Középiskola > Műelemzések > Csinszka szerelem

A Doksi.net kutatja a COVID oktatásra gyakorolt hatásait. Kérlek töltsd ki kérdőívünket, csak 5 perc!
Kérlek válassz a lenyíló mezőből:
Költőink közül Ady Endre volt a legvitatottabb és legtöbbet kritizált. Versei, témáit tekintve rendkívül szerteágazóak, hiszen a szerelmi költészettől kezdve a magyarság verseken át egészen a létértelmező költeményekig mindenre találunk példát köteteiben. De maradjunk a szerelmi költészetnél. Ady életében két nő játszott igazán fontos szerepet: Brüll Adél és Boncza Berta. Életének utolsó éveit ez utóbbi hölgy társaságában töltötte.

Berta, vagy ahogy Ady szólította, Csinszka 18 évvel volt fiatalabb nála, ám a nagy korkülönbség ellenére mégis kialakult közöttük a szerelem. A több mint két évig tartó levelezés után csak 1914 tavaszán találkoztak először. Még ez év nyarán megkérte nagymamájától unokája kezét, az apa azonban nem volt hajlandó beleegyezni a frigybe, csak a következő év tavaszán engedélyezte a házasságot. Az esküvő utáni években Ady egyre többet betegeskedett és az ez idő tájt kitört világháború is mindinkább foglalkoztatta.

1918-ban jelent meg életében utolsó kötete, a Halottak élén. Ebben több szerelmes témájú vers is található, melyek közül talán a három legjellemzőbb az Őrizem a szemed, a De ha mégis? és a Nézz, Drágám, kincseimre címeket viselők.

Mindhárom vers középpontjában Ady és Csinszka áll. Kettejük kapcsolatáról ír a szerelemben való együttlét, a háborútól való félelem és a halál közelségének szempontjából. Ezen három alapkérdésen túl több kapcsolat is van a versek között.

Az első vers az Őrizem a szemed, mely az öregedő, egyre többet betegeskedő Ady szerelmi vallomása. A szerelmi szenvedélyen túl megjelenik a költő óvó, védő magatartása is a háború elől. Az egymást fogó kezek, és az egymásra néző szemek képe nyugalmat és biztonságérzetet áraszt. Az "őrző kéz" motívum jelentheti az örök szerelmet is, hisz házasság kötés előtt a férj megkéri a nő kezét, és ennek őrzése a szerelem őrzésére is utalhat.

A második strófában megjelenik a háború képe, mely után a harmadik versszak - amely az első ismétlése - már nem nyújtja olyan biztosan óvó kéz és szem érzetét.

A negyedik strófában elhangzó kérdés feltevésekor Ady a halálra gondol, de azt, hogy ez mikor következik be, nem tudja megmondani, ezzel a sors kiszámíthatatlanságára utalva. Az utolsó sorokban megnyugtatásként harmadszor is megjelenik az egymást fogó kezek és az őrző szemek képe.

A második vers, a De ha mégis? címet viseli. Az olvasó úgy érzi, hogy ebből a címből még hiányzik valami, amire a választ csak a versben kapjuk meg. A vers a "drága, kicsi társhoz" (ezt a megszólítást három alkalommal is használja), vagyis Csinszkához írt egyfajta töprengés, hogy mi lesz kedvesével, ha majd meghal (Talán a címből is ez a szó hiányzik). A halállal ("szögek vernek") és a szerelemmel foglalkozó gondolatok mellett ebben a műben is megjelenik a háborús pusztítás ("a gyilkos, vad dúlás") képe.

Négyszer fordul elő a "tarts meg" könyörgés, mely nemcsak a megmaradás, a túlélés vágyát fejezi ki, hanem az "igérő Mult", az emlékek megőrzésének vágyat is. A műre jellemző a rímgazdagság, hiszen a sorvégi rímek mellett sok soron belüli rím is felhangzik, továbbá a vers bővelkedik alliterációkban ("Tarts meg tegnapnak tanuságnak").

Témáját tekintve sok hasonlóság fedezhető fel Petőfi "Szeptember végén" című költeményével, melyben a költőt szintén az foglalkoztatja, hogy mi lesz a felségével, ha ő már nem lesz.

A harmadik költemény a "Nézz, Drágám, kincseimre" címet viseli. A költő számára a szerelem biztonságot ad, a szerelembe menekül a halállal való szembenézés helyett. Az első két sor végén áll a "kincseimre" és a "nincseimre" szó, amely a rímen túl többletjelentést hordoz, ugyanis az első szó a számára fontos értékeket (hűség a magyarokhoz, a jósághoz és az emberséghez) jelenti, míg a másik szó ezeknek az értékeknek az eltűnésére utal.

A záró keretversszakból, mely variációs ismétlése az első strófának, kiderül, hogy a költő számára már csak a szerelem maradt meg értéknek, és a szerelem varázsában tincsei akár visszasötétedhetnek, vagyis fiatalabbnak érezheti magát. Ez a befejezés egy pozitív jövőkép, mely azt fejezi ki, hogy a szerelem erőt adhat neki tovább élni.

Mint az imént láthattuk, a versek tartalmukat tekintve szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Mindegyikből kiderül, hogy Ady nem tudna élni Csinszka nélkül. Számára ő jelenti az életben maradáshoz az erőt, és aggódik mi lesz akkor, ha ő már nem lesz. A költemények mindegyikében megjelenik a múlt, a jelen és a jövő valamilyen formában.

Csinszka nem sokkal a költő halála után így vall: "Ady Csoda volt. Megszállott, gyönyörű emberpéldány, élő, elmúló, közöttünk járó csoda. Olyan szép, hogy aki megértette ezt a nagy szépséget és kiverekedte a jogot őrizni ezt a testet, ... - örökös rettegésben élt, hogy elveszítheti."