Szociológia | Szociológiatörténet » Pomogyi László - Szegényügy és községi illetőség a polgári Magyarországon

Pomogyi László - Szegényügy és községi illetőség a polgári Magyarországon A községi illetőség a polgári korszak közigazgatásának egyik alapvető fogalomköre volt, amely leginkább a mai állandó lakóhelyhez volna hasonlítható. A település szó szinonimájának felel meg, mivel valamennyi helység – emberek meghatározott csoportjára nézve - egyúttal illetőségi község is. Európai előzmények A községi illetőség nem magyar találmány. Az ókori államokban – lévén azok városállamok – a közösséghez tartozás nem vagy alig jelentett szűkebb terjedelmet, mint az államhoz tartozás, vagyis a községi illetőség és az állampolgárság többé-kevésbé egymást fedő fogalmak voltak. A középkor elején-közepén sem volt változás legalábbis Európa déli részein bizonyosan nem. Nagyjából ugyanebben az időben az északi részeken kezdett határozottabb formát ölteni az a jogintézmény, amely már valamelyest

összefüggésbe hozható a későbbi községi illetőséggel: a városi polgárjog. Bár ez inkább az ipari-kereskedelmi kvalifikáció alapján volt lehetséges, s mint ilyenhez fontos jogok és előjogok tapadtak. Tehát a két jogintézmény élesen megkülönböztethető úgy, hogy míg a polgárjoghoz privilégiumok kapcsolódtak, addig a községi illetőség tiszta formájához nem. Megjegyzés: a német területek jogalkotói keverték a két jogintézményt, így a látszat mégsem az, hogy éles a különbség. A községi illetőség Angliában jött létre, s onnan terjedt át a kontinensre, s lett része a jogrendszernek. Angliában is az egyház gyámolította a szegényeket, az egyházközségek feladata volt a nincstelenek segélyezése, viszont 1601-ben államilag szabályozták a kérdéskört. 1909-ben többek között az alábbi kritériumok alapján vívhatta valaki a községi illetőséget: egyházközségben való születés, származás, házasság, ott

lakás. Az angolok mindig csak a szegényügyi illetőséget értették községi illetőség alatt. Az európai országokban az illetőség más-más formában jelnt meg, közel sem volt egységes rendszer. 1 Az intézmény jogi szabályozása A korszak első évei Példa: 1851. aug 18-i császári utasítás a községi illetőséget, mint községhez tartozást említi, amely születéssel, a közösségi kötelékbe való felvétellel, illetve különös személyi viszonyok által lehetett megszerezni. 1859-es törvény deklarálta, hogy az egyes személyeknek a községhez való viszonya a községi kötelékbe tartozáson, vagyis a községi illetőségen alapul. Az első községi törvény az 1871. évi XVIII tc, amelynek idevágó passzusai a közellátásban részesülő szegények ügyeinek rendezését célozták. Az egyes községek feladatává tette a gondozást-segélyezést, törvényi szintre emelte a községi illetőség jogintézményét, mint amely ezentúl

a szegényügyi igazgatás alapvető kategóriája lesz. Illetőség típusai: eredeti, öröklött, felvétel által vagy hallgatólagosan szerzett. A törvény alkotói az 1851-es császári utasításból átemelték az ide vágó részt. 4 év elteltével módosították (1876.évi V tc), illetve pontosították, kiegészítették E törvény 1.§-a így szól: az állampolgár egy időben, csak egy község kötelékébe tartozhat Részletesebb intézkedéseket tartalmazott az örökbefogadott gyermek, az özvegyek, és az elvált nők tekintetében, illetve megváltoztatta a feltételeket, amelyek alapján a honpolgár illetőséget szerezhetett. A második községi törvény A parlament 1879-ben megalkotta a honossági törvényt, így ez is indokolta, hogy egy évtized elteltével újraszabályozzák az intézményt. Így született meg az 1886. évi XXII tc – a második községi törvény, ami a községi illetőség megszüntetéséig módosítás nélkül hatályba

maradt. Milyen módon lehetett illetőséghez jutni? Származékos vagy járulékos módon a gyermekek és a férjezett nők jutottak illetőséghez. A gyermekek esetében a törvényesített apjuk volt az irányadó, míg a törvénytelen ágyból származott gyermekeknél a születési hely. A feleségek esetében a férj illetősége volt a döntő, míg válás esetén visszaállt a feleség eredeti illetősége. 2 Önjogú vagy szerzett illetőségről akkor beszéltek, ha a honosított vagy eredetileg is magyar, de mindig nagykorú állampolgár saját jogcselekménnyel, saját személyére nézve jutott községi illetőséghez. Ennek két formája volt: 1. település általi 2. település nélkül való Település: a törvény egy másik községbe való, az ottani közigazgatási szerveknek bejelentett költözködést értett. A költözködő tehát bejelentette letelepedési szándékát az újnak választott község elöljáróságán. Visszautasíthatta: ha az

adott személy vád vagy ítélet hatálya alatt áll, büntetett vagy nyereségvágyból elkövetett vétség okán; ha a község terhelése nélkül magát fenntartani nem képes; erkölcsi bizonyítvány legutóbbi állandó tartózkodási helyéről. Település nélküli illetőség szerzés: más községbe költözik át, viszont a régiből nem lép ki, és az újban 4 évig folytonosan lakik, terheihez hozzájárul. Kisegítő illetőség: a) melyben adót fizet b) melyben született c) melyben az utolsó öt év alatt legtöbbet tartózkodott d) lelenc, melyben találtatott e) hadseregben való szolgálatra előállítva volt, vagy önként belépett egyén azpn községhez tartozik, melyben ezek a dolgok történtek Ha családról van szó, az atya illetősége irányadó. Fontos dolgot deklarált még a törvény, vagyis: „aki rendes községi taggá válik, községi tagoknak a törvény által biztosított jogaiban részesül, s a községi kötelékből eredő

kötelezettségeket teljesíteni tartozik” Joghézagok és belső ellentmondások PL1: Apa és gyermek közötti merev kapcsolat-----kiskorúsága idején 24. életévének betöltéséig a gyermek nem léphetett másik község kötelékébe. Társadalmi mobilizációval nem számolt a jogalkotó. Nagykorúságától több évre lévő gyermek munkát keresve elhagyta a szülői házat, családot alapított, egzisztenciát teremtett, közben szülőfalujának kötelékéhez tartozott. Új lakóhelye még nem, régi már nem támogatta Ügyes-bajos dolgainak intézésére akár az ország másik végébe is utazhatott. 3 PL2: Várandós anyák kórházban, szülőházban hozták világra a gyermeket. A bürokratikus közigazgatás nem tudta a szülők illetőségét megállapítani, a gyermek születési helyének illetőségét hagyta meg, úgy, hogy az anya esetleg csak az adott időt töltötte ott egész életében. A jogalkotó nem határozta meg az illetőségi ügyekben

döntésre jogosult egyedi vagy testületi szerveket. Ennek alapján a vitás illetőség eldöntésére hivatott hatóságok: - főszolgabíró, alispán - alispán, közigazgatási bizottság - belügyminiszter Végrehajtás és gyakorlat A szerző szerint a községi illetőség jogintézménye iskolapéldája lehetne a jogalkotói szándék kicsorbulását illusztráló eseteknek. A kritikák jelentős része nem az intézményt, hanem annak szabályozását kárhoztatta. A községi illetőség Magyarországon nem csak a szegényügyi igazgatásban kapott szerepet, hanem a rendészeti igazgatásban, ipar- és kereskedelmügyi igazgatásban, és útlevélügyekben is. A jogalkotó összemosta a községi illetőség és a német rendszerekből ismert községi tagság(községi polgárjog) fogalmát. A jogalkotó nem számolt azzal, hogy a községek ellenérdekű felek voltak, mivel nem biztos, hogy tárt karokkal várták a jövevényeket. A központi szervek igyekeztek

megregulázni az ellenállókat, viszont a településeknek létérdekük volt, hogy az illetőséget ne nagy lelkűen osztogassák, mivel ezt utóbb pénztárcájuk, ebből eredően pedig életük minősége bánta volna. Jogértelmezés és jogegységesítés Származékos illetőségszerzés A törvényes gyermek illetőségszerzése Mindenkor a törvényes apához igazítva. Törvényes gyermekek illetőségszerzése 4 az apa új illetőségét a felnőtt korú gyermek is követi, mivel az 1886. évi XXII Tc 6§-ának első bekezdése az illetőség szempontjából nem különbözteti meg a kiskorú és a nagykorú gyermeket. Törvénytelen származású gyermek illetőségszerzése A törvénytelen gyermekek anyjuknak születésük idejében való illetőségét követik. Ha nem megállapítható, akkor a gyermek születési helye a döntő. A nők illetősége Pontosabban a feleségeké, mindig igazodott a férje kötelékéhez. Önjogú illetőségszerzés:

Illetőségszerzés tipikus esete az önjogú, azon belül a település nélküli szerzésmód. PL: valaki a községben született-e, ez egy ténykérdés, amit az anyakönyv vagy alátámaszt vagy megcáfol. Illetőségszerzés településsel Jogszabály szerint: a községbe újonnan bevándorló személy a majdani községi kötelékbe való felvétel személyében bejelentette költözését az elöljáróságnak, és ezzel jogot szerzett arra, hogy legkevesebb 2 év múlva illetőséget nyerjen. Lehetett bejelentés nélkül is, de ebben az esetben, legkorábban 4 év múlva lehetett tagja a községnek és számolni kellett azzal a kockázati tényezővel, hogy ilyen esetben megtagadták a kapcsolat elismerését, annak okán, hogy elmaradt a bejelentkezés. A települőknek hivatalos okmánnyal kellett bizonyítania, hogy a község megterhelése nélkül magát fenntartani képes vagy hogy e célra elégséges és állandó jövedelemmel rendelkezik. Így az egyének vagyon

bevallással kezdték életüket az új faluba. A település megtagadása nem nyújtott semmiféle biztosítékot a nem kívánt lakótárs eltávozására, mivel ugyan ő pár év múlva hallgatólagos illetőséget szerzett. Illetőségszerzés település nélkül Ez adócentrikus folyamat volt. A korabeli adózásra jellemző, hogy foglalkozási ágak eleve adómentességet élveztek. Például a csapos, a cigánykovács, foltozó varga, fuvaros, bérkocsis-nem. Míg a pincér, a mezőgazdasági kovács, bognár, dohánygyári munkás-igen. Az állampolgár adófizetése nem feltétlenül jelentette a községi terhekhez való hozzájárulását. PL1: községi jegyző, aki 30 éve ugyanabban a községben dolgozott, községi adót nem fizetvén illetőséget sem szerezhetett, jóllehet gyakorlatilag ő volt a település első embere. Ha tartott cselédet, a cselédadó révén részese lehetett a községi köteléknek. 5 A személyes szolgálat is beleszámított a

községi terhek viselésébe(községi kanász, községi pásztor, önkéntes tűzoltó, városi hajdú). Állami alkalmazottak illetősége 1922. évi XXIII tc – az állam az általános kereseti adót a községnek engedte át Megjegyzés: az illetőségi ügyek nagy hányada akár évekig is elhúzódott, a települések mindent kitaláltak ennek érdekében. Az érintettek köre Szegények, pauperek, ínségesek Szegények: akik szociálpolitika védőernyője alá tartoztak Pauperek: (megkülönböztetésül: nincstelenek): akikkel a szegényügyi igazgatás foglalkozik Ínségesek: akikről alkalmanként kellett ínségmunka, közmunka, szükségmunka biztosításával gondoskodnia főleg az államnak Munkakerülő, csavargó, munkanélküli szegények, akiket senki sem segített 1870 9 millió fő 65% 1910 9,4 millió 50-52% Állampolgársági kérdések A Trianoni békeszerződést az 1921. évi XXXIII tc ratifikálja 61. cikke szerint: akiknek a békeszerződés

hatálybalépésének napján-1921július 26-olyan településen volt a községi illetőségük, amely az előtt az OMM területéhez tartozott, annak az államnak az állampolgárságát szerzik meg, amely az említett területen az állami főhatalmat gyakorolja. Akik átcsatolt terület államának honosságát szereznék meg egy éven belül magyar állampolgárságot igényelhetnek. Végrehajtás és gyakorlat, különös alkalmazási területek A cselédek illetősége és a cselédkönyv A cselédek, gyári, kereskedő- és iparossegédek, segédmunkások keresetadóját a munkaadó fizeti, ennek az adóíven ritkán maradt nyoma, így az illetőség kérdésessé vált. 6 Megoldás: A cselédeket név szerint jelöljék az adólajstromba; akikről minden kétséget kizáróan bebizonyosodik, hogy utánuk a községi adót befizették a helyi hatóságok állapítsák meg az illetőséget. Az állam cselédkönyv, munkakönyv, munkásigazolvány birtoklásához

kötötte a munkaviszony létesítését. Ezt az az elsőfokú hatóság adta ki, amelynek területén a cseléd illetőségi községe feküdt. Munkakönyv és iparengedély A kiállítási költség megtérítése és a bélyegilleték levonása után az elsőfokú iparhatóság adja ki. Szegénységi(vagyontalansági) bizonyítvány 1871.évi XVIII tc – a szegények ellátásával, kórházi ápolásával kapcsolatos költségek megtérítését a község a szegénységi bizonyítvány alapján magától el nem utasíthatja. Tandíjmentességet élveztek a bp-i tudományegyetem hallgatói, illetve ingyen járhattak óvodába a szegénységi bizonyítvánnyal rendelkezők. Rendészeti kényszercselekmények Két szempontból jelentős a községi illetőség: 1) valamiféle modern menedékjogot biztosított 2) kényszerlakhelyül szolgált Kitiltás az illetőségi községből 1912.évi LXIII tc 6§ - azt a magyar állampolgárt, akinek az ott tartózkodása az állam

érdekeire vagy a közbiztonságra és közrendre nézve aggályos és illetőségi községe nem az adott törvényhatóság területén fekszik, annak egész területéről ki lehet tiltani, ha pedig illetőségi községe az említett törvényhatóságban van, arra lehet kötelezni, hogy engedély nélkül ne hagyja el. Ha valakit kitiltottak és egy hónapon belül visszatért oda, ahonnan kitiltották 1 hónap elzárással büntethető. Toloncolás Közbiztonság és rend érdekében: csavargók, szokásos munkakerülők, engedély nélkül koldulók, szabályokat megszegő kéjnők – rendőri hatáskörbe tartozik. Két fajtája van: - kényszerútlevéllel - tulajdonképpeni toloncolással- az elszállítás őrizet alatt történik Prevenciót célzó rendészeti eszköz 7 Gyermekvédelem Az elhagyottá nyilvánított gyermekeknek tartási és neveltetési költségeit 7-15 éves korig, az 1901. XXI tc szerint az illetőségi község viseli (10 korona/hó)->960

korona/8 év A talált és elhagyott gyermekek védelme A gyermekvédelem alanyai a kiskorúak e két csoportja 1898. évi XXI tc – részben állami feladattá tette a gyermekmentést, mivel úgy rendelkezett, hogy az országos betegápolási alapból kell finanszírozni a felmerülő költségeket 7 éves korig. 1901. évi VII tc – kiépítette az állami gyermekmenhelyek és gyermektelepek hálózatát, ezzel kapcsolatban az 1903-as BM rendelet parancsba adta a községi illetőség megállapítását, ezen felül figyelemmel kellett kísérni a hozzátartozók vagyoni viszonyát, végül kimondta, hogy, ha a 7. életévüket kiskorúak az állami menhelyen töltötték be, akkor 15 éves korukig az intézetben kellett maradniuk. Erkölcsi elhagyottság: a cigánygyermekek védelme 1907. június 13-án kibocsátott BM rendelet értelmében menhely elhelyezését rendelte el annak a gyermeknek is, aki környezetében erkölcsi romlásnak volt kitéve, vagy züllésnek indult.

Megjegyzés: Bár nem ellenük irányult és nem csak rájuk alkalmazták, az I. világháború végéig sűrűn használták a cigány gyerekekkel szemben, egy szerencsétlen egybeesés folytán. 1907. július 18-án éjjel kóbor cigányok 4 áldozatot követelő bűncselekményt követtek el A sajtóban megindult a hisztéria keltés valamennyi cigány ellen. A közigazgatási apparátus szerint a züllésnek indult kiskorúak menhelybe utalásával orvosolható lett volna a korszak egyik társadalmi betegsége, a cigánykérdés. Közegészségügy, szegények kórházi ápolása 1871. évi XVIII tc – a községekre hárította a szegényügy kezelését, ami nagy tehernek volt mondható. 1872-ben BM rendelet (Tóth Vilmos miniszter) – a szegényügy ellátásának egyik ágát „a mindennemű szegény betegekápolása képezi”. 1875. évi III tc – betegápolási alap létrehozására kötelezte a törvényhatóságokat- ebből fedezték a szegény betegek kórházi

gyógyításának költségeit. 8 Szegénygyámolítás, közsegélyezés A szabályozás hiányosságai Központi, tehát törvényhozási és kormányzati szinten alig-alig foglalkoztak ezzel a kérdéskörrel. Ez valamennyire érthető, mivel az akkori szemléletmód szerint a dolgok adott rendben voltak, ebből kifolyólag a szegénység és a gazdagság egymás mellett élése megváltozhatatlan. Egyéni problémaként kezelik a szegényügyet, viszonylag könnyen és gyorsan válik rendőrségi üggyé. A közigazgatás elsősorban az egyházi és magánjótékonykodásra hagyja a szegényügyet, legfeljebb szervez, legvégső esetben vállal felelősséget. 1899. BM rendelet szerinti segélyezendők: a) kórházi vagy gyógyintézeti ápolásban nem részesülő beteg b) kórházi vagy gyógyintézeti ápolásra nem minősített, valamint az ezekből elbocsátott gyógyíthatatlan beteg c) nem közveszélyes elmebetegek, ártalmatlan hülyék, süketnémák, vakok,

nyomorékok. A közsegély mértéke nem volt tisztázva, az erre rászorultak testi, szellemi állapotától, személyes körülményeitől és különleges bajától függött. Minden község a helyi viszonyoknak megfelelő szabályrendeletet alkotni köteles. A tudomány ajánlása szerint: „Általánosságban a közellátásnak ki kell terjednie azoknak a szükségleteknek a pótlására, amelyekben a közsegélyre szoruló hiányt szenved. Az élelmezés, a lakás, a ruházat, fűtőanyag, tisztántartás, ápolás és gyógykezelés azok a szükségletek, melyek kielégítendők”(In: Esztergár Lajos: A szociálpolitika tételes jogi alapja, Pécs, 1936) Az 1926-os körrendelet leszögezte, hogy a szegénysegélyezés elsősorban a községek, másodsorban a törvényhatóságok, majd a sor végén az állam, aki bölcs tanácsokkal látta el a településeket. Voltak jól szabályozott részei is: például a segélyezési költségek csökkentésével, segélyek

visszaszerzésével foglalkoztak. 1931-es szabálymódosítás, mely a visszkereseti jogot kiterjesztve lehetővé tette, hogy a község nem csak a segélyezettől, hanem annak hozzátartozóitól is behajthatta a gyámolításra szükséges költségeket. 9 1908-ban a szegényellátás 2 millió koronába került. 46%-községi szegényeket segítette, 44%az elhagyott gyerekek tartásdíja, 10%- szegény betegek illetve a testi vagy szellemi fogyatkozásban szenvedők gondozására ment el. Ebben az évben 10672 községben volt szegényalap, vagyona 12,5 millió korona. Inkább csak tartalékolást folytattak. A koldulás szabályozás 1868. BM Rendelet – munkaképtelen szegények eltartását községi hatáskörbe utalta, minden más kéregetőnek megtiltotta. Cigányok->érdemtelenek Polgári korszakban a jogszabályok váltakozva, hol tiltották, hol meg engedélyezték a kéregetést. Az elöljáróságok alamizsnagyűjtést a hét bizonyos napjain engedélyeztek.

Változások 1931-ben: lakóhely és tartózkodási község 1931-ben a szegénygyámolítás területéről kitörölték a községi illetőség intézményét. A közsegély nélkül megélni nem tudó szegényeket a lakóhely köteles segélyezni. Lakóhely: az a község, melynek területén a szegény a segélyezést megelőző 5 év alatt egyhuzamban 3 évig lakott. A községi illetékesség gyakorlatilag megszűnt. Bár az újítás folytán az eljárások gyorsabbak és egyszerűbbeknek kellet volna lenniük a valóság nem ezt mutatta. A jogintézmény eltörlése 1948. évi LXI tc a községi illetőség megszüntetéséről Mindössze 4 paragrafus, beterjesztője Kádár János. Főleg szegénygondozási célt szolgáló jogintézmény, ezt a célját azonban hiányos, merev szabályai miatt nem érhette el. 10