Irodalom | Tanulmányok, esszék » Arany János élete, balladaköltészete és főbb művei

Alapadatok

Év, oldalszám:2007, 13 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:511

Feltöltve:2010. február 27.

Méret:130 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

11111 Anonymus 2015. július 05.
  Nagyon informatív munkák, különösen azok a kevesek számára akik, mint én, már több mint fel-évszázada a tengerentúlon élnek és részletes magyar irodalmi információt szeretnének beszerezni. Az előbbi összefoglalás a Nagyidai Cigányokról és Arany többi munkájaról is nagyon hasznos számomra, főleg az európai dimenzió említésével.
Miért volt Arany apjának más vezetékneve? Meg meghalt nővérét is, a fentiek szerint Aranynak hívták? Köszönöm ezt a munkát és a versek leközlését.

Tartalmi kivonat

Arany János élete, ballada költészete és főbb művei 1. Arany János életének legfontosabb jellemzői: a.) Élete pályakezdő korszakáig Született: 1817. március 2 Nagyszalonta Édesapja: Gyulai Pál, földműves Édesanyja: Megyeri Sára - A 10 gyermek közül 8 egymás után sorban meghalt pár hónapos, ill. néhány éves korában  Arany Sára (legidősebb lány) és Arany János maradt életben. - gyermekkorában sokat betegeskedett Iskolái: (édesapjától 3-4 évesen meg tanult írni) - 1823-1833 ősz: nagyszalontai iskola - 14 évesen segédtanítói állást vállalt (preceptor szülei szegénysége miatt) és beköltözött az iskola épületébe. - Rengeteget olvasott főleg a XVIII. század végi megújulás irodalmát Az új romantikus irányzat (Vörösmarty, Kölcsey) alkotásai nem jutottak el hozzá. - 1833. ősz: Debreceni Református Kollégium  fél év múlva: Kisújszálláson preceptor (1834. ápr-1835 ápr)  pénzre volt szüksége, hogy

továbbtanulhasson - 1835. tavasz: visszatér Debrecenbe és befejezte félbe maradt tanévét  következő tanévét nem fejezte be  befejezte iskolai tanulmányait - - 1836. február: színésznek állt be Debrecenben (színésztársaság) 1836. május: felbomlik a társaság, maradékkal vándorol  Nagykároly  Szatmár  Máramarossziget  kiábrándult a színészetből, lelkiismeret furdalása támadt idős szülei miatt (papi pályára szánták) Álom: édesanyja meghal,  hazagyalogol  pár hét: édesanyja meghal, édesapja elvesztette látását 1836. ősz-1839 január: korrektor (iskolaigazgató, rektor helyettese) Szalontán 1839 eleje: lemond a tanításról  jómódú családnál nevelősködött 1839. ősz: városi írnok (jobb kereseti lehetőség) 1840. tavasz: másodjegyző lett 23 éves korában megházasodott, felesége: Ercsey Julianna (törvénytelen leány-házasságon kívül született, 1 évvel volt idősebb Aranynál) Olvasási

tilalmat fogadott, felhagyott a művészetekkel, a családjának akart élni. Közönséges emberré akart válni. 1841.ada: Juliska születése 1844: László születése 1842. tavasz: Szilágyi István (volt iskolatársa) rektor lett Nagyszalontán  ösztönzésére Arany elkezdett újra olvasni és újra feltámadt az igénye a kultúrára b.) Pályakezdő korszaka - 1845. július vége: Az elveszett alkotmány próbálgatásai  elküldte a Kisfaludy Társaság vígeposzra kiírt pályázatára  1. lett, de ez még nem tette híressé - 1846. nyár: Toldi  Kisfaludy Társaság pályázatára  sikert hozott (Petőfi erre írta az Arany Jánoshoz című versét) Neve 1847 elején vált ismertté az irodalmi közvélemény előtt. 1847: epikus alkotásai: Rózsa és Ibolya, Szent László füve, Murány ostroma, Toldi estéje 1848-as márciusi forradalom távoli szemlélője 1848. június eleje: Nép barátja című lap egyik szerkesztője 1848. ősz: nemzetőr

Aradon 1849. tavasz: állami állást vállal – belügyminisztériumi fogalmazó lett (Debrecen, Pest)  orosz beözönlés hírére hazatért, ideig bujdosott, állását elveszítette  világos számára anyagi összeomlást jelentett  1851: nehéz helyzet: fél évig nevelősködött Geszten a Tisza családnál c.) Nagykőrösi évek - 1851. ősz – 1860: nagykőrösi református egyház hívta meg tanárnak a főgimnáziumba  magyar, latin és irodalom oktatója; remek tanár diploma nélkül - 1858:MTA 6 nagykőrösi tanárt választ maga közé (12 tagú testületből) - nem szeretett tanár lenni, nem maradt ideje a költészetre - Bach-korszak: igazolnia kellett pályára való alkalmasságát  kellemetlen volt számára - kedélyvilága elkomorult, testi és lelki betegségek (öröklött+epehólyag-gyulladás 1846.) d.) Az Akadémia „titoknoka” - 1860. ősz: Pestre költözött  megváltás számára - Felajánlották neki az újraszerződő Kisfaludy

Társaság igazgatóságát  elfogadta - Folyóiratokat indított: Szépirodalmi Figyelő, Koszorú - Csaba-trilógia : 1. rész: Buda halála (1863) - 1865: MTA titoknoka (titkára)  1870. főtitkára - 1865. január: elfogadta az akadémia titkárságát - 1865. június: megszüntette folyóiratát (Koszorút) - 1865. december: iszonyú csapás: Juliska meghalt (tüdőbaj) – 1863: feleségül ment Széll Kálmán református paphoz - Arany tervei közt szerepelt, hogy hazaköltözik. Szalontához közel fekvő birtok megvásárlása miatt tárgyalásokat kezdett. - Leánya halálával minden összeomlott: 1. szalontai költözés, 2 egy évtizedig elhallgatott benne a költő  betegsége elhatalmasodott - Arisztophanész összes vígjátékának lefordítása  terv, akadémiai szervezőm. - 1876: lemondott a főtitkárságról - 1877: akadémia elnöksége 1 évre fölmentette  helyettest rendelt mellé - 1878: újra meghosszabbították szabadságát - 1879:

engedtek kívánságának: haláláig megtarthatja fizetését  tiszteletbeli főtitkár, igazgatósági tagnak választották, megtarthatta akadémiai lakását - 1877. nyár: Margit-sziget  boldog  Őszikék versek (pár hét alatt jóval többet írt, mint a megelőző 20 évben) - 1879. befejezte a Toldi szerelmét, egyre többet betegeskedett - 1882. október 22: Pesten halt meg Az akadémia oszlopcsarnokában ravatalozták fel I. Epikus művei: II. 1. Nagyepikai alkotásai: a) Az elveszett alkotmány (1845): komikus eposz a megyei választásokról b) Toldi (1846): elbeszélő költemény c) Toldi estéje (1847): elbeszélő költemény az öreg Toldi Miklós külső és belső konfliktusairól és haláláról d) A nagyidai cigányok (1851): egy történelmi anekdota feldolgozása komikus eposz formájában, a szabadságharc bukása utáni keserű nemzeti önbírálat e) Bolond Istók (1850-től): önéletrajzi jellegű, befejezetlen elbeszélő költemény f)

Buda halála (1863): a hun mondavilágon alapuló elbeszélő költemény Buda és Etele (Attila) tragikus történetéről g) Toldi szerelme (1879): a Toldi-trilógia középső része, a fiatal Toldi szerelmének története 2. Kisepikai alkotásai: a) Verses népi anekdoták (pl. Jóka ördöge, A bajusz, A fülemüle) b) Népi életképek (pl. Családi kör) c) Balladák – Lineáris szerkezetű, egyszólamú - többszólamú, párhuzamos szerkezetű körkörös szerkezetű (a) A walesi bárdok, Tetemre hívás (b) Szondi két apródja, V. László (c) Ágnes asszony, Híd-avatás – Népi témájú – történelmi témájú (a) Ágnes asszony, Tetemre hívás, Vörös Rébék, Tengeri-hántás, Híd-avatás (b) A walesi bárdok, V. László, Szondi két apródja – Nagykőrösi (50-es évek) – öregkori , Őszikék (70-es évek) (a) A walesi bárdok, Szondi két apródja, Ágnes asszony (b) Híd-avatás, Tetemre hívás, Vörös Rébék, Tengeri-hántás Lírai művei 1.

A szabadságharc idején: népes hangvételű, buzdító hangú hazafias versek (Nemzetőrdal, Rásüt az esthajnal) 2. A szabadságharc bukása után, az önkényuralom éveiben a) Közéleti témákról szóló lírai alkotások: a szabadságharc bukása miatti mély fájdalom, hazafiúi és személyes veszteség, a bukás okainak keresése (Letészem a lantot, Ősszel, Koldus-ének, Évnapra) b) A személyes válság versei, nagykőrösi elégiák: belső meghasonlottság, öniróniával vegyes elégikus hangvétel, metaforikus kifejezésmód (Kertben, Visszatekintés, A lejtőn) 3. A 60-as évek lírája: a nemzeti remények megújulása, a reformkor eszmei hagyatékának felelevenítése (Rendületlenül, Magányban) 4. Öregkori lírája (Őszikék): számvetés, létösszegzés, nosztalgikus visszaemlékezés, pillanatnyi benyomások, elégikus hangnem (Epilógus, Mindvégig, A régi panasz, Sejtelem) 2. Néhány Arany mű elemzése a.) Epikus művei: Toldi (1846) - népies

Méltatlan helyzetből, hogyan sikeül feltörnie?! Segítik: Bence, édesanyja, de valójában csak magára számíthat,  hasonlít: Petőfi: János vitéz - Toldi olyan, mint 1 hős (akadályok: farkasok, bika, cseh) - akadályok: 3 próbatétel+mellékkörülmények  esze+fizikai ereje segíti - Toldi elismerésre vágyik - Ilosvay Selymes Péter (XVI. századi széphistória Tóth Miklósról) - nemzeti érzés a csehhel szemben Fizikai ereje hátrány: baleset (György vitéze) előny: próbatételek Arany e művét 1846-ban írta meg, 1847-ben, amikor megjelenik, egy csapásra híres ember lesz, Petőfi barátságát is ezzel nyeri meg. A Kisfaludy Társaság pályázatára írta, amely azt tűzte ki feladatul, hogy valamely ismert, népi történetet kell feldolgozni. Ő Ilosvai Selymes Péter Toldiját választotta ki, de az eredeti szövegből alig hagyott meg 1-2 részletet. "Átalakítja" Toldi Miklós jellemét, aki egy szinte nevetséges figura volt, ő

hőssé, eszményivé tette, így fogalmazta meg: "egyszerűen nemes, erőteljes, a nép nyelvét megközelítő". Egyértelműen kitűnik a műből a szerző nevelő szándéka, a nép öntudatát akarja felébreszteni, tettre buzdít. Műfaja nagyobb elbeszélő költemény De Arany eszményképe nem a népmese volt, hanem a népmonda, és a nemzeti költészet ("Eszményem a nemzeti költészet, a népiesség köntösében most, később a nélkül"). Ez tehát Arany népnemzeti irányzata. A Toldin végigfut egy másodlagos jelentés, amely a magyar nép problémáit, nehézségeit tartalmazza. A jelkép maga Miklós, és ezek a problémák sok helyen kitűnnek Pl a különböző kalandok során (pl.: farkas kaland), amikor látszik, hogy Miklós önmagában egy durva, paraszti, bárdolatlan jellem, amelyet nehéz leküzdenie. Van mikor sikerrel jár ez (pl amikor erőt vesz magán, haragján György iránt), de még többször látjuk, hogy vagy nem sikerül ez

vagy csak részben (pl. azért tudja elkerülni a testvérgyilkosságot (nemzeti vétek), mert helyette a farkasokat öli meg, rajtuk tölti ki haragját, amelyen nem tud úrrá lenni). Ez a másik vonulata a műnek, a paraszti, durva Miklós, az össznemzeti hőseszmény vitéz Miklóssal szemben. Toldinak feladata van, amely rá vár, de ő erre nehezen ébred rá, és végig fenyegeti a veszély, hogy elfelejti küldetését, nem sikerül legyőznie önmagát, és visszaszereznie a magyar nép elvesztett becsületét - a cseh megölésével. Ez a polgárosodó társadalom veszélye is, hogy hamar elfeledi küldetését, feladatát. Miklós (bika, rúd, farkas) elvesztegeti erejét, nem a céljáért küzd. Másrészt Miklós saját, őt megillető részéért is harcol, amely eredetileg is az övé volt, csak a család megfosztotta tőle - ez is párhuzamba hozható a korabeli felfogással: a jobbágyfelszabadítással (a saját jussát kapja meg). Így tulajdonképpen Miklós

nagyon összetett figura, egyszerre nemes, vitézi és paraszti, durva. Az erőpróbák célja, hogy ráébredjen: cselekednie kell, de ez sok veszéllyel jár. A jelképes (parabolikus) szinten is megjelenik ez, a polgárosodó nép is veszélyekkel terhes, mert indulatokkal teli, bárdolatlan, és ezt le kell győznie önmagában. Ekkor még Arany optimista a polgárosodás kapcsán. Miklós az alulról felemelkedett legény, aki visszaszerzi a nép becsületét. Arany végig elrejti a műben a metaforikusjelentést Toldi estéje (1848) 1.)Bevezetés Keletkezése: 1847-48 (1848, március; de 1852-re jelent meg) Megírásának kiváltó oka: A Toldi trilógiához elengedhetetlen a második elbeszélés megalkotása. Arany a Toldiban megjelenő középkori (lovagias, testi erejű) szemléletet kívánta ellentétbe állítani a Toldi estéjében megjelenő reneszánsz értékszemlélettel (szellemi erő). A trilógia megkezdését a Kisfaludy Társaság pályázatára írta, ahol a

követelt főszereplőnek történelmi személynek kellett lennie. Cím jelentése: Az ifjú korában (és még így idősen is) ereje teljében lévő Toldi Miklós pályafutásának hanyatlását, megszűnését tematizálja. Főszereplője: Toldi Miklós (Toldi főszereplője) Műfaja: elbeszélő költemény – Verses formában íródott nagy terjedelmű epikus alkotás. 2.) Tárgyalás a.) Szereplők bemutatása: itt elsősorban a mű 2 főszereplőjét nevezi meg; Bencét és Toldi Miklóst. Bár a mű későbbi részein minden szereplőt bemutat b.) Alaphelyzet (1 ének) - elmúlást idézi minden (őszi természet nyitóképe, lassan haladó nap allegóriája, omladozó Toldi-ház lepusztult látványa) - Toldi halálra készül, bár az öregek elkeseredettsége hiányzik belőle, határozott, erős vitéz még, de nincs már helye a megváltozott világban. - Sírásás Bencével, vicces motívum: Bence beszél 99%-ban, nem érti mit csinálnak - Miklós fölöslegesnek

érzi magát a megváltozott világban. - sértődés (3éve Lajos királlyal összekülönböztek az olasz kultúra miatt)  király hazaküldte Miklóst az udvartól, mintha meghalt volna  pedig él ”Mesévé csinálnak maholnap enem is” Toldi értékszemlélete (középkor)  új értékszemlélet (reneszánsz) - Fontos! Pósafalvi János kizökkenti elégikus hangulatából, szükség van rá! c.) Szegényes cselekmény - 6 énekből áll (7 napból 4-et mesél el) - Nagyfaluból indul az alaphelyzet - Nagyfalu  Buda  Nagyfalu (has. Toldira) - nyitó-, és záró kép szinte összecsúszik - 1. ének (Miklós és Bence sírásása)  este+hó/tél  6. ének (Bence, Miklós lehantolt sírjánál áll)  este+hó/tél - jelképes jelentésekkel bíró évszak-, és napszak toposzok is jelzik, az elbeszélő költemény középpontjában az öreg Toldi személyisége, lelkének belső konfliktusa áll - köd (Buda felé  lelkiállapot

tárgyiasultsága) ---átderengő őszi napfény  remény - A lélektani hitelességgel formált, árnyalt személyiségrajz előtérbe állítása meghatározza a cselekmény szerkezetét is. Visszaszorul a külső események súlya  líraiság előtérben Főbb cselekmény: (sírásás – Pósafalvy János érkezése – bajvívás – ünneplés – az apródok megölése – Lajos király látogatása - Toldi halála)  epikusság háttérben Líraiság megnyilvánulása: Költői képeinek jelentős része lélekállapotot jelöl. Több és jobb metaforák (Toldinál tágabb képzelőerő, szabadabb képi fantázia. d.) Értékkonfliktus múlt  jelen Toldi: nyers erő, bátorság, egyéni hősiesség és agg büszke önérzet meghatározó szerepe levente), (nemesi eredetű értékek  magyarság évezredes hagyománya)  Új korszak: műveltség, hatékonyabb eszközökkel bíró gyakorlatiasság meghatározó szerepe - Toldi nem hiányzik ebből a

világból, mert nem illik bele (idejétmúlt/anakronisztikus jelenléte: Don Quijote + Sancho Panza)  Budai bev. - Toldi önmagát azzal áltatja, hogy vágyai teljesednek (olaszos „divattal” szemben a lovagi virtus kerül előtérbe) - Krónika + mese rögzíti, megőrzi a múltat, és ezzel a hagyománnyal részévé teszi a hősi tetteket. - A csúfolódó apródok döbbentik rá, hogy eszményei nem kellenek az új világban, vágyai beteljesíthetetlenek. (Düh – 3 apród + Toldi halála) Toldi is meghal és vele együtt végérvényesen eltűnnek a múlt nagy formátumú értékei, hősi nagysága, a lovagvilág egésze. Halála: Élete legnagyobb vereségét szenvedte el, Lajos király kegyelme és elismerése lényegében már semmin sem változtat. - Toldi népies- naiv világszemlélete (homéroszi hőseposz rokona). Olyan archetipikus aranykor-ideál kivetítése, amelyben énekmondó és történet, ember és természet, ember és világ, ember és

gondviseléstudat oszthatatlanul egységesnek tapasztalható. - összetett hangnem, árnyalt jellemformálás, népi mesemondó szerepének felfüggesztése, nyelvhasználat  Toldi a népiességtől is eltávolodik  ez: tudatos költői program része  nemzeti költészet! 3.) Befejezés Arany János dilemmája! Döntéshelyzet Toldi vagy Lajos? Középkor vagy reneszánsz?  Maga sem tudja eldönteni, bár beismeri Toldi halálának szükségességét. Toldi Toldi Toldi és Toldi estéje Hasonlóság Szomorú sors - Toldi személye - Király kegyeibe bejutás - Hasonló cselekménymozzanat - Dühből emberölés Toldi estéje Győzelem kiesett a király kegyeiből Különbség - Toldi: nyár  élet Toldi estéje: ősz, tél  elmúlás - Toldi: fiatal Toldi estéje: öreg (de! has. tulajdonságok) - Toldi: sikeres vég Toldi estéje: szomorú vég, halál - Toldi estéje: Bence ( Miért?) - Toldi sírásása - Ikerpár - Lovagi torna; vitéz legyőzése -

Bence – Toldi - Megalázó szituációk - Természetleírások kitüntetett szerepe Toldi szerelme (1879) Lírai tevékenysége kiemelkedő: kettős veszteség 1. Petőfi halála  magánember 2. szabadságharc bukása   legmélyebb gyász Az elveszett alkotmány - első jelentős műve, de nem aratott nagy sikert - kritizálja a konzervatív véleményeket - komikus eposz Ősszel - visszatekintés (Vörösmarty: Előszó, A vén cigány) - értékszembesítő vers: Múlt Fegyverletétel előtt Homérosz (görög)    Jelen Fegyverletétel után Osszián (kelta költő, Skócia) - nem kell neki homéroszi kép, vers; de éppen azt írja le (napfény, hegyoldal) természet, emberi közösség, elérhetetlen, gyönyörködő látvány - emberek szabadok megtöri: „Jer Osszián, ködös, homályos énekeddel!” - 2 szerkezeti egységre tagolható a vers: 1. szerkezeti egység: 1-5 vsz 2. szerkezeti egység: 6-10 vsz Szimmetrikus szerkezet,

refrén (bús)  végén megtöri - Negatív festés eszközei: nincs napfény, délibáb – Petőfire utal - Kaledónia: Skócia északi része - Zárás: nincs remény, teljes hiány!  itt: Előszó Az ősz is metafora, elmúlást, értékpusztulást jelent, és az utolsó versszakok érzékeltetik, hogy a magyar nép tragédiája ez: Osszián az utolsó bárd, nincs többé nép, nemzet. Végig a versben hívja Ossziánt, az utolsó versszakban viszont azonosul vele és őt hívja valaki: jer Osszián, mert nincs többé nép, nemzet (nemzethalál). Letészem a lantot - paradoxon (Nem írok többet!)Előszó - Petőfire is utal versében - 1849 előtti lírájának egyik remekre szabott műve - megbomlott a külső és a belső világ egységének összhangja - személyisége mélyreható változásokon ment át: az eszmények szertefoszlását a biztos értéktudat elvesztése és lelki kiüresedés, lelki öregség - folyhatatlan költőtárs képviselte költőszerep

Múlt (értékes)  Jelen (értékvesztett) - természeti törvényszerűségként jelenik meg a közösségi költőszerep betölthetetlensége, valamint a költészet elhallgatásának szükségszerűsége A vers szomorú, elégikus hangvételű költemény, amelyben egy tragikus dolog jelenik meg, a nemzet halála. Ez konkrétan az utolsó versszakban, egy allegóriában jelenik meg, amiben a törzs a nemzet, a virág pedig az egyén, az ő élete. Szembeállítja a múltat és a jelent, és ebben a múlt az értékes, a pozitív, a jelen értéktelen, sivár, negatív, és a refrénben pedig rácsodálkozik a szomorú valóságra, ezt a két múlt idővel érzékelteti: „hová lettél”: régmúlt, "hová levél”: közelmúlt, ami még kihat a jelenre - ez a megdöbbenést szimbolizálja. Mindvégig (1877) Első soraiban Arany művészetének már ismert nagy erényét figyelhetjük meg. Aligha van még egy költőnk, akinek annyira kitűnő érzéke lenne a

hangütéshez, mint neki. A szórenden kívül még ismétlés is kiemeli a vers kulcsszavát, a költészet hagyományos jelképét. Sőt, Arany a nyomatéknak még egy harmadik módjához is folyamodik: a kulcsszó első hangját is többször megismétli az első szakaszban, összesen kilencszer. Miféle jellemzését ad a vers a költészetről? Önértelmező vers, szerzőjének önszemlélő hajlamát tanúsítja. A II–IV szakasz Arany lírájának szokatlan jellegére irányítja a figyelmet. A hagyományosan lírai témák, mint „szerelem s bor”, hiányoznak belőle. Kései költészet az övé – amit nem úgy kell érteni, hogy öregkori, hanem úgy, hogy nem élményköltészet. A kifejezett élmény nem egyidejű a megírással, a költő utólagos mérlegelést iktat érzelmei és a vers címzettje közé. Az önellenőrzés iróniával jár. A költemény lírai énje „vidorabb” hangvételre szólítja fel önmagát. A keserű öngúny az utolsó előtti

versszakban már-már groteszk, csúfondáros jelleget ölt: „Tárgy künn, s tenmagadban – / És érzelem, az van”. Arany János, ki még önmagát megtagadva is vállalt olyan költői feladatokat, amelyeket a kor s főként a nemzet sorsa rótt rá, az öntörvényű líra egyik legteljesebb megvalósítója irodalmunkban. Nemcsak a nagykőrösi évek művei igazolják ezt, hanem az Őszikék legszebb darabjai is. Olyan költő írta ezeket, ki nem élet-, hanem lélektani értelemben vált aggastyánná, részben annak következtében, hogy a kiegyezés utáni Magyarországon végképp meghiúsultak egykori reményei, a polgárosodás következetlenül hajtatott végre, s nem érvényesült a szellemi értékek tisztelete. A Mindvégig záró kérdésében és önfelszólításában a nagy művész saját belső függetlenségét szegezte szembe az idegen korral. Kertben Kertben című versében Arany, mint magányos kertész jelenik meg, aki búsan dolgozgat gyümölcsfái

közt, majd elgondolkodik a szomszédban látható jeleneten. Ahol a férj meghalt feleségének készít koporsót néhány ócska bútorból. Ezen életképet olyan egyszerűséggel, olyan természetességgel kezeli, hogy megérthetjük a közeli ismerősök, rokonok, barátok halála mennyire megszokott dolog volt. Még részvétet is kevesekben ébresztett, hiszen elég az embereknek a maguk fájdalma, képtelenek másokéval is foglalkozni. Arany költői kifejezőeszközei meglepően egyszerűek, de hatásosak. Erejük abban rejlik, hogy az elkeserítő valóságos világot mutatják be. A 6-7 versszakban az életet egy „összezsúfolt táncteremhez hasonlítja” ahol az érkezők és távozók, azaz a születések és halálok nem érintenek meg senkit, mindenki magát helyezi az első helyre. Arany ebben a versben a végletekig kiábrándultan ír az emberekről: „az ember önző, falékony húsdarab”. S amíg a halál el nem jön, addig csak továbblép minden

nyomorúságon és újra szerezni akar. Itt a kertész szerepváltozását figyelhetjük meg hiszen a költő lírai énjéből a halállá változik. Azonban a pusztulás sem hoz jót az embernek, hiszen a következő generáció sem lesz jobb vagy rosszabb. Visszatekintés A pályáját bejáró lélek a nehézségek alól megszabadulva a végső nyugalom felé vezető úton a „szerelem” és „szeretet” fogalmaival határolt mezsgyére kerül. A zárás jól ellensúlyozza a verskezdet ironikus, ön ironikus hangvételét, mint ahogy az elszalasztott lehetőségek számbavételekor szintén ironikus szemléletű Arany látásmódja. A fiatalság örömeire, a vágyakkal teli évekre tekint vissza kissé kesernyés mosollyal. Hangulatát jól példázza az ősi pozitív képek ellentétre fordítása (pl. a rózsa-vaskorlát képben) Aranyra jellemző ez a fajta képalkotás. Az ösztönök és a vágyak a kötelesség korlátai mögé vannak szorítva. Ezzel példázza a

személyiség belső, rejtett és elfojtott világát, amely felett a „mandátum uralkodik”. Az elfojtás végső visszahúzódást vált ki (fogott vad képe) Arany ezzel a képpel már a szimbolista képalkotást előlegezi meg. A jelképi erejű metafora tágulása közel viszi a szimbólumalkotáshoz. A vers zárása szentimentalista színezetű, ebből következik a pozitív feloldás. Ugyanakkor Aranyt az el nem ért bizonyosság miatt állandó kétségek gyötörték. A haszontalanul elvesztegetett élet, a derékba tört pálya képe folyamatos kísértője költészetének. Ennek kifejezésére a pesszimista, elégikus hang éppúgy alkalmas, mint az optimistábbra színezett, kissé ironikus megfogalmazás. A lejtőn A lejtőn című versben a pesszimista életérzés odáig jut, hogy egyetlen célként a sztoikus filozófia gondolatát kölcsönözve az élet elviselését jelöli meg. A felfelé és a lefelé mozgás képe idő- és értékszembesítő tartalommal is

telítődik. A múlt közvetett módon reményt és szépséget fejez ki, a jelen keserű élethangulata a temetett reményt érzékelteti. A múlt és jelen szembesítésekor az elmulasztott boldogságot megszépítő emlékezet s az elviselhetetlenül kínzó be nem futott életpálya képe keresztezi: „Mint ki éjjel vízbe gázol S minden lépést óva tesz.” A záró kép pszichológiai tartalomtól sem mentes, a bizonytalanság álom-látomásainak egyik alaptípusát ragadja meg a költő. A költemény a természetbe olvadás, az elmúlás, illetve a vigasztaló megújulás természeti képével a panteista életérzés példája. Arany János balladái Ballada: verses kisepikai alkotás (cselekményt beszél el), középpontjában lelki konfliktus áll. (Kőmíves Kelemen – népi szerzemény) Gyakran tartalmaz párbeszédeket is, sokszor jellemzi a szaggatottság, néhány eseményt, elemet elrejt a szerző  balladai homály Skót és székely ballada. Arany János

balladái: 1. nagykőrösi balladák 2. öregkori (Margitsziget) balladák Témaválasztás szerint: 1. népi / köznapi témájú balladák 2. történelmi témájú balladák Szerkezeti csoportosítás: 1. lineáris (legegyszerűbb) – időrendes elbeszélés 2. párhuzamos szerkesztésű – két cselekményszálat egymás mellett vezet 3. keretes / körkörös szerkezetű – a cselekmény ugyanazon a helyen kezdődik és fejeződik be A walesi bárdok (1856) Nagykőrösi, történelmi, lineáris ballada. Konfliktus áll a középpontjában. Keletkezésének körülményei: trónörökösnek írta elvileg (Edward király) - ismétlődő sorok - fokozások  lüktető feszültséget adnak a versnek Hangulati ellentét: csendek (változatai: döbbenet, halál)  zajok /váltakozása/ - ars poetica versnek is felfogható  iránymutatás a kor költőinek - passzív kapcsolat a király felé (Habsburg Ferdinánd) - Arany egyetlen balladája, amely közvetlenül nem

magyar tárgyú, közvetve azonban az. - összetett nyelv Szondi két apródja (1856) Nagykőrösi, történelmi, párhuzamos ballada. bevezetés török beszél felváltva az apródokkal - Drégely várában játszódik. - Szondi György (várvédő) meghal, 2 apródja ott áll a sírjánál és elénekelik gyászukat. - Ali (vármegdöntő) - énekeljenek a szultánnak. - Egyre növekszik hangja a követnek. - Bevezetés: 1-4. vsz Hol vannak az apródok? Leírás - Apródok – követ és végig elbeszélnek egymás mellett - Elbeszélő rész (Szondi Gy. Története) - Hasonlít: Szigeti veszedelemhez  fejön küldött megegyezésért Ez a vers Drégely 1552-es török ostromát mutatja be. Az első két versszak a három helyszín bemutatása: a vár, a sír és a völgy. Ezután a két versszak után végig drámai párbeszéd hangzik a balladában. Páratlan strófák az apródok éneke, a párosak a török küldött beszédét tartalmazzák. Az apródok éneke bemutatja a

dicsőséges múltat, Szondi dicsőséget Aki a jelenről beszél, a jelenbeli "jókról" (a 16. versszakban a követ is áttér Szondi dicsőítésére, de fél Ali haragjától). Az apródok kitartását is példázza a költemény: nem az számít, ami volt, hanem az, hogy emlékezzünk a régi hősökre; az apródok viszik tovább a hősiességet. Sok török szót használt; időmértékes verselés A Szondi két apródjában ez a kétszólamúság még hamarabb bontakozik ki. Míg a korábbi versben a térbeli különbözőség szolgál a kétágú történet alapjául, addig ezúttal időbeli az eltérés: az apródok a múltat idézik fel, Ali szolgája viszont a jelenről beszél, s a két szólam egymásra vonatkoztatottsága itt még nyilvánvalóbb, mint az V. Lászlóban Arany kétszólamú balladái az adagolás, a felépítés mintapéldái; formájuk belső, önteremtő fejlődés során jön létre, az előrehaladás teljesen az írásmód belső

energiáinak a felhalmozásából következik addig a retorikailag legmegfelelőbb pontig, amelynél a hangnem kimeríti önmaga lehetőségeit. Ezen a tetőponton a költő egy pillanatra látszólag megrészegül; a belső ismétlések zsúfoltsága („hulla a hulla”, „álla halála”) már-már a történettől elszakadó mesterkéltséget, a töredékes, sőt homályos mondatszerkesztést súrolná, de ekkor a részleteiben kevésbé megmunkált nyelvű, mondattanilag annál világosabb szerkezetű záradék hirtelen befejezi a történetet. A költő tökéletesen ellenőrzése alatt tartja anyagát, az írásmód pontosan követi a szerkezet fordulópontját. A vers végén eltűnik mindkét korábbi szólam: a két fiú átka nem romantikus lovagias és még csak nem is romantikus keleties módon szólal meg. Hanem a bibliai átok hangján: „Apadjon el a szem, mely célba vevé, / Száradjon el a kar, mely őt lefejezte; / Irgalmad, oh, Isten, ne légyen övé, / Ki

miatt lőn ily kora veszte!” Ágnes asszony (1853) Nagykőrösi, (igaz történeten alapul) népi, körkörös ballada. - Geszten (falu) egy bolond öregasszonyt látott, aki a falu patakjában mániákusan rongyot mosott  Ágnes asszony - Arany a lélekállapotok hű ábrázolására szenteli a legnagyobb figyelmet (végül kiderül az igazság) - jellemzőek a kihagyások Keretes vers: patak – börtön - bírák - patak 1. szerkezeti egység: 1-4 vsz Ágnes asszony lepedőt mos, az emberek pedig kérdéseket tesznek föl neki. 2. szerkezeti egység: börtönben töltött idő Fontos: lelki folyamat játszódik le benne  Ágnes megőrülése - börtönben érzi, hogy meg fog őrülni (csak a lyukon néz ki  fénysugár) (Arany János verseit Zichy Mihály festette meg – illusztrálta) - fél a sötétségtől (elméje sötétségétől) – fénybe kapaszkodik 3. szerkezeti egység: - párbeszédes rész - próbál összeszedettnek látszódni (ezzel palástolja lelki

bánatát) - figyelemre méltó a bírák szánalma Ágnes iránt - „liliomról pergő harmat” sír  metafora (liliom- tisztaság jelképe) - Ágnes szörnyű dolgot tett: szeretőjével megölte férjét, de! megbolondult és ezért mos, mos és mos! – ez már bűnhődés - lepedő jelentése: saját lelkiismeretét kívánja megtisztítani, de minden hiába (véres, tiszta, foszlány) - időt jelölő kifejezések (virradattól késő estig, éjjelenként, évről évre, szünet nélkül, télen nyáron) szép nő  megcsúnyult, megöregedett - szépségének széthullása - harca az őrülete és az öregség ellen - refrén: „Oh! Irgalom atyja ne hagyj el.” - bírák felmentik, mert megőrült, saját büntetése: továbbra is mos - Ágnes asszony / falu / költő véleménye, saját fájdalma Arany balladáiban ez tehát a visszatérő téma, a tanító jelleg: a könnyelműségből bűn származik, ha engedünk a kísértésnek, és ez sokszor

gyilkosságba torkollik vagy őrületbe. Őszikék-versek - őszikék: őszi kikerics, virág (hegyvidéki, mérgező); Arany élete alkonyán - tragikus hangvételű versciklus - Vörös rébék, Tengeri-hántás, Híd-avatás - ebben is balladák vannak - Margitszigeten keletkeztek öregkori versei Híd-avatás - ballada - Arany kitalált 1 babonát, melyre kitalált 1 verset - A cím nem tükrözi a vers tartalmát és hangulatát, s ezzel feszültséget kelt az olvasóban. - A ballada alapját az a babona adja, miszerint az új hidat az öngyilkosok avatják fel. - A vers Arany egy kevésbé gyakori témájával a nagyvárosi élet megjelenítésével foglalkozik. - XIX. századi pesti emberekről szól, rövid története  visszaugrás - Halál-tánc jellegű - keretes szerkezetű, népi témájú, öregkori ballada - éjfél – 1 óra = 1 óra alatt játszódik (1873. nov 17 Pest, Buda, Óbuda  Budapest) - A hangulat komorságát és a mondanivaló súlyosságát a zord

körülmények (éjfél, barna víz, harangzúgás, csend,) költői képekben való leírásával emeli ki Arany. - keserű humor (irónia) vidéki nyugodt kiegyensúlyozott élet  nagyvárosi zsúfolt, gyors életmód - szürrealizmus (a furcsa, valószerűtlen képek helyenként irracionális érzések felvillantása) - úgy is értelmezhetjük a verset, hogy Arany áll a hídon és a fantáziája készteti belső látomásra az öngyilkossággal kapcsolatban  misztikus  éjféli szellemjárás Balladai homály: Mi történt a kisfiúval? Nyitott kérdés Haláltánc résztvevői: pár, milliomos  szegény- fiatal, inasfiú, bolond (legyőzte Napoleont), úrinő, boldogtalan szerelmes, párbaj (amerikai) Öngyilkosok  gyávaság, megfutamodás - városi emberek, polgárok vegyesen  vegyes boldogtalanság Összegzés: Városiasodás miatt történik ez a boldogtalanság. - tempó váltakozása - végén csend  forgatag - ez az időszak a

létösszegzés időszaka – létösszegző versek Epilogus – zárszó, lezárása vminek - lírai vers, elégia - nagyon szomorú vers 3 szerkezeti egységre tagolható: 1. szerkezeti egység: 1-5 vsz - utazás gyalogosan (neki kellett megküzdenie mindenéért) - sokan észre sem vették őt, szerény életforma (jelképes elemekkel kikövezett utazáskép)  szerény ember 2. szerkezeti egység: 6-10 vsz - sikereiről szól (cím, rang, hírnév) - azokról szól, akik irigykedtek rá ezekért, de terveinek csak egy részét tudta megvalósítani (nyugalom, függetlenség, családi idill)  nem sikerült, de! 2 gyerek összejött (Juliska, László) + gondoskodó feleség 3. szerkezeti egység: 11-15 vsz - lefelé ívelő hangulat Ez a verse az első Őszikék költeményei közé tartozik. Megjelenik benne egy feleselés két oldal között. Az egyik oldal belenyugszik a sorsába, a másik kicsit többet akar Lírai önarckép, számvetés a megtett életúttal. A sors

elviselése, önmegtartóztató tudomásulvétele, a belső méltóság megőrzése: röviden így jellemezhető az Epilogus című vers elején kifejezett magatartás. A zsúfolt országút képe a sors allegóriája, az út megtételének módjai lehetséges magatartásformákat szemléltetnek. A szöveg három részre tagolódik, amelyek világosan elkülönülnek egymástól azáltal, hogy a nyitó soraik szinte teljesen azonosak egymással. Az első öt szakasz szándékoltan köznapi szóhasználatával, esetlenséget mímelő ismétléseivel és kezdetlegességet utánzó rímeivel humoros közlés benyomását kelti: a beszélő nevetségesnek tünteti föl a társadalmi sikereket, és a belső függetlenség megőrzését emeli a becsülendő magatartás szintjére. A 3, 4 szakaszban megjelenik a maga és a több ember viszonya: lenézik, pedig neki érdemei vannak, ezt azonban nem becsülik. A hatodik versszak első sora csupán egyetlen szóban különbözik a

fölütéstől, de ez máris jelzi a hangnemváltást. A külső képet belső történés, a humort elégikum váltja föl Az első öt szakaszban a beszélő saját erkölcsi fölényét hangsúlyozta, a középrész kétes értékűnek mutatja ezt az önigazolást. A belső kétely mélysége, a fájdalmas vívódás hangneme, az életmű töredékességének tudata Arany öniróniájának rendkívüli élességét bizonyítja. Az Epilogus összegező jellege a harmadik részben a legnyilvánvalóbb. Az utolsó előtti szakasz a Kertben, a zárlat A rab gólya szövegére utal vissza. A költészet gyógyító szerepének beljesületlenségét a lírai én a költő kiszolgáltatottságával magyarázza. Az egy sorral kibővített záró versszak a halálra utal, s így végpontként jelöli meg azt a létállapotot, amely a lírikus Arany másik kései fő művében, a mindvégigben már kiindulópontja a gondolatmenetnek