Szociológia | Szociálpolitika » Kovrig Béla - A nemzetiszocializmus szociálpolitikája

Kovrig Béla - A nemzetiszocializmus szociálpolitikája Nacionalizmus és szocializmus Az emberiség tagozódásának két nagy elve ütközik egymással az utolsó évszázad során. Az emberiséget függőlegesen tagozó nemzetiség elve, amely növeli a nemzetek öntudatát, amelyet keményít a nacionalizmusnak egyre erősödő mozgalma. Az emberiséget horizontálisan tagozó proletár szocializmusnak az osztályképződés a fő elve. Az utolsó évtizedek élményei megtanították a gondolkodni tudókat, hogy az emberiség maga nagy harcait, mint nemzetek nem, pedig mint osztályok harcolják. A fasizmus megelégedett a szocializmus korábbi tömegeinek nacionalizálásával. A német nemzeti mozgalom nem elégedett meg a tömegek nacionalizálásával: az ideológiát, az eszmét, a szocializmus alapgondolatát is nacionalizálni igyekezett. A nacionalizmus elemzésénél két elemmel találkozunk A hagyományos történelem során kialakult élményközösségeknek, a

nemzetiségnek az öntudatával ez a nemzetiségi elv és az idők során hazává szélesült szülőföld szeretetével, a patriotizmussal. A nacionalizmus annyiféle, ahány náció van és minden korban eltérő színezetű. A szocializmus a nemzeti együvé tartozás tárgyi feltételeit alakítja ki. A szocializmus teremti meg a társadalmi, gazdaságetikai, a nemzeti élet keretén belül a nacionalizmus érvényesítését. A nacionalizmus volt az, amely a szocializmust felszabadította marxizmustól. A nacionalizmus és a szocializmus szellemi ötvözete a legmagasabb rendű szellemi közösség. A Német szociálpolitika: A német nacionalizmus a külső nyomás ellenhatásaként fejlődött ilyen példátlan intenzitásúvá (Versailles). A társadalmi ellentéteket elmélyítette a németség háború utáni helyzete, ezért szocializmust vet fel magában. A világháború alakította a tömegek gondolkodását. A német hadbavonult és onnan visszatérő férfiak nagy

részének közmeggyőződésévé vált, hogy a szocializmus az a gazdasági forma, amely más nacionalista vagy nem nacionalista szellemtől függetlenül egy magasabb és emberhez méltóbb népélet kialakítására alkalmas. A szociálpolitika, így a nemzeti szocializmus szociálpolitikája is nem a gazdasági élet némi javítását jelenti, nem az elesett embertársnak a megsegítését, sem a jótékonyságot, hanem a szociálpolitika, a társadalompolitika a társadalomra irányul. A megelőző tevékenységek a legfontosabbak A német szociálpolitika a német szocializmus megvalósítására irányul. Arra irányul, hogy a németség belső értékeit kibontakoztassa, és lehetővé tegye a politikai erőknek és teljesítményüknek a legnagyobbra fokozását. Minden szociálpolitikának az állam a hordozója, és így a német szociálpolitikában is az állam kapja a fő hangsúlyt. A német állam nem öncélú, a nemzeti szocializmus ideológiájában a német állam

eszköz. Eszköze a fajnak, a faj megerősítése, tisztaságának megőrzése, fennmaradása érdekében Csak így lehet a faji birodalmat létrehozni a III. Birodalmat Az állam szociálpolitikájának elsődleges célja a faj védelme, a faj megerősítése, a faj érvényesítése. Ezt a politikát követi a németség akkor, mikor a fajkeveredések kialakulását a sterilizációs törvény rendelkezései alapján az értéktelen elemeknek a fajban való utánpótlását lehetetlenné teszi. Ezt a fajvédelmi politikát követi akkor, amikor a szociális intézmények, a társadalombiztosítási intézmények munkáját arra állítja be, hogy a megelőzés az egészségi ártalmak, a fajtát gyengítő biológiai károk megelőzése céljából koncentrálja a maga anyagi erőit. Minden szociálpolitikának központi problémája a nemzet munkarendjének megteremtése. A munka tulajdonképpen magának a személyiségnek a kibontakozása a nemzetközösség érdekében. A munka

tehát annyit ér, amennyit a nemzetközösség céljainak szolgálatában ér. A nemzeti munka rendjének két hatalmas pillére van, az egyik az ún. Arbeitsfront, a munka arcvonala, a másik a nemzeti munka rendjének nevezett birodalmi munkaügyi szervezet. Minden üzemben a vállalkozó az üzem Führerje a munkavállalók az üzemben a munkás csapatot a Gefolgschaftot jelentik, akik követik a küzdelmekben, a harcban a vállalkozót. Teljes demokratizmus van az üzemekben, nem demokrácia a vezetésben, hanem az ember és ember közötti érintkezésben. A vezetők, a mérnökök, a munkások és a tanulatlan napszámosok közötti érintkezésben az ugyanazon nemzethez való tartozás és az együvé tartozási érzet tapasztalható. Tapasztalható a rokonszenv, az udvariasság és az egymás szempontjainak megértése. A munka nem vált robottá, s a munkás jól tudja, hogy a teljesítmény, amelyet nyújt részben anyagi megalapozása teljes életének, részben

bekapcsolódás a nemzeti erőkifejtésbe egy hatalmas nemzeti teljesítménybe. A társadalmi féltékenységet, amely rendszerint gyűlöletté fajul megszünteti, ennek elejét veszi az, ha a munkás tudja, hogy módjában van évenként két hetet utazni tengerparton, kies vidékeken családjával együtt üdülni, polgáriasodott formában szórakozni. A munkás tehát személyiségeihez méltó életet élhet, ennek következtében kultúrértékek felvételére alkalmassá válik. A német uralom a nemzeti szocializmus ideológiájának megfelelő kényszerrendszabályokkal szocializmust teremt a kapitalizmus szélesebb körében, azokban a gazdasági szektorokban, amely gazdasági szektorok működése a legfontosabb a közösség szempontjából