Economic subjects | Finances » Balogh Endre - Korporatizmus

Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Tanszék Korporativizmus /Összehasonlító Gazdaságtan/ Balogh Endre Zoltán Gazdálkodási Szak II.évf B csoport Levelező tagozat 2003 Tartalomjegyzék Bevezetés I. A fogalom értelmezése II. A korporativizmus előélete III. A korporativizmus és a pluralizmus IV. A demokratikus korporativizmus Összefoglalás Felhasznált irodalom 2 Bevetetés Szemináriumi dolgozatomban egy – véleményem szerint – meglehetősen összetett, de annál érdekesebb témáról írok a teljesség igénye nélkül. Ez a korporativizmus Mivel a témával kapcsolatban előzetes információval nem rendelkeztem, egyszerre volt nehéz, de ugyanakkor szórakoztató is elmélyedni az új ismeretekben. Dolgozatom első részében magának a fogalomnak a jelentését írom le, majd általánosságban írok a témáról. Ezután a korporativizmus és a pluralizmus közötti különbségekre világítok rá, majd végül pedig a

demokratikus korporativizmusról írok. 3 I. A fogalom értelmezése A modern szóhasználat a következő tömör definíciót kínálja a fogalomra: A Korporativizmus sajátos társadalmi-gazdasági eljárás, amelyben funkcionális érdekeket képviselő kis számú monopolisztikus szervezet alkuba bocsátkozik az állammal a kormányzati politika döntéseiről. Kedvező intézkedések fejében az érdekszervezetek vezetői készek arra, hogy tagjaik együttműködésének biztosításával részt vegyenek politikai végrehajtásában. Nincs azonban teljes egyetértés abban, hogy voltaképpen mire koncentráljon a korporatív elmélet. A főbb megközelítési módokat az alábbiakban foglalhatjuk össze: 1. A Korporativizmus a politikai gazdaságnak a szocializmustól és kapitalizmustól eltérő új rendszere, amely túlnyomóan magántulajdonban lévő ipart állami irányítás alatt tartja az egység, a rend, a nacionalizmus és a hatékonyság elve szerint. 2. A

Korporativizmus államforma, amely a parlamentarizmus mellett fejlődik ki a kapitalista társadalmakban. A parlamentarizmus a területi-egyéni képviseleten alapul, míg a Korporativizmus funkcionális képviseletet és az intervencionista államot egyesíti. 3. A Korporativizmus nem komplett politikai rendszer és nem is államforma, hanem az érdekközvetítésnek a pluralizmustól eltérő formája, amelyben korlátozott számú, hierarchikusan rendezett monopolisztikus szervezet az állammal folytatott tárgyalásokon képviseli tagjai érdekét, és részt vesz a kormányzati politika végrehajtásában. 4 II. A Korporativizmus előélete A fogalmat, amely sokáig a két világháború közötti fasiszta rendszerekhez kötődött, az utóbbi évtized rehabilitálta a politikatudomány, s ma széles körben alkalmazza mind a demokratikus, mind az autoritárius színezetű érdekszerveződések tanulmányozásában. A fogalom jelentősen hozzájárult az érdekcsoportok

elemzéséhez , ahol azok többé vagy kevésbé bekapcsolódtak a nyilvános politikacsinálás folyamataiba, átértelmezvén a liberális elméletre jellemző megkülönböztetést a magán- és a nyilvános szférák között. A fogalomkorábbi jelentése erős affinitást mutatott a katolikus szociális tanításhoz, és szorosan kötődött az organikus társadalomelméletekhez. A Korporativizmus osztály nélküli társadalmi szerkezetet feltételezett, amely különböző területekre korporációkra oszlik szerint, hogy melyik milyen funkciót tölt be a társadalmi munkamegosztásban. A szervezeteket az állam teremti és jogosítja fel, hogy képviseljék minden egyes kategória érdekeit, de egyben erős társadalmi ellenőrzést is gyakoroljanak a hozzájuk tartozó emberek felett. Egy társadalmat sem szerveztek meg kizárólag a korporativista elvek szerint, de Olaszország Mussolini alatt közel jutott ehhez az eszményhez. A legelterjedtebb modern szóhasználat

szerint a figyelem középpontjába azoknak az érdekszerveződéseknek a szerepe kerül, amelyek közbülső helyet foglalnak el az állam és a civil szerveztetek között. III. A Korporativizmus és a Pluralizmus P.C Schmitter nyomán a legtöbb szerző hangsúlyozza a különbséget a Korporativizmus és a Pluralizmus között. Míg a pluralista rendszerben nagy számú önkéntes érdekegyesület verseng egymással a tagokért, erőforrásokért, kormányzati összekötetésekért, s céljuk az általános politikai vonalvezetés befolyásolása, addig a korporatív rendszerben korlátozott számú, nem versengő, kötelező, vagy félig kötelező tagsággal bíró szervezet működik. Ezeknek a szervezeteknek kiváltságos státusuk van, amennyiben a kormány beleszólást enged nekik a politikai vonalvezetésbe, s részt 5 vállalnak a végrehajtás felelősségéből, rászorítva tagjaikat a kialkudott egyezségek megtartására. A Korporativizmus három fő vonását

különbözteti meg az érdekcsoport-politika pluralisztikus folyamataitól. Az első a korporatív testületek monopol helyzete; a második a képviselet és a végrehajtás összefonódása ; a harmadik pedig az állam jelenléte mind a monopolképviselet, mind a politikai beleszólás jogosítványának megadásában. Míg a pluralista elmélet úgy látja, hogy az érdekek a szerveződés és politikai mozgósítás előtt léteznek , a korporativista elmélet az államnak döntő hatóerőt tulajdonít az érdekek alakításában és a csoportfolyamatok kimenetelének befolyásolásában. Szemben a liberális elmélettel, amely éles határt von a privát és a nyilvános között és a társadalmat egyének halmazaként értelmezi, a korporativista elmélet figyelme a szervezetekre és társadalmi csoportokra irányul, és kiemeli, hogy a formailag magántestületek milyen nagy mértékben látnak el közfeledatokat. A korporatív rendszert alkotó szervezeteket

megkülönböztetik azoktól, amelyek a társadalmi munkamegosztásban betöltött funkciójukból nyerik azonosságukat. Az állam és bizonyos szervezetek között akkor és annyiban alakul ki kölcsönös függés, ha és amennyiben a szervezetek a kedvező közhatalmi döntésekért cserébe mozgósítani és szállítani tudják saját tagságukat. VI. A demokratikus korporativizmus A demokratikus korporativizmus mindenféle képen meg különböztetni a z autoritárius vagy fasiszta korporativizmustól. A demokratikus korporativizmus fő sajátosságai: kell 1. A szociális partnerség ideológiája 2. A gazdasági érdekcsoportok centralizált és koncentrált rendszere 3. A politikai szereplők közötti alkuk A szociális partnerség ideológiájában ragadható meg az a politikai konszenzus, amely előfeltétele az ellenérdekelt felek - munkáltatók, munkavállalók, állam - közötti kompromisszumok megkötésének, a megegyezésnek. A konszenzus értelemszerűen nem

jöhet létre közvetlenül a társadalmi pertnerek között, hanem azokat érdekképviseletük csúcsszervezetei dolgozzák ki közösen. E konszenzus egyik mérőszáma a sztrájkok gyakorisága az adott országban. 6 A demokratikus korporatizmus két válfaja és különbségeik Társadalmi koalíció Tőke Szakszervezetek Állam Politikai hálózat Intézményi szerkezet Politikai folyamat Az alku módja Politikai következmény Liberális korporatizmus Szociális korporativizmus nemzetközi, erős decentralizált, gyenge globális alkalmazkodás, magánkompenzáció nemzeti, gyenge centralizált, erős nemzeti alkalmazkodás, állami kompenzáció kevésbé centralizált stabil, effektív szélesebb, de kizárja a beruházás és a foglalkoztatás kérdéseit kétoldalú, implicit engedmények jobban centralizált stabil, effektív szűkebb, de magában foglalja a beruházás és foglalkoztatás kérdéseit háromoldalú, explicit engedmények szűkíti a szereplők

közötti politikai egyenlőtlenségeket szűkíti a szereplők közötti politikai egyenlőtlenségeket A liberális korporativizmust alakította ki: Svájc, Belgium, Hollandia A szociális korporativizmust alakította ki: Ausztria, Norvégia, Dánia Svédország egyesítette a két forma sajátosságait. Fontosnak tartom még megemlíteni. Hogy a korporativizmus megragadható egy közbülső szinten is, az állami hivatalok és a különös részérdekek képviseletében monopolhelyzetbe jutó szervezetek viszonyában. Még az olyan, gyengén korporatív országok, mint az Egyesült Államok és Kanada, ahol a korporativizmus országos mutatói alacsonyak, egyes területeken, például az agrárpolitikában a korporativista érdekközvetítés erősen kiépült formái működnek. 7 Összefoglalás A korporativizmus tehát olyan alku formáját ölti, amely a közhatalom magas szintű delegációja és névleges magántestületek között folyik. A politika módozatának

tekintetében a korporativizmus a szabályozás jogi-bürokratikus és piaci formájával állítható szembe, ami az állam és az érdekszerveződések viszonyának jellegzetesen eltérő formáját feltételezi. 8 Felhasznált irodalom Arató Krisztina: Szociális Párbeszéd az Európai Unióban PHD dolgozat ; 2000 9