I. Mikszáth kora és élete
A 19. század egyik legfontosabb ábrázolási módja, a realizmus (természetesen még a romantikával keverten), ez azonban inkább csak elszigetelt kitérő, folytatás nélküli kezdeményezés maradt. A magyar széppróza Mikszáth művészetében szakadt ki. Mindenekelőtt az eszményítéstől, a retorikától és a pátosztól fosztotta meg a magyar elbeszélést.
Mikszáth Kálmán a XIX. század végének nagy prózaírója. Annak az új nemzedéknek a tagja, melynek már nincsenek közvetlen élményei a reformkorról és a szabadságharcról. 1847-ben született Nógrád megyében. Iskoláit Rimaszombatban és Selmecbányán végezte. Pesten jogot tanult. Feleségül vesz az egykori főnökének a lányát. Megpróbál az írásból megélni, kevés sikerrel. Az anyagi problémák miatt elválnak. Közben állást kap a Szegedi Naplónál. Megjelenik két novelláskötete, a Tót atyafiak és A jó palócok , melyek meghozzák számára az írói sikert. Majd elveszi ugyanazt a nőt. Haláláig országgyűlési képviselő.
II. 1. A jó palócok és a Tót atyafiak bemutatása
Két elbeszélés kötete, a Tót atyafiak és A jó palócok fordulatot jelentett Mikszáth írói fejlődésében: bennük talált rá először tisztán a maga egyéni, hamisítatlan hangjára.
Az első kötet négy hosszabb novellát tartalmaz. Tót történeteinek hősei a világról elzárt magányosok, hatalmas hegyek között, a civilizációtól távol élő emberek, kiket jóval szorosabb szálak fűznek a természethez, az állatokhoz, mint az emberi társadalomhoz.
A második kötet 15 kis palóc elbeszélésből áll. Mikszáth palóc parasztjai közlékenyebbek, beszédesebbek, mint a nagy hegyek zord lakói. Lankásabb tájakon, közösségben élnek, Nógrád megye egymással szomszédos falvaiban.
A kötetek legtöbb novelláját összekapcsolja, hogy a szereplők egymás ismerősei, többször is fel- felbukkannak az egyes történetekben. A szereplők személyén kívül is sokféle szál fűzi össze mind a tót, mind a palóc novellákat.
Ezekben az írásokban még találhatók romantikus motívumok , de azzal hogy Mikszáth a paraszti élet felé fordult, el is távolodott a Jókai-féle úri-nemesi romantikától. Mikszáth novelláiban az egyszerű falusiak a középpontba kerülnek, főhőssé nőnek.
Mikszáth e novelláinak jellemző vonása az a mód, írói magatartás is, ahogyan előadja történeteit. Nem a kívülállóíró tárgyias, személytelen hangján közli az eseményeket, hanem a népi mesemondó tudatvilágát imitálja. Beleéli magát a közvetlen hallgatósághoz szóló mesélő alakjába, s a naiv, élőszóbeli előadás fordulatait utánozza.
A Tót atyafiak és A jó palócok történetei mégsem csupán falusi idillek; a legtöbb írás mélyén ott rejlik egy-egy nyugtalanító tragédia, kettétört emberi sors is.
2. Az a fekete folt
Amikor kézbe vessük Mikszáth Kálmán írását, eszünkbe jut, hogy ez a kiváló ábrázoló olyan ajándékot hagyott a világra, Magyarországra, amelynek mindenkihez el kellene, hogy jusson. Ennek a meghatóan szép, tanulságos novellának mondandója volt akkor is, megírása idején, s még most is. Nem is csupán a történet kiemelkedő, sőt, az talán másodlagos a művészien használt nyelvezett mögött. Meglepően hosszú bevezetés után elgondolkodtató a bonyodalom, s a befejezés nyitva marad, mint a főszereplő sorsa is. Az olvasóra van bízva a történet továbbgondolása. Mikszáth Kálmán nem ebben az egy novellában él ezzel az eszközzel.
A főszereplő a brezinai bacsa, Olej Tamás. A bacsa szó igazából számadó juhászt jelent. A hegyvidéki parasztok világában, a herceg számadója igazi, korlátlan úr. Legalábbis a saját szemszögéből korlátlan. Mint maga mondja, neki csak az Isten parancsol, s talán a herseg, aki mint valami távoli hatalmasság tűnik fel előtte a gondolataiban. A többi szereplő, aki előfordul az életében, az a lánya, Anika, és a bojtár, Matyi, meg a juhok. Esetleg még a juhászkutya, Merkuj, kinek még némi szerepe akad egy eltévedt bárány nyájhoz való visszaterelésében, úgy is utal rá az író: "Okos kutya az, megérdemli, hogy nem lett belőle - ember." Ezzel a megállapítással nagy igazságot mond ki, legalábbis ennek a véleménynek ma is akadna, s akad is követője.
Mikszáth mesteri nyelvhasználattal adja vissza a bacsa világát. Olej Tamás egyszerű, mégis súlyos gondolatai szinte kézzelfoghatóvá válnak. Az emberektől távol élő, kemény, kérges lelkűnek tűnő ember jellemrajza úgy tárul elénk, hogy szinte belelátunk a gondolataiba. Ezzel éri el Mikszáth, hogy ez a durva, mord paraszt szívünknek kedves szereplővé válik.
A mű szerkezete egyszerűen felvázolható. A bevezetésben ismerjük meg a körülményeket, a szereplőket. A bonyodalom ott kezdődik, hogy a fiatal herceg, Taláry Pál vadászat közben megismerkedik a fiatal, ártatlan, s ehhez mérten tapasztalatlan Anikával. A kibontakozásban a herceg estére, vacsorára visszatér, mikor is kiderül a szándéka, s Anikához való vonzódása. Másnap, amikor visszatér újból, valamiféle alkut ajánl a bacsának, miszerint a lányáért cserébe neki adja a brezinai akol minden birkáját. Ez okozza a bacsa lelki tusáját, ám mégis utalást tesz Anika megszöktetésére. Ez még mélyebb válságba sodorja ezt a cseppet sem érzéketlen embert. Úgy tűnik, hogy kis világának maga-szabta erkölcse, mely szerint felelősséggel tartozik lánya védelméért, most meginog, hiszen voltaképpen engedi, hogy egy úr kihasználja, kedvét töltse vele, s azután talán eldobja. Hosszas vívódás után a mű tetőpontjában Matyival üzen a hercegnek, hogy ajánlata érvénytelen, ámde már késő, Anika eltűntéről csak friss keréknyomok árulkodnak. A megoldás tragikus, Olej Tamás önmagán hajtva végre büntetését, felgyújtja az akolt, és eltűnik az erdőben.
Nagyon érdekes Olej Tamás lelki rajza. Ezt Mikszáth Kálmán úgy tárja elénk, hogy a jelenből indítja a történetet, s fokozatosan múlt időre vált. Igazán nem ismerjük meg Anikát, csak annyit tudunk róla, hogy bár eleinte úgy látszik, hogy Matyi, a bojtár felé vonzódik, mégis szívesen veszi a herceg mézes-mázos, indíték-leplező szavait, udvarlását. Matyiról is csak apró dolgokat tudunk meg, néhány utalás történik rá, hogy nem veszi jó néven, hogy a gazdag nemes az általa szeretett lányra vetette szemét.
Nagyon szembetűnő, hogy az írott szöveg utánozza a beszélt nyelvet. Emiatt találhatóak benne gyakran a három ponttal befejezett mondatok, s maga a mondatok sorrendisége, hangulata szinte hallatja velünk, amit mondanak.
Romantikus vonást fedezhetünk fel ebben a novellában is, említhetjük például a lírai keretbe öltöztetett formát. A mű egy dallal kezdődik, egy dallal ér véget. Talán kicsit érzelgős hatást is kelt, de tény, hogy megfelelő eszköz arra, hogy a főszereplőt embernek lássuk, ne csupán egy parasztnak. Viszont erőteljesen realista a világ ábrázolása, ahol ez az egyszerű ember a maga kissé korlátolt körülményei között élve legfontosabb tényezővé válik. Valóságos kép, hogy egy nemesember gyönyöre kielégítése céljából megszerez egy tudatlan, naiv lányt, s valóságos az akkori társadalom képe, mely elítéli a bacsát, hogy még felesége temetésén sem sírt. Mindenesetre Mikszáth Kálmán úgy írja meg ezt a történetet, hogy az érzékenyebb lelkű olvasók el is pityeredhetnek rajta, ám élvezetes olvasmány azoknak is, akik csak, mint irodalmi művet tartják érdekesnek.
A mű felveti bennünk az erkölcsiség kérdését. Bár nem feltétlen azonosulunk egy hegyvidéki paraszt körülményeivel, az ember ábrázolása nagyon is élő, s nem kötődik megírásának korához. A lelki folyamatok állandóak, csak a kor és a társadalom változik.
A lányát féltő apa, a felelősség-tudat súlyától terhelt, lelkiismeret-furdalástól szenvedő ember bizony kortalan kép. Mi is kerülhetünk bizony olyan helyzetbe, aminek végén rossz döntésünkre talán örökre megmaradó fekete folt nyom bélyeget.
3. Bede Anna tartozása
A gyermetegül naiv vallásos hitre, a túlvilág népies elképzelésére épül. Annát orgazdaság vétsége miatt félévi fogságra ítélte a bíróság, de a leány közben meghalt. Az idézésre húga, Erzsi jelenik meg, hogy nővére helyett letöltse a büntetést.
A kislány ártatlan tisztaságával, takaros, arányos termetének bájával, mozdulatainak kecsességével, szoknyájának varázsos suhogásával üde légáramlat suhan be a komor bírósági terembe, s felvillanyozza a fáradt, közönyös bírákat is. - A család úgy akarja megteremteni a meghalt lány nyugalmát a túlvilágon, hogy jóváteszi azt a bűnt, amelyet Anna a szeretője miatt követett el: az anya kifizeti a kárt, Erzsi pedig a vármegyénél szenvedi el helyette azt a fél esztendőt. Erre persze nincs törvényes lehetőség.
III. Mikszáth a regényíró
A magyar irodalom fejlődéstörténetében jelentős szerepet töltött be, de alkotásaiból hiányzik az a teljesség, a társadalomnak az az átfogó ábrázolása, mely a francia vagy az orosz realista regények legfőbb erénye. Jellemábrázolásában kísért még bizonyos romantikus egyoldalúság.
Előadásmódjában még uralkodik az élőszóbeli műformák, s ezért mondatainak "felhangjai", sugallatai talán fontosabbak, mint a szorosan vett grammatikai tartalom. Írásaiban a nosztalgikus-elégikus s az ironikus-humoros hangnem keveredik.
Mikszáth Kálmán irodalmunk egyik legnagyobb művésze a 19. században. Nagyságát elsősorban nem regényei fémjelzik, hanem kisebb terjedelmű alkotásai. A "kis műfajt" választotta "nagy mondanivalója" formájának: a karcolatot, a rajzot, az elbeszélést és a kisregényt. Ezekbe a remekekbe tömörítette tehetségét.
