikai artikuláció kiszakadása, ennek az össz társadalom többi rétegére, osztályaira való kiterjedésére és a politikai artikuláció ideológiai közvetítettségi alapozódására. A/ Honirácior pártok Művelt polgárság, földbirtokosok körében alakult ki. Laza

eszmeközösségek voltak, parlamenten belül szerveződtek, ad hoc tömörülések. Diffúz, közvetlen és rögzített élményanyag mozgatta ezt a típust. B/ Szervezett tömegpártok Az úriember politikust elszakítva közvetlen környezetébe való beágyazottságától a centralizált pártok vezérkaraihoz kötötték egyre inkább a pártkompetíció hatása alá kerültek. A politikai artikuláció generalizált és rendszerezett ideológiai tételrendszerekre történő alapozása. C/ Kompetitív pártok Elszakadás eredeti bázisuktól, s olyan politikai programok kialakítása, amely az egész társadalomból valószínűvé teszi a atagok és szavazók megnyerését. Tömegsajtó kiterjesztése A politikai intézményrendszer kapcsolódási pontjai Az állami szervezetrendszer belső kettészakadását a kompetitív politikai logika hatására egyrészt a közigazgatás egyre hermetikusabb jogi szabályozás alákerülése másrészt. Egy-egy állami szervezetben ugyanis

két különböző logika és motiváció szerint tevékenykedők vannak összefogva. (közigazgatási dolgozók – politikusok) A politika közigazgatás felé kapcsolódása a jog felé való kapcsolódását is jelenti. Különbség a közigazgatás és a bírói kar között a bírói szervezetrendszer esetében szervezeti összekapcsoltság nincs a politikus réteg és a bírák között. A politikai intézményrendszer számára elsősorban az ideológiai transzformáció közvetíti a tudomány eredményeit. Az ideológiai és a politika közötti kapcsolatrendszert nagymértékben módosította az utóbbi évtizedekben a bináris logika domináló helyzetbe kerülése. A politikai rendszer és működése A társadalom politikai rendszere és a politikai élet folyamatai a társadalom egyik alaprészét alkotják .A társadalom egésze által ellátott négy fő funkció (a reprodukciós, az adaptációs, a célkitűző és az integrációs funkció) A politikai rendszer mint

a társadalom egyik funkcionális alrendszere, elsődleges funkcióként látja el a társadalom vezérlését, a kitűzött célok alapján való irányítását. A politikai rendszerhez különbözö strukturális alrendszerek tartoznak pl. politikai pártok, érdekszövetségek, állami intézménye. A politikai rendszer a célkidolgozó és célkitűző, irányító funkciót elsődleges ellátó alrendszer. A politikai rendszer funkciói Inputok a környezetből a politikai rendszer felé Követelések 1. Javakra és szolgáltatásokra (munkabér, oktatási rendszer, utak, közl Hálózat) 2. Magatartások szabályozásra (közbiztonság, munkaszerződések szabályozása) 3. a politikai réletben való részvétel (választójog, tüntetési szabadság) 34 Szimboliku követelések (politikai szimbolumok megjelenése) Támogatások Anyagi támogatások (adók befizetése) 2. Törvények betartása 3 Részvétel a politikai életben (szavazás, gyűlés) 4. A hatóságok felé

tisztelet Outputok (döntések és politikai akciók) a politikai rendszer felől 1. Elvonások (adófizetésre kötelezés) 2. Magatartások szabályozása 3 A javak és szolgáltatások elosztása 4. Szimbolikus teljesítmények (politikai nyilatkozatok, szimbólumok megjelenítése) I. Input (politikai) funkciók 1 A politikai szocializáció és toborzás 2 az érdekek kifejezése a./intézményesített érdekcsoportok által(törvényhozás) b/ nem testületi érdekkifejezés útján (rokonsági) c./ törvényen kívüli eszközökkel (felkelés) d/testületi érdekcsoportok útján (szakszervezet) 3. Az érdekek csoportosítása 4 Politikai kommunikáció II. Output (állami) funkciók 1 Szabályozás, szabályalkotás (képviseleti, önkormányzati szervek) 2. Szabályalkalmazás, a meghozott szabályok végrehajtása 3 A szabályok alapján való itélkezés A politikai rendszer innovációja és tanulási képessége 1. az érdekek és követelések kifejezése a politikai

rendszeren belül 2. a különböző érdekek csoportosítása és kombinálása úgy, hogy politikai javaslatokká változzanak 3. a politikai javaslatok átváltoztatása irányadó-hatalmi szabályokká 4. az általános szabályok specifikus esetekre alkalmazása 5. egyedi döntések hozatala az általános szabályok alapján Érték fogalma, funkciói Az értékek rendszert alkotnak és az egyes társadalmi alrendszerekhez kötődnek pl. politikai érték, erkölcsi érték, vallási, jogi tudományos Az érték választáson alapul, tudatosan előnyben részesítünk valamit, valamivel szemben. Az értékek pozitív-negatív értékkategória-párokban fejezhetők ki. A maguk elvont szintjén kizárják egymást, összeegyeztethetetlenek. A demokrácia párja a diktatúra Az értékek funkciói többrétűek, együttesen érvényesülnek. A/ Az értékek magatartás-befolyásolók, meghatározzák az egyén viselkedését. B/ Az értékek értékmérők, melyek alapján

értékeljük mások viselkedését. C/ az értékek integrálják azokat az egyéneket akik bizonyos értékeket választanak és részesítenek előnyben más értékeket elfogadó csoportokkal szemben. D/ Az értékeknek életminőséget meghatározó funkciójuk van, egy adott társadalomban a domináns értékrendszer meghatározza az egyének mindennapi életének jellegét. Politikai értékrendszer-politikai értékek A politikai értékek a politikailag tételezett alapvető társadalmi értékekből vezethetők le.A politikai szféra értékrendszerében természetesen élnek és hatnak a korábbi nemzedékek által elfogadott állandósuló értékek . Az egyes társadalmi alrendszerekhez relatíve elkülönült értékszférák kötődnek. A politikai szféra alapértékei történetileg kialakult objektivációk, viszonylag állandó tartalmi összetevőik mellet koronként, társadalmi formációnként változó, pontosuló elemek is találhatók benne. Az alapértékek

alapvetően meghatározzák egy adott társadalom politikai rendszerét és annak minőségét. Elsődleges politikai értékek a demokráciában 1. szabadság- hatalmi önkény, 2 egyenlőség-politikai egyenlőtlenség, 3. demokrácia-diktatúra, 4 igazságosságigazságtalanság, 5 humanizmus-embertelen politika, 6 béke-háború, 7 természetes emberi környezet-szennyezett környezet Politikai szabadság legfontosabb relációi: a./ egyének egymás közötti viszonya, b/ egyének viszonya közösségeikhez, c./ politikai közösségek egymás közötti kapcsolata, d/ egyének és a politikai közösségek viszonya az állami hatalom szerveihez, e./ egyének és politikai közösségek viszonya a saját és a nem saját politikai szervezeteihez, f./ a politikai szervezetek viszonya az állami hatalom szerveihez, g./ államok viszonya egymáshoz Egyenlőségértékek 1.gazdasági-tulajdonosi, 2 politikai állampolgári, 3 jogi, 4 kulturális, 5. oktatási, 6 nemzeti-etnikai, 7

vallási-felekezeti, 8 államok egyenlősége A demokrácia mint politikai érték A demokrácia, mint a szabadság és a politikai egyenlőség együttes érvényesülését biztosító hatalmi berendezkedés. Az igazságosság mint politikai érték A politikai igazságosság értékelési alapja, mércéje: a hatalom demokratikus berendezkedése A politikai igazságosság mértéke a hatalom demokratikus tartalma, a szabadság és egyenlőség értékeinek érvényesülése. A humanizmus értéke Emberközpontú politika, követelménye az emberi élet, az emberi szabadság, méltóság védelme, az ember maga az érték. Béke mint politikai érték A béke a háborúval szemben tételezett politikai érték Leszármaztatott demokratikus politikai értékek 1. A politikai életben való részvétel szabadsága, 2. Az irányítók, vezetők, a képviselők felválthatósága, 3 A nyilvános politizálás és a politikai nyilvánosság, 4. A politikai közösségek

szerveződésének biztosítása, 5. Az önkormányzat mint politikai érték, 6 A hatalom osztottsága, 7 a politikai szféra sokféle tolerálása, 8. Politikai biztonság és a politikai megbízhatóság, 9 Politikai szolidaritás, 10. A kollektivitás és a közösségei elkötelezettség, 11 Politikaihatalmi stabilitás megteremtése és megőrzése, 12 Demokratikus politikai kultúra 13 Autonómia és szuverenitás A politikai hatalom és társadalmi alapja A hatalom társadalmi viszony, társadalmi relációkban működik és nyilvánul meg. A hatalmi relációk személyek közötti, valamint csoportok és szervezetek közötti viszonyok és a hatalom ezen viszonyok hierarchikus rendszerében intézményesül. A politikai hatalom társadalmi alapja és célja : a javak elosztása során keletkező konfliktusok megoldása, a javak elosztási rendjének meghatározása, a társadalom irányításának megvalósítása. A politikai hatalom akarati tartalmú viszony, mivel

résztvevői érdekeik által meghatározott személyek, csoportok, rétegek és szervezett politikai erők, akik érdekeik által meghatározott akaratukat – akár mások ellenállásának legyőzésén keresztül is – kívánják érvényesíteni. A politikai hatalom akaratérvényesítő tevékenység, döntések formájávban jelenik meg. A döntéshozók döntéseikkel mások magatartását befolyásolják, választható alternatíváikat szűkítik, vagy egyetlen a döntésben meghatározott alternatíva megvalósítását írják elő és kényszerítik ki .A politikai hatalom irányított befolyásolás, meghatározott cél elérésére irányul szankció kilátásba helyezésével és ha kell igénybevételével. A politikai hatalom lényege: érdek- és akaratérvényesítő képesség a döntések birtoklása révén. A hatalomfelfogások főbb típusai 1. Misztifikált hatalom Azok az elméletek tartoznak, amelyek a hatalmat irracionális, misztikus, definiálhatatlan

jelenségnek tartják. 2 Behaviorális hatalomfelfogás Sajátos viselkedési módnak tartja, amely valaki másnak a viselkedését előidézi, amit anélkül nem tenne meg. A viselkedése idézi elő B viselkedését, A viselkedése nélkül B nem viselkedne úgy, ahogyan viselkedik. 3 Teleologikus, finalista felfogás. A hatalom célra irányultságát hangsúlyozza A hatalom valamilyen cél elérésére a megvalósítására irányuló tevékenység 4. Instrumentális hatalomfelfogás A hatalmat különleges eszköznek tartja. A hatalom az erőszak alkalmazásának lehetősége, a befolyásolás különleges eszköze 5. Strukturalista hatalomfelfogás Hatalom = viszony. A hatalom mint sajátos viszony alapja a rendszert alkotó elemek elválása és az elvált elemek között sajátos strukturális viszony, hatalmi viszony létrejötte. Kormányzók és kormányzottak szétválása 6 A hatalom egyenlő befolyás vagy uralom A hatalom lényegét a befolyásoló képességben

látják.A befolyásolás tudatos és szándékolthatás és eredmény elérése, míg a hatalom magában foglalja a nem szándékolt, nem tudatos ráhatást is.Karizmatikus uralom hiten alapul, tradicionális uralom régi szokásokon alapul elfogadják az uralkodó hatalmát. A legális uralom alapja az embereknek az a meggyőződése, hogy a szervezett hatalom a alapja a racionális hatalmi rendszer, amely racionális szabályokon rendezi a hatalmi viszonyokat. 7. A hatalom lényege a döntések birtoklása E nézet alapja az, hogy az érdekérvényesítés, az akaratérvényesítés, valamilyen cél elérése a politikai rendszerben döntéseken keresztül valósul meg .Aki a döntéseket ténylegesen meghozza annak van hatalma A hatalom forrásai és eszközformái 1. a nyers erőszak és annak tényleges alkalmazása, 2. az erőszak és a büntető szankciók kilátásba helyezése tényleges érvényesítés nélkül is 3. a félelem, főleg a kollektív félelem az erőszak

a büntető szankciók érvényesítésétől, ami akkor s funkcionál, ha már hiányzik az erőszak vagy böntető szankciók alkalmazásának képessége vagy lehetősége 3. a normatív szankció és a szabály elfogadásából eredő meggyőződés, 4. a szervezeti nyomás mint elkülönült és intézményesült dologi erő hat a szervezeti hierarchiába belépett, betagolódott személyek felé, 5. a politikai hatalom forrása a demokratikus felhatalmazás, ami szabályozott és korlátozott döntési jogot biztosít, képviselteti és átruházott hatáskörben 6. hatalmi forrás és eszköz az információ intézményes birtoklása és az információs többlet 7. főleg az interperszonális és az informális dimenzióban érvényesülő hatalmi forrás és eszköz az intellektuális fölény, a több és a nagyobb szakmai tudás és ennek elismerése, respektálása 8. a politikai szférában is fontos hatalmi forrás és eszköz a pénz, a vagyon, a javak feletti

rendelkezés 9. sajátos hatalmi forrás a hiány, hiánygazdaságban a hiánycikkek, a javak elosztása feletti rendelkezés 10. nem politikai jellegűek, valakinek a szeretete, barátság, lojalitás, hűség A legitimáció fogalmi köre, szociológiai átértelmezése Legitim egy uralom, ha azt az adott társadalom elfogadja. Racionális-legális uralom elfogadása a szabályzatokkal rögzített eljárásokban való hitben gyökerezik, amely áthatja az állami tevékenység minden részletét. A tradicionális legitimáció a „mindig is így levő” szentségében való hit által elfogadtatja a fennálló hatalmi gépezetet. A karizmatikus legitimáció a hatalomgyakorlók elhivatottságán és az elhivatottságot lehetővé tevő sajátos személyes képességen nyugszik. A neokorporativizmus, amelyben a politikai pártokon, választásokon és parlamentes nyugvó akaratképzés rovására az érdekképviseletei szerveken alapuló, egyfajta „másodlagos” politikai

rendszer alakul ki egyes országokban A neokorporativizmus intézményrendszere nélkülözi az univerzális legitimitást, amit a nyilvános parlamenti rendszer fórumai élveznek. Habermas legitimációs tematikája A korábbi elkülönült ideológiákkal biztosított elfogadást a termelőerők robbanásszerű fejlődésére való utalás váltja fel mint legitimációs alap. A nyugati társadalmak tagjainak többsége élvezi a fogyasztás növelésének örömét, így lemondanak a fönnálló hatalom megkérdőjelezéséről. Az államot a jóléti minimum garantálása, a bevétel és a munkahelye stabilitásának igérete legitimálja. A fordulat együtt jár a tömegek depolitizálódásának követelményeivel, a politikai nyilvánosság is funkciótlan lesz. A váalsztások, a parlament és a politikai nyilvánosságlegitimáló funkcióját egyre inkább átveszi a termelőerővé váló tudomány. Legitimitás azt jelenti, hogy egy politikai rendszernek az az igénye,

hogy helyesnek és jogosnak ismerjék el, megfelelő megokolásokkal alá van támasztva. Legitimitás egy politikai rendszer elismerésére méltóságát jelenti. Ez a felfogás nem engedi meg kitágítani az elismerésre méltóságot egyszerű „elfogássá”. A hatalmi döntéseket ettől kezdve csak az legitimálja, ha olyan eljáráson keresztül jönnek létre, amelyben meghatározott formális feltételek megvalósulnak. Az ellenzéki pártok intézményesítésével és választásokra, parlamentekre épülő strukturájával formálni és tartós folyamattá tudta alakítani a legitimáció megszerzését. Claus Offe: A legitimitás helyett tömeglojalitás Egy politikai formáció tartósan nem tud fennmaradni, amennyiben az adott társadalom nem támogatja vagy legalább nem tűri el. Csak legitim, azaz kifejezett konszenzuson alapuló politikai rendszer lehet stabil. A tömeglojalitás a működő politikai hatalom mechanizmusai által létrehozott termék. Három

mechanizmusa van 1. A fönnálló rendszerrel összeegyeztethetetlen igényeket kizárja a politikai döntések befolyásolásából 2. A tömegkommunikáción keresztül a fönnálló politikai rendszer elfogadása. 3 az egyén szocializálódása A sztálini hatalomgyakorlás legitimációs érvei Lenini érvek :1. Az állam és a osztályok elhalása felé irányítják az emberi társadalmat 2. A munkásosztály átmenetileg uralkodó osztállyá válva létrehozza az osztály nélküli társadalmat. 3 A munkásosztály e küldetését csak élcsapatán keresztül képes betölteni 4. Az élcsapat a társadalmat a jövő irányába vezesse. Sztálin az előző érveket megtartotta, de az élcsapat helyébe saját személyét állította. 1 az államhatalmat a társadalom különféle akarataira kell visszavezetni 2 azonban a társadalom heterogén csoportokból, rétegekből áll, 3. és a társdalom általános érdekei, a közjó mindig kompromisszumokból jöhet létre, 4.

ezért van szükség az egyesületi, gyülekezése és szólásszabadsági jogokra, és ezeket fogják össze a szemben álló politikai pártok, 5. periodikusan ismétlődő választásokra visszavezetett államhatalom, amelynek útján a társadalom tagjai 6. létrehozzák a parlamentet, ahol végső soron kialakul az egységes államakarat 7. a kormány és vele az egész állami szervezetnek a parlament alá vetése teljesíti be ezt az érvrendszert. A modern pártok kialakulása A modern pártok a XIX. És a XX Században alakultak ki, viszonylag későn váltak a politikai élet szereplőivé. A párt a demokrácia érvényesítése érdekében kialakítja hivatalos apparátusát, ami viszont lehetetleníti a demokráciát. Szakadék a cselekvő kisebbség és a passzív többség között. A pártapparátus tagjai ragaszkodnak poziciójukhoz a jobb életfeltételek miatt. A pártok néhány évtized alatt a politikai élet főszereplőivé váltak. Ennek oka az általános

választási jog kiszélesítése A pártok a politikát kivitték a parlamentből az „utcára” A párt pozitív szerepet csak akkor tölt be, ha nyitott alulról és oldalról jövő nyomások iránt, ha nyitottsága megszűnik a kkor a bürokratikus centralizmus hatja át a párt működését. A párt alakulás legtorzabb formája pedig, amikor a párt totalitariánus pártként kezd működni. Ez a párt monopolizálja a hatalmat, kiiktatja az ellenfeleket a politikai életből, így megszűnnek a párt politikai funkciói. A pars pro toto elve Minden párt csak a társadalom egy részét képviseli soha nem az egészet. A pars pro toto elve azt jelenti, hogy a párt ugyan a részt képviseli, de az egészre kíván hatni. Kiemeli a párt „politikai” kategória , mert nem az egyetemesség, a köz, az állami egész szerepét tölti be.A pártok nem egyetlen politikai részterület befolyásolására vagy feladat és cél megvalósítására kapnak felhatalmazást a

választóiktól, hanem minden fontos társadalmi szférára. A pártoknak a társadalom minden fontos területére vonatkozóan kell hogy legyen programszerű célkitűzése, ez különbözteti meg az érdekszervezetektől. A modern politikai pártok történeti típusai és alakváltozásai Honorációr Képviselők pártja Tömegpárt. Világnézeti párt Programpárt Érdekpárt Baloldali, jobboldali és centrumpárt , Osztálypárt Területi párt. Alkotmányos és forradalmi pártok Kormány és ellenzéki párt Parlamenti párt Rugalmas és merev párt. Gyűjtő párt Protopártok a modern pártok előpártjai, korai formái. Ide tartoznak a a horoácior pártok, laikus politikusokból éss, akik a politikáért élnek. Tipikus előpárt a hivatásos politikusok és parlamenti képviselők pártja. Protopártnak tekinthetők az ad hoc választási pártok Szervezett párt a modern pártok első igazi formája állandó szervezettel rendelkező, országos érhálózatot

kiépítő apparátusát állandósító szervezett pártok. Elsősorban baloldali-szocialista, szociáldemokrata Tömegpárt részben a szervezett pártokkal együtt alakultak ki. A politikai névtelenek tömegét megszervezte, új politizálási eszközöket vitt a politikai életbe. Elsősorban a munkásosztály és a parasztság tagjait ragadja meg. Catch all pártok legfontosabb feladattá a választók megnyerése vált a pártok programjukkal lehetőleg minden réteget megszólítottak, valamit igértek. A párttagság, a tömegpárt jelentősége háttérbe szorult. A szavazói tömegpárt a gyűjtőpárt a versengő néppárt a legjelentősebb forma és alakváltozást hozta a pártok életében a II. világháború után. a modern pártok legtöbbje átalakult versengő néppárttá, szavazókat toborzó tömegpárttá. Totalitariánus pártok két fő típusa a bolsevik típusú kommunista párt és a fasiszta párt. A bolsevik típusú kommunista pártok azonos

ideológiát valók emberek összessége, élcsapat. A munkásosztály, a társadalom főlé helyezi magát A párthoz tartozás külön érdem. A modern pártok jellemzői, funkciói 1. a pártok nem állami szervek, az állami szervezeti rendszeren kívül jönnek létre. 2 A pártok nem rendelkeznek közhatalmi jogosítványokkal 3. A pártoknak önkéntes alapon szervezett és nyilvántartott tagságuk van 4 a pártok tevékenysége, belső felépítése és szervezete, működésének jellege és területe jogilag nem szabályozott. 5 a pártoknak általuk kidolgozott saját programjuk van 6 a pártoknak jelöltés listaállítási joguk van az országos és a helyi állami-képviseleti választásokon 7 a modern pártok szervezett pártok (pártvezetés, párt apparátus, szakértők tanácsadók, párttagság) 8. a modern pártokra a a stabilitás jellemző 9 a pártok célja a politikai halom megszerzése, megtartása befolyásolása 10. a modern pártok többfunkciós

szervezetek A modern pártok funkciói 1. legfontosabb a nyilvános és szabályozott versengés a hatalomért 2. a politikai vezetők toborzása, kiválasztása, szelektálása és felkészítése, képviselőjelöltek állítása 3. az érdekek integrálása és képviselete 4 a pártok közvetítő funkciója 5. a pártok kormányzati funkciója 6 politikai döntési funkció 7 választási funkció 8. közvéleményt befolyásoló és politikai információs funkció 9 politikai szocializációs funkció 10. nemzetközi funkció Pártrendszerek és annak típusai I. Pártok száma alapján: 1 egypártrendszerek 2 Kétpártrendszerek 3. Többpártrendszerek 4 Sokpártrendszerek II A párt és az állami szervek egymáshoz való viszonya alapján 1. Államközpontú politikai rendszerek pártrendszerei 2. A modern pártelvű politikai rendszerekben működő pártrendszerek 3 a pártközpontú politikai rendszerek pártrendszerei III. a hatalom birtoklásának módja alapján 1.

Monopolisztikus vagy totlitariánis pártrendszerek 2 Hegemonisztikus pártrendszerek 3. Pluralista-versengő pártrendszerek IV. A pártrendszerek koncentráltsága alapján 1. Dekoncentrált, versengő többpártrendszerek 2 Koncentrált, versengő kétpártrendszerek 3. Koncentrált egypártrendrendszerek Belső struktúra alapján 1. Merev kétpártrendszerek 2 rugalmas kétpártrendszerek 3 Áltöbbpártrendszerek 4 Valódi többpártrendszerek Pártrendszerek koncentráltsága és polarizáltsága alapján A/Nem versengő pártrendszerek 1. Egypártrendszerek, amelyek belső hatalmi szervezetük alapján lehetnek – totális, - autoriter,- pragmatikus 2. Hegemón pártrendszerek, amelyek lehetnek – ideologikus,- pragmatikus B/ Versengő pártrendszerek 1. Predominás 2 Kétpárti 3. Mérsékelten pluralista 4 Szélsőségesen pluralista C/ Atomizált pártrendszerek