|
Dátum: 2009. január 22.13:02:13. Forrás : doksi.net/hu |
Hajnali részegség
A gyermek mennyország emléke, a csillagok rejtélye, az „ég és föld” ellentéte évtizedeken át jelen volt Kosztolányi költészetében. E témák, motívumok végül lírája egyik csúcsteljesítményében, a Hajnali részegség című versében összegződtek (1933). A költő ekkor már gyógyíthatatlanul beteg. A közeledő halál sejtelmében felfokozódik életösztöne, és egyre mélyebben éli át az öröm, a boldogság ritka alkalmait. Kosztolányi akkori gondolatvilágába enged bepillantást 1931-ben írt vallomása egyik olvasmányélményével kapcsolatban.
A bonyolult műnek elsősorban a kompozíciós felépítését vizsgáljuk. A három szerkezeti egységből álló vers középpontjában egy káprázatos látomás helyezkedik el. Az alkotás egész jelentését csak a három szerkezeti egység kapcsolódásának vizsgálatával tárhatjuk fel.
Az első szerkezeti rész: a földi valóság bemutatása (1-2 versszak). Pontos és megdöbbentő állapotrajz az emberi tengődés értékekben szegény világáról. Egy-egy tárgyi motívum, például a „keltőóra” szimbolikusan és valóságosan fejezi ki ennek az életnek a gépies sivárságát. A nyelvi eszközök – külsőleg és pszichikailag – pontosan érzékeltetik az ember félelmetes, tetszhalott létét: „… Az emberek feldöntve és vakon, vízszintesen feküsznek, …” Ebben a megrendítő emberi-földi nyomorúságban már – rejtetten – benne van a „csillagközi polgár” szemlélete.
A második kompozíciós egység a „báli éj” látomása. Három egybekapcsolt hasonlattal bontja ki a gyermekkori emléket. A csillagokat ábrázoló képek átitatódnak a földi porból kiemelkedő ember áhítatával, de közben megőrzik a világegyetem-látomás tágasságát és időtlenségét. De a tündöklő vízió mögött is ott érezzük az egész élményt átfogó költői gondolatot: az elmúlás tudatát. Elsősorban azért, mert az égi látvány feloszló, megsemmisülésre ítélt káprázatvilág. Ez az eltűnő, áttetsző látomásos képalkotás tünékeny jelleget kölcsönöz a kompozíció törzsét képező lírai víziónak, s egyben elő is készíti a harmadik szerkezeti részben felbukkanó bölcseleti eszméket. Az elmúlás alapérzése alakította az épeket lebegővé, áhítatossá. Az élmény itt elszakad az érzéki, földi történésektől. Így a gyerekkori emlék se valóságos, hanem erőteljesen stilizált. Nem a gyerekkor konkrét valósága ez, hanem egy teljesen irreális eseménysor megelevenedése. A képek álomszerű volta tehát az elmúlás, a megsemmisülés tudatából fakad, s így lehet a költő sajátos létélményének tükre. A mű méltatói kiemelik a központi részlet képalkotásának művésziességét, amelyben a kép törékenysége ellenére is csupa lendület. A vízió egyszerre tudja éreztetni az intim közelséget s az égi világ végtelenségét. Az impresszionizmus festőisége, atmoszférateremtő művészisége mutatkozik meg a képi-nyelvi közegben. Nyomon követhetjük a szavak szín- és fénybenyomásokat keltő hatását, a hangok lágyságot, könnyedséget, titokzatosságot sugalló zeneiségének művészi felhasználását. A báj, a játékos hangulat felkeltéséhez hozzájárulnak a csengőbongó rímek és a ritmus is.
A harmadik szerkezeti egység az utolsó három versszakot foglalja magában. E részlet a vers végső gondolati általánosítása, amelyben a költő visszakapcsol az indító földi alaphelyzethez. Mi ennek a művészi célja? A központi látomás egy józan előadás folyamatában bontakozott ki, s most a megálmodott vízió után visszatér a földi alaphelyzet. Ezzel a műalkotás folyamatosságát biztosítja, s ugyanakkor – a báli éj átszellemült élményének a birtokában – megmérheti annak jelentőségét. S itt változás van az első és harmadik szerkezeti egység jelentése között. A „föld kérgén” járó költő már nem értékeli le az égi jelenés, az ideálok, egy szebb létezés valóságát, sőt egyetemes jelentőségét hangsúlyozza azzal, hogy fejet hajt előtte: „… bevallom néked megtörötten / földig hajoltam s mindezt megköszöntem.” A boldog látomás minősítése a halál közelében hangzik. A költő az értelem jelenlétében fogadja be létezésélményébe az égi boldogságot. Így emelkedik az egyetemes törvények szintjére a létezés magasabb rendű, „égi” örömeinek jogosultsága anélkül, hogy talányosságát, titokzatosságát elveszítené. A harmadik kompozíciós egység világnézeti jelentéséről megoszlanak a vélemények. Egy régebbi méltató az isteni gondviselés elismerésére mutatott rá; újabban akad nézet, amely „ vallásos ateizmusnak” minősíti a befejező filozófiai gondolati tartalmát.
Boldog szomorú dal
A gyermek tisztaságát a felnőttség szerepei váltották fel, s így eltűnt a gyermekkor gazdagsága, beszűkült az egykori élet lehetősége is. A Boldog, szomorú dal a Kenyér és bor című kötet nyitó darabja. A költemény a férfikor delelőjén álló, elismert, és jó anyagi körülmények között élő író számvetése, magával való elégedettségének kifejezése.
A cím felhívja a figyelmet a mű ellentétező felépítésére. A költő leltárszerűen sorolja fel elért sikereit, megvalósult vágyait. Látszólag magabiztosság, önelégültség jellemzi a vers "hősét", tízszer fordul elő a "van" ige. Önmagát próbálja, önmagát kívánná mindenáron meggyőzni saját boldogságáról. Megkapott mindent az élettől, ami egy átlagembert megelégedetté tehet. De éppen ez a leltárnak ható felsorolás, a gyermekies dicsekvés ébreszt benne kételyeket, Sejteti a felszín mögött rejlő elégedettlenséget, s ezeket próbálja leplezni bravúros keresztrímekkel, bravúros asszonáncokkal.
Az utolsó soraiban a versnek a "de" kötőszó után hangulatváltás történik, feltör az eddig szándékosan rejtett keserűség, a bánat, az elégedettlenség. A nappali énnel szembekerül a magányos, önmagát ámítani nem tudó "éjszakai" én. A lélekből izgatottan robban ki a panasz, az önvád. A kincset hiányolja, amire vágyott. Ez az egyetlen hiányérzet eltörli a költemény első felében felsorolt értékeket. A zárórészben egy kép uralkodik; a lírai hős megszállottan keresi (mindhiába) a kincset, minek tartalma pontosan nem körülhatárolt, de valami tartalmasabb, teljesebb létre utal, olyan vágyakra, amikről gyermekségében ábrándozott. A dal végső kicsengése a kiábrándultság megvallása.
A mű Berzsenyi Dániel Osztályrészem című művére hasonlít. Kosztolányi első két sora Berzsenyi utolsó két sorával azonosítható, a mindennel, vagy semmivel sem megelégedő Berzsenyi szavai is lehetnének. Mindketten sikeres emberek, megfelelő anyagi háttérrel rendelkeznek, családjuk is van, ám mégsem elégedettek, egy titokzatos kincsre vágynak mind a ketten. Mindketten egy életformát választottak maguknak, ami kötöttségekkel járt, s ezáltal sok-sok kalandról mondtak le. Berzsenyinél ez biztonságot és leláncoltságot jelentett egyben. Boldognak kéne lenniük, de valami hiányzik, valami elmúlt, az életük, ifjúságuk.
Halotti beszéd
A vers alapja a Halotti beszéd és könyörgés (1192-95).
Az első részben - mely az első versszakból áll - általánosságban írja le mit jelent ha meghal valaki. Nem attól fog valaki hiányozni nekünk, mert „nagy volt és kiváló”, hanem azért hogy mit jelentett számunkra.
A második részben - ami a második és a harmadik versszakból áll - az ember megismételhetetlenségéről ír. Hogy az ember egyszeri megismételhetetlen csoda. Kosztolányi egyszerűséget próbál érzékeltetni a természetből vett hasonlatokkal és a fej, szem, kéz emlékével, ami felnagyítja ugyan az egyszerűséget de érzékelteti hogy mindenkiben találhatóak egyedi vonások. A harmadik versszakban olyan vonásokat ír le, amikre a szeretteik örökké emlékeznek.
A harmadik rész – mely a negyedik versszakot foglalja magába – a halál visszafordíthatatlanságáról szól. Egy halottat sem időben sem térben nem lehet visszahozni, és többé nem születhet újra. Egy szoborhoz, műemlékhez hasonlítja a halottat – szintén az emberi egyediség, megismételhetetlenség érzésének felnagyítása. Végül a hármas halmozás – se sírás, se felidézés, se gyógyszer nem keleti fel a halottat – nyomatékosítja a visszafordíthatatlanságot.
Van jó témaötleted? Írj nekünk egy vendégcikket!
Kapcsolódó olvasnivalók
Tibet és Kína viszonya 1959-ig
Tibet és Kína viszonya a történelem folyamán meglehetősen áttekinthetetlen és némiképp zavarosnak tetsző képet mutat. A tibeti nemzeti büszkeség máig kitart a "mindig is önálló Tibet" oly gyakran hangoztatott képe mellett. A másik oldal nézőpontját tekintve, Kína fennhangon proklamálja – jóllehet leginkább a megszállás legitimizálása, vagy inkább annak magyarázata miatt -, hogy Tibet mindig is Kína része volt.
A grúz - dél-oszétiai háborúA dél-oszétiai háború 2008 augusztusában kezdődött fegyveres konfliktus az egyik oldalon Grúzia, a másik oldalon Dél-Oszétia, Abházia és Oroszország között. Oroszország szerint Grúzia népirtást hajtott végre az oszétok ellen, ezért megtámadta a Dél-Oszétiát elfoglalni készülő grúz erőket, majd a támadást Oszétián kívül is folytatta. Grúzia szerint Dél-Oszétia megtámadására a már korábban megindult orosz csapatmozgások miatt volt szükség.
Amit Albániáról tudni illikAz Albán Köztársaság vagy Albánia (albánul Republika e Shqipërisë vagy Shqipëria, feltételezett jelentése ’sasok földje’) Délkelet-Európában, a Balkán-félszigeten fekvő független állam. Északon Montenegró (172 km), északkeleten a szintén albánok lakta Koszovó (115 km), keleten Macedónia (151 km), délkeleten és délen Görögország (282 km), délnyugaton a Jón-tenger, nyugaton pedig az Adriai-tenger határolja. Partvonalának teljes hossza 362 km.
Kapcsolódó doksik- Godzsa Anikó - A XX. századi magyar irodalom története I / 2004, 157 oldal
- Róma, a hét domb városa, egy világbirodalom központjává vált / 2008, 2 oldal
- A világirodalom története a 18. század végéig / 2009, 10 oldal
- Magyar nyelv és irodalom emelt szintű írásbeli érettségi vizsga, megoldással, 2008 / 2008, 30 oldal
- Kerekes Dóra - Pierre de Girardin francia követ feljegyzései az Oszmán birodalomról / 2007, 182 oldal
Csokonai Vitéz Mihály élete és munkássága
A Csokonai Vitéz Mihály (1773-1805) felvilágosodás korának legnagyobb magyar költője. Debrecenben született 1773. nov. 17-én. Apja Csokonai József borbély és seborvos volt, korán meghalt, így az özvegynek két fiával együtt el kellett hagyni addigi otthonukat. Anyja csak kosztos diákok tartásával tudta megélhetésüket biztosítani. Tanulmányait a debreceni kollégiumban kezdte, ő alakította...
A Nyugat első nemzedéke Tóth Árpád és Juhász Gyula1908. január elsején jelent meg a Nyugat első száma. Főszerkesztője Ignotus, aki a tehetség mindenek feletti értékét hirdette; szerkesztői Fenyő Miksa és Osvát Ernő. A Nyugat mindvégig az alkotói szabadság elvét érvényesítette, és ez a két szempont a magyar irodalom fejlődésének adott szakaszában egyet jelentett a polgári átalakulás, a haladás, a szociális reformok programjának...
Berzsenyi Dániel munkásságaA klasszicizmus és a romantika határán Berzsenyinek verset írni annyi, mint kiszakadni a mindennapokból. Értelmezése szerint a költészet felszabadít és felemel. A falusi földesúri életforma és a költői ideálvilágnak az ellentéte verseinek egyik ihlető forrása és életének legsúlyosabb feloldhatatlan problémája lett. Két korszak határán élt és alkotott. A „niklai...
