Szociológia | Családon belüli erőszak » Gyermeknevelési ártalmak

Gyermeknevelési ártalmak Családi környezeti ártalmak A legsúlyosabb környezeti ártalom egy gyermek életében a rossz családi légkör, a félelemkeltő, durva, merev, viszálykodó, szigorú szülök, vagy a szeszélyes, önző, következetlen szülők, akik a gyermek kötödés és biztonságszükségletét elutasítják, durván megvonják tőle szeretetüket, megfosztják őket az értelmi,- erkölcsi fejlődés bázisától, a védelmező szülővel való azonosulásról. Érzelmeik visszautasítása, különböző pszichikus mechanizmusokat váltanak ki a gyerekből: -Igyekszik a figyelmet bármi áron magára irányítani. -Kísérleteket tesz a nélkülözött szeretet megnyerésére. -Bosszúállás, és ellenségeskedés. – A frusztrációs feszültségeket magasabb síkon dolgozzák fel szublimálják. – Megijed saját ellenséges gondolataitól, szorong elfojtja haragját. A gyermekek azt várják el maguktól amit a felnőtt elvár tőlük. A magatartás és

a teljesítmény értékelésével, pozitív megerősítéssel a felnőttek gazdagítják a gyermek autonómiáját, kompetenciáját és kreativitását. A szüntelen rendreutasítások következtében úgy érzi nem tudja a követelményeket teljesíteni, egyszerre rendül meg a bizalma a szülőkben és önmagában. A traumatizált gyermek nemcsak magatartásában, hanem tanulmányi eredményeiben és társaival való szociális kapcsolataiban is erősen hanyatlik, hiszen érzelmi igénybevétele, a titkolt családi élmények annyira megterhelik, hogy dekoncentrálttá, érzéketlené válik. Az alkoholista, idegbeteg, deviáns szülők minden vonatkozásban elhanyagolják gyermekeiket, bántalmazzák őket. A talajavesztett családok gyermekeit a gyermekközösség általában visszautasítja, szociális rangjuk igen alacsony. A viszonylag jó családi struktúrában is keletkezhetnek súlyos környezeti ártalmak, ha a szülők a gyermekek önállósodási, illetve

leválási törekvéseit akadályozzák. Ez az ártalom hasonlóan súlyos, mint az előzőekben felsoroltak, kiindulópontja lehet a magatartási zavaroknak, neurotikus és pszichoszomatikus állapotoknak. A tárgyaltakról el kell különíteni a nevelési hibák okozta miliőártalmakat. Például az elhanyagoló nevelés, a gyermek háttérbe szorítása testvérei között, túlzottan szigorú nevelés , elkényeztető nevelés, következetlen nevelés. A szigorú és elkényeztető nevelés egyaránt a gyermek önállóságát, realitáshoz való alkalmazkodást csorbítja. Az elhanyagoló nevelés önbizalomhiányt, depresszív állapotokat, határozatlan énképet, befolyásolhatóságot, sodródást eredményezhet. A legkárosabb azonban a következetlen nevelés. Az iskolai környezeti ártalmak A családjukban sérült, érzelmileg elhanyagolt gyermekek az új környezetbe is átviszik a rendellenes, nyugtalan, szorongó, agresszív, gátolt, bizalmatlan magatartási

reakcióikat. Ennek következménye, hogy mind a pedagógusok, mind a gyerekek elmarasztalják kirekesztik őket. A legnagyobb gond, amikor a családjukban traumatizált gyermeknél az iskola nem ellensúlyozza, nem rendezi, hanem tovább mélyíti a családi környezeti ártalmakat. Az iskola-éretlenül első osztályba kerülők között sok a hiperaktív vagy az átlagosnál lassúbb gyermek. A pedagógusok nem tudják elfogadni ezeknek a gyerekeknek az egyéni tempóját Nem ritka a túlérzékeny, szorongó, gátolt gyermeket érő iskolai ártalom. Ha ilyen gyermek kemény, sokat büntető pedagógushoz kerül, nem bírja elviselni azt a fegyelmezési rendszert, amihez az osztály zöme még alkalmazkodni tud. Eluralkodik rajtuk az állandó rettegés, a pánikhangulat, ami a legkülönfélébb kóros pszichoszomatikus, magatartási és intellektuális tünetekben nyilvánul meg. Szociális tényezők De nem csak a család, hanem a tágabb éterembe vett szociális környezet

is nagyban befolyásolja a gyermek fejlődését, beilleszkedésének nehézségét. Ilyen szociális okok a szegénység, a munkanélküliség, az életkilátások, a korlátozott nyelvi kódok, az ösztönzés hiánya, és az eltérő nevelési irányzatok