Középiskola > Műelemzések > Népiesség, Helyzetdal, Életkép

A népiesség mint a népi irodalom (elsősorban a népköltészet) formai és tartalmi követése, ill. beemelése a szépirodalomba a romantikán belül következett be Magyarországon, de a kezdemények korábbiak. A népiesség beépülése a magyar nemzeti irodalomba Petőfi Sándor költészete által lett végleges tény. 1849 után irodalmunk fő társadalmi feladata a nemzeti hagyományok ápolása és megújítása; mindebben a század derekán már jelentős szerepe kap a népiesség is. Az 1860-as évekre kialakul a népi és a nemzeti törekvések összekapcsolásával a népnemzeti irányzat. Meghatározó szerzői Petőfi (ill. az ő szellemi-művészi öröksége, bár annak csak egy része), Arany János és Tompa Mihály. Petőfi Sándor a népköltészetet beemelte a nemzeti kultúrába, ezzel évtizedekre döntően meghatározta a magyar líra fejlődésvonalát. Számos verse került be a népdalok közé.

A helyzetdal a dal azon formája, amelyben a költő magát egy másik személy (leginkább népies alak) helyzetébe képzeli, vagy saját érzelmeit egy másik személy nevében adja elő. A műfajváltozatot a 18. században Faludi Ferenc honosította meg irodalmunkban (Pipárul), találkozunk vele Csokonai költészetében is (Szegény Zsuzsi, a táborozáskor, 1802); népszerűvé a reformkorban válik (Vörösmarty Laboda kedve, 1829; Petőfi Befordúltam a konyára, 1843). Horváth János szerint a helyzetdalból fejlődött ki a zsánerkép, melyben a (költő helyett) hőse kap nagyobb jelentőséget. Ennek uralkodó hangvétele a kedélyesség, a humor.

Az életkép (zsánerkép) a leíró költészet egyik műfaja; olyan, verses vagy prózai líroepikus műalkotás, amelyik a mindennapi élet valamely jellemző alakját, helyzetét, eseményét örökíti meg, néhány fő vonást emelve ki, az egyénítést mellőzve. Az életkép kifejezés eredetileg festészeti műfajt jelölt, innen került át a poétikába. A magyar szakirodalom önálló elnevezéssel is megkülönbözteti jellemképnek nevezett változatát, ahol a jelenet vagy pillanatkép-sorozat előterében egy tipikus egyéniség rajza áll; ez voltaképpen harmadik személyben előadott helyzetdalnak is felfogható. Az életkép műfaja a 18. század második, a 19. század első felében terjedt el Európában, Magyarországon a reformkorban vált népszerűvé az irodalmi népiesség megjelenésével. Ezt jelzi a korszak meghatározó folyóirata, az Életképek már címében is. A műfaj klasszikus példái Petőfi Sándor Egy estém otthon, 1844; A négyökrös szekér, 1845; A magyar nemes, 1845; Arany János A szegény jobbágy, 1847; Családi kör, 1851.

Az őssejtek a legtöbb, ha nem az összes többsejtű élőlényben megtalálható sejtek. Különlegességük, hogy mitotikus sejtosztódással széles körben képesek a szervezet speciális funkciót ellátó testi sejtjeivé differenciálódni. Az őssejtek kutatása az 1960-as években Ernest A. McCulloch és James E. Till kanadai kutatók eredményeiből indult ki.

Az 1956-os forradalom Magyarország népének a diktatúra elleni forradalma és a szovjet megszállás ellen folytatott szabadságharca, amely a XX. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye volt. Az eseményeket bemutató cikksorozatunk utolsó részében az október 24. és november 3. között lezajlott országos eseményeket, valamint ezek nemzetközi visszhangját mutatjuk be.

Ennek leggyakoribb módja a gyalogos túrázás, de ide tartoznak a vizitúrák, sítúrák és más, fizikai igénybevétellel járó, csoportos, nem egyszer versenyként lebonyolított túrák is. A társadalom egy fontos célja az, hogy természeti környezetünket megóvjuk, ezért a természetjárás fontos része a fiatalok, illetve a természetbe vágyók oktatása.

A regény közlését „A Hon” című napilap 1872. január 1-jén kezdte meg. Valószínű, hogy ekkor a mű nagy része, esetleg már az egész készen állt. Könyvalakban is ugyanebben az évben jelent meg. Jókai két életrajzírója, Mikszáth és Eötvös Károly egybehangzóan állítják, hogy egy regénye sem készült olyan gyorsan, mint „Az arany ember”. S Balatonfüreden...

József Attila ebben az időben egyszerre törekszik modernségre és hagyományok követésére. Egyszerre kívánja szavát a jelenhez intézni és évszázadok hagyományainak folyamatához kapcsolni. Ezért fordul ő is – a népi írók s Bartók és Kodály munkásságához hasonlóan – a folklórhoz. Részben Erdélyi József hatása nyomán írt, de egyéni jellegű szegényember-versei népdalok...

Az 1840-es évek közepén a magyar társadalomban a maradiság gócpontja a nemesi vármegye. Eötvös 1844-től a centralista Pesti Hírlap munkatársa (később Kemény Zsigmond és Madách Imre is követi a példáját), e lap hasábjain közli folytatásokban újabb epikai művét, amely mindenekelőtt éles vádirat a megyerendszer és a feudalizmus ellen. A regény egy hajtóvadászat leírásával...