Irodalom | Középiskola » Tápai Edina - Petőfi népdalköltészete vázlat

Tápai Edina 12.a Petőfi Sándor népdalköltészete - - - - - - - - - a népdal könnyed műfaj, a líra műnemébe tartozik, témája általában a szerelem, az ünnepek, hétköznapi érzelmek. Meghatározó motívumai a madár, pipa, tűz Formája általában ütemhangsúlyos verselésű, felező 8-as, páros rímben írva. a népdal imitáció is ugyanezeket az elemeket emeli ki és utánozza Petőfi sok dala folklorizálódott. Petőfi újdonsága tehát nem az, hogy népdalt, népies dalt ír, hanem az, hogy a népdalból nem a lexikát veszi át (Petőfinél egyetlen tájszó sem szerepel), hanem világképet, világszemléletet, valamint a szerkezetet, felépítést, ritmust. gyakoriak a népi életképek, melyek egy-egy kiragadott életdarabot, a nép világából vett jelenetet emelnek költői témává. a magyar irodalomban a népköltészet Petőfi által kerül középpontba. Előtte periférián volt, kisebb értékűnek tekintették, mint a műköltészetet,

mert a romantika a népdaloknál fenségesebb, fantáziadúsabb alkotásokat szerette. De e stílusirányzat hanyatlása idején az újdonságra vágyó közönség lelkesen fogadta Petőfi népdalköltészetét. Sok művét eredetinek hitték, olyannyira, hogy értékrendjük visszájára fordult: a népköltészetet kezdték Petőfi-mércével mérni, és nem pedig fordítva. Petőfi azért tette ezt programjává, mert ezzel szélesebb kört tudott megnyerni, több emberhez eljutottak a művei, hagyományőrzők voltak és viszonylag könnyen érthető volt. Tudatos volt ez a program választás, imázst akart teremteni magának Szerepet játszott még ebben a választásban a magyar nyelv ápolása, ezt valószínűleg herderijóslat hatására tette. Herder azt vallotta, hogy egy nép a nyelvében él tovább, és ha nem ápolja, nem kutatja fel a népi hagyományokat, akkor a nép elveszik. első műve, A borozó, 1842-ben jelent meg az Athaeneum című folyóiratban. Könnyed

bordal, az anakreóni bordalok paródiája, de saját magát minősíti vele de nem "utánozza" a népdalt, hanem mint a legegyszerűbb, egyenes, nyílt kifejező formát használja Ekkor írt verseinek többségére a hetyke, tréfás hangnem, a szándékoltan egyszerű nyelvhasználat, a természetesség jellemző. Legfőbb esztétikai elve az egyszerűség, mely tudatos munka eredményeként jön létre. programja a Természet vadvirága című művében jelenik meg. 1844-ben jelent meg a Pesti Divatlapban. A megszólítás a kritikusoknak szól, akik felemelték ellene szavukat. Erre válaszol indulatosan A vers érezhetően provokatív célzattal halmozza az olyan stiláris elemeket, amelyeket a kritika kifogásolt. Gyakran használ közkeletű, beszélt nyelvi fordulatokat, szitkozódó megszólításokat. Ezt a szándékoltan nyers hangot tovább erősíti, hogy a nyílt gúnyhoz fenyegetés is járul. Metaforákkal határozza meg a szerepét, a hagyományos költői

szabályok ellen lázad. Mindent úgy közöl, ahogy az magától értetődően megfogalmazódik (korlátlan természet). A program amit vállal az a népdalok hagyományainak felkutatása, tovább vitele, és a megőrzése. Mindezt negatív festéssel írja le, azt írja le, ami nincs Az életszerű, természetes, „korláttalan” költészet eszményét állítja szembe az élettelen, mesterkélt irodalommal. Őt nem kötik megmerevedett szabályok, ezt fejezi ki a cím, és a refrén metaforája. Kritikája elsősorban a klasszicista szabályesztétika ellen irányul. Népdal imitációi még többek között a Befordúltam a konyhára, Megy a juhász a szamáron, A virágnak megtiltani nem lehet