Filozófia | Tanulmányok, esszék » Az információs korszak filozófiai megközelítésben

FILOZÓFIA Az információs korszak filozófiai megközelítésben Társadalmi előzmények Az információs korszak kezdetének elfogadása és uralomra jutása a közgondolkodásban a hetvenes évek elejére tehető, fordulópontként a nagy olajválság kirobbanásának időpontját 1973-at és az azt követő 1-2 évet lehet tekinteni. Azért is választottam ezt a témakört mert ez a korszak amiben most is élünk nagyjából egyidős velem, és érdekes visszatekintenem, s látnom hogy az eddig eltelt rövid időszakban hogyan fészkelt be mindennapjainkba az informatika, s hogyan formálta a közgondolkodást a politika a publicisztika és a tudomány területén. Alig ült el az atombomba kapcsán kirobbant felelősség-vita, máris új fejezet indult a számítógépek, az automatizálás, a kibernetizált termelési rendszerek kapcsán. Norbert Wiener a század egyik legnagyobb gondolkodója már az 1950-ben megjelent nagysikerű könyvében (The Human Use of Human

Beings) megjósolta, hogy az információtechnika következő generációi már nem csak a fizikai, hanem a szellemi munka kiváltására, algoritmizálására is alkalmasak lesznek. Az ilyen informatizált rendszerek feletti ellenőrzés kizárólagossága azonban nem bízható a profitorientált szemléletű tőkésekre, mert az a munkanélküliség drasztikus megnövekedéséhez vezetne. Tömeges visszhangot mégsem a munkanélküliség rémképe, hanem az információs rendszerek kisajátításának lehetősége keltett. Erre a hangulatra épültek azok az anti-utópiák amelyek az ilyen információs diktatúrák legsötétebb oldalát igyekeztek megmutatni, mint a társadalomfejlődés egy lehetséges irányát. Ennek ellenpontjaként a mesterséges intelligencia szélsőségesnek tartott állításaival szemben a humán érdekek képviseletének zászlója alá gyülekezve hangot adtak véleményüknek azok az info-szkeptikusok is akik a nyilvánvaló túlzások

megsemmisítésén túl konzekvensen hárítják el az informatizálás lehetőségét még azokon a területeken is ahol az egyébként humanizál. Csakhogy miközben a sajtó az elkövetkezendő infosokkal, információs robbanással riogatta az embereket, a gazdaság csendben átalakult. A termelési közeg informatizálása , az információ, mint áru megjelenése a közgazdaságtudomány figyelmét is gyorsan erre a területre vonzotta. Az információs társadalom témaköre is az info-gazdasági vizsgálódások kapcsán vált önálló kutatási területté. Ezen változások a politika érdeklődését is felkeltették bár az új technológiákban rejlő stratégiai, távlati lehetőségeket viszonylag későn ismerték fel. A lassanként egyre több országban megjelenő nemzeti információstratégiai programok mind más-más módon tervezték a megvalósítás módját. Japán az “emberi intellektuális kreativitás” felvirágoztatásét tűzte ki célul,

Franciaországban sorra kerülő távközlési alaphálózat óriási léptékű fejlesztése és korszerűsítési munkáival párhuzamosan kiépült a fogyasztói szolgáltatásokra szakosodott Minitel-rendszer, kanadai és skandináv programok a távközlést és a regionális társadalomfejlesztést kapcsolták össze. “Információs társadalom”, manapság oly divatos, sokat használt kifejezés, de vajon van-e létjogosultsága, hogy a jelenkor társadalomtörténeti periódusának névadójává váljon? Ahány önálló gondolkodó, annyiféle vélemény fogalmazódhat meg korunk tartalmáról, meghatározó jellegzetességeiről, leglényegesebb vonásairól. Az info-revolucionista álláspont képviselői azonos minőségként kezelik a nyelv, az írás, a könyvnyomtatás, a távközlés a számítástechnika forradalmát. Észre kell vennünk azonban, hogy eltérő minőségekről van szó Bármilyen óriási is a kezelhetővé tett információ léptéknövekedése a

nyelv és az írás kialakulása óta, az egyes információkezelő műveleteket tökéletesítő technikai megoldások monoton fejlődése csupán a mennyiségi paraméterek változását eredményezték. Nem vezettek új információtechnikai rendszerminőségekhez, rohamléptekkel fejlődtek, de egyenlőre még nem épültek rész-elemként egy új rendszerbe, ami egy új minőségi szint kritériuma. Függetlenül attól, hogy igent vagy nemet mondunk a fent feltett kérdésre, nemmel kell válaszolnunk arra, hogy létre jött-e egy új információkezelő minőség. A napjainkban is folytatódó változás tehát a beszéd és az írás létrejöttének szerepével egyenértékű új információkezelő minőség létrejöttének lehetőségét hordozza magában. A számítógép napjainkban az írás, a hang és (mozgó) kép sokszorosítását, megőrzését továbbítását egységes rendszerbe szervező eszköz amely összeolvasztja az adott információs tevékenységekre

épülő gazdasági-társadalmi intézményeket is. Az elkövetkezendő időszak a telekommunikáció, a számítástechnika, az irodatechnika, a postaszolgáltatások, az információipar- és kereskedelem s ezen keresztül a tudomány az oktatás fokozott tempójú összeolvadását hozza. A nagy információforgalmú intézmények számára már ma is létfeltétel a számítógépek alkalmazása. A mindennapi életet átitató számítástechnika felhasználói otthonokba történő beszivárgásának üteme már ma is szédületes tempójú, s bár a tendencia egy elkövetkező (vagy már napjainkban is tartó) informatikai-árhullám eljöveteléről árulkodik, a “számítógépes írástudás” még korántsem épült be a mindennapokban szükséges alapkészségek sorába. Talán nem túl nagy merészség azt állítani, hogy az időszervezés, tanulás, megismerés, kommunikáció (szórakozás), új médiumaként egyesítve az információszerzés, termelés,

továbbítás, feldolgozás, tárolás és visszakeresés funkcióit hamarosan egy hálózatba kapcsolt számítógép alapú személyi készülék áll mindennapos tevékenységeink legfőbb szolgálatába. S ha körültekintünk napjaink mobil-kommunikációs piacának termékpalettáján ez már egyre inkább a jelen realitásának tűnik. Kétségtelen, hogy a miniatürizálás és a többfunkciós technika irányába mutató tendencia hamarosan az ember-gép kommunikációt az alapfunkciók ellátásakor a háztartási elektronika gombnyomásos szintjére egyszerűsíti le, és olyan észrevétlenül épül be mindennapjainkba, mint a porszívó vagy a mosógép. A beszédfelismerés területén végzett kutatások előrelépésével hamarosan a gombnyomogatós, klaviatúrás architektúrát is felváltják a hangvezérelt eszközök. Az “információs társadalom” mozgásirányait vizsgálva négy, világtörténeti konstrukciókra építő magyarázati módot

különíthetünk el: 1. “Az információs társadalom a kapitalizmus sikeres ezredfordulós alkalmazkodási alakváltozata” 2. “Az információs társadalom a kapitalizmust felváltó minőség előszobája” 3. “Az információs korszak a hierarchizált társadalmak tagadásának kezdete” 4. “Az információs korszak a poszt-humán világállapot előfutára” 1. A profit-logika mind több területen mutatja meg elidegenítő erejét az informatikai rendszerek monopolizálásán és privatizálásán keresztül egy új árupiac kialakulását eredményezi. Az információtechnológia által lehetővé tett demokratizálás ígérete eltakarja a lényeget és illúziókat kelt. 2. Az “információs társadalom” a kapitalizmust mint szerveződési- és működési módot váltja fel. A korábbi hierarchikus és elidegenítési szerkezetek újakkal egészülnek ki új alanyokkal és új megjelenési módokkal. 3. Az “információs társadalom” a

társadalomtörténet legnagyobb horderejű változásegyüttesét jelenti a termelő tevékenység megkezdése, illetve a hierarchizált társadalmi struktúrák kialakulása óta. 4. Az információs korszakot lehetővé tévő technikai fejlődés magát a társadalomtörténetet rakja zárójelbe azáltal, hogy sajátos gépi intelligenciával váltja fel a fejlődéstörténeti sorban az emberit. Jól látható, hogy minél kisebb horderejű változást jelzünk előre, annál közelebbi megerősítéseket kapunk a valóságtól. A vázolt átalakulás-szintek mindegyikére találunk azt tarthatóvá tévő gyakorlati példát, ám jelenleg az 1. számú forgatókönyv mellet sorakoztatható fel a legtöbb érv, ám attól az még forgatókönyv marad és nem a kérdés elméleti megoldása. Mint láthatjuk ugyanaz a valóság többfajta vonatkoztatási rendszerhez szolgáltat érvanyagot, éppen ezért “történetfilozófiailag helytelen az információs társadalom kifejezés

használata, mert az információban gazdag világ által megkezdett társadalom-átalakítás valódi léptékeit a változások elemző tudomásulvételével együtt is csak becsülni tudjuk.” Vajon milyen kapcsokkal vannak egymáshoz erősítve az információtechnikában és a társadalomban végbemenő változások? A kérdés úgy is feltehető, hogy világképektől embereszménytől, viszonyítási rendszerektől függetlenül ki-ki miképpen érzékeli a lényegi tartalmak átalakulását. Neil Postman - az információtörténeti gondolkodás megalapítója - három fázist különít el: Először “ a technikai újdonságok átszervezik az érdeklődési területünket; mindazt amiről gondolkodunk. Módosítják szimbólumaink jellegét; tehát azt, ahogyan gondolkodunk. Végül megváltoztatják a társadalom sajátosságait; vagyis azt a közeget ahol gondolatainkat kifejtjük.” Postman szavaival szólva: “a technikai újdonságok által kiváltott hatásokat

képtelenség az emberi tevékenységek egy meghatározott szeletére korlátozni.minden egyes technika köré kiépül egy olyan intézményrendszer, amelynek felépítése az adott technika által támogatott világképet tükrözi.” A korszakváltás lényegét tekintve konfliktusos természetű, és nem is csak az intézmények csatája esetén, hanem az egyes emberek világában is. Az információtechnológia gyorsabban fejlődik, mintsem azt az emberi viselkedés követni képes. Az információs- és tudáspiac elemei szereplői Az eszközvilág nagyméretű átalakulása elkerülhetetlenül magával hozta az eszközökhöz kötődő tudásvilágok átrétegződését, az információs szupersztráda működtetéséhez szükséges szakértelmek és szakemberek új generációinak megjelenését. Mivel az informatika a kilencvenes évek elejére minden, az információjelenségre és az információrendszerek kezelését biztosító technikára vonatkozó tartalmat maga alá

söpört, ezért az a képtelen helyzet alakulhatott ki, hogy bárki, aki számítástechnikával főállásban foglalkozott ezt “informatikusként” tette. Az effajta “látszat-informatikusok” kora azonban mára lejárt, és egyre nyilvánvalóbb, hogy az információkezelés valódi szakmai és társadalmi tartalma nem elsősorban a “miként, milyen eszközökkel”, hanem a “hova, mit, mennyit, miért” kérdésekből vezethető le. A gazdasági-politikai-közéleti-kulturális terep számtalan pontján olyan szakemberekre van szükség, aki eléri a szükséges és kiszűri a szükségtelen információkat, s a feldolgozás vagy rendszerezés után a kívánt tudás elemeket a szükséges helyen és időben megjeleníti, közvetíti. Nem az a lényeg tehát, hogy milyen felkészültséggel és szakmai háttérrel, hanem az, hogy milyen képességekkel rendelkezik. Az informatikusnak természetesen megfelelő áttekintő képességgel kell rendelkeznie a

számítástechnika és a telekommunikáció világában. Ez azt a jártasságot igényli, hogy szükség esetén bármilyen eszközt fel tudjon használni vagy kínálni, és azt, hogy képes legyen a technikai újdonságok befogadására. Ahol bármilyen formában jelen van az információkezelő eszköz ott szükség van a működtetésükre vonatkozó tudásokra. Az egyes tudások egymásra épülnek, és hierarchiaszintekre rendezhetők el: 1. szint: Információtechnika Mindazon eljárások és eszközök összessége, amely az ember biológiailag adott információkezelő képességét bármelyik tartományban módosítani képes 2. szint Információtechnológia Az információtechnológia érvényességi körébe azok a tudások tartoznak, amelyek az adott információtechnikai eszközök intézményes használatának eredményessé tételét teszik lehetővé. 3. szint: Alkalmazott és társadalmi információtudomány A különböző egyedi információs alakzatok és a

közösségi, társadalmi szintű információs folyamatok mozgástörvényeivel, ezek szervezetre adaptálásával illetve technológiává formálásával foglalkozó, lazán kapcsolódó tudományterületek együttese, amely adott területekhez és feladatokhoz kötött információrendszerek fejlesztésének és üzemeltetésének magas szintű gyakorlati tudását alapozza meg. 4. szint: Általános információtudomány A társtudományok által felhalmozott összefüggéseket saját fogalmi rendszerében nagyobb leíró erővel fordítja újra, operatív információ- illetve tudásfogalom definiálásával, azt működő modellekbe helyezésével. Az információs műveletek elvégzéséhez szükséges tudások a műszaki tartomány felől mindinkább a társadalmi, társadalomtudományi tartomány felé közelednek. Amíg korábban a mérnöki tevékenység lényegi mozzanatának a műszaki jelleg tekinthető, akkor ma már inkább e tevékenység tartalmának közös

mozzanataira kell figyelnünk. Ahogy a megoldandó feladatok természete eltávolodik az eszköz-szinttől, s az információ és a tudások tartományában mozog, úgy válik egyre inkább elégtelenné a hagyományos műszaki tudás Tudásterületek - oktatás Az információtechnika válság-átalakító ereje az óvodától a felsőoktatásig szabályosan megrázta a természeténél fogva mindig is konzervatív oktatási intézményrendszert. A változások felgyorsulása az iskolák hagyományorientáltsága helyére a jövő-orientáltság, és ezen keresztül új típusú alapképesség- és értékrendszer lépett. Michael Scriven a neves amerikai neveléstudományi szakember egyenesen azt jósolta, hogy rövid időn belül átalakul a három alapkészség (írás, olvasás, számolás) tanítása. Az írástanulás mellé belép a billentyűzetkezelés, a javítóprogramok miatt gyorsabb helyesírás-tanulással, kevesebb hagyományos írásprodukcióval, mind több

szövegszerkesztett anyaggal. A három alapkészség oktatásának ki kell egészülnie a vizuális formanyelvek kezelését lehetővé tevő, az információs környezettel való kétirányú kapcsolattartást biztosító, s a megszerzett információk helyes és célirányos felhasználását rutinszerűen lehetővé tévő alapkészséggel. Az egyes tudásterületeken felhalmozott tudás exponenciális gyarapodása azt eredményezi, hogy már nem az információtermelés és birtoklás, hanem a befogadást lehetővé tevő csökkentés, illetve a tudás-részterületek elérési módozatainak megismerése a cél. Ez maga után vonja azt, hogy nemcsak a tanítás tartalmát, hanem annak technológiáját is meg kell újítani. A számítógépek oktatási alkalmazásának első hulláma szkepszisnek adott teret, amelyet jócskán felerősített a számítógépekkel kapcsolatos ismeretek mindenütt tapasztalható alacsony színvonala. Hasonlóképpen váltottak ki ellenérzéseket a

gépi oktatás túlzásba viteléből fakadó szélsőségek. Pedig eddigre már kialakult az elfogadott álláspont: “valószínűtlen, hogy a hagyományos iskolai oktatás helyzeteiben a számítógép valaha is tökéletesen helyettesítse a tanárt. A Számítógép a hagyományos oktatás kiegészítőjeként válhat hasznossá.” A számítógépnek az oktatásban történő hasznosításával kapcsolatosan elvégzett számtalan vizsgálat eredménye mind azt látszik igazolni, hogy az alkalmazásnak tanár és diák is egyértelműen nyertesévé válik. - Tudomány A tudomány számára az információtechnika hosszú ideig szinte kizárólag két területen jelentett állandó fejlesztési igényt: az optikai eszközök és a számolásmennyiség- és gyorsaság eszközei követeltek mind több képességet. Az újabb eszközgenerációk egyre nagyobb kapacitása korábban kezelhetetlen nagyságrendeket és ezen keresztül ismereteket tesz kezelhetővé. A számolási

és műveletvégző kapacitásnövekedés folyamatosan új ismeretek, tudások létrejöttét segíti. Minden tudományok alapkérdése a szakirodalomi megalapozás Az elektronikus könyvtár- és folyóiratok, korszerű kereső rendszerek segítségével jóval nagyobb találati-valószínűséggel végezhető szakirodalmi háttérkutatás. - Diplomácia A diplomáciában az információk gyűjtése, rendszerezése és felhasználása mindig döntéshozatalhoz kapcsolódik, a megszerzett információk erőforrásként működnek, így a hangsúly az információtechnológiák menedzsmentjéről az információtartalom menedzsmentjére tevődik át. Különösen jól bevált a korszerű informatika használata a különböző helyi és országos választások lebonyolításkor. - Pénzügy A pénzügyi világ informatizálódásával mindenkinek olyan kifejezések jutnak eszébe mint az “elektronikus pénz” vagy “e-business” melyet a hálózaton megvalósulófélben látva

komoly pénz- és közgazdaság-elméleti problémák vetődnek fel. Egy mai korszerű pénzüzem informatika függőségére jellemző adat egy IBM- tanulmány megállapítása, miszerint a számítógépes rendszer leállását a bankok 2, a biztosító társaságok 5,6 napig élnék túl - Egészségügy Az egészségügy területén is megtalálhatóak az egyre nagyobb tudású, egyre magasabban informatizált orvosi berendezések, azonban az egészségügy informatikai piramisának alapját a számítógépesített korházi nyilvántartások alkotják. - Közbiztonság A hagyományos rendőrségi nyilvántartások digitális változataként ma sokszoros keresési lehetőségekkel fejlett adatbázis programok állnak rendelkezésre a bűnüldözésben, és ezek egy része információs cserekapcsolat részévé tehető - Tömegkommunikáció A hagyományos újságkészítés és szerkesztőségi munka mindörökre a múlté. A korszerű szerkesztőségi informatikai rendszereken

elvileg papírhasználat nélkül futhatnának át a cikkek nyersfogalmazványai a kész sajtótermékig. A média hír-infrastruktúráját biztosító hírügynökségek elsősorban mennyiségi változás állt be, korszerű rendszereik egyre nagyobb híranyagot fogadnak, dolgoznak fel és továbbítanak. A társadalom informatizálásának hatásai A témában megnyilvánulókat szélsőséges állásfoglalások jellemzik, alapjában két, egymással ellentétes végkimenetelt elénk táró forgatókönyv a sokszor egyoldalúvá váló megközelítések tárgya. Orwell-forgatókönyv: Az egyén információs kiszolgáltatottsága olyan mérvűvé válik, hogy a manipulációra épülő hatalomgyakorlásnak elképzelhetetlen dimenziói nyílnak meg maguk alá temetve a humanitárius értékek maradványait rémálomba illő globális diktatúra formájában. Athén-forgatókönyv: Az informatizálás az egész emberiséget átalakító, erőforrás- és alkotóerő-felszabadítási

diadalmenetnek ígérkezik. A számítástechnika által lehetővé tett kollektív döntéshozatallal megvalósulhat az elektronikus demokrácia. Az információs korszak átalakuló tartalmai - a legfontosabb változások Az információtechnológia szinte mindenütt a hatékonyság és a versenyképesség kulcsa, nélküle elképzelhetetlen fejlett termelés, bankrendszer, kereskedelem. Az információgazdaság a legdinamikusabban növekvő ágazat, gyors megtérüléssel és magas profitmutatókkal. Az informatikai óriásvállalatok a legfontosabb mutatók alapján felzárkóztak az olaj- és autóipar mögé. Fejlődnek a vállalati struktúrák is, átalakulnak a vezetési módszerek, a belső szerkezet és a munkamegosztás, a munkaszervezés hagyományos módszerei és maga a munkanap is. A munka világának másik nagy horderejű fejleménye a távmunka megjelenése, ami megteremtette az új korszak új munkavállalóját, a számítógéppel, faxmodemmel és

telefonmellékállomással felszerelt, otthon dolgozó alkalmazottat. Az egyén és az információs hatalom A mindenkori korszerű informatika alkalmazása számos elméleti és gyakorlati problémát vet fel az állam és az információs hatalom, az üzleti szféra és az ügyfél viszonyában. A problémák egyik fő ága az információs hatalom, mint az egyént ellenőrző és befolyásoló tényező koncentrálódásából, a másik az egyén információs státusának megváltozásából, az információs hatalom, mint közinformációkat kezelő monopólium koncentrálódásából ered. Az az állampolgár aki nem képes áttekinteni, hogy kommunikációs partnerei milyen információk birtokában vannak róla, korlátozódik cselekvési és döntési szabadságában. Társadalmi hatások A centralizált adatfeldolgozási korszak gyakorlatának negatív társadalmi hatásai:  a társadalom információs átvilágíthatósága jelentősen megnövekedtet  a hierarchia

magasabb fokán álló csoportok és egyének ellenőrző képessége hatékonyabbá vált az alsóbb szintek képviselőivel felett  az információs hatalom koncentrálódott a kormányszervek és a vezető üzleti és politikai körök kezében  az állampolgár - az információs szempontból gyengébb fél - információs pozíciói romlottak Végül had figyelmeztessek arra, hogy bár az információs korszakban élünk az “információs társadalom” érvényességi köre jelen állapotban a gyakran elhangzó globális jelző ellenére kizárólag a fejlett “centrumországokra” érvényes. Véleményem szerint bár az informatikai állóvíz megmozdulni látszik ez az érvényességi kör hazánkra még nem terjed ki. Az informatika, azon belül is a számítástechnika még ma is a sokak által kerülendő mumus szerepében éli mindennapjait, s mindaddig így is marad amíg a számítógép, számítástechnika értő és fenntartások nélküli alkalmazása napi

tevékenységekhez szorosan kapcsolódó rutinműveltekké nem válik. Felhasznált irodalom: Z. Karvalics László Információs társadalom Nyíri Kristóf .Globális társadalom és lokális kultúra a hálózottság korában Nyíri Kristóf .Tudás az információs társadalomban