Illés Gyula: Bartók
A mű egy indulatos felkiáltással kezdődik. A költő itt önmagával vitatkozik. Ez az egész vers vitázó alaphangját adja meg. Illyés védelmébe veszi a disszonáns hangzásokban bővelkedő Bartók-zenét, hiszen a világban is ez uralkodik.
A bartóki hangzásokat zajokkal, zörejekkel hozza párhuzamba. Ilyenek a „Földre hullt pohár fölcsattanó szitok-szava” és a „fűrész foga közé szorult reszelő sikongató jaját tanulja hegedű s éneklő gége”. Ezeknek a közös jellemzője a kellemetlen hangzás, a hangzavar. A költő azért kívánja ezt a zenét, mert a széttartó többszólamúságból épül föl a rend.
Ezek a metaforikus kifejezések a zeneterem helyszínét juttatják eszünkbe. A költő a zörejeket és az emberi indulatokat a hegedű és éneklő gége megszemélyesítésével olvasztja egybe.
Illyés Gyula azért teszi idézőjelbe a „nép” szót, mivel nem csak a nép, hanem az emberek nevében is szól. Mozart zenei világával helyezkedik szembe, mert Mozart zenéje, Bartók zenéjével ellentétben, kellemes hangzású.
A költő egy kétszer megismételt szóba sűríti bele azt a célt, amelyhez a bartóki „hangzavar” megértése révén eljuthatunk. Ez a szó a harmónia. Az új harmonikus világ megteremtődésének feltétele az, hogy a nép vegye át a hatalmat és ne az uralkodó osztály.
Az indulatos bevezetés után a költő emelkedett hangon szólítja meg a zeneszerzőt. Illyés Bartókot „szikár, szigorú” jelzőkkel illeti. Ezeknek a jelzőknek kakofonikus, kellemetlen hangzásuk van. Az előbbiektől eltér a „hírhedett” jelző. Ez a jelző egy reformkori költeményt idéz emlékezetünkbe. Vörösmarty Mihály Liszt Ferenchez című ódájának kezdő sorára - „Hírhedett zenésze a világnak” -utal.
A reformkori költészetben az akkori költők az anyával a hazát azonosították. Ebben az értelmezésben használja Illyés Gyula is „Anyának a halott” mondatát. Arra utal ezzel a mondattal, hogy a nemzet nagy bajban van. A beszélőt a nemzet, az emberiség gondja-baja, a társadalom lehetséges jövőjének kérdései foglalkoztatják.
A költő a harmadik és negyedik versszakban az „én”, a „magyarság” és az „emberiség” sorsának összefonódását a bartóki zenében látja. Bartók művészetében ott van az egyetemleges, a mindent átfogó és az én, haza, emberiség sorsának találkozása.
A negyedik versszak gazdagon kibontott metaforájában a költő kozmikus méretűvé tágítja Bartók zenéjének érvényességét. Erre a kozmikus művészetre utalnak a következő sorok:
„Van-e remény még emberi fajunkban? –
ha ez a gond s némán küzd már az ész,
te szólalj,
szigorú, szilaj, „agressziv” nagy zenész,
hogy – mégis! – okunk van
remélni s élni!”
Az ötödik, hatodik és hetedik versszakban Illyés mintegy megindokolja (a "mert" kötőszó is ezt fejezi ki) a bartóki diszharmónia erényeit és létjogosultságát:
„Te megbecsülsz azzal, hogy fölfeded, mi neked fölfedetett,
a jót, a rosszat, az erényt, a bűnt .”
„Beh más beszéd ez!
Emberi, nem hamis!”
Ezekben a versszakokban megfogalmazódik a magyar nép állapota, közérzete is:
„Mert növeli, ki elfödi a bajt,
Lehetett, de már nem lehet,
hogy befogott füllel és eltakart
szemmel tartsanak, ha pusztít a förgeteg
s majd szidjanak: nem segitettetek!”
„Olyanokat éltünk meg, amire
ma sincs ige.”
A nyolcadik versszakban megköszöni Bartóknak, hogy erőt ad a felemelkedéshez, vigaszt nyújt és kiutat mutat:
„Köszönet érte,
az erőért a győzelem-vevéshez
a poklon is.”
„Ím a példa, hogy ki szépen kimondja
a rettenet, azzal föl is oldja.”
Ebben a versszakban párhuzamot von Picasso és Bartók művészete között. Mindkét művészre nagy hatással volt a háború, mindketten átélték a háború borzalmait. Mindkettejük egyetemes művészete előbbre vitte az emberiséget, alkotásaikkal harcoltak az embertelenség ellen. Bartók a zenéjével, Picasso a képeivel mutatta meg az igazságot. Nélkülük mi is kevésbé érthetnénk meg ezt a kort, „amit nem érthet, aki nem érte meg”. Ez a párhuzam gazdagítja a vers vitáját, erősíti, sokszorozza a hatást, hiszen szinte halljuk a zenét, látjuk Picasso képeit.
A kilencedik versszakban a hangsúly a zenére helyeződik. A zene ellentétbe kerül a „nép jövő dalával”. A zenének meg kell mutatnia a kor arculatát, a bajok felismerését, meghatározását, mert csak így ígérhet jövőt. A „szép jövő dala” viszont csak az általános harmónia megteremtését jelenti, s ez nem oldhatja meg a problémákat. Ebben az értelemben nyomatékos súlyú a zene szó ismétlődése. Ez a ritmusosság erőteljes hangvételt eredményez:
„csak zene, zene, zene, …
zene csak, zene csak, zene”.
S végül a versszak utolsó sora is ezzel a szóval fejeződik be, ami már a megoldást is megfogalmazza:
„egy jobb világba emelő zene”.
Az érzelmi feszültséget nemcsak a szóismétléssel növeli a költő, hanem a sorvégi rímekkel (például: zene-tele, álmodó-ápoló, áldozó-hozó, eleve-zene) és keresztrímekkel (például: börtön – romboló – földön – imádkozó). Ezek után az utolsó versszak hangvétele lelkesítő.
A vers egészének hangvétele nem ünnepi, hiszen Illyést a nemzet, az emberiség gondja-baja, a társadalom jövőjének kérdései foglalkoztatják.
Az egész költemény zenei fogantatásúnak nevezhető, mivel a különböző hosszúságú sorokkal egyfajta ritmust ad a műnek, és az enjambement-ok (soráthajlás) a folyamatosság hatását keltik.
Kapcsolódó olvasnivalók
A nagy gazdasági világválság
A nagy gazdasági világválság a tőkés világ 1929–33 közötti túltermelési válsága. Az első világháború befejeztével, a gazdasági kimerülés, az anyagi és emberi erőforrások pusztulása, a fedezet nélküli pénzkibocsátás és a kereskedelmi kapcsolatok szétzilálódása miatt gazdasági világválság jelentkezett. Ennek következtében jelentős mértékben megnőtt az infláció és a munkanélküliség, valamint a közszükségleti cikkek hiánya.
Karácsony ünnepének eredete
A Karácsony a katolikus egyház egyik legfontosabb ünnepe, amelyen Jézus születésére emlékeznek. Időpontja december 25-e. Magyarországon a nem vallásos, de keresztény kultúrkörbe tartozók számára általában a szeretet ünnepét jelképezi. Elterjedt szokás karácsonykor a rokonok és ismerősök megajándékozása; ennek következtében a keresztény többségű országokban a gazdaságilag legjelentősebb ünnep.
A Rongyos Gárda és a Lajtabánság
A Lajtabánság (osztrák történészi elnevezés, a korabeli lajtabánsági dokumentumokban Burgenland) 1921. október 4. és november 5. között egy mások által el nem ismert önálló magyar állam volt Nyugat-Magyarországon, melynek létrejöttében tevékeny szerepet vállalt a Rongyos Gárda néven elhíresült különítmény. Tevékenységünk eredményeként valósulhatott meg a Soproni népszavazás, melynek keretében, a trianoni rendezés ellenében, a város Magyarország része maradhatott.
Kapcsolódó doksik
Középiskolai anyagok
Petőfi Sándor szerelmi költészete
Petőfi Sándor a magyar romantika korának egyik legjelentősebb életművét hozta létre. Irodalmunkra mindeddig a legnagyobb hatást gyakorolta, nevét, legalább néhány versét minden magyar ismeri. Művészete a romantika kiteljesedését , de egyben annak meghaladását is jelentette. Új irodalmi ízlést honosított meg, kitágítja a líra témakörét, új műfajokat teremt. Jellemző értékrendje...
Juhász Gyula - Testamentom c. versének elemzése
Juhász Gyula életidegen félszegsége és öngyilkossági kísérletei bizonyítják, hogy maga is érezte, nem való erre a világra. A szépség iránti vágyakozása és a művészet szeretete azonban úgy látszott, erőt adhat neki. Mégsem tarthatták ezek vissza. A búcsú versei közül valók a Fejfámra és a Testamentom.
A cím témamegjelölő, a végrendelkezést vetíti előre. Francois Villon...
Tóték
Gyuri atyus, a „púpos, félkegyelmű, hebegő” postás csupán mellékszereplő, de kulcsfigura. Nem csak azért, mert rokon- és ellenszenve függvényében manipulál a faluba érkező levelekkel, és ezáltal sorsokat alakít. Ő az egyetlen ebben a felfordult világban, aki ragaszkodik a szimmetriához, a rendhez, aki az igazi nagyságot tiszteli, és a maga torz módján ugyan, de tiltakozik a...
