Cikkek » Kölcsey Ferenc élete és munkássága

Dátum: 2008. március 19.16:14:37. Forrás : doksi.net/hu

I. A reformkor

A magyar történeti köztudat így nevezi az 1830-tól 1848 már¬ciusáig tartó időszakot, mert ekkor váltak uralkodóvá a magyar politikai elit gondolkodásában a polgári átalakulás eszméi és célkitűzései, s az első tény¬leges lépések is megtörténtek elsősorban az átalakulás gazdasági feltéte¬leinek megteremtődése terén. Sajátos közép-európai helyzetünkből adódott, hogy a kor progresszív célkitűzéseinek vezető ereje nem az erőtlen és még fejletlen polgárság lett, hanem a liberális vagy kevésbé liberális köznemesség. Kisfaludyt helyezték az irodalmi élet középpontjába, s hamarosan ő lett az irodalom vezéregyénisége. Az írok jelenléte a közéletben meghatározó volt. Kisfaludy halála után legjobb barátainak, az ún. romantikus triásznak (Vörösmarty Mihály, Bajza József, Toldy Ferenc) a kezébe került szinte minden hatalom az irodalmi életben. Megkezdte működését a Magyar Tudományos Akadémia. Megnyitotta kapuit a Pesti Magyar Színház. Megalapították a Kisfaludy Társaságot. Vörösmarty asztaltársaságából alakult meg a Nemzeti Kör. A jelentősebb folyóiratok is főleg a fiatal romantikusok szerkesztették. Az ő kezükben volt a Kritikai Lapok. A reformpolitika a 40-es évek közepe táján már kezdett kifulladni. A forradalmi gondolat, a forradalmi megoldás került inkább előtérbe. Az irodalmi életben is új folyóirattípus lett kedveltté, az ún. divatlap.

A romantikus líra

A romantika a 19. század uralkodó stílusirányzata Európában. Magyarország a nemzeti újjászületés, a reform hazafias érzésvilágával telítődik. Zaklatottabb, nyugodtabb és diszharmonikusabb formákat keres. Kedveli a nagy ellentéteket. A középkort idézi fel, s a régi nemzeti dicsőségre hivatkozik. Az egyéni jelleget hangsúlyozza. A megkülönböztető jegyeket keresi.

II. 1. Kölcsey lírája

Himnusz

1823-ban, a nemzeti újjászületés hajnalán írta a Himnuszt Kölcsey Ferenc. A címben szereplő himnusz szó a költemény műfaját is meghatározza: az ódához hasonlóan emelkedett, ünnepélyes, imádságos mű. Kölcsey a klasszicizmus korstílusából indul ki, amikor e költeményét írta. Ugyanakkor feltűnnek a műben kibontakozó, új szellemi áramlat, a romantika ismérvei: a nemzeti múlt felé fordulás, nagy ellentétek keresése, a nemzeti sajátosságok hangsúlyozása. A Himnusz a magyar nemzeti romantika korai remekműve. A vers valóban a múltat idézi fel, de közben félreérthetetlenül érezteti, hogy a múltbeli „balsors” nem ér véget. Ezért kér jobb jövőt Istentől.

A költemény keretes szerkezetű: az első és az utolsó versszak majdnem azonos – az utolsó szakasz némi változtatással nyomatékosítva ismétli meg az első versszak fohászát. Azzal a különbséggel, hogy az első szakaszban áldást kér Istentől a költő a balsors, sújtotta magyarságra, a befejezőben pedig azt kéri, hogy szánja meg Isten a sokat szenvedett magyarokat. A kezdő és záró versszak keretébe foglalva idézi fel Kölcsey a dicsőséges múltat, majd ezzel éles ellentétben a történelmi megpróbáltatásokat. Szerkezetének belső arányaival is nyomatékosítja mondandóját a költemény: a magyarság történelmi szenvedéseit kétszer annyi versszak idézi fel, mint a dicsőség évszázadait, a honfoglalást, az Árpád-házi királyok alatti „felvirágozást”, Mátyás haditetteit. Megszólal a költeményben a nemzeti bírálat is: Kölcsey a magyarság lelkiismeretét ébreszti, s a bűntudatot szítja fel versében. Nemcsak a külső ellenség túlereje, hanem a belső széthúzása, árulása is részese volt az ország romlásának. A Himnusz a nagy ellentétek verse. Amikor a dicső múltat idézi fel, a jólét, a boldog idők jelképeként búzát és bort említ, méghozzá mint az istenek italát, a nektárt. Hadisikereink közül azt hozza fel, amely a Bécs fölött is megszerezhető erőfölényünket példázza: Mátyás „bús hadát” a fekete sereget említi, mely megszállta az osztrákok fővárosát. De ez csak egyetlen példa múltbeli sikereinkből.

A kudarcok, vereségek hosszú sorozatát a megismétlődő „Hányszor…!” felkiáltás érzékelteti. Az Istenhez intézett könyörgést azzal teszi indokolttá, hogy sokkal-sokkal több szenvedést tud felidézni, mint jóleső emlékek. A két versszakban örömet fölidéző, négy versszakban gyászos hangulatot keltő költemény szavai külön-külön szemlélve is a költői kifejezőerő példái. A végig ünnepélyes, magasan szárnyaló himnusz még innen is tovább tudja fokozni a nemzetről adott kép siralmasságát. Megkapó a „honját a hazában” nem lelő üldözött magyarok, a bujdosók és száműzöttek ábrázolása. Egymás mellé helyezett, kiáltó ellentétek érzékeltetik a nép hányattatását: „Bércre hág, és völgybe száll.” A „bú s kétség”, a „vérözön” és a „lángtenger” a teljes kiúttalanságot, bekerítettséget jelzi a „mellette”, „lábainál” és „felette” helyhatározókkal. Éles ellentéteit még tovább fokozza a költemény: vár helyett kőhalom, kedv s öröm helyett halálhörgés, siralom zajlik az országban. Remény sincs a jobbulásra. Mély reménytelenségből csak isteni segítséggel lehet kijutni; ezért ismétlődik meg még nagyobb nyomatékkal az első versszak fohásza, most már a kínok „tengerét” idézve föl.

Hazánk történelmi megpróbáltatásainak nagyságát emeli ki a költői túlzás, hogy ez a nép már nemcsak a múltat, hanem a jövendőt is megbűnhődte. A vers jellegzetesen romantikus vonása a múltba fordulás, a vonzó és elrettentő középkori példák felmutatása, jó és rossz ellentétének kiélezése és a szenvedélyes hanghordozás.

A hatalmas ívű költemény Erkel Ferenc megzenésítésében vált nemzeti himnuszunkká.

Huszt

A Huszt romantikusra színezett elbeszélését és valóságos drámai jelenetet sűrít a disztichonokban írt klasszikus epigramma-formában. A romvár, az éjszakai csend, a felleg alól elő-előbukkanó hold, a sírokat nyitó éjféli óra és a sírból kilépő, a kései vándort megszólító „lebegő rémalak” a romantika kelléktárából való, s mindez kísérteties borzongást idéz elő. A régi dicsőség árnyalakjának szózata, melankóliával vegyülő tanításának szigora a már szállóigévé lett parancsban összegeződik: „Hass, alkoss, gyarapíts; s a haza fényre derűl!”

Zrínyi dala

Zrínyi dala a hazafiúi keserűség és indulatos vád egyik leghatásosabb költeménye. Lírai dialógus ez, de a valóságos párbeszéd helyére belső dialógus lép. 1830. júliusában írta, eredeti címe: Szobránci dal. A Vándor kérdései és Zrínyivel egybeolvadó énjének válaszai egyaránt az ő lelkéből fakadnak ki. A páratlan strófákban kérdések, a párosokban az elutasító, tagadó válaszok hangzanak el. A Vándor egy messzi földről idevetődött idegen, aki a magyarságot csak régi nagyságának, dicső hőstetteinek híréből ismeri, s most szeretné azonosítani lelkében az elképzelteket a valósággal. A Vándor keresi a régiek legendás honszerelmét, a szép házat, az önfeláldozó hősök harcainak színterét. A válaszok kiábrándítóak, elutasítóak, leverőek. Az utolsó versszak összegzése megborzongató, a dicső nép halott. E strófa mondatainak grammatikai tartalmán túl a nemzethalál víziójának döbbenetét sugallja a görög sírfeliratokból ismert megszólítás is : "Vándor, állj meg!"

Zrínyi második éneke

A legpesszimistább műve ez a költőnek. Lírai dialógus: szükséges leszögezni, hogy a külső meghasonlott tépettségét, ellentmondások között hányódó érzelmeit vetíti ki. Az első strófa fohásszal indul, és fohásszal végződik. Ebbe a keretbe helyezi a költő a szenvedő haza megszemélyesített képét, mely a továbbiakban az anya képével nemesül. A végveszély, mellyel szemben a haza védtelen, a halmozott metaforák nem konkretizálják, csak a szenvedés mértéktelen kínját érzékeltetik. A második szakaszban a – a Sors válasza – megerősíti a külső veszély, az idegen támadás képzetét. Ennek a strófának érzelmi megrendülése, belső izgatottsága alig tér el az elsőétől. A harmadik versszak a szánalomkérés indoklásában visszautal a második strófa kezdő sorára, de a további mentegetőzés helyett vád erősödik fel. s most az eddig külsőnek érzékeltetett veszély váratlanul az ellenkezőjére fordul. A strófát záró két sorban ott remeg a jövőre vonatkozó halvány remény. A negyedik versszak kemény, megváltoztathatatlan ítéletet kimondó tőmondata elsöpör mindenféle reménykedést: a törvény beteljesedik, a bűnökért bűnhődni kell, a büntetés megérdemelt. A záró szakasz annyi megrendült meghatottságot, gyöngéd szeretetet és szépséget sugároz, hogy a vers befejezése valóságos lírai rekviemmé válik. Ezen a földön az öröm és a boldogság lehetősége csak a magyarság eltűnésével teremtődik meg.

2. Kölcsey prózája

Országgyűlési beszédek

Parainesis

Utolsó éveinek legkiválóbb alkotása, a magyar próza klasszikus remeke. Az ifjúság iránti szeretete és felelősségtudata íratta meg vele. Az alig 40 lapos könyvecske legfőbb tanítása, hogy az ember a közösségé, nem önmagáé. Történelemszemlélete nemzet és emberiség végtelen haladásának elképzelésére épül, s ennek rendeli alá az egyének életét. Figyelmezteti ifjú olvasóját, hogy felnőtt korában sok csalódásban lesz része, de illúziói szertefoszlása ellenére se veszítse el szilárd meggyőződését az erényben. A Parainesis ezt az erkölcsi ideált, a „rény” tartalmát fejti ki a továbbiakban. Ezután érkezik el a mű központi kérdéséhet, az emberiség és a haza szeretetéhez. Kölcsey a magyar ifjúságot a közösség szolgálatára kívánja felkészíteni. A közéleti szereplés nélkülözhetetlen feltétele a szónoklat. A szónok leglényegesebb eszköze az anyanyelv tökéletes ismerete. A műveltség legfőbb forrásai a könyvek, ezért kötelező és szükséges az olvasás. Az egyéni fejlődés csúcsa, a legmagasabb fokú tevékenység a könyvek írása, de az írótól (szónoktól): erő, tapasztalás, tudomány kell hozzá.

III. Kölcsey helye a magyar irodalomban

(Kazinczy és Kölcsey kapcsolata)

Kölcsey szembefordult Debrecennel, s mindenestül Kazinczy oldalára állt. Kazinczy példájára és ösztönzésére elsajátította, és magáénak vallotta a klasszicista esztétikát. Lelkes híve lett a nyelvújításnak. Bár nem alkotott új szavakat, elsősorban a neológia újfajta stílusa, költői nyelve, ízlése vonzotta. Ebben az időben lépett az irodalmi nyilvánosság elé. A Felelet megjelent a szerzők akarata ellenére, s ez Kölcseynek igen sok ellenséget szerzett. A legtöbb ellenérzést a két recenzió, a Csokonai- és Berzsenyi-bírálat váltotta ki. Kölcsey és Kazinczy szoros szövetségének ez vetett véget. Bár a barátság nem szakadt meg, csupán elhidegült. Ennek oka az a fordulat volt, mely ez idő tájt Kölcsey gondolkodásában, irodalmi nézeteiben, ízlésében bekövetkezett: a korábban a nyelvújítás mellett legharcosabban kiálló művész eljutott a neologizmus tagadásáig. Kölcsey szerint Kazinczy vétett maga ellen, mikor csupán fordító lett, mert a publikum már nem a fordításokat keresi.

A világnézeti-esztétikai változások, vajúdások tetten érhető ebben az időszakban lírai költészetében is: a korábbi panaszos-érzelmes-fájdalmas líraiságról most szeretne áttérni valami újra, a könnyedebb dalformára, s érdeklődése a magyar népdal felé fordult.

Kölcsey bár nem utánozni akarta a népdalt, hanem megnemesíteni, a népköltészet, mint a magas irodalom forrása felé fordulás kétségkívül romantikus jellegzetesség.

Van jó témaötleted? Írj nekünk egy vendégcikket!

Kapcsolódó olvasnivalók

A bűnüldözés mesterei: Thaisz Elek

Thaisz Elek rendőrtisztviselő, 1861-től Pest, 1873-tól 1885-ig az egyesített Székesfőváros, Budapest rendőrfőkapitánya volt. Pesten született 1820-ban, apja Thaisz András (1789–1840) jogász, királyi táblai ügyvéd, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.

A forint története

Néhány éve vonták ki a forgalomból az 1 és 2 forintos magyar érméket. Cikkünk az infláció áldozatává vált érméknek állít emléket a forint magyarországi történetének bemutatásával. A forint (más nyelveken florin és gulden néven is) a történelem során több országban is használt pénznem volt. A magyar forint (HUF) ma Magyarország hivatalos fizetőeszköze.

Az infláció és a hiperinfláció

Az infláció a közgazdaságtanban az árszínvonal tartós emelkedése. Az árszínvonal csökkenése a defláció. Árstabilitás alatt az árak változatlanságát értjük egy időszakban, ekkor a árszínvonal-emelkedés 0% körüli. A stagfláció olyan viszonylagosan magas infláció, amely magas munkanélküliséggel jár együtt.

Kapcsolódó doksik

• Magyarország újjáépülése és beilleszkedése a Habsburg Birodalomba a XVIII. században / 1997, 5 oldal
  
  
• Spira Veronika - Segédanyagok az irodalomtanításhoz, olvasásellenőrző feladatok / 2011, 62 oldal
  
  
• Szabó Xavér - Angyalok a korai zsidó pszeudoepigráf irodalomban / 2013, 36 oldal
  
  
• A Parthus Birodalom történelme / 2009, 5 oldal
  
  
• Az irodalom határterületei, a mese / 2010, 2 oldal
  
  

Középiskolai anyagok

Szent László alakja a himnuszok tükrében

Szent László Lengyelországban látta meg a napvilágot. Születésének éve a körülményeket egybevetve 1046-ra tehető. Atyja I. (Bajnok) Béla magyar király (1060-1063) volt, anyja Richéza, II. Miciszláv lengyel király leánya. László egész életében sok küzdelem és megpróbáltatás jellemzi. Mikoron méglen gyermekded volnál, Kihoza Béla király jó Magyarországba, Hogy dicsekednél te...

Berzseni Dániel élete és munkássága

1776. május 7-én született Hetyén (Vas megye, Kemenesalja) egyetlen gyerekként, meghalt: 1836-ban. Apja jogvégzett, de gazdálkodó ember volt. Erőtlen fiát ő tanította, nevelte otthon. Izmos fiúként 1788-ban kerül a soproni líceum előkészítő osztályába és 7 évet tanul itt. Sokat olvasott, főleg latin műveket. 1793-ban elszökik Sopronból, katonának áll be, majd onnan is menekül. 1795-ben...

Az emlékezés szerepe Radnóti Miklós lírájában

Radnóti Miklós a budapesti Új- Lipót- város műveltséget szerető kispolgárságából indult útjára. Huszonegy éves fővel hazaérkezett, beiratkozott a szegedi egyetem magyar-francia szakára. Ott találkozott össze a nagyhírű professzorral, Sík Sándorral, tőle kapta korai költői korszakának expresszionista ízeit és csapongó szabadvers formáit, talán tőle kapta életútjának olykor...

Értékelések

Új értékelés:

Kérlek válassz a listából 1 - Szánalmas, töröljétek! 2 - Épphogy megüti a szintet 3 - Átlagos 4 - Jó 5 - Kiváló, páratlan