Tartalmi kivonat
Zooplanktonok tenyésztése Planktonok A plankton görög szó, a jelentése „vándorló”, „sodródó”. Minden olyan élőlényt a plankton életközösségbe sorolunk, amely helyváltoztatásban elsősorban a víz áramlása és nem a saját izomműködése a meghatározó. A planktont általában a következő típusokba sorolják: Fitoplankton a vízfelszín közelében élnek, ahol elég fény segíti a fotoszintézist. A fontosabb csoportjai a kovamoszatok, cianobaktériumok és a zöld algák. Zooplankton: kis egysejtű állatok és többsejtűek (például a különféle tengeri állatok, halak, meszeshéjú állatok, alsóbbrendű rákok és gyűrűsférgek petéi és lárvái). Bakterioplankton: baktériumok és archeák, amelyek fontos szerepet játsszanak a szerves anyagok lebontásában, mélyen a vízoszlop alján. Zooplanktonok A zooplankton fogalmába mindazok az aljzat nélküli, vízben lebegő állati szervezetek tartoznak, melyek
mozgását elsősorban a víz áramlása biztosítja, és saját mozgásuk igen csekély. A zooplanktonok nagyobbak mint a fitoplanktonok. A zooplankton jelentőségét annak tápanyag-összetétele magyarázza, valamint az a lehetőség, amely a szervezetek gyűjtésében, tenyésztésében rejlik. A legtöbb zooplanktont alkotó szervezet ülepítő-, szűrőszervezet és ezáltal hozzájárul a víz tisztulásához. A zooplankton szervezetek közé rendszertanilag nagyon sok állat tartozik. Egysejtűek, kerekesférgek, sok apró rák faj, de a legkülönbözőbb fajok lárvái is. E mikroszkopikus élőlények nélkül nincs élet a vizekben sem. Ismereteink szerint a legfontosabb szaporodást elősegítő faktorok a következők: - fény - hőmérséklet - a vizek szervetlen tápanyagtartalma Taxonómiája Zooplanktonokat osztályozzák méret és fejlődési fázis szerin. Méret kategóriákba tartoznak: picoplankton kevesebb, mint 2 mikrométer, nanoplankton
2-20 mikrométer közötti, microplankton 20-200 mikrométer között, mezoplankton 0,2-20 milliméter között, macroplankton 20-200 milliméter között, és a megaplankton, ,melyek több mint 200 milliméter. Fejlődési fázisa alapján a zooplantonokat két kategóriába sorolják: Meroplankton- csak lárva alakban plankton. Fejlődésük során a lárváből férgek, puhatestűek, rákok, korallok, tüskésbőrűek, halak vagy rovarok fejlődnek ki. Holoplankton olyan szervezetek, melyek planktonikusak martadnak teljes életük során. Zooplanktonok felosztása 1. Protozoa A csillós egysejtűek közül több faj képes alkalmazkodni oxigénhiányos környezethez, ezért számos szaprodásbiológiai indikátorfaj van közöttük. Szaporodásuk lehet ivaros vagy ivartalan. Ez utóbbi esetben a sejt vagy két egyenlő részre hasad, azaz osztódik, vagy két különböző méretű sejtre "esik szét", azaz bimbózik Az osztódás végbemehet úgy, hogy az
elsődleges sejtmag esik szét több elsődleges sejtmagra, de végbemehet úgy is, hogy több másodlagos sejtmagra bomlik szét. A protozoáknál gyakori a nemzedékváltás, aminek során egy- vagy több ivartalan nemzedék után ivaros nemzedék következik. 2. Rotatoria Kerekesférgek. Vannak közöttük ragadozók, de legtöbbjük finomra aprózott szerves részecskékkel táplálkozik, melyet csillókoszorújuk mozgatásával sodornak szájüregükbe. Több generáción keresztül csak szűznemzéssel szaporodó nőstényeket találunk, melyek egyszerű osztódással diploid kromoszómaszámú amiktikus, vagy szubitán petéket hoznak létre, amit testfelületükön hordanak, és amiből mindig az anyjukhoz hasonló amiktikus nőstények kelnek ki. Ezt az egyivaros szaporodási sort évenként egyszer, vagy kétszer alaktanilag nem megkülönböztethető miktikus nőstények megjelenése szakítja meg, melyek számcsökkentő osztódással haploid petéket hoznak létre. A
miktikus peték egy részéből hímek kelnek ki. Ezek termékenyítik meg a miktikus nőstények haploid petéit, miáltal azokból vastag tartóspete keletkezik, a nőstény pedig ezután elpusztul. Aszerint, hogy évente hányszor ismétlődik az ivaros szaporodási mód, mono., di- és policiklusos fajokat különböztetünk meg. 3. Crustacea Ide tartozik: Cladocera Rákok - Ágascsápú rákok, Copepoda - Evezőlábú rákok, Mysida- Hasadtlábú rákok Cladocera - Ágascsápú rákok Az állatok teste, héja és szűrőlábai valóságos szivattyúként működnek. Ha lábaikat széttárják, a tér kitágul és vizet szív be, ha lábaikat összezárják, a bejárati nyílás bezárul, és a víz csak a szűrősörték között juthat ki, miközben a benne lebegő részecskék fennmaradnak a szűrősörték között, melyeket a második lábpár terelő sörtéi juttatnak a szájnyílásba. A Cladocerák szaporodása hasonló a kerekesférgekhez: heterogónia. A szűz, vagy
szubitánpeték a nőstény hátán lévő költőüregben fejlődnek. A költőüregben lévő peteszám a táplálékellátottsággal és az állat korával függ össze. A haploid petekezdeményt termelő, megtermékenyíthető nőstények alaktanilag is különböznek a szüzektől. A megtermékenyített pete a nőstény módosult költőüregében (ephippium) Daphnia -Vízibolha A Daphniák nem túlzottan igényesek a tartási helyüket illetően. A vízibolhák tenyésztéséhez választhatunk akváriumot, üveget, vödröt vagy műanyag edényt, amit megfelelően alacsony vízszinttel töltünk fel. Rakjunk az akváriumba némi tőzeget, kerti földet, komposztot, vagy kerti tóból származó iszapot, hogy ezzel megfelelő puffert és tápanyag közvetítőt biztosítsunk, valamint a további baktériumkultúrák kialakulásának alapját. Ezek után töltsük fel - lehetőleg pihentetett, vagy akváriumból származó vízzel. A vízibolhák számára biztosítsunk
tehát közepes fényű helyet, ha a szabadban helyezzük el a tenyészetet, akkor tegyük állandó árnyékba. Ideális hőfoknak a 20-25oC tekinthető Növény ne legyen akváriumban, mert jelenlétükben általában sikertelenek a tenyésztési próbálkozások. A medence karbantartása azonban viszonylag kevés munkát igényel. A táplálék a vízben feloldott száraz- vagy sütőélesztőből áll, amit cseppenként etessünk. Vízcserére csak akkor van szükség, ha az aljzatban gázképződés indul meg, és ezért a medence aljáról az üledék a vízben lebeg, ill. ha a vízibolhák szaporodása szemmel láthatóan visszaesik a rosszabb környezeti feltételek miatt. Célszerű nagyobb számban csigákat is telepítenünk a vízibolhás medencébe, mivel jó szolgálatot tesznek azzal, hogy eltüntetik a levedlett kitinpáncél maradványokat - gondoskodva arról, hogy ezek ne rontsák bomlásukkal a vízminőséget. Idővel a csigák váladéka laza rétegben fedi az
akváriumban aljzatát. Ne szívjuk le ezt a réteget, mert ez számos mikroorganizmus számára biztosítja a fejlődéshez szükséges körülményeket. Ha már szaporodásnak indult a tenyészetünk, a mennyiségtől függően heti 1-2 alkalommal, igény szerint fogjuk ki a vízibolhákat Bosmina Bosmina az ágacsápú rákok csoportjához tartozik. Hímek változó méretben az 0,4-0,5mm, a nőstények mérete 0,4-0,6mm között változik. Több nőstény, mint hím nem van a populációban Megtalálhatóak a tavakban, mesterséges tavakban és a tengerekben. Bosmina 1-3 mikrométer nagyságú algákat és protozoákat fogyasztanak. Bosmina szűznemzéssel szaporodik. A lárvák áttelelnek, ha a körülmények kedvezőek szaporodás gyorsan megkezdődik. Copepoda - Evezőlábú rákok A Copepodák más módon szűrnek, a terelőörvényt szájszerveik vibráló mozgatásával keltik, a táplálékot speciális sörték juttatják a szájnyílásba. Ez a módszer a
nagysági szelektáláson kívül, a táplálék minőségi szelektálását is lehetővé teszi. A Copepoda rákok kétivarosan szaporodnak. A megtermékenyített petéket a nőstény petecsomóban hordja a potrohán. A petéből kikelő lárvának három végtagja van, mely a fej szájszerveinek felel meg. Egy nőstény a megtermékenyítés után többször is érlelhet petecsomót. A peték száma fajonként változó és jellemző. Cyclops A szabadon élő evezőlábú rákok családjának tagja, melynek fajai kizárólag édesvizekben élnek. A potroh két oldalán csüngő egy-egy petezacskóról könnyen felismerhetők. Első csáppárjuk ostorforma, 6-18 ízű, a második egyszerű, ágnélküli; 5 lábpárjuk van; homlokukon egy nagy páratlan szem foglal helyet, amely azonban háromból nőtt össze; erről kapták nevüket is. Növényi anyagokkal táplálkoznak. Valamennyien kicsinyek; a legnagyobbak 1 mm -nél alig nagyobbak. Diaptomus Diaptomus az evezőlábú
rákok rendjébe tartozó alsóbbrendű ráknem. Ez látszólag hasonló méretű és alakú, mint a Cyclops Jellemzően igen hosszú az első antennáik, amelyek meghaladják a test hosszát. A nősténynek páratlan petezacskója van Mysida- Hasadtlábú rákok Kicsi, 9-11 mm-es, lágy testű rák. A fej az első 3 torszelvénnyel összenőtt. Nyeles összetett szemei vannak, a hátpajzsa rövid. Torlábai teljesen hasadtak, innen a rend elnevezése. Az utolsó potrohláb ágai lemezszerűek és a potroh véglemezével farokúszót alkotnak. A testén elszórva csillag alakú színsejteket (chromatophora) lehet megfigyelni. Tengerekben és édesvizekben is megtalálhatóak. Köszönöm a figyelmet!