Szociológia | Családszociológia » Andorka Rudolf - Az ormánsági születéskorlátozás története

Andorka Rudolf - Az ormánsági születéskorlátozás története A szerző vizsgálatai során feltűnt, hogy egyes országrészek következetesen a regressziós egyenesek fölött, mások alatta helyezkedtek el, az É-K-i megyék magasabb gyermekszámúak voltak, míg a D-Dunántúl és a Délalföld alacsony termékenységű volt, következtetésként megállapította, hogy kell lennie valamilyen hagyományos tényezőnek amely a gazdasági fejlettségtől teljesen függetlenül, országrészenként eltérően befolyásolja a termékenységet. Ekkor ismerte meg a családrekonstitúció módszerét, anyakönyveket dolgozott fel, egyházközségek demográfiai történetét ismerte meg. Közismert volt az ormánsági egyke, ezért itt folytatott kutatásokat. Nagy irodalma van az ottani szokásnak, sok az ellentmondás Egy biztos támpont van, a II. József-féle népszámlálás (1784-85) A téma pontos megismeréséhez fontos megismerni az országban végbement pusztulást,

visszaesést a török hódoltság után, mennyire volt gyors a 18. sz-i gazdasági és demográfiai fejlődés A családrekonstitúció módszere és eredményei Általánossá vált a 18. sz II felében az anyakönyvvezetés, kb II József népszámlálásával egyidejűleg, mely a társadalmi és államigazgatási fejlettség elég jó mutatója. Igény is volt erre pl. az örökösödési viszonyok tisztázásakor, katonaállításnál, a kormányzat tudni akarta a népességszám alakulását, hogy egy esetleges éhínség idején mennyi élelemre van szükség. A családrekonstetúció I. lépése az anyakönyv kiválasztása, esetenként gond az olvashatóság, nyelv. Fontos, hogy ne legyen hiányos az anyakönyv, minél több az adat, annál előnyösebb a családrekonstitúció. A vizsgált település Vajszló és Besence. Megállapította, hogy itt a fiatalok korábban házasodtak a 18-19. sz-ban, mint a mai fiatalok, sőt a korabeli Ny-Európai fiatalokhoz viszonyítva is.

Hajnal vonal (Trieszt-Szentpétervár) kése illetve soha nem házasodás A vizsgált településeken a házas termékenység folyamatosan csökkent, melyből arra lehetett következtetni, hogy megindult a születéskorlátozás elterjedése. Az egykevizsgálat három különálló korszaka: I. reformkor: a baranyai református népesség születésszáma feltűnően alacsony, oka nem más, mint az, hogy a fiatalasszonyok szégyennek tartották házasságuk első 4-10 évében a szülést, ezért 2 gyereknél többet ritkán szültek. Egyesek szépségük fenntartása miatt, mások a szegénység miatt akadályozta titkon és bűnös módon a szülést. A német népességnél magasabb a születésszám, mert az öröklési szokásuk az, hogy a telket nem osztják fel, hanem a legidősebb fiú örököl, a többi pénzt kap, felvásárolták a más nemzetiségűek földjeit. A későbbiekben a gazdasági, illetve erkölcsi okot, a magyarok és németek, a reformátusok és katolikusok

különbségeit tartották fő oknak. II. a múlt sz utolsó éveiben kezdtek újra a terület születéskorlátozásával foglalkozni Feltételezték, hogy az ott járt francia katonáktól tanulták meg a születéskorlátozási módszereket. Az egyke oka elsősorban a földszűke, a birtok növelésének nehézségei, a megosztástól való félelem, az áruértékesítés nehézségei, a gazdasági pangás, de hozzájárult a magyar parasztság igényessége is. III. az 1920-as évek végén újságcikkek az egykézésről Közös jellemzők a születéskorlátozást alkalmazó népességcsoportoknál: nem a felekezeti hovatartozás, nem is az etnikum, hanem az a tény, hogy teljes jobbágyok voltak. Az ormánsági népesség esetében ehhez hozzájárul még, hogy nagy részük ezen a környéken élt a török hódoltság idején is. A felszabadító háborúk után, valamint a Rákóczi-szabadságharc után ezeken a területeken nagy fejlődési lehetőségek nyíltak. Szinte

korlátlanul lehetett földet szerezni, így a községek népességszáma növekedett. E terjeszkedések a 18 sz második felében lassan lezárultak, terjedni kezdett a földesúri majorsági gazdálkodás, a földesurak a szabad földeket lefoglalták, erdők, vizek, legelők használatát korlátozták, mely intézkedések ellenkezést váltottak ki a parasztság körében. A paraszti terjeszkedési lehetőségek nagyon összeszűkültek, ezért több lehetőség közül választhattak: elvándorlás, mezőgazdaságon kívüli munkakeresés, nagybirtokon munkavállalás, különböző újításokkal a termelékenység növelése, fölaprózza birtokát, ezáltal elszegényedik, illetve korlátozza a szaporodását. A magyarok számára az elszegényedés és a születéskorlátozás alternatívája mutatkozott, ezzel az elért életszínvonalat sikerült tartani, az anyagi emelkedés útja pedig az egyke révén az örökségek egyesítése. Ez a gazdasági ésszerűség

diktálta születéskorlátozás az idők folyamán szigorú társaalmi normarendszerben fogalmazódott meg. A demográfiában és a köztudatban van egy olyan felfogás, hogy a születéskorlátozás valamilyen új jelenség, melyet csak modern népességek ismernek vagy képesek alkalmazni. A történeti demográfusok hangoztatják, hogy kutatásaik szerint az ipari forradalmat megelőző évszázadokban is széles körben alkalmazták a születéskorlátozást. Carlsson: a születéskorlátozás lehet újítás, egy addig ismeretlen viselkedési forma bevezetése, vagy pedig alkalmazkodás a megváltozott gazdasági körülményekhez. Svédországi vizsgálatok alapján utóbbit tartotta igaznak. Az ormánsági vizsgálatok is azt a verziót támasztják alá. A jelenleg uralkodó demográfiai átmenetelmélet szerint egyrészt a halandóság csökkenése, másrészt az iparosodás, városiasodás, az iskolai végzettség emelkedése, a racionális gondolkodásmód elterjedése

tekinthető a születésszám-csökkenés előfeltételeinek. Megállapítható, hogy a népesség növekedése veszélyezteti az élet életszínvonal megtartását, elszegényedéssel, éhínséggel fenyeget, és akkor minden népesség olyan viselkedési normákat fogad el, amelyekkel a növekedést lassítja (késői házasodás, nőtlenség, házasságon belüli születéskorlátozás, ösztönözhet kivándorlásra is). A demográfiában 2 elméleti irányzat áll szemben: I. gazdasági adottságokkal magyarázza a gyermekszám alakulását II. ezeknek semmi szerepük nincs, a házaspárok a társadalomban elfogadott kulturális normákhoz igazodnak, amikor a gyermekszámról döntenek. Ez az ellentét tükröződik az ormánsági egykével foglalkozók között, amikor a gazdasági és erkölcsi okokat magyarázók csapnak össze. Az erkölcsöt megnevezők szerint az ormánságiak érthetetlen, bűnös felfogás miatt egykéztek. Azonban a gazdasági körülmények kutatása

azt mutatja, hogy az egykés életrendszernek nagyon is reális gazdasági és társadalmi alapjai voltak. Az ormánsági példa bizonyítja, hogy a gazdasági és társadalmi körülmények alakítják a kívánatos gyermekszámmal kapcsolatos elképzeléseket és viselkedési normákat, a születésszám alakulásának végső okait a gazdasági adottságokban kell keresni, a kultúrának lényeges, de csak közvetítő szerepe van