Középiskola > Műelemzések > Illyés Gyula Bartók c. művének elemzése

Illés Gyula: Bartók

A mű egy indulatos felkiáltással kezdődik. A költő itt önmagával vitatkozik. Ez az egész vers vitázó alaphangját adja meg. Illyés védelmébe veszi a disszonáns hangzásokban bővelkedő Bartók-zenét, hiszen a világban is ez uralkodik.
A bartóki hangzásokat zajokkal, zörejekkel hozza párhuzamba. Ilyenek a „Földre hullt pohár fölcsattanó szitok-szava” és a „fűrész foga közé szorult reszelő sikongató jaját tanulja hegedű s éneklő gége”. Ezeknek a közös jellemzője a kellemetlen hangzás, a hangzavar. A költő azért kívánja ezt a zenét, mert a széttartó többszólamúságból épül föl a rend.

Ezek a metaforikus kifejezések a zeneterem helyszínét juttatják eszünkbe. A költő a zörejeket és az emberi indulatokat a hegedű és éneklő gége megszemélyesítésével olvasztja egybe.

Illyés Gyula azért teszi idézőjelbe a „nép” szót, mivel nem csak a nép, hanem az emberek nevében is szól. Mozart zenei világával helyezkedik szembe, mert Mozart zenéje, Bartók zenéjével ellentétben, kellemes hangzású.
A költő egy kétszer megismételt szóba sűríti bele azt a célt, amelyhez a bartóki „hangzavar” megértése révén eljuthatunk. Ez a szó a harmónia. Az új harmonikus világ megteremtődésének feltétele az, hogy a nép vegye át a hatalmat és ne az uralkodó osztály.

Az indulatos bevezetés után a költő emelkedett hangon szólítja meg a zeneszerzőt. Illyés Bartókot „szikár, szigorú” jelzőkkel illeti. Ezeknek a jelzőknek kakofonikus, kellemetlen hangzásuk van. Az előbbiektől eltér a „hírhedett” jelző. Ez a jelző egy reformkori költeményt idéz emlékezetünkbe. Vörösmarty Mihály Liszt Ferenchez című ódájának kezdő sorára - „Hírhedett zenésze a világnak” -utal.

A reformkori költészetben az akkori költők az anyával a hazát azonosították. Ebben az értelmezésben használja Illyés Gyula is „Anyának a halott” mondatát. Arra utal ezzel a mondattal, hogy a nemzet nagy bajban van. A beszélőt a nemzet, az emberiség gondja-baja, a társadalom lehetséges jövőjének kérdései foglalkoztatják.
A költő a harmadik és negyedik versszakban az „én”, a „magyarság” és az „emberiség” sorsának összefonódását a bartóki zenében látja. Bartók művészetében ott van az egyetemleges, a mindent átfogó és az én, haza, emberiség sorsának találkozása.

A negyedik versszak gazdagon kibontott metaforájában a költő kozmikus méretűvé tágítja Bartók zenéjének érvényességét. Erre a kozmikus művészetre utalnak a következő sorok:
„Van-e remény még emberi fajunkban? –
ha ez a gond s némán küzd már az ész,
te szólalj,
szigorú, szilaj, „agressziv” nagy zenész,
hogy – mégis! – okunk van
remélni s élni!”
Az ötödik, hatodik és hetedik versszakban Illyés mintegy megindokolja (a "mert" kötőszó is ezt fejezi ki) a bartóki diszharmónia erényeit és létjogosultságát:
„Te megbecsülsz azzal, hogy fölfeded, mi neked fölfedetett,
a jót, a rosszat, az erényt, a bűnt .”
„Beh más beszéd ez!
Emberi, nem hamis!”
Ezekben a versszakokban megfogalmazódik a magyar nép állapota, közérzete is:
„Mert növeli, ki elfödi a bajt,
Lehetett, de már nem lehet,
hogy befogott füllel és eltakart
szemmel tartsanak, ha pusztít a förgeteg
s majd szidjanak: nem segitettetek!”
„Olyanokat éltünk meg, amire
ma sincs ige.”
A nyolcadik versszakban megköszöni Bartóknak, hogy erőt ad a felemelkedéshez, vigaszt nyújt és kiutat mutat:
„Köszönet érte,
az erőért a győzelem-vevéshez
a poklon is.”
„Ím a példa, hogy ki szépen kimondja
a rettenet, azzal föl is oldja.”

Ebben a versszakban párhuzamot von Picasso és Bartók művészete között. Mindkét művészre nagy hatással volt a háború, mindketten átélték a háború borzalmait. Mindkettejük egyetemes művészete előbbre vitte az emberiséget, alkotásaikkal harcoltak az embertelenség ellen. Bartók a zenéjével, Picasso a képeivel mutatta meg az igazságot. Nélkülük mi is kevésbé érthetnénk meg ezt a kort, „amit nem érthet, aki nem érte meg”. Ez a párhuzam gazdagítja a vers vitáját, erősíti, sokszorozza a hatást, hiszen szinte halljuk a zenét, látjuk Picasso képeit.

A kilencedik versszakban a hangsúly a zenére helyeződik. A zene ellentétbe kerül a „nép jövő dalával”. A zenének meg kell mutatnia a kor arculatát, a bajok felismerését, meghatározását, mert csak így ígérhet jövőt. A „szép jövő dala” viszont csak az általános harmónia megteremtését jelenti, s ez nem oldhatja meg a problémákat. Ebben az értelemben nyomatékos súlyú a zene szó ismétlődése. Ez a ritmusosság erőteljes hangvételt eredményez:

„csak zene, zene, zene, …
zene csak, zene csak, zene”.
S végül a versszak utolsó sora is ezzel a szóval fejeződik be, ami már a megoldást is megfogalmazza:
„egy jobb világba emelő zene”.

Az érzelmi feszültséget nemcsak a szóismétléssel növeli a költő, hanem a sorvégi rímekkel (például: zene-tele, álmodó-ápoló, áldozó-hozó, eleve-zene) és keresztrímekkel (például: börtön – romboló – földön – imádkozó). Ezek után az utolsó versszak hangvétele lelkesítő.
A vers egészének hangvétele nem ünnepi, hiszen Illyést a nemzet, az emberiség gondja-baja, a társadalom jövőjének kérdései foglalkoztatják.

Az egész költemény zenei fogantatásúnak nevezhető, mivel a különböző hosszúságú sorokkal egyfajta ritmust ad a műnek, és az enjambement-ok (soráthajlás) a folyamatosság hatását keltik.

Nagy Imre, az 1956-os forradalom miniszterelnöke újratemetése a kommunizmusból a demokráciába vezető magyar átmenet egyik legnagyobb hatású szimbolikus eseménye volt, 1989. június 16-án. Kádár János, a kommunista Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, akinek uralmához Nagy Imre kivégzése kötődött, megélte a néhai miniszterelnök hatalmas tömeget megmozgató újratemetését, amely a budapesti Hősök terén tartott ünnepélyes megemlékezéssel indult.

Anyját Sánta Erzsébetnek hívták. Apját, Rózsa Andrást korán elveszítette, mert lólopásért felakasztották. Mindez nagy hatással volt életének további alakulására. Analfabéta volt, 23 éves korában nem bizonyított, tehénlopási váddal került a szegedi börtönbe. Szökése után futóbetyárrá lett és hírhedt betyárkalandok sokasága kapcsolódott nevéhez. 60 kitudódott bűnesete ismert.

A székelyek, a kelet-erdélyi és a csángó magyarok pünkösdkor évszázadok óta elzarándokolnak Szűz Mária kegyszobrához és ünnepi misén vesznek részt. A zarándoklat mára túlnőtt múltján, nemcsak Erdélyből, hanem a világ minden tájáról érkeznek magyarok több tízezres, százezres létszámban, hogy kifejezzék összetartozásukat.

• Illyés Gyula - Egy mondat a zsarnokságról, elemzés / 2010, 2 oldal
  
  
• Illyés Gyula tételek és a Bartók c. vers elemzése / 2004, 17 oldal
  
  
• Ouanphanivanh-Illyés-Bratek - Hazai orchis militaris élőhelyek / 2007, 8 oldal
  
  
• Illyés András - A növényi inváziók hatása a társulások nitrogén-körforgalmára / 2003, 74 oldal
  
  
• Illyés Gyula, Koszorú című versének elemzése / 2007, 2 oldal
  
  

Márai Sándor (1900-1989) a XX. század egyik legjelentősebb és legnépszerűbb prózaírója volt. Hányatott életében két alkalommal is külföldre kényszerült, élete nagyobbik részét Európában és az Amerikai Egyesült Államokban töltötte, de mindvégig magyarnak vallotta magát, s nyelvünk egyik nagy művészeként mindvégig magyarul írta különböző műnemű alkotásait. Manapság szinte...

A mű a honfoglalás után játszódik, amikor Árpád fejedelem felosztja az országot vezérei között. Főbb szereplők: - Árpád fejedelem - Zoltán – Árpád fejedelem fia - Hanzár – Árpád fejedelem felesége - Huba vezér - Világos – Huba vezér leánya - Gyula – Huba vezér hadnagya - Etelka – Gyula leánya - Rima – Etelka dajkája - Róka...

Mikszáth első két novelláskötete (Tót atyafiak, A jó palócok) 1881‐ben jelent meg. Ezek a művek hozták meg Mikszáthnak az igazi elismertséget és a hírnevet. A választott művem A jó palócok című novelláskötetének egyik darabja. A kötet történetei kissé összefüggnek, a szereplők egy falusi közösség tagjai, s néha még össze is fonódik életük. A mű címe témamegjelölő...