Történelem | Középiskola » A második világháború nyitó szakasza

 2004 · 3 oldal  (27 KB)    magyar    98    2010. április 04.  
    
Értékelések

11110 gyebrovszky attila 2010. április 05.
  Viszonylag jó összefoglalás.De nincs kiemelve Szovjetúnió kétszínű hatalmi politikája mert ez tette lehetővé Hitler területszerző hatalmi politikáját. Kelet-Lengyeloprszág, Baltikum, Besszarábia.

Tartalmi kivonat

A második világháború nyitó szakasza A megnemtámadási egyezmény 1939 áprilisában Németország Hitler 50. születésnapját ünnepelte A Führer népszerűsége tetőpontján állt, hiszen alig hat év alatt háború nélkül sikerült jelentős részben beváltania egyik legfőbb ígéretét, a versailles-i békeszerződés szétzúzását. A következő célpont Lengyelország volt Lengyelország függetlenségének megsemmisítése egyaránt szolgálta a háború előtti német határok helyreállítását s a keleti élettér megteremtését. Lengyelországot nem volt olyan könnyű megkaparintani, mint Csehszlovákiát. A lengyelek ugyanis öntudatosan visszautasítottak mindenféle német követelést, másrészt Nagy-Britannia, Franciaország és a Szovjetunió is érdekelt volt a kérdésben. E három nagyhatalom összefogása hatalmas veszélyt jelenthetett volna Németországra, azonban ilyen szerződés, hosszas tárgyalások ellenére sem született. A szovjet

katonai segélynyújtásnak ugyanis német-szovjet határ híján feltétele lett volna a lengyel határok átlépése, ehhez azonban a lengyelek nem voltak hajlandók hozzájárulni. A német és a szovjet külügyminiszter által 1939. augusztus 23-án aláírt egyezmény, a Molotov-Ribbentrop-paktum két részből állt. A nyilvánosságnak szánt első rész egy megnemtámadási szerződést tartalmazott, a szerződés titkos záradéka Kelet-Európa felosztásáról szólt. Lényegét tekintve Lengyelországot megosztotta a két nagyhatalom között, és Finnországot, Észtországot, Lettországot, valamint Besszarábiát a Szovjetunió érdekszférájába tartozónak nyilvánította. Mindkét diktátor elégedett volt. Hitler elhárította a kétfrontos háború veszélyét egy esetleges angol-francia támadás idejére, Sztálin pedig úgy érezte, időt nyert, amit a hadsereg fejlesztésére s egy nyugati ütközőzóna megszerzésére fordíthat. Lengyelország megtámadása

1939. szeptember 1-jén hajnali 4 óra 45 perckor a szárazföldön, a levegőben s a tenger felől a német csapatok támadást indítottak Lengyelország ellen. A közvetlen ürügyet az SS által szervezett akció szolgáltatta. Elkábított köztörvényes bűnözőket öltöztettek lengyel katonai egyenruhába, s ezek támadást intéztek a lengyel határ melletti Gleiwitz német város rádióadója ellen. A támadókat a helyszínen agyonlőtték. A lengyel csapatok hősiesen küzdöttek, azonban az 1 millió lengyel katona nem tudott ellenállni az 1,6 millió németnek. Ezen kívül a németek haditechnikai fölényben voltak, hiszen ők már jóval a háború előtt felismerték, hogy az új háborúban a repülőgépeké és a harckocsiké lesz a döntő szó. A lengyel hadsereg két hét alatt megsemmisült, s szeptember 28-án a végsőkig kitartó Varsó védői is letették a fegyvert. Lengyelország összeomlását siettette a szeptember 17-ei szovjet támadás is. A

Molotov-Ribbintrop-paktum értelmében a Szovjetunió birtokba vette Kelet-Lengyelországot, megtörtént Lengyelország 4. felosztása A lengyel állam ismét megszűnt létezni, a nyugati területek egy részét a németek közvetlenül a birodalomhoz csatolták, a maradékot Lengyel Főkormányzóság néven a Hitlernek közvetlenül alárendelt kormányzó irányította. A furcsa háború A gyors vereséghez hozzájárult Anglia és Franciaország halogató magatartása is. A német támadás hírére mindkét állam ultimátumban követelte a harci cselekmények megszüntetését és a lengyel területek kiürítését. Mivel Németország elutasítólag válaszolt, Anglia és Franciaország szeptember 3-án hadat üzent. A nyugati fronton mégsem kezdődött meg a háború A franciák létszámbeli fölényük ellenére nem kockáztatták a Maginot-vonal biztonságát. 1940 áprilisáig nem történt semmi változás. A németek ülő háborúnak, az angolok unalmas háborúnak,

a franciák furcsa háborúnak nevezték a kialakult helyzetet. A szovjet „biztonsági zóna” kiépítése A Szovjetunió Lengyelország felosztása után kihasználva a német szövetséget és a nyugati hatalmak tétlenségét tovább folytatta határainak nyugat felé tolását. A balti köztársaságok nem tudtak ellenállni a szovjet terjeszkedésnek. A rájuk kényszerített kölcsönös segítségnyújtási szerződés lehetővé tette, hogy országaikba szovjet csapatok vonuljanak be, majd 1940 augusztusában mindhárom államot a Szovjetunióhoz csatolták. Finnország ellenállt, nem adta át a szovjetek által követelt területeket, ezzel vállalta a háborút. 1939 novemberében a terephez és az időjáráshoz jobban alkalmazkodott finnek megállították a támadó szovjeteket, ezzel érzékeny veszteséget okozva nekik. Az 1940 februárjában lezajló újabb szovjet támadásnak már nem tudtak ellenállni. A márciusban kötött béke értelmében Finnország

lemondott 50 ezer km2 területéről A Szovjetunió 1940 júliusában annektálta Besszarábiát, így létrejött Moldvai Szovjet Köztársaság. A nyugati hadszíntér 1940-ben Hitler nyugat felé fordult. Dániát két nap alatt megszállta, a németek számára létfontosságú svéd vasérc szállítási útvonalára eső Norvégia azonban ellenállt. Angol és francia segítséggel két hónapig tartott a harc. Végül a király és a kormány Angliába menekült, a megszállók Quislinget ültették a miniszterelnöki székbe. Nevéből köznév lett, quislingnek nevezik a náci megszállókkal együttműködő, hazaáruló politikusokat. A nyugati hadjárat 1940 május 10-én indult A németek megsértve a Benelux államok függetlenségét pár nap alatt elérték Franciaországot. A csupa idős politikus biztos volt abban, hogy fel lehet tartóztatni a német támadást a Maginotvonalnál, illetve a megerősített francia-belga határon. Az Ardennek térségét azonban

védtelenül hagyták, gondolván, hogy a páncélosok számára a hegység áttörhetetlen. Manstein tábornok haditerve alapján a németek azonban éppen itt mérték a fő csapást a szövetségesekre. A gyors áttörés után elvágták az északon ragadt csapatokat az utánpótlástól, s a La-Manche csatorna partjához szorították. A szövetséges erők teljes pusztulását csak az akadályozta meg, hogy Hitler május 24-én Dunkerque városa előtt megállította az offenzívát, ezt kihasználva a szövetségesek 300 ezer fős egysége átkelt a csatornán. Június 14-én elfoglalták Párizst A frissen hatalomra került 84 éves Pétain tábornagy azonnal fegyverszünetet kért. Június 22-én a compiegne melletti erdőben ugyanabban a vasúti kocsiban írták alá a kapitulációt, ahol az első világháború végén a németek ismerték el vereségüket. A fegyverszünet értelmében Franciaország nagyobbik része megszállás alá került. A kisebbik, délkeleti

területen formailag önálló francia állam szerveződött Vichy központtal Az új köztársaság élére Pétain került, aki szélsőségesen jobboldali rendszert épített ki. A francia hadsereget és flottát leszerelték, Elzász-Lotharingia közvetlenül visszakerült Németországhoz. Anglia magára maradt A Benelux államok és Franciaország eleste után Anglia magára maradt. Megpróbálták rávenni Pétaint a háború folytatására, ő azonban elutasította a brit kérést. Hitler nem tartotta elég erősnek Angliát a további küzdelemhez, de nem állt érdekében a hadiállapot fenntartása. Hitler békét és a tengeren túli brit érdekek tiszteletben tartását ígérte, ha szabad kezet kap a kontinensen. Churchill nem volt hajlandó egyezkedni. Őszinteségével és világos célkitűzéseivel sikerült maga mellé állítania népét. A németek július közepén kezdték meg az angliai partraszállás előkészítését Az Oroszlánfóka hadművelet

légitámadásokkal indult. Az augusztus közepétől rendszeressé váló terrorbombázások azonban nem tudták megtörni az angol nép ellenállását. A brit Királyi Légierő súlyos veszteségeket szenvedett, de ellen tudott állni. Nagy szerepet játszott az új technikai találmány, a radar. Az angliai csata német vereséggel zárult, Hitler elhalasztotta Anglia megszállását. A háromhatalmi egyezmény 1940. szeptember 27-én Németország, Olaszország és Japán aláírta a háromhatalmi egyezményt Japán elismerte a másik két fél vezető szerepét Európában, míg azok ugyanezt tették Japánnal az ázsiai térségben. Ekkorra már Olaszország is háborúban állt Mussolini is háborús sikerekre vágyott, s ezért feladva a semlegességet június 10-én hadat üzent Angliának és Franciaországnak. A franciák elleni támadás kevés sikert hozott, a fegyverszünet aláírásakor meg kellett elégedniük egy keskeny földsáv megszállásával. 1940 őszén

Olaszország két újabb frontot nyitott Szeptemberben Egyiptomot, októberben Görögországot támadta. Mind Észak-Afrikában, mind a Balkánon Hitlernek kellett szövetségese segítségére sietnie, a Mussolini által remélt nagy győzelmek helyett kínos kudarcok jöttek, nyilvánvalóvá téve az olasz hadsereg gyengeségeit. Egyiptom ellen 1941 februárjában érkezett meg a Német Afrikahadtest, a Rommel vezette Africacorps. Jugoszláviát és Görögországot április 6-án érte német támadás. A kisebb harcok lezárása után következhetett a legnagyobbnak szánt vállalkozás, a Szovjetunió megtámadása