Gazdasági Ismeretek | Kontrolling » Kontrolling tételek, 2006

Kontrolling tételek - 2006 1. A CONTROLLING SZEMLÉLETMÓD A CONTROLLING FELADATA ÉS TERÜLETEI. A CONTROLLING SZERVEZET KIÉPÍTÉSE A CONTROLLING SZERVEZETRE HATÓ TÉNYEZŐK, A SZERVEZET BEILLESZTÉSE A VÁLLALATI HIERARCHIÁBA. A CONTROLLER SZEMÉLYISÉGE 3 2. A KÖLTSÉGEK FOGALMA A KÖLTSÉG ÉS KIADÁS KÖZÖTTI KÜLÖNBSÉG. A KÖLTSÉGEK OSZTÁLYOZÁSA A MODERN KÖLTSÉG ÉS TELJESÍTMÉNY – ELSZÁMOLÁS CÉLJAI. 5 3. A KALKULÁCIÓ FOGALMA ÉS FAJTÁI (ELŐ-, KÖZBENSŐ- ÉS UTÓKALKULÁCIÓ). KALKULÁCIÓS MÓDSZEREK (EGYSZERŰ OSZTÓ, EGYENÉRTÉKSZÁMOS OSZTÓ, NORMATÍV, PÓTLÉKOLÓ, GÉPÓRA ÉS GAZDASÁGI KALKULÁCIÓ). 6 4. AZ ÁKFN STRUKTÚRA ELEMZÉSE GRAFIKUS ÁBRÁJA GYAKORLATI ALKALMAZÁSI LEHETŐSÉGEK. BREAK-EVEN CHART GYAKORLATI ALKALMAZÁSA (LIKVIDITÁSI PONT) . 8 5. A VEZETÉSORIENTÁLT SZÁMVITEL (MANAGMENT ACCOUNTING) FOGALMA ÉS FELADATAI. ÖSSZEHASONLÍTÁSA A HAGYOMÁNYOS SZÁMVITELLEL. A KÖLTSÉGELSZÁMOLÁS RENDSZEREI 10 6. A

KÖLTSÉGEK TERVEZÉSE AZ OPTIMÁLIS TERMELÉSI ÉS ÉRTÉKESÍTÉSI PROGRAM MEGHATÁROZÁSA. DÖNTÉS AZ ELADÁSI ÁR ALSÓ HATÁRÁRÓL, SAJÁT VAGY KÜLSŐ GYÁRTÁS CÉLSZERŰSÉGÉRŐL. 11 7. A TERVEZÉS FOGALMA ÉS KÖVETELMÉNYRENDSZERE. FORGALOMTERVEZÉS. ÉRTÉKESÍTÉSI KÖLTSÉGVETÉS 14 8. AZ OPERATÍV TERVEZÉS FOGALMA, FEJEZETEI ÉS FOLYAMATA 15 9. A STRATÉGIAI TERVEZÉS FOGALMA, AZ ELJÁRÁS SZAKASZAI A STRATÉGIAI CONTROLLING FŐBB ESZKÖZEI. AZ OPERATÍV ÉS STRATÉGIAI CONTROLLING ÖSSZEHASONLÍTÁSA. 16 10. GAZDASÁGOSSÁGI SZÁMÍTÁSOK BERUHÁZÁS GAZDASÁGOSSÁGI SZÁMÍTÁSOK: STATIKUS ÉS DINAMIKUS MÓDSZEREK. 18 11. BEFEKTETÉSI DÖNTÉSEK NETTÓ JELENÉRTÉK KONCEPCIÓ CASH FLOW VAGY PROFIT . 20 12. A KOCKÁZAT ÉS INFLÁCIÓ KEZELÉSE A BEFEKTETÉSI DÖNTÉSEKNÉL. A KOCKÁZAT MÉRÉSE A BEFEKTETÉSI DÖNTÉSEKNÉL HASZNÁLATOS KRITÉRIUM RENDSZER . 21 13. A CONTROLLING INFORMÁCIÓS RENDSZERE A TERVEZÉSI ÉS BESZÁMOLÁSI RENDSZER

FELÉPÍTÉSE. MUTATÓK SZEREPE A CONTROLLINGBAN. CONTROLLING KÉZIKÖNYV 23 14. LOGISZTIKAI CONTROLLING FOGALMA ÉS FELADATAI. LOGISZTIKAI TELJESÍTMÉNY ÉS KÖLTSÉG. 24 15. STANDARD KÖLTSÉGSZÁMÍTÁS ELTÉRÉSEK ELEMZÉSE 26 16. MÉRLEGELEMZÉS LIKVIDITÁSTERVEZÉS 27 2 1. A controlling szemléletmód A controlling feladata és területei A controlling szervezet kiépítése. A controlling szervezetre ható tényezők, a szervezet beillesztése a vállalati hierarchiába A controller személyisége Controlling fogalma: A controlling a felsővezetés szintjén érvényesülő koordinációs funkció, amely a vagyont, a likviditást és az eredménytervezést helyezi középpontba. A controlling eszközeivel terv/tény eltérést vizsgál. A controlling – funkcionális szempontból – a vezetés alrendszere, mely a tervezést, az ellenőrzést valamint az információellátást koordinálja. A controlling tehát a vezetés egyik támasza: lehetővé teszi a

vezető számára, hogy célorientáltan, a környezeti változásokhoz igazodva irányítsa a vállalatot, és a koordináció feladatait az operatív rendszer körülményeinek megfelelően lássa el. Cél: fenntartsa a vezetés koordináló, reagáló és adaptációs képességét a vállalkozási célok megvalósítása érdekében. A Controlling hatásköre, területei: A controlling kiterjed  a vállalati célok meghatározására  az információk folyamatos beszerzésére és feldolgozására döntéselőkészítői céllal  vezetési segédletek biztosítására a vállalatirányításnál  az ellenőrzési funkciók gyakorlására, a vállalati tervek és célok állandó figyelésével, az eredmények ellenőrzésével (terv/tény összehasonlítás), valamint az eltérések vizsgálatával  tervezési feladatokra adóügyekben A Controlling előfeltétele egy decentralizált tervezési és ellenőrzési rendszer. A controlling feladata: A controlling  az

információ managment szerinti vezetési funkció,  a vállalati események tervezésére, ellenőrzésére, elemzésére és irányítására szolgáló vezetési eszköz. A controlling folyamat alrendszerei:  célmeghatározás, tervezés  ellenőrzés, elemzés és  beszámolás A controlling rendszer elemei:  a célképző folyamat kialakítása és működtetése (stratégiai és operatív tervezési és ellenőrzési rendszer)  részletes költség, eredmény és teljesítmény elszámolási rendszer  mutatószám rendszerek kifejlesztése  a beszámolási rendszer (jelentések) olyan irányú fejlesztése, amely a vezetési szinteknek megfelelő információkat szolgáltat  a vezetői információs rendszer olyan irányú fejlesztése, amely a controlling szempontjából releváns információkat szolgáltat A szervezet kiépítése: A controlling szervezet kialakítása külső és belső tényezőktől függ, de fontos tisztázni, hogy:  A

vállaltnál milyen szervezet látta el a controlling feladatokat?  Milyen feladatokat kell a controlling funkció keretében ellátni?  A külső és belső tényezők ismeretében milyen követelmények fogalmazhatók meg a controller személyével kapcsolatban. A kialakítás lépései: 3 1. A munkacsoport kijelölése 2. A vállalat számára releváns környezetei tényezők elemzése  külső és belső környezeti tényezők meghatározása.  a környezeti tényezők közötti kapcsolat meghatározása.  a környezeti tényezők controlling-rendszerre gyakorolt hatásának elemzése. 3. A vezetés információszükségletének elemzése 4. A controlling-rendszerrel szemben támasztott követelmények definiálása 5. A követelmények súlyozása 6. A megvalósítandó minimális követelmények meghatározása 7. A követelmények megvalósítását szolgáló intézkedési terv kidolgozása A környezettel kapcsolatos külső tényezők:  piaci

környezet,  tudományos-technikai környezet,  társadalomi-gazdasági struktúra,  kulturális környezet. A vállalkozással kapcsolatos belső tényezők:  a vállalat nagysága (mérete),  a tevékenységi kör (profil),  az alaptevékenység technológiai hatása,  az információtechnológia hatása,  a vállalat múltja, hagyományai,  a telepítési helyzete és  szervezeti felépítése. A szervezet működését és vezetését befolyásoló tényezők együttesen határozzák meg a controlling szervezet helyét a vállalati struktúrában, valamint a szervezet feladatait. A szervezetbe illesztés legtöbb esetben önálló egység létrehozása útján történik Általában 150-200 fő állományi létszám esetén alkalmazunk egy controlling szakembert, de a maximális létszám általában 5-6 fő. A rendszer kiépítése idő és költségigényes (hardver, szoftver, háttér) A controlling szervezet vállalati struktúrába illesztése:

 Lineáris törzskari szervezetben: szakirányítási szintre kerül.  Tanácsadóként: controller tanácsadói funkcióban. A felső vezető alatt közvetlenül az irányítást koordináló szervezeti egység tagjaként.  Controller a mátrix szervezetben A controller típusai • Regisztrátor: aki az eseményeket megbízhatóan rögzíti, az információkat jól rendszerezi, nyilvántartja. Stabil gazdasági környezetben eredményesen működik • Navigátor: aki a dinamikusan változó környezetben, gyakran bizonytalan feltételek között is jól eligazodik, megfelelően tájékoztatja mindenről a vezetést. • Innovátor: aki közvetlenül részt vesz és kezdeményez a problémamegoldás folyamatában, tanácsaival segíti a vezetést. A controller A controller feladatai: - a vezető munkájának azon belül is elsősorban, döntéseinek támogatása - minden munkatársnak segítséget nyújt az önellenőrzéshez - koordinációs feladatokat lát el -

moderátorként tevékenykedik a csoportmunkában - feladatokhoz megfelelő controllingeszközt illesz - a controller hídverő szerepet vállal a különböző szakterületeken - a controller javaslatokkal, tanácsokkal, figyelem irányító intézkedésekkel beavatkozik a működés javítása céljából Személyiségbeli követelmények: 4 Nyitottság, kíváncsiság, információéhség, piacorientált, stratégiai szemléletű, emberközpontú, innovatív és teljesítményorientált személyiség legyen. Képesnek kell lennie a viták lebonyolítására, az emberek motiválására és a feladatok koordinálására 2. A költségek fogalma A költség és kiadás közötti különbség A költségek osztályozása A modern költség és teljesítmény – elszámolás céljai. A költségek fogalma: Költség: a tevékenység érdekében történő élő- és holtmunka felhasználás pénzben kifejezett értéke (összköltség). Önköltség: a termék egységére vagy

meghatározott mennyiségére vonatkozó költség (átlagköltség). Átlagköltség =összköltség/kibocsátás Határköltség: a kibocsátás újabb egységének előállításához szükséges többletköltség, vagyis pótlólagos költség, az egymást követő kibocsátások különbsége. Költség és kiadás közötti különbség: Költség: a tevékenység érdekében történő élő- és holtmunka felhasználás pénzben kifejezett értéke. Kiadás: pénzügyi fogalomként értelmezve, tényleges pénzkiadást, kifizetést jelent. (Cash-flow kategóriához kötött). Ráfordítás: az adott időszaki értékesítés, kibocsátott teljesítmények előállításához felhasznált termelési tényezők mennyisége. Vannak elemei, amelyeket az eredmény terhére számolunk el, illetve olyan elemei, amelyeket korábban számoltunk el költségként (saját termelésű készletek állományváltozása). Költségek osztályozása:  Költségnemek szerint (megjelenési

forma szerint):  Anyagköltség: azok a ráfordítások, amelyek más termelő egységeknél egy korábbi termelési folyamatban keletkeztek, és amelyeket a vállalat áruvásárlással szerzett be (pl.: felhasznált alap-, segéd-, üzemanyag, energia, vásárolt alkatrészek)  Bérköltség: élőmunka ellenértékeként a dolgozók részére kifizetett pénzösszeg és természetbeni járandóság együttes értéke.  Bérek járulékai: a vállalattól független mértékű, a bérek után kifizetendő összeg.  Értékcsökkenési leírás: tárgyi eszközök elhasználódásának amortizációs költségként való elszámolása. Mértékét a leírási kulccsal fejezik ki, amely százalékos formában kifejezi azt, hogy a tárgyi eszközök bruttó értéke után mennyi értékcsökkenést kell költségként elszámolni.  Egyéb költségek:  anyagjellegű egyéb költségek  bérjellegű egyéb költségek  nem anyagjellegű szolgáltatások 

bankköltségek  különféle egyéb költségek  Összetettség szerint:  Egyszerű költségek: anyag, bér, bérek járuléka.  Összetett: rezsi (általános költségek).  Termelési volumenhez való viszony szerint (vezetői döntések megalapozását szolgálja): 5 Változó költség   Egységköltség Fix vagy állandó költségek: azok a költségek, amelyek összességükben a termelés mértékétől, volumenétől bizonyos határok között függetlenek. Ezek zéró kibocsátás esetén is felmerülnek (elméletileg) Változó költségek: azok a költségek, melyek a termelési volumen változásától függnek.  Proporcionálisan (lineárisan) változó: a termelés változásával egyenes arányban változik (pl.: közvetlen anyagköltség)  Progresszíven változó: a költség növekedése a termelés mennyiségi növekedését meghaladja (pl.: túlórabér)  Degresszíven változó: a termelésnövekedés mértéke a

költségnövekedés mértékét meghaladja (pl.: gépek üzemeltetési költsége) Egységköltségek alakulása: a proporcionálisan változó költségek egységekre jutó része állandó, az állandó költségeké pedig csökkenő. A vállalat összes költsége egy termékre nézve lehet proporcionális, progresszív vagy degresszív.   Elszámolás módja szerint:  Közvetlenül elszámolható: egyértelműen megállapítható, hogy melyik költségviselőt milyen mértékben terheli.  Közvetetten elszámolható: a felmerülésük időpontjában nem, vagy igen körülményes módon határozható meg, hogy melyik költségviselővel van kapcsolatban, csak a felmerülés helye meghatározható. Gazdasági tartalom szerint:  Alapköltség: közvetlenül elszámolható.  Általános költség: rezsi. A modern költség és teljesítmény-elszámolás alapjai és céljai: A hagyományos számvitel nem szolgál controlling célokat. Ennek legfőbb oka, hogy nem

jövőorientált A hatékony, vezetésorientált számvitel célja, hogy támogassa a tervezést és a döntéshozást és a jövőre irányuljon A költségszámítás célja a vállalati termelési folyamat számszerű megadása az egész folyamaton keresztül Tárgya mindig valamely tevékenység vagy teljesítmény. A költségszámítás követelménye a jövőre orientáltság. Ez lehet teljes vagy részköltségszámítási rendszer, de időtávok alapján lehet bázis, terv vagy tényköltség számítás. 3. A kalkuláció fogalma és fajtái (elő-, közbenső- és utókalkuláció) Kalkulációs módszerek (egyszerű osztó, egyenértékszámos osztó, normatív, pótlékoló, gépóra és gazdasági kalkuláció). A kalkuláció fogalma, célja, feladata Fogalma: 6 Tágabb értelemben: az erőforrás allokációját és felhasználását, valamint a létrehozott teljesítmények egymáshoz való viszonyát fejezi ki. Más értelmezés: a rendelkezésre álló

erőforrásokról azt kell eldönteni, hogy azt milyen tevékenységek végzésére célszerű fordítani annak érdekében, hogy a vállalkozás a legnagyobb eredményt tudja elérni. Kalkuláció alatt: a gazdasági kalkuláció valamint az ön költségszámítás keretében végzett tevékenységek, eljárások és módszerek összességét értjük. A gazdasági kalkuláció a vezetésorientált költségszámítás eszköze. A gazdasági kalkuláció tárgya: termék és az ezzel összefüggő tevékenység. Az önköltség a termék meghatározott egységének előállítására fordítható, ill. fordított élő- és holtmunka pénzben kifejezett összegét jelenti. A kalkuláció fajtái, módszerek A kalkuláció a gyártási folyamat különböző szakaszaiban készül, és ettől függően más más célt szolgál. E szerint lehet:  elő kalkuláció  közbenső  utókalkuláció Elő kalkuláció: a várható önköltség meghatározására irányul,

műszaki-gazdasági tevékenységen alapul. Készülhet:  új termékre, meglévő termékek új technológiai változataira,  saját termelésű készletek tervezett nyilvántartási árainak megállapítására,  saját beruházások, fejlesztési témák, átszervezési feladatok tervezett költségeinek meghatározására,  a vállalat költség, fedezet és nyereség tervezési munkáihoz kapcsolódóan. Előkalkulációt készíthetünk a bázisköltség-számítás és tervköltség-számítás területére:  norma szerinti: költségtényezőket, a műszaki előkészítés dokumentációi alapján, gyártási műveletenként kell meghatározni.  tervkalkuláció: a norma szerinti kalkulációban előirányzott költségtényezőket a tervezett beruházási, műszaki-fejlesztési, bérfejlesztési intézkedések hatásával korrigáljuk, a tervezett változásoknak megfelelő mértékben. Közbenső kalkulácó: a gyártással egyidőben készül, operatív

célokat szolgál. Feladata az előállítás alatt lévő termék tervezett és tényleges költségeinek és önköltségének megfigyelése, az eltérés okainak elemzése és a szükséges intézkedések megtétele. Adatai az utókalkuláció során is használhatók legyenek. Utókalkuláció: a tényleges önköltség meghatározása a termelés, a tevékenység befejezését követően a befejezett termelés költségeinek és az előállított termék (mennyiség) összevetésével. Alapbizonylatok és könyvviteli adatok alapján készítjük el Lehetőséget teremt:  a saját termelésű készletek mérlegben való értékeléséhez  adatokat biztosít a befejezett beruházások költségeinek és teljesítmény értékének megállapításához  információkat nyújt a tervezési munkához, az önköltség csökkentési terv megállapításához  a kalkuláció alapján a vállalati költséggazdálkodás megítéléséhez  a vállalat árpolitikájának

megítélése Hazai     kalkulációs eljárások: osztókalkuláció pótlékoló kalkuláció gépórakalkuláció normativ kalkuláció Osztókalkuláció: felmerült összes költség/termelt mennyiség (előállítási egység). 7 Feltétele: befejezetlen termelés állománya jelentéktelen, vagy az egymást követő időszakokban azonos ingadozást mutat. Lehet:  egyszerű osztókalkuláció: egyfajta termék előállítása esetén alkalmazzuk.  egyenértékszámos osztókalkuláció: azonos főalkotóelemekből álló és azonos technológiával előállított termékéknél alkalmazzuk. Az egyenértékszám kidolgozásánál jellemző paramétert kapnak a termékcsoport tagjai.  fázisonkénti osztókalkuláció: technológiai fázisonként határozzuk meg az önköltséget. Pótlékoló kalkuláció: a közvetlen költséget felmerüléskor közvetlenül elszámoljuk a termékre, az általános (állandó) költségeket költséghely számlákon

gyűjtjük, majd a teljes összegét vagy egy részét vetítési alap figyelembevételével osztjuk fel a költséghelyeken az előállított termékre. Vetítési alapok:  az előállításra fordított élőmunka mennyisége (normaóra), közvetlen bérköltsége  felhasznált anyag mennyisége vagy értéke  a tényleges gépi normaóra  a közvetlen költség és bérköltség együttes összege Pótlékkulcs: általános költség/vetítési alap összege Gépóra kalkuláció: célja, az üzemi általános költségek egy részének (gépköltségnek) a termék közvetlen költségei közé sorolása.  meghatározzuk az egyes gépek, berendezések egy órai üzemeltetése során felmerülő költségeit  megállapítjuk, hogy az egyes termékek a különböző üzemköltségekkel működő gépet mennyi ideig veszik igénybe Egy órára jutó gépköltség: K g = Σ t g Normativ kalkuláció: a termék (teljesítmény) utókalkulált egységköltsége a norma

szerinti utókalkuláció összeállításával határozható meg. Az utókalkuláció az érvényben lévő normák, normatívák, a normaváltozások és a normaeltérések összevont, kalkulációs egységre gyűjtött adatait tartalmazza. Utókalkulált önktg meghatározása: 1. 2. 3. 4. 5. Alapkalkuláció szerinti önköltség ± Normaváltozások Norma szerinti önköltség ± Normaeltérések Utókalkulált tényleges önköltség Gazdasági kalkuláció: tárgya a termék és az azzal összefüggő tevékenység. Információit az önköltségszámítás biztosítja. Olyan módszer, amely kimutatja az anyag-takarékos és munkaigényesebb termékek valós gazdaságosságát és a vállalati nyereség növelését nem a volumen növelésben keresi. Gyakorlatilag fedezetszámítást jelent Segítségével a termékek előnyösségi sorrendbe rendezhetők fedezettermelő képességeik szerint. Azok a termékek gazdaságosabbak, amelyek fajlagos fedezeti hányaduk

(fedezet/egységár) nagyobb Módszere: Á-Kv=F 4. Az ÁKFN struktúra elemzése Grafikus ábrája Gyakorlati alkalmazási lehetőségek Break-even chart gyakorlati alkalmazása (likviditási pont) Az ÁKFN struktúra elemzése és grafikus ábrája: Az ÁKFN struktúra alkalmas, hogy a vállalati működés változásainak pénzérték vetületét nyújtsa. Minden vállalatnak más az ÁKFN struktúrája 8 Az összköltség függvény peremfeltételei:  a gyár egyfajta (összegezhető) terméket állít elő,  a kapacitáshatárok adottak,  az értelmezési tartomány felső határa a technikailag elérhető maximális teljesítés,  a változó költségek eredője az adott értelmezési tartományban lineáris jellegű. A költségfüggvény megmutatja, hogy a termelési teljesítményt (mennyiséget) mekkora összköltséggel lehet előállítani. Alakja egy lineáris függvény, amelynek induló értéke az állandó költségek összege nulla

teljesítménynél, meredeksége a változó költségek eredőjét kifejező egységnyi közvetlen (változó) költség. Az árbevétel függvény is egyenes Az origóból indul és meredeksége a termék egységára. Á K Ny Árbevétel K fix Fedezet F Összköltség K Veszteség változó Nyereség Q Q krit 2.5 ábra: A fedezet számítás alapjai Az ÁKFN struktúra összetevői:    Árbevétel (Á): a termék azon ellenértéke, amelyen az a piacon gazdát cserél. Ha a nyereségesség mezőjében termelünk, akkor versenyárról van szó. Egyéb árak lehetnek: monopol, értékarányos (felül vagy alul értékelt), dömping, behatolási ár. Költség (K): a tevékenység érdekében történő élő- és holtmunka ráfordítások pénzben kifejezett értéke. Fedezet (F): a fedezeti elv abból indul ki, hogy a fix költségek pontosan nem oszthatók fel pontosan a termékek között. Ezért ezeket a nyereséggel együtt kell kezelni Folyamata: az

árbevételből a közvetlen költségek levonása után a fennmaradó rész bekerül a "közös kasszába", amelyből fedezik a fix költségeket. Ami ebből marad, az a nyereség A nyereség és fix költség összege a fedezeti összeg. Számítása: Árbevétel – Változó költség = Fedezeti összeg – Fix költség = Nyereség. Fedezeti összeg: Nyereség + Fix költség = Árbevétel – Változó költség. Fedezeti (F) pont: az árbevétel függvény és összköltség függvény metszéspontja, vagyis az a pont, ahol a vállalatnak sem nyeresége, sem vesztesége nem keletkezik. A termékegység fedezete: Egységár – Termékegységre jutó változó költség. Kritikus termékmennyiség (Q krit): a fedezeti ponthoz tartozó termékmennyiség, vagyis az a volumen, amelynek termékenkénti fedezetei éppen biztosítják a fix költségek megtérülését. A kritikus pont feletti termékek fajlagos fedezeti összegei adják a vállalati nyereséget, a kritikus

pont alatti értékesítés mellett veszteséges a gazdálkodás. 9 Relatív fedezet: szűk keresztmetszetek esetén szükséges alkalmazni.  Nyereség (N): a vállalkozás eredményességének mérésére szolgál. Növelni lehet áremeléssel, volumen növeléssel, proporcionális vagy fix költség csökkentéssel Gyakorlati alkalmazás lehetőségei:    Termelés megtervezése: olyan termelési és értékesítési tervek készítése, hogy az értékesített mennyiség meghaladja a kritikus értéket. (Qért > Qkrit) Termék sorrend meghatározása: gazdasági kalkuláció alapján a terméksorrend felállítása fedezettermelő képességük szerint. Azok gazdaságosabbak, amelyeknek fajlagos fedezeti hányada - fedezet/egységár – nagyobb Árpolitika meghatározása (versenyár, engedmény): összköltség és árbevétel függvények által meghatározott, nyereség megtartása mellett a termékre adható árengedmény mértéke a termék fedezeti

összege. A versenyár alsó határa a termék változó költségszintje. Break even chart gyakorlati alkalmazása (likviditási pont): A fedezeti pont (break-even point) az, a pont, ahol a nyereség nulla, és az árbevétel éppen fedezi a változó és fix költségeket. A fedezeti elemzést kiegészíthetjük a likviditási pont meghatározásával Itt fontos figyelembe venni a kiadás és a költség közötti különbséget A likviditási pont az összes kiadást fedező termelési mennyiséget mutatja meg Mindig alacsonyabb kapacitásnál van, mint a fedezeti pont, mert a költségek meghaladják a kiadásokat. Költség Árbevé17 15 12 10 Fedezeti Likviditási Nem kiadási Fix költségek 75 Kiadási költsé- 50 Változó költ- 25 10 20 30 40 50 60 70 Volumen (db) Árbevétel = Változó költségek + Fix költségek + Nyereség. 5. A vezetésorientált számvitel (Managment Accounting) fogalma és feladatai. Összehasonlítása a hagyományos számvitellel A

költségelszámolás rendszerei A vezetésorientált számvitel fogalma és feladatai: A vezetői számvitel célja, hogy a vezetők is képesek legyenek a pénzügyi adatokból olvasni. A vezetésorientált számvitel elemei:  Vezetésorientált költség- és teljesítmény elszámolás,  Gazdaságossági számítások,  Pénzügyi elszámolás. A költségek a vezetők számára kiemelkedő jelentőséggel bírnak, mivel minden egységnyi költség csökkenti a vállalat nyereségét. A költségszámítás célja a gazdálkodó szervezeten belül végbemenő termelési folyamat számszerű megragadása, ezért nyomon kíséri a termelési folyamatot az első költségfelmerüléstől egészen az értékesítésig. Tárgya mindig valamely tevékenység, teljesítmény 10 A vezetésorientált költség- és teljesítmény-elszámolás feladata a vezetést segítő információk összegyűjtése, elemzése és feldolgozása. Management accounting összehasonlítása a

számvitellel: A hagyományos számvitel nem minden esetben szolgál controlling célokat:  A számvitel nem a szükségleteknek megfelelő információkat szolgáltatja.  A tényadatok rögzítése nem a segíti a jövőbetekintést.  A célszerűség másodlagos a formális pontosság mellett.  Középpontjában a költségszámítás és elemzés van. A vezetésorientált számvitel ezzel ellentétben a jövőre irányul, segíti a tervezést és a megfelelő információkat szolgáltatja. A költségszámítás rendszerei: A vezetésorientált számvitel követelménye a jövőre orientáltság. A költségszámítás részletezettségét a vele szemben fellépő információs igény határozza meg  Teljes költségszámítás: az a költségszámítási eljárás, amely az értékesítés alapjául szolgáló a költség meghatározásánál az időszak összes termelési költségét figyelembe. Részköltségszámítás: olyan költségszámítási eljárás,

amely az értékesítés alapjául szolgáló a költségek meghatározásánál a közvetett költségeket részben vagy teljesen figyelmen kívül hagyja. A két eljárás közötti viták alapvető oka az általános költségek elosztásának módszere. A költségszámítás rendszereit időbeli vetület alapján is feloszthatjuk:  Tényköltség számítás  Bázisköltség számítás  Tervköltség számítás A beszámítá- költségek sának volu- mene Teljes költségszámítás Rész költségszámítás Költségszámítás időbeli vetülete Bázisköltség – számítás Teljes költségek Rész költségek Fedezeti költségszámítás Relatív fedezeti költségszámítás Standard költségszámítás Fedezeti költségszámítás Relatív fedezeti költségszámítás Tervköltség – számítás Merev és rugalmas Tervköltség – számítás Tényköltség - számítás Kalkulációs módszerek A részköltségszámítás rendszerei: 

Egyfokozatú részköltségszámítás: ez a fedezeti költségszámítás. A módszer hibája, hogy a fix költségeket egy összegben számolja el a nyereség rovására.  Többfokozatú költségszámítás: módszerének lényege, hogy a fix költségeket tovább bontják termékre, termékcsoportra és területre. Lehetővé teszi differenciált fedezeti összeg meghatározását. 6. A költségek tervezése Az optimális termelési és értékesítési program meghatározása Döntés az eladási ár alsó határáról, saját vagy külső gyártás célszerűségéről. A költségtervezésének mindig a meglévő számviteli rendhez kell igazodnia. A költségek tervezésének minden lényeges költséghelyre és költségnemre ki kell terjednie A költségterv elkészítése: 11 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. Költséghelyek elkülönítése Tervezési időszak meghatározása Forgalom felmérése Vállalati feltételek meghatározása Kapacitástervezés Vetítési kulcs

meghatározása közvetlen és általános költségek tervezése A költséghelyek világos elkülönítése meghatározza a felelősségi területeket. A tervezési időhorizont, a tervezés céljától és a terv típusától függ A tervezési időhorizonttól függetlenül meg kell határozni a terv érvényességét. Az érvényesség lejárta előtt ki kell dolgozni a növekvő tervet. A stratégiai tervben hosszabb időszakra tervezik meg és ellenőrzik a vállalat fejlődésének alapvető irányait. Az operatív szinten a teljesítménynek előállításának és az erőforrásoknak a rövidtávú tervezése folyik, amelynek keretében adott termékkínálatból és adott kapcitás kínálatból indulnak ki. A forgalom felmérése az értékesítésre kerülő mennyiségek tervezését jelenti, amely a tényleges és tervezett rendelésállomány alapján határozható meg. A vállalati feltételek meghatározásánál az erőforrások tervezését (annak

költségkihatásait) végezzük el. A kapacitás tervezés keretében az értékesítés kapacitás igényét vetjük össze a rendelkezésre álló erőforrásokkal. A közvetlen költségek tervezése A közvetlen költségek tervezése költségnemenként történik. A közvetlen anyagköltség tervezésénél a nettó normából indulunk ki Nettó norma alapján tervezett anyagmennyiség +Megmunkálási veszteség Bruttó norma alapján tervezett anyagmennyiség +Szállítási, raktározási veszteség Beszerzési norma alapján tervezett anyagmennyiség X Terv-ár = Tervezett anyagköltség átlagos hatásfok = tényleges munkaidő/tervezett munkaidő A munkaidő-kihasználás jellemzésére a gyakorlatban átlag, ill. viszonyszám formában kifejezett mutatószámokat használunk Általában a következő mutatókat használjuk: A munkanap átlagos hossza: azt fejezi ki, hogy az átlagos dolgozó létszámból egy fő a vizsgált időszakban hány órát dolgozott. Munkaidő

kihasználás = (Teljesített munkaórák száma – túlórák száma) /Teljesített munkanapok száma. A munkahónap (negyedév, év) átlagos hossza. Az egy fizikai dolgozóra jutó teljesített munkanapok számát mutatja Kifejezi, hogy az átlagos statisztikai állományi létszámból egy fő a vizsgált időszakban hány napot dolgozott. Teljesített munkanapok száma / átlagos statisztikai állományi létszám A munkanap-kihasználás mutatója: azt fejezi ki, hogy a munkanap kihasználása hány %-os volt. a.) (Teljesített munkaórák száma-túlórák száma) / átlagos dolgozó létszám által teljesíthető munkaórák száma b.) Munkanapok átlagos hossza / Kötelező napi munka (=%) A munkahónap - kihasználás mutatója (negyedév, év): a vizsgált időszak munkarend szerinti munkanapjait átlagosan hány %-ban használták ki. a.) Teljesített munkanapok száma / teljesíthető munkanapok száma b.) Átlagos dolgozó létszám / Átlagos statisztikai állományi

létszám 12 c.) Munkahó átlagos hossza / Munkarend szerinti munkanapok száma (=%) Munkaidő kihasználás mutató: a rendelkezésre álló maximális munkaidőt hány %-ban használták ki. (Teljesített munkaórák száma – túlórák száma) /az átlagos statisztikai állományi létszám által teljesíthető munkaórák száma Az általános költségek tervezése Az általános költségek tervezése szorosan összefügg a belső teljesítmény elszámolás és érdekeltség kérdésével, valamint a költségszámítás rendszerénél megismert összköltség alapú elszámolással. Legismertebb módszerek:  Nulla bázisú költségtervezés,  Általános költségek elemzése,  Feladatköltség-elemzés,  Folyamatköltség számítás. Nulla bázisú költségtervezés (ZBB): eszközök átcsoportosítása a fontos területekre, az egyes funkciókat a költség, és elérni kívánt hasznosság szempontjából vizsgálják. A múltbeli értékeket nem

veszi figyelembe. Az eszköz hozzárendelés döntési egységek alapján történik. Döntési egység: minden olyan tevékenység, amely a vállalat irányításának általános funkcióihoz kötődik, ahol a tevékenység költsége és eredménye mérhető. Pl: reklám, anyagbeszerzés, pénztári tevékenység. Nulla bázisú költségtervezés módszere:  Vállalati célkitűzések és a velük összhangban álló ZBB területek kijelölése  Döntési egységek képzése, részcélok és feladatok megfogalmazása, leírása  Teljesítményszintek megfogalmazása  Alternatívák gyűjtése, elemzése  Tervezett teljesítményszintek döntési csomagokba foglalása  Döntési csomagok rangsorolása  Budget- (költségvetési) metszetek pótlólagos beruházási döntése  Az intézkedések meghozatala  Budget- (költségvetési) terv kidolgozása, a végrehajtó ellenőrzése Az általános költségek elemzések (GWA): módszer célja elsősorban az

általános költségek csökkentése és a felesleges feladatok kiszűrése. Az elérhető hasznot és a költségeket a felhasználók egyetértésével állítják szembe egymással A kedvezőtlen költség / haszon teljesítményeknél költségcsökkentési javaslatokat dolgoznak ki Feladatköltség-elemzés (FKA): a GWA módszerhez hasonlóan jár el, amennyiben a vállalat funkcionális területeire költségcsökkentő tényezőket határoz meg, a funkcionális terület teljesítményének visszafogásával vagy racionalizálásával. Pl: anyagbeszerzésnél a szállítási útvonalak racionalizálása, több ajánlat bekérése Folyamatköltség-számítás: célja, hogy az általános költségeket differenciáltabban kezeljük, a többletköltségeket okozó folyamatokat feltárjuk. A mechanikusan felosztott általános költségek nem arányosan fejezik ki az időigényes, többletköltségekkel járótevékenységek költségeit A folyamatcontrollingban a folyamathoz

költséghordozókat rendelnek. A költséghordozók olyan egyszerűen mérhető tételek, amelyek egy meghatározott folyamat költségeit jelentős mértékben befolyásolják. A termelés tervezés területén költséghordozó (cost-drivers) lehet:  a munkatervek száma,  a munkafolyamatok száma,  a törzsadatok terjedelme,  szerszámok száma. A minőségvizsgálat területén költséghordozók lehetnek:  a minőségvizsgálatok száma,  az átállások száma, 13  a változó munkahelyek száma,  a termelési tételek száma. A folyamatok hierarchikus rendezését követően meghatározzuk a teljesítménytől függő és teljesítménytől független költségeket. A teljesítménytől függő költségeket úgy tekintjük, mint az általános költségek változó részét, és hozzá számítjuk a közvetlen költségekhez. A teljesítménytől független költségeket a folyamatköltségek felosztási kulcsa alapján terheljük a folyamatra, ill

a végtermékre Az optimális termelési és értékesítési program meghatározása (táblázat) - milyen legyen a termékösszetétel az egyes termékfajtákból hány egységet kell előállítani egy tervezési időszak alatt, hogy a fedezeti összeg és a nyereség optimális legyen. Időhorizont Kapacitáshelyzet Szabad kapacitások Rövidtávú döntés Hosszú távú döntés Egyetlen szűk keresztmetszet Megoldás Abszolút fedezeti összeg vagy fedezeti hányad szerinti sorrend Relatív fedezeti összegek szerinti sorrend és elosztás Több szűk keresztmetszet Lineáris programozás Beruházás vagy a beruházás mellőzése Stratégiai tervezés, beruházás gazdaságossági számítások Szűk keresztmetszet: a hiányzó gépórák száma, a termelési tényezők hiánya okozza. Relatív fedezet: a szűk keresztmetszet igénybevételi egységére eső előállítási fedezetek. Szűk keresztmetszet feloldása: -Rövid távon: túlóra, újabb műszak -Hosszú

távon: kapacitások bővítése Döntés az eladási ár alsó határáról, saját vagy külső gyártás célszerűségéről: Az eladási ár alsó határa rövid távon a termék változó költségének szintje lehet. Hosszú távon az ár alsó határa a termék fedezeti összege. Ennek meghatározását az ÁKFN struktúra segíti A külső vagy saját gyártás célszerűségéről általában szűk keresztmetszetek esetén kell dönteni. A vizsgálat szempontjai a költségek mellett a minőség, a megbízhatóság és a rugalmasság Módszere:  Ha a termék fajlagos fedezete nagyobb, mint az összes termék fajlagos fedezete, akkor érdemes gyártani.  Ha a termék fajlagos fedezete egyenlő az összes termék fajlagos fedezetével, akkor lehet gyártani, mert a rezsit megtermeli.  Ha a termék fajlagos fedezete kisebb, mint az összes termék fajlagos fedezete, akkor nem érdemes gyártani. 7. A tervezés fogalma és követelményrendszere Forgalomtervezés

Értékesítési költségvetés. A tervezés fogalma: A vállalati célok megállapítása és az elérésükhöz szükséges eszközök és intézkedések összehangolása a tervezés keretében történik. Ezért a tervezésnek a célok meghatározása mellett ki kell terjednie az intézkedések kidolgozására is. A tervezési időtáv szerint megkülönböztetünk rövid távú terveket (operatív tervezés) és hoszszú távú terveket (stratégia tervezés). 14 A tervezés kockázata azt jelenti, hogy mekkora az esélye annak, hogy a döntéshozó a kitűzött célt nem éri el. A tervezés követelményrendszere:  Komplexitás: a tervezés komplexitása azt jeleni, hogy ennek keretében a tervek tartalmaznak célokat, tervfejezeteket és mutatószámokat.  Célok: profit, költségcsökkentés, beruházás megvalósítása, hitelfelvétel  Tervfejezetek lehetnek:  Reálfolyamatokhoz kapcsolódó: (termelés-, szolgáltatás-, tárgyi eszköz fenntartás-,

logisztika-, humánerőforrás tervezés)  Anyagellátás: a termelés ellátása, a lehető legkisebb költségek mellett.  Tárgyi eszköz fenntartás: beruházások, gépek karbantartása, gépbeszerzés megtervezése.  Termelési terv: melynek korláta a felvevő piac.  Értékesítési terv: arra kell választ adnia, hogy miből, mennyit, milyen piacra, milyen szállítási csatornán keresztül küldjünk.  Innovációs folyamatokhoz kapcsolódó: gyártmányfejlesztés, technológia (gyártás) fejlesztés, szervezet fejlesztés, beruházások (beruházási döntések).  Értékképző folyamatok: árbevétel tervezés, likviditás tervezés, költségtervezés (közvetlen, közvetett), bértervezés, követő folyamatok tervezése.  Szociálpolitikai folyamatokhoz kapcsolódó (továbbképzés-, üdültetés-, munkavédelem- stb. tervezése)  Mutatószámok: amelyek a vállalkozás és a környezet kapcsolatának fontos és mérhető elemeit

meghatározott céllal tükrözik. Gazdasági tartalommal rendelkeznek, adott dimenziókkal egy adott időpontra (pl állományi létszám)  Konzisztencia: a változásokra való reagálás úgy, hogy az összefüggőség a terv és a helyzet között megmaradjon, ne torzuljon.  Rugalmasság: görgető tervezés, vagyis mindig korrigálni kell a terveket a változások függvényében. Cél a változások minél előbbi nyomon követése Feladata a terv-tény eltérés vizsgálata Átfedésben van a konzisztenciával 8. Az operatív tervezés fogalma, fejezetei és folyamata A stratégia kialakításánál meg kell különböztetni a stratégiai és operatív célmeghatározást és tervezést. Az operatív tervezés Az operatív tervben a teljesítmény előállítás és felhasználás rövidtávú összehangolása történik, amelynek keretében adott kapacitásokból és termékkínálatból indulunk ki. Az operatív szintű feladatok:  Erőforrások optimális

felhasználása  Gyártási folyamat megtervezése  Rendelések megtervezése Az operatív tervezés folyamata: Az opereatív tervezést mindig a szűk keresztmetszettel kell kezdeni. A piaci helyzet elemzése alapján meghatározható az értékesítési terv és ez alapján a termelési terv, valamint annak dokumentációi. A költségtervezés kiindulópontja a termelési terv A költségtervezés közvetlen és közvetett költségek tervezésére különül el. A vállalat eredményterve a ráfordítások és bevételek ismeretében készül A piaci helyzet elemzése alapján meghatározható az értékesítési terv és a tárgyévi lehetőségekkel együtt a termelési terv legfontosabb dokumentációi. A kapacitás és beruházás tervezés a termelési terv belső vállalati feltételrendszerét vizsgálja. A költségtervezés kiindulópontját a termelési terv képezi. A költségtervben a közvetlen és közvetett költségek tervezése elkülönül 15 Az

operatív tervezés módszerei:  Hálótervezés  Döntési fák módszere  Szimulációs módszer  Beruházás gazdaságossági vizsgálatok  SWOT analízis Az operatív controlling: Feladata a vállalat irányítása egy üzletéven belül, megfelelő eszközökkel és eljárásokkal. Eszközei pénzügyi információkat nyújtanak az intézkedésekről, segítik a vállalat nyereség- és likviditás irányítását, a helyes döntések meghozatalát Túlnyomórészt cselekvésorientált, a tervezett intézkedések megvalósítására helyezi a hangsúlyt Céljai a költségmegtakarítás, a likviditás megőrzése, az átláthatóbb működés biztosítása, az információs rendszer korszerűsítése, a gyorsabb döntéselőkészítés, a motivációs rendszer kidolgozása, a hatékonyság javítása, a veszteség minimalizálása és a nyereség növelése. Eszközei:  Pénzügy és számvitel: a működőképes pénzügyi és számviteli rendszer képezi az

alapját a vezetésorientált számvitelnek.  Költség- és teljesítményszámítás: a gazdaságosság ellenőrzését szolgálja.  Fedezetszámítás: a költség- és teljesítményszámítás döntésorientált megvalósításának eszköze.  Statisztika és eredményszámítás: a tervezés és elemzés alapjait képezik.  Gazdaságossági elemzések: a vállalati területek gazdaságosságának vizsgálata.  Beruházás számítás: beruházási alternatívák vizsgálata különböző eljárásokkal.  Tőkefolyamat vizsgálata: eszközforrások és eszközfelhasználás vizsgálata és tervezése.  Mutatószám rendszerek: a releváns adatok rendszereként mutatószámok alkalmazhatók a tervezéshez, informáláshoz és elemzéshez. Részterületei:  Költség- és teljesítmény controlling: költségtervezés és ellenőrzés, kalkuláció és árpolitika, rövidtávú eredményszámítás.  Értékesítés controlling.  Beruházás

controlling.  Pénzügyi és eredmény controlling. 9. A stratégiai tervezés fogalma, az eljárás szakaszai A stratégiai controlling főbb eszközei. Az operatív és stratégiai controlling összehasonlítása A stratégiai tervezés fogalma: A stratégiai terv lényege a vállalat eljuttatása a jelenből a jövőbe. A stratégia kialakítása egy olyan tervezési folyamat, mely során a vállalat elemzi jelenlegi helyzetét, meghatározza a jövőre vonatkozó elképzeléseit, céljait, áttekinti ezek megvalósításának módjait és kiválasztja közülük azt, amit követni tud. A stratégiai tervezés keretében a kitűzött célokat és az elérésükre alkalmas stratégiákat rögzítik írásban A beruházások tervezése is a stratégiai tervezés témakörébe tartozik. Vállalkozói vezérelvek megjelenése a stratégiában:  Miért vagyok? – profit, cél  Hol vagyok? – piaci részesedés, termékélet-görbék  Hová akarok eljutni? – portfoliók

elemzése A stratégiai tervezés szakaszai: Stratégiai controlling: A vállalat jövőjének hosszútávú biztosításával foglalkozik, figyelembe véve a környezeti, társadalmi, politikai, gazdasági és technológiai hátteret. Olyan hosszútávú információs adatokat gyűjt és strukturál, melyekkel a környezeti jelzések korán felismerhetők, és a szükséges intézkedések megtehetők. 16 A stratégiai controlling eszközei:  Stratégiai vállalati egységek fejlesztése: több területtel rendelkező vállalatoknál lehetséges, hogy az egységes vállalati célok ellenére a különböző területek különböző stratégiákat dolgozzanak ki.  Termék mátrix: a hosszútávú fennmaradás biztosításához foglalkozni kell a termékek fejlesztésével.  Célcsoport mátrix: a vállalat vevőközelségének vizsgálata.  Szcenárió (jövőkép) technika: a belső és a külső környezeti tényezőkkel is számolni kell. A scenáriók

segítségével lehet a belső kapcsolatok mellett a külső fejlődést ábrázolni A stratégiai vezetés kritériuma a világos és egyértelmű célok megfogalmazása és a tulajdonos személyisége. A stratégia vezetés 5 P modellje:  Terv (Plan): stratégiai terv a stratégiai célok elérésére kidolgozott akciósorozat, amely dokumentált formában is megjelenik.  Megfelelő rendszerek alkalmazása (Pattern): következetes, összehangolt rendszer alkalmazása a cél elérésében (megfelelő alternatívák kiválasztása)  A vállalat helyzete a környezetben (Position): vállalkozás adottságai, törvényi háttér, konkurencia, technológia fejlettségi szintje, nyersanyag- és munkaerő helyzete, gazdasági helyzet.  A sikert biztosító viselkedés (Ploy): a környezetre ható tudatos vállalati akciók és kapcsolatépítések összessége. A stratégia milyenségére utal Befolyásolja a szakmai tudás és a controller személye.  A jövőt építő

koncepciók (Perspective): a megvalósítható alternatívák felismerése, azokból a megfelelő kiválasztása és kidolgozása. A stratégiai vezetés folyamata: 1. Vállalati célok meghatározása 2. Piacok definiálása 3. GYELV (gyenge, erős pontok, lehetőségek és veszélyek) elemzése 4. Feltételek megteremtése 5. Stratégiák kidolgozása 6. Várható eredmények meghatározása 7. Alternatívák kidolgozása 8. Cselekvési programok meghatározása A stratégiai vállalat vezetés mágikus háromszöge: Vállalti stratégia Vállalati kultúra Vállalati struktúra A stratégiai és operatív controlling összehasonlítása: Jellemzők Stratégiai controlling Operatív controlling Orientáció Környezet és vállalat: A vállalati (üzleti) folyamatok gazAdaptáció daságossága Tervezési fokozat Stratégiai terv Taktikai és operatív tervezés, költségvetés Dimenziók Esélyek/ kockázatok Ráfordítás/ eredmény Erős/ gyenge oldalak Költség/ hozam

Elérendő cél Létbiztonság, sikerpo- Gazdaságosság, nyereség, rentatenciál bilitás 17 10. Gazdaságossági számítások Beruházás gazdaságossági számítások: statikus és dinamikus módszerek A vállalatok életében különös jelentőséggel bírnak a beruházási döntések. Ezek a stratégiai döntések a vállalatok jövőbeni sorsát határozzák meg. A vállalat a beruházás időpontjában arról dönt, hogy a jelenlegi és jövőbeni erőforrások felhasználásával, milyen termékkel vagy szolgáltatással kíván a piacon megjelenni. A beruházási elképzelések (projektek) vizsgálatánál körültekintően kell eljárni. Attól függően, hogy az időtényezőt milyen módon kezeljük, megkülönböztetünk statikus és dinamikus beruházás gazdaságossági vizsgálatokat. A, Statikus módszerek: A statikus vizsgálatok egyetlen periódusra vonatkoznak. Az időtényezőt nem vagy korlátozottan vesszük figyelembe Statikus eljárások: 

költség-összehasonlító számítás  nyereség-összehasonlító számítás  jövedelmezőségi számítás  megtérülési periódus (amortizációs) számítás Költség-összehasonlító: A beruházások felmerülő költségeinek összehasonlítására szolgáló módszer. Az a beruházási alternatíva a legkedvezőbb, ahol periódusonként vagy teljesítményegységenként a költségek a legalacsonyabbak. A módszer alkalmazása az alábbi tényezőktől elvonatkoztat:  nem vizsgálja a hozamokat  az összehasonlítás időhorizontja rövid  a tőke jövedelmezőségét nem méri  a régi berendezések maradvány értékét nem veszi figyelembe  az alternatívák közötti választást segíti, de alternatívánként a beruházás gazdaságossága nem értékelhető A módszer előnye, hogy a beruházással előállított termék egységére jutó közvetlen vagy teljes költségét határozza meg. Elsősorban az alternatív pótlólagos

beruházások kiválasztására alkalmas, amennyiben a hozamok és ráfordítások nem mutatnak ingadozást Nyereség-összehasonlító számítás A költség-összehasonlító számítás kibővítése a beruházási alternatívák várható nyereségével. Jövedelmezőségi számítás: Alkalmazása a tőkeszegény gazdaságban a beruházási eszközök optimális befektetését elősegíti. Megtérülési periódusszámítás: A tőkebefektetés előnyösségéről, ill. a beruházás hasznáról nyújt tájékoztatást A módszer hozzásegít a befektetési kockázat kezeléséhez, melynek értelmében le kell építeni a jövő bizonytalanságából eredő veszélyeket. Információt nyújt a beruházás likviditást befolyásoló hatásairól a jövőben Rendelkezik a statikus számítás hibáival, de leginkább elterjedt a gyakorlatban B, Dinamikus módszerek: Ezek a módszerek a beruházások élettartamára (tervezési időszakára) vizsgálják a beruházás

előnyösségét. Az időtényezőt, mint a növekedés közegét számításba veszik 3 módszer:  nettó jelenérték módszer (NPV) 18   belső kamatláb módszer (IRR) annuitási számítás Nettó jelenérték módszer: A gyakorlatban az egyik legelterjedtebb módszer. A befektetések révén képződő jövedelmek diszkontált összege (jelenértéke) és a kezdő befektetések különbsége. A mutatóból két dologra következtethetünk: egyrészt arra, h a jövőbeni jövedelmekből megtérül-e a befektetés, másrészt arra, hogy a befektető gazdagodik-e, vagyona gyarapodik-e a beruházás révén. Képlete: NPV  C0   Ci 1  r n Nyilvánvaló, ha egy befektetés NPV-je negatív, akkor a jövőbeni jövedelmekből a befektetés nem térül meg. Ha egy befektetés NPV-je 0, akkor a befektetett összeg éppen megtérül a jövőbeni jövedelmekből A pozitív NPV nemcsak a kezdő befektetés megtérülését, hanem a vagyon gyarapodását is

biztosítja Az NPV-t a következőképpen értékeljük: NPV=0, a beruházó befektetett tőkéje megtérül. A beruházás éppen kifizetődő NPV<0, ha a befektető beruházna, az NPV-nek megfelelő veszteséget könyvelne el. NPV>0, a befektető visszanyeri a tőkéjét és többletre tesz szert, a beruházás előnyös. Ezt a mutatót sem lehet mechanikusan alkalmazni. Különösen olyan esetekben kell a döntések helyességét más módon is ellenőrizni, ha egymástól lényegesen különböző élettartamú befektetéseket értékelünk. Belső megtérülési ráta: A belső kamatláb úgy definiálható, mint az a kamatláb, amellyel a befektetés révén képződő cash flow-kat diszkontálva azok nettó jelenértéke éppen 0-val egyenlő! Mint döntési kritérium azt fejezi ki, hogy fogadjuk el azokat a befektetési terveket, amelyek belső kamatlába nagyobb, mint a hasonló kockázatú alternatív befektetési lehetőségek hozamrátája. Azonban felvetődnek

bizonyos problémák. Olyan befektetések esetén, amelyek élettartama 2 periódusnál hosszabb, a belső kamatlábat csak számítógépes program segítségével vagy közelítő módszerrel határozhatjuk meg. A belső kamatláb meghatározása történhet grafikusan vagy közelítő eljárással. Képlet: NPV  r C1 1  r n 0 c1 1 c0 Az a diszkontáláshoz felhasznált megtérülési ráta, amely mellett az NPV 0, éppen a keresett hozammutató értékének felel meg. A hosszú élettartamú beruházások valódi hozamának definiálására nincs tökéletes módszer, a diszkontált hozamot és az IRR-t használjuk Annuitás módszer: A beruházás egy adott kalkulációs kamatláb esetén akkor előnyös, ha az átlagos éves befizetések és kifizetések közötti különbség egyenlő zéróval. Egy beruházás annuitása: 19 a C r 1  (1  r ) t 11. Befektetési döntések Nettó jelenérték koncepció Cash flow vagy profit

Bármilyen üzleti tevékenység gyakorlásához szükség van bizonyos tárgyi eszközökre és forgóeszközökre. Minden cég számára kulcsfontosságú feladat annak eldöntése, mennyit és milyen eszközökbe fektessenek be. A mérleg tagolása szerint befektetés történhet még immateriális javakba és pénzügyi eszközökbe. Az álló- és forgótőke megtérülésbeli sajátosságai miatt a hosszú élettartamú eszközökbe történő befektetések értékelése más megközelítésen alapul, más technikát igényel, mint a forgótőke nagyságával, összetételével kapcsolatos döntések meghozatala. Hosszútávú befektetések pénzügyi értékelése és finanszírozása: Amikor hosszú élettartamú eszközökbe történő befektetésekről kell dönteni, a befektetők problémája azonos: jelentős összegű kezdő vagy többszöri ráfordítást, kifizetést kell összehasonlítani a befektetés révén képződő jövőbeni hozamokkal. Nehézségek a

többszöri ráfordítás esetén:  a hozamok eltérő időpontban és nagyságrendben jelentkeznek  a ráfordítások különböző időpontban történnek  tényleges hozamok eltérnek a várható hozamoktól A befektetési döntéseknél figyelembe kell venni:  két azonos összegű, de különböző időpontban esedékes pénzösszeg nem egyenértékű, tehát a különböző időpontokban esedékes pénzösszegeket közvetlenül nem lehet öszszehasonlítani  a különböző időpontokban esedékes pénzösszegeket értelmetlen összeadni. Ahhoz, hogy ezt megtehessük, először ki kell számítani őket egy közös időpontra. Ki kell számítani minden egyes jövőbeni pénzösszeg jelen értékét A befektetési döntések meghozatala előtt néhány kérdésre választ kell adni:  a hozamot cash flow-ban, vagy profitban mérjük  milyen kamatlábbal végezzük a számításokat  az időtényezőt ráfordításoknál és kamatnál hogyan vegyük

figyelembe Cash flow vagy profit A dilemmát az jelenti, hogy a profitot vagy a cash flow-t célszerű-e hozamként mérni. A cash flow legegyszerűbben úgy definiálható, mint egy időszak alatt ténylegesen beáramló és kiáramló pénzfolyamok különbsége. A kiáramló pénzfolyamok két nagy kategóriába sorolhatók. Az egyikbe a működéssel kapcsolatos folyó kiadások, ráfordítások tartoznak, a másikba az ún tőkekiadások A cash flow meghatározásakor a tényleges pénzmozgásokkal kell számolni A profit (nyereség) kiszámítása számviteli megközelítésen alapul. A könyvelés és az effektív pénzmozgások között jelentős időeltolódás lehet. A profit és a cash flow számítás koncepciójában két lényeges ponton tér el egymástól. A cash flow számításnál figyelembe kell venni a tőkekiadásokat (invesztíciót) is, de nem kell levonni az amortizációt, mivel az nem jár tényleges pénzmozgással. A befektetések értékelésekor minden

olyan cash flow-t figyelembe kell venni, amely a befektetés elfogadásából következik. Nettó jelenérték koncepció: A fent említett problémák megoldását szolgálja a nettó jelenérték koncepció:  Két azonos összegű, de eltérő időpontban fellépő pénzösszeg nem egyenlő, ezeket öszszehasonlítani nem lehet. 20  A különböző időpontokban fellépő pénzeket nem lehet összeadni, csak hogyha kiszámítjuk az értéküket egy közös időpontra (általában jelen időre). Összeadhatósági és összehasonlíthatósági feltétel a jelenérték számítás. 12. A kockázat és infláció kezelése a befektetési döntéseknél A kockázat mérése A befektetési döntéseknél használatos kritérium rendszer Kockázat: A befektetésekkel kapcsolatban úgy értelmezhető a kockázat, hogy mekkora a statisztikai valószínűsége annak, hogy a befektetés tényleges hozama eltér a várt (becsült) hozamtól. A kockázattal foglalkozó elmélet arra

épül, hogy a befektető rizikóellenes, kockázatelutasító:  A befektető igyekszik elkerülni a rizikót. Két azonos várható hozamú befektetési lehetőség közül azt részesíti előnyben, amelyiknek kisebb a kockázata  Ha mégis vállalja a kockázatot, akkor a hozamnak magasabbnak kell lennie, mint a biztos befektetés hozamának. Minél nagyobb a kockázat, annál nagyobb hozamot követelnek a befektetők A befektetéseket számos tényező teheti, ill. teszi kockázatossá, a pénzügyi elemzők mégis arra a következtetésre jutottak, hogy minden befektetés kockázata végső soron két részre bontható: egyedi kockázat és piaci kockázat. Az egyedi kockázat olyan veszélyekből áll, amely a befektető céget és talán a közvetlen versenytársait érinti. Diverzifikálással mérsékelhető, ami lényegében azt jelenti, hogy a befektető vállalatok pénzüket úgy osztják meg a különböző befektetések között, hogy a befektetéseknek semmi vagy

minél kevesebb közük legyen egymáshoz. Azt a kockázatot, amelyet diverzifikációval nem lehet kiküszöbölni, piaci kockázatnak (market risk) nevezzük. Abból adódik, hogy van néhány olyan veszély, ami nagyjából egyszerre és hasonlóan sújtja valamennyi üzleti vállalkozást Pl: valuta leértékelése, gazdasági válság Azt a rizikót, amely egyszerre sújtja az egész gazdaságot, diverzifikációval nem lehet elkerülni. Az ilyen elkerülhetetlen kockázatért a befektetők többlethozamra számítanak. A kérdés az, mekkora a nem diverzifikálható piaci kockázat. A kockázat mérésére két módszert használunk: 1. Az egyik módszer a hozamok szórását vizsgálja Két azonos hozamú befektetés közül az tekinthető kedvezőbbnek, amelyik szórása kisebb.   f ( x  x) f i 2 i i 2. A másik módszert a modern portfolió elmélet alapján fejlesztették ki Maga a módszer a regresszió elemzésen alapul, és azt vizsgálja, hogy milyen

összefüggés van a valamely részvény hozamának változása és a piaci portfolió hozamának változása között. A módszer arra a kérdésre keresi a választ, hogy valamely cég hozamának mekkora a piaci kockázata. A piaci kockázat azt fejezi ki, hogy valamely értékpapír milyen érzékenyen reagál a konjunkturális változásokra. Ennek mérésére használt a β-mutató Valamely cég β-ja arra ad választ, hogy ha a piaci portfolió hozama 1%-kal változik, hány %-kal változik a kérdéses cég hozama. Segít eligazodni a különböző kockázatú befektetések között. A befektetők a kockázattal (β-val) arányos kockázati prémiumot várnak el. Ma Magyarországon a kockázatmentes (banki) hozam magasabb, mint az általános piaci hozam kamatlába. A kockázatot csak becsülni lehet. Célszerű végiggondolni, hol vannak a vállalkozásban rizikófaktorok A különböző cégeknél más és más kockázati tényezők merülnek fel 21 Egy befektetés

kockázata abban van, hogy a tényleges hozam eltér a várt hozamtól. Ezek eltérése nagymértékben függ attól, hogy milyen adatok alapján számítjuk a cash flow-t Meg kell becsülni, hogy azok a tényezők, amelyek alapvetően befolyásolják a cash flow nagyságát, milyen határok között mozoghatnak: kezdő befektetés nagysága, eladási forgalom, munkabér, adók. Minél több bizonytalansági tényezőt tudunk kikapcsolni, annál vonzóbbá tehetjük a befektetést Jó támpontot adhat egy befektetés kockázatának becsléséhez a fedezeti pont kiszámítása és elemzése! Minél közelebb dolgozik egy cég ehhez, annál nagyobb az üzleti kockázat. Azt jelenti, hogy az eladási forgalomnak már kisebb mértékű visszaesése olyan helyzetet teremthet, hogy a cég nem tudja fedezni a folyó működés kiadásait. Infláció: Abban a nemzetgazdaságban, ahol nagymértékű az infláció, jelentős különbség van a reálkamatláb és a nominálkamatláb között. A

reál-és nominálkamat közötti összefüggés: reál  1  nomiál 1 1  inf lációsráta nominál kamatláb = [(1+reálkamatláb)*(1+inflációs ráta)]-1 A hibás döntések elkerülése érdekében nagyon fontos alapelv, hogy a befektetések pénzügyi értékelésekor az inflációt konzisztensen kezeljük. Ez azt jelenti, ha nominál kamatlábat használunk a diszkontáláshoz, akkor a cash flow-kat is nominális áron kell kidolgozni A legtöbb nehézség és buktató abból a becslésből adódik, hogy az eladási árak, munkabér, gyártási költségek az inflációval azonos mértékben változnak-e vagy sem! Pl.: biztos, hogy az amortizáció nem változik az amortizációval, mivel sok országban úgy rendelkeznek a számvitel előírásai, hogy az ÉCS-t az eredeti beszerzési érték alapján kell számítani Ezért az állam inflációs nyereséget is megadóztat A befektetési döntéseknél használatos kritériumrendszer:  Időhorizont: az az

időhatár, ameddig a hozamokat és a ráfordításokat értékeljük. A probléma, hogy a különböző időpontban jelentkező ráfordítások és hozamok nem egyenértékűek.  Pénzáramok: a befektetések pénzáramait megkülönböztethetjük felmerülésük időpontjai szerint:  Előzmények nélküli kezdő pénzáramok: tárgyi összefüggő kiadások, forgótőke-szükséglet, oppurtunity cost (alternatív költség).  Meglévő befektetések újra cserélésénél fellépő kezdő pénzáram: a kezdő pénzáram összegének meghatározásához a régi befektetés pénzáramait kell elemezni.  Működés során keletkezett pénzáramok: az adózott eredményt, az amortizációt és a befektetéssel kapcsolatos további tőkekiadásokat foglalja magában.  Végső pénzáram: minden befektetés esetén meg kell határozni egy időintervallumot, amely alatt a befektetés működik. Ez minél hosszabb, annál nagyobb a befektetés bizonytalansága Ebben az

időpontban azt becsüljük fel, hogy mennyi jövedelemre tennénk szert, ha ekkor abbahagynánk a tevékenységet A pénzáramok megkülönböztetése irányuk alapján:  Konvencionális pénzáramokra: az a jellemző, hogy az időtartam alatt egyetlen egyszer változik meg a pénzáramok előjele. Lehetnek annuitás jellegű konvencionális pénzáramok (ha minden évben azonos nagyságú a pénzjövedelem) és vegyes konvencionális pénzáramok (különböző nagyságúak az évenkénti pénzjövedelmek)  Nem konvencionális pénzáramokra: az a jellemző, hogy a kérdéses időtartam alatt többször is megváltozik a pénzáramok előjele. 22 13. A controlling információs rendszere A tervezési és beszámolási rendszer felépítése. Mutatók szerepe a controllingban Controlling kézikönyv A controlling információs rendszere: Az irányítási rendszer magába foglalja a beszámolók, mutatók és mutatószámok rendszerét, amely a vezetés döntéseit segítő

integrált rendszerben kapcsolódik össze. A tervezés és ellenőrzés folyamatát az információs rendszer kapcsolja össze Az információ tervezési rendszere: Az információellátás kritikái:  nincs elég, vagy túl sok az információ  túl későn érkeznek az információk  túl részletezettek, vagy nem részletesek az információk  az információk terjedelmesek  a múltra irányulnak  az információk csak számszerűsíthető adatokat tartalmaznak  az információk számszerűsítése elmarad  az egyes vezetési szintek inkonzisztens, gyakran egymásnak ellentmondó információt kapnak Az információ szükségletének meghatározása függ:  a társadalmi, gazdasági környezettől  a vállalt szervezeti és jogi formájától  a vállalat méretétől  a vállalat profiljától  az információ fajtájától, ütemességétől (rendszeres, eseti)  a költség/haszon meghatározástól Az információval kapcsolatos fontos

jellemzők:  Ki szedi be és hogyan.  Ki készíti elő és dolgozza fel.  Ki koordinálja az információáramlást.  Ki az információ felhasználója. Az információ szükséglet meghatározását interjú technikával mérjük fel. Ezt követően az információ technológiát határozzuk meg olyan módon, hogy a beszámolási rendszerek, az alkalmazott mutatók és mutatószámrendszerek a vállalkozás célkitűzéseit szolgálják A beszámolási rendszer: A beszámolási controlling modul célja, hogy a vállalat összes vezetési szintet szabványosított, könnyen érthető, egységes, a döntés szempontjából lényeges információkkal lássa el. A beszámolók által tartalmazott információk a vezetés szempontjából akkor megfelelőek, hogyha azok a tervezést és az ellenőrzést kielégítően támogatják. Beszámolók által kielégítendő követelmények:  A beszámolóknak szignalizáló hatásúaknak kell lenniük. A beszámolók tartalma

adjon impulzusokat a szükséges és helyes döntésekhez. A beszámolók kialakítása a beszámoló ezen központi rendeltetésére irányul  A beszámolóknak a vállalaton belüli kommunikációt kell rendszerezetté tenniük. A beszámolók gyakorlatba való átültetésének követelményei:  a beszámolók/jelentések rendszerének strukturális felépítése  az egyes beszámolók alakja  az egyes beszámolók tartalma  a beszámolók címzettjei és periódusossága A beszámolók fajtái:  likviditási beszámoló  mérleg- és eredmény beszámoló.  terv-tény költségfelhasználás, eltérés-elemzés 23    beruházási beszámoló munkaügyi beszámoló karbantartással kapcsolatos beszámoló Mutatók szerepe a controllingban: A mutatószám rendszerek a controllingban azt jelent, hogy  a tervezés, irányítás és ellenőrzés segédeszközei  a vállalati és nemzetgazdasági, vagy ágazati összehasonlítás eszközei

 a menedzsment információk alkotórészei. Kialakításuk szempontjai:  a mutatóknak mérhetőknek kell lenniük,  azonos időhorizontra kell elkészíteni a terv-tény összehasonlításnál,  a kontinuitást biztosítani kell,  költség/haszon vizsgálatot az információ bővítésénél figyelembe kell venni. Mutatószámrendszerek lehetnek:  Jövedelmezőségi mutatószámok: árbevétel arányos nyereség, nyereség, fedezet, tőke forgási sebessége.  Finanszírozási és likviditási mutatók: eszközfedezet, likviditási fok.  Termelékenységi mutatószámok: egy főre jutó teljesítmény.  Értékesítési terület mutatószámai: a külső munkatársak megítélése.  A kockázati szerkezet mutató számai: cash flow-árbevétel ráta, fixköltség-szerkezet. Controlling kézikönyv: A controlling kézikönyv egy olyan szabályzat, amely a működő controlling rendszerrel kapcsolatban három funkciót tölt be:  Dokumentálás. 

Oktatás.  Kommunikáció. Felépítése:  Tartalom megfogalmazása.  Controlling alapelvek lefektetése és a controlling szervezet felépítése.  Adatellátó rendszerek definiálása.  Stratégia és operatív controlling rendszerek feladatainak definiálása.  Beszámolási rendszer követelményei. 14. Logisztikai controlling fogalma és feladatai Logisztikai teljesítmény és költség Logisztika: Az a vállalati tevékenység, amely biztosítja, hogy a folyamatok zavartalan lebonyolításához szükséges termékek és információk a megfelelő helyen és időpontban, a szükségleteknek megfelelő mennyiségben, minőségben és választékban rendelkezésre álljanak. Logisztikai controlling: Kettős cél:  Állandó gazdasági kontroll a költségek és teljesítmények terv-tény összehasonlítása felett.  Döntéselőkészítő információk megszerzése, rendezése és szolgáltatása. Tevékenységei: folyamata egy többlépcsős

körfolyamat. Részei:  Célkitűzés, tervezés: a logisztikai célok a vállalati célrendszerben értékesítési, gyártási és beszerzési célokat jelentenek, amelyek valós operatív és mennyiségileg meghatározott tervek formájában öltenek testet. A tervek kialakításánál figyelni kell a célok időbeli és mennyiségi vetületeire és azok megengedett eltéréseire. 24     Tényhelyzet mérése: a logisztikai területek mindenkori állapotának rögzítése, mérése megköveteli a gyártás előrehaladásának, az értékesítés volumenének, valamint a beszerzési rendelések helyzetének naprakész ismeretét. Terv – tény eltérés elemzése: akkor kell végrehajtani, ha az előre megadott tűréshatárokat az eltérés túllépi, az elemzés során fel kell tárni az eltérések valódi okait, majd ezt követően döntés-előkészítő információkat, intézkedési tervet kell készíteni. Beavatkozás, intézkedés: az elemzések

eredményeként összeállított javaslatok megfontolásával döntést kell hozni a folyamatokba történő beavatkozásra, a beszerzési és készlettervek módosítására, a rendelések megváltoztatására, a pénzügyi források átcsoportosítására és a folyamatok átütemezésére. Eredmények ellenőrzése, visszamérés: az ellenőrző jelentésnek tartalmaznia kell a célok elérésének fokát, mértékét bemutató dokumentációt, és egyúttal egy esetleges célkitűzés-megváltoztatási javaslatot. Bevezetésének előfeltételei: Bevezetésének/működésének feltétele, hogy rendelkezésre álljanak az értékeléshez szükséges adatok és információk, továbbá azok feldolgozásához és értékeléséhez megfelelő módszerek. További feltételek: a logisztikai controller helyzetének és a vállalati rendszerben történő működésének megszervezése valamint a vállalti szintű adatbázis készenléte. Az adatbázis tartalmi követelményei: 

Normatívák a termelési szférában  standard költségek  Költséghelyek és költségnemek megfelelően differenciált bontása  logisztikai teljesítmény mérése Az adatfeldolgozás és információ közvetítés módszerei közé tartoznak a:  normatívák képzésének módja  logisztikai költségek kalkulációs módszere  mérési eljárások  elemzési, értékelési módszerek  beavatkozó döntések algoritmusa és rendje Logisztikai teljesítmények és költségek: A logisztika-controlling alapja a logisztika területét átfogó teljesítmény- és költségmérés. A cél speciális logisztikai költséghelyek kialakítása, amelyek a vállalati költségelszámolásirendbe beépíthetők. Ennek előnye:   Nyilvánvalóvá válik, hogy az anyagbeérkezéstől a késztermék kiszállításáig hol keletkezik logisztikai teljesítmény és ezáltal logisztikai költség  termékkalkulációhoz fontos információk nyerhetők Az egyes

logisztikai teljesítmények költségeinek meghatározása és elszámolása láthatóvá teszi az eddigiekben az üzemi általános költségek között elszámolt költségcsomagot. Az elkülönített kimutatás révén nyilvánvalóvá válnak a gyenge pontok, amelyeket egyébként költséges, külön vizsgálatokkal lehet feltárni. Ezen információk segítségével növelhető a logisztika gazdaságossága. Logisztika controlling bevezetése: Minden vállalatnak magának kell kiépítenie a logisztikai-controllingját. Az alkalmazott módszerek és megoldások azoktól a tényezőktől függenek, amelyek a vállalat jelenlegi helyzetét és jövőbeni kilátásait leginkább meghatározzák az adott területen, pl.:  a logisztikai rendszer fejlettségi szintje,  a logisztika versenypolitikai jelentősége a vállalat számára,  a controlling filozófia,  a költségszámítás helyzete és fejlesztési elképzelései. A bevezetést nem célszerű ezt egy

lépésben végrehajtani. A bevezetésnél ajánlott szisztematikus tervezést és ellenőrzést követni Bevezetésének fázisai:  alapok, információszükséglet elemzése: vezetői célkitűzések, a meglévő tervezési, ellenőrzési és információs struktúrák elemzése  eszköztár kialakítása: tervezési, ellenőrzési, és információs eszközök beillesztése a stratégiába majd az operatív területekre. 25   eszközök fokozatos alkalmazásba vétele: stratégiai majd operatív elemek meghatározása és megvalósítása. megvalósítási javaslat: végleges megfogalmazás, bevezetési terv, költség-haszon elemzés. Logisztikai controller: Hierarchia mely szintjén, milyen felelősséggel és hatáskörrel helyezkedjen el a controller a vállalaton belül. Feladatai a logisztikai információ-rendszer irányítására és működtetésére vonatkoznak, továbbá az együttműködésre a logisztika ellenőrzésére a végrehajtás során. Fő

feladatai:  Együttműködés a logisztikai tervezéssel: rendszer kialakítása, elemzések elkészítése, célok kidolgozása és figyelemmel kísérése, logisztikai terv meghatározása.  Logisztikai információrendszer irányítása: kialakítása, folyamatos fejlesztése, információ elemzések és bemutatás, információszükséglet meghatározása, logisztikai célok kidolgozása.  Logisztika ellenőrzése: tényadatok meghatározása és a terv-tény állapot összehasonlítása. Összefoglalva:  a tervezési peremfeltételek és tervek felülvizsgálata az egyes célokkal való egybeesés tekintetében  az optimális logisztikai terv meghatározása 15. Standard költségszámítás Eltérések elemzése A költségstandardok alapján való elemzés a vállalati eredmény tervezett és valóságban realizált értéke közötti különbség vizsgálatának egyik hatékony módszere. A termelőrendszerek hatékony működésének biztosítására, a

tervezett és ténylegesen eredmény összehasonlítására az egyik legáltalánosabb használt módszer a költségstandardok alapján történő eltéréselemzés. A módszer a gyakorlatban sokféle formát és tartalmat kapott. Emiatt nem mindig látszik világosan, hogy valamilyen bürokratikus kimutatásról van-e szó, vagy hatékonyabb termelést elősegítő, vezetői beavatkozást támogató információ-szolgáltatásról A számítások egyszerűek, de helytelen alkalmazásuk esetén a tartalom háttérbe szorulhat. Az árbevétel elemzésnél, ha a termékenkénti árbevétel tervezett és tényleges értékeit összehasonlítjuk, az eltérés oka az értékesítési egységár és az eladott menny eltérésére vezethető vissza. Az előbbit ár, az utóbbit mennyiségi eltérésnek nevezzük A mennyiségi eltérés kifejezi azt a többlet árbevételt, vagy veszteséget, amelyet az értékesített mennyiségnek a tervtől való eltérése okozott. Az áreltérés a

tervezett és tényleges értékesítési ár kedvező és kedvezőtlen hatását mutatja az árbevételre A közvetlen költségek vizsgálatánál abból indulunk ki, hogy a közvetlen költség. Egy fajlagos költség, ill. egy mennyiségi mutató szorzataként adódik Ha 1 termékcsoport összes közvetlen költségnek tervezett és tényleges értékeit összehasonlítjuk, a kapott eltérés analitikusan 2 részre bontható. Vagy a fajlagos közvetlen költség, vagy a mennyiségi mutatók vonatkozásában van eltérés Az előbbit ráfordítási, utóbbit mennyiségi eltérésnek nevezzük A közvetlen anyagköltség elemzése során a tervezett és tényleges anyagköltség eltérése 3 fő okra deríthet fényt. A gyártási db-szám, az anyagnorma, ill a fajlagos anyagköltség tervezett és tényleges adatainak ismeretében a következő eltérések számíthatók:  Ráfordítási eltérés: a tényleges termelés tényleges anyagfelhasználása és tervezett fajlagos

anyagfelhasználása közötti különbség. Ha jelentős a növekedés, akkor az anyagbeszerzés területének felülvizsgálatára hívja fel a figyelmet  Mennyiségi eltérés: a tényleges db-szám anyagfelhasználásának tervezett költsége, ill. a tervezett termelés tényleges anyagfelhasználásának tervezett költsége közötti különbség. A marketingtevékenység és a termelésprogramozás felülvizsgálatára hívja fel a figyelmet.  Intenzitási eltérés: a tervezett db-szám tényleges anyagfelhasználásának tervezett költsége, ill. a tervezett termelés tervezett anyagfelhasználásának tervezett közötti különbség Azt fejezi ki, hogy a fajlagos felhasználás mennyiben befolyásolja az anyag- 26 A számítás anyag-fajtánként elvégezhető és a számítások összesítése után kapjuk meg a teljes közvetlen anyagköltségnek a tervtől való eltérését. A közvetlen bérköltség elemzése az alábbi eltérésekre hívja fel a

figyelmet:  A ráfordítás eltérés a tényleges termelés tényleges bérköltség, ill. a tényleges termelés tényleges normaóra-felhasználásának tervezett költsége közötti különbség  A mennyiségi eltérés oka azonos a közvetlen anyagköltség vizsgálatánál megismert tényezőkkel.  Az intenzitási eltérés a tényleges termelés tényleges normaóra-felhasználásának tervezett költsége közötti különbség. 16. Mérlegelemzés Likviditástervezés A számviteli törvény előírja, hogy a kiegészítő mellékletben és üzleti beszámolóban a vállalkozó cégének teljesítményét elemezni köteles. Az új számviteli törvény lehetővé teszi, hogy a magyar vállalkozások is alkalmazzák a nemzetközileg elfogadott elemző módszereket. Erre kényszeríti őket az a tény, hogy a hazai vállalkozók az üzleti életben külföldi partnerrel is kapcsolatba kerülnek, akik a vállalkozás teljesítmény mutatóira rákérdeznek. Az elemzés

eszközei lehetnek:  dinamikai vizsgálatok és trendek felvázolása  adott időszak adataiból megoszlási viszonyszámok képzése Mérleg –és eredmény-kimutatás adatai alapján elemezhetjük a vállalat:  vagyoni helyzetét  pénzügyi helyzetét és  jövedelmezőségének alakulását A vagyoni helyzet elemzése az alábbi mutatókkal történhet: I. Eszköz összetételének alakulása: Befektetett eszközök +forgóeszközök +aktív időbeli elhatárolás =összesen Befektetett eszközök és forgóeszközök alakulása: Befektetett eszközök+ forgóeszközök = összes eszköz aktív időbeli elhatárolás nélkül A fenti két mutató abszolút számait, ill. megoszlási viszonyszámait hasonlítjuk össze bázis és tárgy időszakban. A mutatók a befektetett és forgóeszközök arányváltozását mutatja meg Tárgyi eszközök hatékonysága: A tárgyi eszközök hatékonyságát a termelési értékhez viszonyítva fejezzük ki. A termelési

érték az eredmény-kimutatás és a mérleg adataiból meghatározható Értékesítés nettó árbevétele +Saját előállítású eszközök aktivált értéke +ELÁBÉ és alvállalkozói teljesítmények =termelési érték összesen Tárgyi eszközök hatékonysága = termelési érték/tárgyi eszközök bruttó értéke 27 A mutató megmutatja, hogy egy egységnyi tárgyi eszközzel mekkora termelési értéket tudunk előállítani. A mutató reciprokát is meghatározhatjuk. Ez lesz a tárgyi eszköz idényességének az alakulása, amely megmutatja, hogy egy egységnyi termelés érték előállításában a tárgyi eszközök milyen arányban vettek részt. Tárgyi eszközök idényességének alakulása = tárgyi eszközök bruttó értéke/termelési érték A készletek hatékonysága: Értékesítés nettó árbevétele/készletek értéke Termelési érték/készletek értéke A készletek igényességi mutatója: Készletek értéke/értékesítés nettó

árbevétele Készletek értéke/termelési érték A hatékonysági mutatók a készletek hozzájárulását mutatják meg a termelési érték és az értékesítés nettó árbevételének alakulásában. A mutató reciproka a készletek igényességi mutatója, amely a termelés eredményének készlet igényességét jellemzi. A tárgyi eszközök utánpótlásának a forrása az értékcsökkenési leírás: beruházások  100(%) ÉCS A mutató azt mutatja meg, hogy az értékcsökkenési leírás hány%-kal járul hozzá a beruházások finanszírozásához. A készletek tőkelekötést igényelnek. A mérleg és eredménykimutatás adatai alapján meghatározható:  Készletek fordulatszáma: Értékesítés nettó árbevétele/készletek kronológikus átlaga  Forgási sebesség napokban: Naptári napok száma/fordulatszáma  Relatív készletváltozás igénye: A készletek relatív változásának iránya és mértéke úgy határozható meg, hogy a

beszámolási időszak napokban kifejezett mutató adatából levonjuk az előző időszak napokban meghatározott forgási sebesség mutató értékét és azt szorozzuk a beszámolási időszak egy napra jutó értékesítés nettó árbevételével. Iránya lehet készlet-megtakarítás vagy túllépés. II. Forrás összetételének alakulása: Saját tőke + céltartalék + kötelezettség + passzív időbeli elhatárolás = összesen Saját tőke és idegen források: Saját tőke + kötelezettségek = összesen Az eladósodás mértékét a saját tőke és hosszúlejáratú kötelezettségek alakulása mutatja meg: Saját tőke + hosszú lejáratú kötelezettségek = összesen A saját tőke arányának növelése a vállalkozás kedvező finanszírozását mutatja meg. Hosszú és rövid lejáratú kötelezettségek alakulása: Hosszú lejáratú kötelezettségek + rövid lejáratú kötelezettségek = kötelezettségek összesen 28 Tőke ellátottsági mutató: saját

töke  100(%) befektetett eszközök  készletek Akkor kedvező, hogyha közelít a 100%-hoz. 1. A pénzügyi helyzet mutatói:    cash flow likviditási mutató I. likviditási mutató II. A cash flow éves szinten és leegyszerűsítve a mérleg szerinti eredmény és az értékcsökkenési leírás összegeként képezhető. Likviditási mutató I.: (Pénzeszközök + követelések + rövid lejáratú értékpapírok)/rövid lejáratú kötelezettségek Likviditási mutató II.: (Pénzeszközök + követelések + rövid lejáratú értékpapírok + készletek)/rövid lejáratú kötelezettségek A likviditású mutatók 1 fölötti értéke a kedvező, mivel a rövid lejáratú kötelezettségek fedezetét mutatja meg. 2. Jövedelmezőségi mutatók:  Árbevétel-arányos jövedelmezőségi mutató: adózás elötti eredmény  100 bevétel összesen A mutató azt mutatja meg, hogy egységnyi árbevétel milyen adózás előtti eredményt képez. A

bevétel magába foglalja: értékesítés nettó árbevétele, egyéb bevétel, pénzügyi műveletek bevétele, rendkívüli bevétel  Eszközarányos jövedelmezőségi mutató: Adózás előtti eredmény / mérleg eszközeinek főösszege * 100 (%)  Tőkearányos jövedelmezőségi mutató: adózás elötti eredmény saját töke  Bérarányos jövedelmezőségi mutató: adózás elötti eredmény bérköltség A jövedelmezőségi mutatók kedvező alakulása a vállalkozás eredményességében jut kifejezésre. Likviditástervezés A vállalkozások számára a fizetőképességük alakulása legalább olyan fontos, mint a nyereség. A fizetőképesség leegyszerűsítése a be és kiáramló pénzek egyensúlyát jelenti. A szakiroda- 29 lomban a likviditástervezés gondolatát egy sváb vállalkozónak tulajdonítják és a két rozsdamentes szög elnevezéssel jelent meg. A történet szerint a vállalkozó két szöget vert az ajtófélfába A

jobboldali szögre helyezte a szállítási számlákat, a baloldalira a vevői számlákat A jobboldali szögről csak akkor volt levehető egy számla, ha a baloldali szögről egy vevői számla megelőzte azt. A mai gazdasági viszonyok között, a likviditás tervezés és beszámoló elkészítése több problémát okoz. Egy angol statisztika szerint likviditási gondok miatt tönkrement váll 60%-a nyereséges volt A likviditástervezésnek és beszámolónak azonos tartalmúnak kell lenni. Készülhet havi, heti, napi bontásban. A likviditási tervben a bevételek és kiadások elemeit határozzuk meg A záróegyenleg negatív eredménye felhívja a figyelmet a likviditási problémákra. A rendszeres cash flow előrejelzés lehetőséget kínál a problémák időbeli megoldására, a külső és belső erőforrások feltárására. Külső források: vissza nem térítendő hitel, kedvezményes hitel, bankkölcsön, új tőkebevonás. Belső források: felesleges eszközök

eladása, tőkeráfordítás minimalizálása, készletgazdálkodás racionalizálása, kihasználatlan épületek eladása 30