Pszichológia | Felsőoktatás » Szociálpszichológia

SZOCIÁLPSZICHOLÓGIA 1.) AZ EGYÉN SZOCIALIZÁCIÓJA. AZ ÁGENS SZEREPE A SZOCIÁLIS TANULÁS FORMÁI: UTÁNZÁS, AZONOSULÁS, SZEREPTANULÁS A társadalom legkisebb önálló szociális egysége az egyén. Az ember társadalmi lény, aki egy már kialakult élettérbe: az elődök alkotta szociális környezetbe születik bele. Ebben a közegben éli le életét, végzi mindennapi tevékenységét, valósítja meg életcéljait. Bár születéskor rendelkezik bizonyos adottságokkal, ahhoz, hogy a többi emberhez hasonlóan társadalmi lénnyé váljék, meg kell ismernie társadalmi környezetét és tanulásra van szüksége. Az egyén társadalomba való beilleszkedésének folyamatát szocializációnak nevezzük. A szocializáció tehát tanulási folyamat, amelynek során az egyén megismeri szűkebb környezetét, a hagyományokat, az együttélési szabályokat, az életmódot (anyanyelv, kultúra, öltözködés, udvariassági szabályok). A biológiai, illetve

fiziológiai dolgokat nem tudjuk megtanulni (kopaszság). A szociális tanulás az adott környezetben élő emberek személyes közvetítésével történik. A tanulás nem egyirányú és nem is egyoldalú, a befogadó aktív részese a folyamatnak, nemcsak ő formálódik, hanem önmaga is formál. A szociális tanulás folyamatában közvetítő szerepet betöltő személyek az ágensek (szülők, pedagógusok, munkatársak, társadalmi csoportok, ahol az egyén megfordul. Valahányszor új közegbe kerül az egyén, újabb és újabb követelményekkel kell szembenéznie. E tanulási folyamat felnőttkorban sem ér véget, hiszen itt is találkozhatnak új ismeretekkel, illetve a korábban megtanultak kiegészítésére nyílik lehetőség. A szociális tanulás formái: Utánzás (imitáció) Kisgyermekkorra jellemző, spontán, nem tudatos, cél a minta minél pontosabb lemásolása. Felnőtt kori utánzásnál a cél szintén a minta minél pontosabb lemásolása, de már

tudatosan. A szereptanulás szintén tudatos tevékenység, a szociális szerepek elsajátításának folyamata. A szereptanulás során az egyén arra törekszik, hogy a vele azonos társadalmi helyzetű személyhez igazodjon, hozzá hasonlóan viselkedjen. A szereptanulás nem „tanórák sorozata”, hiszen bizonyos szerepelemeket már gyermekkorban elsajátít az ember. Eredményességét nagymértékben elősegíti az elvárások tisztázottsága, a hasonló szerepek ismerete. 2.) A SZAKMAI SZOCIALIZÁCIÓ FOGALMA ÉS SZAKASZAI: PÁLYAORIENTÁCIÓ, SZAKMAI KÉPZÉS, PÁLYAKEZDÉS, PÁLYAVITEL. A SZOCIÁLIS MEGHATÁROZOTTSÁGÚ SZEMÉLYISÉGVONÁSOK FOGALMA ÉS ESETEI. EZEN BELÜL AZ ÉNFUNKCIÓK: ÉNTUDAT, ÉNKÉP, ÖNELLENŐRZÉS ÉS AZ ÖNNEVELÉS. A szakmai szocializáció az adott pályához kapcsolódó formák (szakmai ismeretek, egyéb személyes tulajdonságok) elsajátítása. Négy szakasza van: Pályaorientáció: Milyen pályát választok, milyen pályát

választottak a környezetemben, szülők és barátok nyomása, az adott környezetben mi az elérhető? A pályaorientációs szakasz a pályaválasztással zárul. A pályaválasztást követően megkezdjük a szakmai tanulmányokat. A pályára szellemileg, fizikailag és lelkileg is alkalmasnak kell lenni. A tanulás eredménye nemcsak az egyéntől, hanem magától az intézménytől is függ. A szakmai tanulmányok sikeres befejezése után jön a pályakezdés szakasza. Mennyire sikerült elsajátítani a szakmát, sikerül-e beilleszkedni a környezetbe. Ha a pályára lépés sikeres, kialakul az egyénben a hivatásérzet. A pályavitel szakasza akkor következik be, amikor már képesek vagyunk önállóan dolgozni, megismerkedtünk a szakma árnyoldalaival is. A szakmai munka iránti vonzalom tovább mélyülhet, így kialakul a hivatásszeretet, és innen már csak egy lépés a hivatástudat kialakulása (a szakmához fűződő legmagasabb szintű viszonyulás). A

szakember itt már tudja, hogy választása helyes volt. FREUD: „CSAK AZ LEHET BOLDOG, AKI TANULNI, SZERETNI, DOLGOZNI KÉPES” A szociális meghatározottságú személyiségvonásoknak rengeteg meghatározása van. Az egyén jellemző tulajdonságainak viszonylag állandó, tartós készlete, e készlet speciális rendezettsége. Minden ember egyedi, egyszeri és megismételhetetlen. A személyiségjegyek lehetnek felszínesek (megjelenés), mélyebb személyiségjegy pl. a gondolkodás, a legmélyebb pedig a jellem. Egy részük velünk született, más részük a tanulás során változik meg. Egyedi személyiség jegy pl. az intelligencia, vagy a hallás, látás stb ÉNFUNKCIÓK Az énfunkció legbensőbb énünk, amely nemcsak képet tud kialakítani személyiségünkről., hanem annak irányítására, ellenőrzésére és fejlesztésére is képes. Éntudat Saját személyiségünk tudata, én vagyok. Kiragadom magam a tömegből Az éntudat már gyermekkorban

kezdődik kb. 3 éves kor tájékán Énkép A saját magamnak tulajdonított tulajdonságok összessége. A tudatos önvizsgálat kamaszkorban kezdődik, tehát, hogy milyen is vagyok valójában. Nagyon erős befolyása van az egyén környezethez való viszonyához. Aki túlzott önbizalommal rendelkezik, az olyan feladatokat is elvállal, amelyeket nem képes teljesíteni. Ennek ellentétje a kevés önbizalommal rendelkező személy, aki képességeihez mérten túlságosan alacsony színtű feladatokat vállal, aminél ő sokkal többre képes. Az énkép tudatos és tudattalan elemekből áll. A tudattalan elemek azok a tulajdonságok, amelyek létezéséről az egyénnek nincs tudomása. Az énképnek tehát reálisnak kell lennie. Minél reálisabb az énkép, annál kevesebb benne a tudattalan elem. De persze mindenkinek van én ideálja, amilyenné szeretne válni Az énkép 3 oldallal rendelkezik: • Testkép (testi és fizikai tulajdonságok, képességek) • Kognitiv

kép (tudás, erkölcsi és egyéb normák, intelligencia) • Szociális kép (társas kapcsolatok sajátosságaira vonatkozó ismeretek, vélemények, nézetek). Önértékelés Figyelem magam, milyen vagyok. Tehát a személyes tulajdonságok alakulására történő tudatos odafigyelés. Saját viselkedésem milyen hatással van másra? Az így szerzett tapasztalatokat kritikusan kell feldolgozni. A gyengeségeken változtatni kell Önnevelés A személyiség társadalmi fejlődésének kiegészítője, a nevelési folyamat belső (intim) része. Itt van a legnagyobb lehetőség a jellem, az érdeklődés, a világnézet fejlesztésére. Az egyén úgy formálja jellemét, hogy igyekszik hű képet alkotni, milyen is valójában, hogyan értékelik őt embertársai? Haladás a társadalmi eszmények felé 3.) AZ ATTITŰD FOGALMA, ÖSSZETEVŐI, FUNKCIÓI. A SZOCIÁLIS SZEREPEK FOGALMA. A SZEREPKONFLIKTUS ÉS FAJTÁI. SZEREPKONFLIKTUS KEZELÉSI STRATÉGIÁK: KOMPROMISSZUM,

KIBÚVÓ KERESÉS, MORÁLIS KIBÚVÓ KERESÉS. EGYÉNI KONFLIKTUS KEZELÉS: MENTSÉG KERESÉS, ELKÜLÖNÍTÉS, ÖSSZEOLVASZTÁS, RACIONALIZÁLÁS Az attitűd bennünk (egyénekben) élő értékelés, pszichés lelki jelenség, amely társadalmi hatásra változik. Ha valamit látok, akkor azt mihez képest látom. Ez az attitűd Ha pl több személy ugyanazt a helyzetet látja, mindenki más megközelítésből fogja látni magát a helyzetet, más jut eszükbe a helyzetről. Összetevői: • Affektív oldal (értékelő viszonyulások, érzelmi alapon történnek) • Kognitiv oldal (vélemények elképzelések, ez a gondolkodási oldal) • Konativ oldal (milyen viselkedési szándékok vannak bennem) Funkciói: • Adott környezethez való alkalmazkodás, adott csoportba bekerülhetek, odatartozhatok • Önvédelem: valakiknek negatív véleménye van rólam, de én nem látom magamban ezeket a negatív dolgokat, én jónak látom magam • Értékkifejező: valami értékes

vagy sem a saját véleményem szerint, mindenki másképp látja a dolgokat, de ki az, aki jól látja? 3 féle embertípus van, akikkel nem lehet együttélni: 1. Akinek nincs semmiről sem véleménye, 2 Akinek mindenről megvan a véleménye, de az övé az igazi, a legjobb, 3. Aki mindig hazudik • Tudásfunkció: az emberek nem szeretik a rejtélyes név nélküli dolgokat, ha nevet adunk nekik, akkor az már nem rejtélyes. Az új tapasztalatokat viszonyítjuk a meglévőkhöz Szociális szerepek A szociálpszichológia státusnak nevezi az olyan társadalmi helyzetet, amelyet az egyén elfoglal. Így beletartozik ebbe a körbe: a nem, az életkor, a családi állapot, a foglalkozás stb Minden státushoz társadalmi elvárások tartoznak, ezt nevezi a társadalomlélektan szociális szerepeknek. Egy személynek több státusa is lehet: (apa és munkahelyi vezető) A szerepek többségének csak akkor van létjogosultsága, ha ahhoz ellenpárok is kapcsolódnak (orvos-beteg,

tanár-diák). Vannak persze individuális szerepek: élettelen természettel foglalkozó kutató. Elvárásbeli különbségek: • Feltétlenül teljesítendő: szülő • Illik betartani: házigazda • Nem árt betartani: beosztott Szerepkonfliktusok: Ugyanannak a személynek több szerepet is meg kell valósítania, de nem mindegyiknek tud eleget tenni. • • • Személy-szerep: adott személy adott feladatra nem alkalmas Szerepek közötti: ha valakinek több szerepe van, és ezek kerülnek egymással konfliktusba (anya és vezető beosztású is) Szerepen belüli: pl. a középvezető (aki főnök is és beosztott is) Szerepkonfliktusok kezelése: • • • • • • • Mentségek keresése: önmagában is feszültségoldó Kibúvók keresése: a súlyosabb szankciókkal fenyegető elvárások teljesítése, a kevésbé súlyosabbakkal szemben Szerepek idő- és térbeli elkülönítése: (munkahely – család: túlórázás esetén a szerepek ütközni fognak)

Összeolvasztás: 2 ütköző szerepből átmenetileg egyet csinálunk (oktató-kutató) Kompromisszumképzés: a szerepeket csak részben teljesítem. Betegségbe való menekülés Ivás-drog-öngyilkosság 4.) A FOGLALKOZÁSI SZEREP ÉS SZEREPIDEÁL. AZ ELHÁRÍTÓ MECHANIZMUSOK SZEREPE, FAJTÁI: FELDOLGOZÁS, ELFOJTÁS, KIVETÍTÉS, ÉSSZERŰSÍTÉS, ÉRZELMI ÁTFORDÍTÁS, ANULLÁLÁS, SAJNÁLTATÁS, REGRESSZIÓ, ÁTTOLÁS, ELSZIGETELÉS A foglalkozási szerep valamely intézményesült szakma, foglalkozás gyakorlójának személyével szemben támasztott társadalmi elvárások összessége. Típusát tekintve olyan tanult szerep, amely feltétlen teljesítést igényel. Nem annyira a tárgyi, hanem inkább a személyközi kapcsolatok oldaláról határolja be az egyén szükséges és lehetséges tennivalóit. A szereptartomány birtoklása a fontosabb, amelynek elemeit a szakember munkavégzése során alkalmaz. A foglalkozási szerep esetén is beszélhetünk

szerepideálról: munkahelyen ált. az a kolléga, aki nagy gyakorlattal, szakmai tapasztalattal rendelkezik, munkatársai tisztelik, megbecsülik, akitől tanulni lehet. De nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ez a személy is rendelkezhet kevésbé értékes tulajdonságokkal, nem árt, ha a követő ezt jó időben felismeri. Elhárító mechanizmusok Olyan viselkedésformák, amelyek alkalmazásával az egyén elhárítja a kellemetlen, szorongató élményeit, illetve amelynek segítségével képes ellenőrzést gyakorolni viselkedése, érzelmei felett. Az ilyen reagálás módokat nevezzük Anna Freud nyomán elhárító mechanizmusoknak A leggyakrabban alkalmazott módszerek Feldolgozás (elaborálás): Valamely negatív élmény okozta feszültség hasznos tevékenységben történő levezetése. 2 változata van: munkában, illetve fantáziában. A fantáziában történő levezetés az, hogy pl valakinek képzeletben olvasunk be. Mindkét változat kielégítő

eredmény hozhat. Elfojtás: Megpróbáljuk elfelejteni problémáinkat. Ez sajnos csak átmeneti megoldás, hosszú távon az ilyen módszert alkalmazó embernek tönkre mehet az idegrendszere. Kivetítés (projekció): Egyes egyének a saját lelki problémájukat, másik személyre helyezik át, és nem vállalják fel saját maguk. Ezt használják a folyton igazságot kereső egyének, azaz a mások szemében a szálkát is észreveszik, míg a magukéban még a gerendát sem. Racionalizálás (ésszerűsítés): Amikor hihető magyarázatot próbálunk adni bizonyos kínos helyzetekre. Pl a dohányzó ember, aki pozitív élményként éli át a dohányzást, mégis tisztában van a káros hatásokkal. Vagy, az alkohol elősegíti a gyomorműködést. Érzelmi átfordítás A másik embertől való félelem hívja elő, akit ugyanakkor szeretünk és tisztelünk. Állandó mentségkeresés a másik fél számára. Viselkedésünket ezért a tisztelt, de ugyanakkor rettegett

személy viselkedéséhez igazítjuk. Pl igaz, hogy megvert, de biztosan én voltam a hibás A meg nem történtté tevés Amikor valaki nem akarja vállalni tettének következményeit, mintha az esemény meg sem történt volna. Pl cserbenhagyásos gázolás Ez tipikusan gyermeki (infantilis), felnőtt emberhez nem méltó viselkedés. Sajnáltatás: Célja, hogy a másik emberből részvétet, együttérzést csikarjunk ki. Ezt már gyermekkorban megtanuljuk, tudatosul bennünk, hogy sajnáltatással könnyebben juthatunk előnyökhöz. Tipikus példája, amikor valaki elsírja magát, vagy az álnyomorékok, illetve a kéregetők viselkedése. Visszacsúszás (regresszió): A konfliktushelyzetből való menekülésnek az a módja, amikor az életkorunkhoz illő viselkedésnél alacsonyabb szintű reagálás módot produkálunk. Felnőttként gyerekesen viselkedünk pl. azért, hogy mindenki velünk foglalkozzon Hasonlít a sajnáltatáshoz, a különbség azonban az, hogy itt nem

az együttérzés, hanem a szeretet kierőszakolása a cél. Mindenképpen a gyengeség megnyilvánulása. Áttolás: Vágyaink kielégítését valamilyen ok miatt el kell halasztanunk. És minthogy az elhalasztás a veszteség érzetét kelti, ezt a hiányérzetet próbáljuk pótolni valamivel. Pl hobby, vagy pótcselekvéssel. A pótcselekvéssel való élést kompenzálásnak nevezzük Kompenzálás pl ha valamiben sikertelen vagyok, akkor keresek valami mást, amiben jó vagyok. A túlkompenzálás önmagunk túlértékeléséhez is vezethet. További változata az átszellemítés (szublimálás), amikor az akadályozott célt, valamilyen más új céllal helyettesítik. Elszigetelés Amikor valamely negatív késztetésről leválasztjuk az indulati elemeket, majd a szándék és a leválasztott indulat közé egy semleges gondolatot helyezünk. Ez a semleges anyag azután kényszerítő erővel hat tudatunkra (pl. a lépések számolása, elalvás előtt számoljuk a

bárányokat). Az elhárító mechanizmusok közül Alkalmazkodó viselkedésforma: átszellemítés (szublimálás), kompenzáció, visszacsúszás (regresszió) Nem alkalmazkodó: kivetítés (projekció), elfojtás Részben alkalmazkodó: pl. a sajnáltatás vagy a meg nem történtté tevés 5.) A TÁRSAS KAPCSOLATOK BIOLÓGIAI ÉS PSZICHÉS SZÜKSÉGESSÉGE. A TÁRSAS KAPCSOLATOK KIALAKULÁSÁNAK KÜLSŐDLEGES ÉS BELSŐDLEGES OKAI. Kapcsolaton általában valamilyen ismeretséget, viszonyt értünk, társas kapcsolaton pedig személyek között kialakult köteléket, amely többnyire közvetlen (személyes), de közvetett is lehet (telefon, levelezés). A legrégebbi társadalmi kötelék a család, amely a természetes biológiai szükségletek kielégítése, és az emberi faj fennmaradásának a biztosítása is egyben. Társas viszonyainkat azonban nem elsősorban ezek, hanem sokkal inkább a szociális szükségletek határozzák meg. Életünk során sokféle

kapcsolatot alakítunk ki: futó ismeretség, utazás alkalmával, a rokonokkal és barátokkal már szorosabb a kapcsolat. Az emberek között létesült különféle kapcsolatokat a társadalomlélektan személyek közötti ún. interperszonális kapcsolatoknak nevezi. Kapcsolatot rendszerint a potenciálisan hozzáférhető személyekkel létesít saját vagy kölcsönös, vagy harmadik személy közreműködésével. Az indíték sokféle lehet: Külsődleges tényezők: • Fizikai közelség • Fizikai vonzerő: feltételezzük, hogy az előnyös külsővel rendelkező emberek egyszersmind kedvesek, érdekesek is. • Társadalmi, demográfiai hasonlóság: olyan személyekkel igyekszünk kapcsolatot kialakítani, aki családi, társadalmi, szociális helyzete hasonló a miénkhez. Az emberek általában saját szintjükön vagy tőlük magasabb szinten választanak. Belsődleges tényezők: Az attitűdök, az értékek hasonlósága, valamint a vonzalom. Az embernek fontos,

hogy olyan partnerei legyenek, akik elfogadják őt, pozitív hatást gyakorolnak rájuk, szociális szükségleteiket kielégítik. A külső tulajdonságok mellett igen fontos az intelligencia, hogy a partner sikeres legyen. Vonzalmat kiváltó szerepe van a viszonosságnak is: ha úgy tapasztaljuk, hogy valaki kedvel bennünket, jó véleménnyel van rólunk, minket választ, akkor mi is pozitívan viszonyulunk hozzá. Az üzleti viszonyok modelljére épülő ún. csereelmélet szerint az emberek leginkább azokhoz a személyekhez vonzódnak, akiktől nyereséget remélnek. A vonzalom persze nemcsak a másik személyétől származó effektív nyereségtől, hanem annak gyakoriságától is függ. Ez a reciprok jutalom tétel A vonzalom kiváltódását egyes vélekedések a partnerek közötti hasonlóságra, mások viszont a különbözőségekre vezetik vissza. Mindkét feltevésnek van valóságalapja: a hasonlóság és a kölcsönös kiegészítés lehetősége segítheti

a kapcsolat létrejöttét. Minden kapcsolatformában szükség van valamilyen hasonlóságra, de arra is, hogy a partnerek bizonyos dolgokban jól ki is egészíthessék egymást. 6.) A KAPCSOLATOK FAJTÁI: FORMÁLIS, INFORMÁLIS. A KAPCSOLATOK FEJLŐDÉSE: EGYOLDALÚ ÉSZREVÉTEL, FELSZÍNES KAPCSOLAT, KÖLCSÖNÖSSÉG. LEVINGER FEJLŐDÉSTÖRTÉNETI ELMÉLETE: MEGISMERKEDÉS, FELÉPÍTÉS, MEGSZILÁRDULÁS, MEGGYENGÜLÉS, BEFEJEZÉS. SPECIÁLIS KAPCSOLATOK Társas kapcsolatok: Rokoni, baráti, munkatársi, szomszédi, házastársi, rendkívül sokféle lehet. A kötődés és meghittség fokát tekintve tovább differenciálódnak: tartós, szoros, felszínes, bizalmas, intim kapcsolatokra. A kapcsolat végső soron 2 féle alapon jöhet létre: Társadalmi munkamegosztás útján (formális kapcsolat), illetve egyéni érdekből, érzelmi alapon (informális kapcsolat). Formális kapcsolat: munkatársi, orvos-beteg Informális kapcsolat: baráti, szerelmi, házastársi.

Időnként egybefonódnak munkatársi viszonyból szoros barátság alakul ki. Az „összeillés” akkor következik be, ha egymás irányába kölcsönösen fogékonnyá, érzékennyé válnak. Fejlődés: Minden kapcsolat felszínes ismeretséggel kezdődik. További alakulását meghatározott szabályszerűségek jellemzik. Az idő előrehaladtával a kötelék egyre szorosabbá válik, a partnerek egymás iránti bizalma fokozatosan nő. E folyamaton belül többféle fázist különböztetünk meg: Egyoldalú észrevétel: Pl. amikor az utcán egy számunkra szimpatikus ember jön szembe, észrevesszük őt, majd elhaladunk mellette anélkül, hogy egyetlen szót is váltanánk vele. Felszínes kapcsolat A partnerek ezen a szinten szigorúan ragaszkodnak a szerepükhöz, viszonyuk jobbára személytelen (bolti eladó, újságárus) Kölcsönösség szintje Tényleges bevonódásról beszélünk, már bizonyos mértékű intimitás is kialakul, a partnerek többé-kevésbé

ugyanazt érzik és gondolják. Legfőbb mozgatórugója az érzelmi kötődés, amely egyre szorosabbá válik. LEVINGER öt fázist különböztet meg: Megismerkedés Felépülés Megszilárdulás Meggyengülés Befejeződés Kihangsúlyozza, hogy a folyamat ilyetén alakulása csak a valóban szabályosan fejlődő kapcsolatra érvényes. A megismerkedés egyértelmű. A felépülés fázisában a viszony folytatásának a szándékát is kiemeli. Az elkötelezettség mértéke függ a kapcsolatba befektetett időtől, a pénztől, a közös tulajdontól, de ide tartozik a házasságkötési fogadalom is. Míg a munkatársi, szomszédsági viszonyok megrekednek, addig a baráti, házastársi kapcsolatok a legmagasabb fokig fejlődhetnek. A kapcsolatok nemcsak fejlődhetnek, hanem lazulhatnak, sőt teljesen fel is borulhatnak. Amikor is csökken az érintkezések gyakorisága, az érzelem hőfoka, egyre több konfliktus alakul ki. Ez a folyamat egy idő után a teljes

szakításhoz vezet Azonban a megromlott munkatársi kapcsolatok a kényszerűség szintén továbbra is fennmaradhatnak. A kapcsolat megszakításánál a fiatalabb korosztály viszonylag rövid úton döntésre viszi a kérdést, míg az idősebbeknél többnyire fokozatosan megy végbe. Levinger elemzése során kitért az egyes társas viszonyok speciális sajátosságaira is: Legbensőségesebb viszony: a házastársi kapcsolat, ők ugyanis egy fedél alatt élnek, sok mindent együtt csinálnak. Az előbbi kapcsolatnál kevésbé szoros a barátság, itt általában a felek nem élnek együtt, nincs közöttük nemi kapcsolat, az együtt töltött idő más témákra irányul. A rokoni kapcsolat a szűkebb családi körön kívüli kapcsolat, erős a biológiai kapocs, de az érintkezések gyakorisága, és a közös érdeklődés jóval kisebb. A munkatársi kapcsolat formális, általában a közös feladatokban való együttműködés jellemzi. 7.) AZ INTERAKCIÓ FOGALMA,

CÉLJA. AZ INTERAKCIÓS ESZKÖZÖK A JÁRULÉKOS, A KIFEJEZŐ ÉS AZ ESZKÖZJELLEGŰ KOMMUNIKÁCIÓ. A KONTROLL MEGOSZLÁSÁNAK ÉS AZ AFFILIÁCIÓ SZINTJÉNEK SZEREPE A KOMMUNIKÁCIÓ SORÁN. Az interakció 2 vagy több személy között kialakult kapcsolat. Az interakció minden társas kapcsolat nélkülözhetetlen feltétele. A cél a kapcsolat ésszerű és hasznos alakítása Ahhoz, hogy az interakció sikeres legyen, jól kell tudnunk kommunikálni, ismernünk kell a társas élet szabályszerűségeit, valamint, hogy a 2 fél érzékelje és észlelje a másik viselkedését, tehát együtt kell működniük. A kommunikáció 3 típusát különböztetjük meg: Járulékos: Önkéntelen, nem tudatos, lehet szóbeli (ahogy mondom) és nem szóbeli (elpirulás), nehezen befolyásolható Kifejező: Önkéntelen, érzelmi állapotot fejez ki, az indulatot fejezi ki: öröm, bánat. Célirányos, szerkesztett: (instrumentális) Az információ átadásával van valamilyen cél,

amit el akarok érni. A kommunikációs csatornáknak mindig tisztáknak kell lenniük, nem lehetnek zavarosak. Az interakció jellemzői: A kontroll megoszlása: ki tartja ellenőrzés alatt a beszélgetést, ki az aki irányít, egyben saját magunkat is kontrollálni kell Másrészt az affiliáció: amely a másokkal való baráti kapcsolat, az együttműködés igényét, vagyis a társas szükségleteket jelenti. Mennyire akarom, hogy engem elfogadjanak, és én mennyire akarom elfogadni a másikat. Az affiliációt a fizikai közelséggel, szemkontaktussal, érintéssel, nyitott testhelyzettel fejezzük ki. Az affiliációnak olyan szintre kell eljutnia, hogy az a felek számára megelégedettséget jelentsen. A nagyobb mérvű affiliációt általában nem utasítjuk vissza (pl a kézfogást nem utasítjuk vissza) de a másik oldalon csökkenteni kell a saját affiliációnkat (pl. csökkentjük a beszédtémák intimitását, vagy a partnerre irányuló pillantások

gyakoriságát.) 8.) TÁRSAS KÉSZSÉGEK. AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS. INTERAKCIÓS FÜGGŐSÉGEK: ÁLFÜGGŐSÉG, ASZIMMETRIKUS FÜGGŐSÉG, REAKTÍV FÜGGŐSÉG, KÖLCSÖNÖS FÜGGŐSÉG. A társas készségek azok a reagálás módok, amelyekkel kapcsolatainkat szabályozzuk, és amelyekkel partnerünket befolyásoljuk. Alapjukat a verbális és a non-verbális jelzések képezik. Verbális-verbális összetétel: Kérdésre szóbeli válasz következik. Verbális - non-verbális összetétel: Mosollyal vagy bólintással jutalmazzuk partnerünket. Aki a kommunikációban ezeket szakértelemmel és megfelelő hatékonysággal alkalmazza, azt interperszonálisan kompetensnek nevezzük. Az első találkozáskor a partnerek csupán udvariassági társalgás folyik (pl. időjárás) Eközben felmérik egymást, és a partnerek igyekeznek a megfelelő viselkedésmódot kiválasztani. Mindkét személy a saját viselkedésében próbál korrigálni, vagy a másik viselkedését a

sajátjához igazítja. Ezt követően a felek megpróbálják a kapcsolatot úgy fenntartani, hogy az mindkettőjük számára kielégítő legyen, és létrejöjjön az egyensúlyi állapot. A nemverbális jelzések e tekintetben intenzívebb hatásúak. Jellemző az utánzási hajlam, ha az egyik gesztikulál, rövid időn belül a másik is fog, vagy aki nem túl beszédes, beszédessé válhat egy hasonlóan hallgatag partner társaságában. Aki tényleges befolyást akar gyakorolni a másikra, annak irányítania kell a kapcsolatot, a kommunikációt. Mindazonáltal az irányítás mellett meggyőzőnek is kell maradnia Az esetek többségében az idősebb, magasabb társadalmi státuszt betöltő, intelligensebb emberek jutnak a domináns szerephez. Valódi társas érintkezés csak akkor jön létre, ha az alkalmazott társas készségek összehangolt módon találkoznak. Alapszabályok: • • • • Udvariassági szabályok (mindig köszönni kell, a nőnek kell előre

nyújtania a kezét) Vannak tabu témák: politika, 3. Személyről nem szabad beszélni Nem szabad túl sokat beszélni, a másik szavába vágni, de a kelleténél kevesebb beszéd elvezet a hosszú hallgatásokhoz. A szófukar embereket úgy lehet szóra bírni, ha könnyen megválaszolható kérdéseket teszünk fel számukra, válaszaikat pedig bólogatással, mosollyal jutalmazzuk. Jóllehet az egyik fél valamivel többet beszél a másiknál, ez mégsem veszélyezteti az egyensúly viszonylagos fennmaradását. A partnereknek hallgatólagos egyetértésre kell jutniuk a kölcsönös szerepeket illetően, ki legyen a kérdező, és ki legyen az interjúalany? A nemverbális jelzéseket pedig össze kell hangolni: figyelni és reagálni kell arra, amit a másik mond és tesz. Szükség van az érzelmi tónus összehangolására is, ha pl. valakinek nagyon jó kedve van, a másik nem szoronghat. Együttműködés: Az igazi együttműködés a bizalom, az összehangoltság és

az alkudozás együttes megoldottságát feltételezi. Az együttműködést vállaló feleknek tehát kölcsönösen bízniuk kell egymásban (orvos, mérnök stb.) A bizalom tehát önmagában is nélkülözhetetlen feltétele az együttműködésnek Az összehangoltság és az alku összetartozó fogalmak. Az alku akkor sikeres, ha a vevő és az eladó között zajló alku mennyire sikeres. Az összehangoltság pedig azt jelenti, hogy a partnerek képesek az őket elválasztó különbségeket áthidalni. Az interakciós függőségek: Álfüggőség: A személyes elemek háttérbe szorulnak, a partnerek viselkedését konkrét külső előírások határozzák meg (közlekedésben nem a rendőrtől, hanem a szabályoktól). Aszimmetrikus függőség: Az egyik fél kiszolgáltatott, csak reagálásokra van lehetősége (vezető beosztású ember) Pl. a visszaéléseknél (akinek hatalma van, nem kell fitogtatni) Reaktív függőség: ’A’ reakciója ’B’ viselkedésére és

’B’ reakciója ’A’ viselkedésére. A vizsgázó a feltett kérdésekre kénytelen válaszolni, a vizsgáztató viszont a válaszok alapján kénytelen kérdezni. Kölcsönös függőségi helyzetekben a felek viselkedését az összehangoltság jellemzi, ezért ezt a függőségi viszonyt teljes interakciónak is nevezik. 9.) ÖNFELTÁRULKOZÁS AZ INTERAKCIÓBAN. A SZOCIÁLIS BEFOLYÁSOLÁS TÉNYEZŐI: A KOMMUNIKÁTOR, A BEFOGADÓ ÉS A KOMMUNIKÁCIÓ. A BEFOLYÁSOLÁS FOLYAMATAI: ENGEDELMESSÉG, AZONOSULÁS, INTERIORIZÁCIÓ. A MEGGYŐZÉS FOGALMA ÉS LÉPÉSEI: FIGYELEM, MEGÉRTÉS, ELFOGADÁS, MEGTARTÁS, VISELKEDÉS Önfeltárulkozás: önprezentáció az interakcióban. Milyennek mutatom magam? A prezentációnak többféle stratégiája ismert: hibák leplezése, pozitív, előnyös tulajdonságok kihangsúlyozása, a jó színben való feltűnés. A fokozatosság itt sem elhanyagolható: nem ajánlatos idő előtt feltárnunk személyiségünket, mert

kiszolgáltatottá válhatunk, de akár ellenszenves is lehet a kelleténél gyorsabb feltárulkozás. Az emberek a prezentáció során gyakran élnek manipulativ eszközök használatával: hízelgés, amely nem más, mint hamis énképmutogatás. A szociális befolyásolás: A befolyásolás a másik ember viselkedésének megváltoztatására irányuló hatás. Három tényező szabja meg: a kommunikátor, a kommunikáció és a befogadó függvénye. A szavahihető forrásnak lényegesen nagyobb hatása van. A közlő, hogy elfogadják véleményét hangulatkeltéshez folyamodik: bizonyító erejű érv, elfogadás esetén várható nyereség említése, nem elfogadása esetén esetleges veszteség elérése. Az, hogy a közlés végül is eredményes lesz-e vagy sem, az döntően az egyénben ható tényezőktől függ. Egyik ilyen tényező pl, hogy egyáltalán engedi-e hatni a közlést A saját felfogás mindig ellenállóbb a változtatási kísérlettel szemben, ha az

ellentétes álláspont is is ismert. Példa: a dohányzó ember pozitivan értékeli a dohányzást és negatívan a tüdőrákot, szerinte nincs összefüggés a kettő között. Azt gondolja, hogy a dohányzás rendkívül élvezetes számára, és lehet füstszűrös cigit is szívni, amely csökkenti a tüdőrák kialakulását. A befolyásolás folyamatai: Engedelmesség: Amikor az egyén nem ért egyet a befolyásolás tárgyával, mégis úgy nyilatkozik ahogy azt az adott szituban elvárják. Látszatviselkedést produkál Az engedelmességet ezért nevezik behódolásnak is. Azonosulás: Azért lesz más valamiről a véleménye, mert ez így kielégítő viszonyt jelent az illető csoporttal szemben. Különböző formái vannak: részben vagy egészben veszi át a befolyásoló szerepét, vagy amikor a csoport hagyományait veszi át valaki. Interiorizáció: Azért enged valaki a befolyásnak, mert az abban foglalt elvárás alapvetően egybevág a saját

értékrendszerével. Pl elfogadjuk egy szakértő véleményét A kutatók feltételezik, hogy a három folyamat közötti különbség oka mindenképpen visszavezethető a befolyásoló személy tulajdonságaira. De a befolyásoló személy hatalma is lehet a különbség forrása. A meggyőzés A tudat átszervezése, valamely nézet, vélemény elfogadtatására, illetve meglévő hibás álláspont megváltoztatása. A meggyőzés eredménye értelmi belátáson, további érzelmi azonosuláson alapuló álláspont változtatás. Öt mozzanatból áll: figyelem, megértés, elfogadás, megtartás és viselkedés. A befogadónak tehát végig kell járnia ezt a lépéssort, hogy a hatás elérje a kívánt eredményt. Létezik egy 2 tényezős modell is: mely szerint a meggyőzés a befogadás és az elfogadás együttes eredménye. A befogadás alapvető feltétele, hogy a közölt info összhangban van a befogadó érdekeivel. A befogadók a közlésben azokat az elemeket

keresik, amelyek megerősítik korábbi véleményüket. E tipikus eljárást Festinger szelektiv észlelésnek nevezte el 10.) PSZICHÉS HELYZETEK: AKADÁLY KONFLIKTUS ÉS FRUSZTRÁCIÓS HELYZET NÉLKÜLI PROBLÉMA, A pszichikus helyzetek az egyének viselkedését határozzák meg társadalmi közegben és konkrét szitukban realizálódik. Azokat a valós élethelyzeteket, amikor megnyilvánulásaink megvalósulnak, pszichés helyzeteknek nevezzük. Lewin a következő függvénykapcsolatot állította fel: A viselkedés a személy és a környezet függvénye. Abból az alapállásból indul ki, hogy az élő szervezet és környezet között sohasem lehet egyensúly, hiszen mindkettő állandóan változik. Kvázi (viszonylagos) egyensúlyi állapotról lehet szó, de ez is gyakran megbomlik, így a szervezetben feszültség generálódik. A feszültség az egyént az egyensúly helyreállítására készteti. Pszichés helyzetek: Akadály nélküli: A személyiséget nem

fejleszti, semmilyen erőfeszítésre nincs szükség, a kitűzött cél akadály nélkül könnyen elérhető. Akadályhelyzet: Közém és célom közé valamilyen akadály kerül. Az egyén úgy érzi, hogy saját maga le tudja küzdeni a problémáit. Mindenképpen személyiségfejlesztő. Konfliktushelyzet: Lehet külső: nemzetközi helyzet vagy Belső: 2 vagy több, egyenlő erősségű, egymást kölcsönösen kizáró erő hat a személyre. Alapvetően 3 konfliktushelyzet van: • • • Két vonzó, de egymást kizáró lehetőség között kell választani: (moziba vagy színházba menjek) Két negatív lehetőség esetén: (ide-oda mozgok a két dolog között, de mindenképpen dönteni kell. Pozitív és negatív lehetőség esetén: (fagyi – elhízás) Szeretem, de hízlal, nincs rá szabály. Frusztráció: A cél elérésének akadályoztatás miatti meghiúsulása, aminek következtében feszültség támad bennünk. Ezért támadást indítunk az akadály ellen

A támadó viselkedés viszont agressziót szül. Az agresszió levezetése végül is 3 irányba történhet: kifelé (környezet ellen), a saját személyiség ellen, és az irrealitásokba vezető burkoltabb irányba (alkoholizmus, drog). Feszültségcsökkentő hatása van pl. az elhárító mechanizmusoknak is 11.) A CSOPORT FOGALMA, CSOPORTOK FELOSZTÁSA. A PRIMER ÉS SZEKUNDER ILLETVE A FORMÁLIS ÉS INFORMÁLIS CSOPORT. Csoportok a társadalom kisebb-nagyobb önálló egységei. Mindenki valamilyen csoport tagja, és az egyén egyidejűleg több csoportba is tartozik. A „mi” szó alatt ugyanazt értik. A csoport mindig valamilyen konkrét társadalmi cél vagy több ember valamely törekvése szükséglete megvalósításának érdekében. Létrejöttének minimális feltétele: az egységmivolt, a láthatóság fokozása, esetleges image (külső megjelenés – egyenruha) kialakítása. Vannak persze olyan csoportok, akik kerülik a látható ismertetőjegyeket

(bűnöző) szervek. A társadalmi csoportok sokféle változatát különböztethetjük meg: Elsődleges (primer) csoportok: személyesség, élményközelség jellemzi Másodlagos (szekunder) csoportok: szervezettség, feladatmegosztás jellemzi. Makro csoport: társadalmi réteg Mikro csoport: család Aszerint, hogy a csoportok milyen társadalmi funkciót töltenek be: Formális és informális csoportokat különböztetünk meg. Formális csoport: A társadalmi intézményhálózat szerves része. Társadalmi feladat ellátására szerveződik. Felülről szerveződik: osztályok, főosztályok létrehozása. A csoport egyben közvetítő közeg is, mert kiszűri az olyan információkat, amelyek nem illenek össze a kollektív véleménnyel. Tagjait közös célok, érdekek kapcsolják egymáshoz. Összetartó erő a hatalom. A kommunikáció általában írásban történik (jegyzőkönyv, szabályzatok). A kiscsoportok min. 3, maximum 10 főből állnak 7 plussz, mínusz 2

fővel tudunk szorosan kapcsolatot kialakítani. Informális csoport: „Önkéntes szövetség”, intézményes mechanizmusokkal nem szabályozott, tagjai saját elhatározásból, érzelmi alapon kapcsolódnak egymáshoz. Az ilyen csoportok természetes emberi igényeket elégítenek ki (család, baráti társaság). Mindkét csoportféleségben végső soron az motíválja az egyént, hogy olyan személyes előnyökhöz juthat, amelyek csakis csoportban érhetők el. A csoporttagság vállalását ezenkívül térbeli közelség, életkori és nembeli azonosság is ösztönözheti. A térbeli közelség nemcsak az érintkezéseket, hanem a csoporthoz terület birtoklását is. Az életkori sajátosságok elősegíthetik az életkorra jellemző sztereotípiák kialakulását. A nemi azonosság pedig a nemi szereppel kapcsolatos társadalmi elvárások hatóerejének a felerősítését segítheti. 12.) A FORMÁLIS KISCSOPORT BELSŐ RÉTEGZŐDÉSE: A HIVATALOS, AZ ÉRZELMI,

A KOMMUNIKÁCIÓS ÉS A FELADAT STRUKTÚRA. A CSOPORTKÉPZŐDMÉNYEK: NORMÁK, LÉGKÖR, KÖZÖS ÉRTÉKEK A formális kiscsoport belső rétegződésében 4 szerkezeti sík különíthető el: Hivatalos struktúra: Az alá- fölé és mellérendeltségi viszonyok, és a szerepviszonyok összessége. Itt valósul meg a csoport vezetése, a csoporton belül folyó tevékenység szervezése, feladatok irányítása, ellenőrzése, a hivatalos infók továbbítása. Érzelmi struktúra: A csoport fejlődése során kialakuló informális társas kapcsolatok teljes rendszere. Mérei Ferenc elnevezésével: a közösség rejtett hálózata. A stabilitás egyik lényeges meghatározója és mutatója. Ezen keresztül valósul meg az értékképzés, a magatartás-befolyásolás, a véleménykövetés, a modellkövetés, és nem utolsó sorban a nem hivatalos infók terjesztése. Az érzelmi struktúra alakulását a kollektíva tagjainak nemi, életkori, végzettségbeli összetétele

éppúgy befolyásolja, mint a különböző csoportjelenségek működése. A szociogramm megmutatja, hogy egy csoporton belül milyen érzelmi kapcsolatok fűzik össze az embereket. Az érzelmi struktúra összetétele jól tükrözi a csoport fejlettségét. A kezdetleges csoport tagjainak többsége még magányos. A kialakulóban lévő csoportot a laza szerkezet jellemzi A többé-kevésbé összerázódott csoportnál már kialakultak egymáshoz lazábban kötődő csoportok, de még mindig vannak magányos egyének. A stabil, kiteljesedett csoport szerkezete tömbszerű, magányos párok csak elvétve akadnak. Időnként meg kell ismételni a szociometriai felméréseket, az eredményeket összevetni a régiekkel, mert ez a módszer hasznos tapasztalathoz juttatja a csoport vezetőjét. Kommunikációs struktúra: A csoport kommunikációs tevékenységét tükrözi. Három közlési síkra tagolható: nyelvi (verbális), metakommunikációs és kontextuális síkra. A nyelvi

sík szavakkal, a metakommunikációs sík a szavakat kísérő nem-verbális jelekkel való közlés sajátosságait tükrözi, a kontextuális síkot a csoport tagjai egymás informálására használják, amelyeknek kizárólag számukra van jelentése, kívülálló számára nincs információértékük. A megfigyelések azt erősítik, hogy a csoporton belüli nem hivatalos infó áramlás a rokonszenvi hálózat fonalát követi. Ezzel magyarázható, hogy a csoport valamely tagját érintő hírt a csoport tagjai hamarab megkapják, mint az érdekelt. A kommunikációs struktúra fogyatékossága a lassúság (infó nem jut el időben az érintetthez), az egyoldalúság (amikor a hír egy irányban terjed), valamint a hiányosság (amikor az infó átadás közben folyamatosan torzul.) Feladatstruktúra: A közösen megoldandó feladatok teljes rendszere, azt tükrözi, a feladatok hogyan oszlanak meg, kire milyen szerep jut. Csoportképződmények: Csoportnormák: A

csoporton belül kialakult, mindenki által elfogadott elvárások, követelmények. Íratlan szabályai vannak, a kollektíva egésze támaszt elvárásokat a tagokkal szemben. A normák éppen ezért a csoportban maradás feltételét jelentik, de a csoportba kerülés viszonyítási alapja is. Mulasztás esetén a tagokat kiközösítik, végső esetben pedig kitaszítják A normák tehát csoportnyomásként működnek. A jó csoport nemcsak elvárja, de ellenőrzi is a normák teljesítését. Csoportlégkör: A kollektíva belső életére jellemző, a csoport alaphangulatában mutatkozik meg. A szakirodalomban a klíma, illetve a pszichikus atmoszféra elnevezéssel is illetik. Nem az egyéni hangulatok összessége, hanem a csoportra mint egységes egészre vonatkozik. A légkör nagy befolyással van az elégedettségre. A kutatókat a légkör és a csoportteljesítmény közötti összefüggés foglalkoztatta, szerintük a kettő között egyértelmű összefüggés van,

vagyis a magasabb teljesítmények a stabil légkörre vezethetők vissza. Ez azonban jóval bonyolultabb, hiszen a jó légkörnek nem feltétlen következménye, de nem is feltétele a magasabb teljesítmény. A légkör alakulását jelentősen befolyásoló két tényező a kohézió és az adhézió. Kohézió: Csoportösszetartó erő, a csoport fejlődésének egyik eredménye. Egyrészt meghatározza a csoport hatékonyságát, másrészt kialakít egy általános érzelmi alaphangulatot. Jelentősen befolyásolja, hogy az egyén milyen mértékben tud azonosulni saját szerepével. Adhézió: A csoporthoz tartozás érzése. Az egyén csak abban a csoportban érzi jól magát, amellyel azonosult, amelyben megtalálta helyét. Az adhézió átélése annál erősebb, minél kielégítettebbek a személyes igények. A csoport tagja nemcsak mint egyén épül be az együttesbe, hanem mint az együttműködés során kialakított szerep hordozója is. Jó csoportlégkör csak ott

alakulhat ki, ahol az egyénnek van lehetősége beleszólni a csoport életébe. Az adhézió fennmaradásának szempontjából különös jelentősége van a kommunikáció sűrűségének. Minél jobban tud kommunikálni az egyén, annál vonzóbb számára a kollektíva Nem állja meg a helyét az a mindennapi életben az a vélekedés, ahol nagy a fegyelem, ott nem jó a légkör, ahol pedig oldott a légkör, ott előbb-utóbb megjelenik a fegyelmezetlenség. A csoportlégkör fontos alakítója a vezetés módja. A vezetőnek is érdeke, hogy csoportján belül jó légkör alakuljon ki, hogy a tagok lehetőséget kapjanak egyéni céljaik elérésére, szükségleteik kielégítésre. Elégedettségi vizsgálatokkal mutatják ki, hogy milyen az adott csoportban a légkör. A nagyfokú elégedettségből a légkör kiegyensúlyozottságára, stabilitására lehet következtetni, az elégedettség hiányára utaló tényezőkből a légkör labilis, nyomott, feszült

voltára. Csoportérték: Minden olyan eredmény, amely a csoport működése során jön létre és a társadalom megítélésében is értéknek minősül (anyagi és szellemi produktum, a csoport vagyonát képező anyagi értékek, pozitiv hagyományok, szokások) 13.) CSOPORTJELENSÉGEK: HATÉKONYSÁG, KÖZVÉLEMÉNY ÉS A SZERVEZETI KONFLIKTUSOK KONFORMITÁS, Csoportjelenségek: A csoport működésében található meg, itt fejtenek ki befolyásoló hatást. Hatékonyság: A csoport teljesítőképessége. Nemcsak az egységtől függ, hanem a tevékenység jellegétől, és a tagok teljesítőképességétől. Additiv tevékenység: Erdei szemétfelszedés, mindenki ugyanazt a munkát végzi. Minél nagyobb a létszám, annál nagyobb az összteljesítmény. Diszjunktiv tevékenység: Nagyobb hatékonyság úgy érhető el, hogy a csoportban vannak kiemelkedő teljesítményre képes tagok, akik jelentősen javítják az átlagot. A csoport fölénye sokkal inkább azzal

magyarázható, hogy egy kollektívának messze több jó ötlete lehet a teljesítmény növelésére, mint az egyes személyeknek. A kreativitást igénylő feladatok esetében a szerepek specializálódnak, minden tag abban működik közre, amiben a legtöbbet tudja nyújtani. Konjuktiv tevékenység: A csoport akadályozója, mint elősegítője a hatékonyságnak. A kollektíva a legkisebb teljesítményű taghoz kénytelen igazodni. Jótékony hatások: • Ha a csoport tagjai elégedettek az elvégzendő munka jellegével, emelheti a hatékonyság szintjét. • A csoport által nyújtott biztonság a csoporthoz tartozás érzését, a csoportban maradást óhaját válthatják ki az egyes tagokból. • Egyéni rugalmasság, alkalmazkodó képesség, fizikai és szellemi teherbíró képesség. Konformitás: A harmóniához szükséges egyensúly megteremtése. Olyan alkalmazkodó viselkedés, amely nem csorbítja az egyén személyiség mivoltát, nem igényli a környezeti

elvárások szolgai teljesítését. Az egyéni igények nem teljesülhetnek a környezet hatékony együttműködése nélkül, és a környezet is elvárja saját igényeinek teljesítését, tehát a konformitás lényege, e kettős igény rugalmas, alkalmazkodó viselkedéssel való kielégítése. Hogy ki konformista és hogy ki nem az, az adott helyzet, illetve a minősítőtől függ. Gyakori eset, hogy ugyanaz a viselkedés valakinek konform, valakinek nem az. Valakik azért követik a mintát gondolkodás nélkül, mert számukra csak ez jelentheti a biztos támpontot. A csoportnyomás kikényszeríti a tagokból a megfelelő viselkedést, a csoporton belüli konformitás nem nő egyenes arányban a létszámmal, ha legalább 2 tag elutasítja a közösségi elvárásokat, a konformizmus drámaian csökkenni fog a csoporton belül. A konformisták lehetnek nagyon és kevésbé intelligensek is. A konformisták kevésbé jól oldják meg a kreatív feladatokat, csekély a

feszültségtűrő képességük, hajlamosak a lekicsinylő önértékelésre, kerülik a nyilt véleményalkotást, döntési szituban haboznak, jellemző rájuk az előítéletesség. Nonkonformisták tapintatlanok, ingerlékenyek, vakmerőek, követelőzőek és szélsőségesek. Közvélemény: A kollektiva közös véleménye, nézete egy meghatározott témában (életvitel, társas kapcsolatok) Funkciói: Fontos szerepet tölthet be a csoportcélok megfogalmazásában, cselekvési tervek kialakításában, döntések előkészítésében és megalapozásában, elősegítheti a konfliktusok megoldását, eszköze lehet a csoport öntisztulásának. Megnyilvánulásai: szóbeli és néma orientáció. A közvélemény akkor hatékony, ha a csoportot közvetlenül érintő lényeges kérdésekben a többség véleményét tükrözi. A közvélemény sohasem egységes, alakítói a csoporttagok, elsősorban a hangadók, illetve a vezetők. Szervezeti konfliktus: Minden csoporton

belül előforduló konfliktus. Lehetnek 2 személyesek, lehetnek 2 vagy több személyesek, és lehetnek egyén és csoport között kialakultak is. Csoporton belüli: személyes, szituációs vagy strukturális. Személyes: egyéni megnyilvánulás Szituációs: egymástól való fokozottabb függés, egyéni feladatok nem egyértelmű elhatárolása, info hiány. Strukturális: koordinációban előforduló probléma, kölcsönös egymásra utaltság, hatáskör túllépés. A csoporton belüli konfliktus dinamikus folyamat, amely a megelőző állapottal indul. Itt csak a konfliktus lehetősége áll fenn. Ahhoz hogy tényleges konfliktus adódjon, az érintettekben tudatosulnia kell a fenyegetettségnek. Ha a felek együttműködnek, nem lesz konfliktus Ha érzelmileg reagálnak, feszültség keletkezhet, de ez megegyezéssel kezelhető. Tényleges konfliktus akkor áll elő, ha a felek cselekvőleg lépnek fel önmaguk védelmében (sértegetés, tettlegesség). A konfliktus

kiteljesedésével, majd nyugvó pontra jutásával a folyamat nem zárul még le. Vannak mellék és utóhatások is. A negatív érzések nem tűnnek el nyomtalanul Ha nem született számukra kielégítő megoldás, kapcsolatuk megromolhat. De olyan folyamat is lezajlódhat, amely visszaállítja az eredeti harmóniát. Ha a konfiktusok sorozatban jelentkeznek, megoldhatatlan feladat elé állíthatja a tagokat. Előnyös konfliktusok: a sikeres együttműködésnek kedvez, ha felszínre törnek a különböző nézetek, érdekek és ebből jön létre az egyezség. 14.) A FORMÁLIS KISCSOPORT FEJLŐDÉSE: KVÁZI CSOPORT, MŰKÖDŐ CSOPORT, ÉRETT CSOPORT. AZ EGYÉN ÉS A CSOPORT VISZONYA Amíg a csoport kialakul, rengeteg a konfliktushelyzet, felszínes a kapcsolat, a munka, a csoporttagok általában egyedül vannak. Az életkori, nembeli, végzettségbeli, státuszbeli különbségek gyakori nézeteltérésekhez vezethetnek, ami jelentősen lelassíthatja a csoport

fejlődésben való előrelépését. Ha a kezdeti nehézségeket sikerül áthidalni, nem hagynak maradandó nyomot a csoport fejlődésében. Az újonnan szervezett csoport induláskor még csak ún. kvázicsoport (majdnem csoport) A fejlődés a felszínes ismerkedéssel veszi kezdetét. A kapcsolattartás még kényszer a tagok számára. A személyes érintkezések egyre gyakoribbak lesznek, a kommunikálással lehetőség nyilik a fokozatos közeledésre. A csoportcélok egyre inkább tudatosulnak a tagokban, a „mi” tudat kialakulásához azonban bizonyos összeszokottságra is szükség van. Az együttes tevékenység feltételezi a tagok együttműködését, ami együttes élményekhez vezet, ami az érzelmi kötődés kialakulását is eredményesen befolyásolhatja. A tagok egyéni tapasztalatai, nézetei, attitüdjei, érzelmei hatással vannak a partner hasonló megnyilvánulásaira, az együttműködők között ezért létrejön az igazi interakció. A csoport már

ténylegesen működő csoporttá válik. A csoporton belüli különböző hatások egy idő után egy irányba állnak be, kialakulnak a normák, az értékek, a légkör. A kollektíván belüli kapcsolatok szükségletté válnak, a tagok nem kényszerként élik át a kapcsolattartás, belső késztetés lesz. A csoport mindezen változások bekövetkeztével egy újabb fejlettségi szintre jut, érett csoporttá, közösséggé válik. Az érett csoportban a tagok ugyanazt tartják értékesnek, értéktelennek, jónak és rossznak. A közösségen belül a legerősebb a kohézió, legegységesebb és legkiegyensúlyozottab a légkör, legszilárdabbak a normák, legélőbbek és legbensőségesebbek a társas kapcsolatok. Az érett csoportban is előfordulhatnak konfliktusok, amik ritkán személyes jellegűek, inkább munkával összefüggőek, éppen ezért előrevivők, konstruktív jellegűek. Az érett csoport stabilitását csak alapvető változások zavarhatják meg

(törzstagok kiválása, új tagok). Problémákat sikerrel is meg lehet oldani, de vannak kivételek Problémák időben való felismerését lehet kezelni, de a halmozottan jelentkező problémáknál az egyensúly már csak komolyabb beavatkozással hozható rendbe. Az egyén és csoport viszonya Egymást feltételező fogalmak. Közöttük kölcsönös, egymást meghatározó viszony áll fenn Csoport nem jöhet létre társulásra hajlamos egyének nélkül, és az egyén sem lehet meg társadalmi csoportok nélkül. Ha az egyén érzi, hogy a csoport elfogadja őt, nincsenek a csoporttal szemben fenntartásai. A pozitív érzelmi beállítódás következtében könnyebben aktivizálódik, nagyobb megértést tanúsít a közös problémák iránt, tevékenysége is hatékonyabbá válik. A csoport határozza meg azokat a funkciókat, amelyeket az egyénnek be kell töltenie, és azokat a feladatokat, amelyeket el kell látnia. A csoport teremti meg azokat a feltételeket,

amelyekben az egyén fejlődhet, és azt a szociális teret is, amelyben az egyénnek lehetősége nyílik céljainak megvalósítására, személyes igényeinek kielégítésére. A pozitiv orientáltságú csoport megvédi tagjait minden körülménnyel szemben, nem nyomja el, nem semmisíti meg az egyént, a csoporttagság nem jelenti az egyéniség feladását, biztosítja a valódi szabadságot és biztonságot az egyén számára