Középiskola > Műelemzések > A kishivatalnok alakja az orosz realizmus irodalmában

Realizmus:
A szó jelentése: valósághű ábrázolás
A 19. században a romantika mellett kialakult művészeti irányzat, amely a polgársághoz kapcsolódik. a realista művész feladata a társadalmi valóság átfogó, hiteles ábrázolása, az ellentmondások és hibák föltárása, a társadalmi erőviszonyok tükrözése.

Ábrázolásmódja: a valóság pontos megfigyelése és tárgyilagos bemutatása, objektivitása

Módszere: a típusalkotás. A típus általános tulajdonságokat hordoz, a társadalom egy-egy csoportját képviseli, de az általános tulajdonságok mellett egyedi vonásokkal is rendelkezik. A tipikus hősök tipikus körülmények között szerepelnek.

Stílusára jellemző: a beszélt nyelv fordulatainak alkalmazása, a hosszú romantikus körmondatok elhagyása. Előadás módja részletező, felsoroló. A romantikus és realista vonások gyakran egyazon művön belül is megfigyelhetők.

Az Orosz realizmus:

1. Nyikolaj Vasziljevics Gogol (1809-1852)
Az orosz kritikai realizmus megteremtője.
Ukrajnában, Szorocsinciben született. Pétervárott hivatalnok, segédírnok lesz. Éhbérért dolgozik, és nyomorúságos körülmények között él. Ekkor ismeri meg a hivatalnokok szürke, egyhangú életét, lélekölő munkáját. Végül Puskin segítségével egyetemi katedrát kap, és történelmet tanít. Közben elbeszéléseket, regényeket ír. Írásai miatt gyakran zaklatják. A támadások elől 1836-ban külföldre utazik és csak 1848 tavaszán tér vissza Oroszországba. 1852-ben Moszkvában hal meg.

Művészete: az úgynevezett kisember-irodalom megteremtője. Műveiben a realizmus jellegzetes vonásai figyelhetők meg. Romantikus elbeszélésekkel kezdi pályáját. Ezek lírai, tréfás, fantasztikus történetek.


A köpönyeg (groteszk elbeszélés, 1842):

Főhőse: Akakij Akakijevics a kisember, a kishivatalnok típusa.
Gogol az első az irodalomban, aki a kisember nyomorúságát, kiszolgáltatottságát, megalázottságát ábrázolja. A kishivatalnok (csinovnyik) monoton, egyhangú munkát végez, képtelen a magasabb rendű szellemi tevékenységre. Élete szürke, egyhangú és sivár, de ő ezt már nem is érzi, lelkileg már eltorzult.
Fordulópont: elszakad a köpenye, újat kell csináltatni. Ettől megváltozik a viselkedése, hirtelen lesz célja, értelme az életének, de ebben az a tragikus, hogy e kisszerű cél jelenti számára az élet értelmét.
Az író kemény bírálatot mond a cári Oroszország hivatalnokrendszeréről. Gogol nem neveti ki hősét, hanem szánalommal és részvéttel ábrázolja nyomorúságos sorsát. Mint groteszk művet, a szélsőség a túlzás, a tragikum és komikum vegyülése jellemzi.
A mű fantasztikus fordulattal zárul: Akakij szellemként visszajár és ellopja az emberek köpenyét.

Groteszk: összetett esztétikai kategória, amelyben a fenséges, a félelmetes és torz elemek ötvöződnek a mulatságos, nevetséges és bájos vonásokkal, így hatásuk egyszerre komikus és tragikus.

2. Lev Nyikolajevics Tolsztoj (1828-1910)
Az orosz realizmus legnagyobb alakja.
Jasznaja Poljanában született. Iskoláit Moszkvában végzi, 1857-ben külföldi utazásra indul (Németország, Franciaország). Külföldi útja előtt részt vesz a Krími háborúban (1853-1856). Visszatér Moszkvába.
Sajátos erkölcsi elveket vall, ez a tolsztojanizmus: a szeretet erejét és hatalmát hirdeti, a jövőt a parasztságban látja, prófétaszerepet vállal, célja a világ boldogítása.(Két tiszta erkölcsű ember létezik számára: a paraszt és a gyermek). Iskolát alapít parasztgyermekek számára, ahol ő maga is tanítja a diákokat. Idő korában elindul, hogy eszméit hirdesse, s egy kis falu állomásán hal meg, onnét viszik vissza Jasznaja Poljanára.

Műveit a realista stílus jellemzi. Célkitűzései, eszmerendszere idealista, nem megvalósítható.

Ivan Iljics halála (kisregény, 1886)

Sajátos a regénykezdet és a szerkesztés: Ivan Iljics halálával indul (megfordított időszerkesztés). Az író különböző emberi kapcsolatokat mutat be a mű elején. Konkrétan azt, hogyan viszonyulnak a halálhírhez a főhős munkatársai és családja (felesége, kamasz lánya, kisfia - a 10 éves Kolja). Senki nem sajnálja, egyedül a kisfia érez részvétet iránta.
A mű második része Ivan Iljics visszaemlékezése a gyermekkorára, az ifjúkorra és a felnőttkorra. A főhős teljesen hétköznapi módon, az elvárásoknak megfelelően él. Nem tesz semmi különlegeset, nem lóg ki a sorból, azt teszi, amit elvárnak tőle, méh a házassága is megszokáson alapul, nem szerelmi házasság. Halála is csak egy egyszerű, kis dolgon múlik (függöny felrakása közben leesik a létráról). A főhős lelkében lejátszódó folyamatokat mutatja be.
A mű értéke a bírálatban rejlik. Az író kemény bírálatot mond a kapitalista iszonyokról, az orosz hivatalnokrendszerről és az emberi jellemről.

3. Anton Pavlovics Csehov (1860-1904)
Csehov a 20. századi drámairodalom egyik legnagyobb megújítója. A novella műfajának megújítója, s az ún. „drámaiatlan” dráma megteremtője.
Taganrogban született. Moszkvába költözött és orvosi egyetemet végzett. Hivatásával hamar felhagyott és hivatásos író lett. Badenweilerben halt meg, ahová tüdőbaját gyógyítani utazott.

Drámáit drámaiatlan drámáknak szokás nevezni a cselekmény hiánya miatt. Nincs bennük érdekfeszítő történet, hagyományos konfliktus. A hősök fölösleges emberek, mindenki szenved saját elrontott, kisiklott élete miatt. Nem tudnak sem önmagukon, sem másokon segíteni. Vágyakoznak valami szebb, boldogabb, tartalmasabb élet után, de ezek a légvárak semmivé foszlanak. Keresik ugyan egymást, mégis mindenki végzetesen magára marad szorongásaival, kételyeivel sorsuk egyszerre tragikus és komikus. Drámáiban az összetűzések a lelkek mélyén zajlanak, és hirtelen robbannak ki, ezért tekintik darabjait a lélektani dráma előfutárainak.

A csinovnyik halála (novella, 1883)

A történet semmiről sem szól. Ironikus és groteszk. A hivatalnok végtelen megalázkodása a túlzásokig jut el. Nincs jelentősége. A hivatalnoki réteg megalázkodását ábrázolja, kiszolgáltatottak, a végtelenségig feszíti a húrt, aztán meghal. Karikatúra, torztükör a hivatalnoki réteg elé. Nem élő figura, egy tulajdonságot nagyít ki, karcolat. Megalázkodás, talpnyalás. A történet egyetlen rövid kis cselekményt tartalmaz, hangvétele groteszk. Az egész mű paródia, a hivatalnok természetéről, melynek egyik jellemvonása a szolgalelkűség, a megalázkodás. A csinovnyik létnek ez az eleme, a kiszolgáltatottság érzéséből is fakad. Csehov eszköze a túlzás,a nagyítás,a befejezés pedig abszurd és tragikomikus.

Bár általánosan elfogadott gondolat, hogy a zuhanyozás víztakarékosabb, így kevésbé környezetterhelő tevékenység, mint a fürdés, egy innovatív brit felmérés szerint a helyi tisztálkodási szokások fényében ez nem biztos, hogy így van. A kozmetikai termékeket is gyártó Unilever készítette el a vonatkozó felmérést azzal az indokkal, hogy megtudják, a fogyasztóik termékhasználat közben mennyire terhelik a környezetüket.

Érdekes módon (és ez a magyar történettudomány magyarcentrikusságát mutatja), mi magyarok ahhoz képest, hogy a horvátokkal 800 éves perszonálunió kötött minket össze, nagyon keveset foglalkozunk a történelmükkel. Pedig a horvát történelem viszonylag mentes a tudománytalan sallangoktól, legalábbis közép európai mércével mérve.

A dunántúli régiók és főleg az északnyugati országrész hagyományosan erős gazdasággal és kiváló munkalehetőségekkel rendelkeznek. Épp ezért gyakorlatilag bárki számára érdekes lehet átnézni az aktuális nyitott pozíciókat, amely akár célzottan is megtehető.

• Bors Mónika - A hidegháború / 2006, 3 oldal
  
  
• A reneszánsz művészet / 2016, 39 oldal
  
  
• Mi az ökoturizmus / 2016, 54 oldal
  
  
• Schoolvivor I. szám / 2020, 16 oldal
  
  
• C. W. Leadbeater - Láthatatlan segítők / 2004, 47 oldal
  
  

Berzsenyi Dániel a magyar felvilágosodás egyik legnagyobb alakja, de már művei megelőlegezték a következő korszakot. Élete és művészete tele van kettősséggel és feloldhatatlan ellentétekkel. A magyar Horatiusnak nevezik, mivel az ókori római irodalmár elvét követi, az aranyközépszert, vagyis a végletektől mentes életet kell élni. Az óda metrikus, vagy kevésbé metrikus formában...

Gustave Flaubert az 1848 utáni illúzióvesztett korszak az eseménytelenség, az unalom, a mozdulatlanság ábrázolásának nagy regényírója. Meghatározó élménye az általános kiábrándultság, alaptémája az emberi butaság; műve írásakor a nyárspolgárok és a romantika iránt érzett gyűlölete hajtotta. Ötvenöt hónapi megfeszített munka után, 1856 őszén kezdte folytatásokban közölni -...

A mű az utaztató regények sorába illeszkedik, melyek a nagy felfedezések korától rendkívül népszerűek voltak, de azoknak egyúttal torzított tükre, paródiája is. Gullivernek, a kalandvágyó hajóorvosnak négy fantasztikus útját írja le ebben a regényben Jonathan Swift (1667-1745), de ezúttal nem a kalandok érdekessége adja a mű magvát, hanem sokkal inkább a belőlük és általuk...