Politics | Higher education » Dr. Paczolay Péter - A politikatudomány kialakulása

VÁSÁRHELYI EMILIA H-1029 Budapest, Ördögárok u.43 Tel./fax: (36-1) 176-8880 ÁLLAMTAN Dr. Paczolay Péter: A politikatudomány kialakulása 1. BEVEZETÉS A könyv célja: a politikatudomány kialakulásának a politikaelmélet története főbb fejlődéstendenciáin keresztül való bemutatása. A politikaelmélet a politikai jelenségeket, folyamatokat leíró és magyarázó, viszonylag koherens elmélet. A politikaelmélet története nem azonos: - az államelmélet történetével - a politikai filozófia történetével - a poltikai eszmék történetével. Politikaelmélet (mint ahogy a szekularizált filozófiai és tudományos gondolkodás) először a göröknél alakult ki. Oka: a görög polisz a földek

kettős, magán- és köztulajdonán épült fel A polisz kereteinek felbomlásával eltűnt a klasszikus politikaelmélet is. A politikatudomány elmélete csak a XIX. sz végén, a XX sz-ban jött létre Oka: a modern állam igényelte a politikai döntések szakszerű előkészítését, a várható következményekkel való előzetes kalkulálás lehetőségét. Először az USÁ-ban nyerte el e tudomány a modern társadalomtudományok státuszát, majd a II. vh után - az amerikai politológia hatására - terjedt el a világon 1.1 A POLITIKAELMÉLET TÖRTÉNETE, MINT A POLTIKATUDOMÁNY DISZCIPLÍNÁJA A politikaelmélet története - helye: a politikaelmélet a politológián belül helyezkedik el - szerepe: a politikaelmélet egy fejlődésben lévő diszciplína, melyet a tudomány története legalizál - funkciója - normatív funkció: a demokratikus értékrend kontinuitását és diszkontinuitását mutatja meg; ezeket az eszmékben és intézményekben megjelenő

értékeket közvetíti a mai politikatudományi elméletképzés felé - metodikai funkció: a módszertani-elméleti alapú sikarek és kudarcok bemutatásával segíti az elméletképzést - szubsztantív funkció: a szubsztanciális problémák megoldásainka történetét mutatja meg, ezzel hozzásegít a problémák tudatosításához és lehetséges megoldásaik megtalálásához Ezekből a funkciókból mit vállal fel ez a kötet a magyar politikatudomány számára? - normatíve: - áttekinti a politikum és elméletének változásait az ókortól a kifejlett polgári demokráciáig - felvállalja a nugat-európai demokratikus tradíció értékeinek közvetítését - metodikailag - Karl Mannheim: Az ideológia és utópia c. művében alkalmazott megkülönböztetés szerint - a partikulárissal szemben totális ideológiafogalom, ami azt jelenti, hogy: - a politikaelmélet nem egy meghatározott társadalmi-politikai csoport elleplező hazugsága, hanem 2 - a

gondolkodás léthezkötött, inadekvát, transzcendentáló gondolkodás - a totális ideológiafogalmon belül - az ideológia értékelő felfogása és nem - az ideológia értékmentes-általános értelmezése - szubsztantíve - a szubsztanciális problémák és megoldásaik történetileg változóak és nem - a korok országok felett létezőek típusai. A kötet három fő szempontja - normatíve: a nyugat-európai demokratikus tradíció tanulságai a mai demokratizálási törekvések, reformok számára - metodikailag: a politika tudományos, elméleti szintű vizsgálatának megalapozása - szubsztantíve: a klasszikus problémák és megoldások mai relevanciája mellett korhozkötöttségük és napjaink problémáitól eltérő voltuk tudatosítása. 1.2 A POLITIKAELMÉLET-TÖRTÉNET DILEMMÁI Elsődleges feladatok - a poltikaelmélet tárgyának megjelölése és elhatárolása a rokon diszciplínáktól - az elmélettörténet-írás módszertani kérdéseinek

feldolgozása. Figyelembe kell venni - a szemantikai nehézségeket - az elmélettörténet-írás hagyományai, elnevezései, módszerei nemzetenként igen erősen eltrének egymástól - a történelmi korszakokat - különbséget kell tenni a múlt és a jelen tudományrendszere között - korábbi korok műfajai eltérnek a jelen tudományos felosztásától David Easton: The political System (1953) - régebben a poltikaelmélet a politikai élet valamennyi jelenségével foglalkozott - súlyos szakadás ment végbe az empirikus politikai kutatás és a politikaelmélet között - céltalannak ítélte az olyan eszmetörténetet, melynek célja a történeti megértés és nem az újjáalkotás. Easton végkövetkeztetése nem helyes. Félreértelmezi a század első felében született nagy történti munkáinak szerepét és jellegét. Sabine-t is bírálja, holott Sabine 1937-ben, először megjelent műve pl határozott állásfoglalás a liberális demokrácia elvei és

intézményei mellett. John Dunn 1968-ban megjelent tanulmánya - a politikaelmélet-történetírás "sótlan" - oka az eszmetörténet hagyományos műfajaiban keresendő - nagy gondolkodókat hasonlítanak össze egymással - alapvető fogalmakat vezetnek végig századokon - kiemelkedő gondolkodók életművét elemzik bibliográfiákban - formális filozófiai elemzést nyújtanak nagy gondolkodók egy-egy elméletéről - Dunn szerint ezekben a műfajokban nem születhetnek kiemelkedő és értékes művek - két tényező előtérbe helyezése elengedhetetlen - a cselekvés - a nyelv vizsgálata Quentin Skinner: A nagy szövegek jelentéktelensége (1968) Megkérdőjelezi a textualista (vagy internalista) és a kontextualista (vagy externalista) megközelítést. - a textualista megközelítés kritikája - egyedi gondolkodókra összpontosít - valamely eszme fejlődésének útját követi végig - adott gondolkodótól csak később kikristályosodott tant kérnek

számon - a kontextualista megközelítés kritikája - a cselekvés és a környezet viszonyában nem differenciál kellően - nem ismeri el az eszme önálló létét, hanem feloldja környezetében Alternatív metodológiai javaslatok 3 - az értelmezésben az szerző intencióira kell helyezni a hangsúlyt - nem kizárólag a szövegekre és a "nagy művekre" kell összpontosítani - gyümölcsöző lehet a szerző szellemi világának, egyéb nézeteinek megismerése - hamis beállítás az ún. örök problémákat keresni - kérdés - a klasszikus szövegeket csak történeti érdekességként kezeljük-e (német historicizmus)? - a kommentátor alkotóan használja-e fel a szövegeket (pozitivista filozófia)? A "New History" irányzat - uralkodóvá vált az angolszász országokban - Mo-n megindult részletes feldolgozása - a feldolgozás tanulságai - az elmélettörténet feladata - ismertetés - megértés - magyarázat. 2. AZ ANTIKVITÁS

Általánosságban Az ókori Kelet államai: különféle fejlettségi fokon álló, eltérő berendezkedésű népcsoportok hódítás által összekapcsolt laza egységei (birodalmak). Itt az állam elkülönült a közösségektől Az ázsiai magaskultűrákban már megtalálhatók a politikai gondolkodás differenciálódásának kezdetei, de politikaelméletről még nem beszélhetünk. A görögség történelme másképpen alakul: - a magántulajdon szoros kapcsolatban áll a közösséggel - a magántulajdon megszerzésének feltétele: a közösséghez való tartozás - a társadalmi élet differenciálódása - a poliszok kifejlődése - Spárta: egyenlő földtulajdon, oligarchikus államrendszer - Athén: rabszolgatartó demokrácia - lakossága: szabad polgárok, rabszolgák, idegenek - demokrácia: csaka szabad athéni polgárokra korlátozódott 2.1 A POLITIKAELMÉLET SZÜLETÉSE A közügyekben való részvétel szükségessé tette az ékesszólás (retorika) és a

vitatkozás (erisztika) művészetének fejlesztését. Ezt az igényt fejlesztették ki a szofisták Prótagorász (Kr.e 480-410) - a nevelés célja az, hogy az embert rávezesse a legcélszerűbb cselekvésre családja és állama érdekében - a fejlődés három szakasza - az emberek megismerték a kézművesség és a földművesség mesterségét - városokba egyesültek - Zeusz elküldte Hermészt, hogy vigye el az embereknek a becsületérzést (aidósz) és az igazságot (diké) - a politika abban különbözik a többi mesterségtől, hogy - más mesterségek megoszlanak az emberek között - az államügyekben valamennyi polgárnak részt kell vennie Kr.e V sz politikaelmélet szempontjából jelentős fordulata - az érdeklődés a politika, mint a tudomány tárgya felé fordult - az attikai bölcselet már nem a természet, hanem a társadalom és az ember iránt érdeklődött - megvalósult az egyén és a közösség bizonyos fokú elkülönülése. Szókratész (Kr.e

469-390) - Platón tanítója - filozófiájának középpontjában a tudás állt 4 - nem azonosult a radikális demokrácia intézményeivel és a démosz uralmával - állameszménye: vezetésre csak a legnagyobb tudással rendelkező bölcsek alkalmasak - a törvények tiszteletben tartását minden körülmények között kötelezőnek tartotta - az egyént alávetette az államnak - az állampolgári kötelességek etikai megalapozását adta - ugyanakkor azt is mondta, hogy biztonságban csak az élhet, aki visszahúzódik az államügyektől. 2.2 PLATÓN (Kre 427-347) Platón alkotja meg az első koherens, írásban is ránkmaradt politikaelméletet. Politikaelmélettel kapcsolatos három műve: Az állam, Az államférfi, Törvények. Platón: Az állam - kivezető út: ha filozófusok kerülnek uralomra - igazságoság (dikaioszüné): - Thraszümakhosz, s az általa képviselt szofista álláspont: igazságos az, ami az erőseeb érdekét szolgálja - ezzel szállt

vitába Platón - Platón konstrukciójának alapja: az állam és a lélek analógiája (az államban és az emberben ugyanazok a lelki formák és hajlamok találhatók) - az állam (mint a lélek) három részből áll - vezetők - lélekrészük . erényük - katonák - lélekrészük az indulat - erényük a bátorság - iparosok, földművesek - lélekrészük: a vágyakozás - erényük: a józan mértéktartás - feladatuk: a társadalom számára szükséges javak megtermelése - a föld is három részből áll - a törvények is három csoportba tartoznak - mind az államot, mind a lélek három különböző részét átfogó negyedik erény: az igazságosság - akkor valósul meg, ha a természet szerinti egyes részek a maguk dolgát végzik - uralkodnak és szolgálnak egymásnak - ha megvalósul - boldog a népréteg - boldog az egész állam - megvalósul az állam létének célja - az ideális állam - királyság (ha egy vezetésre alkalmas férfi akad) -

arisztokrácia (ha több vezetésre alkalmas férfi akad) - hibás államformák - timokrácia: ha a hatalom az őrök kezébe kerül, s a bölcsek nem lehetnek vezetők - oligarchia: a gazdagok lesznek a vezetők - demokrácia: Platón szerint egyenlő az anarchiával, a kiporciózott egyenlősdivel - türannisz: túlságos szabadság következménye a legbőszebb szolgaság - az élet legfőbb tudománya a jó és rossz közötti választás (helyesen választva lehet az ember a legboldogabb) Platón: Az államférfi A mű három fő témája - az abszolutista uralom igazolása - az államtudomány meghatározása - a jog szerepének értékelése. A mű lényege 5 - az igazi uralkodó belátással és szakértelemmel a lehető legigazságosabban irányítja, őrzi és neveli az állam polgárait - az igazi uralkodó hatalma korlátlan - az igazi állam osztályzásának két kritériuma - az uralmon lévők száma alapján - a törvények betartására alapján - államtípusok

- királyság: az uralkodó nem a tudás, hanem a törvények alapján uralkodik - türannisz: fenti királyság önkényes változata - arisztokrácia, vagy oligarchia: kevesek uralma - demokrácia: tömegek uralma, mely lehet - törvényes - törvénytelen. Platón: Törvények - az állam vezetését a jogra bízza - az uralkodóvá váló jog forrása nem az emberi, hanem az isteni törvényhozás - az isteni törvényhozási alapelvek - a belátás - a józan mértéktartás - az igazságosság - a bátorság - elítéli - a túlzott parancsuralmon alapuló alkotmányokat - a teljes szabadságon alapuló alkotmányokat - az összetett állam egyesíti - a szabadságot - az értelmet - az egyetértést - vegyes alkotmány: a monarchia és a demokrácia vegyítése Platón politikaelméletének jelentősége Kiindulópontja: a társadalom nem egyének halmaza, hanem meghatározott helyzetű és funkciójú osztályokból áll, melyek a munkamegosztás miatt kölcsönösen egymásra

vannak utalva az egész harmonikus működése érdekében. A városállamok két alapvető részre, gazdagokra és szegényekre oszlanak, s ezek kibékíthetetlenek egymással, ezért a magántulajdon eltörlése, de legalábbis erőteljes korlátozása elkerülhetetlen. Az államformák leírásánál valós tapasztalatokból indult ki, s kereste a társadalmi fejlődés törvényszerűségeit. Kialakította az ideális állam modelljét, mely a tudáson és az intellektuson, mint legfőbb értéken alapszik. 2.3 ARISZTOTELÉSZ (Kre 384-322) - Platón tanítványa - maga is alakított egy iskolát (Lükeion) - Nagy Sándor nevelője - ő is a politikai berendezkedés jobbátételére törekszik, de a politikai ideálok megfogalmazását empírikus kutatással köti össze - 158 görög állam alkotmányát írja le - történeti módszerrel - elemző módszerrel - összehasonlító módszerrel - tudományok rendszere Arisztotelész szerint - elméleti tudományok (pl. fizika) -

gyakorlati tudományok (pl. politika, etika) - alkotó tudományok (pl. művészetek) 6 - társadalombölcseleti fő műve a "Politika" - az állam javának gyarapítása és megőrzáse nagyobb és tükéletesebb teljesítmány, mint az egyéni - a legmagasabbrendű életforma az elmélkedés - nem a munkamegosztásból vezeti le az államot, hanem azt természetszerűnek tartja - az állam különböző közösségek kialakulása és egyesülése útján jött létre - férfi és nő - úr és szolga - háznép - falu - városállam - az állam létrejöttének célja: maga az élet; az állam fennmaradásának célja: a boldog élet - az ember embernek való alárendeltségét természetesnek tartja - az egyén úgy viszonylik az államhoz, mint rész az egészhez - akiben nincs meg az előrelátás képessége, s aki csak a parancs testi erővel való teljesítésére képes, az rabszolgaságra való - a társadalom nélkülözhetetlen elemei: a magántulajdon és a

család - államformák - királyság - legjobb államforma: a jó királyság - legrosszabb államforma: a türannisz - arisztokrácia - kevesen uralkodnak, s ők a legjobbak - oligarchiává szokott zülleni - politeia - amikor a nép gyakorolja a hatalmat a közjó érdekében - korcs formája a demokrácia - alkotmány: az a rend, amely a városállamban a vezetés kérdését szabályozza - milyen módon oszlik meg - ki gyakorolja a főhatalmat - mi a közösség célja - államszervezet - tanácskozó testület - hivatalnoki kar - igazságszolgáltatás 3. KÖZÉPKOR, RENESZÁNSZ, REFORMÁCIÓ Általánosságban - nem alakult ki politikaelmélet - politikai berendezkedése újszerű az antikvitáshoz képest - eltűnt a poliszt és a poliszpolgárt összefűző viszony - az állam funkcióit a földesurak szétaprózott hatalma vette át - közös az antikvitásban és a középkorban: a társadalmi és politikai közösség egybeesik - nem ismerték viszont az állam fogalmát

- nem ismerték a társadalom fogalmát - jellemző a keresztény szemlélet, melynek újdonságai - az emberiség egységének, egyetemes közösségének a tana - az állami-politikai szervezet és az egyházi szervezet szétválasztása - a világi és a lelki szféra szétválasztása - a személyes és közszabadság eszméjének kialakulása - a középkor politikai gondolkodóinak két fő kérdése 7 - a politikai hatalom és intézményi rendszer eredete és célja - a világi és egyházi hatalom viszonya - a középkor politikai elméletei kettéválaszthatók aszerint, hogy - a hatalmat felülről, Istentől származtatják-e (deszcendens teória, vagy teokratikus elmélet) - a hatalom forrásának a közösséget tartják-e (aszcendens teória) - az államfejlődés három szakasza - feudális - patrimoniális - állam - feudális viszony: földhasználat fejében személyes függőségi rendszer - rendi állam - rend: az azonos státusú, jogi helyzetű emberek

csoportja - a három középkori rend: papság, nemesség, polgárság - abszolutista állam - Anglia: a parlament vált a hatalom súlypontjává - Franciaország: a királyi hatalom központosítása, a rendek politikai szerepének elsorvasztása - Németország: a tartományi uralkodók megakadályozták a birodalmi szintű központosítást - a poltikai gondolkodás szorosan összefonódott a keresztény teológia és az etika tanaival. 3.1 A KERESZTÉNYSÉG POLITIKAI TANÍTÁSÁNAK KIBONTAKOZÁSA Philón (Kr.e 30- Kru 45 - a hellenizált zsidók legismertebb szerzője - sajátos filozófiát ötvözött - Platón - Posidonius - újpitagoreánusok - sztoikusok gondolataiból - zsidó törvényekből - a pátriárkák hagyományából - az államvzetéssel foglalkozó műve: "Az államférfi" - József ótestamentumi alakja az államférfi - megkülönbözteti - a világegyetem alkotmányát - az egyes poliszok alkotmányát - az egész természetnek a Logosz ad értelmet

- a királyság a legjobb államforma: a király egyesíti a demokrácia szellemét a királyság tényével Pál apostol - Rómaiaknak írt levél 2, 15: a kereszténység természetjogi felfogásának alapja - Filippieknek írt levél 3, 20: a "két város" elmélet alapja (a földi élethez való akalmazkodás és a mennyei haza reménye) Máté 22,21: - "adjátok meg a császárnak ami a császáré, és Istennek, ami az Istené!" Új felfogás - az egyetemes szeretet törvénye - elítélte az ember és ember közötti megkülönböztetést II. század - az egyház intézményesedése III. század - a kereszénység terjedése IV. század - a konstantini fordulat (313: milánói ediktum) - megindul az állam és az egyház összefonódása Szent Ambrus (334-397) - a császár is az egyház tagja, nem pedig fölöttese 8 Nagy Szent Leó (440-461) - a pápai teljhatalom tételét hirdette - ezt Róma városához kötötte - nézeteit tekintélyi alapon

kívánta ekfogadtatni (következmény: rövid ideig tartó egyházszakadás) Gelasius pápa (492-496) - két hatalom - egyházi - császári - mindkettő isteni eredetű - kölcsönös alárendeltség bizonyos kérdésekben - világi kérdésekben a császár ítél a püspök felett - lelki kérdésekben a császár a püspök joghatósága alá tartozik Szent Ágoston (354-430) - Hippo püspöke - új alapokra helyezte a poltikai és történelemfilozófiát - De Civitate Dei - a világi hatalom és a hit viszonya - az egyház és Róma sorsa nincs összekötve - a "két város" elmélet továbbfejlesztése - a városokat összefonódásuk miatt nehéz elkülöníteni egymástól - a történelmet egyenes vonalú fejlődésként értelmezi - a történelem nem más, mint a két város küzdelme - a két város csak az utolsó napon fog különválni - az állam nem eredendően rossz - a bűnbeesés következménye a rabszolgaság és a magántulajdon - az emberek

eredendően egyenlőek - a jog szükséges rossz - az államok fajtái - a regnum (zsarnokság) - respublica (szervezett, civilizált társadalom) - a földi állam megment az anarchiától - az igazságosság forrása és mértéke egyedül Isten. A korakeresztény egyházatyák államtana - a hatalom isteni eredetű - az állam célja az igazságosság megvalósítása 3.2 A KORAI KÖZÉPKOR POLITIKAI GONDOLKODÁSA Boethius (480-524) - a görög műveltséget latinra szándékozta átültetni - korai halála miatt csak Arisztotelész és Porphüriosz logikai műveit tudta csak lefordítani -a filozófia egyes tárgyai ("Szentháromságról") - elméleti (természetfilozófia, matematika, teológia) - gyakorlati (etika, politika, ökonómia) - "A filozófia vigasztalás" - az igazságosság csak a túlvilágon valósulhat meg - a lét és a boldogság biztosítéka: a Legfőbb Jó Iustinianus - kísérlet a Római Birodalom nagyságának a helyreállítására -

dekrétum: elismerte az egyház és a császárság elkülönített joghatóságát - majd visszatért a cezaropapizmus eszméjéhez Keletrómai Császárság (Bizánc) - eredetiséget, újdonságot nem mutat - teokratikus cezaropapizmus - a császár Istenhez hasonlatos 9 - a császár hitkérdésekben is döntött Nagy Szent Gergely (590-604) - az egyház szilárd alapját Nyugaton igyekezett megvetni - politikai tanítása (nagy Szent Leó és Gelasius pápákhoz hasonlóan) - a pápai hatalom Istentől ered - a pápai hatalom korlátlan Izidor, sevillai püspök (560-636) - az állam, az erőszak, a tulajdon és a rabszolgaság a bűnből erednek (Szent Ágoston) - az állam nemcsak büntetés, de a bűn jóvátételenek Isten által elrendelt útja Nagy Károly (768-814) - az egyházzal való szoros kapcsolat kiépítése - az adminisztratív szervezet kiépítése - teokratikus államberendezkedés - hitkérdésekbe nem avatkozott bele, de azt ő döntötte el, hogy az

egyházi határozatokból mi emelkedhet törvényerőre - a földön igyekezett megvalósítani Isten városát - a királyság és az egyház kölcsönös egymásrautaltsága Germán-teuton eredetű felfogás - az uralkodó nem áll a törvények fölött - a törvényeket az egész nép alkotja I. Miklós és II Hadrián pápák - a pápa az egész Föld fejedelme - a királyok a pápa alattvalói X. század - feudalizációs folyamat - politikai széttagolódás X-XII. század - mindkét hatalom a saját területén a legfőbb - mindkét hatalom független a másiktól - egyházi reformhullám - az egyház szemben állt az invesztitúrával - az egyház tiltakozott a simónia és az egyházi méltóságok megvásárlása ellen VII. Gergely pápa (1073-1085) - nyílt összecsapás: az invesztitúraharc - a pápák egyetemes hatalma az egyházi és a világi ügyekben - a pápa minden ember fölött áll - az elvek megvalósításának eszköze a jog - elveit ténylegesen meg akarta

valósítani - a pápának joga van a királyokat kiközösíteni Fleury-i Hugó - elítélte Gergely tanítását a királyság bűnös eredetéről - minden hatalom Istentől ered Petrus Crassus (világi publicista) - a koronát jogszerűen öröklő királytól nem lehet elvitatni királyságát Gratianus: Decretum - különböző szerzőktől származó idézeteket gyűjtött egybe - ez a kánonjog rendszerezésének legjobb műve 3.3 ARISZTOTELÉSZ RECEPCIÓ KELETEN ÉS NYUGATON A politikaelmélet középkori reneszánsza szervesen kapcsolódik az ókor örökségéhez, bár problémafelvetése attól különbözik. Az Arisztotelész-recepciót megelőző századok: - az elméletek teológiai-etikai megfogalmazásúak - Salisbury János: Polycraticus 10 - tartalmazza az arisztotelészi politikát még nem ismerő XII. sz politikai eszméit - átveszi Pál apostol gondolatát: az egyház test - rendszerré fejleszti ezt a gondolatot - olyan test, amelynek az isteni kegyelem

adott életet - a legnagyobb egységben létezik - a papság a lélek, a fejedelem a fej, a szenátus a szív, a katonák a kezek - eszménye: a közjó érdekében cselekvő közhatalom - a politikai-kormányzati viszonyok lényege: a kölcsönösség (kölcsönös jogok és kötelességek) - a kormányzati tevékenység mércéje: a törvények betartása - megkülönbözteti a fejedelmet és a zsarnokot - a zsarnokölés elmulasztása bűn - az antik kultúrális örökség három csatornán át jutott a középkori Európába - arab közvetítéssel - Bizáncon keresztül - közvetlen átmentéssel - 1260: Moerbeke-i Vilmos lefordította Arisztotelész: Politika c. művét - az egyetlen iszlám politikaelmélet - Ibn Khaldún (1332-1406) - Machiavelliéhez hasonló politikaelméletet alkotott - elődje és követője nem volt - "Világtörténet"-ének tárgya: az emberi civilizáció és a társadalom - módszertanának forradalmi újítása: az igaz és a hamis

megkülönböztetése - a megkülönböztetés alapja az ismeret, a tudás - az államiság öt fázisa - a győzelem (a királyi uralom megszerzése az alőző dinasztiától) - az egyeduralkodóvá válás - a kényelem, a pihenés és a korlátlan uralom ideje - a béke és az elégedettség időszaka - a pazarlás és a tékozlás időszaka - Aquinói Szent Tamás (1225-1274) - sajátos, nem mai értelemben vett politikatudományt dolgozott ki - felfogása több műből ismerhető meg - államelméletének kiindulópontja - a társadalom és a kormányzat léte természetes eredetű - az állam a bűnbeesés, az emberek romlottsága miatt szükséges - az állam célja ugyanaz, mint az emberé: az értelmes, erényes élet - az államot pozitív értékkel és erkölcsi tartalommal ruházza fel - a kormányzat és a hatalom emberi jogból ered - a hívők és a hitetlenek közötti megkülönböztetés az isteni jogon alapszik - az ember egyedi helyet foglal el a teremtés

hierarchiájában - az ember három rend alanya - az isteni jogé - az értelemé - a politikai hatalomé - létezhet szolgaság és polgári viszonyok az emberek között - a rabszolgaság természetellenes - a jogalkotás vagy az egész népet illeti, vagy a népről gondoskodó részét - az ember annyiban köteles a hatalomnak engedelmeskedni, amennyiben az megfelel az igazságosságnak - a zsarnokságnak szembe kell szegülni - ennek két módja - ha a zsarnokot a nép választotta, akkor joga van visszahívni 11 - ha felsőbb hatalom állította a királyt, akkor a népnek ahhoz kell fordulni - a kormányzás legjobb formája: az egyeduralom - a monarchia elfajulásának megelőzése érdekében biztosítékrendszert kell kiépíteni - a fejedelem hatalmát megköti a jog, és a nép által váalsztott tanácskozó testület (vegyes alkotmány) Bartolus da Sassoferato (1314-1357) - a perugai jogi egyetem tanára - különbséget tett aszerint, hogy - az állam csak de iure

ismeri el maga fölött a császárságot - vagy ténylegesen, de facto is - az általa kidolgozott jogi szuverenitás az egymással egységben létező államok szuverenitása. Páduai Marsilius (1270/80-1343) - "A béke védelmezője", 1324. - a társadalmi együttélés eszménye a béke - a mű három része - az emberi együttélés lényege és szabályai, az állam természete (Arisztotelész nyomán) - az állam funkciói: mezőgazdasági, kézműves, katonai, kereskedői, papi és uralkodói - a törvényhozó maga a nép (a polgárok összessége) - a politikai berendezkedés egészét a törvényhozó akarat alá helyezi - a jog az emberi akarat kifejeződése - az egyházszervezet - a papság léte független az általa hirdetett vallás igazságától - a papság az állam jólétének érdekét szolgálja - a fejtegetések eredményei 42 tételben William Occam (1290 k. - 1350 k) - elválasztotta a filozófiát és hitet - a hagyományos metafizika jó részét

a teológiába utalta - a világi és pápai hatalom viszonyával foglalkozott - kiindulópontja: az emberek szabadok - "Dialógus a tanítómester és tanítvány között a császári és pépai hatalomról" (1338-1343) - ellenzi a pápai abszolutizmust - a pápa nem avatkozhat be a világi hatalom dolgaiba - nominalista - az egyedit tartja létezőnek - az általánost fogalomnak - nem ismeri el az olyan szabály létét, mely minden körülmények között érvényes lenne az emberi viszonyokra - egyedül a kételkedésben volt biztos. Nicolaus Cusanus (1401-1464) - élete egy szakaszában a szélsőséges pápaellenes zsinati irányzat vezéregyénisége volt - a kormányzat alapja az egyetértés - az egyház fejének kiválasztása: isteni rendelés és a nép konsznezusa - az egyházszervezet alulról felfelé építkezik, a pápától függetlenül - elképzelései illúziónak bizonyultak - a pápai egyeduralom hívei közé szegődött. 3.4 Realizmus és utópia:

Machiavelli és Morus A reneszánsz az antikvitás újjászületésének gondolatára utal. Politikaelmélete földrajzilag az Itáliaifélszigethez kapcsolható A reneszánszban megjelenik a politikával való hivatásszerű foglalkozás A reneszánsz politikaelméletének két nagy alakja: Machiavelli és Morus. Machiavelli a hatalom birtoklásának a technikáját vizsgálja, Morus pedig az állam megszervezését. A reneszánsz politikaelméletének legnagyobb alakja Machiavelli, de csak kortásaival történő szembeállítása révén érthető meg. 12 Francesco Petrarca (1304-1374) - a nép kormányzását a családhoz hasonlítja - a béke híve - a politika egybefonódik nála a morállal - központi értéke a jóság - az ideális állam vezetője jó uralkodó - elmélete szöges ellentéte Machiavelliének. Colucci Salutati (1331-1406) - a politikai praxist az elmélet fölé helyezi - az uralkodó az állam legkiválóbb és legerényesebb férfiúja (ellentétben

Machiavelli felfogásával) - a zsarnok megölése nemcsak jog, de kötelesség is Aeneas Silvius Piccolomini (1405-1464) - "A Római Birodalom eredetéről és hatalmáról", 1464. - a XV.sz legteljesebb értekezése az állam lényegéről és a szuverenitás fogalmáról - több ponton előlegezi Machiavelli és Bodin gondolatait - az állam eredetét az emberi természetben keresi - a szuverenitás lényege teljhatalom - a nép a hatalmat a fejedelemre ruházta át, így a felkeléshez nincsen joga Niccoló Machiavelli (1469-1527) - "A fejedelem", 1513. - az egyeduralom két fajtája - örökletes - újkeletű - a kétfajta állami berendezkedés a politikai értelemben vett szabadság mértékében különbözik - ahol a szabadság nagyobb, könnyebb hatalomra kerülni, de nehezebb megtartani - ahol szabadság alig van, nehéz uralomra jutni, de könnyebb azt megtartani - a politika pontosan meghatározható törvények szerint alakul - vizsgálódásai a

"van" világára irányulnak és nem a "mi legyen", "hogyan kelleni cselekedni" - a fejedelemnek a politika öntörvényeit kell követnie ahhoz, hogy eredményes legyen - a cselekvés mércéje a végcél - a vallást a kormányzás hasznos eszközének tartja - szükségszerűnek tartja az erőszakot - a fejedelem leglényegesebb tulajdonsága a virtú birtoklása - a virtú a poltikai cselekvést tápláló erő - a virtú több, mint hatékony cselekvés - a virtú a változó helyzethez való alkalmazkodás képessége - a mű zárófejezete: a nemzeti állam patetikus hangon megfogalmazott programja - "Beszélgetések Titus Livius első tíz könyvéről" - a két mű ellentéte csak látszólagos, s nem lényegi - a "Fejedelem"-ben az egyszemélyes poltikai vezetés szabályait kutatja - a "Beszélgetések"-ben a kollektív vezetés kérdései izgatják - a köztársaság felsőbbrendűsége mellett érvel - a virtú

itt az egész nép tulajdonságaként jelenik meg - az állam és a jog: a társadalom önvédelme - az államformák változásának körforgása - választott uralom - az örökletessé válással züllésnek indul - a hatalom az arisztokrácia kezébe kerül - oligarchiává torzul - a kormányzás a nép kezébe kerül - zűrzavar és romlottság lesz úrrá - szükségessé válik egy erőskezű fejedelem. - poltikaelmélete a realizmus és az utópia sajátos keveréke 13 - politikai célkitűzése a szilárd, kiegyensúlyozott, szabad állam - két óriási jelentőségű lépése - a politika és a morál elválsztása - a politikai elmélet és gyakorlat összekapcsolása Morus Tamás (1478-1535) "Utópia", 1516. - a Sehol nevű sziget társadalmi berendezkedéséről szól - műfaja: dialógus - helyszíne: Morus antwerpeni háza - vendégül látja Csupatűz Rafaelt, aki beszámol Utópiában (Angliában) szerzett tapasztalatairól - a képzeletbeli utópiai

utazás elbeszélése a kommunisztikus, ideális állam leírása - a magánvagyon eltörlése - a munkakötelezettség - a termelési és elosztási elv - államberendezkedésének két alapelve - a polgárok egyenlősége - a magánérdeknek a közérdek alá helyezése. 3.5 AUTONÓM TÁRSADALOM - ABSZOLÚT ÁLLAM A reformáció Egyaránt szolgálta - az abszolút hatalom erősítését - az ellenállási jog fejlődését. Az új fejlődési tendenciák Angliában és Franciaországban eltérő módon jelentkeznek. Anglia: a központosítás nem számolta fel teljesen a rendek helyi önkormányzatát. Franciaország: egységes, centralizált államszervezetet alakított ki, helyi autonómiák nélkül. Anglia: a földrajzi védettség miatt nincs szükség nagy, állandó szárazföldi hadseregre. Franciaország: ennek létrehozása elengedhetetlen. Anglia: az abszolutizmus fénykorában sem épül ki széles körű adminisztráció. Franciaországban igen. A protestáns politikai

gondolkodás három szakasza: - Luther - a vallásnak a politikától való elzárkózása - az uralkodónak való ellenállás jogának tagadása - Kálvin - olyan államberendezkedést képzelt el és igyekezett megvalósítani, mely az egyház irányítása alatt áll - elismeri a zsarnokkal szembeni ellenállás, valamint a népforradalom jogosságát - a kálvinista radikális eszmék olyan talajra hullanak (Franciaország - hugenották, Skócia Knox), melyeken a fegyveres ellenállás eszméje rendszeres gyakorlattá válik A kor politikaelméletének sajátosságai: - Európa szinte valamennyi államában politikai jelentősége is lett annak, hogy ki milyen vallású - újra előtérbe kerül a világi és egyházi hatalom viszonyának kérdése - megoldás - hol egymásnak alárendelték őket - hol a kettő elválasztására törekedtek. Richard Hooker (1554-1600) "Az egyházpolitika törvényei" - a politikai társadalom létének az oka: az ember társas

természete - a politikai társadalom nem létezhet kormányzat nélkül - a kormányzat nem létezhet emberi törvények nélkül - az uralkodó hatalma három forrásból származhat - erőszakból (hódításból) 14 - Isten rendeléséből - az emberek megegyezéséből George Buchanan (1506-1582) - a "monarchomacha" irányzat képviselője - monarchomachák: Kálvin egyes utalásait fejlesztették rendszerré a zsarnokölésről és az ellenállási jogről - "A királyság joga Skóciában", 1567. - a közösségnek királyra szüksége van - az emberek a társas létet részesítik előnyben - az uralkodót szavazás útján kell kiválasztani - a királyok önkénye ellen törvényekkel kell védekezni - a törvényhozó maga a nép - a király felelős a közösségnek - a nép jogai elidegeníthetetlenek. Jean Bodin (1530-1596) Írásai az abszolút monarchia szükségességét támasztják alá. "Módszer a történelem könnyű

megértéséhez", 1566. - a tudomány három ága - Isten történetével foglalkozik - a természet történetével foglalkozik - az ember történetével foglalkozik - az emberi történelem megértének lépcsői - az emberi természet, önmagunk megismerése - a család vizsgálata - a társadalom és politika történetének vizsgálata "Hat könyv az államról", 1576. - ebben a művében fejti ki szuverenitás tanát - a szuverenitás egy közösségben az állampolgárok felett gyakorolt legmagasabb, abszolút és örökös hatalom - a szuverenitás kilenc jegye - a törvényhozó hatalom - a hadüzenet és a békekötés joga - a magasabb tisztviselők kinevezése - a legfőbb bírói fórum - a kegyelmezés - a hódolat fogadása - a pénzverés - a súlyok és mértékegységek megállapítása - az adókivetés - a legjobb korményforma: a monarchia - a királyi hatalom korlátai - a koronázási eskü - a párizsi parlament vétójoga - a bírói

függetlenség elve - az uralkodókat korlátozó elvek - az öröklés csak fiúágon lehetséges - a kincstár nem idegeníthető el - az uralkodónak tiszteletben kell tartania a természetjog szabályait - az uralkodó az isteni törvényekkel nem ellenkezhet. 4. A XVII-XVIII SZÁZAD POLITIKAI GONDOLKODÁSA 15 Az abszolutista államot Angliában és Franciaországabn forradalom révén számolták fel. A két forradalom eltérő jellegű, Angliában a rendek előjogainak védelme és a vallási vita állt előtérben. Franciaországban a rendek már modern képviseleti szervvé, nemzetgyűléssé alakulnak és a polgárságot nem vallási, hanem politikai eszmék vezetik a forradalomba. Franciaország a polgári politikai berendezkedés mintegy "laboratóriumává" vált. Anglia a békés változás képét mutatja. E korszakban alakult ki a polgári demokrácia berendezkedését jellemző parlamentarizmus és hatalommegosztás is. Az amerikai és a francia

forradalomban megjelenő polgári irányzatok gyökerei: - a liberalizmusé - a konzervativizmusé - a nacionalizmusé. A politikaelmélet szekularizálódik. 4.1 TERMÉSZETJOGI ÉS SZERZŐDÉSELMÉLETEK A monarchomachok két szerződése: - az Isten és a nép között - a nép és a király között. A szerződéselmélet a XVII. sz-ban bontakozott ki A szerződés két fajtája: - társulási szerződés (az emberek önként hozzák létre a szervezett társadalmat) - alávetési szerződés (a nép engedelmességet ígér, az uralkodó pedig jó kormányzást és biztonságot. A szerződéselmélete egészíti ki a természetjog koncepciója: - független erkölcsi rend létét tételezi fel - a XVII. sz-ban válik el a teológiától - Suareznél veszi kezdetét, majd Grotiusnál odáig jut el, hogy a természetjog akkor is fennállna, ha Isten nem lenne. Johannes Althusius (1557-1638) "Politika", 1603. - a legmódszeresebb kálvinista politikaelméleti értekezés -

rendszerének alapja a szerződés fogalma - az egyik szerződés az egyesülést szabályozza - a másik uralmi szerződés, a kormányzat viszonyait szabályozza - államelképzelése: egy több egységből álló, korporatív jellegű hierarchia - felfogásának legeredetibb része: szuverenitáselmélete - csak a nép egészét illeti meg - az ellenállási jog új tartalmat kap: nem az egyént, hanem a nép képviselőit illeti meg. Hugo Grotius (1583-1645) "A háború és béke jogáról", 1625. - megalapozza a természetjog autonómiáját - elhatárolja az erkölcstől és a pozitív, tételes jogtól - az állam és a jog létrejöttének forrása: a szerződés - a szerződés magánjogi ügylet - a szerződés megtartása kötelező és ugyanakkor hasznos - szükség van a népek jogára, a nemzetközi jogra is - a szuverenitás nála azt jelenti, hogy a főhatalom saját döntéseit akaratától függőewn megváltoztathatja - eszményi államforma. a

patrimoniális monarchia - tagadja az ellenállás jogát. Thomas Hobbes (1588-1679) "A természeti és politikai törvény elemei", 1640. 16 - az ember természeti és politikai minőségét elemzi. "Leviatán", 1651. - a tudományok két fő része - természetfilozófia (az etikától a geometriáig) - ploitika (államfilozófia): az uralkodó és az alattvalók jogai és kötelességei - a politikai test megértésének a kulcsa: az egyes ember természetének megismerése - azonosítja az államot és a közösséget - az állam mesterséges ember, a bibliai szörnyről elnevezett Leviatán - az embert a szenvedélyek irányítják - az emberek céljai egyenlőek - szerződéselméletének kiindulópontja: "mindenki harca mindenki ellen" - mindenki a békére törekszik, de ha ez reménytelen, a háború minden eszközével megvédheti magát - a béke és az önvédelem érdekében mindenki mondjon le minden jogáról, ha a többiek is így

tesznek - szerződése nem az uralkodó és a közösség között jön létre, hanem az egyes emberek egymás közt egyeznek meg a hatalom átruházásáról - az uralkodót csak abszolútnak tudja elképzelni - nem elfogadható a világi és egyházi hatalom megkülönböztetése - a hatalom hiánya rosszabb, mint a korlátlan hatalom Hobbes a klasszikus politikaelméletet egy. a természettudományok mintájára létrehozott politikaelmélettel váltja fel. John Locke (1632-1704) "Két értekezés a kormányzatról", 1690. - a természetjogból és a szerződéselméletből indul ki - igazolja, hogy az állam szuverenitásához nem szükséges az abszolutista államforma - teóriájában központi szerepet kap a munk és a tulajdon - a szerződéssel az emberek természetes jogaik két csoportjáról mondanak le - hogy mindazt megtehesse önmaga és többiek védelme érdekében, amit a természetjog megenged - hogy a jogsértőt saját kezűleg büntessék - erőszakhoz

csak a törvények végrehajtása és a kívülről jövő támadások védelmében lehet nyúlni - a kormányzat kulcsszava a megbízás - a korményzat megbízásos jellege önmagában biztosítja az ellenállás jogát - az igazságtalan erőszakkal csak erőszakot lehet szembehelyezni - megkülönbözteti a törvényhozó és a végrehajtó hatalmat (igazságszolgáltatást nem említi). Benedictus Spinoza (1632-1677) - filozófiájának középpontjában az etika áll - az etikát vezeti be és az etikából következik a többi filozófiai, teológiai, politikai kérdés vizsgálata - "Teológiai-politikaitanulmány", 1670. - a mű jelentős része a középkori bibliaértelmezés kritikája - a szabadság nem sérti az államot - a szabadásg megvonása veszélyezteti a békét és kárt okoz . az ember természetes jogait nem az egészséges ész, hanem a vágy és a hatalom határozza meg - a szerződésnek csak hasznosságánál fogva lesz kötelező ereje -

Hobbeshoz hasonlóan a hatalom abszolút átruházást tartja szükségesnek - de nem egy uralkodóra, hanem az emberek közösségére - a szabadság kritériuma nem az, hogy valaki parancsra cselekszik-e, vagy sem, hanem az, hogy a cselekvés célja a cselekvőnek vagy a parancsolónak használ-e - a demokrácia közelíti meg legjobban a természetes szabadásgot - az állam célja a szabadság. Samuel von Pufendorf (1632-1694) 17 - a nemzetközi jog természetjogi irányzatának képviselője - tagadja, hogy az eredeti természetes állapot a harc állapota lenne (Spinozával és Hobbes-szal ellentétben) - az ember természetes állapota a béke - a közösségek egy önkéntes szerződéssel létrehozzák a társadalmat, majd egy újabb szerződéssel a kormányzatot Jean-Jaques Rousseau (1712-1778) - elfogadja a természeti állapot és a társadalmi szerződés fikcióját, de természeti állapotot a boldogság korának tartja - megkérdőjelezi a fejlődés értelmét -

az ember célja az erény megismerése - a természetes egyenlőtlenság kialakulása szörnyű hadiállapotot eredményezett - a zsarnokság az egyenlőtlenség legmagasabb foka - társadalmi szerződés: a társulás minden tagja lemond minden jogáról a közösség javára - a szuverén nem külső hatalom (mint Hobbesnál), hanem maga a nép - a szerződéssel az ember megőrzi a szabadságát, de ez már nem a természetes szabadság, hanem a polgári szabadság, melyet korlátok közé zorít az általános akarat - az általános akarat nem többségi akarat, nem is mindenki akarata, hanem az állam valamennyi tagjánka állandó akarata - köztársaságnak nevez minden államot, ha törvények kormányozzák - ebben az értelemben a monarchia is köztársaság lehet - a főhatalomtól megkülönbözteti a kormányzatot - a főhatalom gyakorlása: közvetlen néprészvétellel. 4.2 A történeti-institucionális irányzat 4.3 A parlamentarizmus 4.4 A plurális demokrácia 4.5

Abszolutizmus, jakobinus diktatúra, bonapartizmus