Középiskola > Műelemzések > A sziget, mint kísérleti laboratórium William Golding - A legyek ura című műve alapján

Kutatjuk a COVID oktatásra gyakorolt hatásait.
Kérlek töltsd ki kérdőívünket, csak 5 perc!
Kérlek válassz a lenyíló mezőből:
Golding Délnyugat-Angliában született, apja kémiát, fizikát és földrajzot tanított, több tankönyve is megjelent. William Oxfordban természettudományt, majd angol irodalmat tanult. 1940 és 1945 között a haditengerészetnél szolgált, részt vett a Bismarck csatahajó elsüllyesztésében és a szövetséges csapatok normandiai partraszállásában. 1945-ben jelent meg első regénye: A legyek ura, ami egy csapásra híressé tette. 1963-tól életét az írásnak szentelte. 1983-ban irodalmi Nobel-díjat kapott, bár ekkorra már sokat veszített egykori népszerűségéből. Írói módszerére hatott a természettudományi képzés (embertani kísérletek zárt helyen), de legmeghatározóbb élménye a második világháború lett (emberi természet sötét oldala, az eredendő bűnösség).

Az irodalomban a sziget, mint helyszín már régóta óriási szerepet játszott. Megjelent például az Odüsszeiában, Lukianosz Boldogok szigete című művében, majd Daniel Defoe Robinson Crusoejában, Verne Rejtelmes szigetében, vagy Stevenson Kincses szigetében. Az írók célja azzal, hogy egy zárt, határolt területre helyezték történetüket, az, hogy a helyszín felderíthetővé váljon, de az olvasó számára mégis meglepetéseket, izgalmakat rejtsen. Úgy gondolták, hogy egy ilyen világban jobban tanulmányozható az ember viselkedése, értékrendje, mivel a sziget nagyítóként, vagy kísérleti laboratóriumként felnagyítja a jelenségeket. Ezenkívül azzal, hogy az embert kiszakítják a környezetéből, erősebben jelennek meg alapvető tulajdonságai, az eredendő emberi természet. A sziget általában a valódi társadalom kicsinyített mása, ezért felerősíti a társadalmi szokásokat is. Ezek a jelenségek megmutatkoznak A legyek urában is. A szereplők tulajdonságai a bezártság miatt hamar kiütköznek, és talán kicsit meg is változnak.

A regény egyik legjelentősebb alakja, Ralph jellemzői is felerősödnek. Már a szigetre kerülésük elején próbál a fiúk vezére, irányítója lenni, de nem erőszakos módon. Demokráciát javasol, a kagyló ideiglenes birtoklása esetén bárki felszólalhat a gyűléseken. A törvények hozatalát és betartását is ő erőlteti leginkább. Tisztában van vele, hogy csak úgy képesek hosszabb ideig békességben együtt élni, ha felhasználják eddigi tapasztalataikat az életről, és a társadalmi szabályokat itt is betartják. Ralph a megmenekülés esélyét, a tűz életben tartóját képviseli a történetben, felismeri annak jelentősségét. Mikor Jack hatására elpártolnak tőle a fiúk, elgyengül, és nem tud megfelelő indokot felhozni, miért is maradjanak mellette, elveszti támogatásukat. Társa, Röfi elvesztése után egyedül marad, korábbi társai üldözése elől kell menekülnie. Végül a „jónak” sikerül megmenekülnie a haláltól.

Ralph mellet Röfi az, aki végig a törvények követését tartja megfelelőnek. Röfi jelleme a történet elején még gyenge, nem mer igazán felszólalni igazáért. Például a felfedezőútra sem mehetett, pedig nagyon szeretett volna Ralph mellet lenni. Később már ő a lényegi vezére a szigetlakóknak, ő ad tanácsokat Ralphnak. Röfi inkább az ötletek kiagyalója, megvalósításukban nem igazán vesz rész, asztmájára hivatkozva, emiatt gyakran bántják a többiek. Jackhez fűződő ellenszenve okozza halálát, bár nem szándékos gyilkosság történik.

Az előbb említett két szereplővel Jack áll leginkább szembe. Eleinte a kórusvezető értelmes fiúként viselkedik, de nagy csalódás éri, mikor nem őt választják meg vezérnek a fiúk. Ekkor még egyet ért ő is a törvények fontosságával, de később ráeszmél, hogy a vadászat vezetésével hatalom van a kezében –hiszen ösztöneire hallgatva mindenki vágyik valódi élelemre- és ezt kihasználva lázad. Hozzájárul még ehhez Ralph haragja, ami akkor alakult ki, mikor őrizetlenül hagyta a tűzet, pedig megmenekülhettek volna. Az utolsó gyűlésen a hús erejével bírva a pártjára állítja a fiúk többségét. Ettől fogva ő lesz a vadak vezére, úgy viselkedik, mint egy igazi állat, nem számít neki az emberi élet.

Simon a legtitokzatosabb, legkiismerhetetlenebb fiú a szigeten. Állásfoglalásai nem feltűnőek, de kitartó munkájával, segítőkézségével ő képviseli a legmagasabb értékrendet, ezért ő állítható leginkább Jack ellenpéldájává. Egyedül Simon az, aki a szörny rejtélyét fel meri fedni. Talán éppen ez okozza vesztét, társai akkor ölik meg, mikor a jó hírt hozza: valójában egy ejtőernyős halott akadt fenn a hegytetőn. Simon a sziget első és legfontosabb áldozata.

A regény többi szereplője megosztva képviseli a fent említett főhősök jellemzőit, van, aki Ralph, van, aki Jack véleményét tartja igaznak. A szigeten élnek a kisebb fiúk is, de jelenlétük általában jelentéktelen. Az idősebbek nem is foglalkoznak velük, csak mikor félelmükben nyöszörögnek, és továbbadják rettegésüket. A másokkal szembeni figyelmetlenség „nagyvilágban” is jellemző az emberekre.

A gyerekek kapcsolatai is máshogyan alakulnak a szigeten, mintha otthon találkoztak volna. Lehetséges, hogy Ralph nem kötött volna barátságot Röfivel. Talán fel sem figyelt volna a kövér fiú ötleteire, észszerűségére. Jackkel sem jött volna létre erős ellentéte, elképzelhető, hogy akár még jó viszonyban is lehettek volna. Az viszont valószínű, hogy a Röfi és Jack közötti viszály létezett volna Angliában is, bár nem ilyen erősen.

Golding művében azt vizsgálja, hogy milyen erők vannak jelen bennünk, és milyen helyzetekben jönnek elő. A sziget, mint helyszín sokban segíti ebben, hiszen távol a felnőttektől, a világtól elzártan egyedül kell boldogulniuk a gyerekeknek. Helytállásuk nem mindig tökéletes, sőt inkább ellenszenvet kelt az olvasóban. Nem tartanak össze, felgyújtják a szigetet, és elkövetik a legnagyobb hibát, amit egy ember megtehet: gyilkolnak. Ezzel válik életüknek ez az időszaka horrorisztikussá, borzalmassá. Az olvasóban ezek hatására ellentmondásos érzések ébrednek fel, egyáltalán nem vágynak a szigetre.