Fizika | Csillagászat, űrkutatás » Tájékozódás az égbolton II

Tájékozódás az égbolton II. Az I. és II ekvatoriális koordináta rendszer, ekliptika, állatöv csillagképei, csillagtérképek I. Ekvatoriális koordináta – rendszer: E koordináta-rendszer alapköre az égi egyenlítő, az EKVÁTOR. Az ekvátort az éggömb középpontján átmenő, a Föld egyenlítő síkjával párhuzamos sík metszi ki az éggömbből. A pólusokat összekötő egyenes merőleges az égi egyenlítő síkjára. Az égi egyenlítő és a meridián két metszéspontja az égi egyenlítő észak - és délpontja. A pólusokat összekötő félkörök az ÓRAKÖRÖK. Ebben a rendszerben a két koordináta az ÓRASZÖG és a DEKLINÁCIÓ. Metszéspontjuktól nyugat felé órákban mért szögtávolsága az óraszög, míg a pont és az égitest órakör mentén fokokban mért szögtávolsága a deklináció. Ez az éggömbnek az északi pólust tartalmazó felén pozitív, a másikon negatív. Az óraszög meghatározásakor a teljes 360 fokos szöget 24

órának feletetjük meg Az égitestek szélessége állandó, de óraszöge időben lineárisan változik és a Föld különböző földrajzi hosszúságú helyeiről mérve ugyanabban a pillanatban is más. A II. Ekvatoriális rendszer: E koordináta-rendszer alapköre szintén az égi egyenlítő. Fektessünk az éggömb középpontján át egy síkot, amely párhuzamos a Föld Nap körüli keringésének síkjával. E sík az éggömbből az EKLIPTIKA-t (nap látszólagos pályáját) metszi ki. Két metszéspontjuk a TAVASZPONT és az ŐSZPONT. Az égitestek koordinátái az I. ekvatoriális rendszerben változnak A II ekvatoriális rendszerbeli koordináták (első közelítésben) állandók. A tavaszpont helyzete azonban igazából nem állandó, hanem kb. 26000 év alatt hátráló mozgással végighalad az ekliptikán Ez a mozgás, a PRECESSZIÓ elég bonyolult és nem is periodikus. Oka az, hogy a Föld nem tökéletesen gömbszimmetrikus, és az aszimmetria miatt a Nap, a

Hold és a bolygók tömegvonzása a Föld forgástengelyét igyekszenek kibillenteni helyzetéből. Ezért a földtengely kúpfelület mentén elmozdul, vele együtt az égi egyenlítő síkja is, tehát elvándorol helyéről az égi egyenlítő és az ekliptika metszéspontja, a tavaszpont (és az őszpont is) A precesszió miatt lassan változnak az égitestek koordinátái a II. ekvatoriális rendszerben is Ekliptika (égi egyenlítő): A Nap látszólagos pályája az égbolton, mely az állatövi csillagképekkel esik egybe. Az éggömbnek az egyenlítő síkjával való metszésvonala. A Nap a Földről nézve egy év alatt tesz meg egy teljes kört az Ekliptika mentén úgy, hogy közben elmozdulni látszik a háttércsillagokhoz képest. Ezek a csillagok alkotják a 12 állatövi csillagképet, amelyekben a Nap egy-egy hónapig "tartózkodik". Ugyanígy az egyes bolygók is más csillagképek irányában látszanak. A Föld egyenlítője nem esik egybe az Ekliptika

síkjával, hanem 23,45°-os szöget zár be vele. Ez okozza az évszakok változását, mivel a Föld éves útja során eltérő mennyiségű napfény éri az egyes területeket. Az állatövi csillagképek: A Nap útjába eső csillagoknak az ókori ember különleges jelentőséget tulajdonított, ezek az állatövi csillagképek, melyeket a fényesebb csillagok felhasználásával a képzelet rajzolt az égre. Minden nép a saját mitológiai világát "rajzolta meg" az égbolton. A tudományban a görög, római, arab mitológiából származó csillagképneveket használjuk (latinul). Használatosak a nemzeti elnevezések is, pl.: nálunk Göncölszekér, Tejút stb Egy csillagkép csillagainak semmi kapcsolatuk nincs egymáshoz (fizikailag nem tartoznak össze) azon kívül, hogy tőlünk nézve véletlenül azonos irányban látszanak. (A horoszkóp készítők csillagképekből való jóslatai már csak ezért sem lehetnek valósak, többek között.)

Csillagkép csillagai tőlünk eltérő távolságban helyezkednek el, szemünkkel ezt nem érzékeljük, ezért minden csillagot ugyanolyan messze látunk. Csillagtérképek: Az égi tájékozódáshoz szükséges a csillagképeket térképszerű ábrázolása. Mivel az éggömböt nem lehet síkra vetíteni, (földgömböt sem), a térkép készítésekor a geográfiából ismert nehézségekkel szembesülünk. 1-1 égrész ábrázolásakor jó közelítéssel és kis torzulással visszaadhatók a csillagalakzatok. Az égbolt térképe: A képrögzítés fejlődésével sikerült a fényképezést is bevonni az égbolt térképezésébe. A nagylátómezejű fényképek az égbolt természetes, bár torzításoktól nem mentes síkvetületei. Nagy távcsövekre szerelt kamerákkal egész kis részletekben is fényképezhető az égbolt; az ilyen képek torzítása általában szemmel észre sem vehető