József Attila ebben az időben egyszerre törekszik modernségre és hagyományok követésére. Egyszerre kívánja szavát a jelenhez intézni és évszázadok hagyományainak folyamatához kapcsolni. Ezért fordul ő is – a népi írók s Bartók és Kodály munkásságához hasonlóan – a folklórhoz. Részben Erdélyi József hatása nyomán írt, de egyéni jellegű szegényember-versei népdalok és népballadák – olykor Ady kuruc verseinek hangvételével súlyosbított és tömörré ötvözött – formáit újítják meg, nyílt és tudatos szociális tartalmat öntve formájukba.
A népiesség – a népi írók egy részétől eltérő módon – azonban nála soha nem lesz egyoldalú parasztkultusszá, igazán csak a parasztság sorsát meglátni tudó szűk szemléletté. A "míg lesz szegény, mindig több szegény lesz" naiv megfogalmazása modern problémára ad egyetemes érvényű választ: nem a társadalom betegségeinek tüneti kezelése, hanem a "szegény"-ség, a kizsákmányoltság gyökeres megszüntetése hozhat csak igazi változást. Az elnyomottakban megőrzött: harcot, nélkülözést, tragédiákat vállaló emberi tisztaságot és öntudatot szólaltatják meg többi szegényember-versei is (Lopók között szegényember, 1924; Szegényember balladája, 1924; Szegényember szeretője 1924). Ezeknek a költői formáknak a keresése más célokat is szolgál: részint a mondanivaló közérthetővé tételét s így a költő és nép közti, egykor szoros kapcsolat helyreállítását, az élőbeszéd természetességével való megnyilatkozás jogát, részint pedig a dallamnak, a spontán harmóniának a lírába való visszahozását. A játékos könnyedségnek, a tiszta harmóniának a keresése mindvégig jellemzője költői és emberi magatartásának is. ("Félek a játszani nem {339.} tudó emberektől" – vallotta egy ízben, s a Levegőt! végén is arra "kéri" majd a szabadságot: "... játszani is engedd | Szép, komoly fiadat!") Ez a fiatalos játékosság és tisztaság az egyik legsajátabb vonása a húszas, harmincas évek első felében írt verseknek, s majd szerelmi lírájának is egyik legfőbb jellemzője lesz. Az üveg, a gyémánt motívuma már akkor feltünedezik költészetében: a szilárdság, a tiszta forma, a tisztán átláthatóság fogalmát hozván magával, de még a tiszta artisztikum mozzanatait állítván az előtérbe ("Ezerszínű üveg" az Ady-életművet szimbolizáló ragyogó hegy stb.).
A Gyémánt (1923) című vers tisztán mutatja a tévút veszélyeit: az artisztikus harmónia művészileg egysíkú, díszlet-szerűen dekoratív vágy-világot teremt az eleven valóság helyébe, tanításai pedig eltérítik az embert a kor-adta feladatok végrehajtásától:
Mindent meg kell simogatni,
a hiénákat, a békákat is.
Gyémánthegyen állunk,
szigorú hó, takard el bűneinket,
oldozd föl nyelvünket, mennyei világosság!
Te határtalan kristály!
Szinte ezzel a leginkább Henri Rousseau festményeihez hasonló, hideggé merevített dekorativitással vitázik, ennek irrealitását mutatja ki Szép nyári este van (1924) című verse. A keretet adó csöndes nyugalom, a cím szavait ismétlő kezdő- és végsor expresszionistán harsány nyugtalanságot és torz összevisszaságot: a kapitalista valóság riasztó emberellenes világát fogja körül, s ezáltal maga is enyhén ironikus színezetet kap. Itt és az Érzitek-e?
világát fogja körül, s ezáltal maga is enyhén ironikus színezetet kap. Itt és az Érzitek-e? (1924) című versében jelennek meg nála először a modern, az imperializmus korának dinamikáját szemléletes módon kifejező nagyváros képének elemei: harsogó pályaudvarok, vakító ívlámpák, magasba törő épületek, rohanva zajló körutak és elhanyagolt sikátorok. Az előbbi végtelen béke érzésének elemei viszont mintegy "a helyükre kerülnek" lírájában. József Attila fel ismeri, hogy csupán a pillanatnyi hangulatban, a szerelem meghitt, csöndes együttlétében lelheti ezt igazán meg, nem pedig a világ egészében (Szép csöndesen aludj, 1925). Egyik legtökéletesebb példája ennek a Látod? ... (1924) című, némileg szürrealista hatást is éreztető vers, mely a kedvestől való elválás kötelékeket oldó perceiben juttatja kifejezésre már-már panteisztikus szemléletnek a minden élő iránti gyöngédségét s a világ jelenségeinek és törvényeinek legkisebbikével is testvériesülő érzést. (Mindez később érett szocialista lírájának is szerves része lesz.)
Ugyanakkor egy-egy komorabb kép – mint a magányos "istendarabkákat" keresgélő kutyáé (A kutya, 1924) – a késői megriadások és döbbenetek előképét adja, egy érzékeny idegrendszert ért megpróbáltatásokról tanúskodik (Ülni, állni, ölni, halni, 1926; Az oroszlán idézése, 1926).
Magányos próbálkozás ebben az időben – nem csupán az ő lírájában, hanem általában a magyar lírában is – a naturalizmus ábrázolásmódjának felhasználása a városi nyomorúság életképszerű megelevenítésére (Koldusok, 1924)
A kutatók azt mondják, humánus volta miatt altatják el szén-dioxiddal az egereket, patkányokat. Azon kívül ez a legegyszerűbb, legolcsóbb megoldás, és nem is tűnik kegyetlennek. Emma Marris a Nature-ben megjelent riportjában a laborállatok életének utolsó perceit vette górcső alá.
A bostoni teadélutánA Bostoni teadélutánnak nevezett 1773. december 16-i bostoni eseménysorozat (angolul Boston Tea Party) az amerikai függetlenségi háború kitörésének közvetlen előzménye volt: indiánnak öltözött telepesek megrohantak három angol hajót a bostoni kikötőben, és teaszállítmányukat a tengerbe szórták.
Kávézzunk vagy teázzunk?A kávé évszázadok óta az emberiség legkedveltebb élénkítőszere. Sokan a napot egy csésze kávéval és egy cigarettával kezdik. Rosszabb esetben reggelizés helyett. Míg némelyek a munkakezdést, mások az életüket nem tudják elképzelni kávézás nélkül. Egy szertartásos kávézás mellett eltervezhetjük egész napunkat.
Kapcsolódó doksikA mű a trilógia második része. Ábel elhatározza, hogy új életet fog kezdeni, immáron a városban. Útja során sokféle emberrel ismerkedik meg, az állomáson már rögtön becsapják, mikor megvetetik vele a kutyájának is a jegyet. A legfontosabb személy új életében Garmada úr lesz, akivel rendszeresen utazgat. A férfi a vonaton foghúzással foglalkozik. Mellé szegődik Ábel is...
Rómeó és Júlia" A szép Veróna tárul itt elénk, Hol két jeles család vetélkedett. Ős gyűlölségük új csatákon ég, És polgár- vér szennyez polgár- kezet. Vad vérükből egy bajlós pár fakadt: Gonosz csillagzatok szülöttei. E két szerelmes sírja lesz a hant, Mely a csaták vasát elföldeli. Szerelmük eljegyezte a halál, Mert szüleikben lángol a harag S le nem lohad, míg el nem vész a...
Kosztolányi Dezső - Szeptemberi áhítat című versének elemzése IMíg Babits Mihály a költészetét tekintve homo moralis, addig Kosztolányi homo esteticus: iste-ne a szépség, az esztétikum. A közélettől, politikától elzárkózik, neki az eredetiség a megfogalmazás a fontos. Hiányzik belőle a küldetéstudat. A pályakezdés időszakában a személyes én világa fogalmazó-dik meg verseiben, formagazdagság jellemzi, szintúgy, mint Babitsot. Kései...