Történelem | Középiskola » A világgazdaság az 1920-as és 1930-as években

A világgazdaság az 1920-as és 1930-as években: Az első világháború óriási pusztítást és káoszt okozott Európában. Az önellátásra berendezkedett hadigazdaságból nehezen térnek vissza a kölcsönös kereskedelmi szerződések rendszeréhez Az USA hatalmas kölcsönökkel támogatta a háború idején az európai gazdaságot, és ezeket a háború után rövid határidőn belül visszakövetelte. Az Egyesült Államokban védővámokat vezettek be. Szovjet-Oroszország gazdaságilag elzárkózott, minden kapitalista államot ellenségnek tekintett, és megtagadta a cári kölcsönök visszafizetését. Nagy Britannia és a font gazdasági pozíciója meggyöngült. London nem akarja feladni a vezető bankár szerepét de nem tudja irányítani a nemzetközi gazdaságot. Az USA lett a pénzügyi, gazdasági, politikai központ Az első világháborút követő gazdasági összeomlás után, mely – az USA kivételével – különböző mértékben ugyan, de szinte

valamennyi hadviselő országot érintett, a húszas évek második felétől a világgazdaság stabilizációja következett be. A rövid életű, főleg amerikai hitelekre épülő konjunktúra megalapozói az újjáépítés szükségletei és a fogyasztási javak iránti megnőtt keresletek voltak. Az ipari termelésben ekkor került sor a háborúban kifejlesztett technikai újítások alkalmazására, főleg az autógyártás, a repülőgépipar, a hírközlés és az elektronika területén. Nyugat-Európában például ekkor vált általánossá a villamos áram alkalmazásának teljes körű elterjedése Az első világháborút követő zűrzavaros évek (forradalmak, gazdasági nehézségek) után ismét fejlődésnek indult a tőkés gazdaság, ami a tartós virágzás illúzióját keltette mindenkiben ("boldog békeévek"). A tömegtermelés, a specializáció, és a modern technikai eljárások, a termelés nagyarányú növekedését eredményezték. A

leggyorsabb fejlődés az Egyesült Államokat jellemezte, amely a világháború után vezető gazdasági hatalommá vált. Az amerikai gazdaság termelése a fellendülés éveiben (1923-1929) átlagosan 40%-al növekedett, és ez az életkörülmények nagyarányú javulását is maga után vonta. Úgy tűnt tehát, hogy az Egyesült Államokban tökéletesen valósult meg az iparűzés és a kereskedelem szabadsága, politikára szinte nincs is szükség, hiszmindent megold a sikeres üzlet. (Bár ez a szesztilalom időszaka volt: virágzott a csempészet, mindennaposak voltak a maffia harcok). A tőkés világgazdaság stabilizációja a 20-as években: A háború okozta sebek és az eltérő politikai célok a háború után teljesen megosztották Európát. A republikánusok vezette USA elfordult a kontinenstől, Anglia birodalmát próbálta egyben tartani, míg Franciaország a Versailles-ban el nem ért rajnai határt akarta megteremteni (1920 Darmstadt, Frankfurt).

Németország túlélési esélyét csak a békülési politika jelentette Az eredménytelenül végződött genovai konferencia (1922 április) után Németország rendezte viszonyát a Szovjetunióval a rapallói szerződésben (1922). (A szerződést Rathenau és Csicserin írták alá) A jóvátétel miatt egyre feszültebb francia-német viszonyt (1923 Ruhr-vidék megszállása) az 1924-ben kidolgozott Dawes-terv próbálta megoldani. Németország 800 millió márka kölcsönt kapott Stresemann és Briand tárgyalásai után a franciák kiürítették a törvénytelenül megszállt területeket 1925 októberében Locarnóban Belgium, Franciaország, Németország, Nagy-Britannia és Olaszország közösen vállalták, hogy szavatolják Németország nyugati határait. A politikai enyhülést követte a gazdasági közeledés Franciaország és Németország között.1926-ban Németországot felvették a Népszövetségbe, ebben az évben szűnt meg Németország katonai

ellenőrzése. 1 Az 1928-ban megkötött Briand-Kellog szerződéssel Európa és a világ békéjét próbálták szavatolni a nagyhatalmak. 1929-ben a Dawes-terv lejáratakor kidolgozták a Young-tervet, amelyben a végleges jóvátételt határozták meg. A hatalmas jóvátételi összeg belpolitikai válságot indított el Németországban, amelyen többé már nem lehetett úrrá lenni 1929 szeptemberében Briand Páneurópa-tervezetet nyújtott be, először merült fel az Egyesült Európa víziója, de az október 25-én összeomló New-York-i tőzsde és Gustav Stresemann Nobel-békedíjas német külügyminiszter halála hosszú időre eltemette az egységes Európa tervét, és egészen más tervek kerültek napirendre. A gazdaság talpraállítása: A győztes európai nagyhatalmak számára a világháború gazdasági szempontból vereséget jelentett. A háború folyamán eladósodtak az Egyesült Államokkal szemben, s a világ pénzügyi központja Londonból New

Yorkba helyeződött át Európa veszített jelentőségéből az Egyesült Államokkal és a gyarmatokkal szemben. A hadigazdálkodásról a normális gazdasági életre való átállás munkanélküliséget okozott, hiányzott a tőke, az állam az inflációt kihasználva (s fedezetlen pénzkibocsátással azt gerjesztve) kezelte eladósodását, beszűkült a piac. A győztesek a Németországra kirótt jóvátétellel képzelték el gazdaságuk helyreállítását. A törlesztésre a nehéz helyzetben lévő német gazdaság nem volt képes Az európai gazdaság válsága kedvezőtlen volt az Egyesült Államok számára is, mivel veszélybe került a háború alatt folyósított kölcsöneinek visszafizetése. Ezért jóvátételi konferenciát hívtak össze (1924), ahol kidolgozták a Dawes-tervet. (Dawes amerikai üzletember vezette a szakértői bizottságot) Jelnetős kölcsönökkel és tőkékkel (befektetésekkel) támogatták a német gazdaság helyreállítását, hogy

a németek képesek legyenek a jóvátétel fizetésére. Az európai gazdaság az1920-as évek közepére talpra állt, azonban részesedése a világtermelésből csökkent. Beszűkült a piac, a gazdaság a korábbinál lassúbb fejlődési pályára állt, és virágzása nagymértékben az amerikai tőkén nyugodott. A hadikommunizmus és a NEP: A bolsevik hatalom ideológiájának megfelelően államosította az ipart és a kereskedelmet, a parasztoktól pedig elvették a saját földjeiken megtermelt terményeket. A gazdaság szétzilálódott, a termelés a háború előttinek a töredékére esett vissza, a piac és a pénz elméletileg és gyakorlatilag is megszűnt. Mindét tényező a termelés és az elosztás központi irányítását erősítette A piac kizárásán alapuló rendszert hadikommunizmusnak szokás nevezni A piac megszűnte miatt nem volt sem élelmiszer, sem iparcikk, lázadások és sztrájkok robbantak ki (konstadti matrózlázadás 1921-ben). Lenin

útmutatása alapján gazdasági irányváltásra került sor. Az új gazdaságpolitika, orosz rövidítéssel a NEP korlátozott mértékben visszaállította a piaci viszonyokat és a pénzforgalmat. Modernizáció – tervutasításos rendszer: A fejlődés két alapvető forrásától zárta el önmagát: a külföldi tőke és technológia beáramlásától, valamint a piaci viszonyok ösztönző hatásától. Az iparosítás más ágazatok (mezőgazdaság, infrastruktúra, könnyűipar) és az életszínvonal rovására valósult meg Felmerült az a kérdés, hogy lehet-e egy országban felépíteni a kommunizmust, sőt felvetődött a hatalomról való lemondás lehetősége is. A hatalom megtartása mellett érvelők kerültek ki győztesen A iparosítást tűzték ki célként, hogy biztosítani lehessen a munkásosztály túlsúlyát A katonai erő fokozását alapvetőnek tartották az újabb külső támadások elhárítása és a remélt világforradalom támogatása

érdekében. Ezért minden erőforrást a bányászati, a nehézipari és az energiatermelő ágazatokba fektették A tervutasításosnak nevezett gazdaságirányítás révén épültek a villamoserőművek, a kohók és a gépgyárak. Időarányos terveket (ötéves terv) kellett teljesíteni A valóságtól elrugaszkodó célokat tűztek ki 2 Kollektivizálás: Az ipar külterjes (extenzív) fejlesztése a munkaerő létszámának folytonos növelését igényelte. A munkaerő biztosítását és a kommunista rendszertől idegen, magántulajdonnal rendelkező parasztság felszámolását a kollektivizálással kívánták megoldani. A termelőszövetkezetek (kolhozok) és az állami gazdaságok (szovhozok) mezőgazdasági nagyüzemként működtek, ahol a dolgozókat munkásként foglalkoztatták, vagyis elválasztották őket a tulajdontól (munkaeszközök, állatok stb.) és ezzel együtt az egyéni érdekeltségtől A mezőgazdasági nagyüzemek tették lehetővé a

munkaerő átirányítását és a jövedelmek elvonását a mezőgazdaságból A parasztság azonban nem volt hajlandó önként feladni gazdaságait A jómódú, kuláknak minősített parasztság tönkretételével kezdték, akik a teljesíthetetlen beszolgáltatások révén gazdasági bűntettek elkövetőivé váltak. Milliók haltak éhen (Ukrajna, 1929-1930) A szovjet ipar alkalmassá vált egy erős tömeghadsereg ellátására. A világgazdasági válság és a kiutak keresése: A válság kitörése: Egyedül a világháborús szállításokból hasznot húzó Egyesült Államok gazdasága fejlődött gyors ütemben, s a korszakban már egyértelműen a világgazdaság központjává és motorjává vált. A konjunktúra befektetésekre ösztönzött, ám a piac nem bővült ezzel arányosan Amikor a New York-i tőzsdén, hirtelen mindenki eladni akart, venni senki, ezért kirobbant a tőzsdekrach. A tőzsde összeomlása láncreakciót indított el A vállalatok nem tudták

értékesíteni termékeiket, ezért csökkentették vagy leállították termelésüket, elbocsátották munkásaikat Ezzel azonban tovább csökkent a vásárlóerő, szűkült a piac, elbocsátásokhoz vezetett. A válság az iparból indult, de kiterjedt a mezőgazdaságra és a hiteléletre is. A válság azokat az országokat sújtotta leginkább, akik vagy fejlettségük (USA, Németország), vagy speciális helyzetük révén (pl. Argentína – szarvasmarha) jelentős exportot bonyolítottak le, s nem rendelkeztek gyarmatokkal, melyekre átháríthatták volna a terhek egy részét. A kormányok a vállalatokhoz hasonlóan kezelték a problémát. Csökkentették az állami költségvetést, leépítették a hivatalnoki kart, megvonták a támogatásokat és vámokkal védték országuk piacát – a helyzet tovább romlott. Keynes elmélete: Keynes angol közgazdász az első világháborús állami beavatkozás tapasztalatai alapján új megoldást vetett fel. Állami

beavatkozást sürgetett Véleménye szerint az államnak megrendelőként kell fellépnie Így bővülne a piac, megindulna a termelés, új munkahelyek létesülnének, mely tovább szélesítené a piacot, s megkezdődne a fellendülés Keynes szerint az állami beruházásokat olyan területekre kell összpontosítani, melyek termékeikkel nem terhelik a piacot, hanem éppen új beruházásokra teremtenek lehetőséget: ilyenek a közlekedés, a szolgáltatások vagy az energiatermelés. 3 A New Deal: A válság az Egyesült Államokat is erősen érintette, ezért választották meg elnökké az új programot (New Deal=új irány) hirdető, és New York állam kormányzójaként sikereket elérő Rooseveltet (1932). Roosevelt állami beavatkozást hirdetett, zárolta a bankbetéteket, a dollár árfolyamát elszakította az aranyalaptól, inflációt gerjesztett, ami olcsóbbá tette az állami beruházásokat. Közmunkaprogramot indított el Közmunkákkal megkezdték az

autópályák építését, szabályozták és munkába fogták a Tenessee folyót A vetésterületüket csökkentő farmereknek az állam fizetett, így a közpénzekből modernizálták gazdaságukat Roosevelt a tisztességes versenyről szóló törvény megalkotásával korlátozta a versengést A kormány a társadalombiztosítás bevezetésével egyszerre javított a munkavállalók helyzetén és szélesítette a belső piacot Felhasználta a politikai nyilvánosság eszközeit A rádióban az ún „kandalló előtti beszélgetések” során közvetlenül szólt az emberekhez, ismertette érveit, érzelmileg közel került a választókhoz. Roosevelt nem tudta teljes mértékben megvalósítani elképzeléseit, mert rendelkezései egy részét az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította. Azonban a New Deal intézkedései nyomán enyhült a válság. Alátámasztotta, hogy szükség van állami beavatkozásra a gazdaságban, hogy létrejöhessen a jóléti

állam. 4