Történelem | Középiskola » A honfoglalásról

A HONFOGLALÁSRÓL Az egyiptomi fogságból való szabadulás után egy hosszadalmas, 40 évig tartó vándorlás következett Izrael életében. Isten Mózesen keresztül vezette a népet a pusztán át egészen Kánaánig, amely az Isten által megígért gazdag föld. A pusztai vándorlást követően és a honfoglalási harcok ideje alatt Izrael népe Gilgálban táborozott (nem messze Jerikótól, a Jordán mellett). A gilgáli táborozás során Izrael ténylegesen felkészült arra, hogy mint Isten választott népe élhessen Kánaánban. 40 éven keresztül, amíg a lázadó és hitetlen nemzedék meg nem halt a pusztában, nem gyakorolták a körülmetélkedést, a szövetségkötés jelét. Ugyanis Isten szövetséget kötött népével, hogy beviszi őket a „tejjel-mézzel folyó” földre. Bevonulás Kánaánba Nincs megadva, hogy mennyi ideig tartott Kánaán elfoglalása és felosztása. Annak feltételezésével, hogy Józsué kb. Kálebbel egyidős lehetett, a

Józsué könyvében leírt események idejét 25-30 évre becsülik. Palesztina területének elfoglalása két részben történt.  Mózes ideje alatt: A Jordán árok keleti oldalán, a Hermon- hegytől a Holt-tenger melletti Arnon völgyig húzódó sáv.  Józsué ideje alatt: Nyugati országrész, délen Kádes-Barneától, vagy a még távolabbi Negevsivatagtól egészen az északon fekvő Hermon- hegy alatti Libanon völgyig. Mózes életében a keleti országrészen amorita települések voltak: Szihón és Óg királyok országai (az Arnon folyótól a Jabbók folyóig). Velük találta szembe magát Mózes, s a Biblia nem sokat tudósít, de olvashatunk, Izrael amelekiták feletti győzelméről Refidimnél. (2M 17: 8-16.) Józsué Mózes gyámkodása alatt kapott kiképzést a vezetésre, és felkészítést az ígéret földjének birtokba vételére. Isten Józsuét is hasonlóan készítette fel a honfoglalásra Isten elhívta Őt, ember formájában jelent meg

neki, és a Jordán is kettévált előtte, mint Mózesnél a tenger, hogy tudatosítsa benne isteni elhívását. Amikor Józsué átvette Izrael vezetését, ígéretet kapott Rúben, Gád és Manassé törzsétől, hogy kiveszik részüket a honfoglalási harcokból, jóllehet ők még Mózes halála előtt megkapták örökségül a Jordántól keletre eső területet. Hódítások: Izrael nem katonai, stratégiai megfontolások alapján készült fel a harcra, hanem egyszerűen az Úr parancsának engedelmeskedett.  Jerikó: Hat napon keresztül naponta egyszer körbejárták a várost. Mikor a hetedik napon hetedszer járták körül a várost, a város falai leomlottak, a nép egyszerűen bevonult és birtokba vette Jerikót. Nem volt nekik megengedve, hogy részesedjenek a zsákmányból. A fémtárgyakat az Úr házának kincstárába vitték, minden mást szétromboltak, a várost mindenestül felperzselték. (Csak Ráháb és családja menekültek meg.)  Aj

városa: A felderítő csapat tanácsára hallgatva Józsué csak 3000 embert küldött a harcba, de súlyos vereséget szenvedtek -amint később kiderült- Ákán bűne miatt. Ákán vétkezett, mert Jerikó ostrománál a zsákmányból elvett egy Mezopotámiából származó köntöst, valamint több arany és ezüst tárgyat. Isten parancsának szándékos áthágása miatt Ákánt és családját megkövezték az Ákór völgyében.  Aj városa2: Új terv készült a bevételre. Az ellenséget kicsalogatták a városból menekülést színlelve, majd a város mögött éjszaka elbujtatott harmincezer harcos megtámadta, és felgyújtotta a várost. Ezúttal az izraeliek részesültek a zsákmányból Aj város helyén Kr.e kb 1000-ig nem is létesült település  Bétel: Elpusztításáról nem olvasunk, de Bétel királyának a neve ott szerepel a legyőzött királyok között. (Jób 12:16) Lehetséges, hogy a győzelem után, csak Aj városát rombolták le, Bétel

elfoglalásánál erre nem került sor.  Gibeon: Lakói ravasz tervet eszeltek ki. Szakadt, elnyűtt ruhákba öltöztek, száraz kenyeret tettek batyuikba, így mentek Gilgálba, mintha messzi földről jöttek volna. Kijelentették, hogy ők is Izrael Istenét félik és felajánlották szolgálatukat, ha Józsué szövetségre lép velük. Mivel Izrael vezetői nem kérték ki az Úr tanácsát, létrejött a békeszerződés a gibeóniakkal. 3 nap múlva felfedték magukat Az Izraeliek nem szegték meg a szerződést, hanem szolgákká tették a gibeóniakat. Ők gondoskodtak a tábor fával és vízzel történő ellátásáról. [Jeruzsálem királya támadást indít Gibeon ellen a szövetségeseivel, de Jozsué Makkédáig üldözi vissza őket. Isten meg jégesőt bocsát rájuk, s így több ember hal meg, mint amennyit az izraeliek lemészároltak.]  Lákis: Ezt a jól megerősített várost sikerül a csata másnapján bevenni. Gézer király Lákis segítségére

felvonul, de ő is vereséget szenved.  Eglón: A mai Tell el-Hesivel azonosítják.  Hebrón: Dombvidék kelet felé.  Debír: Megrohamozták és elfoglalták. Délen található Kánaán északi részének a meghódítása nagyon röviden van leírva. Az ellenállást Jábin, Hácór királya szervezte, aki nagyszámú hadi szekeret vonultatott fel Józsué ellen. Méróm vizénél nagy ütközet volt, ahol a kánaániták szövetsége döntő vereséget szenvedett. Lovaik és harci kocsijaik egyaránt megsemmisültek, Hácór városát földig lerombolták és fölégették. További galileai városok lerombolásáról nincs említés. (Kánaán földjének teljes elfoglalásáról a Józsué 11: 16 - 12: 24 ad rövid áttekintést.) A honfoglalási harcok során Józsuának olyan mértékben sikerült leigázni az elfoglalt területen élt lakosságot, hogy a harcokat követő béke idején az izraeliták le tudtak telepedni az ígéret földjén. Kánaán

felosztása A honfoglalás befejeztével az izraeli törzsek felosztották az országot maguk között. Józsuénak Isten meghagyta, hogy ossza szét az elfoglalt földet kilenc és fél törzs között. Rúben, Gád és a Manassé törzs fele már megkapták az őket illető részt Mózestől és Eleázártól a Jordán kelet partján (Józsué 13: 8 – 33; 4M:32) Rúben: Szihón király országát kapta, az Arnon- pataktól északra eső területet, a Holttenger mellékét. Gád nemzetsége kapta meg a Jordán keleti vidékét és Gileád hegyvidékének déli részét. Manassé: József fia törzsének fele Gileád északi részét és Básánt, Óg király országát kapta örökségül. Júda öröksége volt a Sós-tenger nyugati melléke teljes hosszában Jeruzsálemtől KádésBarnea határáig, nyugaton pedig a filiszteusok földje is a Földközi-tenger partjáig. Benjámin nemzetsége Júda északi határa mellett kapott örökséget, Jordántól nyugatra eső

hegyvidék területét a Jeruzsálem környéki hegyekkel. Simeon törzse Júda kéli határa menték kapott Júda öröksége területén belül osztályrészt, Beérseba környékén. Dán: Ajjálón és ekrón környéke, a filiszteusok és Benjámin területe mellett. Efraim: samáriai hegyvidék déli részén, a Nagy árok nyugati szakadékától a Földközitengerig, északon a Káná –patakig. Manassé: A Jordán keleti partvidékén kívül a nyugati országrész, Samária vidékének középső része. Issakár: Manassé határvidéke és az Esderelón síkságának gazdag területe. Ásér: Kármel déli lejtőjétől a Tíruszig terjedő tengerparti melléke. Naftáli: Felső- Galilea területe, a Tibériés- tótól északnyugatra eső vidék. Zebulon: Issakártól északra, Alsó-Galilea termékeny területén. Lévi: Nem kapott területi örökséget. Az egész ország területén elosztva, az istentisztelet szolgálatában álltak. Lakóhelyül Isten 48 várost

rendelt ki a különböző törzsek birtokán, legelőkkel és kertekkel. A lévitavárosok közül hat várost menedékvárosul jelöltek ki Vége! Néhány tudnivaló.       Siló lett Izrael vallási központja. Az ígéret földjére való megérkezést a körülmetélkedés, a páska megünneplése és a manna megszűnése is jelezte. A kánaáni népek nem szerveződtek egységes politikai hatalommá. Amikor hódító hadseregek vonultak át Kánaánon, ezek a városok inkább sarcot fizettek, mintsem hogy fegyveresen szembeszálljanak egy nagyhatalommal. De amikor egy nemzet akarta megszállni az országot, mint ahogy azt Józsué vezetésével Izrael tette, akkor ezek a városállamok szövetségbe tömörültek, hogy közös erővel álljanak ellen a hódítóknak. A kánaániak sokistenhivők voltak. Mózes határozottan utasította népét, hogy irtsák ki a kánaánitákat, nem csupán romlottságuk büntetéseként, hanem azért is, hogy meg ne

fertőzzék Isten választott népét. Csak részben teljesítik Isten parancsát A Jordánon való átkelés Jerikóval szemben történt, tehát kb. 8 km-re északra a Holt – tengertől. Józsué utasítására 12 követ helyeztek el a Jordán medrében azon a helyen, ahol a papok a szövetség ládájával álltak, miközben a nép átkelt a száraz folyómedren. A másik emlékeztető kőhalmot Gilgálban állították fel, a Jordánból hozott 12 kőből. Jerikó, Aj és Bétel bevétele után Izrael fiai oltárt építettek az Ébál- hegyen hogy a mózesi rendtartások szerint áldozatot mutassanak be az Úrnak. Józsué ekkor elkészítette a mózesi törvények másolatát. Izrael népét két csoportra osztották A nép egyik fele az Ébál hegyén állt, a másik fele pedig a Garizim- hegyen, arccal a középen levő szövetség ládája felé fordulva. Így olvasták fel a népnek a mózesi törvényeket