Irodalom | Tanulmányok, esszék » Petőfi Sándor, Minek nevezzelek, Egy gondolat bánt engemet elemzés

Adatlap

Év, oldalszám:2007, 3 oldal
Nyelv:magyar
Letöltések száma:145
Feltöltve:2010. február 27
Méret:37 KB
Intézmény:-

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!

Értékelések

Ezt a doksit egyelőre még senki sem értékelte. Legyél Te az első!


Új értékelés

Tartalmi kivonat

Petőfi Sándor, Minek nevezzelek? 1. A költő melyik alkotói korszakában, milyen élmények hatására keletkezett a vers? 2. Milyen a költemény hangvétele, Mi váltja ki ezt? 3. Hol helyezkedik el a címben foglalt kérdés az egyes versszakokban? Milyen hatást vált ki az ismételt kérdés elhelyezkedése? 4. Hogyan viszonyul a vers egésze a címben foglalt kérdéshez? 5. Az első négy versszak egy-egy kis emlékkép a fiatal házaspár eddigi közös életének hétköznapjaiból. Sorold fel, milyen emlékeket idéz fel a költő! 6. Ki áll mindegyik emlékkép középpontjában? 7. Milyen elemekből állítja össze a költő a hitvese alakját? Objektív képet kapunk-e ezek által Júlia külsejéről? Miért? 8. Milyen eszközzel tesz érzékletessé a költő ezt a bemutatást? 9. Milyen fogalomkörből meríti hasonlatok anyagát? Mi ezek közös jellemzője? Milyen hangulat érzékeltetésére szolgálnak? 10. Hol éri el költemény rajongó hangja a

tetőfokát? 11. Megtalálja végül a költő a választ a vissza-visszatérő kérdésre? 12. Az utolsó versszak egésze nem más, mint becézgető megszólítások sorozata Melyik megszólítási forma zárja le ezt a sort? Hogyan viszonyul ez az előző megszólítási formákhoz? 13. Milyen érzést vált ki az olvasóból, hogy a költő ezek után is megismétli a korábbi kérdést? 14. Foglald össze egy feleletben a versről kialakított gondolataidat és észrevételeidet! A költő művészi és politikai érlelődése szakaszában (1846-1848), Szendrey Júlia iránt érzett szenvedélyes szerelme hatására keletkezett ez a szerelmes vers. A költemény beszédhelyzete, a szerelem megvallása dialogizáló versbeszédet feltételez, ezzel szemben a költeményt elolvasva azt tapasztaljuk, hogy a szerelmes férj szemléletének tárgya háttérbe szorul, és a romantikus személyiség, illetve személyesség határozza meg a monologikus szöveget. A címben foglalt

kérdés az egyes versszakok elején és végén fordul elő. A versszaknyitó kérdések a megnevezhetőség sikerében való bizakodást fejezik ki, a versszakot zárók lemondásról, a megnevezési kísérlet kudarcáról vallanak. A várt megnevezés elmaradása és az újrapróbálkozások késleltetést eredményeznek. Ez a retorikai fogás fenntartja, illetve fokozza a feszültséget, ami a zárlatban sem oldódik, hiszen a nyitva hagyott kérdés a versolvasót további gondolkodásra készteti. Az első négy versszak egy-egy kis emlékkép a fiatal házaspár eddigi közös életének hétköznapjaiból. Az első versszakban a lírai ént és a kedvest az alkonyi együttlét meghitt pillanataiban mutatja: a férfi tekintete csodálattal állapodik meg az elmerengő nő szemein. A második versszak a férfi bámulatát érékelő kedves és a tekintetek találkozásának mozzanatával építi tovább az epikus történéssort. Ez a mozzanat a harmadik versszaktól elindítja

a két ember közeledését: a szeretett nő megszólítja a beszélőt. A negyedik versszak pedig a csókban való eggyé olvadás elragadtatott, önkívületi állapotát ragadja meg. Mindegyik emlékkép középpontjában hitvese, Júlia áll. A költő hitvese alakját kisebb elemekből állítja össze. Egy-egy testrészéből, ilyen a szeme, az ajka, és tulajdonságából, ilyen a szelíd tekintete, zengő hangja, lángoló ajka. Objektív képet kapunk ezek által Júliáról, mivel pozitív jelzőkkel látja el az egyes testrészeit és tulajdonságait. A költő ezt a bemutatást szóképekkel és metaforákkal teszi érzékletessé. A hasonlatok anyagát a természetből meríti. A költemény a rajongó hang tetőfokát az utolsó versszakban éri el. A költő végül nem találja meg a visszatérő kérdésre a választ. Az utolsó versszak egésze nem más, mint becézgető megszólítások sorozata. Ezt a sort az „Édes, szép, ifju hitvesem” megszólítással

zárja. Ez az előző megszólítási formáknál sokkal egyszerűbb megszólítás A költő ezek után is megismétli a kérdést. A nyitva hagyott kérdés további gondolkodásra készteti az olvasót Nagyon meghatott felesége iránti rajongása. De legjobban az ismétlődő sorokban visszatérő kérdés tetszett: „Minek nevezzelek”, mely nyomatékosítja Júlia iránt érzett szerelmét. Petőfi Sándor: Egy gondolat bánt engemet 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. Jellemezd pár mondatban a költő pályaszakaszát, amelyben ez a vers keletkezett! Milyen témakörbe sorolható a vers? Milyen más alkotások szólnak ugyanerről a témáról? A Sors, nyiss nekem tért egyik kulcsszava a „halál” volt. Milyen szerepet kap ugyanez a fogalom ebben a költeményben? A költő ebben a versben kétfajta halálról szól. Hogyan jellemezhetők röviden ezek a halálnemek? Petőfi melyik halált választaná inkább? Miért? A költő két párhuzamos hasonlat

segítségével teszi szemléletessé a „lassú”, természetes halált. Minek az elmúlásához hasonlítja ezt a halálnemet? Nevezd meg ezt a két tárgyat! Mi képezi az ellentétét a „virágnak” a gyors, hősi halál leírásában? Mindkettő növény. Mi a különbség közöttük? Mi képezi az ellentétét a gyertyának? Miben térnek el ezek egymástól? Az első szerkezeti egységet Petőfi három ponttal és egy gondolatjellel zárja. Milyen fordulatot jelent ez a vers gondolatmenetében? Meddig tart ez a második szerkezeti egység? Ez a látomás igen gazdag hang- és képi hatásokban. Mivel bizonyítható ez az állítás? Milyen szerepe van itt a szóismétlésnek? Mely szavak ismétlődnek meg? Milyen hatást váltanak ki? Kik harcolnak egymással a költő által elképzelt csatában? Hogyan nevezi őket a költő? A harmadik szerkezeti egység is része a látomásnak. Mit fogalmaz meg ebben a költő? Figyeld meg ennek a résznek a ritmusát! Milyennek

találod? Melyik szó áll a vers legvégén? Milyen hatást kelt a költő a költő azzal, hogy éppen ezt a szót helyezte a vers végére? Hogyan viszonyul ez a bevezetés a vers meditatív hangvételű indításához? Mutasd be a verset az eddigiek alapján! Ahol szükséges, idézd is a költő sorait! A költő művészi és politikai érlelődése szakaszában (1846-1848) írta ezt a művét. Erre a pályaszakaszra jellemző a kilábalás a válsághangulatból, a francia forradalom radikális eszméinek hatása, forradalmi látomásköltészet, a szerelmi és hitvesi költészet és a tájköltészet. Ez a vers a francia forradalom radikális eszméinek hatása, a forradalmi látomásköltészetébe sorolható. Ugyanerről a témáról szól a XIX század költői és Az ítélet című költeménye is. A Sors, nyiss nekem tért egyik kulcsszava a „halál” volt. A költő ebben a versben kétfajta halálról szól. A természetes halálról és az önként vállalt

mártírhalálról A természetes halál békés, csendes, lassú halált jelent, az önként vállalt mártírhalál, pedig gyors, hősi halált. Petőfi a mártírhalált választaná inkább, mert jobban szeretne gyorsan, hősként meghalni a szent világszabadságért és jobban szeretné, ha a hősökkel egy közös sírban temetnék el. A költő két párhuzamos hasonlat segítségével teszi szemléletessé a „lassú”, természetes halált. A „Lassan hervadni el, mint a virág” és az „Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál” párhuzamos hasonlattal. Ezek szerint ezt a halálmenetet a virág elhervadásához és a gyertyaszál elfogyásához hasonlítja. A virág ellentétét a gyors, hősi halálban a fa képezi. Mindkettő növény De méretekben, erőben különbség van közöttük. Míg a virág kis méretű, gyenge növény, addig a fa nagy méretű, erős növény. A gyertya ellentétét a kőszirt képezi. Ezek között méretbeli és tapintásbeli különbség

van. Míg a gyertya kicsi, egy marokban is elfér és könnyű, addig a kőszirt nagy, nehéz és kemény. Az első szerkezeti egységet Petőfi három ponttal és egy gondolatjellel zárja. Ez a vers gondolatmenetében azt jelképezi, hogy egy látomás kezdődik a versben. Ez a második szerkezeti egység a következő gondolatmenetig tart. Ez a látomás igen gazdag hang- és képi hatásokban. Ez az állítás a következőkkel bizonyítható: „pirosló arccal és piros zászlókkal”, „elharsogják kelettől nyúgatig”, „ott folyjon az ifjui vér ki szivembül, s ha ajkam örömteli végszava zendül”, „hadd nyelje el azt az acéli zörej, a trombita hangja, az ágyudörej”, „fújó paripák száguldjanak a kivívott diadalra”. Nagy szerepe van itt a szóismétléseknek. Megerősíti, nyomatékosítja a szavak fontosságát. A piros, az elharsogják, az ott szavak ismétlődnek meg A költő által elképzelt csatában a rabszolga-nép a zsarnoksággal ütközik

meg. A harmadik szerkezeti egység is része a látomásnak. Ebben a költő megfogalmazza a temetés menetét, a temetési napot. A ritmusából is utal arra, hogy lelassul az egész vers, hasonló egy gyászzenéhez. A vers legvégén a „világszabadság” szó áll. A költő azzal, hogy éppen ezt a szót helyezte a vers végére a szó fontosságára hívja fel a figyelmet. Ez először a vers második szerkezeti egységében jelenik meg először, de ott a vilgászabadság gondolatához a magyar szabadság még nem tartozik.