Harmadik könyv
1.
Báthory csodálattal vegyes áhítattal állt a szebeni vár főterén. Elmondása szerint látogatóba érkezett a gazdag szász városba, valójában azonban csellel be akarta venni azt. Kérte, sorakoztassák fel neki a város hadseregét, csak úgy, fegyverek nélkül. Mikor aztán mindenki, még az őrök is a nagy felvonulást figyelték, katonái, akik már régóta a vár környékén várakoztak, beözönlöttek a kapukon, s rátámadtak a védtelen városiakra. Az emberek fejvesztve menekültek, s zárkóztak be házaikba. Így Báthorynak harc nélkül sikerült bevennie Szebent. Néhány óra múlva már a város tanácstermében ülésezett az országgyűlés. Géczy jó előre kigyűjtötte a 147 leggazdagabb polgár nevét, s most azokat teljes vagyonelkobzásra és halálra ítélték. A fejedelem Török Katáért küldött, s felment szállására. Napközben hű szolgáját, Kereki Ferit ellőtték mellőle, ezért új inast választott magának egy fiatal hajdú, Szilassy Pál személyében.
2.
Időközben megérkezett Kata, s lefektette a már jócskán ittas fejedelmet, majd szász lányokat hívott, hogy vigyázzanak rá. Éjszaka Báthory egy halkan sírdogáló lány hangjára ébredt. Megkérdezte tőle, mi a baja, s ő elmondta, hogy a macskáját gyászolja, akit a hajdúk dárdájukkal keresztülszúrtak. Azután a sógorára terelődött a szó, aki a halálra ítéltek között volt. A lány próbálta védelmezni, de erre a fejedelem dühösen elzavarta. Ennek ellenére nem nyugodott meg, egész éjszaka rémálmai voltak. Reggel követek indultak a Székelyföldre, s hadba szólították a székelyeket, cserébe pedig busás jutalmat és nemesi címet ígértek nekik.
3.
A fejedelem nyugodtan ébren, s higgadtan adta ki a parancsot, hogy - megkegyelmez a szászoknak, s csak száműzetéssel sújtja őket. Nemsokára elindult Géczy Weiss Mihály brassói bíróval Brassó irányában, hogy aztán onnan folytassa útját Konstantinápoly felé. Báthory azonban valamiben tévedett: Géczy sokkal ravaszabb volt annál, mint gondolta, s hagyta magát rábeszélni, hogy a Portán ne a fejedelem, hanem a saját érdekei szerint intézkedjen. Még aznap útra kelt Báthory is seregével Havasalföld felé. Gyerőffyt küldte előre, hogy kapja el Serbán Radulyt, de az sikertelenül járt, s a vajda családjával elmenekült. Hosszas vándorlás után végül a Báthory vezette fősereg megérkezett a nyomorúságos és elnéptelenedett Tergovistyébe, s kardcsapás nélkül foglalta el az oláhok fővárosát. Nem sokkal érkezésük után megjött Gyerőffy, aki a vajda anyját hozta rabláncon.
4.
Két hét telt el a török követekre való várakozással Tergovistyén. A fejedelem a borba és az asszonyokba temetkezett, miközben a szedett-vedett serege gerincét képező, amúgy is fegyelmezetlen hajdúság szép lassan szó nélkül kereket oldott. Báthory, ha józan volt, minden idejét Szilassyval töltötte, nagyon megkedvelte a fiút, de az nem kívánt mellette maradni. Erre a fejedelem annyira megharagudott, hogy lovászával megölette a hajdút. Ebben a pillanatban érkeztek meg a török követek, s eltiltották Báthoryt a további hadviseléstől. A fejedelem csalódottan szedte össze megmaradt csapatát. A hajdúknak kiadta a parancsot, hogy vonuljanak Brassó alá, s ha beveszik a várost, nekik adja azt. Csak azt hallgatta el, hogy a Forgách Zsigmond vezette megtorló magyar sereg már útban van Erdély felé. Mikor erről Nagy tudomást szerzett, azonnal feladta Brassó elfoglalását, s rohant haza védelmezni a Hajdúságot.
5.
Az éjszaka során megérkezett Bethlen is, akinek Báthory igencsak megörült. A főkapitány arra biztatta a fejedelmet, hogy induljanak vissza mihamarabb. Báthory így is tett, s megígérte, hogy kibékül a szászokkal. Brassó alatt azonban váratlan meglepetés érte, a helyiek be sem engedték a várba. Ezen annyira feldühödött, hogy azonnal hadat üzent a városnak. Visszatért Szebenbe, s a szászoknak visszaszolgáltatta a várost, őmaga embereivel a fellegvárba húzódott. Itt kapta a hírt, hogy Forgách serege átlépte Erdély határát.
6.
Másnaptól fogva aztán egyre gyakrabban jelentek meg menekültek a városban. Számuk pontos képet nyújtott Forgách előrenyomulásáról. Viszont még ez sem volt elég. Imreffy tájékoztatta, hogy a hajdúk szembeszegültek Forgáchcsal, majd miután legyőzték egy kisebb csapatát, jó pénzért átálltak hozzá. A fejedelem kétségbeesetten hallotta, hogy a rettegett rablóbanda a főkapitány segítségével most rászabadul Erdélyre. Nem telt el sok idő, s Forgách csapatai már Szeben körül táboroztak. Mégsem volt még veszve minden. Bethlen török segítséget hozott, Báthory egyik emberét, Prépostvárit elküldte az ellenség táborába, s sikerült újra a saját oldalára állítania a hajdúkat. Közben az a hír jött, hogy a Székelyföldön lázadás tört ki az urak ellen, s a parasztok hajlandók az őket támogató fejedelem mellé állni. Mikor Forgách megneszelte, hogy három oldalról készülnek rátámadni, összeszedelődzködött, s eltávozott.
7.
Alighogy szabaddá vált a kijárás, a fejedelem is útnak indult seregével. Forgáchot hiábavalóság lett volna üldözni, de elhatározta, hogy Brassót megleckézteti, amiért az a magyarokkal és az oláhokkal szövetkezett ellene. Mikor a város közelébe ért, megtudta, hogy Raduly vajda csapatai még mindig Brassó alatt táboroznak. Megfontolatlanul túl közel merészkedett a városhoz, s az oláhok egy hirtelen rohammal megfutamították seregét. Csak utólag derült ki, hogy a hajdúk már megint elárulták, s még Brassó előtt visszafordultak. Ezért úgy határozott, hogy megmaradt katonáival Szebenbe vonul, Brassó ostromát pedig Bethlenre bízza.
8.
Bethlennek azonban nem állt szándékában emberei életét áldozni Brassóért, ezért amint megérkezett a város alá, letáborozott, és békésen várakozott, nem kezdeményezett harcot, ugyanakkor a várat szigorú blokád alá vonta. Báthory ezalatt Szebenben intézte az ország ügyeit. Konstantinápolyból hazajött az áruló Géczy, s addig hízelgett, míg a fejedelem megbocsátott neki, s újból maga mellé vette. Ők ketten együtt új haditervet eszeltek ki: a törökkel szövetkezve a töröknek akarták meghóditani Magyarországot, hogy aztán Báthory a szultán alattvalójaként uralkodhasson rajta. Géczy színleg egyetértett a fejedelemmel, s a terv kivitelezéséhez újból elutazott Konstantinápolyba, de ott újból elárulta megbízóját.
9.
Brassó "ostroma" egyre csak húzódott, Bethlen ugyanis háborúzás helyett nekiállt katonáival a környező földeket műveltetni! Mikor ez a fejedelem fülébe jutott, visszarendelte a főkapitányt Szebenbe, s helyére Prépostvárit nevezte ki. Bethlen kénytelen-kelletlen engedelmeskedett. Mikor beért Szebenbe elkeserítette a hajdan oly' szép város jelenlegi állapota. Rögtön intézkedett, s a katonáknak megparancsolta, hogy bontsák le a leégett épületeket, s takarítsák fel az utcákat. A fejedelem ezalatt folytatta kicsapongó életmódját, és örömmel hallgatta a keletről érkező híreket, melyek arról tudósítottak, hogy Prépostvári több ezres seregével hősies küzdelemben vette be a kis, vidéki, mindössze tíz-húsz védővel rendelkező várakat. Bethlen egyre jobban kiábrándult Báthoryból, noha megválasztásakor még ő is támogatta. Egyszer aztán a fejedelem annyira megsértette, hogy azonnal, szó nélkül hazalovagolt Dévára.
10.
Toldi Márk szászsebesi kastélyában szállt meg, s a várúr biztatására itt ért meg benne végleg a gondolat, hogy kezébe veszi az irányítást, s leváltja Báthoryt a fejedelmi trónon. Otthon a felesége rossz hírrel fogadta: fia, a kis Gábor megbetegedett. Rögtön orvost hivatott Gyulafehérvárról, aki megvizsgálta a gyereket, de semmi érdemlegeset nem tudott tenni. Az idő előrehaladtával a kastélyban egyre többen betegedtek meg, utóbb felesége, majd kislánya is. Aztán amilyen hirtelen jött, olyan gyorsan elmúlt a baj: mindenki felépült, de a két kicsit és dadájukat elvitte az ismeretlen járvány. Végül levél jött a fejedelemtől, az uralkodó könyörgött Bethlennek, hogy térjen vissza hozzá Szebenbe. A főkapitány elhatározta, hogy ad még egy utolsó esélyt Báthorynak.
11.
A fejedelemnek emberei azonban már hírül vitték mire készülnek ellene, s innentől fogva ő kellő óvatossággal bánt Bethlennel és Géczyvel. Bethlen azt kérte a fejedelemtől, hogy az országgyűlést Gyulafehérváron tartsa. Báthory ebbe belement. Géczyt helyben megvádolta, de ő azzal vágott vissza, hogy nyilvánosságra hozza a fejedelem eredeti hazaellenes terveit. Egyik nap váratlanul megérkezett Nagy is, de már nem tudott megbocsátani neki, s egyik este hirtelen felindulásból levágta. Helyére Fekete Pétert nevezte ki. Báthory egyik nap Bethlennél vacsorázott. Már jócskán be volt rúgva, s elárulta neki, hogy tud háta mögötti szervezkedéséről. A főkapitány megpróbálta megnyugtatni, de ő ingerülten távozott, s mint később kiderült, merénylettől félve a várost is elhagyta. Hajnalban Bethlen is hazalovagolt Dévára.
12.
Mikor megérkezett, elhívta öccsét is, s feleségével hármasban beszélték meg a jövendőbeli teendőket. Immár nem volt más választás: Bethlennek el kellett mennie a Portára, hogy kieszközölje a szultánnál Báthory leváltását és saját fejedelemségét. Másnap levél jött a fejedelem unokahúgától, Török Katától. Kiderült, a fejedelem Alvincra futott, s immár nyíltan Bethlen életére tör, fejére vérdíjat tűzött ki. Ez megerősítette a főkapitányt döntése helyességében. Még aznap elindult Konstantinápolyba, katonáit pedig feleskette asszonya hűségére. Mikor ezt Báthory megtudta, Brassó ellen indult, hogy végleg leszámoljon a várossal és az ott tartózkodó Géczyvel.
13.
Eközben persze Weiss sem tétlenkedett. A várost megerősítette, s saját szász katonái mellé szerzett oláh, székely, magyar, sőt még török és tatár fegyvereseket is. A fejedelem azonban csak nem jött, s a hadsereg már igencsak felélte a város javait, ezért elhatározták, hogy Báthory elé mennek. Szeptember 18-án elhagyták Brassót, s elindultak nyugat felé. Igen ám, de Weiss még soha nem vezetett hadsereget, szedett-vedett csapata hamar felbomlott, s katonái már a város környékén rabolni kezdtek. Így érkeztek el nagy nehezen szeptember 24-re Földvárhoz. Itt aztán a sokkal fegyelmezettebb fejedelemi lovascsapatok egy gyors rohammal megsemmisítették a megmaradt brassói sereget. A küzdelemben egyik oldalról Báthory kancellárja, Imreffy, míg a másikról maga Weiss is elesett. Géczy azonban megmenekült, s a csata befejeztekor már újból Brassó alatt járt.
Negyedik könyv
1.
A fejedelem Imreffy személyében egyik leghűségesebb emberét veszítette el. A kancellár volt a jobb keze, mind békeidőben, mind háborúban állandó segédje. Hiányát azonnal megérezte, mikor nem volt, ki közvetítse parancsait a seregnek. Hiába érkezett meg Brassó alá, esélye sem volt alig ezer katonájával megkezdeni az ostromot. Ezért felprédálta a környező várakat, majd nagy kegyesen békét ajánlott a városnak. A brassói követekkel kedvesen bánt, erre Géczy is kimerészkedett, s a fejedelem nem átallott még neki is megbocsátani. Természetesen nyájasságának oka volt. Magyarországról már útban volt a kisegítő sereg a legfőbb ellenség, Bethlen ellen. Addig is, míg a főkapitány az országon kívül tartózkodott, a hajdúkat Déva alá küldte. Bethlenné hősiesen védte a várat, de megmeneküléséhez az is kellett, hogy a közfelháborodás hatására Báthory visszavonja csapatait.
2.
Eddigre Bethlen már Konstantinápolyban volt. Pontosan ismerte a Porta intézkedésének lassúságát, ezért türelemmel várt, s lépésről lépésre állította maga mellé a főhivatalnokokat. Régi barátja, Iszkender basa, aki a budai vilajet élére pályázott, mindenben segített neki. Végül elérkezett a nagy nap, mikor a szultán fogadta. Noha Bethlen maga kiválóan beszélt törökül, mégis az egyik legjobb tolmácsot adták mellé, aki nem kevéssé hízelgő mondandóját még inkább túlcifrázta. Báthoryt a Portán már mindenki "Bolondkirálynak" csúfolta, s mikor megbizonyosodtak róla, hogy Géczy is alkalmatlan a fejedelemségre, egyhangúan fogadták el Bethlen kérvényét. Iszkender megkapta a budai basa címet, s Bethlen az ő seregével indult vissza Erdélybe.
3.
A fejedelem eközben Szebenben tartózkodott megmaradt hívei körében. Egyik percben, mikor már nagyon részeg volt, újból eszébe jutott Imreffyné, akit már szívből gyűlölt. Ezért nemes egyszerűséggel kidobatta az ablakon azt a hajdúlegényt, aki akkor régen beengedte hozzá az asszonyt. Géczy azt tanácsolta, utazzanak Gyulafehérvárra, s látogassák meg Bethlennét, aki a dévai ostrom óta Gyerőffynél tartózkodott. Összeesküvést sejtett, de semmi bizonyítékot nem talált, ezért csak megfenyegette a nőt. Másnap török követek jöttek a fejedelemhez, s az állítólagosan már húsz éve elmaradt adókat követelték. Báthory első felindulásában megtagadta az engedelmeskedést, s ezzel megvolt az indok a fejedelemváltásra. Keletről a tatárok már meg is támadták az országot. Báthory válaszlépésként összeszedett tízezer embert, akikkel azonnal elindult az erős Szeben felé. Azonban félúton érkezett a hír, hogy Bethlen törökjei megelőzték, s elvágták a várostól.
4.
Azonnal elhagyta seregét, s néhány emberével a Székelyföldre vágtatott. Itt újból biztonságban érezte magát. Segesváron kívánt megszállni, de a várbeliek nem engedték be. Erdély fejedelme kénytelen volt a szabad ég alatt éjszakázni. Másnap Udvarhelyszék irányában folytatta útját, de Keresztúr környékén ágyúlövés hangja állította meg. Egy menekülő székelytől tudták meg, mi történt. A székely urak nem nézték jó szemmel, hogy, mióta Báthory a parasztoknak kiváltságoknak adott, azok nem voltak hajlandók dolgozni, ezért, mikor azok a fejedelem szavára hadba gyülekeztek, rajtuk ütöttek, s megtorlásképpen sokat közülük felakasztottak vagy karóba húztak.
5.
Nem sokáig bírta hallgatni a szörnyű szavakat, hirtelen megfordult, s egyedül elvágtatott. Görgény felé tartott, még egyszer találkozni akart a feleségével. Követnek jelentette magát, s beengedték. A várban Anna dajkája megismerte, mire kérte, hogy szóljon a feleségének. A fejedelem hosszasan várt, de az asszony csak nem jött, s végül dolgavégezetlenül távozott. Visszatért elhagyott seregéhez, ahol az emberek igen megörültek neki. Kolozsvár felé haladtak tovább, de újból zárt kapukba botlottak. Báthory még egy kísérletet tett, hogy kiegyezzen a törökkel, s Bethlent árulónak bélyegezze meg, de levelére elutasító választ kapott. Almás felé vezényelte csapatát, s Török Katánál pihent meg éjszakára. Másnap továbbindult, s végül Nagyváradon állapodott meg seregével. Az első várban, ahová beengedték...
6.
Nem kellett sokáig várnia, nemsokára írást kapott Gyulafehérvárról, melyben az ottani rendek közölték, hogy Bethlen megérkezett, s szándékuk szerint őt fogják fejedelemnek választani. Azért jó hírek is jöttek: megjött Abaffy kapitány a magyarországi felmentő sereggel. Mikor azonban meglátta, hogy a császári udvar mindössze kétezer katonát küldött a török elleni háborúra és az ő megsegítésére, rendkívül elkomorult. Még aznap levelet írt a nádornak, melyben panaszt tett a had kicsinységéről. A fejedelemválasztást október 25-re tűzték ki. Az idő szorított, s Géczy tisztában volt vele, ha nem cselekszik, ott árulóként elítélik, s száműzik. Ezért döntő lépésre szánta el magát. Nem volt nehéz megszerveznie Báthory megöletését. Az udvarban, de különösen a hajdúk között a fejedelemnek már rengeteg rosszakarója volt, akik most kapva kaptak az alkalmon. Október 29-én, mikor kocsijával a várból kifelé tartott, több száz hajdú vette körül, akik rátámadtak a védtelen Báthoryra. A fejedelem hősiesen védekezett, de végül a túlerő győzött, s néhány még hűséges emberével együtt ott, helyben levágták.
7.
Géczy "szolgálatáról" még aznap értesítette Bethlent, aki azonban egyáltalán nem örült meg a hírnek. Mélységesen elszomorította elődjének ily' tragikus vége. Búcsúbeszédében Báthory erényeit méltatta, s kiemelte, hogy amit tett, mindig az ország érdekében tette. A fejedelem testét szekérre helyeztette, s családi sírboltjában, Bátoron temettette el. Ellenben Géczy nem érte el célját, Bethlen parancsot adott elfogatására. Az új fejedelem beiktatására és eskütételére másnap reggel került sor. Bethlen külön fogadta a magyar, székely és szász követeket, s mindannyiukat arról biztosította, hogy békében fogja kormányozni az országot.
Kapcsolódó olvasnivalók
A Csíksomlyói búcsú eredete
A székelyek, a kelet-erdélyi és a csángó magyarok pünkösdkor évszázadok óta elzarándokolnak Szűz Mária kegyszobrához és ünnepi misén vesznek részt. A zarándoklat mára túlnőtt múltján, nemcsak Erdélyből, hanem a világ minden tájáról érkeznek magyarok több tízezres, százezres létszámban, hogy kifejezzék összetartozásukat.
A betyár Rózsa Sándor élete
Anyját Sánta Erzsébetnek hívták. Apját, Rózsa Andrást korán elveszítette, mert lólopásért felakasztották. Mindez nagy hatással volt életének további alakulására. Analfabéta volt, 23 éves korában nem bizonyított, tehénlopási váddal került a szegedi börtönbe. Szökése után futóbetyárrá lett és hírhedt betyárkalandok sokasága kapcsolódott nevéhez. 60 kitudódott bűnesete ismert.
Az 1956-os forradalom története I.
Az 1956-os forradalom Magyarország népének a diktatúra elleni forradalma és a szovjet megszállás ellen folytatott szabadságharca, amely a XX. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye volt. A budapesti diákok békés tüntetésével kezdődött 1956. október 23-án, és a fegyveres felkelők ellenállásának felmorzsolásával fejeződött be november 10-én.
Kapcsolódó doksik
- Girasek Edmond - A vívódó Móricz hősök útja / 2001, 4 oldal
- Móricz Attila - Microsoft Office 2000, telepítési útmutató / 1999, 33 oldal
- Móricz Attila - Szövegszerkesztési feladatok Word-ben, szupertippek / 2001, 33 oldal
- Fendrik Bertalan - Móricz Zsigmond, Rokonok / 2007, 5 oldal
- Móricz Zsigmond –, Árvácska, Olvasónapló / 2005, 2 oldal
Középiskolai anyagok
Toldi-trilógia
A Kisfaludy Társaság 1846. február 4-i ülésen olyan műre hirdetett pályázatot, melynek hőse valamely, a nép ajkán élő történeti személy, mint Mátyás király, vagy Toldi Miklós. Arany, bár csak hivatalán kívül s a családi elfoglaltságok mellett dolgozhatott, jó fél esztendő múlva elkészült a művel. 1847 januárjában kapta kézhez Erdélyi Jánosnak, a Társaság titkárának a...
Mi az irodalom?
Ahhoz, hogy ezt a kérdést meg tudjuk válaszolni, sokféle szemszögből meg kell vizsgálnunk. Létezik tudományos módszer – ekkor az irodalmat, mint tudományt vizsgáljuk, s jutunk el egy általános definícióig -, létezik olyan közelítés, amely során költők a témáról megfogalmazott gondolatainak felhasználásával próbálunk megoldást találni, és létezik egy olyan módszer is, amihez...
A humor megjelenése Sütő András Anyám könnyű álmot ígér című regényében
Sütő András könyve az író szülőfalujáról, a mezőségi Pusztakamarásról szól, ahol együtt élnek magyarok és románok, de az előbbiek már erősen „elmorzsolódóban”. „Akármilyen bőven is számolom, alig százötven főnyi közösségtől tanultam magyarul.” – vallja az író.
Milyen indításra, ösztönzésre született ez a könyv? Az egyik az anya biztató...
