Gazdasági Ismeretek | Közgazdaságtan » Gazdasági ismeretek tételek, 2007

Gazdasági ismeretek tételek - 2007 1) Elemezze a gazdasági tevékenység tartalmát és részeit! Jellemezze a gazdasági erőforrásokat! Gazdálkodni nem más, mint szűkös erőforrások lehető legkedvezőbb felhasználására törekedni. A gazdasági tevékenység azon tevékenységek, amelyek a szükséglet kielégítést szolgálják. Célja, hogy a polgárok hozzájussanak azokhoz a javakhoz és szolgáltatásokhoz, amelyekre szükségük van. A gazdasági tevékenység magában foglalja a termékek és szolgáltatások előállítását, azok elosztását, cseréjét és fogyasztását. A termelés során jön létre a termék és a szolgáltatás; elosztáskor a fogyasztásra kerülő termékek és szolgáltatásokból való részesedést határozzák meg; a csere biztosítja, hogy a gazdaság szereplői hozzájussanak a számukra szükséges termékekhez és szolgáltatásokhoz; és a fogyasztás során válik valóra a gazdasági tevékenység célja, a

szükséglet-kielégítés. Az emberek termékekkel (javakkal) és szolgáltatásokkal elégítik ki szükségleteiket. A javakat csoportokra tudjuk osztani Jószágnak (többesszámban javak) nevezzük mindazokat a kézzel fogható dolgokat, amelyek hasznosak, amelyet az emberek igényelnek. Terméknek vagy gazdasági javaknak nevezzük azokat a javakat, amelyeket emberi közreműködéssel hoztak létre. Árunak nevezzük azokat a termékeket, amelyeket nem saját szükségletre, hanem eladásra termeltek. Szolgáltatásnak nevezünk minden olyan mások számára végzett munkát, amelynek nincsen kézzel fogható tárgyi eredménye. A gazdasági tevékenységnél az alábbi szempontokat kell szem előtt tartanunk: Mit, hogyan, kinek termeljünk?. A gazdasági tevékenység ezekből a részekből tevődik össze: termelés, elosztás, csere, fogyasztás. Gazdasági erőforrásoknak nevezzük mindazon dolgokat, amelyeket egy termék vagy szolgáltatás előállításához

felhasználunk. Termelési tényezőnek nevezzük azokat a gazdasági erőforrásokat, amelyek árúvá válhatnak és jövedelem ellenében értékesítenek. Gazdasági erőforrásoknak nevezzük mindazokat a dolgokat, amelyek egy termék vagy szolgáltatás előállításához felhasználunk. Két csoportja az emberi és nem emberi erőforrások, melyek kölcsönösen kiegészítik egymást. Az emberi erőforrások mindazok a munkavégző képességek, amelyeket az ember a gazdasági tevékenység során felhasznál (fizikai, szellemi munka; tudás, tapasztalat). A nem-emberi erőforrások két újabb csoportra oszthatók: természeti tényezőkre, és tőkejavakra. A tőkejavak mindazok a gazdasági erőforrások, amelyeket további termékek vagy szolgáltatások előállítására használnak. A termelési tényezők a termelésben az emberi tudás és tapasztalat által vesznek részt. Az erőforrásokkal gazdálkodni kell, egy adott időszakban egy közösségnek csak

meghatározott mennyiségű erőforrás áll rendelkezésre, amelyekkel csak bizonyos mennyiségű terméket és szolgáltatást lehet előállítani. A pénz nem önálló gazdasági erőforrás, hanem egy olyan eszköz, amivel bármelyik erőforrás megszerezhető és amelyikre bármelyik erőforrás átváltható. A pénz a közös mértékegység, amivel minden gazdasági erőforrást ki tudunk fejezni. A gazdasági erőforrások hasznosságát a piacgazdaságban ugyancsak pénzzel mérjük. Éppen ez a hasznosság teszi lehetővé, hogy ezen erőforrások fejében jövedelmet kapjunk. A jövedelem a közgazdaságtanban a gazdasági erőforrások használatáért fizetett pénzbeli összeget jelenti. 2) Mutassa be a gazdasági élet szereplőit és a gazdasági rendszerek főbb típusait! A háztartás egy olyan gazdasági egység, amely a fogyasztási cikkek felhasználásáról dönt. Vállalatnak nevezzük a gazdaság azon egységeit, amelyek fő feladata a javak és

szolgáltatások előállítása. A gazdasági körforgás folyamatos, szakadatlan ismétlődését újratermelésnek nevezzük. Az újratermelés magában foglalja a termékek és szolgáltatások újbóli, folyamatos termelését, a . 1 szükségletek folyamatos újratermelődését és a gazdasági szereplők közötti kapcsolatok ismétlődését is. Gazdasági rendszernek nevezzük a gazdasági tevékenység során a gazdasági szereplők között kialakult kapcsolatok összességét. A fogyasztó és a termelő egyaránt a számára lehető legkedvezőbb eredmény elérésére törekszik, de a kitűzött cél más és más. A gazdaság fő célja a szükséglet-kielégítés, ezért a gazdasági élet egyik legfontosabb szereplője a fogyasztó, a közgazdaságtan ennek alapegységének a háztartást tekinti. A szükséglet-kielégítés nem mehet végbe termelés nélkül, ezért a másik főszereplő a termelő, ennek alapegységének a vállalat számít. A háztartás

egy olyan gazdasági egység, amely a fogyasztási cikkek felhasználásáról dönt. Egyrészt fogyasztóként másrészt termelési tényezők szolgáltatójaként lép föl. A vállalatok a gazdaság azon egységei, amelyek fő feladata a javak és szolgáltatások előállítása. A vállalat szerepe is kétoldalú, a javakat és szolgáltatásokat nyújtanak, ugyanakkor termelési tényezőket igényelnek a háztartásoktól. A háztartás legfőbb célja a fogyasztási cikkek felhasználásáról való döntés. Célját eléri a saját jövedelmével, és az által meghatározott korláton belül. Akkor tudja növelni jövedelmét, és ezzel fogyasztását, ha egyre több vagy jobb termelési tényezőt nyújt a gazdaság számára. A vállalatok célja a minél nagyobb jövedelem realizálása, ennek feltétele, hogy olyan terméket és szolgáltatást nyújtsanak, amelyekre a fogyasztónak szüksége van. Gazdasági körforgás: A fogyasztók jelzik igényeiket a termelőnek.

A vállalatok a szükségletek kielégítése érdekében termelési tényezőket igényelnek a háztartásoktól. A háztartások kielégítik ezt az igényt, aminek következtében a vállalatok képesek lesznek előállítani a fogyasztási cikkeket. Az elkészült termékekkel és szolgáltatásokkal pedig a háztartások kielégítik szükségleteiket. Ezt a folyamatot nevezzük gazdasági körforgásnak. A gazdasági körforgás folyamatos szakadatlan ismétlődését újratermelésnek nevezzük. Az újratermelés magában foglalja a termékek és szolgáltatások újbóli, folyamatos termelését, a szükségletek folyamatos újratermelődését és a gazdasági szereplők közötti kapcsolat ismétlődését is. Ha a gazdaság többet vagy jobbat termel, mint a korábbi időszakban, akkor bővített újratermelésről beszélünk. Ha a termelést és a fogyasztást a megelőző időszakkal azonos szinten ismétlik meg, akkor egyszerű újratermelés történt. Végül, ha a

termelés és fogyasztás csökken, akkor szűkített újratermelés ment végbe. A termelés és fogyasztás összehangolása két alapformában történhet: Létezhet egy központi irányító szervezet vagy csoport, amelyik felméri a szükségleteket, ennek alapján alakít egy termelési tervet (bürokratikus koordináció). A tervet pedig a vállalatokkal megvalósítja. A másik lehetőség, hogy a piac végzi el a szükséges összehangolást, a vállalatok a háztartások igényeiről a kereslet alapján szereznek tudomást, a kereslet változása pedig az árak mozgásában tükröződik (piaci koordináció). A két alapforma között átmeneti megoldások is lehetségesek. A gazdasági tevékenység során a gazdasági szereplők között kialakult kapcsolatok összességét nevezzük gazdasági rendszereknek. Három főbb tulajdonság alapján jellemezhetjük: tulajdon, döntés, összehangoltság. Tiszta piacgazdaságban a termelési eszközök magántulajdonban vannak,

termelők és fogyasztók szabadon döntenek a rendelkezésükre álló javak felhasználásáról, a termelő és fogyasztók a piacon kerülnek kapcsolatba egymással, azaz a termelést a piac hozza összhangba a szükségletekkel. A gazdasági körforgás a piacgazdaságban a piac közvetítésével valósul meg, a . 2 háztartások és a vállalatok a fogyasztási cikkek és a termelési tényezők piacán keresztül kerülnek kapcsolatba egymással. Az állam törvények alkotásával és azok betartásával alakítja a piaci szabályokat, amelyek minden gazdasági szereplő számára kötelezőek. Ha az állam a fentieken túl nem avatkozik bele a gazdasági életbe, akkor még tiszta piacgazdaságról beszélhetünk. Vegyes gazdaságban továbbra is megmaradnak a piacgazdaság jellemzői, de mindhárom tulajdonság esetében jelentős szerephez jut az állam. Az állam elsősorban a jövedelmek megosztását változtatja meg, és ezen keresztül igyekszik a gazdasági

egyensúlyt biztosítani. Az állam a jövedelmek egy viszonylag jelentős hányadát adók formájában elvonja a gazdasági szereplőktől, majd a bevételt azután részben mások jövedelmének növelésére használja fel. Egyéb módszerekkel is igyekszik hatást gyakorolni, mint például adókedvezmény, ártámogatás, beruházási támogatás. Az állami beavatkozás korlátozza egyes gazdasági szereplők érdekeinek érvényesítését, tompítja az egyéni érdekek ösztönző szerepét, ezzel pedig korlátozhatja az egyéni érdekeltségét a termelés fejlesztésében. A vegyes gazdaságban megváltozik a gazdasági körforgás. Az állam is bekapcsolódik az eddigi szereplők mellé Az állam elvon jövedelmeket, de támogatások formájában növeli is a háztartások és vállalatok jövedelmeit. Egyben az állam új vevőként jelenik meg mindkét piacon, megváltoztatva a kereslet és kínálat szerkezetét. Központosított tervgazdaságban a termelési eszközök

egy központi szervezet tulajdonában vannak, ez az irányító szervezet hozza meg a gazdasági döntések többségét és ez a szervezet hangolja össze a termelést a szükségletekkel. 3) Ismertesse a piac legfontosabb kategóriáit, a piac működésének mechanizmusát! Készítsen ábrát (keresleti függvény , kínálati függvény, Marshall-kereszt)! A piac fogalma három féle dolgot jelent egyszerre: kereslet és kínálat összességét, egymásra hatását és találkozási módját vagy helyét. A kereslet nem más, mint a vevők egyértelműen kinyilvánított szándéka a vásárlásra. A kínálat a piacon eladásra felajánlott termékmennyiség. Az ár az a pénzmennyiség, amennyiért egy árut a piacon meg lehet vásárolni. Keresleti függvény megmutatja, hogy különböző árak mellett a vevők mennyit hajlandóak az adott termékből vásárolni. Kínálati függvény mutatja meg, hogy egyes árakhoz mekkora kínálat mennyiség tartozik. . 3 Piaci

egyensúly akkor jön létre, ha a kereslet éppen megegyezik a kínálattal. A keresett mennyiség megegyezik a kínálat mennyiséggel, a kereseti ár a kínálati árral. A piac fogalma három féle dolgot jelent egyszerre: kereslet és kínálat összességét, egymásra hatását és találkozási módját vagy helyét. A kereslet a vevők egyértelműen kinyilvánított vásárlási szándéka, a kínálat a piacon eladásra felajánlott termékmennyiség, az ár az a pénzmennyiség, amennyiért egy árút a piacon meg lehet vásárolni. Termékmennyiség keresleti ára, az az ár, amely mellett a vevők hajlandóak azt amennyiséget megvásárolni. Kínálati ár pedig, hogy az adott mennyiségű árut az eladó milyen áron hajlandó eladni. Túlkereslet lép fel ha az ár alacsonyabb az egyensúlyi árnál, a kereslet meghaladja a kínálatot, a piacon. Ha az ár magasabb az egyensúlyi árnál a kínálat haladja meg a keresletet, és túlkínálat lép fel. Túlkereslet

esetén a vevők felismerve a helyzetet hajlandóak mindent megtenni, hogy hozzájussanak a szükségesnek ítélt mennyiséghez. Ezért hajlandóak lesznek valamivel többet kínálni a termékért Így a vevők egymás közötti versenye felhajtja a piaci árat. Az árak növekedésével az eladók igyekszenek növelni kínálatukat, a kereslet viszont csökkeni fog. Így az árak változásával a piac közeledik az egyensúlyhoz. Kereslet törvénye: Ha az árak nőnek, akkor a kereslet csökken, ha az árak csökkennek, a kereslet nő. A kereslet mindig egy árat és a hozzátartozó termék mennyiséget jelenti Keresleti függvény megmutatja, hogy különböző árak mellett a vevők mennyit hajlandóak az adott termékből vásárolni Kínálat törvénye: Az árak növekedésével a kínált mennyiség nő, míg az árak csökkenésével az eladó kevesebb árut akar eladni. Kínálati függvény mutatja meg, hogy egyes árakhoz mekkora kínálat mennyiség tartozik. Piaci

egyensúly akkor jön létre, ha a kereslet éppen megegyezik a kínálattal. A keresett mennyiség megegyezik a kínálat mennyiséggel, a kereseti ár a kínálati árral. p pT d pE s E pH qTD qE qT q Piaci (Parciális) egyensúly akkor jön létre, ha a kereslet éppen megegyezik a kínálattal. A keresett mennyiség megegyezik a kínálat mennyiséggel, a kereseti ár a kínálati árral. . 4 4) Jellemezze a fogyasztói magatartást meghatározó tényezőket, ábrázolja az optimális fogyasztói döntést! A fogyasztó gazdálkodása a belső igények és külső feltételek mérlegelése alapján dönt arról, hogy miből mennyit vásároljon. Ennek során igyekszik összehangolni a szűkös lehetőségeit a szükségletek végtelen halmazával. Belső igény a szükséglet, a termékek és szolgáltatások iránti igény, míg külső feltétel nomináljövedelem. Belső igény= szükséglet. A szükséglet a létfenntartáshoz szükséges termékek és

szolgáltatások iránti igény, amely egyben ezen igény kielégítésére serkenti a fogyasztót. Feltételezzük, hogy a fogyasztó képes rangsorolni szükségleteit és a számára legkedvezőbb eredményt biztosító vásárlásokat végzi, a legnagyobb hasznosságot biztosítja. A hasznosság az a szükséglet kielégítési fok, amit a fogyasztás biztosít. A nomináljövedelem a jövedelem pénzbeli összege. A reáljövedelem a nomináljövedelem vásárlóereje. Azt fejezi ki, hogy mennyit árut tudunk a nomináljövedelemből megvásárolni. Reáljövedelem százalékos változása egyenlő a nomináljövedelem százalékos változásának és az árszínvonal változásának hányadosával. Fizetőképes szükséglet a teljes szükségletek azon része, amelyet a fogyasztó piaci vásárlások útján szándékozik kielégíteni. A fizetőképes szükséglet a piacon keresletként jelenik meg Optimális gazdasági döntés, ha az adott feltételek között a gazdasági

szereplő a számára legkedvezőbb megoldást választja. Akkor választ optimálisan, ha jövedelmét úgy köti le, Akkor választ optimálisan a fogyasztó, ha jövedelmét úgy költi el, hogy a költségvetési egyenes és a legmagasabb közömbösségi görbe érintési pontjához tartozó kosarat választja. A fogyasztó számára adott jövedelem és árak mellett az optimális megoldás az, amelyik a maximális fogyasztást teszi lehetővé, a lehető legmagasabb közömbösségi görgére jut. Költségvetési egyenes: azon jószágkombinációk összesége, amelyeket a fogyasztó adott pénzjövedelméből megvásárolhat, annak teljes elköltésével, rögzített piaci árak mellett. Közömbösségi görbe azon jószágkombinációk összessége, amelyeket a fogyasztó azonos hasznosságúnak ítél, azaz közömbös számára, hogy ezen kombinációk közül melyiket szerzi meg. Egy fogyasztó közömbösségi görbéinek sokaságát közömbösségi görbék

rendszerének vagy közömbösségi térképnek nevezzük. . 5 5) Hogyan csoportosíthatók a termékek jövedelemrugalmasság, árrugalmasság és kereszt árrugalmasság alapján? A kereslet árrugalmassága azt fejezi ki, hogy ha a termék árát 1 százalékkal változtatjuk, hány százalékkal változik a kereslet. Rugalmas keresletűnek nevezzük azokat a termékeket, amelyeknek árrugalmassága (annak abszolútértéke) nagyobb, mint 1; ha 1 és 0 között van, akkor a kereslet rugalmatlan; és teljesen rugalmatlan a kereslet, ha annak árrugalmassági értéke 0. A kereslet jövedelemrugalmassága azt fejezi ki, hogy a jövedelem 1 százalékos változásával, hány százalékkal változik a kereslet. Normál javaknak nevezzük azokat a termékeket, amelyek jövedelemrugalmassága az egységnyitől nem tér el lényegesen; amelyek rugalmassága nagyobb mint 1, magasabb rendű javaknak nevezzük; és amelyek rugalmassága kisebb mint 0, azok az ún. alacsonyabb rendű

javak. A kereszt-árrugalmasság azt mutatja meg, hogy egy termék (A) árának 1 százalékos változtatása hány százalékkal változtatja meg egy másik termék (B) keresletét. Helyettesítő termékek esetében, ha A kereslete csökken B kereslete nő. Kiegészítő termék esetén A csökkenésével B is csökken. Ha függetlenek egymástól, nem befolyásolják egymás keresletét Kereslet % változása / az ár % változása=Q 1 -Q 0 /Q 0 : P 1 -P 0 /P 0 6) Mutassa be a termelés technikai-gazdasági összefüggéseit! Ábrázolja és értelmezze a termelési függvényt és annak nevezetes pontjait! Gazdaságilag hatékony megoldásnak az tekinthető, amely a legkisebb költség mellett biztosítja a vállalat számára az adott kibocsátást. A munka árának aránya alapvetően meghatározza azt, hogy melyik termelési eljárás olcsóbb. Ha pedig megváltoznak az arányok, akkor a vállalkozónak érdemes lesz megváltoztatnia az alkalmazott termelési eljárást.

Gazdaságilag hatékony megoldásnak az tekinthető, amely a legkisebb költség mellett a biztosítja a vállalat számára az adott kibocsátást. A termelési függvény a felhasznált erőforrások és kibocsátás közötti mennyiségi kapcsolatot fejezi ki. Q = f (K,L) A csökkenő hozadék elvében az jut kifejezésre, hogy rövidtávon bármely termelési tényező felhasználását növelve ( a többit adottnak véve ) a kibocsátás-növekmény csökkenése ( majd magának a kibocsátás csökkenése ) elkerülhetetlen. A munka határterméke [MP L ] kifejezi, hogyan változik az össztermelés egy-egy újabb munkás beállításával. MP L = termelésváltozása / munka-mennyiségváltozása = dQ / dL A munka átlagterméke [AP L ] ( termelékenysége ) megmutatja, mekkora a termelés jut egy-egy dolgozóra átlagosan az üzemben. AP L = termelés mennyisége / munka mennyisége = Q/L A termelési függvény a felhasznált erőforrások és a kibocsátás közötti

mennyiségi kapcsolatot fejezi ki. A munka határértéke (MP L ) kifejezi, hogyan változik az összetermelés egy-egy újabb . 6 munkás beállításával. A munka átlagterméke megmutatja, mekkora termelés jut egy-egy dolgozóra átlagosan az üzemben. termelés addig növelhető az üzemben, amíg a munka határterméke nullává nem válik (E pont), vagyis addig célszerű újabb és újabb egységét felhasználni a munkaerőnek, amíg MP L >0. a termelés egy darabig gyorsulva nő (0,A pontok között), majd lassulva (A és E pontok között), az E pont után pedig csökken. addig gyorsul a termelés növekedése amíg a határtermék növekvő B pontig. az átlagtermék akkor maximális, amikor éppen egyenlő a határ termékkel. (C illetve D pont) D – kereslet; S – kínálat; P – ár; Q – mennyiség; K – tőke; L – munka; MP – határtermék; AP – átlagtermék; TC – teljes költség; FC – állandó költség; VC – váltakozó költség; AC –

átlag költség; AFC – átlagos fix költség; AVC – átlagos váltakozó költség; MC – határköltség; MP = dQ / dL; AP = Q / L; 7) Értelmezze a vállalat (vállalkozás) gazdálkodását jellemző költség- és profitfogalmakat! Ábrázolja a főbb költségfüggvényeket! Költség = ráfordítások pénzben kifejezett összege. Explicit (kifejezett) kltsg = a vizsgált időszakban a számlákon, pénzügyi átutalásokban megjelennek (anyagok, félkésztermékek, kifizetett bérleti díjak, munkabérek, szolgáltatások). Implicit (rejtett) kltsg = az adott időszak ráfordításai, bár tényleges pénzkifizetésekben, az adott időszakban nem jelennek meg. Megkülönböztetünk elszámolható és nem elszámolható impl. kltsgeket Számviteli kltsg=explicit+implicit. Gazdasági kltsg = a termelés során felmerült minden ráfordítást tartalmazza. A termékekre való feloszthatóságuk alapján megkülönböztetünk közvetlen (közvetlenül elszámolható) és

közvetett (valamilyen feltételezés alapján felosztható vagy fel nem osztható) költségeket. Közvetlen = felmerülése pillanatában egyértelműen megállapítható, hogy mely terméket vagy szolgáltatást terheli (bérkltg+TB, speciális szerszámok). Közvetett = az üzemi elletve vállalati általános költségek az ún. rezsi kltsgek minősülnek, az amortizáció, energiafelhasználási, takarítási, munkavédelmi, műszaki-, gazdasági irányítási, szállítási, reprezentációs stb. kltsgek Anyagjellegű ráfordítások: anyagköltség (felhasznált anyagok félkész és késztermékek tényleges beszerzési áron számított értéke), igénybevett anyagjellegű szolgáltatások (bel és külföldi kiküldetési, kiállítási költségek, karbantartási, javítási költségek, kölcsönzési-, bérmunkadíjak, raktározási, csomagolási, postai stb. költségek), alvállalkozói teljesítmények éréke. . 7 Személyi jellegű ráfordítások:

bérköltség, személyi jellegű egyéb kifizetések (találmányi, szabadalmi, újítási, szerzői díjak, a vállalkozót terhelő táppénzek stb.), tb járulék Értékcsökkenési leírás: mind a tervszerinti, mind a terven felüli ét.cs összegét Egyéb költségek: az üzletmenettel kapcsolatosak, de az előbbi kategóriákba nem sorolhatók be (bérleti díj, reklámköltség, pénzintézeti szolgáltatások díjai, biztosítási díjak). Állandó ktg (FC): a termelés nagyságától nem függnek. Ábrája egy vízszintes egyenes Változó ktsg (VC): a kibocsátás nagyságától függnek, azzal együtt változnak. A vc a mennyiség függvényében lineárisan, degresszíven vagy progresszíven növekedhet. Összes ktsg (TC): FC+VC. Átlagktsg (AC): az összköltség termékegységre jutó nagysága AC=TC/Q Átlagos fix ktsg (AFC): a termék egységére jutó állandó ktsg AFC=FC/Q. Átlagos változó ktsg (AVC): a vc termékegységre jutó összege AVC=VC/Q. Technikai

optimum 8) Mutassa be a kompetitív vállalat kínálati magatartását különböző árak mellett! Jelölje kitüntetett pontokat (gazdasági optimum, fedezeti pont, üzembezárási pont)! A vállalkozó arra törekszik, hogy minden olyan darabot legyártson és piacra vigyen, amelynek többletköltsége (MC) nem nagyobb mint az a többletbevétel (P) amihez ennek eredményeként juthat. Egy vállalatnak ott van a gazdasági optimuma, ahol P=MC, mivel ha a vállalat ennél kevesebbet gyártana, bár megtakarítást érne el, de ez kisebb mint a bevétel kiesés, ha viszont többet termelne a többletköltség haladná meg a többlet bevételt. Ha a vállalat azt tapasztalja, hogy költségek közül csupán a váltakozó költségek megtérülésére számíthat, fix költségeiből azonban nem térül meg semmi, ebben az esetben ugyanekkora veszteség érné a vállalatot akkor is ha nem termelne, ezt a pontot üzembezárási pontnak nevezzük. Fedezeti pontnál, az optimális

vállalati kibocsátás az árbevétel a teljes gazdasági költség megtérülését biztosítja, azaz nullprofitos állapotot jelent. Ha a vállalkozók azt tapasztalják, hogy az érvényben lévő piaci ár mellett gazdasági profitjuk van, újabb üzemeket létesítenek, illetve az addig más profilú cégek is igyekeznek erre a területre belépni. Így megnő a szóban forgó termék összkínálata, ami a piaci ár csökkenését fogja kiváltani. Az egyensúly egy új piaci ár mellett alakul ki Az említett kölcsönhatás tendenciájában a technikai és gazdasági optimum egybeesését biztosítja, ami azt jelenti, hogy a termelők csak költségeik megtérülésére számíthatnak. II 4o 4 ábra 9) Hasonlítsa össze a különféle piaci szerkezeteket (versenypiac, oligopólium, monopólium)! A piac alapvető feladata, hogy kapcsolatot teremtsen a fogyasztók és a termelők között, összehangolja a társadalom szükségleteit és a termelést, megteremtse a gazdasági

egyensúlyt. Kompetitív piac: homogén termékpiac (a termékre jellemző a tökéletes helyettesíthetőség); sok eladó, sok vevő, ami azt jelenti, hogy a cég egyéni kereslet görbéje (dd) vízszintes. Adott piaci ár mellett bármennyi terméket eladhat, az egyes cég anélkül , hogy kínálata rövid távon befolyásolná a piaci árat; a piac szereplői árelfogadók; szabad a ki- és a belépés az egyes piacokon; a vevők és az eladók tökéletes informáltsággal rendelkeznek. Ha az optimális üzemméret melletti termelés, a termék piaci összkeresletéhez képest eltörpül, valamint a termékoldalt is homogén, tiszta versenypiaccal van dolgunk. Bár e kompetitív piac tiszta formában a gyakorlatban nem igen létezik, a piaci törvényszerűségek megértéséhez fontos adalékul szolgálhat. Nem kompetitív piac: korlátozott a piacra való ki- és belépés; egyre erőteljesebb a termékdifferenciálódás; gyorsuló műszaki fejlődés. A verseny

tökéletlenné válása bekövetkezhet: költség oldalról: a cég optimális üzemmérete (az AC minimumához tartozó q) közel került a teljes piaci kereslet szintjéhez. jogi oldalról: szabadalmakkal, különleges eljárásokkal való kizárólagos rendelkezés jogának megszerzése. . 8 termékoldalról: a piac egy szeletén speciális szolgáltatásokkal, adott márkával és minőséggel meghatározó szerepet vív ki magának egy váll. vállalatok közötti megegyezésekkel (centralizáció). vevői oldalról: egyetlen vevő uralja a piacot (monopszónia). Monopólium: egy cég termelése lefedi egy termék teljes piaci keresletét, így még a potenciális versenytársakat is kizárja az említett területről. Egy monopol helyzetben lévő cég minden kibocsátással kapcsolatos döntése – rövid távon is – hatással van a mindenkori piaci árra. A nagyobb volumenű kibocsátás minden darabja, csak a korábbinál alacsonyabb egységáron értékesíthető a

piacon. A monopolista piacon a P>MR állapot a jellemző A monopolizátság egy területen tehát azzal jár, hogy a társadalom nem kap egy jószágból annyit, amennyit kaphatna kompetitív körülmények között és azt is drágábban vásárolhatja meg. Oligopolista piac: a kevesek versenye, több nagyobb cég együttélése a jellemző. A verseny korlátozódik közöttük, megállapodásra törekszenek. Erőviszonyaik alapján beszélhetünk összejátszáson alapuló oligopol piacról, vagy olyanról, ahol a domináns cég meghatározó szerepet játszik. A megállapodások azonban ingatagok, így a kormányzatokra hárul a felelősség, hogy a versenyt gátló akadályokat minimalizálják. A legfejlettebb országokban a termékek túlnyom többségénél a nagyvállalatok uralják a piacot. A kisvállalatok által uralta kompetitív piac elsősorban a nagyvállalatok „holdudvarában” alakul ki. 10) Mutassa be a gazdaság reál- és nominális folyamatait, ismertesse a

nemzetgazdasági teljesítmény mérésére alkalmazott mutatószám – rendszert! (SNA) Reálfolyamatoknak nevezzük mindazokat a gazdasági folyamatokat, amelyek a termékek, szolgáltatások és termelési tényezők mozgását fejezik ki. A reálfolyamatok része a termékek áramlása a termelőtől a felhasználóhoz, tehát a fogyasztási cikkek áramlása a vállalatoktól a háztartásokhoz, vagy az alapanyagok és félkésztermékek áramlása a vállalatok között. A reálfolyamatok része a termelési tényezők reálértékben számított felhasználása. Ebben az esetben a munkaráfordítást nem pénzben, hanem idővel, a munka minőségével mérjük, a tőkejavakat pedig tárgyi valóságuknak vesszük számításba. Nominális vagy pénzfolyamatokról beszélünk, ha a gazdasági folyamatok pénzbeni mozgásait követjük nyomon. Más a helyzet a nemzetgazdaság egésze szempontjából. A termelési tényezők ellenértéke teljes egészében a gazdasági szereplők

jövedelme. A termelési tényezők jövedelmei, az összes munkabér, profit, kamat, földjáradék együttesen adják ki a társadalom jövedelmét. Jövedelemnek nevezünk minden olyan pénzbevételt, amelyet elkölthetünk anélkül, hogy a vagyon csökkenne. Elköltésével rövid távon nem akadályozzuk az egyszerű újratermelést Nemzetgazdasági szinten is megkülönböztetjük a bruttó és a nettó jövedelmet. Bruttó jövedelem a termelési tényezők tulajdonosainak jövedelmei és az amortizáció együttesen. Nettó jövedelem pedig a termelési tényezők tulajdonosainak jövedelmei, tehát az amortizáció nélküli jövedelem. A mutatórendszert és azt kiegészítő számítási módszereket együttesen System of National Account = SNA néven ismert. Az SNA mutatók tükrözik a gazdasági folyamatok megismert logikáját: egyaránt mérik Az SNA mutatók tükrözik a gazdasági folyamatok megismert logikáját: egyaránt mérik a termelést és a jövedelmeket,

azok keletkezését és felhasználását. Egy ország éves teljesítményét legátfogóbban a bruttó kibocsátás mutatja. A gazdaság termelési tevékenyésgének jellege szerint 3 szektort különböztetünk meg:  Primer szektor: azok a termelőegységek ill. tevékenységek tartoznak, amelyek a nyersanyag kitermeléssel foglalkozik. Legfontosabb ágazatai a mezőgazdaság, a bányászat, az energiatermelés.  Szekunder szektor: itt végzik a nyersanyagok feldolgozását, termékek előállítását. Elsősorban az ipar tevékenységét tartalmazza. . 9  Tercier szektor: a szolgáltatásokat végző gazdasági szervezetek és tevékenységek összefoglaló neve. Ide tartozik: kereskedelem, közlekedés, pénzügyek, biztosítás Részaránya eléri a 40-60 %-ot. Egy ország teljesítményét az anyagfelhasználás nélküli mutatókkal tudjuk inkább kifejezni. Az SNA mutatók közül a bruttó hazai termék és a bruttó nemzeti jövedelem játszik központi

szerepet. A mutatórendszer figyelembe veszi a származékos jövedelmek áramlását is Bruttó hazai termék (Gross Domestic Product - GDP): egy országban egy év alattelőállított végső fogyasztásra kerülő termékek és szolgáltatások összértéke. Jövedelemoldalról nézve a GDP az ország területén keletkezett elsődleges bruttó jövedelmeket, az anyagmentes termelési értéket tartalmazza. Bruttó nemzeti jövedelem (Gross National Income - GNI):az ország állampolgárai által egy adott évben realizált összes elsődleges jövedelem és az amortizáció értékét tartalmazza. Kiszámítása: GDP-ből levonják a külföldre kiutalt elsődleges jövedelmeket és hozzáadják a külföldről hazautalt ilyen típusú jövedelmeket. Nettó nemzeti jövdelem (Net National Income - NNI): az adott évben az ország állampolgárai által realizált összes elsődleges jövedelmek összessége. Kíszámítása: a bérek, kamatok, osztalékok, profitok és a

termékadók összegzésével, vagy a GNI-ből az amortizáció levonásával. Nettó hazai termék (Net Domestic Product - NDP), a GDP-nek nettó jövedelem párja, ami az adott évben az ország területén újonnan megtermelt termékek összértéke. A belföldön felhasználható jövedelmek nagyságát a nettó nemzeti rendelkezésre álló jövedelem (Net National Disposable Income - NNDI) és a bruttó nemzeti rendelkezésre álló jövedelem (Gross National Disposable Income - GNDI) fejezi ki. 11) Jellemezze a makrogazdaság jövedelemáramlási folyamatait és határozza meg az egyensúlyi feltételeket! A jövedelemáramlás vizsgálatakor csak a nettó jövedelmeket elemezzük. A gazdasági szereplők különböző forrásból jutnak jövedelemhez. A jövedelem eredete szerint megkülönböztetünk elsődleges és származékos jövedelmeket. Az elsődleges és a származékos jövedelmek egyenlege a rendelkezésre álló jövedelem. Elsődleges jövedelem: a termelési

tényezők tulajdonosainak jövedelmei, a munkabér, a földjáradék, a kamat, az osztalékok. (Az állam elsődleges jövedelme az ún termékadókból származik. Pl, forgalmi és fogyasztási adók) Származékos jövedelem: az állami jövedelem-újraelosztás hatására keletkeznek: a jövedelemadók csökkentik, míg a transzferek növelik a gazdaság szereplőinek jövedelmeit. Vállalatok: minden terméket és szolgáltatást a vállalatok állítanak elő, így a megtermelt termék és szolgáltatástömeg teljes ellenértéke a vállalat ok bevételévé válik. Ez nem a vállalatok teljes jövedelme, ebből a bevételből fizetik a munkabért és a tőke jövedelmeit, kamatokat, osztalékokat is. Miután ezeket kifizette, marad a saját jövedelme, a profit Ez a jövedelem nem tartalmaz személyes jövedelmeket, ez a vállalati szféra jövedelme, amit közvetlenül saját beruházásaikra fordíthatják vagy megtakaríthatják. A megtakarítások utáni kamatok pedig

növelik a vállalatok által realizált jövedelmeket. A származékos jövedelmek módosítják ezeket; az adófizetés csökkenti a felhasználható jövedelem nagyságát, míg az állami transzferek növelik azt. A háztartások elsődleges jövedelmei a vállalatoktól kapott munkabérből és osztalékból, valamint a megtakarítások után járó kamatokból áll. Ezt növelik 12) Melyek a fogyasztási- és megtakarítási függvény sajátosságai és milyen kapcsolatban állnak egymással? . 10 A fogyasztási függvény általános formája a következő: C(Y)=C 0 +c’Y, ahol C–fogyasztási kereslet nagysága, Y–összes realizált jövedelem, c–fogyasztási hányad C/Y, c’–fogyasztási határhányad dC/dY, C 0 –autonom fogyasztás; A megtakarítás a jövedelemnek az a része, amit nem fogyasztanak el. A megtakarítás tehát a jövedelem és a fogyasztás különbsége. S(Y)=Y-C(Y)=Y-(C 0 +ĉ’Y)=(1-ĉ)Y-C 0 , ahol c a fogyasztási hányad, az 1-ĉ a

megtakaritási hányad jele s. Ez a jövedelem megtakarításra fordított része. A fogyasztási szükségleteken túli keresletet a gazdaság csak akkor tud kielégíteni, ha a megtakarítások értéke pozitív, ha a háztartások nem akarják teljes jövedelmüket fogyasztásra költeni. Csak akkora egyéb termelés áll rendelkezésre, amekkora ennek a szándékolt megtakarításnak az értéke A beruházási kereslet makroszinten is az érvényes piaci kamatlábtól és a beruházás várható jövedelmétől, a várható profittól függ. A beruházás hatására a jövedelem és a kibocsátás nagyobb mennyiséggel nő, mint a beruházás értéke. Ennek oka az, hogy a beruházás keresletre tovagyűrűző és sokszorozó hatással van Ezt a hatást a beruházások multiplikativ hatásának nevezzük. A makrokeresleti függvény kifejezi, hogy az árszínvonal változásával hogyan változik az összes kereslet. 13) Vázolja a makrogazdasági egyensúlyt meghatározó

tényezőket és az egyensúly létrejöttének folyamatát! Az összkínálat függvénynek három része van: ha az árszínvonal kisebb, mint ami a munkapiac egyensúlyát biztosítja, akkor kínálatot a munkakereslet határozza meg, az ár növekedésével a kínálat növekszik; ha az árszínvonal megegyezik a munkapiac egyensúlyát biztosító értékkel, akkor a kínálat eléri az adott helyzetben lehetséges maximumát; ha az árszínvonal nagyobb, mint az egyensúlyi, akkor a foglalkoztatást a munkakínálat határozza meg, az összkínálat csökken az árak növekedésével. Az összekereset és összkínálat akkor van egyensúlyban, ha a keresleti és kínálati függvény metszi egymást. Makróegyensúlyról akkor beszélhetünk, ha minden lényeges piac egyensúlyban van. Az árú és a pénzpiacon vannak olyan automatizmusok melyek a makroegyensúly létrehozását biztosítják, de ugyanez nem mondható el a munkapiacról. Az árak és bérek egymás

növekedését erősítő folyamatát bér-ár spirálnak nevezzük. Stagfláció: a gazdasági stagnálás és az infláció együtt jelentkezett, a munkanélküliség és az infláció egy irányban változott. Költséginfláció: a költségek a gazdaságban általánosan növekednek, ezért a vállalatok ugyanazt a termékmennyiséget csak magasabb áron hajlandóak eladni. Ez növeli az általános árszintet, csökkenti a keresletet és ezzel a kínálatot is. . 11 Makroegyensúly feltételei:-összkereslet és összkínálat egyensúlya,-a munkapiac egyensúlya, jelentős ingadozásoktól mentes termelés, - viszonylag stabil árszinvonal. Rövid távon elég ha az első két feltétel teljesül, hosszú távon mindegyikre szükség van. 14) Ismertesse a konjuktúraciklus főbb szakaszait és ezek sajátosságait! Az össztermelés szabályosan ismétlődő ingadozásait gazdasági ciklusnak nevezzük. Egy ciklust 4 szakaszra bonthatunk: Válságról beszélünk, ha a

termelés tartósan és egyre nagyobb mértékben csökken, a munkanélküliség pedig növekszik. A válságot követi a pangás, amikor a termelés már nem csökken tovább, de a korábbi évek átlagánál alacsonyabb szinten alakul és a munkanélküliség tartósan magasan szinten van. A megélénkülés a válság és a pangás mélypontja után következő szakasz, amikor a termelés elkezd növekedni és a munkanélküliség is fokozatosan csökken. A fellendülés akkor következik be, amikor a termelés gyorsuló ütemben növekszik, a munkanélküliség csaknem teljesen megszűnik és a kibocsátás mértéke meghaladja a korábbi évek átlagos szintjét. A közgazdaságtan 20. századi történetének egyik központi problémája éppen a válságok előrejelzése és megakadályozása. Ez utóbbi törekvések célja az anticiklikus gazdasági beavatkozás vagy gazdaságpolitika eszközeinek kidolgozása és megvalósítása. Az akcelerátor hatás lényege, hogy a

termelés növekedési ütemének változása megváltoztatja a beruházások nagyságát. Egy időszakban a termeléshez meghatározott nagyságú tőkére van szükség. A beruházási igényt a tőke-termelés aránya, a tőkekoefficiens határozza meg. Pótló beruházások az elhasználódott tőkejavak kicserélését jelentik. 15) Ismertesse és értelmezze a vállalatok működésének gazdasági elemzésére alkalmas szempontokat! 16) Elemezze a munkapiac főbb sajátosságait, értelmezze a munkanélküliség fogalmát és annak fajtáit! Munkapiac: a munkaerő keresletének és kínálatának összessége, és azok egymásra hatása. A keresletet a váll.i szektor teremti Nő a kereslet, ha csökken a reálbér és fordítva Mikro és makroszinten hasonlóan viselkedik a munkaker., egyet kivéve, ha változik az árszínvonal Makroszinten az árszínvonal és a reálbérek kölcsönösen befolyásolják egymást. Nő az árszínvonal, csökken a reálbér, nő a munkaker.

Egyensúly ritkán alakul ki A munka kínálatot a háztartások befolyásolják, ami a szükségletüktől függ. Aktív népesség a munkaképes lakosságnak csak egy része jelenik meg a munkapiacon. Inaktív népesség, akik nem kívánnak munkát vállalni (eltartottak vagy nem munkajöv.ből élnek) Teljes foglalkoztatottság egyensúly: akkor van adott reálbérszinten, ha munkaker.=munkakínálattal Munkanélküli: az aktív lakosság azon része, akik adott időpontban nem dolgoznak. Két típusa: önkéntes munkan. – adott feltételek között nem hajlandó munkát vállalni (frikciós munkan. – nem a reálbér alapján, hanem egy körülmények (közlekedés, személyes ok) miatt lesz munkanélküli); kényszerű munkan. – szeretne munkát vállalni, de a gazdaság, valamint a munkapiac helyzetéből adódóan nem tud. 3 fajtája: strukturális – ha a munkaerő kereslete és kínálata szerkezetében eltér (szakképzettség, lakóhelyi megoszlás, kor és nem);

technológiai – a technikai fejlődés, a termelékenység növekedése miatt csökken a munkaerő kereslet; a leggyakoribb a gazdaság kedvezőtlen értékesítési lehetőségeiből adóik, ekkor a fogyasztási és beruházási kereslet nem elég nagy ahhoz, hogy a munkapiaci kínálatot teljesen kihasználják. Egy minimális munkan. a legjobb gazdasági helyzetben is fenn áll (még egyensúly idején is), ez a természetes munkanélküliség. 17) Milyen feladatokat lát el az állam a vegyes gazdaságban? Keynesianizmus (1929-33 világválság): a megfelelő nagyságú összkeresletet csak az állam képes biztosítani. Elsősorban közvetlen állami beruházásokkal (függetlenek a profitkilátásoktól), . 12 másodsorban a magánberuházások serkentésével, a kamatlábak csökkentésével. Feladatai a vegyes gazd.ban: 1. közhatalmi feladatok 2. gazdasági feladatok közös fogyasztás intézmény rendszerének fenntartása (klasszikus és kvázi fogy., oktatás és

egészsügy) piaci intézmény rendszerek fenntartása (minden piacnak megvan a maga állami felügyelete) piaci szabályozás – globális kereslet szab. (fiskális, monetáris), reguláció (monopol piac szab.) externáliák kezelése (piacon kívüli hatás) költségcsökkentés érdekében: pozitív (méz és cserkó) és negatív (környezetszennyezés) termelői; pozitív és negatív (autó behozatal) fogyasztói. Ezek internalizálása (belsővé tétele) a cél. Állami funkciók: allokációs – jövedelem átcsoportosítás a magasabb jövedelműektől az alacsonyabb jövedelműekhez (fogyasztási keresletnövekedés); nivellálás – jövedelem különbségek minimalizálása; stabilizációs (a gazd.politika mágikus 5 szöge) – munkanélküliség csökkentése, GDP növelése, infláció csökk., külső (világgazd) és belső (belf gazd) egyensúly megteremtése. Teljes állami szerepvállalás – állami tulajdon, törvények. Részleges gazd.i funkció –

törvények, állami tulajdon, költségvetési politika, kamatpolitika Közvetett szabályozás – törvények, fiskális és monetáris politika. 18) Hogyan avatkozik be az állam a gazdaságba a költségvetési-, illetve a monetáris politika segítségével? Költségvetési politika: az állami szervek bevételeinek és kiadásainak összessége, valamint az azokkal való gazdálkodás (adók nagysága és szerkezet, kiadások nagysága). Államháztartás: központi költségvetés, önkormányzatok költségvetése, tb alapok, elkülönített célalapok. Állami bevételek: adók – Közvetve (ÁFA; fogyasztási adók cigire, piára) vagy közvetlenül (szem.jövadó; társasági nyereségadó) a vállalatok és a lakosság jövedelmét Lehet progresszív (gyorsabban nő, mint a jöv.), lineáris (egyenes arányban nőnek), degresszív (az adó mértéke kisebb a jöv. növekedési üteménél) Attól függően, hogy ki veti ki, létezik központi és helyi (önkormányzatok

vetik ki) adók; társadalombiztosítás – 1990-től vált el a költségvetéstől, a bérek után fizetik a munkáltatók (44%) és a munkavállalók (10%); vámok; állami monopoltermékekből származó bevételek – azok a termékek, amelyek különösen jövedelmezőek (cigi, pia, szerencsejáték); illetékek, bírságok; állami részvényekből, értékpapírokból származó bevételek. Állami kiadások: transzferek – ellenszolgáltatás nélküli állami jövedelem-juttatások (GYES, nyugdíj, segélyek); állami vásárlások. Automatikus költségvetési szabályozók: a megbomlott egyensúly helyreállítása érdekében automatikusan fejtik ki hatásukat (bev. oldalon: progresszív jövadók; kiadoldalon: munkan.segélyek, szoc jellegű kiadások) Diszkrecionális szabályozók: egyedi költségvetési beavatkozások (adók emelése, csökkentése; közmunkák, foglalkoztatási programok finanszírozása). Politikai szempontú beavatkozás: választások előtt

(kedvező) és -után (restrikciós). Monetáris politika (Milton Friedman – 1973): a reálgazdaság szabályozása a pénz keresletén és kínálatán keresztül. Irányítója a jegybank, végrehajtója a bankrendszer Eszközei: kötelező tartalékráta politika; refinanszírozási politika (rediszkontláb nagyságának megváltoztatása); nyíltpiaci műveletek (értékpapír); dorgálás. Monetáris expanzió (pénzmennyiség növelése): nő – hitel, beruházás, kereslet, ár, profit, termelés és az inflációs ráta; csökken – kamat, munkan. Monetáris restrikció (visszafogás): az expanzióval ellentétes hatás. Ma a fejlett piacgazdaságokban együttesen alkalmazzák a fiskális és monetáris szabályozást. . 13 19) Mutassa be a pénz lényegét, kialakulását, funkcióit és a pénzhelyettesítőket! A pénz az árutermelés és árucsere fejlődésének eredményeképpen jött létre. Eleinte csak saját belső értékkel bíró áruk váltak pénzzé. A

forgalom fejlődése kitermelte a belső érték nélküli pénzhelyettesítőket. A mai pénz saját érték nélküli papír és hitelpénz (bankjegy és bankszámlapénz). A modern gazdaságban, az áruforgalomban betöltött szerepén túl a pénz a tőkeáramlást is közvetíti. A még Kr e kialakult munkamegosztás elengedhetetlenné tette az árucserét. Amikor ez rendszeressé vált a termékeke egy részét már eleve cserére termelték Amint a cserearányok mennyiségi viszonyát rögzíteni kezdte a szokás és a hagyomány, akkor keletkeztek az első, primitív pénzek, mégpedig úgy, hogy valamely saját, belső értékkel bíró áru maga kezdett pénzként funkcionálni. A pénzként funkcionáló áruval szemben támasztott követelmények a következők: egynemű, minden része azonos minőségű, tartós, értékálló, osztható és újra egyesíthető, ne legyen romlandó. Ezen követelményeknek a legtöbb árupénz nem tudott megfelelni. Ekkor lépett színre a

nemesfém (arany, ezüst) Az arany eleinte por-, rög-, rúd és tömbformában töltötte be a pénzfunkciót. De ez is nehézkesnek bizonyult egy idő után Ezt küszöbölte ki a pénzverés és a pénzérme megjelenése. A pénzverés monopóliuma eleinte a királyokat illette meg. Pénzláb: az a szám, amely megmutatja az ércpénzek törvényes nemesfémtartalmát. Aranystandard-rendszer: az a pénzrendszer, ahol érmék vannak forgalomban, és az érmék fémtartalmuk függvényében egymásra szabadon átválthatók. Monomettalizmus: az aranyon alapuló pénzrendszer, amely a 20. sz elején vált világszerte általánossá, de jelenleg megszűnőben van. Bimetallizmus: a pénz funkcióit az arany és az ezüst egyidejűleg tölti be, és mindkét fémből készült érme törvényes fizetőeszköz. Európában a 19 sz.ban vált általánossá Pénzhelyettesítők: azoknak a csereeszközöknek a gyűjtőneve, amelyet viszonylag széles körben vagy általánosan elfogadnak a

valóságos pénz helyett. A pénzhelyettesítők egyik csoportja az arany forgalmieszköz-funkciójából fejlődött ki (váltópénzek, papírpénzek, mai állami papírpénz). Másik csoportjuk a pénz fizetésieszköz-funkciójából ered (kereskedelmi váltó, bankjegy, bankszámlapénz). A pénz funkciói: értékmérő (kifejezi az áruk értékét); forgalmi eszköz (közvetíti az áruk cseréjét); fizetési eszköz; vagyon felhalmozására szolgál; világpénz (országok közötti áru- és hitelforgalom lebonyolítása). A hitelre történő árusítás teremtette meg a kereskedelmi váltót, ill. annak leszámítolásából született meg a klasszikus bankjegy. A váltó a hitel elterjedésével kialakuló értékpapír, amelyen a kibocsátó kötelezettséget vállal, hogy meghatározott időben és helyen a váltón szereplő összeget ki fogja fizetni a hitelezőjének, vagy egy 3. személynek Saját váltó esetén a kibocsátó maga vállal fizetési

kötelezettséget, idegen váltó esetén a kibocsátó egy adósát szólítja fel, hogy fizessen egy 3. személynek Bankjegy: a váltóforgatásból és a váltóleszámítolásból kinőtt hitelpénz, eredetileg a bank saját váltója, amellyel a kereskedelmi váltót leszámítolta. Aranyérme rendszerben aranyra való beváltási kötelezettségvállalás mellett került forgalomba, és a bank fizetési ígéreteként forgott, mint bankjegypénz. Leszámítolás: kamatlevonás még nem esedékes követelés megvásárlásakor. A váltóleszámítolás során alkalmazott kamatláb a diszkontláb Az 1929-33-as gazdasági válság évei alatt mindenhol megszűnt a bankjegyek aranyra való beválthatósága. Ennek oka abban rejlik, hogy a gazdasági válság, ill. a II világháború utáni széles körű állami beavatkozás eszközrendszere az aranytól elszakított papírpénz esetén hatékonyabban fejtette ki gazdasági sz7abályozó funkcióit. Azonban az arany még ma is a

legmegbízhatóbb nemzetközi tartalékeszköz, és az államok végső kereskedelmi- és hiteltartozásaikat arannyal egyenlítik ki. 20) Ismertesse az egyszintű és a kétszintű bankrendszer lényegét, funkcióit! Az egyszintű bankrendszer lényege, hogy a központi bank jegybanki funkcióján kívül közvetlen kapcsolatban áll a gazdálkodó szervezetekkel, vezeti számlájukat, lebonyolítja fizetési forgalmukat, hitelt folyósít számukra. A volt szocialista országok bankrendszerére ez volt jellemző. Önálló ker és üzleti bankokra ebben a rendszerben nem volt szükség, éppen ezért a . 14 magyar bankrendszer ebben az időben a MNB-n kívül a központi banknak alárendelt néhány speciális feladat ellátására szakosodott pénzintézetből (OTP, Magyar Külker Bank, Magyar Beruházási Bank, Pénzintézeti Központ) állt. A kétszintű bankrendszer a modern piacgazdaságokra jellemző, ahol a bankok két szintje a központi bank, vagy jegybank, ill. az

üzleti bankok. A központi bank feladatai: bankjegykibocsátás (mo-on az MNB rendelkezik a bankjegyek kibocsátásának kizárólagos jogával); monetáris szabályozás, főbb eszközei: a ker. bankok tartalékolás kötelezettségének előírása, rediszkontláb nagyságának meghatározása, nyíltpiaci műveletek során a jegybank állami értékpapírokat ad el vagy vásárol az é.p piacon; a jegybank vezeti a ker. bankok számláit, kezeli az üzleti bankok tartalékalapját; a központi bank vezeti az állam bankszámláját, intézi külföldi hitelfelvételeit, értékpapír-kibocsátásait, a nemzetközi szervezetektől felveendő hetelek tekintetében a kormány meghatalmazása alapján jár el; az MNB hiteleket nyújt a z államháztartás hiányának finanszírozásához. A ker bankok feladatai: betétek gyűjtése (látraszóló, lekötött); hitelek nyújtása; váll.i és lakossági számlavezetés; értékpapír-kibocsátás és forgalmazás ; lakossági és

váll.i devizaműveletek; hitelkártyák, bankkártyák, ügyfélkártyák kibocsátása; speciális banki szolgáltatások (lízing: valamely dolog átadása olyan szerződés alapján, amely meghatározott időre, de legalább 365 napot meghaladó bérletről rendelkezik azzal a kikötéssel, hogy a bérlő a tulajdonjogot legkésőbb az utolsó díj kiegyenlítésével megszerzi). Kamat: a pénzkölcsönök után az adós által a hitelezőnek fizetendő, rendszerint kölcsönösszeg évi százalékában meghatározott időarányosan térítendő pénzösszeg. Tőkekamat: azt a jövedelmet jelenti, amelyet a tulajdonos bármilyen termelési tényező kölcsönadásából, használatának időleges átengedéséből húz. Kamatláb: a kölcsönadott pénztőke és a kamat közötti arány, amit a tőke százalékában fejezünk ki és rendszerint egy pénzpiaci kereslettől, kínálattól, a tőkekihelyezés időtartamától, likviditásától, kockázatától függ. 21) Elemezze az

infláció típusait, az inflációt előidéző okokat, az infláció megfékezésének lehetőségeit! Az aranytól elszakított, belső érték nélküli papírpénz esetében sem a forgalom lebonyolításához szükséges pénzmennyiség, sem pedig az általános árszínvonal nem szabályozódik automatikusan. A mai pénzformánál a pénz mennyiségének növelése nem ütközik technikai akadályokba. Nem véletlen tehát, hogy az állam monopolizálta a bankjegykibocsátást és szigorúan őrködik a forgalomba kerülő pénz mennyisége és az árszínvonal alakulása fölött. Papíros anyagú pénz esetén a forgalom lebonyolításához szüksége pénzmennyiség(M) az áruk árösszegétől (pq), ill. s pénz forgási sebességétől (V) függ. M=pq/V Ahhoz, hogy az inflációt el lehessen kerülni, a forgalomban lévő pénz mennyiségének és a pénz forgási sebességének a szorzata egyenlő kell, hogy legyen a forgalomban lévő áruk árösszegével. Az árak szabad

alakulása esetén árinflációról, adminisztratív árrögzítés esetén pedig pénzkészlet-inflációról beszélhetünk. Árinfláció esetén a pénz vásárlóereje csökken, egységéért egyre kisebb mennyiségű árut lehet vásárolni, míg a pénzkészlet-infláció azzal jár, hogy a kívánt áruhoz egyáltalán nem lehet hozzájutni. Az állandó árszínvonal-emelkedés azzal magyarázható, hogy az áruk használati értéke általában nő, továbbá a kialakult szociális, egészségügyi oktatási, népjóléti ellátás színvonalát egy adott országban gazdasági visszaesés idején sem lehet csökkenteni, valamint nagyobb teljesítményekre csak növekvő bérekkel lehet ösztönözni. Mérsékelt, vagy kúszó infláció: az éves áremelkedés mértéke egyszámjegyű. A fejlett tőkés országok többségére ez a jellemző. Vágatató infláció: az inf mértéke két-, esetleg akár háromjegyű is lehet, de ez az áremelkedés még kézben tartható,

kezelhető. Az elmúlt években ebbe a kategóriába sorolható a volt szocialista országok többsége. Hiperinfláció: az árak növekedésének úgyszólván nincs felső határa. Az I és a II világháború alatt és főleg után, elsősorban a vesztes országokban bekövetkezett szédítő tempójú áremelkedések teljesen dezorganizálták a gazdaságot, a pénz kiszorult a forgalomból, a csere ismét közvetlen termékcserévé változott. Az infláció . 15 megfékezése és kézbentartása az állam feladata, amit a fiskális és monetáris politika segítségével szabályoz. Infláció fokozatai 1: Mérsékelt: 10 % alatti. Jell: - a reálkamatláb nem túlságosan alacsony - a várakozások stabilak, nincs indexálás 2: Vágtató: 20-200 % közötti jell: a reálkamatláb 50-1005 között várható. A bankba tett pénz is veszít az értékéből és az emberek szabadulni akarnak tőle és így a szerződések indexáltak pld. Bérleti szerződés 1 hó=10 Ft.2

hó 20% és így tovább Vagy külföldi valutába váltanak 3: Hiper : 200 % tól felfelé. Jell: pénz forgási sebessége óriási Reálbérek gyorsan mozdulnak Az infláció nem feltétlenül jelent gazdasági megtorpanást ! Erős infláció mellett is lehet gazdasági fejlődés. Az infláció típusai 1: Tehetetlenségi infláció = ez teljesen be van építve a gazdaság működésébe. A gazdaság előző évi infláció alapján erre számol, változni csak gazdasági sokk hatására szokott. 2: Kereslet infláció = Túl sok pénz ostromolja a teljes foglalkoztatottság mellett előállítható javak korlátozott kínálatát. 3: Költséginfláció = oka: munkabér-növekedés illetve olaj vagy más nyersanyag árának növekedése. PHILIPS görbe: Ez egy adott időpillanatban igaz Infláció % munkanélküliség alacsony munkanélküliség = magas infláció alacsony infláció = magas munkanélküliség 22) Mutassa be az egyéni munkakínálatot és munkakeresletet

meghatározó tényezőket! A munkapiac a munkaerő keresletének és kínálatának összessége és azok egymásra hatása. A munkapiacon a keresletet a vállalati szektor teremti. A vállalati szektor célja a profit maximalizálása, ezért adott árszínvonal mellett a reálbérek növekedésével csökken a munkakereslet, a reálbérek csökkenésével pedig növekszik. Egy lényeges különbség a macro és a mikroszinten a vállalat számára adottság a reálbér és a termelt termékek ára. Ha az értékesített termékek ára megváltozik, az nem befolyásolja a reálbéreket - az output árának növekedésével érdemes több munkát alkalmazni. Ha pedig a reálbérek változnak, az nincs hatással a vállalat által termelt termékek árára, a reálbérek csökkenésével érdemes több munkást foglalkoztatni. Makroszinten azonban az árszínvonal és a reálbér kölcsönösen befolyásolják egymást. Ha nő az általános árszínvonal az rendszerint átmenetileg

csökkenti a reálbéreket. A két tényező együttesen szintén a munkakereslet növelésére serkenti a vállalati szektort. Az áru- és munkapiac tehát kölcsönösen meghatóozzák egymást. Ezzel a vállalati szektor döntési tényezői folyamatosan és egyszerre változnak, ezért az egyensúlyi állapot is csak ritkán tud kialakulni. A kialakuló egyensúlyban pedig egyáltalán nem biztos, hogy megmarad a gazdaság, hiszen a sok feltétel közül valamelyik biztosan megváltozik. Mindezeket azért hangsúlyoztuk, hogy érzékeltessük a makroegyensúly bizonytalan és törékeny voltát, az egyensúly kialakulásának folyamat-jellegét. Változatlan tőkeállomány mellett a munka határterméke fokozatosan csökken. Egy-egy újabb munkaerő beállítása csökkenő mértékben növeli a kibocsátást. A munkáslétszám növelése ezért csak csökkenő reálbérek mellett biztosítja a maximális profitot. Így a kibocsátási (termelési) függvény határozza meg a

munka keresletét. A fentiekből az is következik, hogy a munka keresleti függvényt a termelési függvény változása módosíthatja. Ha növekszik a rendelkezésre álló tőkeállomány, akkor változatlan reálbér mellett a . 16 vállalati szféra több munkást fog alkalmazni, a munka keresleti függvénye felfelé tolódik. Ugyanilyen változást idéz, elő az is, ha a technikai haladás hatására akár a munka, akár a tőke hatékonysága javul. Ilyenkor azonos munkaráfordítás nagyobb termelést tesz lehetővé, adott reálbér mellett érdemes lesz több munkást alkalmazni, a munka keresleti függvénye ugyancsak felfelé tolódik. Munkakínálat A munka kínálói a háztartások, akik szükségleteik kielégítést céljából jövedelmet akarnak szerezni. A munkavállalás mértékét a szükségletek kielégítésének maximalizálására való törekvés határosa meg. A szükségletkielégítés azonban nem csak anyagi javakkal történik, hanem része a

rendelkezésre álló szabadidő is. Ezért egyéni szinten azt tapasztaltuk, hogy a munka kínálata egy bizonyos reálbérszint illetve munkamennyiség felett visszahajlik, nem növekszik, sőt csökken a munkakínálat. A makroszintű munkakínálat ugyancsak a reálbér nagyságától függ, és a reálbérek növekedésével nő a kínált munkamennyiség. Az összes munkakínálatnak van felső korlátja: az adott időpontban az ország teljes lakossága lehet csak elvileg munkát kínáló. A lakosság egy része azonban kora vagy egyéb adottságai miatt nem képes munkát vállalni. Ezért a tényleges munkakínálat mindig a lakosság munkaképes része. A munkaképes népesség sem jelenik meg teljes egészében a munkapiacon, mert mindig vannak olyanok, akik nem a munkapiacon jutnak hozzá a megélhetésükhöz szükséges jövedelemhez. Másrészt a munkaképes lakosság egy része nem munkajövedelmekből él; hanem tőke- vagy földtulajdonból. A népességnek ez a

része tehát nem jelentkezik a munkaerőpiacon. lnaktív népességnek nevezzük a munkaképes lakosság azon részét, akik nem kívánnak munkát vállalni, más forrásból biztosítják megélhetésűket. (Eltartottak vagy nem munkajövedelemből élnek.) Egy adott időpont munkaerő kínálatát az aktív népesség adja, akik a munkapiacon jutnak hozzá jövedelmükhöz, akarnak és tudnak is munkát vállalni. A munkakínálatnak tehát van egy felső korlátja, ami egyben természetesen a lehetséges foglalkoztatás nagyságát is meghatározza az adott időpontban. Ez az érték szinte naponta változik, jelentős mértékű változása azonban csak nagyon lassan következik be. Ha például az ország népességének kor-eloszlása egyenlőtlen, a népesség növekedése hullámzó, akkor egy új, nagyobb létszámú generáció munkábaállása jelentősen megnövelheti a munkakínálatot. Vagy az átlagos reálbérek növekedésével növekedhet az eltartottak aránya, ami

az aktív népesség csökkenését eredményezi. A reálbérek növekedésével a megtakarítások is növekednek, ami növekvő létszámú népesség számára teszi lehetővé a nem munkából származó jövedelmekből való megélhetést. Mindezen folyamatok természetesen ellentétes irányban is végbemehetnek Az aktív népesség jelentős része számára feltétlenül szükséges egy minimális reálbér megszerzése, ami biztosítja a szükségtelek minimális kielégítését. Ezért a munkakínálatnak alulról is van bizonyos korlátja: a reálbér nem csökkenhet egy minimális szint alá, és ezen a minimális reálbér szinten viszonylag nagy létszámú munkaerő kínálja munkaerejét. Ha egy országban a szociális juttatások köre viszonylag szűk, a munkanélküli segélyezés alacsony színvonalú, akkor az aktív népesség szinte teljes létszáma munkát vállal már ezen minimális reálbér mellett is. Minél szélesebb körű a szociális támogatások

és munkanélküli ellátások köre, annál inkább rugalmassá válik a munkakínálat: a reálbérek növekedésével az eddig segélyből élőknek érdemesebb lesz munkát vállalni, mert a megszerzett nagyobb reálbér nagyobb előnyt jelent, mint az elvesztett szabadidő. Még ebben az esetben is azonban igaz, hogy az aktív népesség jelentős része hajlandó munkát vállalni a minimális reálbér mellett is, ezért a munkakínálati függvény általában is közel függőleges. A munkakínálat tehát azt mutatja. hogy a reálbér soha nem lehet egy bizonyos minimális szint alatt, ugyanakkor a foglalkoztatás nagysága nem haladhatja meg az aktív népesség nagyságát. A munkapiac akkor van egyensúlyban, ha adott reálbérszintnél éppen annyian akarnak munkát vállalni. mint amennyi munkát keresnek a vállalatok . 17 A makrofolyamatok szempontjából különlegesen fontos szerepe aktív van a munkapiac helyzetének: a munkapiacon jelenik meg a

foglalkoztatottság szintje, és ettől függ a munkanélküliség mértéke közel is. F,Iső lépésben a fenti piaci függvények alapján értelmezzük a foglalkoztatást és a munkanélküliséget! Ha a munkapiacon a kereslet kisebb. mint a kínálat, akkor a vállalati szektor mindig csak annyi munkaerőt fog alkalmazni, amennyit ű keres. Ebben az esetben a foglalkoztatás nagyságát a kereslet fogja meghatározni. Ha viszont a kínálat kisebb, mint a kereslet, akkor a vállalati szektor nem tud annyit munkást alkalmazni. mint szeretne Ebben az esetben a kínálat határozza meg a foglalkoztatást. A foglalkoztatás tényleges nagyságát tehát mindig az a piaci tényező határozza meg, amelyiknek nagysága kisebb, amelyik a piac "rövid oldalát" képviseli. Ennek alapján munkanélküliség akkor alakul ki, ha a munkakereslet adott feltételek közáll kisebb, mint a kínálat. Ekkor ugyanis nem tud minden munkavállaló munkát találni, aki éppen szeretne

elhelyezkedni. A rövid oldal elvéből az is következik, hogy a tényleges foglalkoztatás nagysága soha nem lehet nagyobb, mint a munkapiaci egyensúlyátjelentő foglalkoztatás. A keresleti és kínálati függvény egy-egy szakaszát vastagon jelöltük: ez mutatja az adott reálértékhez tartozó tényleges foglalkoztatás mértékét. A vastag vonal a foglalkoztatási függvény Teljes foglalkoztatásról akkor beszélünk, ha a munkapiac egyensúlyban van. Mindenki tálál munkát, aki munkát akar vállalni. A teljes foglalkoztatós tehát nem jelenti azt, hogy az aktív népesség teljes létszámát foglalkoztatják; csak azokra értelmezzük, akik adott reálbérnél hajlandóak is munkát vállalni. Egyben ez azt is jelenti, hogy a teljes foglalkoztatás nem zárja ki a munkanélküliség létét, hiszen lesznek olyanok, akik önként mondanak le a munkavállalás lehetőségéről. Munkanélkülinek nevezzük az aktív lakosság azon részét, akik adott időpontban

nem dolgoznak. Munkanélküli két okból lehet valaki: önmaga dönt arról, hogy az adott téltételek között nem vállal munkát, vagy pedig szeretne ugyan munkát vállalni, de nem talál megfelelő állást. Önkéntes munkanélküliek azok. akik adott feltételek között nem hajlandóak munkát vállalni, ennek oka lehet a reálbér szintje vagy más. a munkafeltételekkel összefüggő tényező Ebben az esetben egyéni döntésről van szó, hiszen a munkavállaló nem külső kényszer miatt mond le a munkavállalás lehetőségéről. Az, önkéntes munkanélküliség egyik formája a frikciós vagy más néven súrlódásos munkanélküliség. Ebben az esetben nem a reálbér alapján, hanem egyéb körülmények miatt válik a munkavállaló önkéntes munkanélkülivé. így például ha a munkavállaló nem vállalja a munkahely megközelítésével járó utazást, nem fogadja el a felkinált állást. A munkanélküliek többsége azonban kényszerű munkanélküli.

aki szeretne munkát vállalni de nem talál megtelelő munkahelyeket. A kényszerű munkanélküliség a gazdaság valamint a munkapiac általános helyzetéből adódik. tehát nem lehet egyéni döntés eredménye Strukturális munkanélküliségről beszélünk akkor, ha a munkaerő kereslete és kinálata szerkezetében eltér egymásgól. és egyes munkavállalók ezért nem találnak állást Ilyen strukturális eltérés adódhat pl. a szakképzettségből, lakóhelyi megoszlásból, kor és nemek szerinti összetételből stb. Technológiai munkanélküliségnek nevezik a munkanélküliségnek azt a fajtáját, amikor a technikai fejlődés, a termelékenység növekedése miatt csökken a munkaerő iránti kereslet cs így a munkaerő egy része nem talál állást. Ez a munkanélküliségi forma gyakran kapcsolódik össze a strukturális munl:anélküliséggcl, hiszen a technikai fejlődés új szakmák iránti igényt is támaszt, míg más szakmák iránti kereslet

visszaesik. • A kényszzrű munkanélküliség leggyakoribb oka a gazdaság kedvezőtlen értékesítési IehetűségeibíSl adódik. Ha a vállalatok nem tudnak annyi terméket érfékesíteni, amennyi a teljes foglalkoztatás melletti termelés, akkor kényszerű munkanélküliség alakul ki. Ennek oka lehet az . 18 elégtelen kereslet - a fogyasztási és beruházási kereslet együttesen nem elég nagy ahhoz, hogy a munkapiaci kínálatot teljesen kihasználják. likkor a gazdaság "normális állapota a munkanélküliség. A kedvezőtlen értékesítési lehetőség oka lehet továbbá egy gazdasági visszaesés, ami az ország belső helyzetéből vagy világpiaci helyzetének romlásából adódhat. A fejlett országokban végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy még legjobb konjunktúra esetén sem csökken 3-4 százalék alá a munkanélküliek aránya. A munkapiac sajátosságából adódóan mindig van bizonyos frikciós és strukturális munkanélküliség,

hiszen munkahely változtatásról mindig döntenek valamennyien, ugyanakkor a munkakereslet összetétele is folyamatosan változik, amihez a munkaerő csak bizonyos idő elteltével tud alkalmazkodni. Ezért természetes jelenség egy minimális mértéktű strukturális munkanélküliség léte. Természetes munkanélküliségnek nevezik Azt a minimális mértékű, a legjobb gazdasági helyzetben is fennálló munkanélküliséget. Ez a munkanélküliség a munkapiac egyensúlya esetén is fennáll. 23) Jellemezze a földpiacot! A föld ugyan tönkretehető pl. a környezet szennyezése következtében, " normális " használat során azonban nem veszít értékéből, teliét nem amortizálódik, sőt minősége javítható is (trágyázással, öntözéssel stb.) A föld kínálata alapvetően rugalmatlan (merev), tehát nem függ az árától. A föld-tulajdon és a föld-használat gyakori szétválásából következően a föld-piac két tipikus szereplője a

földtulajdonos és a bérlő. A föld bérleti díja, amelyet a bérlő a föld tulajdonosának fizet, amely a bérlő szempontjából a föld tényezőára. A bérleti díj a kölcsönvett földért fizetett díjak összessége. A bérleti díj nagysága a föld minőségével, termőképességével, közgazdasági tényezőkkel (mint pl. az adott földterület távolsága a nagyobb piacoktól) és a rajta termelhető mezőgazdasági termékek árával szoros összefüggésben van. De természetesen - mint minden más árra - a földbérletek " árára " is hatással van a kereslet és a " kínálat " alakulása. A föld piacán akkor kerülhet egyensúlyba a kereslet és a kínálat, ha a rajta jellemzően termelhető termékek határtermék-bevétele egyenlő a föld " tényezőárával ", azaz a bérleti díjjal. Azt az utolsó "minőséget" amit még igénybe érdemes venni (az adott termék termelésére) határföldnek nevezzük. A

különbözet a föld jobb minőségének hozadéka, a földjáradék A földjáradék, a határföldnél jobb minőségű földeknek, a normál profitot meghaladó hozadéka. A földjáradék, a gazdasági járadék speciális formája, amelyet nem szükséges az erőforrás használónak megkapnia ahhoz, hogy az erőforrás felhasználására vállalkozzon, (azt pl. bérelje) Mint láttuk pl. a föld bérlője sem tart igényt a földjáradékra, azt átengedi a tulajdonosnak Fontos tulajdonsága továbbá, hogy megfelelő használat mellett nem használódik el, mint egy gép vagy egy épület, lényegében egy végtelen ideig használható erőforrás. A termőföld árát a földjáradék tőkésített értéke határozza meg 24) Vázolja a tőkejavak keresletét meghatározó tényezőket, a reál – tőkejavak értékelésének alapvető módszerét! A vállalkozók a tőkejavakat és a pénztőkét is egyaránt azért keresik, hogy a pénztőkét beruházásra fordítva

profitra tegyenek szert. Beruházásnál fontos milyen haszonnal kecsegtet, a beruházás hosszú ideje alatt különböző időpontokban kell a tőkebefektetetés teljes összegét felhasználni. A bevételek is különböző időpontokban jelentkezhetnek az üzem működése során Diszkontálásnak nevezzük egy jövőbeni bevétel jelenértéknek meghatározását kamatláb segítségével. A tőkésített érték, a várható (vagy tényleges) nettó hozamok diszkontált értékeinek összege. A beruházás nettó jelenértéke a tőkebefektetési összeg és a várható jövedelmek különbségének diszkontált összege. Ha a beruházás nettó jelenértéke nagyobb, mint 0, akkor a beruházást érdemes megvalósítani, mert ekkor a ráfordítások jelenértéke kisebb mint a jövedelmeké .A belső kamatláb a befektetés átlagos hozadékrátája, az a kamatláb, amely mellett a befektetés nettó jelenértéke 0. Egy befektetés a vállalat szempontjából akkor tekinthető

. 19 kedvezőnek, ha a befektetés belső kamatlába meghaladja a piaci kamatlábat. A tőkejavak keresletét tehát a tőkejószág jövedelemtermelő képessége és az irányadó piaci kamatláb határozza meg. Az egyensúlyi kamatláb a lakosság megtakarítási hajlandóságának és a tőkejavak diszkontált hozamának egyensúlyát fejezi ki. A nominálkamatláb százalékban kifejezett tényleges kamatláb, ami a hitel pénzbeli értéke változását fejezi ki. A reálkamatláb a betétként elhelyezett vagy kölcsönadott pénz vásárlóerejének változását mutatja. 25) Foglalja össze az értékpapírpiac legfontosabb kategóriáit és összefüggéseit! 26) Jellemezze a nemzetközi kereskedelmet meghatározó tényezőket és a főbb kereskedelempolitikai irányzatokat! A nemz. ker az áruk és szolgáltatások (exp-imp), a pénz, a tőke (hosszú lej hitelek, működő tőke áramlás), valamint a nemz. munkaerő áramlásának (relokáció, migráció) folyamat

Szereplői a nemzetgazdaságok, a multinacionális cégek, a nemz. intézmények és az integrációk (UNIÓ, NAFTA, CEFTA). Minden ország alapvető érdeke, hogy kihasználja a nemz. kereskben rejlő előnyöket, mivel ez kedvezően befolyásolhatja termelési-, fogyasztási lehetőségeit. Vannak közvetett és közvetlen előnyök Közvetlen előny: az országok közötti költség- és árarány-eltérésekben rejlő előnyök kihasználása (abszolút- és komparatív előny). Ez egyfajta nemzetközi munkamegosztás eredményez, ami az egyes termékek előállítási költségeinek csökkenéséhez vezet (abszolút előny). Ennek felismerése Smith (angol közgazdász, 18. sz) nevéhez fűződik A komparatív előnyök tanát Ricardo (angol közg, 19 sz) dolgozta ki Mely szerint a külker.ben az aránylagos más áruk termeléséhez viszonyított költségek döntik el azt, hogy mely országoknak, mely áruk előállítására helyes specializálódnia. Komp előnye vagy azért

van egy országnak bizonyos árufajtából, mert az átlagosnál termelékenyebben termel (nagyobb előny), vagy, mert az általános termelékenységi színvonal tekintetében kisebb a lemaradása a termelésben. Azaz minden olyan terméket célszerű külföldről beszereznie egy országnak, amelyet otthon drágábban állítana elő, mint azt, amelyet cserébe ad. Komp előnyök kialakulásához vezethet: eltérő adottságok az erőforrások területén (olcsóbb nyersanyagkitermelés); éghajlati viszonyok különbözősége; technikai-technológiai fölény; ízlés és kereslet szerkezetében lévő különbségek. Közvetett előnyök: importált tudás; a külker által közvetített versenyhatás. Kereskedelempolitikai irányzatok: liberális (állami szabályozás és minden korlátozástól mentes, a II vh. utáni Amerika), protekcionista és a merkantilizmus (16-17 sz) A protekcionizmus az állam olyan tevékenysége, amely az ország világpiaci pozíciójának

javítására, a hazai termékek versenyképességének fokozására irányul (erőltetett exp., visszafogott imp.) Szerepe a 19 szban és a 20 sz elején volt jelentős Eszközei: vámrendszer (piacvédelmi funkció) – árképző tényező, korlátozhatja a külkert., megváltoztathatja a cserearányokat, diszkrimináció eszköze; kontingentálás – mennyiségi szabályozás (ennek egy elfogadottabb formája az „önkéntes” exportkorlátozás); pénzügyi eszközök – szubvenciók (vissza nem térítendő juttatás, kedvezményes hitel, adók elengedése, csökkentése, anyagok és szolgáltatások kedvezményes áron történő biztosítása) és devizális eszközök. De ezeken kívül még számos (kb 800) adminisztratív eszköze van a protekcionizmusnak. 27) Mutassa be a nemzetközi pénzügyi rendszer főbb kategóriáit, fejlődését, jelenlegi problémáit! Eszközei: arany (1971 óta nincs a nemz. forgalomban, tartalékolási szerepe kevés); valuta (külföldi

orsz. törv fizetőeszköze, készpénz); deviza (számlapénz); klíring (kölcsönös . 20 beszámítás) – bilaterális (2 oldalú megállapodás, függ a gyengébb ország szállítási kapacitásától) és multilaterális (több féle cserelehetőség, több ország, ezért a megvalósulásához szükség van egy kívülálló szervezetre pl. nemzk bank); mesterséges pénzek – EURO és SDR (papírarany, más néven különleges lehívási jog, számlapénz, 1969-ben vezette be a Nemzetközi Valuta Alap, azaz IMF). Árfolyam: két valuta közötti mennyiségi viszony Megállapítása aranyparitás alapján (egységnyi valuta=X mennyiségű arany), vásárlóerő paritás alapján (bizonyos áruk árának összehasonlítása) és a valuta iránti kereslet-kínálat viszonya alapján történhet. Létezik irányított (hivatalos) árf., ennek meghatározása a jegybank hatáskörébe tartozik, és lebegő (piaci) árf, melyet a pénzpiacon kialakult valuta iránti

kereslet-kínálat határoz meg. Alulértékeltség: a valuta hiv. árfolyama alacsonyabb, mint azt vásárlóereje indokolná A felülértékeltség ennek ellentéte. Interveniálás: a jegybank beavatkozása az árf alakulásába Ez nem gyakorolható szabadon (a piaci<hiv. árf felvásárlással, piaci>hiv árf kibocsátással) Leértékelést, ill felértékelést akkor alkalmazhat, ha 2 valuta árf. között túl nagy a különbség A valuta lehet konvertibilis (bármely más valutára szabadon átváltható) és transzferábilis (a nemzetgazdaságok meghatározott körében forgalomképes, azon kívül nem). A konvertibilitás feltételei: belső – biztosítani az elkölthetőséget a határon belül is, alacsony infláció, a termelés mennyiségi és minőségi megfelelése, a belf. árak igazodjanak a ráfordításarányokhoz; külső – kiegyensúlyozott fizetési mérleg, likvid valutatartalékok, bizalom a külf. részéről Kulcsvaluták (10 db): konvertibilitás,

a nemz. gazdi élet főbb szereplője legyen, áru és szolg forgalma ebben a valutában történjen, enyhén passzív (imp.>exp) fizetési mérleggel rendelkezzen 1944. Bretton Woods: Arany-deviza-standard rendszer elfogadása (1 uncia arany = 35 dollár, a többi valuta árf. a vásárlóerő paritás alapján ehhez képes határozták meg) 1960-as évek: A dollár felülértékelté vált a vásárlóerő paritás módosulása miatt (Ny-Európa gazdasága fejlődésnek indult. Gyengül a dollárral szembeni bizalom, az gazdaságok sorra váltják dollár készleteiket aranyra. Igény van egy nem nemzeti, hanem egy stabil vásárlóerejű nemzetközi valutára (SDR). Árfolyamát valutakosár alapján állapítják meg, amelyben 5 ország szerepel, súlyozásuk a világexportban betöltött szerepüktől függ. A 60-as évektől fokozódik a nemz. pénzügyi rendsz bizonytalansága, mivel megjelenik egy új, szerteágazó és ezáltal ellenőrizhetetlen finanszírozási forma az

eurodollár (eurovaluta). 1973. és 1979: A nemzk pénzpiac másik neuralgikus pontjai az olajárrobbanás évei, ezek következtében az OPEC-államok hatalmas jövedelmekhez jutottak. Ez hozzájárult az eurovalutapiac terebélyesedéséhez 1976. Kingston: Legalizálják a kialakult helyzetet és jogilag szabályozzák a nemzetközi monetáris rendszer működését. Azaz száműzik az aranyat a nemzetközi forgalomból, árát a piac szabad mozgása határozza meg. Legálissá teszik a valuták szabad lebegését (a valuták kifejezése lehet dollárban, egyéb valutában, valutakosárban, SDR-ben). Tilos az árfolyammal manipulálni Jelen: A dollár szerepe még ma is jelentős. Megteremtődött annak szükségessége, hogy létre hozzanak, vagy megerősítsenek egy olyan valutát (SDR), amely független minden államtól, mivel csak így érhető el, hogy a világ érdekei ne rendelődjenek alá egy ország belső gazdaságpolitikai érdekeinek. 28) Vázolja a nemzetközi

tőkeáramlás formáit, irányait, motiváló tényezőit és hatásait! A nemzetk. tőkeár két típusa a kölcsöntőke és a műkődőtőke áramlás Leggyakoribb formái a direkt külföldi beruházás, ép., ill kötvény vásárlás Szereplői a kormányok és a transznacionális vállalkozások. A nemzk tőkemozgás kialakulására több elmélet is született HymerKindleberger féle monopolista elm: Hiába a hazai piac nyújtotta biztonság, a kiépített kapcsolatok, stabil fogyasztói háttér, ha a tőke számára leküzdhetetlen vonzerőt jelent komparatív előnyök nemzk. mértetekben történő kihasználása Caves oligopolista elmélete: a külföldi beruházásokra a protekcionista ker.politika kényszeríti a vállalkozásokat Más megközelítés a telephelyelőnyöket állítja középpontba, valamint a költség- és megtérülési mutató-eltérésekkel . 21 indokolja a tőkeexportot. Vermon-féle termékciklus elm: extraprofitot a csúcstermékek

kínálnak, azonban ezekből egy idő után tömegtermék lesz, ami nem alkalmas extraprofit előállítására. Ezért, ami egy fejlett gazdaságban veszteséges, egy kevésbé fejlett gazdban jelentős haszonnal folytatható. Összevetve az elméleteket, mindegyik a komparatív előnyök kihasználására épül. A befogadó országok vegyes érzelmekkel állnak a külföldi tőkéhez Ellenzői szerint: elmélyítheti a bef. ország gazd-politikai függését, Ezért a kulcsszektorokból ki kell tiltani; jelentős összegeket von el a hazai beruházásoktól; a lakosságot fogyasztásra ösztönzi, ezért visszaesik a megtakarítás; növeli a munkanélküliek számát, mivel tőkeintenzív fejlesztésekben érdekelt; a fejlett országokénál alacsonyabb bérszínvonal; az adott területet kiszakítja a gazdaság közegéből, és ezzel szétrombolja a hazai versenyt. A tőkeexportőr ellenérzései: csökkenti az otthoni foglalkoztatási lehetőségeket; a technikatranszfer a

konkurencia gyors felnövését eredményezheti, és ezzel elvesznek a hagyományos piacok. A tőkeexportok nagy része a nyitott gazdaságpolitikát (reális árfolyam, importliberalizáció) folytató országokba irányul. Ez által egy sajátos duális gazdaságszerkezet jött létre, ahol az egyik oldalon a fejlett, külföldi nagyvállalatok, a másik oldalon ezernyi kis- és közép vállalat működik hagyományos javak előállítására szakosodva, külföldi tőke nélkül (délkelet-ázsiai országok). 29) Elemezze az integrációs szervezetek kialakulásának okait, főbb szakaszait a Közös Piac példáján keresztül! Integráció: a szuverén nemzetgazdaságok közötti intenzív gazdasági kapcsolatok komplex rendszere. Formái: preferenciális vámövezet – a résztvevők egymásnak vám és kerpolitikai kedvezményeket nyújtanak; szabadkereskedelmi terület – a külker. liberalizált, a kívülállókkal szemben minden tagország egyéni vámpolitikát folytat;

vámunió – belül liberalizált, a kívülállókkal szemben egységes diszkriminatív vám- és külker. politika; közös piac – annyival több a vámuniónál, hogy a tagok egymás között lehetővé teszik az áruk, szolgáltatások, termelési tényezők szabad áramlását; gazdasági unió – itt már a nemzeti gazdaságpolitikák egyeztetésére is sor kerül. Az egyes integrációs törekvések cél és eszközrendszerében lényeges különbségek fedezhetők fel. A Nyugat –Európa fejlett ipari országaiban az integráció a nemzk munkamegosztás előnyeinek maximális kihasználására irányul. A fejlődő országok integrációs törekvései bizonyos területek közös fejlesztésére irányulnak. A szocialista integráció a politikai szempontok mellett, a technika együttes fejlesztését és a felzárkózást fogadta el alapvető célként. Az integráció főbb szakaszai: 1951-ben: Létrehozzák a Európai Szén és Acélközösséget (Montánunió), melynek

feladata az energia és nyersanyaghiány körülményei között a termelési és piaci kvóták felosztása és az árak maximalizálása. 1957-ben: A „Hatok” aláírják a Római Szerződést az Európai Gazdasági Közösség és az Európai Atomenergia-közösség (Euratom) létrehozásáról (1958. jan 1-vel lép életbe) 1959. jan 1: Megkezdik a vámunió fokozatos kialakítását az EGK keretében 1959. nov: Az EGK ellensúlyozására, Anglia kezdeményezésére megalakul az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA). 1960-tól kezdődően fokozatosan szabaddá teszik az ipari termékek belső kereskedelmét, a külsőkkel szemben egyéni vámpolitikát alkalmaznak. 1960-ban: Megalakul a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD). 1967. jan 1: Egyesítik a Montánunió, az EGK és az Euratom vezető szerveit, és felveszi az Európai Közösségek (EK) nevet. 1968. júl 1: Befejeződik a vámunió kialakulása, a tőke és a munkaerő áramlás

liberalizálásával lépéseket tesznek a közös piac létrehozására. 1969-ben: Döntés születik a gazdasági és monetáris unió létrehozásáról. 1973. jan 1: Angliával, Írországgal és Dániával bővül a teljes jogú tagországok száma 1979. márc: Létrehozzák az Európai Monetáris Rendszert (árfolyam-stabilizálás, ECU bevezetése). . 22 1981. jan 1: Csatlakozik Görögország 1986. jan 1: Spanyolország és Portugália is teljes jogú tag 1988. jún: Parafálják az EGK és M.o közötti szerződést 1988. szept 26: Az EGK és M.o aláírja a ker és együttműködési megállapodást, melynek értelmében 1995-ig fokozatosan megszűnnek a mennyiségi korlátozások M.o-gal szemben Az integráció eredményei: a közös külső vámokat számtani átlagként határozták meg, melyek nem magasabbak, mint a korábban alkalmazottak, de diszkriminatív hatása van a kívül állókkal szemben, míg a belső ker.t preferálja A vámunió hatására átalakult a

Közösségen belüli munkamegosztás szerkezete. A vámunióval főleg a fogyasztási cikkek piacának integrációja valósult meg. 30) Milyen újabb fejleményei vannak (az 1990-es évektől) az európai integrációs folyamatnak? 1991 maastrichti szerződés értelmében az évezred végéig három szakaszban kell elérni a gazdasági és politikai uniót. Az 1 szakaszban vmennyi tagországban létre kellene hozni egy pénzpolitikai megállapodást a tagországok jegybankjai között. Ez a megállapodás szabályozná a tagországok közösárfolyam-politikáját harmadik országok valutáival szemben. A 2 szakasz kezdetével a tőkemozgás még megmaradt nemzeti akadályai is megszűnnének. A 3 szakaszba hogy beléphessen egy ország, a következő feltételeknek kell eleget tennie: - a fogyasztói árak emelkedése az adott országban 1,5 %-kal haladhatja meg a 3 legkisebb inflációjú tagország árnövekedési rátáját, - az európai valutarendszerhez tartozó országban a

megelőző két évben a nemzeti valutát nem szabad leértékelni, - a kamatszint 2%-nál nagyobb mértékben nem haladhatja meg a 3 legkisebb kamatszintű tagország szintjét, - a költségvetés évi deficitnövekedése nem lehet több a bruttó nemzeti termék 3 %-ánál, - a teljes államadóság nem lépheti túl a bruttó nemzeti termék 60%-át. Az Európai Gazdasági Térség létrehozásáról az EK és az EFTA állapodott meg. Ez egy újszerű képződményt jelez Európában, amely, két ellenható törekvés eredőjeként született. Az EK az egységes belpiac megvalósulásáig, egyetlen új jelentkezővel sem bocsátkozik tárgyalásokba a közösségbe való belépéssel kapcsolatban. Az EFTA országoknak tehát közbeeső, megoldást kellett keresniük ahhoz, hogy a remélt nagy és dinamikus piaci előnyökből ki ne maradjanak. 25) Foglalja össze az értékpapírpiac legfontosabb kategóriáit és összefüggéseit! Az értékpapírok segítségével a

megtakarítások válnak tőkejavakká. Ekkor a hitelező és az adós kapcsolata személytelen. Az értékpapír olyan okirat, amely pénzben kifejezhető jogot (jövedelmet) biztosít a papír tulajdonosának és egyben valamilyen vagyont, igazol. Legfontosabb jellemzője a forgalomképesség. Adhatók – vehetők, könnyen pénzzé tehetők, a benne foglalt jogok másra átruházhatók, kivéve a névre-szóló értékpapírt. Csoportosítása: . 23 a) Az értékpapírban foglalt jog szerint: Követelést, pl. váltó, csekk, adósságlevél, stb Részesedést, pl. a részvény, bányarészjegy Valamely áruval kapcsolatos jogot megtestesítő jogok, pl. jelzálogbejegyzések b) Az értékpapírok hozama szerint Formailag nem kamatozó Fix kamatozású, pl. a kötvény klasszikus formája A váltakozó hozamú, osztalékpapírok, pl. a részvény Átmeneti formák, pl. a változó kamatozású kötvény c) Lejárat szerint Rövid (1 évnél nem hosszabb) lejáratúak, pl. a

kincstári váltók Közép lejáratúak, általában 1-5. Évesek, pl kötvények Hosszú lejáratúak: általában 5 évnél hosszabb lejáratú értékpapírok Ún. lejárat nélküli értékpapírok, pl részvény és ún örökjáradékos kötvényfajta d) Az átruházási lehetőség szerint: Bemutatóra szóló, a benne foglalt jogok másra átruházhatók, kivéve a névre szólók Névre szólók, ún. rektapapírok Rendeletre szóló értékpapírok, pl. váltó, csekk e) Forgalomképesség szerint Közforgalomra szánt, pl. Mo-n a kincstárjegy Csak a lakosság vagy csak a gazdálkodó szervezetek által vásárolható értékpapírok f) Szintén forgalmi szempontból: A tőzsdén jegyzett A tőzsdén nem jegyzett papírokat g) Az értékpapírok ugyancsak forgalmi szempont szerint Belföldi forgalomra szánt Nemzetközi forgalomra szánt értékpapírok h) Kibocsátója szerint Állampapírok Pénzintézetek által kibocsátott kötelezvények Társaságok, gazdálkodó

szervek által kibocsátott papírok i) Funkciójuk, gazdaságban betöltött szerepük szerint A pénzt forgalmi – és fizetőeszköz szerepében helyettesítő értékpapírok, pl. csekk, váltó Vagyongyűjtést és vagyonelosztást szolgáló, ún. „szűkebb értelemben vett értékpapírok”, két csoportja a kötvény és a részvény . 24