Economic subjects | Finances » Andrejcsik Éva - Szociális korporatív rendszerek

Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Kar Gazdálkodási szak Vállalkozási szakirány Összehasonlító gazdaságtan házidolgozat Szociális korporatív rendszerek Múcsony, 2003. december 27 Andrejcsik Éva KGT II. évfolyam Levelező tagozat 2003/2004 tanév I. félév „C” csoport 1 Tartalomjegyzék A jóléti állam . 3 A jóléti állam modelljei . 4 A liberális jóléti állam modellje. 5 A korporatív jóléti állam modellje . 5 A szociáldemokrata jóléti állam modellje . 6 Esping-Andersen három jóléti rezsimjének jellemzői . 7 Irodalomjegyzék.9 2 A jóléti állam Az első jóléti rendszerek Nyugat-, illetve Közép-Európában, valamint a nem európai angolszász országokban jöttek létre. A második világháború után a kelet-európai szocialista országok – köztük Magyarország – szintén kiépítettek egy a demokratikus kapitalista rendszerek megoldásaihoz sokban hasonlító intézményrendszert, amely a

transzformációs időszak jóléti politikáit is jelentősen meghatározza. A jóléti állam nem az egy főre jutó nemzeti jövedelem bizonyos szintjét, hanem az állami beavatkozás speciális területeit, formáit, intézményi rendszerét jelenti. A jóléti államon belül akkor beszélhetünk az árutermelés világának elhagyásáról, ha a juttatások univerzális jogosultság szerint járnak, illetve ha valaki a piac közbejötte nélkül is fenntarthatja magát. A szociálpolitikában ez viszonylag új jelenség A modern jóléti állam kezdete a múlt század végén Bismarck, a német „vaskancellár” kormányzása alatt bevezetett kötelező munkásbiztosítási törvényekben jelölhető meg. Briggs (angol történész) meghatározásában a „jóléti állam olyan állam, amelyben a szervezett kormányzati hatalom tudatosan kerül alkalmazásra (a politikán és az adminisztráción keresztül), abból a célból, hogy a piaci erők játékát módosítsák

legalább három szempontból: – először is abban az értelemben, hogy az egyéneknek és a családoknak egy minimális jövedelmet garantálnak, amely független munkájuk vagy tulajdonuk piaci értékétől; – másodszor oly módon, hogy leszűkítik a gazdasági bizonytalanság mértékét, lehetővé téve az egyének és családok számára bizonyos társadalmi kockázatok (például betegség és munkanélküliség) kezelését, amelyek személyes és családi krízishelyzetek forrását jelentenék; – harmadrészt úgy, hogy státustól s osztály-hovatartozástól függetlenül bizonyos kiválasztott szolgáltatások esetében a lehető legmagasabb szintű ellátást biztosítják minden állampolgár számára.” (Briggs 1961) A jóléti állam értelmezése a neki tulajdonított funkciók szerint lehet a piaci jövedelmek újraelosztásának rendszere, ahol a redisztribúció a demokratikus szabályoknak alávetett, ám érdekcsoportok és nyomásgyakorló csoportok

által alakított játékszabályok szerint működtetett állami kényszer útján valósul meg. A jóléti állam keretei között megvalósuló redisztribúciós folyamatok módszertani individualizmusra épülő értelmezését képviseli a közösségi választások elmélete, amely azt állítja, hogy a többségi elv és a reprezentatív 3 demokrácia szükségszerűen vezet kikényszerített transzferekhez az egyes társadalmi csoportok között, és e transzferek, valamint a közkiadások „túlburjánzásra” hajlamosak a „tökéletlen politikai piac” keretei között meghozott kollektív döntések mellett. A közösségi választások elmélete az érdekcsoportok (érdekcsoport: a társadalom valamely részének képviseli az érdekeit) politikaformáló szerepét hangsúlyozza: míg a gazdasági és társadalmi változások kihatnak a jóléti klientúra erőforrásainak és jóléti kiadások iránti keresletének alakulására, a demokratikus politikai

intézmények elősegítik a csoportérdekek realizálását. A specializáció és a munkamegosztás csökkenti az osztályszerű csoportok szervezeti potenciálját, más metszetek mentén viszont többé-kevésbé homogén érdekcsoportok kialakulását segíti elő. Ezek a folyamatok növelik a jóléti kiadások iránti keresletet A másik oldalon viszont a pártok, amik a választói támogatottság maximalizálására törekszenek vagy politikai vállalkozókként megszervezik a nagy látens csoportokat vagy a szóban forgó csoportok keresik meg a pártokat saját érdekeik érvényesítésének szándékával, hogy nyomást gyakoroljanak a döntéshozókra. A közösségi választások elméletére építve jóléti állam szempontjából megkülönböztethetünk az életciklust követő és biztosítási redisztribúciót (ez egy adott egyén vagy háztartás jövedelmének „kisimítását” jelenti), a vertikális redisztribúciót (amely nem egyéb, mint a magasabb

jövedelműektől az alacsonyabb jövedelműek felé irányuló újraelosztás), a széles körű horizontális redisztribúciót (tehát az alapvető osztályok – mint például a munkásság és a tőkés tulajdonosok – közötti újraelosztást), valamint a fragmentált horizontális redisztribúciót (különböző érdekeltségek mentén szerveződött szűk érdekcsoportok). Bár a közösségi választások elméletének képviselői többnyire ez utóbbi típusra, a „fragmentált horizontális” redisztribúció jelentőségére hívják fel a figyelmet a jóléti állam esetében, az ilyen jellegű redisztribúció valóságos szerepének mértéke tisztázásra szorul. A létező jóléti programokban a redisztribúció fent megkülönböztetett formái többnyire együttesen érvényesülnek: a társadalombiztosítási programok például azáltal, hogy a hozzájárulások esetében nem diszkriminálnak az egyéni kockázatok között és a juttatások

meghatározásában gyakran alkalmaznak degresszív kulcsokat, lényegében kombinálják egymással a biztosítási, a vertikális és a horizontális redisztribúciót. A jóléti állam modelljei A jóléti megoldásokat osztályozhatjuk abból a szempontból, hogy mennyire teszik lehetővé a kilépést az árutermelésből. Első megközelítésben három jóléti rezsimet lehet elkülöníteni: a 4 liberális, a korporatív és a szociáldemokrata jóléti modelleket. A modellek intézményi megoldásaikat röviden felvázoljuk. A liberális jóléti állam modellje • Szerény teljesítményű, nem jövedelemarányos társadalombiztosítás és javarészt jövedelemvizsgálathoz kötött juttatások. • A juttatások az alacsony jövedelmű néposztályokra irányulnak, javarészt a munkásosztály eltartottjaira. • A szolgáltatások nyújtásában és az ellátásban az állam ösztönzi a piac közreműködését, akár passzív módon, mint pl. a minimumszintek

garantálásával, akár pedig aktív módon, mint pl. az igénybevétel anyagi támogatásával • Mindenféle szociális reformot erőteljesen korlátozó jellegű, a munkaetikára hivatkozó retorika kísér. • A szociálpolitikától befolyásolt társadalmi rétegződés a szegénység viszonylag egyenlő megoszlását éri el a munkásosztály ellátottjai között, míg a nagy többséget képező középosztály juttatásban részesülő tagjai között piaci differenciálás észlelhető. A két nagy osztály között politikai dualitássá merevednek a különbségek. • Az árutermelésen kívül értékesülő javak köre minimális. A korporatív jóléti állam modellje • Foglalkozási csoportok – köztisztviselők, közalkalmazottak és mások – szerint megoszló, jövedelemarányos társadalombiztosítási rendszerek. A szociálpolitika így státuskülönbségek szerint működik. • A szolgáltatások nyújtása terén és az ellátásban a piacnak nincs

szerepe, a magánbiztosítás formái jelentéktelenek. • Fontos az egyházi szerepvállalás, ami a család tradicionális formáit erősíti. • A szubszidiaritás elve érvényesül. • A társadalmi rétegződésnek az a rendezőelve, hogy a társadalombiztosítás juttassa érvényre a piacon kialakuló, meglévő státus- és osztálykülönbségeket. • Az árutermelésen kívüli mechanizmusok szerepe csekély. 5 Bővebben: A jóléti államnak ezt a modelljét konzervatív jóléti rezsimnek is szokták nevezni. A konzervatív rezsimekben a közösségi jóléti programok jóval kiterjedtebbek és magasabb juttatást biztosítanak, mint a liberális jóléti államban, és ezért a magánbiztosítás és a munkahelyi programok szerepe inkább marginális. Az ilyen rendszerben a társadalombiztosítás játssza a központi szerepet, ahol a jogosultságok a foglalkozás, a társadalmi státus szerint erősen differenciáltak, és ezért az alacsonyabb

jövedelműek javára történő újraelosztás csak korlátozottan valósul meg. Ez a differenciálás megmutatkozik abban is, hogy a kötelező biztosítási programok gyakran az egyes foglalkozási csoportok szerint szegregáltak, és ezeket korporatív alapú, a munkáltatók és a munkavállalók képviselőiből álló önkormányzati testületek adminisztrálják. Továbbá, a konzervatív rezsimekben az adókból finanszírozott jóléti programokban az egyházak részvétele is jelentős. A konzervatív ideológiai örökséget és a kereszténydemokrata ihletésű jólétiállam-felfogást tükrözi a családnak szánt speciális szerep is a jövedelemfenntartásban, amely a tradicionális egykeresős családmodellnek felel meg. Ezért a szolgáltatások, különösen azok, amelyek lehetővé tennék a nők munkerőpiacra való belépését, alulfejlettek. A konzervatív jóléti állam így alapvetően a „passzív” pénzbeli transzferekkel és a családfenntartók

munkaerő-piaci pozíciójának védelmével avatkozik be a piac működésébe. Esping-Andersen a kontinentális európai jóléti államok csoportjában – többek között Németországban, Ausztriában, Franciaországban és Olaszországban – véli felfedezni a konzervatív rezsim intézményi jegyeit. A szociáldemokrata jóléti állam modellje • Meghatározóak az univerzális jellegű, jövedelemarányos társadalombiztosítási juttatások. • A juttatások vonzóak a középosztály számára is, de nincs különbség a munkásosztály, a szegények és a középosztály jogosultságai között. • A szolgáltatások nyújtásában és az ellátásban az állam nemigen hagy helyet a piaci mechanizmusoknak. • A társadalombiztosítás a teljes foglalkoztatás garanciája mellett működik. Emellett az anyaság terheit is társadalmasítják. • A jóléti juttatások által keltett egyenlőtlenségek kiegyenlítik a piaci egyenlőtlenségeket. • Az anyagi javak

és szolgáltatások jó része az árutermelés körén kívül értékesül. 6 Esping-Andersen három jóléti rezsimjének jellemzői Jóléti rezsim Liberális– reziduális Konzervatív Szociáldemokrata Szociális jogok alapja Rászorultság Osztály és státus Alanyi, állampolgári Szervezési elv Segélyezés és jelentős rész magánbiztosítás Társadalombiztosítás Állampolgári garanciák és társadalombiztosítás Adminisztráció A központi és helyi Korporatív alapú állam önkormányzat kombinációja és a piac Állami Jelentős Korlátozott Kicsi A Jelentős magánbiztosítás szerepe Korlátozott Kicsi A jövedelemigazoláshoz kötött juttatások szerepe Jelentős Korlátozott Kicsi A szolgáltatások szerepe a jóléti programokon belül Korlátozott Korlátozott Jelentős A teljes Kicsi foglalkoztatásra irányuló politikák szerepe Korlátozott Jelentős A redisztribúció mértéke Alacsony Közepes Jelentős

A jóléti intézmények szerepe Piackorrigáló Státus konzerváló Egyenlősítő A piac szerepe a jóléti szektorban 7 Társadalmi jelleg A társadalom kettészakadása Család és egyház Középosztályos A szegénység mértéke Magas Mérsékelt Alacsony Példák Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália Ausztria, Francia-ország, Skandináv államok Németország, (elsősorban Olaszország Svédország) 8 Irodalomjegyzék 1. Balogh István – Szocializmus, árutermelés, történetiség Budapest, Magvető Kiadó 1987 2. Bányai Mária – Politikai gazdaságtani alapismeretek Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 1969 3. Berend T Iván – A szocialista gazdaság fejlődése Magyarországon 1945-1975. Budapest, Kossuth Kiadó 1979 4. IIKonnyik – A szocialista gazdaság és működésének mechanizmusa Budapest, Kossuth Könyvkiadó 1977 5. Schmidt Péter – Szocializmus és államiság Budapest, Kossuth Könykiadó 1984 9