|
Jutas (Jutotzasz) fia, Árpád unokája, s a magyarok fejedelme a X. század közepe táján. Fejedelemségéről a magyar hagyományok mit sem tudnak, de a vele egy időben élt Konstantin bizánci császár úgy említi, mint korabeli fejedelmet (ton nuni arconta) s így semmi kétség sem férhet ahhoz, hogy Zolta után nem mindjárt fia, Taksony következett – ahogy Anonymus állította. Nevét a magyar helynevekben előforduló Fajsz névvel is szokták azonosítani, ez az azonosítás azonban vitatott. [1] [2]
Falicsi/Fajsz uralkodásáról Bíborbanszületett Konstantin A birodalom kormányzása című művének negyvenedik, „A kavarok és turkok nemzetségeiről” című fejezetében a következőt írja: [1] [2]
„Tudnivaló, hogy Árpád, Turkia nagy fejedelme négy fiút nemzett, az első Tarkatzú [Tarkacsu]/Tarhos, a második Jelekh [Jelek]/Üllő, a harmadik Jutotza [Jutocsa]/Jutas és a negyedik Zalta Zolta.
Tudnivaló, hogy Árpád első fia, Tarkatzú [Tarkacsu], nemzette Tebelét [Tevel], második fia, Jelekh [Jelek], nemzette Ezelekh-et [Ézelő], harmadik fia, Jutotza [Jutocsa], nemzette Falitzi-t [Falicsi], ki most fejedelem, negyedik fia, Zalta [Zolta] nemzette Takszit [Taksony].”
Az uralkodás kezdetéről és végéről azonban semmilyen információnk nincsen, mint ahogyan arról sincs, hogy Falicsi előtt és után ki volt a magyar nagyfejedelem. Egy kései forrás szerint az augsburgi csatából megmenekült vezérek közül az egyik később „király” lett. Ezt az információt szokás Taksonyra vonatkoztatni és e szerint a nagyfejedelemséget 955-ben vehette át, s lehetséges, hogy éppen a vereség egyik következményeként, s talán éppen Fajsztól. [1] [2]
Az, hogy Taksony Falicsitól vette át a főhatalmat, másból is következik. Az ismert források alapján jogosnak tűnik az a feltételezés, hogy a főhatalom Árpád családjában – a „nomád öröklési szokás” szerint – az Árpád nemzetség egyes ágai között egymás után sorban, egymást váltva öröklődött, a születés sorrendjében. Ennek alapján Árpád halálakor Tarkacsu örökölte a főhatalmat, illetve ha már nem élt, akkor a fiatalabb testvér ága, Falicsi után a Zolta ágából való Taksonynak kellett következnie. [1] [2]
Az Árpád és Taksony közötti nagyfejedelmek nevét nem ismerjük, amiből arra következtethetünk, hogy a X. század második felében a magyar nagyfejedelmi hatalom háttérbe szorult, névlegessé vált. A magyarság valódi vezetői ekkor vélhetően nem a fejedelemség tisztségviselői, hanem a törzsi vezetők voltak. [1] [2]
Ez lehet az oka annak, hogy a magyar krónikák Árpád családjából csak alig néhány nevet őriztek meg. A Képes Krónika a nagyfejedelmekről Álmos, Árpád, Taksony, Géza sorrendben tud, ami nyilvánvalóan nem felelhet meg a valóságnak. Az Anonymus szerinti Árpád, Zolta, Taksony sorrend elvileg lehetséges lenne, inkább valószínű azonban, hogy a névtelen jegyző tudott Árpád és Taksony fejedelemségéről, s tudta, hogy Taksony apja és Árpád fia Zolta volt, s így következtette ki – a saját korában érvényes öröklési szokásból – hogy Zoltának is fejedelemnek kellett lennie. [1] [2]
Forrás:
[1] http://hu.wikipedia.org
[2] http://www.kislexikon.hu
|
Ahogy közeledik a történelem érettségi, sokan döbbennek rá, hogy nem készültek fel eléggé az esszéírás feladatra. Módszertani útmutatónkban kitérünk a történet térbeli és időbeli elhelyezésére, a források elemzésére és az eseményeket alakító tényezőkre is.
