Sociology | Higher education » Andorka Rudolf - Gyermekszám a fejlett országokban

Andorka Rudolf - Gyermekszám a fejlett országokban Malthus népesedési elmélete A demográfia tudományának megjelenését John Graunt Természetes és politikai megfigyelések című művének 1662.évi megjelenéséhez szokták kapcsolni Ő elemezte először tudományos eszközökkel a konkrét népmozgalmi adatokat. A népesedési kérdések mégis Thomas Robert Malthus 1798-ban megjelent Tanulmány a népesedés törvényéről című könyve nyomán kerültek a közérdeklődés középpontjába. Angliában az ipari forradalom kezdtén a munkásság tömegeinek egyre szembetűnőbb nyomora volt észlelhető, és ezt a nyomort próbálta Malthus a népesedési folyamatokkal magyarázni. Az első kiadásban az írja, hogy a népességszám, ha nem fékezi semmi, gyorsan, mértani haladvány szerint kb. 25 évenként megkétszereződve képes növekedni. Az élelmiszertermelést szerinte számtani haladványhoz hasonlóan lehet növelni, ezért a népesség előbb vagy utóbb

óhatatlanul akadályokba ütközik, különböző fékek lépnek fel, amelyek a népesség növekedését lassítják, ezek a fékek az éhínségek, járványok és a háború. Malthus elmélete ezért a halandóság elmélete. A népesedés elvének összefoglalásában leírta, hogy a halandóságot növelik az un preventív fékek, melyek termékenységet csökkentik. Ezzel a házasságkötés elhalasztására utal. Felismerte, hogy a preventív fék a korabeli Északnyugat – Európában meglehetősen elterjedt. Egyes helyeken feltételezi, hogy az elszegényedéstől való félelem, vagy a szegénység ösztönzi a házasság elhalasztását. Azt állítja, hogy az életszínvonal emelkedése a házasságkötések gyakoribbá válását segíti elő. Legfontosabb társadalompolitikai javaslata azonan a szegénytörvények eltörlése volt. A közoktatás kiterjesztése mellett érvelt Malthus szerint az Erzsébet királynő uralkodása alatt meghozott törvények, gyengítik a

házasságkötéstől való tartózkodás motivációját. A gyors népszaporodás és a szegénység közötti kapcsolta megakadályozását az erkölcsös önmegtartóztatástól és valamilyen társadalompolitikai intézkedéstől várta. Demográfiai átmenet elmélete Európa demográfiai és gazd-társ fejlődése rácáfolt Malthus elméletének első kiadásban megfogalmazott voltára, mert hosszútávon az életszínvonal emelkedése nem gyorsította hanem lassította a népesség növekedését, mert a halandóság javulását a születésszám csökkenése követte. A két világháború közötti időszakban egy új demográfiai elmélet jelentkezett. Ez lett a demográfiai átmenet elmélete. Blacker öt fázisa: 1. Magas stacioner fázis, amikor a halálozási és születési arányszám egyaránt igen magas. 2 a korai népességnövekedési fázist, amikor a halandóság javulni kezd, a születési arányszám azonban magas marad, ezért a népesség növekedése

meggyorsul. 3. a késői növekedési szakaszt, amikor a halálozási arányszám tovább csökken, de már a születési arányszám is csökken így a természetes szaporodás továbbra is magas marad. 4 az alacsony stcioner szakaszt, amikor a halandóság már nem javul tovább, a termékenység viszont tovább csökken, úgyhogy a természetes szaporodás a zérushoz közeledik. 5 a természetes fogyási szakaszt, amikor a születési arányszám a halálozási arányszám alá csökken. Az elmélet a második világháború utáni megfogalmazásait már nem a halandóság javulásában, hanem a gazdasági fejlődéssel összefüggő gazdasági, társadalmi, és kulturális változásokban látták a termékenységcsökkenés okait. Notestein szerint amikor a halálozási arányszámok magasak, az egyén élete viszonylag bizonytalan és nem fontos. Az egyén társadalmi helyzete az életben általában annak a helyzetnek felel meg, amelybe beleszületett. Ezért meglehetősen

gyenge a törekvés a társadalmi felemelkedésre. A halandóság meglehetősen hirtelen csökkent a külső változások hatására, mert az emberiség mindig vágyott az egészségre. A kis család új ideálja jellegzetesen a városi társadalmakban jelent meg. Az iskolázottság és a racionalitás egyre fontosabbakká váltak. A csökkenő halálozási arányszámok azonnal megnövelték az eltartandó családokat, csökkentették a sok gyermek szülésére való ösztönzést. A nők újfajta függetlenséghez jutottak és így a kisgyermekszám új ideálja megerősödött. A születéskorlátozás tendenciája a városi felső osztályokban indult meg, és fokozatosan terjedt lefelé a társadalmi hierarchiában a vidéki népesség irányában. A születéskorlátozások nagy részét a népi fogamzásgátló módszerekkel valósították meg. Hagyományos társadalom jellemzői: magas halandóság, különösen csecsemő- és gyermekhalandóság, mezőgazdasági társadalom,

falusi közösségek túlsúlya, rövid és alacsonyszintű oktatás, alacsony életszínvonal, szűkös fogyasztási lehetőségek, a nők számára csekély lehetőség, hogy a családon kívül elérjenek valamit, a gyermeknevelés költsége alacsony, a munka családi keretekben szerveződik, a család szerepe az anyagi segítségnyújtásban és biztonság teremtésben nagyon fontos, nagycsaládok és háztartások, vallási elképzelések támogatják a nagy gyermekszámot, társadalmi immobilitás, népi fogamzásgátló módszerek. Modern társadalom: alacsony halandóság, ipari társadalom, magas fokú városiasodottság, az oktatás hosszú és magas végzettséghez vezet el, magas életszínvonal, táguló fogyasztási lehetőségek, a nők új gazdasági szerepe, a gyermeknevelés költsége magas, a munka gyárakban és hivatalokban szerveződik, a család segítő és biztonságot nyújtó szerepe csökken, családmag tagjai élnek együtt, szekularizáció, kis

gyermekszám ideálja, nagy társadalmi mobilitás, korszerű és hatékonyabb fogamzásgátló módszerek. Ott ahol a társadalmi egyenlőtlenségek kisebbek ott a demográfiai átmenet hamarabb megy végbe, a termékenységi szint hamarabb csökken, mert nem marad meg tartósan a nagy gyermekszám a legszegényebb rétegben. A legszegényebb rétegek nem mutatnak hajlandóságot a gyermekszámuk korlátozására, ha ebből nincs semmilyen előnyük. A demográfiai átmenet véghezviteléért elsősorban szegény falusi-mezőgazdasági réteg helyzetének javítására kell erőfeszítéseket tenni. Chesnais: 1. Észak-európai modell: például Svédország Korai és hosszú átmenet ( 18151965) 1,6 ezrelék körüli a maximális természetes szaporodás Norvégia, finn, Anglia, Dánia, Holandia. 2 Nyugat –európai modell: Németország Későbbi és gyorsabban végbement átmenet 1875-1965. 1,5 ezrelék körüli maximális szaporodás Belgium Svájc, Magyarország 3. Dél- és

kelet-európai modell: Olaszország Későbbi és gyorsabban végbement átmenet 1875-1965. 1,2 ezrelék körüli maximális szaporodás Spanyol, Portugál, Román, Szovjetunió 4. Az európai származású bevándorlók által lakott országok modellje: USA Az átmenet a 19.sz második felében kezdődött, 1950-ben ért véget Kanada, Ausztrália, Argentína 5. Franciaország: a születési arányszám 1780 körül a halálozási arányszámot egy-két évtizeddel megelőzve kezdett csökkeni. 6 Írország: a kezdeti magas szaporodás először lecsökkent, majd újra felemelkedett, mert születési arányszám ma is magasabb a halálozási arányszámnál. Magyarországon az átmenet időszakában 5,3 – 9,7 millióra nőtt a népesség Az átmenet elméletének igazolására egy vizsgálatsorozatot indítottak. A termékenység mérésére három speciális mutatót dolgoztak ki, az össztermékenység mutatóját, a házas termékenység mutatóját, é a házasságon

kívüli termékenység mutatóját. Mind három mutató a házas hutterita nők termékenységéhez mint maximális természetes termékenységi adatokból számított teljes termékenységi arányszámot. A kutatás hipotézise az volt, hogy alacsonyabb házas termékenységet fognak találni azokban a régiókban ahol a gazdasági és társadalmi fejlődés mutatói szerint előrehaladottabb a fejlődés. A vizsgálat eddi az európai országok egy részére vonatkozóan készült el. Francia, Spanyol, Portugál, Olasz, Belga, Német, Osztrák – Magyar Monarchia, Románia, Oroszország, Dánia. Az átfogó vizsgálatok még nem készültek el, ám már most is kétségek merültek fel a demográfiai átmenet-elmélettel kapcsoltban. A termékenység vonatkozásában az átmenet kezdetét úgy definiálták, mint azt az időpontot, amikorra az átmenet előtti termékenységszint 10%-al lecsökkent. A csecsemőhalandóság még nagyon magas volt ezekben az országokban. Nagyon

különbözött a városi népesség aránya is. Coale szerint a demográfiai átmenet elmélete több demográfiai sajátosságot nem tud megmagyarázni. Ezek: 1 a házas nők aránya a termékenység csökkenésének kezdete előtt meglehetősen eltérő volt az európai országokban. 2 A házas termékenység szintje maga is lényegesen különbözött a demográfiai átmenet kezdete előtt, országokon belül is. 3 a halandóság csökkenése nem mindenütt előzet meg a termékenység csökkenését. 4 nem világos a termékenységkorlátozás szerepe, 5. Az elmélet nem tudja megmagyarázni az átmenet befejeződése utáni jelentős különbségeket az országok között. Coale szerint annyit mondhatunk, hogy vannak hagyományos és modern társadalmak az elmélet alapján. Coale három feltétele a házas tevékenységgel kapcsolatban: 1. a gyermekszám tudatos és egyéni választás tárgyává válik, 2. A kisebb gyermekszám előnyösebbé válik a házaspárok számára,

3. hatékonyabb születéskorlátozási technikák állnak rendelkezésre Lesthaeghe: nem a mezőgazdasági népesség csökkenése, a városiasodás, az iskolai végzettség emelkedése volt a termékenységcsökkenés döntő tényezője, hanem a gondolkodásmód általános megváltozása, a hagyományos értékek meggyengülése. Ennek következménye, hogy a társadalom engedékenyebbé válik, a házasságon kívüli és nemi kapcsolatokkal. A többtípusú demográfiai válasz elmélete Kingsley Davis a demográfiai átmenet elméletét kiterjesztette a többfázisú demográfiai válasz elméletére. A lényege, hogy hasonló demográfiai és gazdasági helyzet kialakulására a társadalmak többféle választ találhatnak. Az adott társadalmakban alkalmazott válasz függ a rendelkezésre álló jövedelmektől. Lényeges szerepe van a társadalom kultúrájának is, mert bizonyos válaszokat kizárhatnak, másokat elősegíthetnek. Friedlander alkalmazta a több típusú

demográfiai átmenet elméletét az európai demográfiai átmenet magyarázatára. Két országot választott ki Angliát és Svédországot Angliában a 19 században gyors iparosodás és városiasodás ment végbe. A falusi népesség városokba vándorlással válaszolt a népesség gyors növekedésére. A városi népesség születésszáma alacsonyabb volt. Svédországban az iparosodás és városiasodás üteme a 19 században lassabb volt. Friedlander Anglia különböző típusú területeinek összehasonlításával arra a következtetésre jutott, hogy 1851-1910 közötti időszakban a késői házasodás a házasságon belüli születéskorlátozás és az elvándorlás egymásnak alternatívái voltak, ezért a házas termékenység csökkenése igen eltérő gazdasági és társadalmi körülmények között indult meg. A többtípusú demográfiai válasz elméletének viszonylag egyszerű alapgondolatát gyümölcsözően lehetne felhasználni a fejlett országok

története azon korszakának magyarázatában, amikor népességük nagy többsége falun mezőgazdaságból élt. A nemzedékek közötti vagyonáramlás elmélete Caldwell elsősorban Afrikában szerzett kutatási tapasztalatai alapján, a demográfiai átmenet elméletét úgy próbálta újrafogalmazni, hogy a családi és házastársi kapcsolatok változásait emelte ki. Ezt a termékenység vagyonáramlási elméletének nevezte A vagyon viszont nem a tárgyi vagyont, hanem az összes anyagi és nem anyagi javakat és szolgáltatásokat jelentette, amit a szülők és gyermekek adnak egymásnak. A szülés és a gyermeknevelés terheinek túlnyomó részét a nők hordozzák, a döntés azonban a férfiak kezében van. Ezért a javak és a szolgáltatások a gyermekektől a szülők és a nagyszülők felé áramlanak. Ez akkor változik meg, amikor a családi termelés helyére fokozatosan a bérmunka vagy a munkaerőpiacon keresztül szervezett termelés lép. Ekkor a

fiatalabb nemzedékek jövedelme saját kézbe kerül, és a nőknek a férfiakkal szembeni alávetett helyzete mérséklődik, ha a háztartáson kívüli munkahelyen jövedelemhez tudnak hozzájutni. A fiatal nemzedékek felnevelése költségesebbé válik, ezért a vagyon nemzedékek közötti iránya megfordul, a szülők fordítanak több kiadást érzelmet, munkát a gyermekeikre. Amikor ezt felismerik átérnek a nagy gyermekszámról a kis gyermekszámra. Ez az elmélet tehát a családi kapcsolatokat tekinti a gyermekszámot közvetlenül meghatározó tényezőnek. A termékenység közgazdaságtani elméletei A demográfiai átmenet elmélete nem ad támpontot az átmenet befejeződése utáni termékenység magyarázatához. Az utolsó két évtizedben az átmenet véget ért, a születési és halálozási arányszám egymáshoz közeli alacsony szintre süllyedt. A klasszikus és a neoklasszikus közgazdaságtan az emberek fogyasztói viselkedésének magyarázatában

néhány alapvető tételből indul ki. 1 Az emberi viselkedés célja a minél magasabb szintű szükséglet kielégítése. 2 A szükségletek kielégítését a rendelkezésre álló erőforrások korlátozzák, 3 Az egyes szükséglet kielégítésben általában érvényesül a csökkenő határhaszon törvényszerűsége, 4. A különféle jószágok egymást helyettesíteni képesek a szükségletek kielégítésében, 5. Az egyén a rendelkezésére álló erőforrásokkal megszerezhető fogyasztási javak tömege összetételének megválasztásakor úgy igyekszik eljárni, hogy a lehető legnagyobb szükséglet kielégítést, hasznot érje el, racionálisan jár el. A termékenység magyarázatában a közgazdaságtan fogyasztási modelljét, így fogalmazzák át: az első jószág az egyén gyermekeinek száma, második jószág az összes többi anyagi javak és szolgáltatások együttesét képviselik. Leibenstein a közgazdasági elmélet első modern megfogalmazója.

Feltételezi, hogy amikor a szülők a következő gyermekük születéséről döntenek, a gyermektől várható hasznokat és tág értelemben vett költségeket mérlegelik. A gyermekek három féle hasznát különbözteti meg: 1. a fogyasztási hasznot, vagyis a gyermek örömök forrása a szülők számára, 2 a munkavagy jövedelemhasznot, azt, hogy a gyermek majd munkaképessé válik és keresetével vagy a családi gazdaságban végzett munkájával hozzájárul a szülői család jövedelméhez, 3. biztonságot hasznot, amely abból származik, hogy a gyermek potenciális biztonsági és segítségforrás a szülők számára öregkorukban. Két féle költséget különböztet meg: 1. táplálkozás, lakás, ruházás, és nevelés közvetlen költségeit, 2. közvetett költségek, melyeket a szülők elszalasztanak bizonyos jövedelmezési vagy más lehetőségeket, mert erőfeszítéseiket a gyermek gondozása és nevelése köti le. Becker: a szegényebb családokban

több gyermek van. Az ellentmondást először a születéskorlátozási módszerek eltérő fokú ismeretével próbálta magyarázni. Feltételezte, hogy a szegényebb családok általában kevésbé tájékozottak a születéskorlátozás módszerereiről, ezért több gyermekük születik. Második magyarázata a gyermekek minőségére hivatkozott A magasabb jövedelmű családok nemcsak több, hanem jobb minőségű tartós fogyasztási javat vásárolnak. Ezért több és jobb minőségű gyermeket kívánnak A gyermekek minősége általában oktatásuktól és a rájuk költött pénzmennyiségtől függ. Mincer a közvetett költségek és az elszalasztott lehetőségek miatti jövedelem-kiesés szerepét finomította. 1970es években kialakult a chicagói iskola, melyet új háztartásgazdaságtannak szoktak nevezni. Az iskola tagjai az elmélettel a háztartás összes tevékenységét kívánják megmagyarázni. A család vagy háztartás a tagok összesített hasznát

kívánja maximalizálni. Az összes haszon két részből áll: 1 a gyermekekből eredő haszonból, 2. az összes többi alapvető javakból eredő haszonból A gyermekekből származó haszonnak két összetevője van: 1. a gyermekek száma, 2 a gyermekek minősége Minél magasabb a nők bére, minél kisebb a férfi-nő bérkülönbség, annál kisebb a gyermekszám. Ahol a nő magasabb végzettségű a kisebb számú gyermekek minőségére helyezik a súlyt. Willis: ha a szülőknek nem kell gyermekeikre támaszkodniuk öregkorukban, hanem számíthatnak arra, hogy a társadalom gondoskodik róluk nyugdíj formájában és más módon, akkor a gyermekektől várt haszon lényegesen csökken, ezáltal a családok gyermekszáma kisebb. A termékenység közgazdaságtani elméletének bírálata, a szociológiai elmélet csírái Judith Blake bírálatának leglényegesebb pontja, hogy a gyermekeket nem lehet a tartós fogyasztási javakhoz hasonlóan kezelni. Lgújabban a

fejlődő országok termékenységének magyarázatában jelentkezett hasonló megközelítés, amelyet strukturalistának is szoktak nevezni, eszerint nemcsak a családok mikro közgazdaságtani jellemzőit és a makrogazdasági és társadalmi változókat kell figyelembe venni, mint azt a közgazdaságtani elmélet, és a demográfiai átmenetelmélet teszi, hanem a családokat és a makrotársadalmat összekapcsoló struktúrákat és intézményeket is. Egy kísérlet a termékenység közgazdaságtani és szociológiai elméletének összekapcsolására Easterlin próbálta meg összekötni a termékenység magyarázatának közgazdaságtani és szociológiai megközelítését. A második világháború utáni bébi hullámhegyet vizsgálta és a levont általánosításoktól jutott el az elméletéig. Ebben elfogadta a termékenység közgazdaságtani elméletének elemeit. Nála is a rendelkezésre álló jövedelem a gyermekek haszna és költségei, közöttük az

elszalasztott lehetőségek miatti jövedelemkiesés a gyermekek felneveléséhez szükséges javak és az egyéb javak egymáshoz viszonyított árai határozzák meg a gyermekszámot. Easterlin elméletében az ízlések és a család jövedelemváltozásai együttesen alakítják ki a házaspároknak a gyermekszámra vonatkozó döntéseit