Cikkek » Kosztolányi Dezső három verse

Kosztolányi Dezső három verse Dátum: 2009. január 22.13:02:13.
Forrás : doksi.net/hu



Hajnali részegség

A gyermek mennyország emléke, a csillagok rejtélye, az „ég és föld” ellentéte évtizedeken át jelen volt Kosztolányi költészetében. E témák, motívumok végül lírája egyik csúcsteljesítményében, a Hajnali részegség című versében összegződtek (1933). A költő ekkor már gyógyíthatatlanul beteg. A közeledő halál sejtelmében felfokozódik életösztöne, és egyre mélyebben éli át az öröm, a boldogság ritka alkalmait. Kosztolányi akkori gondolatvilágába enged bepillantást 1931-ben írt vallomása egyik olvasmányélményével kapcsolatban.

A bonyolult műnek elsősorban a kompozíciós felépítését vizsgáljuk. A három szerkezeti egységből álló vers középpontjában egy káprázatos látomás helyezkedik el. Az alkotás egész jelentését csak a három szerkezeti egység kapcsolódásának vizsgálatával tárhatjuk fel.

Az első szerkezeti rész: a földi valóság bemutatása (1-2 versszak). Pontos és megdöbbentő állapotrajz az emberi tengődés értékekben szegény világáról. Egy-egy tárgyi motívum, például a „keltőóra” szimbolikusan és valóságosan fejezi ki ennek az életnek a gépies sivárságát. A nyelvi eszközök – külsőleg és pszichikailag – pontosan érzékeltetik az ember félelmetes, tetszhalott létét: „… Az emberek feldöntve és vakon, vízszintesen feküsznek, …” Ebben a megrendítő emberi-földi nyomorúságban már – rejtetten – benne van a „csillagközi polgár” szemlélete.

A második kompozíciós egység a „báli éj” látomása. Három egybekapcsolt hasonlattal bontja ki a gyermekkori emléket. A csillagokat ábrázoló képek átitatódnak a földi porból kiemelkedő ember áhítatával, de közben megőrzik a világegyetem-látomás tágasságát és időtlenségét. De a tündöklő vízió mögött is ott érezzük az egész élményt átfogó költői gondolatot: az elmúlás tudatát. Elsősorban azért, mert az égi látvány feloszló, megsemmisülésre ítélt káprázatvilág. Ez az eltűnő, áttetsző látomásos képalkotás tünékeny jelleget kölcsönöz a kompozíció törzsét képező lírai víziónak, s egyben elő is készíti a harmadik szerkezeti részben felbukkanó bölcseleti eszméket. Az elmúlás alapérzése alakította az épeket lebegővé, áhítatossá. Az élmény itt elszakad az érzéki, földi történésektől. Így a gyerekkori emlék se valóságos, hanem erőteljesen stilizált. Nem a gyerekkor konkrét valósága ez, hanem egy teljesen irreális eseménysor megelevenedése. A képek álomszerű volta tehát az elmúlás, a megsemmisülés tudatából fakad, s így lehet a költő sajátos létélményének tükre. A mű méltatói kiemelik a központi részlet képalkotásának művésziességét, amelyben a kép törékenysége ellenére is csupa lendület. A vízió egyszerre tudja éreztetni az intim közelséget s az égi világ végtelenségét. Az impresszionizmus festőisége, atmoszférateremtő művészisége mutatkozik meg a képi-nyelvi közegben. Nyomon követhetjük a szavak szín- és fénybenyomásokat keltő hatását, a hangok lágyságot, könnyedséget, titokzatosságot sugalló zeneiségének művészi felhasználását. A báj, a játékos hangulat felkeltéséhez hozzájárulnak a csengőbongó rímek és a ritmus is.

A harmadik szerkezeti egység az utolsó három versszakot foglalja magában. E részlet a vers végső gondolati általánosítása, amelyben a költő visszakapcsol az indító földi alaphelyzethez. Mi ennek a művészi célja? A központi látomás egy józan előadás folyamatában bontakozott ki, s most a megálmodott vízió után visszatér a földi alaphelyzet. Ezzel a műalkotás folyamatosságát biztosítja, s ugyanakkor – a báli éj átszellemült élményének a birtokában – megmérheti annak jelentőségét. S itt változás van az első és harmadik szerkezeti egység jelentése között. A „föld kérgén” járó költő már nem értékeli le az égi jelenés, az ideálok, egy szebb létezés valóságát, sőt egyetemes jelentőségét hangsúlyozza azzal, hogy fejet hajt előtte: „… bevallom néked megtörötten / földig hajoltam s mindezt megköszöntem.” A boldog látomás minősítése a halál közelében hangzik. A költő az értelem jelenlétében fogadja be létezésélményébe az égi boldogságot. Így emelkedik az egyetemes törvények szintjére a létezés magasabb rendű, „égi” örömeinek jogosultsága anélkül, hogy talányosságát, titokzatosságát elveszítené. A harmadik kompozíciós egység világnézeti jelentéséről megoszlanak a vélemények. Egy régebbi méltató az isteni gondviselés elismerésére mutatott rá; újabban akad nézet, amely „ vallásos ateizmusnak” minősíti a befejező filozófiai gondolati tartalmát.

Boldog szomorú dal

A gyermek tisztaságát a felnőttség szerepei váltották fel, s így eltűnt a gyermekkor gazdagsága, beszűkült az egykori élet lehetősége is. A Boldog, szomorú dal a Kenyér és bor című kötet nyitó darabja. A költemény a férfikor delelőjén álló, elismert, és jó anyagi körülmények között élő író számvetése, magával való elégedettségének kifejezése.

A cím felhívja a figyelmet a mű ellentétező felépítésére. A költő leltárszerűen sorolja fel elért sikereit, megvalósult vágyait. Látszólag magabiztosság, önelégültség jellemzi a vers "hősét", tízszer fordul elő a "van" ige. Önmagát próbálja, önmagát kívánná mindenáron meggyőzni saját boldogságáról. Megkapott mindent az élettől, ami egy átlagembert megelégedetté tehet. De éppen ez a leltárnak ható felsorolás, a gyermekies dicsekvés ébreszt benne kételyeket, Sejteti a felszín mögött rejlő elégedettlenséget, s ezeket próbálja leplezni bravúros keresztrímekkel, bravúros asszonáncokkal.

Az utolsó soraiban a versnek a "de" kötőszó után hangulatváltás történik, feltör az eddig szándékosan rejtett keserűség, a bánat, az elégedettlenség. A nappali énnel szembekerül a magányos, önmagát ámítani nem tudó "éjszakai" én. A lélekből izgatottan robban ki a panasz, az önvád. A kincset hiányolja, amire vágyott. Ez az egyetlen hiányérzet eltörli a költemény első felében felsorolt értékeket. A zárórészben egy kép uralkodik; a lírai hős megszállottan keresi (mindhiába) a kincset, minek tartalma pontosan nem körülhatárolt, de valami tartalmasabb, teljesebb létre utal, olyan vágyakra, amikről gyermekségében ábrándozott. A dal végső kicsengése a kiábrándultság megvallása.

A mű Berzsenyi Dániel Osztályrészem című művére hasonlít. Kosztolányi első két sora Berzsenyi utolsó két sorával azonosítható, a mindennel, vagy semmivel sem megelégedő Berzsenyi szavai is lehetnének. Mindketten sikeres emberek, megfelelő anyagi háttérrel rendelkeznek, családjuk is van, ám mégsem elégedettek, egy titokzatos kincsre vágynak mind a ketten. Mindketten egy életformát választottak maguknak, ami kötöttségekkel járt, s ezáltal sok-sok kalandról mondtak le. Berzsenyinél ez biztonságot és leláncoltságot jelentett egyben. Boldognak kéne lenniük, de valami hiányzik, valami elmúlt, az életük, ifjúságuk.

Halotti beszéd

A vers alapja a Halotti beszéd és könyörgés (1192-95).

Az első részben - mely az első versszakból áll - általánosságban írja le mit jelent ha meghal valaki. Nem attól fog valaki hiányozni nekünk, mert „nagy volt és kiváló”, hanem azért hogy mit jelentett számunkra.

A második részben - ami a második és a harmadik versszakból áll - az ember megismételhetetlenségéről ír. Hogy az ember egyszeri megismételhetetlen csoda. Kosztolányi egyszerűséget próbál érzékeltetni a természetből vett hasonlatokkal és a fej, szem, kéz emlékével, ami felnagyítja ugyan az egyszerűséget de érzékelteti hogy mindenkiben találhatóak egyedi vonások. A harmadik versszakban olyan vonásokat ír le, amikre a szeretteik örökké emlékeznek.

A harmadik rész – mely a negyedik versszakot foglalja magába – a halál visszafordíthatatlanságáról szól. Egy halottat sem időben sem térben nem lehet visszahozni, és többé nem születhet újra. Egy szoborhoz, műemlékhez hasonlítja a halottat – szintén az emberi egyediség, megismételhetetlenség érzésének felnagyítása. Végül a hármas halmozás – se sírás, se felidézés, se gyógyszer nem keleti fel a halottat – nyomatékosítja a visszafordíthatatlanságot.

Van jó témaötleted? Írj nekünk egy vendégcikket!


Kapcsolódó olvasnivalók

Fidel Castro élete és Kuba története

Mai cikkünk Kuba fordulatos történetét mutatja be, melynek szerves részeként kitérünk Fidel Castro életútjára. Kuba egy karibi szigetország, területéhez Kuba szigetén túl – mely a Nagy-Antillák legnagyobb tagja – hozzátartozik még 1600 kisebb szárazulat is, amelyek közül méretével kiemelkedik a Pinos-sziget. Az egykori spanyol gyarmat ma a legnépesebb karibi ország, egyben a világ egyik utolsó szocialista berendezkedésű állama.

Amit Koszovóról tudni illik

Koszovó vagy Kosovo (albánul Kosovë / Kosova; szerbül Косово и Метохија, Kosovo i Metohija, azaz Koszovó és Metohija) független állam Délkelet-Európa középső részén. Függetlenségét egyoldalúan, 2008. február 17-én kiáltotta ki a koszovói parlament, de az új állam elismerésének kérdése még viták kereszttüzében áll. 2008-ig Szerbia egyik tartománya, de az 1999-es koszovói háború óta az ENSZ felügyeli.

Grúziáról bővebben

Grúzia köztársaság a Fekete-tenger keleti partján, a Kaukázus hegységben, Európa és Ázsia határán. Egyesek európai, mások ázsiai országnak tartják. Lakóinak túlnyomó többsége ortodox keresztény. Északi szomszédja Oroszország, délről Törökország és Örményország, keletről Azerbajdzsán határolja. Az ország földrajzi-éghajlati szempontból változatos, egyaránt vannak alpesi és szubtrópusi klímájú területei.

Kapcsolódó doksik

Középiskolai anyagok

Nemzeti sorskérdéseink a XIX. század első felének lírájában

A magyarországi reformkor az 1825 és 1848 közötti időszak. Polgárság híján a felvilágosodott nemesség próbálta újraszervezni nemzetünk politikáját és kulturális életét. A politika és a művészetek -főképp az irodalom, a színjátszás- szorosan összefonódva, egymást kiegészítve és segítve igyekezett törvényes úton megreformálni a magyar társadalmat. Herder negatív utópiája...

Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek című művének értelmező elemzése

Márai Sándor (1900-1989) a XX. század egyik legjelentősebb és legnépszerűbb prózaírója volt. Hányatott életében két alkalommal is külföldre kényszerült, élete nagyobbik részét Európában és az Amerikai Egyesült Államokban töltötte, de mindvégig magyarnak vallotta magát, s nyelvünk egyik nagy művészeként mindvégig magyarul írta különböző műnemű alkotásait. Manapság szinte...

Szerelem és halál összekapcsolódása Shakespeare Rómeó és Júlia c. drámájában

A XV-XVI. századi életet tárja elénk Shakespeare Rómeó és Júliája. A középkori hagyományok és a reneszánsz jegyek együttélését, az új és a régi értékrend szembenállását tükrözi. A szerelem és a halál összekapcsolódik a drámában, Két szerelmes sírig tartó szerelme, akik örök hűséget esküdnek egymásnak, és inkább a halált válasszák, mint sem hogy...

Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!