|
Dátum: 2008. március 19.16:14:37. Forrás : doksi.net/hu |
I. A reformkor
A magyar történeti köztudat így nevezi az 1830-tól 1848 már¬ciusáig tartó időszakot, mert ekkor váltak uralkodóvá a magyar politikai elit gondolkodásában a polgári átalakulás eszméi és célkitűzései, s az első tény¬leges lépések is megtörténtek elsősorban az átalakulás gazdasági feltéte¬leinek megteremtődése terén. Sajátos közép-európai helyzetünkből adódott, hogy a kor progresszív célkitűzéseinek vezető ereje nem az erőtlen és még fejletlen polgárság lett, hanem a liberális vagy kevésbé liberális köznemesség. Kisfaludyt helyezték az irodalmi élet középpontjába, s hamarosan ő lett az irodalom vezéregyénisége. Az írok jelenléte a közéletben meghatározó volt. Kisfaludy halála után legjobb barátainak, az ún. romantikus triásznak (Vörösmarty Mihály, Bajza József, Toldy Ferenc) a kezébe került szinte minden hatalom az irodalmi életben. Megkezdte működését a Magyar Tudományos Akadémia. Megnyitotta kapuit a Pesti Magyar Színház. Megalapították a Kisfaludy Társaságot. Vörösmarty asztaltársaságából alakult meg a Nemzeti Kör. A jelentősebb folyóiratok is főleg a fiatal romantikusok szerkesztették. Az ő kezükben volt a Kritikai Lapok. A reformpolitika a 40-es évek közepe táján már kezdett kifulladni. A forradalmi gondolat, a forradalmi megoldás került inkább előtérbe. Az irodalmi életben is új folyóirattípus lett kedveltté, az ún. divatlap.
A romantikus líra
A romantika a 19. század uralkodó stílusirányzata Európában. Magyarország a nemzeti újjászületés, a reform hazafias érzésvilágával telítődik. Zaklatottabb, nyugodtabb és diszharmonikusabb formákat keres. Kedveli a nagy ellentéteket. A középkort idézi fel, s a régi nemzeti dicsőségre hivatkozik. Az egyéni jelleget hangsúlyozza. A megkülönböztető jegyeket keresi.
II. 1. Kölcsey lírája
Himnusz
1823-ban, a nemzeti újjászületés hajnalán írta a Himnuszt Kölcsey Ferenc. A címben szereplő himnusz szó a költemény műfaját is meghatározza: az ódához hasonlóan emelkedett, ünnepélyes, imádságos mű. Kölcsey a klasszicizmus korstílusából indul ki, amikor e költeményét írta. Ugyanakkor feltűnnek a műben kibontakozó, új szellemi áramlat, a romantika ismérvei: a nemzeti múlt felé fordulás, nagy ellentétek keresése, a nemzeti sajátosságok hangsúlyozása. A Himnusz a magyar nemzeti romantika korai remekműve. A vers valóban a múltat idézi fel, de közben félreérthetetlenül érezteti, hogy a múltbeli „balsors” nem ér véget. Ezért kér jobb jövőt Istentől.
A költemény keretes szerkezetű: az első és az utolsó versszak majdnem azonos – az utolsó szakasz némi változtatással nyomatékosítva ismétli meg az első versszak fohászát. Azzal a különbséggel, hogy az első szakaszban áldást kér Istentől a költő a balsors, sújtotta magyarságra, a befejezőben pedig azt kéri, hogy szánja meg Isten a sokat szenvedett magyarokat. A kezdő és záró versszak keretébe foglalva idézi fel Kölcsey a dicsőséges múltat, majd ezzel éles ellentétben a történelmi megpróbáltatásokat. Szerkezetének belső arányaival is nyomatékosítja mondandóját a költemény: a magyarság történelmi szenvedéseit kétszer annyi versszak idézi fel, mint a dicsőség évszázadait, a honfoglalást, az Árpád-házi királyok alatti „felvirágozást”, Mátyás haditetteit. Megszólal a költeményben a nemzeti bírálat is: Kölcsey a magyarság lelkiismeretét ébreszti, s a bűntudatot szítja fel versében. Nemcsak a külső ellenség túlereje, hanem a belső széthúzása, árulása is részese volt az ország romlásának. A Himnusz a nagy ellentétek verse. Amikor a dicső múltat idézi fel, a jólét, a boldog idők jelképeként búzát és bort említ, méghozzá mint az istenek italát, a nektárt. Hadisikereink közül azt hozza fel, amely a Bécs fölött is megszerezhető erőfölényünket példázza: Mátyás „bús hadát” a fekete sereget említi, mely megszállta az osztrákok fővárosát. De ez csak egyetlen példa múltbeli sikereinkből.
A kudarcok, vereségek hosszú sorozatát a megismétlődő „Hányszor…!” felkiáltás érzékelteti. Az Istenhez intézett könyörgést azzal teszi indokolttá, hogy sokkal-sokkal több szenvedést tud felidézni, mint jóleső emlékek. A két versszakban örömet fölidéző, négy versszakban gyászos hangulatot keltő költemény szavai külön-külön szemlélve is a költői kifejezőerő példái. A végig ünnepélyes, magasan szárnyaló himnusz még innen is tovább tudja fokozni a nemzetről adott kép siralmasságát. Megkapó a „honját a hazában” nem lelő üldözött magyarok, a bujdosók és száműzöttek ábrázolása. Egymás mellé helyezett, kiáltó ellentétek érzékeltetik a nép hányattatását: „Bércre hág, és völgybe száll.” A „bú s kétség”, a „vérözön” és a „lángtenger” a teljes kiúttalanságot, bekerítettséget jelzi a „mellette”, „lábainál” és „felette” helyhatározókkal. Éles ellentéteit még tovább fokozza a költemény: vár helyett kőhalom, kedv s öröm helyett halálhörgés, siralom zajlik az országban. Remény sincs a jobbulásra. Mély reménytelenségből csak isteni segítséggel lehet kijutni; ezért ismétlődik meg még nagyobb nyomatékkal az első versszak fohásza, most már a kínok „tengerét” idézve föl.
Hazánk történelmi megpróbáltatásainak nagyságát emeli ki a költői túlzás, hogy ez a nép már nemcsak a múltat, hanem a jövendőt is megbűnhődte. A vers jellegzetesen romantikus vonása a múltba fordulás, a vonzó és elrettentő középkori példák felmutatása, jó és rossz ellentétének kiélezése és a szenvedélyes hanghordozás.
A hatalmas ívű költemény Erkel Ferenc megzenésítésében vált nemzeti himnuszunkká.
Huszt
A Huszt romantikusra színezett elbeszélését és valóságos drámai jelenetet sűrít a disztichonokban írt klasszikus epigramma-formában. A romvár, az éjszakai csend, a felleg alól elő-előbukkanó hold, a sírokat nyitó éjféli óra és a sírból kilépő, a kései vándort megszólító „lebegő rémalak” a romantika kelléktárából való, s mindez kísérteties borzongást idéz elő. A régi dicsőség árnyalakjának szózata, melankóliával vegyülő tanításának szigora a már szállóigévé lett parancsban összegeződik: „Hass, alkoss, gyarapíts; s a haza fényre derűl!”
Zrínyi dala
Zrínyi dala a hazafiúi keserűség és indulatos vád egyik leghatásosabb költeménye. Lírai dialógus ez, de a valóságos párbeszéd helyére belső dialógus lép. 1830. júliusában írta, eredeti címe: Szobránci dal. A Vándor kérdései és Zrínyivel egybeolvadó énjének válaszai egyaránt az ő lelkéből fakadnak ki. A páratlan strófákban kérdések, a párosokban az elutasító, tagadó válaszok hangzanak el. A Vándor egy messzi földről idevetődött idegen, aki a magyarságot csak régi nagyságának, dicső hőstetteinek híréből ismeri, s most szeretné azonosítani lelkében az elképzelteket a valósággal. A Vándor keresi a régiek legendás honszerelmét, a szép házat, az önfeláldozó hősök harcainak színterét. A válaszok kiábrándítóak, elutasítóak, leverőek. Az utolsó versszak összegzése megborzongató, a dicső nép halott. E strófa mondatainak grammatikai tartalmán túl a nemzethalál víziójának döbbenetét sugallja a görög sírfeliratokból ismert megszólítás is : "Vándor, állj meg!"
Zrínyi második éneke
A legpesszimistább műve ez a költőnek. Lírai dialógus: szükséges leszögezni, hogy a külső meghasonlott tépettségét, ellentmondások között hányódó érzelmeit vetíti ki. Az első strófa fohásszal indul, és fohásszal végződik. Ebbe a keretbe helyezi a költő a szenvedő haza megszemélyesített képét, mely a továbbiakban az anya képével nemesül. A végveszély, mellyel szemben a haza védtelen, a halmozott metaforák nem konkretizálják, csak a szenvedés mértéktelen kínját érzékeltetik. A második szakaszban a – a Sors válasza – megerősíti a külső veszély, az idegen támadás képzetét. Ennek a strófának érzelmi megrendülése, belső izgatottsága alig tér el az elsőétől. A harmadik versszak a szánalomkérés indoklásában visszautal a második strófa kezdő sorára, de a további mentegetőzés helyett vád erősödik fel. s most az eddig külsőnek érzékeltetett veszély váratlanul az ellenkezőjére fordul. A strófát záró két sorban ott remeg a jövőre vonatkozó halvány remény. A negyedik versszak kemény, megváltoztathatatlan ítéletet kimondó tőmondata elsöpör mindenféle reménykedést: a törvény beteljesedik, a bűnökért bűnhődni kell, a büntetés megérdemelt. A záró szakasz annyi megrendült meghatottságot, gyöngéd szeretetet és szépséget sugároz, hogy a vers befejezése valóságos lírai rekviemmé válik. Ezen a földön az öröm és a boldogság lehetősége csak a magyarság eltűnésével teremtődik meg.
2. Kölcsey prózája
Országgyűlési beszédek
Parainesis
Utolsó éveinek legkiválóbb alkotása, a magyar próza klasszikus remeke. Az ifjúság iránti szeretete és felelősségtudata íratta meg vele. Az alig 40 lapos könyvecske legfőbb tanítása, hogy az ember a közösségé, nem önmagáé. Történelemszemlélete nemzet és emberiség végtelen haladásának elképzelésére épül, s ennek rendeli alá az egyének életét. Figyelmezteti ifjú olvasóját, hogy felnőtt korában sok csalódásban lesz része, de illúziói szertefoszlása ellenére se veszítse el szilárd meggyőződését az erényben. A Parainesis ezt az erkölcsi ideált, a „rény” tartalmát fejti ki a továbbiakban. Ezután érkezik el a mű központi kérdéséhet, az emberiség és a haza szeretetéhez. Kölcsey a magyar ifjúságot a közösség szolgálatára kívánja felkészíteni. A közéleti szereplés nélkülözhetetlen feltétele a szónoklat. A szónok leglényegesebb eszköze az anyanyelv tökéletes ismerete. A műveltség legfőbb forrásai a könyvek, ezért kötelező és szükséges az olvasás. Az egyéni fejlődés csúcsa, a legmagasabb fokú tevékenység a könyvek írása, de az írótól (szónoktól): erő, tapasztalás, tudomány kell hozzá.
III. Kölcsey helye a magyar irodalomban
(Kazinczy és Kölcsey kapcsolata)
Kölcsey szembefordult Debrecennel, s mindenestül Kazinczy oldalára állt. Kazinczy példájára és ösztönzésére elsajátította, és magáénak vallotta a klasszicista esztétikát. Lelkes híve lett a nyelvújításnak. Bár nem alkotott új szavakat, elsősorban a neológia újfajta stílusa, költői nyelve, ízlése vonzotta. Ebben az időben lépett az irodalmi nyilvánosság elé. A Felelet megjelent a szerzők akarata ellenére, s ez Kölcseynek igen sok ellenséget szerzett. A legtöbb ellenérzést a két recenzió, a Csokonai- és Berzsenyi-bírálat váltotta ki. Kölcsey és Kazinczy szoros szövetségének ez vetett véget. Bár a barátság nem szakadt meg, csupán elhidegült. Ennek oka az a fordulat volt, mely ez idő tájt Kölcsey gondolkodásában, irodalmi nézeteiben, ízlésében bekövetkezett: a korábban a nyelvújítás mellett legharcosabban kiálló művész eljutott a neologizmus tagadásáig. Kölcsey szerint Kazinczy vétett maga ellen, mikor csupán fordító lett, mert a publikum már nem a fordításokat keresi.
A világnézeti-esztétikai változások, vajúdások tetten érhető ebben az időszakban lírai költészetében is: a korábbi panaszos-érzelmes-fájdalmas líraiságról most szeretne áttérni valami újra, a könnyedebb dalformára, s érdeklődése a magyar népdal felé fordult.
Kölcsey bár nem utánozni akarta a népdalt, hanem megnemesíteni, a népköltészet, mint a magas irodalom forrása felé fordulás kétségkívül romantikus jellegzetesség.
Van jó témaötleted? Írj nekünk egy vendégcikket!
Kapcsolódó olvasnivalók
Grúziáról bővebben
Grúzia köztársaság a Fekete-tenger keleti partján, a Kaukázus hegységben, Európa és Ázsia határán. Egyesek európai, mások ázsiai országnak tartják. Lakóinak túlnyomó többsége ortodox keresztény. Északi szomszédja Oroszország, délről Törökország és Örményország, keletről Azerbajdzsán határolja. Az ország földrajzi-éghajlati szempontból változatos, egyaránt vannak alpesi és szubtrópusi klímájú területei.
Amit Koszovóról tudni illikKoszovó vagy Kosovo (albánul Kosovë / Kosova; szerbül Косово и Метохија, Kosovo i Metohija, azaz Koszovó és Metohija) független állam Délkelet-Európa középső részén. Függetlenségét egyoldalúan, 2008. február 17-én kiáltotta ki a koszovói parlament, de az új állam elismerésének kérdése még viták kereszttüzében áll. 2008-ig Szerbia egyik tartománya, de az 1999-es koszovói háború óta az ENSZ felügyeli.
Fidel Castro élete és Kuba történeteMai cikkünk Kuba fordulatos történetét mutatja be, melynek szerves részeként kitérünk Fidel Castro életútjára. Kuba egy karibi szigetország, területéhez Kuba szigetén túl – mely a Nagy-Antillák legnagyobb tagja – hozzátartozik még 1600 kisebb szárazulat is, amelyek közül méretével kiemelkedik a Pinos-sziget. Az egykori spanyol gyarmat ma a legnépesebb karibi ország, egyben a világ egyik utolsó szocialista berendezkedésű állama.
Kapcsolódó doksik- Dr. Mohácsy Károly - Irodalom a műszaki szakközépiskola és a szakközépiskola II. osztálya számára / 2006, 204 oldal
- Hegedűs Géza - A magyar irodalom arcképcsarnoka / 1991, 627 oldal
- Irodalom szöveggyűjtemény / 2008, 11 oldal
- Magyar nyelv és Irodalom középszintű írásbeli érettségi tételek, megoldással, 2006 / 2006, 41 oldal
- A cseh irodalom a XX. században / 2006, 7 oldal
A hazaszeretet és a hősiesség ábrázolása a magyar irodalomban
A hazaszeretet az iránt az ország iránt való érzelmi kötődés, ahol élünk vagy ahol születtünk. Ez megjelenhet tetteinkben, viselkedésünkben vagy szavainkban. A hősisség lehet a hazaszeretet tettbeli megnyilvánulása vagy egy közösség érdekében végzett önzetlen cselekvés. Ez a két fogalom kedvelt témája a magyar verseknek. Általában együtt jelennek meg és az ideális hazafit jellemzik...
Szabó Magda Kiálts város! című művének elemzése"Holtig haza, Debrecen" A debreceniség bemutatása Szabó Magda: Kiálts város! című műve és az írónő emlékei alapján. Dicsőséges múltú szülővárosom, Debrecen számos irodalmi kiválóságot nevelt fel a történelem viharos évszázadaiban. Ebben a csodálatos városban töltötte gyermekkorát a XX. század egyik legnagyobb magyar írónője, Szabó Magda is . Szinte teljes egészében...
Csokonai Vitéz Mihály - A magánossághoz című versének elemzéseCsokonai ezt a művét Lilla- korszakában írta. Szentimentalista művei közé sorolhatnánk. Tulajdonképpen a magányosságban keres vigaszt, menedéket a viszonzatlan szerelem gyötrelmei elől. Hiszen pont ennek az évnek elején adták férjhez Lillát egy gazdag kereskedőhöz, és így Csokonai minden reményét elvesztette, hogy szerelme valaha is övé legyen. A költő lelkében örvénylő érzések...
Értékelések
Nincs még értékelés. Legyél Te az első!
