Oktatás | Pedagógia » A nevelésről

OKTATÁSELMÉLET, OKTATÁSPOLITIKA DIDAKTIKA Az oktatáselmélet főbb fogalmai Oktatás: a gyermek személyiségének irányított tanulás útján történő céltudatos formálása, képességeinek optimális fejlesztése. Magába foglalja a tanítást és a tanulást, mint egymással kölcsönhatásban lezajló aktív tevékenységet. (Pl.: az orientálás, magatartás tanulás, a szocializáció is oktatás) Didaktikai feladatok: - ismeretszerzés - alkalmazás - rendszerezés, rögzítés - ellenőrzés Az ismeretszerzés mozzanatai: 1. motiválás 1 , célkitűzés 2. a tanulás pszichológiai feltételeinek biztosítása 3. konkrét tények nyújtása 4. absztrakciók 2 , általánosítások 5. elsődleges rögzítés, rendszerezés 6. ellenőrzés, értékelés Tanulás: elméleti, gyakorlati ismeretek, jártasságok, készségek elsajátítása, képességek kialakítása, érzelmi és akarati tulajdonságok fejlesztése, valamint a magatartás tanulása. Tanítás: a

tanulás irányítása, szabályozása. (A tanulás-tanítás bipoláris feladat) Ismeret: tények, és a belőlük levont általánosítások egysége, a megismerési folyamat eredményeként kialakuló pszichikus képződmény. Jártasság: új feladatok, problémák megoldása az ismeretek alkotó alkalmazásával, maximálisan begyakorolt feladatmegoldás, ahol a törvények, szabályok felidézése szükséges. Készség: A tudatos tevékenység automatizált komponense, mely sok gyakorlás során alakul ki. Pszichológiailag dinamikus sztereotípia, és maximálisan begyakorolt műveletvégzés (Pl.: írás, számolás) Tudás: információk, készségek, képességek, mozgások, cselekvések, attitűdök, szokások a legmagasabb szinten történő megjelenését nevezzük tudásnak (az ismeret és a tudás összekapcsolódik) 1 Motiváció: belső késztetés Absztrakció: a tárgyak egyes lényeges tulajdonságainak és összefüggéseinek gondolatban való elválasztása

összes többi tulajdonságaitól és összefüggéseitől és tiszta formában való kiemelése. 2 Tevékenység: az az alapvető emberi funkció, mely által megvalósul az ember és az objektív valóság közötti kapcsolat. Adottság: a képesség természetes, az emberrel veleszületett alapja, olyan lehetőség, amely a természetes fejlődés, a nevelő befolyások, és a gyakorlás hatására válik képességgé. Képesség: vmely cselekvésre, teljesítményre való alkalmasság, egyik embert a másiktól megkülönböztető sajátosság a pszichikum aktuális fejlettségi szintje, melyben integráltan jelentkeznek az egyén ismeretei, készségei, jártasságai, problémamegoldó gyakorlottsága. Tehetség: vmely képesség halmozódása, pszichológiai értelemben: valaki egy tevékenység komplexumban az átlagosnál jóval magasabb teljesítményre képes. Személyiség: három szférája ismert: biogén, pszichogén, szociogén, melyek csak az emberre érvényesek.

Legfontosabb eleme az ÉN ÉN Szubjektív ÉN önmagamról alkotott vélemény Tükrözött ÉN mások véleménye rólam A kettő kölcsönhatásban változik, fejlődik, alakul. A helyes kép akkor alakul ki, ha sok a tükrözött ÉN (külső kontroll). Az önismeret azonban sokszor téves, mert nincs elég külső kontroll. Ha nem integrálódik a személyiség, akkor infantilis lesz az egyén 1. A didaktika – mint tudomány – kialakulása, fejlődése Napjaink didaktikai törekvései. A didaktika tárgya A didaktika a tanítás elméleteként kialakult pedagógiai tudomány. A tanítás, tanulás folyamatának elemzése, törvényszerűségeinek feltárása a feladata. Foglalkozik a tanulók tudásának, teljesítményének ellenőrzésével és értelmezésével is. Tág értelemben: a gyermekek, ifjak és felnőttek tanításának, tanulásának valamennyi problémáját felöleli. Szűk értelemben: a didaktika csak az iskolai ismeretszerzés elméleti anyagát

tartalmazza. Piaget szerint a didaktika célja az: „tudatosan és módszeresen hozza működésbe az értelem kialakulásának azokat a folyamatait, amelyeket a fejlődéslélektan a gyermek spontán tevékenységében vizsgál.” A didaktika a T-T (tanulás-tanítás) folyamat tervezését, tartalmát, módszereit, szervezeti- és munkaformáit részletesen feldolgozó tudomány, amely a pedagógia egyik szaktudománya. Története „Semmi sincs addig az értelemben, ami nem lett volna korábban az érzetekben”. Ez a Bacon-i megállapítás lett az alapja a pedagógiának és oktatáselméletnek. Erre támaszkodva teremtette meg Comenius a pedagógia egészére a didaktika kifejezést 3 . Ez az elv napjainkban is elfogadott. (Comenius részletesen lsd 2. tétel) A XVIII. Század végére a neveléselmélet mellett kibontakozott az oktatáselmélet Először Niemeyer foglalkozott vele 1976-ban, majd tudományos igényű rendszerré Johann Friedrich Herbart alakította ki két

könyvében. 4 A neveléstudomány tagolódása Herbart műveiben: vezetéstan (hodegetika), oktatástan (didaktika). (Herbart részletesen lsd. 2 tétel) A XIX.-XX századra a didaktika jelentős változáson ment keresztül Az új felfogás hívei Herbarttól eltérő nézeteket vallottak: Rousseau: A természetes nevelés híve. A gyermek sajátosságait kell figyelembe venni, érdeklődését, tudásvágyát kell kielégíteni. Ne készen kapott ismeretek kapjon, hanem annak feltételeit, hogy maga oldja meg kérdéseket. Pestalozzi,: a gyermekben lévő ösztönök kibontakozását kell tanítással biztosítani. Lépésről-lépésre, egymásra épülve Fontos eszköz a munka. Diesterweg: a tanítóképzés atyja Figyelembe vette a pszichológia törvényeit Differenciált oktatás önálló tevékenységekkel, pedagógiai hatásokkal. Kerschensteiner: a társadalmi szükségletekhez, elvárásokhoz kapcsolódó pedagógiai irányzat képviselője, állampolgári nevelés

elméletének kidolgozója. Célja: munkaiskola megteremtése Dewey és Claparede elvei szerint: önálló tevékenység, kutatómunka révén jussanak el az ismerethez, tudáshoz, képességük kibontakozásához. A passzív befogadás, a csupán könyvből tanulás helyett felfedező, cselekvő embereszményt akartak megformálni. Két különböző irányzat kezdett kialakulni az egyik a hagyományőrző, filozófiai-elméleti alapon nyugvó (Kámán Mór, Fináczy Ernő, hivatalos didaktika), a másik a kísérleti- 3 4 Fő művében a Didactica Magnában (1632) használta először Az általános pedagógia (1806), Pedagógiai előadások vázlata (1835) pszichológiai elveket követő, gyermek- és tanulásközpontú nem hivatalos didaktika (Nagy László, később Kiss Árpád). A XX. században elterjedtek az alternatív pedagógiák, melyek a választható megoldást jelentik. A német „Waldorf iskola” (Rudolf Steiner elvei alapján), a francia Celestine Freinet

munkaiskolája, az olasz Montessori és a német Peter Petersen pedagógiája. Ezekben az iskolákban az elsajátítandó műveltségtartalmat csupán laza kerettantervként használják, a pedagógus és a gyermek viszonya lazább, a tanulók választási lehetősége, szabadsága nagy. Hazánkban is megjelentek alternatív elképzelések: Nemesné Müller Márta (családi iskola), Domokos Lászlóné (Nagy László elvein alapuló „Új iskola”), Bélaváry-Burchard Erzsébet (Montessori óvoda, magániskola), Nagy Emilné Göllner Márta (Waldorf iskola). Napjainkban is számos alternatív iskola működik 5 , a legnagyobb figyelmet keltő a szentlőrinci iskolakísérlet (1969-1989) volt. Gáspár László Dewey azon elvéből indult ki, hogy az iskolában ugyanazokat a tevékenységek kellenek, mint az életben. 6 Napjaink didaktikai törekvései Az idő kiderítette, hogy a programozott oktatás nem hoz hatékonyabb, eredményesebb oktatást. Az eredményhez jó programok

kellenek, szelektáltan alkalmazva, jól motivált, érdekeltté tett pedagógusokkal. Egy-egy módszer a nevelő kezében válik értékké, ha jól használja. Meg kell említeni egy szélsőséges nézetet is, az ún. antipedagógiát E szerint le kell mondani az oktatás-nevelés minden formájáról – ez nem vezet sehova. Néhány kutató, akinek munkássága, fejlesztése kiemelkedő: Nagy László: kapcsolódott a tradícionális didaktikához, de továbbfejlesztette azt, és elismerte a kísérleti-reformpedagógia módszerét. Kiss Árpád: programozott oktatás bevezetője, teljesítménymérés, neveléslélektan, nevelésszociológia. Báthory Zoltán: tanítás-tanulás pszichológiai, nevelésszociológiai kapcsolatrendszerének feltárása, összehasonlító pedagógiai elemzés. Legjelentősebb változások, elvárások napjainkban: Pszichológiai tényezők felhasználása; differenciált, képesség szerinti oktatás; tanulási modellek; kreatív, alkotó

személyiség képzése; pedagógus szerepének fontossága; modern oktatástechnikai eszközök; szülők-társadalom bevonása. Gyermekközpontú, sikerorientált, a tanulók érdeklődését figyelembe vevő rendszer működtetése. Objektív teljesítményre törekvés (milyen mértékben valósultak meg a célok), értékelési központok kialakítása (mérőeszköz előállítás, felhasználás), különböző felfogások, nézőpontok, stílusok beépítése, tanulás-tanítás modell használata, számítógépes technika alkalmazása, a pedagógus és a tanuló alkotótevékenységének hangsúlyozása. 5 6 Alternatív Közgazdasági Gimnázium, Kincskereső Iskola, stb. Termelés-gazdálkodás, művelődés, szabadidős tevékenység, közéleti-politikai tevékenység. 2. Az oktatás – tanítás – tanulás fogalma, Comenius és Herbart oktatáselméleti rendszere Oktatás: a gyermek személyiségének irányított tanulás útján történő céltudatos

formálása, képességeinek optimális fejlesztése. Magába foglalja a tanítást és a tanulást, mint egymással kölcsönhatásban lezajló aktív tevékenységet. (Pl.: az orientálás, magatartás tanulás, a szocializáció is oktatás) Tanulás: elméleti, gyakorlati ismeretek, jártasságok, készségek elsajátítása, képességek kialakítása, érzelmi és akarati tulajdonságok fejlesztése, valamint a magatartás tanulása. Tanítás: a tanulás irányítása, szabályozása. Az oktatás – a tanítás az emberréválás, társadalmi fejlődés alapfeltétele volt. Ismereteket szerezni, ezeket alkalmazni, és átadni a következő nemzedéknek. A tanulás-tanítás bipoláris folyamat, egymással kölcsönhatásban vannak. Az oktatás a nevelés rendszere, tudás elsajátítása révén történő személyiségfejlesztés. „Semmi sincs addig az értelemben, ami nem lett volna korábban az érzetekben”. Ez a Bacon-i megállapítás lett az alapja a pedagógiának

és oktatáselméletnek. Erre támaszkodva teremtette meg Comenius a pedagógia egészére a didaktika kifejezést 7 . Ez az elv napjainkban is elfogadott. Saját korában hirdeti és alkalmazza tapasztalati, érzéki és szemléletes úton történő ismeretszerzést. Elveti a velünk született eszméket, a tekintélyelvet, a skolasztikus gondolkodásmódot, de túllép az érzékszervi megismerésen. A Nagy oktatástan magába foglalja: - a nevelés célját - az erkölcsi és vallásos nevelést - az iskolaszervezet rendjét - a pedagógiai alapelveket - a tanulók önálló tevékenységéhez szükséges eszközöket - a tananyag kiválasztását A kiemelt feladat azonban, az, hogy „hogyan kell tanítani?” A XVIII. század végére a neveléselmélet mellett kibontakozott az oktatáselmélet Először Niemeyer foglalkozott vele 1976-ban, majd tudományos igényű rendszerré Johann Friedrich Herbart alakította ki két könyvében. 8 A neveléstudomány tagolódása Herbart

műveiben: vezetéstan (hodegetika), oktatástan (didaktika). Az oktatás így elvált a neveléstől és differenciáltan ki lehetett fejteni „mit tanítsunk?” és hogy „hogyan tanítsunk?” Herbart hatást gyakorolt napjainkban: a megismerési folyamatra, az érdeklődéselméletre és az asszociációs rendszerre. 7 8 Fő művében a Didactica Magnában (1632) használta először Az általános pedagógia (1806), Pedagógiai előadások vázlata (1835) 3. A tanulás típusai, modelljei A sikeres iskolai tanulás Tanulási típusok 1. Perceptuális A felfogó tanulással a korábbi észlelések válnak világossá: színek, szagok, ízek, illatok. Az első jelzőrendszer információi 2. Pszichomotoros Lelki indíttatású, a mozgási élmények gyakorlása révén alakul ki. Pl: betűk vázolásakötése, készségszintű elsajátítása A testnevelésben: erő, állóképesség, ritmusérzék elsajátítását biztosító gyakorlatok. 3. Verbális Pszicofiziológiai

alapja a képzettársítás, az asszociáció. Formális fokozatai 9 : o világosság – figyelem o képzettársítás – várakozás o rendszerezés – keresés o módszer – tevékenység A verbális tanulás lényeges mozzanata a szavakkal, az értelmi-gondolati műveletekkel való tanulás. Ez egy egyik meghatározó módszer napjainkban is 4. Szociális Az emberi kapcsolatok, viszonyulások megjelenése a tanulói közösségekben. Azoknak a szabályoknak, viselkedésmódoknak, normáknak megismerése, gyakorlása, tanulása, amelyek nélkülözhetetlenek a közösségben. A korszerű, hatékony tanulás három összetevője: - minél rövidebb idő alatt - minél kevesebb energiával - minél jobb eredmény Ezt befolyásolják a tanulási módszerek, a tanulás pszichológiai-nevelési tényezői és a tanulási-tanítási modellek, elvek. 1. A tanulási módszerek A gyakorlás a beiktatott szünetek elosztásának, a megértett ismeretek, jártasságok készségek ismételt

felhasználásának módszere. Az ismétlés legoptimálisabb elosztásánál figyelembe kell venni a tanuló életkorát, fejlettségi szintjét és az anyag tartalmát. Figyelni kell a tanuló tudásának minőségi fokait: időleges, rögzült, állandósult, teljesítményképes. (Ebbinghaus: a felejtés 48 óra alatt a legnagyobb arányú.) A tanulásnak van egy optimális, gazdaságos időtartama, ezen nem érdemes túllépni. Van ismétlő (gyorsaság fokozás, hibaszám csökkentés), alkalmazó (új helyzetekben, új feladatokat kap, és a megoldásnál alkalmazza ismereteit) és komplex (korábban tanultak alkalmazása, összekapcsolása, újakkal kombinálva) gyakorlás. 2. A tanulás pszichológiai – nevelési tényezői Aktivitás, aktivizálás (cselekvésre, tevékenységre való ösztönzés) Az aktív tevékenységgel szerzett ismeret, tudás a leghatékonyabb és legeredményesebb a tanulás minden típusára. Differenciált feladatokat kell alkalmazni Motiváció:

indítékok együttese, melyek ráveszik a tanulót a tanulásra, tanulási kedvét és elhatározását a tanulás végéig ébren tartják. Tevékenységre késztető belső feszültség A motivációs tényezőknek, 9 Herbart mint elismerés, siker, a tanulmányi eredményeknél is elsődleges szerepe van, ösztönöz, új energiát ad. Az iskolai pozitív hatást a családi nevelésnek is meg kell erősíteni (A szükségletek kielégítése hierarchikus (Maslow-piramis) 10 .) 3. Tanulási-tanítási modellek, elvek Caroll – Az aktív tanulási idő a központi tényező. Sikeres tanulás a tanulásra fordított idő és a szükséges idő hányadosával fejezhető ki. Ha a TFI = TSZI-t, akkor a tanulás sikeres és gazdaságos. Ha a TFI >TSZI a tanulás akkor is sikeres, de nem gazdaságos Ha a TFI < TSZI, akkor a tanulás sikertelen. Caroll szerint az időarányt 5 tényező befolyásolja: - tanulási alkalom - tanuló kitartása a tanulásban - tanuló tanulási

képessége - tanítás megértésének képessége - tanítás minősége (Caroll modellje kifejezetten az iskolai T-T körülményeire érvényes). Nála az aktív tanulásban eltöltött idő dominál. A tanulásban eltöltött idő, szorgalom, a tanuló belső viszonyát fejezi ki a tanulási feladathoz. Az ingadozó szorgalmú tanulót motiválni kell. Nagy szorgalommal és kitartással viszont még a képességek hiányossága is kiküszöbölhető. Caroll szerint legfontosabb a tanítás megértésének képessége, mert a tanulást befolyásolja az előzetes tanulás és tudás. Bloom – Az iskolai tanítás során Caroll modelljéből indul ki, de fontosnak tartja a mesterfokú tanítási stratégiát. Az ilyen tanítás körülményei között a tanulók 80%-a képes a tananyagot megtanulni, amit egyébként csak 20%-uk tudna teljesíteni 11 . Elmélete két vonatkozásban haladja meg Caroll nézeteit: - nemcsak az előzetes tudásra apellál, hanem a tanulók egyéni

előtörténetére is - a teljesítményt komplexen értelmezi, és megkülönbözteti annak kognitív és affektív (érzelmi) oldalát A sikeres tanulást befolyásoló tényezők: - figyelemfelkeltés, motiváció a tárgy iránt - részletes információ a tanulás céljáról - előzetes tanultság felelevenítése - új ismeretek szakszerű reprezentálása - ennek komplex elemzése - rendezése, rögzítése - alkalmazása a gyakorlatban (feedback) - tanuló teljesítményének mérése, értékelése, kompenzálása 10 Először az életszükségleteket kell kielégíteni, a motiváció ill. szellemi szükségletek csak azután következhetnek. 11 A tanár úr megjegyzése szerint ez túl optimista megállapítás. 4. Az oktatás (tanítás-tanulás) folyamata, szerkezete A tanári-tanulási-oktatási folyamatot négy megközelítésben vizsgáljuk: 1. a didaktikai feladatok szempontjából 2. pszichológiai, ismeretelméleti megközelítésből 3. rendszerszemléleti,

kibernetikai vonatkozásban 4. az oktatási folyamat tervezése miatt Az oktatás, a T-T folyamat szerkezeti elemei: - Motiváció, az érdeklődés, a figyelem felkeltése - Az előzetes ismeretek felidézése – reprodukálás - Célkitűzés - Tényanyag összegyűjtés - Tananyag megértése, felfogása Megértett tananyag feldolgozása, elemzése (analízis-szintézis). A tananyag elemzése azt jelenti, hogy a megismert tényeket, összefüggéseket elemeikre bontjuk, azaz a lényegeset a lényegtelentől elkülönítjük, az okot és okozatot megláttatjuk. - Fogalomalkotás, következtetés, absztrakció (Az absztrakciók 12 a T-T folyamatban azt jelentik, hogy a fogalmakat, törvényeket, tételeket, szabályokat megfogalmaztatjuk elsősorban a tanulók által) - A tanult anyag emlékezetbe történő tárolása - A tanult anyag alkalmazása különböző helyzetekben - Fontos a tananyag egymásra épülése - A tanulóknak konkrét tényeket 13 tanítunk - A T-T folyamatban

szintén döntő mozzanat az ismeretek rögzítése, megszilárdítása. Ezen belül döntő az elsődleges bevésés, és a jól irányított otthoni tanulás, valamint a tananyag periódikus ismétlése (monotonitás elkerülendő, fontos az optimális mennyiség mindenből). A komplex (lsd 3 tétel/tanulási módszerek) gyakorlás alkalmazása a legjobb. - Ellenőrzés, értékelés Az ismeretek gyakorlati alkalmazásának lényege: az ismeretekből tudás legyen. A T-T rendszerszemlélete A T-T folyamata szabályozott rendszer, melyet célok, hatások, az adott környezet minősége és a pedagógus személyisége határoz meg. Két oldala van a társadalmi, és a kliensi Bemeneti funkciója: célképzés és a tartalom (mit tanítok) kiválasztása Folyamat funkciója: az aktuális, konkrét tanári munka Kimenet funkciója: a tanulók tanulási tevékenységének eredménye Megvalósulási helye a tanítási óra, valamint a tanórán kívül és iskolán kívüli oktatási

területek, az adott iskola tárgyi, eszközi, infrastrukturális feltételei is. 12 13 absztrakció: általánosítás Tény: egytagú, igaz, elemi kijelentés 5. Az oktatás folyamatának pszichológiai és ismeretelméleti jellemzői A tanulás tapasztalatszerzés, változás, ami végbemegy a személyiségben. A tapasztalás mindig magatartásmódosulást eredményez. Ezen módosulások létrejöhetnek érzéki és értelmi szinten egyaránt. Az érzékelés-észlelés a kiindulópontja a képzet, az emlékezés, a fogalom, a képzelet, a gondolkodás kialakulásának. A mindennapi életben a tanulás ismeretelsajátítás, emlékezetbe vésés. Erkölcsi szokások, magatartásformák, viselkedés, attitűdök tanulása A tanulóknak konkrét tényeket közlünk, közvetlen megfigyelés (kísérletek, kirándulás) útján, illetve közvetett észlelést (tanár magyarázata, filmek, térképek, stb.) biztosítunk Ezek felhasználásával jönnek létre a képzetek.

Létrejöttükhöz fontos a szelektálás: amikor felidézünk valamit, akkor egyes jellemző vonásokat kiválasztunk. Fontos, hogy az asszociáció során a mellékes jegyek elkülönüljenek. Így alakulnak ki az absztrakt, a helyes fogalmak A cselekvés az ismeretek elsajátításának, a fogalmak kialakításának kiindulópontja, a legalapvetőbb érzéki megismerés. Akkor érti meg igazán, akkor tudja kiemelni a lényeges jegyeit, általánosítani, ha ő maga is cselekvő részese. Piaget a gondolkodást is cselekvési formaként értelmezi, hiszen a tárgyakkal végzett cselekvés az, amely fokozatosan belsővé válik. Az ismeretszerzés tehát sokféle művelettel végrehajtott fogalomalkotás: a képszerűtől az elvont gondolkodásig tartó folyamat. Fogalomalkotás A második jelzőrendszer a szavak, a fogalom révén új szintje a megismerésnek. 14 A fogalom olyan gondolatforma, amely általánosítások, hosszú műveletsorok eredményeképpen jön létre. A

folyamat: képzet – ítélet – fogalom A fogalomalkotás lehet induktív és deduktív (más fogalmakból). Gondolkodási műveletek: analízis, szintézis, absztrakció, általánosítás, konkretizálás, összehasonlítás, összefüggések felfogása, kiegészítés, rendezés. Akkor beszélhetünk a tananyag elsajátításáról, ha az ismereteket alkalmazni is tudják. Struktúraelmélet Egy tárgy, téma ismeretének összetartó struktúrának kell lenni. 15 A leképzésnek három módja: - cselekvés útján (enaktív) - képek, vázlatok segítségével (ikonikus) - jelképek (szavak, számok) vagy logikai ítéletek sorozatával (szimbolikus) A programozott oktatás Az oktatás a tanítás szabályozása. A tananyagot logikus szakaszokra, műveletekre, feladatokra bontják. A program sorozatokra, szekvenciákra oszlik A szekvencia lépésekre tagolódik. + 14 A szó nem szakadhat el a tárgytól, a jelentőségtől, mert ha csak a szavakat használjuk (verbalista

oktatás), akkor a magolás veszélye áll fenn. A tanulók magolnak, de a mögöttes értelmet nem látják 15 Bruner -A folyamat: inger – válasz – megerősítés. Pozitívumai: pontos, logikai tervezés, azonnali visszajelzés, egyéni ütem, aktivitás. Negatívumai: elzárkózás veszélye, csökken a társakkal való kommunikáció, minimális a személyes kapcsolat a pedagógussal, alacsonyszintű ismeretszerzés, motiválás, érzelmi nevelés irányítása gyenge Az oktatási folyamat struktúrája pszichológiai szempontból I. jelzőrendszer szintje: érzékelés, észlelés, cselekvés, megfigyelés, képzet (asszociáció), emlékezetbevésés. II. jelzőrendszer szintje: fogalom, képzelet, gondolkodás (gondolkodási műveletek), érzelem, motiváció, akarat, figyelem. A T-T rendszerszemlélete A kibernetikai, rendszerszemléletű megközelítés szerint az irányító rendszer a tanítás, az irányított pedig a tanulás. A T-T folyamata szabályozott

rendszer, melyet célok, hatások, az adott környezet minősége és a pedagógus személyisége határoz meg. Két oldala van a társadalmi, és a kliensi. Megvalósulási helye a tanítási óra, valamint a tanórán kívül és iskolán kívüli oktatási területek. Bemeneti funkciója: célképzés és a tartalom (mit tanítok) kiválasztása Folyamat funkciója: az aktuális, konkrét tanári munka Kimenet funkciója: a tanulók tanulási tevékenységének eredménye Feed back: visszajelzés Meghatározó a: - tartalom (tanterv, tankönyv) - működési feltételek (tárgyi, személyi, infrastrukturális feltételek) - pedagógiai folyamat - ellenőrzés – értékelés – diagnosztizálás - visszacsatolás, visszajelentés (lehet érzelmi, vagy lehetnek vizsgák) - közbülső visszacsatolás (szülők, fenntartók, társadalmi szervezetek által) 6. Az oktatási folyamat tervezése, a tanítási óra és a didaktika feladatai. Az eredményes munkához elengedhetetlen a

tervezés. A terv szólhat: - az oktatási folyamat egészére: több év - egy tanévre - egy tematikus egységre A hosszabb időtartamú éves tanmenetnél általában figyelembe kell venni: - központi tanterv (jelenleg NAT) - kerettanterv (1999. június 22-ig módosított törvény) - helyi tanterv, pedagógiai program - régió, település, elképzelései az oktatás fejlesztéséről. Az évfolyamra és tanévre vonatkozó tanmenet tartalmazza: - tantárgy főbb célkitűzései - feladat- és követelményrendszer - tananyag - tartalmi-tematikus egység - feldolgozásra szánt óraszám (témákra osztva, a tanév egészére) - tantárgyak közötti koncentrációt - taneszközöket, tankönyveket Pl.: a harmadik osztályban nyelvtan óra, tananyag: melléknév Egységes anyanyelvi nevelés elvét követve, játékosan tanít. Tanítási anyag sorrendje: főnév, ige, személyes névmás, melléknév, számnév. A bevezető órán csak megnevezésüket tanítják Második

osztályban alapozás kérdésekre válaszolva. Harmadik osztályban a melléknév tanulását megelőzi a főnévről és igéről tanultak felidézése (felmérés) és az itt tapasztalt hiányosságok pótlása. Tanítási óra – Témakör: szófaj-névszók-melléknév. A tematikus egység 1 órája Tananyag: a melléknév fogalma. Feladatok – Didaktikai: ismeretszerzés. Óratípus: új ismeretet feldolgozó óra Oktatási: a melléknév fogalmának kialakítása. Képzési: összefüggések láttatása, a melléknév szerepe Alkalmazó ellenőrzés: irodalmi művek, versek megszeretettése, olvasóvá nevelés: a könyvek szeretete. Taneszközök: meghatározott könyvek, rajzok, képek, ízleléshez ízek, zene A 2. órában a szövegben vizsgáljuk a mellékneveket, majd rokon értelmű melléknevek használatát figyeljük meg a fogalmazásukban. A didaktikai feladatok szempontjából az oktatási folyamat az ismeretszerzés, alkalmazás, rendszerezés, rögzítés,

ismétlés, ellenőrzés és értékelés egymást felváltó, egymásba hatoló elvszerű, tervszerű rendje. Az oktatási folyamat legkisebb szervezeti egysége a tematikus egység (téma). Témának nevezzük a tantervi anyagnak azt az egységét, amelyen belül a T-T folyamat valamennyi didaktikai feladatát meg kell valósítani. Az évi anyag többszöröse a témának, ez biztosítja a tervszerű megvalósulást. A megvalósulás formái: tanítási órák, szakkörök, tehetséggondozó, felzárkóztató foglalkozások, stb. válni. Ha pl olyan családban él, ahol a felnőttek nem sikeresek, nem érzik biztonságban, nem érzik szabadnak magukat, felnőttként nem állnak a családi hierarchia felső fokán, akkor a gyerekek számára a felnőttség nem vonzó, nem akarnak felnőtté válni, és nem is igen tudnak, hisz nincs közvetlen családi kapcsolatukban követhető mintájuk. Addig jó, amíg gyerek vagy – hallhattuk gyerekként felnőttektől – a fentiekben

felvillantott felnőttek helyzetéről is szólhat ez, és megjelenhet a gyerekek túlóvásában, minden erőfeszítéstől nehézségtől megkímélés szándékában, így valóban nem érdemes felnőni. A felnőtté válás azt jelenti a gyerekek számára, hogy kompetensek (hozzáértők) és szabadok, önállók szeretnének lenni. A tudás gyarapodásával azt is tanulják, hogy a szabadság nem egyszerűen azt jelenti, hogy "azt csinálok, amit akarok", látják, tudják, hogy a felnőttek valahogy másképpen szabadok, életükben vannak nehézségek, küzdelmek, lemondásra is kényszerülnek, és mindezekkel kapcsolatban rájönnek, a felnőtteknek vannak titkaik is. Ők is megteszik az utat a szabadság lehetőségeinek és korlátainak felismeréséhez, hogy lehetőségeik körében válhassanak szabaddá. A gyerekek szeretnének kompetensek lenni, hozzáértők és szabadok. Ez nem zárja ki a védelem igényét, hanem éppen annak biztonságában tudják

önállóságukat megélni, gyakorolni. A csecsemő úgy tanul meg járni, ha van biztonságos személy, akitôl elindulhat, és akihez visszatérhet (György Júlia). A dacoló kisgyerek önállóan akar öltözni, cipőt fűzni, teríteni, és csak akkor dacol, ha van 16 lehetősége önállóságra, mert ha letörik, vagy teljesen szabadon hagyják, értelmét veszíti a dac. A gyerekek kiváncsiak a világra, sokat kérdeznek, amíg választ is kapnak. Ha az iskolában csak őket kérdezik, akkor idővel kiváncsiságuk visszaszorul, vagy legalábbis abban a körben nem kiváncsiskodnak, amelyikben nem kapnak választ, amelyikben nem érzik magukat fontosnak, és nem érzik magukat biztonságban. A gyerekek számára a nevelődés alapkonfliktusa, hogy felnőttek akarnak lenni, viszont szabadságukat korlátozza kompetencia hiányuk. Ebben az értelemben a gyerekek önállósági törekvései szabadság törekvések, és törekvés a szabadsághoz szükségesnek látott

tudás, képességek megszerzésére. Az ember, a gyerekek biológiai adottsága az aktivitás, a mozgásra való eredendő késztetés. Az aktivitással együttjár a környezet – életkor, fejlettség szerinti – megismerésének indítéka, a kíváncsiság, majd kialakul az érdeklődés, a különböző területeken való hozzáértés igénye (kompetencia). A gyermeki tevékenységek A gyerekek aktívak, tevékenyek, és tevékenységeik során tanulnak, személyiségük fejlődik, különböző képességeket és értékeket sajátítanak el. Minden képességet, tudást, tulajdonságot tevékenységek során szerzünk. A nevelésnevelődés, a gyerekek fejlődésének alapfeltétele a gyerekek tevékenysége, és azok motivációja. A nevelő tevékenység ennek a folyamatnak a segítése A gyerekek aktívak, születésüktől fogva aktívan találkoznak az őket körülvevő világgal. A kezdeti ösztön-cselekvések és diffúz mozgások környezetükkel való

kapcsolatukban differenciálódnak, ezzel egyre több tapasztalat birtokába jutnak. A megismerő, tapasztalatszerző tevékenységekkel alakulnak ki a belső képek, tapasztalati egységek, struktúrák, ezzel mind magasabb szintű tapasztalatokra, tudásra, képességekre tesznek szert, és alakulnak személyes tulajdonságaik. Ebben a folyamatban alakulnak ki mind magasabb szintű motivációik is. Az értékelsajátítás folyamata a gyermekkori utánzással és játékkal kezdődik (v. ö: Claparède) 17 Sajátos gyermeki tevékenység a játék: a környezettel való kapcsolat lehetőségeinek próbálgatása. A kiváncsiság elemi tájékozódás a környezetben: a „mit lehet vele csinálni” vezet el az érdeklődés kialakulásához, és a környezettel való célszerű kapcsolathoz: „mit és hogyan kell csinálni”. Ezen a szinten jelenik meg az iskolai tanulás, egyes tevékenységek előnybe helyezése: sport, egyéni kedvtelés, szakkör, olvasás. A játék

spontaneitását befolyásolhatják azok az eszközök, játékszerek, amelyeket a gyerekeknek adunk. A környezettel való kapcsolat megismerésének útja a velük kapcsolatban levő felnőttek viselkedésének utánzása, majd a magatartás utánzása, ez utóbbit mintakövetésnek nevezzük. Serdülőkorban ez tudatos példakép, ideálkép választásban nyilvánul meg. Az azonosulás alapja az érzelmi viszony, az utánzásé a személy vagy a tevékenység vonzereje, az utánzás egyik megnyilvánulási módja a játék is (szerepjátékok). Újszülött kortól tapasztalhatjuk a gyerekek utánzását. Utánozzák a környezetükben, viselkedését, velük kapcsolatban magatartását. levõ Serdülõkorban felnõttek ez arcjátékát, tudatos mozdulatait, példakép, ideálkép választásban nyilvánul meg. Az utánzás feltétele a felnõttekkel való érzelmi viszony, az azonosulás. Az azonosulás azonban nemcsak egyértelműen pozitív viszonyban jelenik meg,

ismerjük az "azonosulás az agresszorral" jelenségét, amely arra enged következtetni, hogy a gyerekek, fiatalok a sikeresnek látott, érzett felnõttekkel azonosulnak, s az a siker lehet pozitív vagy negatív, akár di- vagy antiszociális is. Elsõsorban a viselkedés, magatartás utánzásával, a választott példakép, ideálkép követésével sajátítják el a gyerekek azokat az értékeket, melyeket az illetõ személyek képviselnek. Mind a játékot, mind az utánzást befolyásolják a gyermek környezetében élő, vele kapcsolatban levő felnőttek. A felnõttek hatása azonban nem elsősorban a befolyás szándéka szerint érvényesül, hanem alapvetõen a velük való személyes, érzelmi kapcsolatokon keresztül. Viselkedésünk ugyanis szándékainktól függetlenül, esetleg szándékaink ellenére minta, mert a gyerekek - legalábbis a korai években - nem tudatos választás, döntés alapján követik a felnõttek mintáit, hanem öntudatlanul, és

még azt is, amit a felnõttek önmagukban nem tartanak követésre méltónak, vagy nem is tudatos számukra. 18 A személyeivel, gyerekek kapcsolataikban érzelmeiket, különböző kölcsönhatásba szükségleteiket kerülnek közlik környezetük egymással, azaz kommunikációs kapcsolaban vannak. A kommunikáció sokféle tartalmat közvetíthet, és sokféle tevékenységben jelen van, így a játékban, az utánzásban, mindenféle tanulásban. Ezen tevékenységek és a kapcsolatok segítik a mind differenciáltabb kommunikáció kialakulását. Az ember születésétől fogva tanul – vannak elképzelések arról, hogy a méhen belül is -, tanul abban a szélesebb értelemben, hogy újabb és újabb lehetőségekkel gyarapodik, fejlődnek különböző képességei, gyarapodik tudása, fejlődnek tulajdonságai. Ebben az értelemben minden tevékenység lehet tanulás – a folyamat értelmében -, és minden tevékenység eredménye lehet többlet az ember

környezetéhez való kapcsolatában (képesség, tudás, tulajdonság). Tanulunk beszélni, szobatisztaságot, járni, köszönni, illemtudóan étkezni, a tárgyak, személyek, jelenségek nevét, majd fogalmát, összefüggések felismerését, gondolkodni, különféle mozgásokat, írni, olvasni, a számokat és a matematikát, önállóságot, erkölcsöt, azt, hogy mi a szép, mi az egészséges. Megkülönbeztetendő az iskolai tanulás: ebbe a körbe az intellektuális (racionális) ismeret, tudás és az azokat használó képességek tanulása tartozik, valamint az intézmények és a társadalmi elvárások feltételezik a gyerekek célirányos, tudatos erőfeszítéseit. Az iskolai tanulásról, oktatásról a későbbiekben még lesz szó Összefoglalva a gyerekek tevékenységeinek a nevelés szempontjából lényeges aspektusai: utánzás, kommunikáció, megismerés, játék, tanulás. A gyermeki tevékenységek motiváltak, kezdetben az öröklött aktivitás és az

ösztönök indítják a tevékenységeket, ezek alapján alakulnak ki egyre magasabb szintű motívumaik és tevékenységeik. A motívumok kialakulását, fejlődését is segíti – segítheti – a nevelés.