- 1933-ban született a vers Lillafüreden, az Írók Gazdasági Egyesületének kongresszusán.
- Ihletője - feltehetően - dr. Szöllős Henrikné Marton Márta volt.
Előzmények:
A már említett múzsa csak közvetlen kiváltója lehetett a vallomásnak, hiszen a versből egy már megérlelt szerelmi élmény tükröződik.
Korábbi szerelmi élmények:
- Gebe Márta (makói tanárának lánya)
- Vágó Márta (első komoly kapcsolata, melynek a lány londoni távolléte vet véget)
- Szántó Judit (élettársa, kapcsolatuk 1930-tól 1936-ig tart)
Szerelmeiben a társat, barátot, szeretőt csakúgy kereste, mint az elvesztett édesanyát.
Természettudományos érdeklődés:
- Szegeden hallgat természettudományos kurzusokat is
Irodalmi előzmény:
- Thomas Mann: Varázshegy (Hans Castorp röntgenfelvétele Mme Chauchat-ról)
Elemzési szempontok:
- Műfaja: óda (szerelmes verseknél ritka - az áhítat megszólaltatására szolgál)
- A szerelem látomásos körképe: annak teljességét, egyetemességét és anyaghoz kötöttségét fejezi ki
- 6 részből áll
A vers zenéje:
A mű egésze olyan zenei alkotást idéz, amely öt tételből, illetve a hozzá kapcsolódó záró részből (Mellékdal) áll. Jellemzőek továbbá a visszatérő motívumok és a rendkívül gazdag ritmika.
- 1. rész: meglebbenő szoknya, előreeső haj, lassú mondatok
- 2. rész: vallomással kezdődik - összeölelkezés
- 3. rész: határozottan ismétlődő ritmus
- 4. rész: beteljesülés felé lüktet
- 5. rész: tetőzés, minden összesűrűsödik (élet és halál - újrateremtés és pusztulás)
- 6. rész: Mellékdal - csöndes, békés
- Spirálos forma
1. rész: Állókép - sajátos József Attilai nyitás
Természeti képből kiváló nőalak - látomásszerű
Vízió - az állóképpel szemben csupa mozgás
2. rész: A látomástól izgatottan tör elő a szenvedélyes vallomás: ("Oh, mennyire szeretlek téged")
Megszólal a magánytól való rettegés - vergődő sikoltás
Különös ellentétek - földön-égbolton
távol-közel
édes-mostoha
egyén, szubjektum-világmindenség kozmikus színtere
3. rész: Anaforák
Az összetartozás fontossága (gyermek - vermek - termek)
A tudat és az ösztönök tevékenysége összeolvad
(Elme, ösztön - végtelen dimenzió - visszatérés: vizespohár)
4. rész: A szerelem naturalisztikus leírása (anatómiai pontosság)
A test belső mechanizmusát elvont képzetekkel, a természet, az emberi világ és a világmindenség képeivel rajzolja körül
Alantas téma (fiziológiai leírás) felmagasztalása ("méhednek gyümölcse" - Szűz Máriához szóló imából)
Öntudatlan örökkévalóság
5. rész: Visszatér a múlékony emberi lét világába
Egyedi lét - az általános lét tisztább, elvontabb ("A lét dadog)
Tetőpont: szinte önkívületi állapotba kerül
Megteremti a megsemmisülés és újjászületés szintézisét
(lágy bölcső - erős sír - eleven ágy)
6. rész: Egyszerűség, mindennapiság hangja
A szerelem mégis csak vágyként lebeg szeme előtt - elmarad a beteljesülés
A vágyott harmóniát valóban nem érhette el életében.
Marton Mártát Gyömrői Edit követte, pszichoanalitikusa, aki iránt szinte patologikus szerelemmel viseltet.
Utolsó szerelme Kozmutza Flóra volt, aki később Illyés Gyula felesége lett.
Szerelmeibe - főleg élete vége felé - kétségbeesetten kapaszkodott, de a görcsös vágy nem teljesítette be a hozzá fűzött reményeket
