Politika, Politológia | Nemzetközi szervezetek » Az UNICEF története

Az UNICEF története Az UNICEF jelszava: A GYERMEKEK MINDENEK ELŐTT! Nemes céljaink eléréséhez néha nem árt egy kis rámenős arcátlanság. Az ENSZ Gyermekalapja, az UNICEF első főigazgatójának, Maurice Pate-nek, világos és életbevágó cél lebegett a szeme előtt, amikor 1947-ben néhány soros levelet írt az amerikai külügyminiszternek: 100 millió dollárra van szükségem, hogy 6 millió gyereknek egy pohár tejet és egy darab kenyeret adhassak. Pate megkapta a pénzt, és így az UNICEF segíthetett a háború utáni Európában fagyoskodó, éhező és beteg gyerekeken. - így emlékezett vissza az UNICEF első éveire és feladataira Sir Peter Ustinov, a nemrég elhunyt Oscar-díjas angol színész és író, az UNICEF jószolgálati nagykövete, aki 3 évtizeden keresztül állt a gyermekek szolgálatában. A szervezet céljai nem változtak azóta sem Az UNICEF ma is pártatlanul és megkülönböztetés nélkül nyújt segítséget a világ

legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő gyermekeinek. A II világháború után, a romokban heverő Európában a lakosság éhezett, hiány volt alapvető gyógyszerekből, összeomlott az egészségügyi ellátás. Győztes és legyőzött egyaránt segítségre szorult. Az ENSZ tagállamai a gyerekek szenvedéseinek enyhítésére döntöttek 1946. december 11-én, a Közgyűlés első ülésszakán, az Egyesült Nemzetek Nemzetközi Gyermeksegélyalapjának, az UNICEF-nek a létrehozásáról. Az első évtized (1946-1956) 1947-ben, amikor az UNICEF ténylegesen megkezdte tevékenységét, Európában katasztrófális volt a helyzet az élelmezés terén. A szarvasmarha állomány nagy részét levágták, hogy az emberek húshoz jussanak. Szinte teljesen eltűnt a tej, a gyerekek növekedését biztosító legfontosabb fehérje és kálcium forrás. Az UNICEF ekkor a következő területeken nyújtott segítséget Európában: Élelmezés Olcsó és tápláló élelmet

szállított, s megpróbálta biztosítani, hogy minden gyerek naponta egyszer meleg ételhez jusson az iskolában. A kanalat és a tányért a gyerekek vitték magukkal, a szétosztásról helyi egyházi és szülői szervezetek gondoskodtak. Európa kormányai 6 millió gyermeket tudtak élelmezni az UNICEF segítségével. Egészségügy A háború után a tuberkulozis és a nemi betegség jelentette a legnagyobb veszélyt a leromlott egészségi állapotú gyerekekre nézve. A Svéd Vöröskereszttel közösen mintegy 20 millió gyereket vizsgált meg alig három év alatt az UNICEF, majd 10 millió gyerek számára biztosította a BCG oltást. Penicillin adásával pedig hamarosan felére csökkentették a nemi betegségek miatti halálozást. Magyarországon 1947-ben az UNICEF Budapesten is irodát nyitott. Tejport, ruhát és penicillint szállított az iskoláknak, a kórházaknak és különböző gyermekintézményeknek, malária (!) és vérhas elleni kampányokat

szervezett. Az irodát azonban 1949-ben politikai okokból bezáratta a kormány, deklarálva, hogy nincs többé az UNICEF segítségére rászorulva. Az 50-es évek elején lassan konszolidálódott a helyzet Európában. Bár sokan úgy gondolták, hogy így megszűnik az UNICEF mandátuma, a szegény, ún. fejlődő országok felhívták a figyelmet arra, hogy az Európán kívül élő gyerekeknek igen sanyarú a helyzete. Így az ENSZ tagállamai 1953-ban hozzájárultak az UNICEF szervezetének véglegesítéséhez. 1 A Gyermekalap ezt követően tevékenységét elsősorban az ázsiai, afrikai és dél-amerikai gyermekeket sújtó problémák megoldására összpontosította. Ezek közül talán a legégetőbbek a több száz millió embert fenyegető fertőző betegségek és a járványok, így a TBC, a malária, a lepra stb. A második évtized (1956-1965) Az UNICEF egyre több országban indított egészségügyi, táplálkozási, oktatási programokat. A

kedvezményezettek körébe a gyerekeken kívül az anyákat is bevonták. Az UNICEF a kormányokkal való együttműködés mellett fontosnak tartotta, hogy a helyi közösségek is beleszólhassanak saját sorsuk alakításába. 1965-ben az UNICEF-nek ítélték a Béke Nobel-díjat. A harmadik évtized (1966-1975) Etiópia, India, Nigéria, Pakisztán. Természeti katasztrófák és polgárháborúk egész sora teszi próbára a világszervezetet. Az élelem mellett az egészséges ivóvízre van a legnagyobb szükség az életben maradáshoz. Ekkor indul az UNICEF vízprogramja. Nagyértékű kútfúró berendezéseket és olcsó pumpás kutakat szállítanak a katasztrófák sújtotta területekre. A negyedik évtized (1976-1985) Az UNICEF kampányt indít a gyermekhalandóság radikális csökkentésére. A védőoltások bevezetése, a szervezet kiszáradását megakadályozó rehidráló só (a hasmenéses kiszáradás következtében bekövetkező halál ellen) használatának

elterjesztése, a csecsemők szoptatásának támogatása és növekedésük rendszeres ellenőrzése olyan olcsó programok, amelyek gyermekek millióinak életét mentik meg. A világ politikusai egyre inkább odafigyelnek a gyerekek problémáira. Az ENSZ 1979-et a Gyermekek Nemzetközi Évének nyilvánítja. Ekkor kezdődik meg a Gyermek Jogairól szóló Egyezmény kidolgozása. Az ötödik évtized (1986-1995) A Gyermek Jogairól szóló Egyezmény 1989-ben nyerte el végső formáját. Elfogadásával a felnőttek a társadalom önálló, de különleges védelemre szoruló tagjaiként ismerték el a gyerekeket. 1990 szeptemberében az UNICEF kezdeményezésére 71 ország állam- és kormányfője csúcstalálkozón vett részt New York-ban, melynek napirendjén a világ gyermekeinek helyzete szerepelt. Az értekezleten résztvevő politikusok ambiciózus célok elérésére vállaltak kötelezettséget a 2000. év végéig, pl arra, hogy egyharmaddal csökkentik az öt év

alatti gyermekhalandóságot, felére csökkentik az alultáplált gyermekek számát, biztosítják, hogy az iskoláskorú gyerekek iskolába járhassanak, biztosítják, hogy mindenki egészséges ivóvízhez juthasson, segítséget nyújtanak a különlegesen nehéz helyzetben lévő (pl. utcagyerekek, gyerekmunkások) gyermekeknek. Az 1990-es évek elején radikális társadalmi és gazdasági változások mentek végbe a középés kelet-európai országokban. Az UNICEF csaknem fél évszázad elteltével kénytelen programjaival visszatérni Európába, hogy figyelemmel kísérje és befolyásolja a közép- és kelet-európai gyermekek sorsának alakulását. Irodát nyit Albániában, Romániában, Oroszországban és Ukrajnában, 2002-ig kutatási programokat és mintaprojekteket finanszíroz Közép-Európában. A hatodik évtized (1996-tól napjainkig) Bár az 1990-ben kitűzött célokat nem sikerült maradéktalanul elérni, a programjait a gyermekjogi egyezményhez

igazítva, az UNICEF számos konkrét eredményt könyvelhetett el a XX. század utolsó évtizedében Nőtt a gyemekek életben maradási esélyeit jelentősen javító immunizáció, a speciális szúnyoghálók és a rehidráló só használatának aránya. 2 Az ENSZ Gyermekalap céljai Az UNICEF tevékenysége során elősegíti a gyermekek életben maradásához és fejlődéséhez szükséges alapvető jogok, így az egészségügyi alapellátás, a tiszta ivóvíz, az alapfokú oktatás, a gyermekek jogaira vonatkozó információk, háborúkban és természeti katasztrófákban gyorssegély és a lelki traumák kezelésének biztosítását. Szervezeti felépítés Az UNICEF az ENSZ (Egyesült Nemzetek Szervezete) része. Az egyetlen olyan ENSZ szerv, amelynek kizárólagos célja a gyermekek helyzetének javítása,jogaiknak védelme. Önálló költségvetése és saját programja van. Az élén főigazgató áll, akit az ENSZ főtitkára nevez ki. A gyermekvédelmi

stratégiákkal, programokkal és a költségvetéssel kapcsolatos döntéseket a Végrehajtó Tanács (Executive Board) hozza. Ez 36 kormány képviselőiből áll, tagjait 3 évre választja az ENSZ Közgyűlés Gazdasági és Szociális Tanácsa (ECOSOC). Az UNICEF központja New York-ban van. Emellett 8 regionális iroda működik, az európai Genfben. Azokban az országokban, ahol az UNICEF-nek programjai vannak, helyi irodák működnek. A szervezet több mint 7000 alkalmazottat foglalkoztat, tízből 9 munkatárs nem a központokban, hanem a programok helyszínén dolgozik. Az ENSZ szervei közül itt a legjobb a nők aránya, meghaladja a 40%-ot. Költségvetés Az UNICEF gyermekprogramjait kizárólag kormányok önkéntes hozzájárulásaiból és adományokból (magán- és vállalati) finanszírozzák. A szervezet bevételeinek 2/3 részét a kormányok éves felajánlásai teszik ki, 1/3-a pedig a privát szektorból (adományok, képeslapeladás) származik. Ez utóbbi

előteremtésében meghatározó szerepük van az UNICEF Nemzeti Bizottságainak, melyek civil szervezetként működnek a világ iparilag fejlett országaiban, köztük Magyarországon is. A Gyermekalap évente több mint 2 milliárd dollárból gazdálkodik, melynek 93%-át közvetlenül a gyermekprogramok végrehajtására költi. 3