Történelem | Középiskola » Athén és Spárta társadalmának és államszervezetének összehasonlítása

Athén és Spárta társadalmának és államszervezetének összehasonlítása A hagyomány szerint a peloponnészoszi Spártát a dórok egyik királya Lakedaimón alapította i.e 900 körül (az ott élő emberek lakedaimóniaknak is nevezték magukat) Azonban a város létrehozása után sem állt át a lakosság a letelepedett, földművelő életmódra, hanem továbbra is elsősorban harcosok maradtak. A város törvényei Lükurgosz nevéhez kapcsolódnak, aki megkísérelte a lakosokat vagyoni szempontból egyenlővé tenni (ezt az egyenlő nagyságúra szabott cleroszokkal – földparcellákkal – és a más városállamokban teljesen értéktelen vaspénz létrehozásával akarta a gyakorlatban is megvalósítani). A fiatalok nevelését az állam biztosította és a nevelés alapja a katonai kiképzés volt (az erre alkalmatlannak talált gyermekeket már csecsemőkorukban magukra hagyták a Taigetosz mellett). A társadalom három csoportból állt, melyeket foglalkozás

és jogi helyzet alapján különböztettek meg. A hadviselő férfiakat és családjukat a lakosság látta el (mivel ők nem dolgoztak). A perioikoszok (azaz a város körül élők) száma körülbelül háromszorosa volt a spártaiakénak. Ők belső ügyeiket önállóan intézhették, de a város ügyvitelébe nem szólhattak bele. Részt vettek a spártaiak hadi vállalkozásaiban és fegyverekkel látták el őket (cserébe a város védelmét élvezhették). A társadalmi ranglétra alján álltak a helóták, akik körülbelül hétszer annyian voltak, mint a teljes jogú lakosok. Az állam tulajdonai voltak és földjüket nem hagyhatták el, azonban saját vagyonnal rendelkezhettek, házasságot köthettek és az általuk termelt javak egy részével is rendelkezhettek. Bárki megszégyeníthette és megölhette őket, helyzetük nagyon nehéz volt és ezért többször fel is lázadtak. Többek között emiatt is szerveztek időről időre krüpteiákat, amely a spártai

ifjak férfivá érési szertartásának keretében a helóták legyilkolásával járt. A várost két király irányította, akik mindig ugyanabból a két családból kerültek ki. Ők hadvezérek és főpapok voltak egyben. Ők tagjai voltak a 28 fős vének tanácsának, amely 60 év fölötti férfiakból állt, akiket az apella (népgyűlés) választott (ha az az állam érdekeivel is egybeesett). A valódi hatalom azonban 5 ephorosz (azaz ellenőr) kezében volt Ők felülbírálhatták mind a királyok, mind a vének tanácsának, mind a népgyűlés döntéseit (büntetést szabhattak ki bárkire, száműzhették a királyokat, rákényszeríthették a vének tanácsát véleményük megváltoztatására). Athén lakói i.e 9-8 században még főleg földművelő parasztok voltak A népet az arisztokraták irányították, közülük kerültek ki az állam vezető tisztségviselői, az arkhónok. Tisztségüket a kezdetekben életük végéig viselték, később ez az

időtartam egy évre csökkent. A hivatalukat otthagyó tisztségviselők alkották az Areioszpagosz tanácsát, amely hosszú időn át döntött az államot érintő minden fontos kérdésben és bíráskodhattak is. A politikai hatalom helyzete azonban megváltozott a kereskedelem és harcmodor megváltozása miatt. A kereskedelem lehetővé tette, hogy a kitermelt gabona helyett inkább megvegyék azt (főleg borért és olajért cserébe), a fegyverek előállítását pedig olcsóbban is meglehetett oldani (az egyszerű emberek számára is elérhető volt), így a nagybirtokos nemesek helyzete romlott, az arisztokraták kénytelenek voltak engedni hatalmukból. El kellett tűrniük, hogy az egyszerű emberek is beleszóljanak a közösség életébe. A nép, azaz a démosz első követelése az írott törvény volt, amely meggátolta az Areioszpagoszt, hogy önkényesen döntsenek a kérdéses ügyekben. A marhára szigorú törvényeket ie 621-ben Drakón arkhón állította

össze. I.e 600-ra nagyon sok ember elvesztette földjét és kézművességbe sem bírt kezdeni, így a gazdagok birtokait művelte és roppant elégedetlen volt sorsával. Éles ellentétek alakultak ki a gazdagok és a szegények között. Erre a problémára a gyógyírt Szolón reformjai nyújtották, aki az adósságok elengedésével. Ie 594-ben megváltoztatta a közösségi szabályokat és ezzel megszűnt az, hogy a legelőkelőbbek egyben a leggazdagabbak is. Így a régi nemzettségek irányítása a város fölött végleg megszűnt. Vagyonbecslés alapján társadalmi osztályokat hozott létre: ötszáz mérősök, lovagok, ökörfogatúak és napszámosok. A napszámosok nem viselhettek állami hivatalt, de a népgyűlés és az esküdtbíróság tagjai lehettek. Ezt követően Szolón üzleti útra indult jó hosszú időre. Távolléte alatt Peiszisztratosz vette át az irányítást (ie 561-527), aki türannosz volt, azaz zsarnok. Ez azonban nem azt jelentette,

hogy rossz volt ekkor az athéniaknak, csak azoknak, akik a politikai ellenfelei voltak. Őket ugyanis elkergette (így hozván létre zsarnokságát) és birtokaikra földnélküli parasztokat telepített. Továbbá templomok és vízrendszerek építésébe kezdett, ami rengeteg embernek biztosított munkalehetőséget. Elfoglalta az Égei- és a Fekete-tenger közti szorosnál fekvő Szigeiont – így ellenőrizni tudta az ott áthaladó kereskedelmet. Ie 508-ban Kleiszthenész újjászervezte az állam közigazgatását Tíz területi alapon álló phülét szervezett Attika lakóiból, létrehozta az ötszázak tanácsát (50-50 küldött minden phüléből) és létrehozta a cserépszavazást annak érdekében, hogy többé ne lehessen zsarnokság a városállamban. Ezek a reformok vetették meg a demokrácia alapjait Athénben, amely teljes egészében az i.e 5 századra épült ki