Középiskola > Kötelező olvasmányok > Móricz Zsigmond - Tündérkert, 2. rész



Harmadik könyv

1.

Báthory csodálattal vegyes áhítattal állt a szebeni vár főterén. Elmondása szerint látogatóba érkezett a gazdag szász városba, valójában azonban csellel be akarta venni azt. Kérte, sorakoztassák fel neki a város hadseregét, csak úgy, fegyverek nélkül. Mikor aztán mindenki, még az őrök is a nagy felvonulást figyelték, katonái, akik már régóta a vár környékén várakoztak, beözönlöttek a kapukon, s rátámadtak a védtelen városiakra. Az emberek fejvesztve menekültek, s zárkóztak be házaikba. Így Báthorynak harc nélkül sikerült bevennie Szebent. Néhány óra múlva már a város tanácstermében ülésezett az országgyűlés. Géczy jó előre kigyűjtötte a 147 leggazdagabb polgár nevét, s most azokat teljes vagyonelkobzásra és halálra ítélték. A fejedelem Török Katáért küldött, s felment szállására. Napközben hű szolgáját, Kereki Ferit ellőtték mellőle, ezért új inast választott magának egy fiatal hajdú, Szilassy Pál személyében.

2.

Időközben megérkezett Kata, s lefektette a már jócskán ittas fejedelmet, majd szász lányokat hívott, hogy vigyázzanak rá. Éjszaka Báthory egy halkan sírdogáló lány hangjára ébredt. Megkérdezte tőle, mi a baja, s ő elmondta, hogy a macskáját gyászolja, akit a hajdúk dárdájukkal keresztülszúrtak. Azután a sógorára terelődött a szó, aki a halálra ítéltek között volt. A lány próbálta védelmezni, de erre a fejedelem dühösen elzavarta. Ennek ellenére nem nyugodott meg, egész éjszaka rémálmai voltak. Reggel követek indultak a Székelyföldre, s hadba szólították a székelyeket, cserébe pedig busás jutalmat és nemesi címet ígértek nekik.

3.

A fejedelem nyugodtan ébren, s higgadtan adta ki a parancsot, hogy - megkegyelmez a szászoknak, s csak száműzetéssel sújtja őket. Nemsokára elindult Géczy Weiss Mihály brassói bíróval Brassó irányában, hogy aztán onnan folytassa útját Konstantinápoly felé. Báthory azonban valamiben tévedett: Géczy sokkal ravaszabb volt annál, mint gondolta, s hagyta magát rábeszélni, hogy a Portán ne a fejedelem, hanem a saját érdekei szerint intézkedjen. Még aznap útra kelt Báthory is seregével Havasalföld felé. Gyerőffyt küldte előre, hogy kapja el Serbán Radulyt, de az sikertelenül járt, s a vajda családjával elmenekült. Hosszas vándorlás után végül a Báthory vezette fősereg megérkezett a nyomorúságos és elnéptelenedett Tergovistyébe, s kardcsapás nélkül foglalta el az oláhok fővárosát. Nem sokkal érkezésük után megjött Gyerőffy, aki a vajda anyját hozta rabláncon.

4.

Két hét telt el a török követekre való várakozással Tergovistyén. A fejedelem a borba és az asszonyokba temetkezett, miközben a szedett-vedett serege gerincét képező, amúgy is fegyelmezetlen hajdúság szép lassan szó nélkül kereket oldott. Báthory, ha józan volt, minden idejét Szilassyval töltötte, nagyon megkedvelte a fiút, de az nem kívánt mellette maradni. Erre a fejedelem annyira megharagudott, hogy lovászával megölette a hajdút. Ebben a pillanatban érkeztek meg a török követek, s eltiltották Báthoryt a további hadviseléstől. A fejedelem csalódottan szedte össze megmaradt csapatát. A hajdúknak kiadta a parancsot, hogy vonuljanak Brassó alá, s ha beveszik a várost, nekik adja azt. Csak azt hallgatta el, hogy a Forgách Zsigmond vezette megtorló magyar sereg már útban van Erdély felé. Mikor erről Nagy tudomást szerzett, azonnal feladta Brassó elfoglalását, s rohant haza védelmezni a Hajdúságot.

5.

Az éjszaka során megérkezett Bethlen is, akinek Báthory igencsak megörült. A főkapitány arra biztatta a fejedelmet, hogy induljanak vissza mihamarabb. Báthory így is tett, s megígérte, hogy kibékül a szászokkal. Brassó alatt azonban váratlan meglepetés érte, a helyiek be sem engedték a várba. Ezen annyira feldühödött, hogy azonnal hadat üzent a városnak. Visszatért Szebenbe, s a szászoknak visszaszolgáltatta a várost, őmaga embereivel a fellegvárba húzódott. Itt kapta a hírt, hogy Forgách serege átlépte Erdély határát.

6.

Másnaptól fogva aztán egyre gyakrabban jelentek meg menekültek a városban. Számuk pontos képet nyújtott Forgách előrenyomulásáról. Viszont még ez sem volt elég. Imreffy tájékoztatta, hogy a hajdúk szembeszegültek Forgáchcsal, majd miután legyőzték egy kisebb csapatát, jó pénzért átálltak hozzá. A fejedelem kétségbeesetten hallotta, hogy a rettegett rablóbanda a főkapitány segítségével most rászabadul Erdélyre. Nem telt el sok idő, s Forgách csapatai már Szeben körül táboroztak. Mégsem volt még veszve minden. Bethlen török segítséget hozott, Báthory egyik emberét, Prépostvárit elküldte az ellenség táborába, s sikerült újra a saját oldalára állítania a hajdúkat. Közben az a hír jött, hogy a Székelyföldön lázadás tört ki az urak ellen, s a parasztok hajlandók az őket támogató fejedelem mellé állni. Mikor Forgách megneszelte, hogy három oldalról készülnek rátámadni, összeszedelődzködött, s eltávozott.

7.

Alighogy szabaddá vált a kijárás, a fejedelem is útnak indult seregével. Forgáchot hiábavalóság lett volna üldözni, de elhatározta, hogy Brassót megleckézteti, amiért az a magyarokkal és az oláhokkal szövetkezett ellene. Mikor a város közelébe ért, megtudta, hogy Raduly vajda csapatai még mindig Brassó alatt táboroznak. Megfontolatlanul túl közel merészkedett a városhoz, s az oláhok egy hirtelen rohammal megfutamították seregét. Csak utólag derült ki, hogy a hajdúk már megint elárulták, s még Brassó előtt visszafordultak. Ezért úgy határozott, hogy megmaradt katonáival Szebenbe vonul, Brassó ostromát pedig Bethlenre bízza.

8.

Bethlennek azonban nem állt szándékában emberei életét áldozni Brassóért, ezért amint megérkezett a város alá, letáborozott, és békésen várakozott, nem kezdeményezett harcot, ugyanakkor a várat szigorú blokád alá vonta. Báthory ezalatt Szebenben intézte az ország ügyeit. Konstantinápolyból hazajött az áruló Géczy, s addig hízelgett, míg a fejedelem megbocsátott neki, s újból maga mellé vette. Ők ketten együtt új haditervet eszeltek ki: a törökkel szövetkezve a töröknek akarták meghóditani Magyarországot, hogy aztán Báthory a szultán alattvalójaként uralkodhasson rajta. Géczy színleg egyetértett a fejedelemmel, s a terv kivitelezéséhez újból elutazott Konstantinápolyba, de ott újból elárulta megbízóját.

9.

Brassó "ostroma" egyre csak húzódott, Bethlen ugyanis háborúzás helyett nekiállt katonáival a környező földeket műveltetni! Mikor ez a fejedelem fülébe jutott, visszarendelte a főkapitányt Szebenbe, s helyére Prépostvárit nevezte ki. Bethlen kénytelen-kelletlen engedelmeskedett. Mikor beért Szebenbe elkeserítette a hajdan oly' szép város jelenlegi állapota. Rögtön intézkedett, s a katonáknak megparancsolta, hogy bontsák le a leégett épületeket, s takarítsák fel az utcákat. A fejedelem ezalatt folytatta kicsapongó életmódját, és örömmel hallgatta a keletről érkező híreket, melyek arról tudósítottak, hogy Prépostvári több ezres seregével hősies küzdelemben vette be a kis, vidéki, mindössze tíz-húsz védővel rendelkező várakat. Bethlen egyre jobban kiábrándult Báthoryból, noha megválasztásakor még ő is támogatta. Egyszer aztán a fejedelem annyira megsértette, hogy azonnal, szó nélkül hazalovagolt Dévára.

10.

Toldi Márk szászsebesi kastélyában szállt meg, s a várúr biztatására itt ért meg benne végleg a gondolat, hogy kezébe veszi az irányítást, s leváltja Báthoryt a fejedelmi trónon. Otthon a felesége rossz hírrel fogadta: fia, a kis Gábor megbetegedett. Rögtön orvost hivatott Gyulafehérvárról, aki megvizsgálta a gyereket, de semmi érdemlegeset nem tudott tenni. Az idő előrehaladtával a kastélyban egyre többen betegedtek meg, utóbb felesége, majd kislánya is. Aztán amilyen hirtelen jött, olyan gyorsan elmúlt a baj: mindenki felépült, de a két kicsit és dadájukat elvitte az ismeretlen járvány. Végül levél jött a fejedelemtől, az uralkodó könyörgött Bethlennek, hogy térjen vissza hozzá Szebenbe. A főkapitány elhatározta, hogy ad még egy utolsó esélyt Báthorynak.

11.

A fejedelemnek emberei azonban már hírül vitték mire készülnek ellene, s innentől fogva ő kellő óvatossággal bánt Bethlennel és Géczyvel. Bethlen azt kérte a fejedelemtől, hogy az országgyűlést Gyulafehérváron tartsa. Báthory ebbe belement. Géczyt helyben megvádolta, de ő azzal vágott vissza, hogy nyilvánosságra hozza a fejedelem eredeti hazaellenes terveit. Egyik nap váratlanul megérkezett Nagy is, de már nem tudott megbocsátani neki, s egyik este hirtelen felindulásból levágta. Helyére Fekete Pétert nevezte ki. Báthory egyik nap Bethlennél vacsorázott. Már jócskán be volt rúgva, s elárulta neki, hogy tud háta mögötti szervezkedéséről. A főkapitány megpróbálta megnyugtatni, de ő ingerülten távozott, s mint később kiderült, merénylettől félve a várost is elhagyta. Hajnalban Bethlen is hazalovagolt Dévára.

12.

Mikor megérkezett, elhívta öccsét is, s feleségével hármasban beszélték meg a jövendőbeli teendőket. Immár nem volt más választás: Bethlennek el kellett mennie a Portára, hogy kieszközölje a szultánnál Báthory leváltását és saját fejedelemségét. Másnap levél jött a fejedelem unokahúgától, Török Katától. Kiderült, a fejedelem Alvincra futott, s immár nyíltan Bethlen életére tör, fejére vérdíjat tűzött ki. Ez megerősítette a főkapitányt döntése helyességében. Még aznap elindult Konstantinápolyba, katonáit pedig feleskette asszonya hűségére. Mikor ezt Báthory megtudta, Brassó ellen indult, hogy végleg leszámoljon a várossal és az ott tartózkodó Géczyvel.

13.

Eközben persze Weiss sem tétlenkedett. A várost megerősítette, s saját szász katonái mellé szerzett oláh, székely, magyar, sőt még török és tatár fegyvereseket is. A fejedelem azonban csak nem jött, s a hadsereg már igencsak felélte a város javait, ezért elhatározták, hogy Báthory elé mennek. Szeptember 18-án elhagyták Brassót, s elindultak nyugat felé. Igen ám, de Weiss még soha nem vezetett hadsereget, szedett-vedett csapata hamar felbomlott, s katonái már a város környékén rabolni kezdtek. Így érkeztek el nagy nehezen szeptember 24-re Földvárhoz. Itt aztán a sokkal fegyelmezettebb fejedelemi lovascsapatok egy gyors rohammal megsemmisítették a megmaradt brassói sereget. A küzdelemben egyik oldalról Báthory kancellárja, Imreffy, míg a másikról maga Weiss is elesett. Géczy azonban megmenekült, s a csata befejeztekor már újból Brassó alatt járt.

Negyedik könyv

1.

A fejedelem Imreffy személyében egyik leghűségesebb emberét veszítette el. A kancellár volt a jobb keze, mind békeidőben, mind háborúban állandó segédje. Hiányát azonnal megérezte, mikor nem volt, ki közvetítse parancsait a seregnek. Hiába érkezett meg Brassó alá, esélye sem volt alig ezer katonájával megkezdeni az ostromot. Ezért felprédálta a környező várakat, majd nagy kegyesen békét ajánlott a városnak. A brassói követekkel kedvesen bánt, erre Géczy is kimerészkedett, s a fejedelem nem átallott még neki is megbocsátani. Természetesen nyájasságának oka volt. Magyarországról már útban volt a kisegítő sereg a legfőbb ellenség, Bethlen ellen. Addig is, míg a főkapitány az országon kívül tartózkodott, a hajdúkat Déva alá küldte. Bethlenné hősiesen védte a várat, de megmeneküléséhez az is kellett, hogy a közfelháborodás hatására Báthory visszavonja csapatait.

2.

Eddigre Bethlen már Konstantinápolyban volt. Pontosan ismerte a Porta intézkedésének lassúságát, ezért türelemmel várt, s lépésről lépésre állította maga mellé a főhivatalnokokat. Régi barátja, Iszkender basa, aki a budai vilajet élére pályázott, mindenben segített neki. Végül elérkezett a nagy nap, mikor a szultán fogadta. Noha Bethlen maga kiválóan beszélt törökül, mégis az egyik legjobb tolmácsot adták mellé, aki nem kevéssé hízelgő mondandóját még inkább túlcifrázta. Báthoryt a Portán már mindenki "Bolondkirálynak" csúfolta, s mikor megbizonyosodtak róla, hogy Géczy is alkalmatlan a fejedelemségre, egyhangúan fogadták el Bethlen kérvényét. Iszkender megkapta a budai basa címet, s Bethlen az ő seregével indult vissza Erdélybe.

3.

A fejedelem eközben Szebenben tartózkodott megmaradt hívei körében. Egyik percben, mikor már nagyon részeg volt, újból eszébe jutott Imreffyné, akit már szívből gyűlölt. Ezért nemes egyszerűséggel kidobatta az ablakon azt a hajdúlegényt, aki akkor régen beengedte hozzá az asszonyt. Géczy azt tanácsolta, utazzanak Gyulafehérvárra, s látogassák meg Bethlennét, aki a dévai ostrom óta Gyerőffynél tartózkodott. Összeesküvést sejtett, de semmi bizonyítékot nem talált, ezért csak megfenyegette a nőt. Másnap török követek jöttek a fejedelemhez, s az állítólagosan már húsz éve elmaradt adókat követelték. Báthory első felindulásában megtagadta az engedelmeskedést, s ezzel megvolt az indok a fejedelemváltásra. Keletről a tatárok már meg is támadták az országot. Báthory válaszlépésként összeszedett tízezer embert, akikkel azonnal elindult az erős Szeben felé. Azonban félúton érkezett a hír, hogy Bethlen törökjei megelőzték, s elvágták a várostól.

4.

Azonnal elhagyta seregét, s néhány emberével a Székelyföldre vágtatott. Itt újból biztonságban érezte magát. Segesváron kívánt megszállni, de a várbeliek nem engedték be. Erdély fejedelme kénytelen volt a szabad ég alatt éjszakázni. Másnap Udvarhelyszék irányában folytatta útját, de Keresztúr környékén ágyúlövés hangja állította meg. Egy menekülő székelytől tudták meg, mi történt. A székely urak nem nézték jó szemmel, hogy, mióta Báthory a parasztoknak kiváltságoknak adott, azok nem voltak hajlandók dolgozni, ezért, mikor azok a fejedelem szavára hadba gyülekeztek, rajtuk ütöttek, s megtorlásképpen sokat közülük felakasztottak vagy karóba húztak.

5.

Nem sokáig bírta hallgatni a szörnyű szavakat, hirtelen megfordult, s egyedül elvágtatott. Görgény felé tartott, még egyszer találkozni akart a feleségével. Követnek jelentette magát, s beengedték. A várban Anna dajkája megismerte, mire kérte, hogy szóljon a feleségének. A fejedelem hosszasan várt, de az asszony csak nem jött, s végül dolgavégezetlenül távozott. Visszatért elhagyott seregéhez, ahol az emberek igen megörültek neki. Kolozsvár felé haladtak tovább, de újból zárt kapukba botlottak. Báthory még egy kísérletet tett, hogy kiegyezzen a törökkel, s Bethlent árulónak bélyegezze meg, de levelére elutasító választ kapott. Almás felé vezényelte csapatát, s Török Katánál pihent meg éjszakára. Másnap továbbindult, s végül Nagyváradon állapodott meg seregével. Az első várban, ahová beengedték...

6.

Nem kellett sokáig várnia, nemsokára írást kapott Gyulafehérvárról, melyben az ottani rendek közölték, hogy Bethlen megérkezett, s szándékuk szerint őt fogják fejedelemnek választani. Azért jó hírek is jöttek: megjött Abaffy kapitány a magyarországi felmentő sereggel. Mikor azonban meglátta, hogy a császári udvar mindössze kétezer katonát küldött a török elleni háborúra és az ő megsegítésére, rendkívül elkomorult. Még aznap levelet írt a nádornak, melyben panaszt tett a had kicsinységéről. A fejedelemválasztást október 25-re tűzték ki. Az idő szorított, s Géczy tisztában volt vele, ha nem cselekszik, ott árulóként elítélik, s száműzik. Ezért döntő lépésre szánta el magát. Nem volt nehéz megszerveznie Báthory megöletését. Az udvarban, de különösen a hajdúk között a fejedelemnek már rengeteg rosszakarója volt, akik most kapva kaptak az alkalmon. Október 29-én, mikor kocsijával a várból kifelé tartott, több száz hajdú vette körül, akik rátámadtak a védtelen Báthoryra. A fejedelem hősiesen védekezett, de végül a túlerő győzött, s néhány még hűséges emberével együtt ott, helyben levágták.

7.

Géczy "szolgálatáról" még aznap értesítette Bethlent, aki azonban egyáltalán nem örült meg a hírnek. Mélységesen elszomorította elődjének ily' tragikus vége. Búcsúbeszédében Báthory erényeit méltatta, s kiemelte, hogy amit tett, mindig az ország érdekében tette. A fejedelem testét szekérre helyeztette, s családi sírboltjában, Bátoron temettette el. Ellenben Géczy nem érte el célját, Bethlen parancsot adott elfogatására. Az új fejedelem beiktatására és eskütételére másnap reggel került sor. Bethlen külön fogadta a magyar, székely és szász követeket, s mindannyiukat arról biztosította, hogy békében fogja kormányozni az országot.