Középiskola > Kötelező olvasmányok > Odüsszeia, 2. rész

Tizenegyedik ének

Odüsszeusz kalandjai - Neküia

Hősünk bárkája immáron az Ókeanosz mély vizei fölött ringatózik. A kimmeriosz nép városát érintvén érik el céljukat, Hádész birodalmát. Itt partra futtatják hajóikat, majd gödröt ásnak, és különféle áldozatokat mutatnak be a holtaknak, többek között állatáldozatot is. Az árnyékléten tengődők csakhamar meg is jelennek, Odüsszeusz azonban visszatartja még őket a friss vértől. Addig nem kaphatnak belőle, amíg oda nem hívják Teiresziászt. Mialatt a jós odaérkezik, a vezér egyik katonájának lelkével beszél, aki még Kirké szigetén pusztult el egy szerencsétlen baleset következtében. A harcos azt kívánja urától, hogy az majd állítson neki méltó síremléket Aiaié szigetén. Ő ezt természetesen meg is ígéri. A jós csakhamar megérkezik és megízleli az élet nedűjét, ezután felvilágosítást ad a szerencsétlen görögnek. Megjövendöli neki hosszas, szenvedéssel teli bolyongását, mert Poszeidón isten dühös lett rá fia, a Küklopsz megvakításáért, sőt két lehetséges jövőt is felvázol előtte. Amennyiben nem bántják Héliosz teheneit, kevesebb bajjal is hazatérhetnek, míg ellenkező esetben Odüsszeusznak el kell veszítenie társait és még sokáig szenvednie. A bölcs beszél neki a kérők majdani elveszejtéséről is, valamint, hogy hazatérte után egy különleges országba kell zarándokolnia, és ott áldozatot bemutatnia. Az öreg többet nem hajlandó beszélni. Láertész fia ezután még édesanyja lelkével vált néhány szót az otthoniakról, majd Agamennóntól hallgatja meg tragikus történetét. Sok híres görög nővel is beszélget, majd Akhilleusszal is társalog. Végül megpillantja Héraklész árnyékalakját is, Aiászt is megpróbálja kiengesztelni, bár hasztalanul. Egy idő után hősünk joggal tartani kezd a holtak tömegétől, ezért inkább hajóra száll és itthagyja ezt a keserű vidéket.

Tizenkettedik ének

Odüsszeusz kalandjai - Aiaié

Odüsszeusz és csapata visszatér az Alvilágból Aiaié szigetére Kirké istennőhöz. Legelőször is elhamvasztják elesett társukat a fegyvereivel, majd nagy lakomát ülnek a nimfa honában. Később Kirké félrevonja hősünket, és felvázolja előtte a majdani útján található lehetséges veszélyeket. Először a Szirének sziklái mellett kell majd elhaladniuk, azonban aki meghallja éneküket, mindenképpen hozzájuk és ezzel vesztébe rohan. Ezután vagy Szkülla szörny szirtje alatt haladhatnak el, aki minden hajóról hat embert ragad el hat fejével, vagy más borzalmas utakat választhatnak. Mindenesetre Szkülla felé tűnik a "legbiztonságosabbnak". Majd Héliosz teheneinek szigetére fognak érkezni, de ezekben kárt tenniük nem szabad, mert akkor nem várt veszedelmek zúdulhatnak nyakukba. Másnap hajóra is szállnak a bátor utazók, s vezérük közli velük a jóslat Szirénekre vonatkozó részét. Védekezésképpen mindenkinek viaszt tömnek a fülébe, kivéve Odüsszeusznak, aki hallani akarja az igéző dalt, ezért az árbochoz kötözteti magát. Így is történik, Odüsszeusz hallva a gyönyörű éneket, el akarja oldoztatni magát, de társai a parancs értelmében csak még erősebben megkötözik. A veszély elmúltával persze eloldozzák, és a viaszt is kiszedik füleikből. Később Szkülla szirtjéhez érnek, hősünk elhatározza, elpusztítja a bestiát. Figyelmét azonban egy pillanatra eltereli egy felcsapó vízoszlop, és ezalatt a gonosz hat derék hajóst ragad a halálba. Odüsszeusz kénytelen tétlenül szemlélni barátai pusztulását. Rövid utazás után Héliosz teheneinek szigetére érnek, amit két nimfa őriz. Hősünk könyörög társainak, hogy ne kössenek ki ezen a szigeten, ők azonban nem hallgatnak szavára. Később bekövetkezik a legrosszabb is: Odüsszeusz távollétében az éhségtől elragadtatva lemészárolnak néhány tehenet élelemnyerési célzattal. Emiatt az istenek megdühödnek rájuk, és amikor továbbhajóznak, ronccsá törik bárkájukat. A vészt egyedül Odüsszeusz éli túl, aki fadarabokon hánykódva hihetetlen szerencsével újra átvergődik Szkülla bérce alatt, majd Kalüpszó nimfa szigetére vetődik. Hősünk itt fejezi be elbeszélését.

Tizenharmadik ének

A phaiákok földjén

A phaiákok illő pompával, áldozatokkal és ajándékokkal búcsúztatják a messzeföldről érkezett vándort, majd bárkát adnak alája és egy sólyom sebességével repítik haza Ithakába. Itt kiszállítják a hőst ajándékaival együtt, és visszatérnek honukba. Poszeidón azonban megharagszik rájuk és a városuk előtti szorosban kővé változtatja hajójukat, így sziklagyűrűbe zárja a várost. Alkinoosz és hívei áldozatot mutatnak be, hogy megengeszteljék a haragvó égieket.

Ithaka

Odüsszeusz először nem ismeri fel szülőföldjét, mert Athéné ködöt bocsátott szemére. Kétségbeesve fohászkodik Zeuszhoz, és kincseit számlálgatja. Nem ismeri fel a fiatal lányként arra sétáló istennőt, és azt a mesét találja ki, hogy Krétáról érkezett vándor. Athéné megmosolyogja furfangos híve cselfogásait, majd felfedi előtte kilétét. Ekkor Láertész fiúsarja természetesen felfedi lapjait, és illően köszönti az égilakót. Rövid diskurálás után a kincseket a nimfák barlangjába hordják és tanácskoznak. Eszerint Athéné Télemakhoszhoz indul, Odüsszeusz pedig hű kondásához, Eumaioszhoz. Előtte azonban az istennő elcsúfítja alakját, hogy ne ismerjék fel az otthoniak.

Tizennegyedik ének

Ithaka

Odüsszeusz tehát öregember képében keresi fel hű szolgálóját, és majdnem megjárja a vad kutyákkal, de végül a kondás megmenti karmaik közül. Szívesen fogadja, két malacot vág neki eleségnek. A beszélgetés gazdája felé terelődik, akit nagyon sirat a hű cseléd, és már teljesen lemondott viszontlátásról. Az öreg ugyan megjósolja, hogy az nemsokára haza fog térni, de a kondás nem hajlandó hinni neki. Panaszkodik viszont a kérőkre, akik minden vagyont felesznek, elpusztítanak. A vén előadja "élettörténetét", ami persze teljesen eltér a valóságtól. Krétai hadvezérnek adja ki magát, aki hasztalan szeretne szülőföldjére visszatérni. Este megkerül a többi kondás is és egy szép nagy hízót áldoznak fel, ebből is vacsoráznak. Odüsszeusz még egy utolsó próbára állítja hű szolgálóját: köpenyt kér tőlük, és álmában valóban ráteríti a sajátját a jószívű kondás.

Tizenötödik ének

Lakedaimón

Athéné istennő Spártába siet, ahol felébreszti a szendergő Télemakhoszt. Közli vele, hogy ideje megtérnie hazájába, figyelmezteti a rá leső kérőkre, valamint részletes instrukcókkal látja el hazatértét illetően. Odüsszeusz sarja elbúcsúzik Meneláosztól, aki gazdag ajándékokkal bocsátja útjára, majd társával Pülosz felé fordul. Azonban még ezelőtt szép Heléné egy sas láttán megjósolja apja hazatértét. Püloszhoz érve Télemakhosz sietve hajóra száll, mert nem óhajt Nesztór miatt késedelmet szenvedni. Hajójára enged egy Argoszból érkezett Theoklümenosz nevű szökevényt, aki embert ölt, és egy jós fia. Amikor Ithakába érnek, Odüsszeusz sarja a kondáshoz siet először, míg társait útnak indítja a város felé.

Ithaka

Időközben Odüsszeusz újabb próbának veti alá hű szolgáját. Megjátssza, mintha a városba szeretne menni, mert kíváncsi, hogy marasztalják-e vajon, vagy örülnek, hogy szabadulhatnak tőle. A kondás természetesen nem kívánkozik a dölyfös kérők közé ereszteni. Hősünk szülei felől is tudakozódik, majd meghallgatja házigazdája élettörténetét. Eumaiosz igazából királyfi volt egy távoli országban, de gonosz emberek még kiskorában elrabolták onnan és eladták szolgának Láertésznek, Ithaka királyának. Azóta él itt szolgálóként, a sertésekre ügyelve.

Tizenhatodik ének

Ithaka

Télemakhosz belép a kondás kunyhójába, aki nagyon megörül a váratlan vendégnek. A gazda szól szolgájának, hogy menjen be a városba, és üzenje meg anyjának hazatértét. Eumaiosz így is cselekszik, és mialatt távol van Odüsszeuszt újra ifjúvá változtatja Athéné. Apa és fia hosszú idő után újra találkoznak, sokáig csak zokognak örömükben. Megbeszélik, miként fogják a gonosz kérőket elveszejteni. Mire a kondás visszaér, Odüsszeusz újra öregemberré változik vissza. Közben visszatér a városba a kérők gyilkos hajója, amelynek utasai bosszankodnak tervük meghiúsultán. Újabb merényletet akarnak az isteni sarj ellen szőni, de a visszafogottabbak még csillapítják indulatukat.

Tizenhetedik ének

Ithaka

Télemakhosz visszatér palotájába, ahol legelőször is édesanyját köszönti, majd vendégét fogadja vissza társától. Ezután megfürödnek, új ruhát vesznek, és étkezni mennek. Közben a fiú beszámol a megtudakolt hírekről, amelyekkel meglehetősen felzaklatja anyját. Majd a vendég is jóslásokba bocsátkozik, miszerint Odüsszeusz már visszatért honába, csak esetleg még kilétét nem fedte fel. A diskurzus után a kérőket is étkezni hívják. A kondás és a koldusnak öltözött Odüsszeusz is elindul útjára, persze ők lassabban haladnak. Találkoznak a juhok őrzőjével, aki hangos szóval káromolja őket, még meg is rúgja urát. Az azonban csak fogcsikorgatva nézi, de nem támad rá. A pásztor elviharzik mellettük, ők is folytatják útjukat. Amikor a palotához érnek, a kondás megy előre és csak utána a koldus. Az ajtóban megpillantja kutyája, Argosz, aki azonnal holtan esik össze gazdáját megpillantván. Odabent először a ház urától kap ennivalót, majd a kérőktől kunyerál. Egyedül Antinoosz nem hajlandó neki adni semmit, sőt még egy zsámollyal is megdobja. Ilyetén viselkedését még társai sem helyeslik. A ház úrnője beszélni szeretne vele, ő azonban türelmét kéri estéig, hogy akkor nyugodtan, négyszemközt maradhassanak.

Tizennyolcadik ének

Ithaka

Arnaiosz, a koldus, akit errefelé csak Írosznak ismernek, betér Odüsszeusz házába. A kérők bíztatására távozásra vagy harcra szólítja fel hősünket. Ő először megpróbálja szavakkal nyugvásra bírni, de miután ez nem megy, vállalja a birkózást. A tét nagyon "komoly": ha Írosz veszít, egy kegyetlen király országába fogják küldeni, a győztest viszont mindennapi eledel és egy finom csemege illeti meg. Athéné istennő megacélozza Odüsszeusz izmait, aki így könnyedén töri csontját ellenfelének. Írosz ezután természetesen magatehetetlen állapotba kerül. A győztes megkapja jutalmát, a finom eledelt. Hősünk ezután figyelmezteti az egyik derekabb kérőt, Amphinomoszt, hogy térjen haza, az azonban nem hajlik szavára. Pénelopeia később isteni szépséggel övezetten lép a kérők közé, beszélni fiával. A kérőket erre mind nagy vágyakozás fogta el iránta, ajándékkal is kedveskedtek neki. Este egyik szolgálólány vérig sérti Odüsszeuszt, de az nem tesz erre megtorló lépéseket. Egyik kérővel is szópárbajba keveredik, aminek hatására egy zsámoly repül felé a levegőben, ez azonban nem őt, hanem a pohárnokot találja el. Itt azonban Télemakhosz közbelép, és hazaküldi a gazokat.

Tizenkilencedik ének

Ithaka

A kérők távozása után Télemakhosz és apja isteni megvilágítás mellett a hálóterembe hordják a palotában található összes fegyvert, a majdani támadás előkészületeként. Ezután a fiú lefekszik aludni, az apa pedig -természetesen inkognitóban- beszélget feleségével. Szemrebbenés nélkül végigmondja állítólagos élettörténetét, majd az Odüsszeuszról megtudott "információkat" is. Ezzel nagyon meglágyítja az úrnő szívét, aki ezért mindenféle kényelemben akarja részesíteni. A koldus azonban elutasítja ezt, ő megelégszik egy idős asszony által végrehajtott lábmosással. A sors úgy hozza, hogy ez az anyó éppen a dajkája lesz, aki felismeri Odüsszeusz lábán egy vadkanvadászatkor szerzett sebet. Hősünk azonban titoktartásra kötelezi, amit ő meg is fogad. A lábmosás után Pénelopeia egy különös álmáról beszél neki, ami Odüsszeusz hazajöttét jövendöli meg. Ő azonban nem hisz ebben, ezért íjászversenyt óhajt rendezni, aminek győztese vehetné őt feleségül. A feladat tíz balta fejének a lyukán átlőni, mert Odüsszeusz ezt hajdanán meg tudta csinálni. Hősünk persze helyesli az ötletet.

Huszadik ének

Ithaka

Odüsszeusz kénytelen végignézni, ahogy szolgálólányai a kérők ágyába igyekeznek. Dühét azonban elnyomja, és a bosszút melengeti szívében vagyonának harácsolói ellen. Erős kétségek gyötrik azonban a győzelemmel kapcsolatban. Ezeket Athéné istennő oszlatja szét, aki nagy önbizalmat önt bele. Pénelopeia sírással tölti az éjt, mert szíve szerint inkább a halált választaná, minthogy férjénél silányabb férfival kelljen megosztania ágyát. Reggel hősünk csodajelet kér Zeusztól, amit meg is kap. Mennydörgést hall, valamint az egyik cseléd hangosan gyalázza a kérőket. Télemakhosz felébredvén kitakaríttatja a házat, majd a vendég hogyléte felől tudakolózódik. Rövidesen megérkezik a kondás, a gonosz Melantheusz és Philoitiosz pásztor, aki kedvesen fogadja az öreg koldust. A kérők újonnan tervezgetik a háziúr elleni merényletet, végül azonban mégiscsak későbbre halasztják. Megkezdődik a díszes nagy lakoma, ahol Télemakhosz felszólítja a részvevőket, ne veszekedjenek és erőszakoskodjanak. Az egyik kérő mégis egy ökörlábat vág a szegény koldus fejéhez, akinek még sikerül utolsó pillanatban lebuknia. Télemakhosz alaposan lekorholja az arcátlant, amit mindenki kénytelen helyeselni. Megkérik a fiút, hogy az sürgesse édesanyja esküvőjét. Ő közli, hogy nem dobhatja ki anyját házából, mire ők nagy nevetésre fakadnak. A jós megjövendöli csúnya végzetüket, ők azonban nem hallgatnak rá és elbocsátják maguktól. A hátralevő időt Télemakhosz bosszantásával és vendégei szidásával töltötték a szemtelenek.

Huszonegyedik ének

Ithaka

Pénelopeia tehát belép a palota kincstárába és megragadja Odüsszeusz visszacsapó íját. Ezt viszi a kérők elébe, hogy mérjék meg vele tudásukat. A feladat 12 fejsze fokán átlőni, és a győztes nyeri az úrnő kezét. Maga Télemakhosz is megpróbálkozik az íjat felajzani, hogy anyja házasságát elodázza, de ehhez kevés az ereje is, valamint apja jelzésére nem is próbálkozik. A kérők is hasztalan próbálkoznak meg az íjat felajzani, gyengék is ők ehhez. Odüsszeusz ezalatt felfedi kilétét két hű szolgája a kondás és a pásztor előtt. Azok sírva fakadnak, és csak uruk parancsára hagyja azt abba. Hősünk beavatja őket tervébe, majd visszatérnek a versenyzőkhöz. A kérők láng felett melegítik, faggyúval kenik az íjat, de még így sem sikerül lőniük vele. Végül úgy határoznak, másnapra halasztják a dolgot, addig még áldozhatnak és az istenek segítségét kérhetik. A koldus azonban kéri őket, hadd próbálkozhasson meg ő is. Először nem akarják megengedni neki, de végül Télemakhosz és Pénelopeia közbenjárására belemennek a dologba, persze azzal a feltétellel, hogy ő nem veheti el Pénelopeiát még győzelem esetén sem. Ezalatt Pénelopeia fia intésére felvonul termeibe, az egyik szolgáló intésére a nők magukra zárják az ajtókat. A derék pásztor az udvari ajtót is jó erősen sással köti be. A koldus pedig megpendíti a húrt, mely gyönyörű égi hangzatot kelt. Elsőre átlövi a tizenkét fejsze fokát, a kérők nagy álmélkodására, majd jelt ad Télemakhosznak, hogy kezdődik a mészárlás.

Huszonkettedik ének

Ithaka

Odüsszeusz a terem küszöbére lép, maga elé helyezi nyílvesszőit, és legelőször Antinooszra céloz. A lövedék meglepetésszerűen szelte át nyakát, és életét vette. A kérők még mindig nem jöttek rá hősünk kilétére, így le akarnak számolni az arcátlan koldussal. Ő erre megvallja az igazságot, így azok először kegyelemért esedeznek. A bajnok azonban rendíthetetlen, Eurümakhosz is belátja ezt, ezért karddal támad rá. A nyílvessző máját fúrta át. A következő támadót Télemakhosz kelevéze teríti le, majd a derék fiú a fegyvertárba siet, ahonnan gyilkos szerszámokat és vérteket hoz apjának, a két hű szolgálónak és persze magának. Ekkor azonban fordul a hadiszerencse, ugyanis az áruló szolga, Melantheusz is eljut a fegyverraktárhoz, így ő is felfegyverezheti sajátjait. Amikor viszont másodszorra próbálkozik, a két szolga már elkapja, erősen gúzsbaköti, és felhúzza a tetőgerendákra. A harc folytatódik, és Pallasz Athéné is megjelenik Mentór képében, így serkentve Odüsszeuszt harcra. A harcba azonban még nem avatkozik be, fecskemadárrá változik, és így gubbaszt a gerendán. Gyilkos öldöklés veszi kezdetét, melyben végül a ház urai kerekednek felül. Végül Athéné istennő is megforgatja pajzsát, így veti magát a csata hevébe. A bátor harcosok senkinek sem kegyelmeznek, csak a dalnokot és a hírnök, Medónt hagyják életben Télemakhosz tanácsára. Miután a mészárlás befejeződött, Odüsszeusz azzal a 12 szolgálólánnyal takaríttatja fel a mocskot, akik hűtlenek voltak hozzá. Majd Télemakhosz felköti őket az udvaron a fára. Melantheusz is csúnya véget ér: orrát, fülét levágták, szemérmét kitépték, végtagjait tönkrezúzták. A győztesek a piszkos munka után lemossák magukról a vért, majd a dajka Odüsszeusz elé vezeti a még életben lévő szolgálólányokat.

Huszonharmadik ének

Ithaka

Eurükleia izgatottan siet úrnőjéhez, tudtul adni, hogy férje hazaérkezett és a kérők elpusztultak. Az utóbbit még csak-csak elhiszi az asszony, de férjének hazatértét el sem tudja képzelni. Elindul személyesen, hogy meggyőződjön az eseményekről. Amikor megpillantja jó urát, nem tudja, mit tegyen, mert ugyan az nagyon hasonlít volt férjére, ruhája nem erre utal. Ezért olyan dolgokról kéri, hogy beszéljen, amiket csak ők ketten ismernek. Ő azonban először megmosakszik, majd utasítja szolgálóit, csapjanak mulatozást, hogy az utcán azt higgyék, bekövetkezett a házasság. Így is tesznek. Pénelopeia utasítja Eurükleiát, vesse meg férje ágyát a tornácon. Odüsszeusz azonban felismeri a próbatételt és elmondja, hogy ő az ágy egyik lábát, egy ott állt élő fából készítette, így azt arrébb vinni képtelenség. Ekkor a szerelmesek egymás karjába borulnak és talán egész hajnalig sírtak volna, ha Athéné istennő fel nem tartja Hélioszt égi útján. A sírást befejezvén Odüsszeusz beszámol róla, milyen úttal kell majd kiengesztelnie Poszeidónt. Majd együtt a hitvesi ágyba vonulnak, ahol elmesélik egymásnak a hosszú idő alatt esett kalandokat. Reggel felébredvén hősünk azt tanácsolja feleségének, vonuljon fel cselédeivel a felsőházba, ő pedig fiával és két szolgájával apjához indul.

Huszonnegyedik ének

Tartarosz

Hermész az Alvilágba vezeti a kérők lelkét, ahol azok találkoznak az épp beszélgető Akhilleusszal és Agamemnónnal. Az újonnan érkezettek elmondják történetüket, s hogy mint számoltak le velük. Agamemnón ehhez csak annyit fűz hozzá, hogy dicséri Pénelopeia asszonyi erényeit, amiért ilyen hosszú időn keresztül kitartott férje mellett.

Ithaka

Odüsszeusz apja házához érvén a szolgálókat a fegyverekkel a házba küldi, ő maga pedig kertészkedő apjához siet. De hű marad önmagához, most se fedi fel azonnal kilétét, csak amikor az öreg sírni kezd fia nevének hallatán. Most viszont már ő bizalmatlan, a fiú csak sebhelyével tudja igazolni magát. Most már a kérők haláláról is beszámol hősünk, majd mindketten a házba sietnek. Az öreg szolgáló Doliosz és családja is megörvend a király hazatértén. Mindannyian lakomázni gyűlnek. Közben az ithakaiak megtudják fiaik halálát, és gyűlésbe tömörülnek. Itt elhatározzák, bosszút állnak a mészárlásért, bár nagyobb részüket Medón lebeszéli erről. Egy kisebb csoport azonban Eupeithész, Antinoosz apja vezetésével hősünk ellen vonul. A királyi család férfitagjai és Doliosz hat fia is fegyvert öltött. Athéné istennő azonban kieszközli a békét az isteneknél. Így csak egy áldozat esik a harcban: Eupeithész, akit Láertész dárdája sebez halálra. A görögök az istennő parancsára ezután kibékülnek. Odüsszeuszt ugyan még fűti az indulat, de őt is lecsillapítja Zeusz lánya.