Szociológia | Felsőoktatás » A szükségletek fogalma, típusai, hierarchiájuk, a szociálpolitika szerepe, hatóköre a szükségletek kielégítésében

Adatlap

Év, oldalszám:2007, 18 oldal
Nyelv:magyar
Letöltések száma:153
Feltöltve:2010. július 21
Méret:217 KB
Intézmény:-

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!


Értékelések

Anonymus 2014. szeptember 17
  Ez egy hulladék.

Új értékelés

Tartalmi kivonat

A szükségletek fogalma, típusai, hierarchiájuk, a szociálpolitika szerepe, hatóköre a szükségletek kielégítésében A szükségletek fogalma, csoportosítása. A szükségletek és a gazdálkodás kapcsolata Létfenntartásunk során anyagi, szellemi, biológiai igényeink merülnek fel, amelyek kielégítése érdekében tevékenykedünk. Szükségünk van ruházkodásra, táplálkozásra, lakóhelyre, de a pihenés, szórakozás különböző formáira, s a megfelelő érzelmi háttérre, biztonságra is. Igényeink rendkívül sokfélék, ezért köznapi értelemben igen tág a szükségletek fogalma. Tanulmányaink során azokkal az igényekkel foglalkozunk, amelyek anyagi javakkal (termékekkel) és szolgáltatások igénybevételével kielégíthetőek. Nem vizsgálunk számtalan olyan természetes igényt, mint a béke, a megértés, a bizalom, a szeretet iránti igény és egyéb érzelmi szükséglet . A gazdaságtanban a szükségletet az alábbi módon

értelmezzük: A szükséglet anyagi javak és szolgáltatások iránti igényt, hiányérzetet jelent, mely cselekvést vált ki önmaga megszüntetésére. A fogyasztó magatartásának belső hajtóereje a szükséglet. A fogyasztás lényege, célja: szükségleteink kielégítése. A szükséglet minden végső fogyasztás alapvető mozgatórugója, hiányérzet, amely cselekvést vált ki önmaga megszüntetésére. A társadalom fejlődésének mozgatórugója a szükséglet. Ez a hiányérzet dinamikusan változik, minél fejlettebb a társadalom, annál fejlettebb szinten, magasabb kategóriákban jelentkezik. A szükségleteket csoportosíthatjuk: • • • • Jellegük Alanyaik Kielégíthetőségük Fontosságuk szerint A fogyasztó gazdasági döntése a szükségletek rangsorolása és kielégítése. A szükségletek összessége mindig felülmúlja a fogyasztó lehetőségeit, tehát mindig létezik kielégítetlen szükséglet. Ez a piacon rejtve marad, de nagyon

fontos szerepe van a különböző szükségletek rangsorolásában, és a fogyasztók cselekedeteiben. Jellegük szerint megkülönböztetünk anyagi és nem anyagi (szellemi) szükségleteket. Anyagi szükséglet például az élelem, a ruházkodási cikkek, a lakás, a lakberendezési cikkek, a gépkocsi iránti igény. Nem anyagi szükséglet a művelődés, a kultúra, a testedzés, sportolás iránti igény. Ez utóbbi szükségletek is az élet tartalmasabbá, szebbé tételét szolgálják Alanyaik szerint megkülönböztetünk egyéni és közösségi szükségleteket. 1 Az egyének létfenntartásával kapcsolatos igényeket, amelyeket különböző termékekkel és szolgáltatásokkal elégítünk ki, egyéni szükségletnek nevezzük. Ide tartoznak az élelmiszerek, ruházati cikkek, különböző iparcikkek, a kulturális javak (könyv, hanglemez, újság stb.) és a szolgáltatások (tisztítás, javítás, fodrászat, a színházi előadások, kiállítások stb.)

iránti igények. Azokat az igényeket pedig, amelyek kielégítése a társadalom fennmaradásához, zavartalan működéséhez szükségesek, közösségi szükségleteknek nevezzük. Ilyen például a honvédelem, a közbiztonság, a jogrend, a tömegközlekedés, a megfelelő út- és csatornahálózat, a közvilágítás iránti igény. Ezeket a közösségi szükségleteket az állam a befizetett adókból elégíti ki. Kielégíthetőségük szerint megkülönböztetünk teljes, tényleges és lappangó szükségleteket. A teljes szükségletek körébe az adott időpontban jelentkező és kielégítésre váró igények összessége tartozik. E szükségletek egy része a gazdaság adott fejlettségi szintjén kielégíthető, másik részének kielégítését a gazdaság, a társadalom fejlettségi szintje még nem teszi lehetővé. A tényleges, más néven effektív szükségletek azok a szükségletek, amelyek a társadalom, a termelés adott fejlettségi fokán már

tömegméretekben kielégíthetőek. A teljes és az effektív szükségletek közötti különbséget a lappangó vagy más néven látens szükségletek köre adja - ezek a már megjelent, de tömegméretekben még nem kielégíthető szükségletek. A termelés, a technika fejlődésével a lappangó szükségletek is széles körben kielégíthetővé válnak, de ezzel egyidejűleg újabb látens szükségletek keletkeznek. Ez a fejlődés mozgatórugója. Azáltal, hogy a lappangó szükségletek mindig megújulnak, miközben közülük a korábbiak tényleges szükségletté válnak, a teljes szükségletek köre állandóan bővül. Fontosságuk szerint megkülönböztetünk elsőrendű, valamint másod és harmadrendű szükségleteket. Igényeink mindig nagyobbak, mint a lehetőségeink, ezért szükségleteinket rangsorolni kell. Azon anyagi javak, és szolgáltatások iránti igények, amelyeknek kielégítéséről a család, illetve az egyén semmiképpen nem tud, vagy nem

akar lemondani számára elsőrendű szükségletek. Azok a szükségletek, melyek kielégítésére csak az elsőrendű szükségletek kielégítése után törekszik az egyén a másod, illetve harmadrendű szükségletek. Ezek kielégítésére általában akkor kerülhet sor, ha a család jövedelme emelkedik, és az elsőrendűnek tartott szükségleteit már kielégítette. A másod, illetve harmadrendű szükségletek kielégítése általában halasztható. Azt, hogy mi tartozik az egyén vagy a család elsőrendű szükségleteinek körébe, több tényező befolyásolja. Ezek közül a legfontosabbak: • • • az ország gazdasági fejlettsége, a család anyagi helyzete, a család életmódja, értékrendje. Ha alacsony az ország gazdasági fejlettsége, akkor az elsőrendű szükségletek körébe többnyire csak a létfenntartáshoz elengedhetetlen élelmiszerek, ruházati cikkek, a szerény lakhatási lehetőségek tartoznak. A gazdaság fejlődésével elsőrendű

szükségletté válik a változatos, egészséges táplálkozás, a divatos öltözködés, a kényelmes, jól felszerelt lakás 2 iránti igény, de a magas színvonalú oktatás és egészségügyi ellátás, a művelődés és szórakozás változatos formái iránti igény is. Azonos gazdasági fejlettségű országokban is eltérő az egyes családok szükségleteinek rangsora attól függően, hogy: • • • mekkora a család jövedelme, milyen a vagyoni helyzete, milyen a család életmódja, értékrendje. A magasabb jövedelmű családok esetében az elsőrendű szükségletek körébe tartozhat a gépkocsi, az évenkénti külföldi nyaralás, a divatos öltözködés, míg az alacsonyabb jövedelmű családoknál ez a másod- vagy harmadrendű szükségleteket jelenti, amelyeknek kielégítésére egyelőre nincs lehetőségük. A jövedelmi, vagyoni helyzeten túl a család életmódja, értékrendje is befolyásolja, hogy mely termékek, illetve szolgáltatások

iránt van elsősorban, és melyek iránt van másodsorban igényük. Az életmód kialakulásában nagy szerepe van a lakóhelynek, a foglalkozásnak, a környezet elvárásainak. Különböző foglalkozási ágakban eltérőek például a külső megjelenésbeli követelmények. Ennek függvényében más ruházkodási igények tartoznak az elsőrendű vagy a másodrendű szükségletek körébe. Egészen mások a szabadidő-eltöltési lehetőségek és az ezek által meghatározott igények községekben, mint a városokban. Szükségleteik rangsorolásában a családok nem tudják függetleníteni magukat a társadalmi normáktól, a környezet elvárásaitól sem. Sokszor azért válik elsőrendűvé egy szükséglet, mert az adott termék megvásárlása a környezet, a szomszédok, barátok elismerését váltja ki. Ezt nevezzük presztízsfogyasztásnak. Az első- és másod-, illetve harmadrendű szükségletek között éles határvonal nem húzható. Az első- és

másodrendű szükségletek köre társadalmanként, családonként, egyénenként eltérő. A fejlődéssel, a jövedelem, az életszínvonal emelkedésével egyre több másodrendű szükséglet válik elsőrendűvé. Fogyasztás A közgazdaságtanban a fogyasztás a javak emberek általi felhasználását jelenti. A fogyasztás során – amint a szóból is látszik – az elfogyasztott jószág fogy, vagyis veszít valamit az értékéből. A fogyasztást „végző” személyt a jószág fogyasztójának nevezzük A fogyasztás célja – ha önkéntes döntésen alapul – az emberi szükségletek kielégítése. A fogyasztás fogalma mind a mikroökonómiában, mind a makroökonómiában alapvető fontosságú. Előbbi esetében egyetlen személynek vagy egy jószág piacának, utóbbinál a teljes gazdaságnak a fogyasztása lehet vizsgálatok tárgya. 3 A fogyasztás egyben egy társadalom jólétének ha nem is jó, de a valóságot legjobban közelítő

mutatószáma, hiszen a fogyasztás szintje utal arra, hogy az emberi szükségletek mennyire vannak kielégítve az adott társadalomban. A fogyasztás az aggregált kereslet egyik összetevője. Ebből következik, hogy a fogyasztás változásai jelentős hatással vannak a gazdaság egészének ingadozására. Fábián Zoltán, Kolosi Tamás, Róbert Péter: Fogyasztási csoportok TÁRKI Társadalompolitikai Tanulmányok 20., Budapest, 2000 Fogyasztás kategóriáján belül megkülönböztettük az anyagi és a kulturális fogyasztást. Minden fogyasztás persze kulturális jellegű is. A kulturális fogyasztás fogalmán a kultúraipar árucikkeinek fogyasztását értjük. A kulturális fogyasztás elkülönítését az indokolja, hogy a korábbi rétegződés és mobilitás vizsgálatok egybehangzó eredménye szerint a magyar társadalomban az egyenlőtlenségi rendszert a legnagyobb mértékben a kulturális jellegű társadalmi különbségek határozzák meg. A kulturális

fogyasztás tőkévé, kulturális tőkévé válhat, mely több generáción keresztül is kamatozhat. A motiváció Maslow-féle szükségletelmélete / Balogh Éva pszichológia jegyzete/ Abraham Maslow századunk szülötte, a 30-as évekig a behaviorizmus vonzotta, a viselkedéslélektan, az a pszichológiai irányzat, amely az egyént viselkedésének, nem pedig belső működéseinek figyelemmel kísérésével tanulmányozza. Már eltávolodott a behaviorizmustól, amikor első gyermeke megszületett; ezt követően jegyezte meg, hogy aki már figyelt meg csecsemőt közelről, az nem lehet többé behaviorista. Hatott rá a pszichoanalízis is, ám elégedetlen volt annak a motivációról szóló elméletével, ezért kidolgozta sajátját. Elmélete szerint a szükségleteknek létezik egy hierarchiája (a szükséglethierarchia), mely az alapvető biológiai szükségletektől azon komplexebb pszichológiai motivációkig terjed, melyek csak akkor válnak fontossá, ha az

alapvető szükségletek már kielégülést nyertek. Az egyik szinten lévő szükségleteket legalább részben ki kell elégíteni, mielőtt a felette lévő szint szükségletei a cselekvés jelentős meghatározóivá válnak. Az emberi szükségletek öt, hierarchikusan egymásra épülő kategóriába csoportosította: 1. 2. 3. 4. 5. fiziológiai szükségletek biztonsági szükségletek szeretet- és közösséghez tartozás igény tisztelet, elismerés iránti igény tudás és megértés iránti vágy Maslow rendszerében tehát ezek a szükségletek egymásra épülnek, egyik szint kielégítése a következő szint motivátorként való fellépését jelenti. A valóságban ez nem 100 %-os kielégítettséget jelent: mindenkiben él a tudás és megértés iránti vágy, annak ellenére, hogy például a szeretet igénye nincs maradéktalanul kielégítve. Egy példán szemléltetve: az átlagos állampolgár fiziológiai szükségletei 85%-ban, biztonság-igénye

70%-ban, szeretet-igénye 50%-ban, önérzet-igénye 40%-ban és az önmegvalósítással kapcsolatos igénye tekintetében 10%-ban van kielégítve. 4 Az alapvető szükségletek rangsora sem mindig biztos, hogy a fenti sorrendet követi. Akad számos kivétel, de az emberek többségénél mégis ez a tipikus. Ezen, alapvető kategóriákon túl Maslow megnevez egy magasabb szintű szükségletet, az önmegvalósítás iránti vágyat. Ez, az identitás kérdése az alapvető fiziológiai és pszichológiai szükségletek kielégítése után vetődik fel. A szükségleteknek ezt az osztályát a hiányérzet működteti, mellyel szemben áll önmagunk megvalósításának szükséglete. E szükséglet kielégítésének lényege, hogy a személy azzá váljon, akivé adottságainál fogva válhat, feltéve, hogy autonóm módon választ. A választás során a személy elhárítja az önazonosságát fenyegető hatásokat és erőket; konzekvens módon előnyben részesíti

azokat a lehetőségeket, amelyek választása révén önmagából mintegy kibányássza a legjobb változatot. Ez csak akkor lehetséges, ha a személy "elfogadja és megismeri kötöttségeit, képes adni és tartozásait kiegyenlíteni, de képes kreatív módon változtatni is körülményein, feltételein". Ez a szemlélet az identitást kiszabadítja az önszemlélet bilincseiből és az autonóm, kreatív, önmegvalósító cselekvés dimenziójába helyezi. Azzal, hogy a személy kilép a saját maga által definiált korlátok közül, meglátja a helyét a természetben, a világ térségében és időfolyamatában: megtapasztalja a teljes, bensőséges önmagát. E bensőséges élményből mindig ez fakad: kötődés, lelkesedés, kreativitás. Az alábbiakban e szükségletek részletesebb ismertetésére térünk ki, nagyobb hangsúlyt fektetve az önmegvalósítás szükségletének bemutatására és elemzésére. 1. Fiziológiai szükségletek A fiziológiai

szükségletek a legerősebben jelentkező, legdominánsabb szükségletek. Bár az összes fiziológiai szükséglet felsorolása képtelenségnek tűnik és némely szükséglet hovatartozását illetően kétségek támadhatnak (pl.: érzéki örömök: ízek, szagok, simogatás, stb. fiziológiai szükségletek-e?), az alapvető fiziológiai szükségletek az éhség, szomjúság, szexuális vágy, aluszékonyság, anyai reakciók. Ha ezen szükségletek nincsenek kielégítve - vagy akár csak egy közülük, mivel ezen szükségletek viszonylag elszigetelhetők, testileg lokalizálhatók - akkor minden egyéb szükséglet megszűnhet, vagy háttérbe szorulhat. Ha valaki például éhezik, számára egy cél létezik: az élelemszerzés. Ebben az esetben megszűnnek számára az egyéb motiváló tényezők: nem törődik a biztonságosabb gépkocsi vásárlással, elhanyagolja emberi kapcsolatait, de még az azonos szintű szükségletek - szexuális vágy, alvás iránti igény

- is jelentőségüket vesztik. Ilyenkor az ember tudatát majdnem teljesen az éhség tölti ki, az egész organizmus jól jellemezhető azzal, hogy éhes. Az emberi organizmus egy másik sajátos jellemzője az, hogy szükséglet kielégítetlensége esetén az ember egész jövőképe megváltozhat. Az éhes ember leghőbb vágya egy olyan hely, ahol sok élelem van. Korgó gyomorral akár a diktatúrát is elfogadná: csak ehessen végre. Ha a fiziológiai szükségletek kielégítést nyertek, az organizmuson a következő, biztonsági szükségletek uralkodnak. 2. Biztonsági szükségletek 5 A biztonsági szükségletek kielégítetlensége következtében fellépő motiváció működése analóg a fiziológiai szükségleteknél tárgyaltakkal. Tehát biztonság hiányában a többi, magasabb rendű szükséglet jelentőségét veszíti, valamint a bizonytalan környezetben élő egyén legfőbb törekvése a biztonság megteremtése lesz. Mi ez a biztonság? Annak a

tudata, hogy védettek vagyunk a bűnözéssel, szélsőséges időjárással, háborúkkal, járványokkal, vadállatokkal, stb. szemben Ide tartozik még a létbiztonság érzése is, az a hit, hogy a jövőben képesek leszünk biztosítani alapvető szükségleteink kielégítését. A biztonsági szükségletek tágabb értelmezésébe sorolható a megszokott, ismert dolgok előnyben részesítése az idegennel, ismeretlennel szemben. Ha a biztonsági szükségletek kielégítést nyertek, fellép a következő igény, a szeretet utáni sóvárgás. 3. Szeretet- és közösséghez tartozás igénye A Maslow hierarchia ezen a fokán álló egyén legfőbb törekvése hogy barátok, vagy a szerelmese vegyék körül, egyéntől függően netalán a gyerekei ricsajozását szeretné hallani, vagy egy számára fontos személy társaságát kívánja. A lényeg a bensőséges, gyengéd, őszinte emberi kapcsolatban van. Itt a szerelem nem keverendő össze a szexuális viselkedéssel,

amit a fiziológiai szükségletekhez soroltunk. 4. Tisztelet iránti igény Az embernek egyformán van szüksége arra, hogy mások tiszteljék, elismerjék őt és arra, hogy önmaga is becsülje magát. Ez pedig csak úgy lehetséges, hogy mindez valós képességeken, eredményeken, sikereken alapuljon. A tisztelet, elismerés iránti vágy két alcsoportba sorolható. Az egyik az erő, eredményesség, megbízhatóság és szabadság érzése, a másik a hírnév, presztízs iránti sóvárgás. E második azzal az emberi tulajdonsággal van összefüggésben, hogy mindenki szeretne a figyelem középpontjába kerülni, fontosnak látszani, a világ szemében értékesnek, elengedhetetlenül szükségesnek tűnni. Ezen igények kielégítetlensége kisebbrendűségi, elesettségi, frusztrált érzésekhez vezethet. Azonban ha ki vannak elégítve, fellép a következő, magasabb rendű szükséglet, az önmegvalósítás iránti igény. 5. Tudás és megértés iránti vágy 6

Mi a filozofálás, kíváncsiság, tanulás, kísérletezés motiváló szerepe? Ez különösen nehéz kérdés, ha figyelembe vesszük, hogy ezek a motivátorok akkor is igen erősek lehetnek, ha kielégítésük az egyén biztonságát - vagy egyéb szükségletének kielégítését - is veszélyeztetik. A tudás és megértés iránti vágy mindenesetre ugyanolyan személyes jellegű, mint az előbb felsorolt öt szükséglet. 6. Önmegvalósítás iránti igény "A zenésznek zenélnie, a művésznek festenie, a költőnek írnia kell, ha véglegesen boldog akar lenni. Amit az ember tud, azzá kell lennie" Maslow, vizsgálva az önmegvalósító emberek életét - Spinoza, Thomas Jefferson, Abraham Lincoln, Albert Einstein, Eleanor Roosevelt - képes volt arra, hogy kialakítsa az önmegvalósító ember képét. Az önmegvalósító személyek megkülönböztető jellemzőit az alábbiakban összegezte: A valóságot gyakorlatiasan észlelik, és jól tűrik a

bizonytalanságot. Olyannak fogadják magukat és másokat, amilyenek. Spontán módon gondolkodnak és viselkednek. Természetesek és mesterkéletlenek. Inkább a problémákra, mint önmagukra összpontosítanak. Függetlenek és autonómak. Állandóan készek az események friss látásmódjára. Jó humorérzékük van, humorérzékük filozofikus, gondolatgazdag és nem ellenséges tartalmú. Kreatívak, találékonyságuk friss és a gyermekéhez hasonlít. Törődnek az emberiség jólétével. Mélyen átélik az élet alapélményeit, gyakran tapasztalják a természettel való egység élményét, az idő és a tér dimenzióit. A tevékenység folyamatát önmagáért méltányolják. Erős és bensőséges kapcsolatokat alakítanak ki inkább kevés, mint sok emberrel. Objektív nézőpontból képesek az életre tekinteni. Belső függetlenségüket őrzik attól a kutúrától, amelyben élnek. 7 Bizakodva élnek egy jóhiszemű világban. Néhány olyan

viselkedés, amelyeket Maslow az önmegvalósító élethez vezetőnek vélt: Úgy éld az életed, mint a gyermek, teljes elmélyedéssel és összpontosítással! Inkább új dolgokat próbálj ki, mintsem ragaszkodj a biztos módszerekhez! Az érzéseidre hallgass, ne pedig a tekintély vagy a többség hangjára tapasztalataid értékelésében! Légy őszinte, légy valódi; kerüld a színlelést és szerepjátszást! Készülj fel rá, hogy nem leszel népszerű, ha nézeteid nem egyeznek meg a többségével! Vállalj felelősséget! Amit eldöntöttél, hogy megteszel, vidd is véghez! Maslow egyetemistákra is kiterjesztette vizsgálatát. Úgy találta, hogy az önmegvalósítás általa használt definíciójának megfelelő diákok a népesség legegészségesebb egy százalékában találhatók. Ezek a diákok semmi jelét nem adták alkalmazkodási zavarnak, és tehetségükkel, valamint képességeikkel hatékonyan éltek. Számos ember megéli az önmegvalósítás

tünékeny pillanatait, amiket Maslow csúcsélményeknek nevezett. A csúcsélmény egy olyan élmény, melyet boldogság és kielégültség jellemez - a tökély és a cél elérésének egy időleges, nem mások ellen irányuló és nem éncentrikus állapota. A csúcsélmények változó intenzitással és különböző kontextusokban jelenhetnek meg: lehet például kreatív tevékenység, a természetben való gyönyörködés, másokkal való bensőséges kapcsolat, esztétikai élmény vagy a sportolás öröme. Miután számos egyetemistát megkért, hogy írják le a csúcsélményhez közeli élményeiket, megpróbálta válaszaikat összegezni. A diákok teljességről, tökélyről, életerőről, egyediségről, erőfeszítés- mentességről, elégedettségről, valamint a szépség, a jóság és az igazság értékeiről beszéltek. Maslow szükséglet-hierarchiája Abraham Maslow személyiségelmélete valójában az emberi szükségletekre vonatkozik, melyek mint a

cselekvés hajtóerői hatnak. Szerinte az emberi lények viselkedését ki nem elégített szükségletek motiválják, és bizonyos alsóbbrendű szükségleteket ki kell elégíteni mielőtt a felsőbbrendu szükségletek kielégítésére sor kerülne. Eltérően más kutatóktól, nem a patológiás valamint egyszerű, hétköznapi személyek tanulmányozásával foglalkozott, hanem olyan kiemelkedő személyeket célzott meg, mint Einstein, Elenaor Roosevelt és mások. Ez teljesen eltért a kutatások megszokott menetétől Freud a feltételezett racionális lényt, az embert, ösztön állatként írta le, Skinner madarakat és fehér egereket alkalmazott kutatásaihoz, melyben a motivációs modellek egyszerű megerősítőkhöz, élelem, víz, büntetés elkerüléséhez kötődtek. Maslow ezekről a szerzőkről azt vallotta, hogy kizárólag az állati viselkedést írták le, elkerülte a figyelmüket az emberek közötti különbségek feltárása. 8 Maslow

szükséglet-hierarchiája alternatívaként jelenik meg a freudi és skinneri determinizmus mellett. Úgy véli, hogy az emberek alapvetően öntudatos, önvezérlésű lények, akik szeretetre illetve fejlődésre vágynak. Természetesen nem lehet figyelmen kívül hagyni a ciklusosan kirobbanó háborúkat, a gyilkosságokat, de ez nem azt jelenti, hogy ezek az erőszakos emberi természet velejárói. Maslow szerint erőszak akkor jelenik meg, amikor a személyt valamely szükséglete kielégítésében meggátolják. A vallási háborúk például, freudi értelmezésben az emberi agresszív ösztönökre vezethetőek vissza, ilyenkor ezek gátlástalan formában kitörnek, a vallásosság mögé történő rejtőzködés pedig egy védekező mechanizmus, racionalizáció, mely segítségével az elfogadhatatlan tudattartalmaknak egy logikus magyarázatot keresünk. Maslowi értelmezésben ugyanez az esemény az önmegvalósítási szükséglet kielégítésének

meggátolásából fakad, akkor hajtunk végre agresszív cselekedeteket ha frusztrációt élünk át. Más szavakkal, azok a személyek, akiknek az alacsonyabb rendű szükségleteinek kielégítése, például a biztonsági szükséglet, akadályozva van, önmagukat erőszakos cselekedtek révén védik meg. Végeredményben tehát az emberek nem azért erőszakosak, mert ez örömet szerez számukra. Maslow elméletének megfelelően, általános típusú szükségletek léteznek (fiziológiai, biztonsági, szeretet és megbecsülés), melyeket ki kell elégíteni ahhoz, hogy a személy nagylelkűen, egocentrizmus nélkül tudjon cselekedni. A szükségletek mint előfeltételek hatnak, rendelkezünk minden adott pillanatban egy domináns szükséglettel, amelynek maximáis hatása van a viselkedésre. Egy tini lány például félhet attól, hogy a csoport nem fogadja el. Ennek következményeképpen heroint kezd el fogyasztani, mely biztosítja számára a normális szociális

beilleszkedést, de a heroinfogyasztást a valahová való tartozás szükségletének ki nem elégítettsége motiválja. Maslow az embereket mozgató szükségleteket 5 kategóriába sorolta, melyeket hierarchikus szerkezetűnek képzelt el. A hierarchia alsó szintjén levő szükségletek már az állatoknál is megjelennek, míg a felsőbbrendű szükségletek kifejezetten az emberre jellemzőek. Fiziológiás szükségletek A legalapvetőbb szükségletek, olyan elemekhez kötődnek, mint levegő, élelem, alvás, víz stb. Amennyiben ezek a szükségletek nincsenek kielégítve, betegnek, ingerlékenynek és kényelmetlenül érezzük magunkat, fájdalmaink vannak, ezek az érzések a minél hamarabbi homeosztázis visszaállítására irányítanak bennünket. Maslow szerint más dolgokra való (munka, szórakozás stb.) gondolás, más tevékenységek kivitelezése kizárólag ezen szükségletek kielégítése után történhet. Biztonsági szükségletek Mind az

állatvilágban mind az emberek esetében alapvető szükséglet az, hogy biztonságban érezze otthonát, saját magát és utódait. Evolúciós szempontból a faj- és az egyedfenntartást jelöli, éppen ezért szoros összefüggést mutat az agresszivitással. Az agresszivitás az etológusok magyarázatában nem más, mint saját magunk vagy a faj biztonságát célzó eljárás. Állatoknál táplálékszerzésnél, utódok létrehozásakor, saját, illetve utódok testi épségének megvédésénél kerül sor agresszióra. Ilyen esetekben a hangsúly a biztonság fenntartására irányul, mivel hatalmi harcoknak is az a végső célja, hogy a faj legerősebb tagjai kerüljenek a csoport élére, illetve ezek nemzenek utódokat. Az emberek esetében a biztonsági szükségletek az otthonra illetve a családra terjednek ki. Amennyiben valaki veszélyeztetve érzi saját vagy családtagjai biztonságát, ez a szükséglete válik uralkodóvá. Azok a gyermekek például, akik

otthon erőszakot élnek át, nem tudnak elmozdulni a hierarchia felsoőb szintjeire, mivel állandóan a saját biztonságukra gondolnak. A 9 társadalmi elszigetelődésnek egyik oka lehet a biztonság hiánya, éppen ezért főleg a nagyvárosi emberek gyakran fordulnak a vallás irányába, mivel itt legalábbis a halál után egy biztonságos világot ígérnek. Szeretet iránti szükséglet Ez a szükséglet magába foglalja a valahová való tartozás igényét. Az emberek alapvető kívánsága, hogy valamilyen társadalmi csoportosulásokhoz tartozzanak: iskolai baráti társaság, vallási csoportok, klubok, család stb. Szükségünk van arra, hogy úgy érezzük, mások szeretnek és elfogadnak minket. A szeretet iránti szükséglet alapjait mind a pszichoanalitikus iskola, mind a behaviorista iskola képviselői kutatták, a központi kérdés a gyermeki ragaszkodás kialakulásának mechanizmusa volt. A behavioristák szerint a gyermek azért kezd el ragaszkodni a

mamájához, mert ez mint másodlagos megerősítő van jelen az életében, az édesanya elégíti ki a primer szükségleteket (élelem, biztonság stb.) és ennek következményében alakul ki a ragaszkodás. Freud szerint a ragaszkodás egy alapösztön, mely már a születés pillanatában hat, és a velünk hasonló egyedek irányában nyilvánul meg. Köhler majmokkal végzett kísérleteivel vizsgálta, hogy a két ellentétes nézőpont közül melyik takarja a valóságot. A kis majmokat születésük pillanatában elválasztották anyjuktól és egy olyan ketrecbe helyezték, melyben egy "szőranya" és egy "drótanya" volt elhelyezve. A kismajom táplálékot mindig a drótanyán kapott. A kísérletben azt vizsgálták, hogy mennyi időt tölt az egyes bábukon Az eredmények azt mutatták, hogy a nap nagy részét a kismajom a szőranyán tölti, gyakorlatilag csak enni jár át a drótanyára. Amennyiben a behaviorista álláspont bizonyult volna

igaznak, akkor a kismajom a drótanyán kellett volna töltsön több időt, mivel ez biztosította a táplálékot. Mivel nem így történt, arra következtethetünk, hogy a saját fajtársainkhoz történő ragaszkodás mint alapösztön jelenik meg, nem kapcsolódik különböző megerosítésekhez. A reklámok általában kihasználják ezt a szükségletet, a valahová való tartozás szükségletét, mivel akár cigaretta-, akár kávé- akár sörreklámról van szó, az embereket mindig társas környezetben jelenítik meg. Megbecsülés iránti szükséglet A megbecsülés-iránti szükséglet két típusát különíthetjük el. Az első az önmegbecsülés, mely a feladatok teljesítéséből illetve a kompetencia érzésből fakad. A második típusa a környezet részérol nyújtott figyelemre illetve elismerésre vonatkozik. Minden ember számára fontos, hogy kompetensnek érezze magát, s összefüggően a szeretet iránti szükséglettel elvárja, hogy mások

odafigyeljenek rá - ez hatalmat biztosít számára. Gyakran előfordul, hogy azok a személyek, akiknek az összes alsóbbrendű szükséglete ki van elégítve, de a megbecsülés, hatalom iránti szükségleteik valamilyen módon akadályozva vannak, olyan tevékenységekben keresnek kompenzálást, mint az autóvezetés; gyorsan és agresszíven vezetnek, ilyenkor kompetensnek érzik magukat: "Figyeljetek rám, én mindenkit meg tudok előzni". Önmegvalósítás iránti szükséglet Az önmegvalósítás iránti szükséglet alapvető kívánság arra, hogy állandóan jó és még jobb 10 eredményeket érjek el, jobb legyek másoknál és érjek el mindent, amit valaki képes lehet elérni. Az emberek szükségét érzik annak, hogy valami maradandót alkossanak, ehhez megpróbálják maximalizálni potencialitásaikat, és olyan elfoglaltságokat keresnek (munkahely, hobby), melyek a legtöbb lehetőséggel kecsegtetik. Összefoglalva, maradandót úgy tudsz

alkotni, ha írsz egy könyvet, gyerekeid lesznek vagy ültetsz egy fát. Ferge Zsuzsa: Van-e negyedik út? Társadalompolitikai megoldások Amire a piac nem elég A piacok különböző módokon biztosítják a fogyasztó szabadságát, jelzik a kereslet eltolódásait, befolyásolják a termelő jövedelmeit, és az elszámolás eszközéül szolgálnak. A teljesen önszabályozó piac nyilvánvalóan illúzió. A piac működésének feltételeit a politikai mezőben kell kialakítani, és jogi eszközökkel kell megerősíteni. Ma a legfontosabb gazdasági cél a korlátok elhárítása a piac elől A gazdaság igazi célja a szükséglet kielégítés. A társadalompolitika – társadalmi és állami eszközökkel – legalább három oldalról mozdítja elő a szükségletek jobb kielégítését: 1) Befolyásolhatja magát a piacot, elsősorban a munkaerőpiacot. Így például a foglalkoztatás biztosítása segíti, hogy az emberek a társadalomban szokásos és elfogadott

módon, azaz a piacon keressék meg jövedelmüket. 2) Utólag módosíthatja a gazdaságban létrejött elosztást részben adózással, részben nem vagy nem tisztán piaci jövedelmekkel (társadalombiztosítással, segélyekkel). Ezzel kiegészítheti, korrigálhatja, vagy helyettesítheti a piaci jövedelmeket. A piaci keresőképességtől függetlenül biztosít pénzjövedelmet, ami piaci szükséglet kielégítést tesz lehetővé. Ebben az esetben a nem piaci elosztás biztosít piaci szükséglet kielégítést. 11 3) A társadalom- és, illetve szociálpolitikai rendszerek nem piaci módon biztosítanak javakhoz vagy szolgálatokhoz való hozzájutást a vásárlóképességtől függetlenül. Ebben az esetben szükséglet kielégítés történik nem piaci módon. A szükséglet kielégítés nem tisztán piaci módszerekkel való elősegítése tehát jelenthez a piac működésébe való beavatkozást a termelés, az elosztás vagy a javakhoz való hozzájutás

során. Történelmileg a társadalompolitikai eszközök fordított sorrendben alakultak ki: 1) Előbb a nem piaci ellátórendszerek léptek be (a segélyezés zöme is természetben történt), 2) Azután alakultak ki az elosztást korrigáló társadalombiztosítási rendszerek, 3) Csak ezt követően intézményesültet a foglalkoztatási és béralkuk. Ma viszont a társadalombiztosítással kapcsolatban az a törekvés, hogy erősödjenek a piaci és gyengüljenek szolidarisztikus elemei, azaz váljon minél világosabbá, hogy vásárolt jogról van szó. A természetbeni ellátást nyújtó rendszereknél pedig olyan törekvés érvényesül, hogy ezekből minél nagyobb rész kerüljön vissza a piaci szükséglet kielégítés körébe, még azon az áron is, hogy ezzel nő a nem piaci jövedelemelosztás szerepe (negatív jövedelemadó, utalvánnyal) fejkvótás pénzellátással. A piaci racionalitás (ésszerűség) elvileg annál kevésbé sérül, minél későbbi

fázisban lép be korrekció. A tapasztalatok viszont olyasmit igazolhatnak, hogy minél később történik a korrekció, annál több bajt kell orvosolni, ami általában leszűkíti a piac hatókörét. Milyen szükségletnél nem elég a piac? A nem piaci szférában kielégítendő szükségletek, amelyeknél súlyos egyéni és közösségi kárai vannak annak, ha kielégítésük csak a fizetőképes keresletre van bízva. Ilyenek: - az egészség, - az igazság, 12 - a tudás, - és a kultúra számtalan formája is. Létezik az anyagi szükségleteken belül is valamiféle hierarchia. Mindenekelőtt enni kell, azután valahogy védekezni a hideg és az időjárás ellen. • Az egészségre a szegény ember inkább akkor költ, ha a gyerekéről van szó. • Iskolára az költ, akinél azért a többi szükséglet legalább elemi szinten biztosított, és aki emellett biztos lehet abban, hogy ez a ráfordítás valamikor, valamilyen formában hasznosul. Vagyis a

„hosszú távú racionalitás előregondolkodás” képességére és lehetőségére van ehhez szükség, ami azonban csak azoknál alakulhat ki, akik relatív biztonságban születtek bele. Léteznek olyan szükségletek, amelyeket mindenképpen mindenkinél jó lenne a lehető legnagyobb mértékben kielégíteni egy integráltabb, egészségesebb, dinamikusabb társadalom érdekében. Az alapszükségletek tartalma: Ferge azokat a feltételeket tartja alapvetőnek, amelyek azt segítik elő, hogy ne legyenek túl nagy egyenlőtlenségek az egyének fizikai és társadalmi életesélyeiben. Fizikai életesélyek egyenlőtlensége ma azt jelenti, hogy a társadalmi és a települési hierarchia, hatalmi helyzet, a végzett munka jellege, a pénz és a kulturáltság nagymértékben meghatározza, hogy ki hány évet él, mennyire beteg vagy egészséges, mennyire kellemes körülmények között él, azaz hogyan lakik, eszik, alszik. A társadalmi életesélyek

egyenlőtlenségei még sokrétűbbek. Magukban foglalják azt, hogy eleve, amikortól beleszülettünk egy családba, egyenlőtlenek az esélyeink mindenre (lakásra és iskoláztatásra, jó munkára, és „jó” kapcsolatokra). Egyenlőtlen az esélyünk az anyagi, a 13 társadalmi, a szimbolikus tőkékhez való hozzájutásban, ahhoz, hogy képesek legyünk jogaink érvényesítésére. Ezért egyenlőtlen eséllyel, egyenlőtlen lehetőségekkel, szinte kiszámítható egyenlőtlen kimenetellel választunk sorsot önmagunknak és gyermekeiknek. Mindezért nem vagyunk egyformák autonóm, saját törvényeink szerint élő állampolgárok és ezért nem vagyunk egyformák szabadok sem. Azaz a kevesebb egyenlőtlenség a több szabadság feltétele Szociálpolitikusok szerint a legfontosabb szociális szükségletek: • Az egészség, • Az autonómia, és • A biztonság. Az egészség ebben az értelemben nem pusztán a fizikai fennmaradás, hanem a fizikai és

mentális egészség együtt a legalapvetőbb emberi szükséglet, amelynek elsősorban kielégítése az egyének alapvető érdeke. Ma Magyarországon a fizikai életesélyekben nagy esélyegyenlőtlenségeket találunk. A társadalmi és a települési hierarchia, a hatalmi helyzet, a végzett munka jellege, a jövedelem, vagyon és a kulturáltság mértéke nagymértékben meghatározza, hogy ki hány évet él, mennyire beteg vagy egészséges, milyen körülmények között él, mennyit eszik, alszik. Az autonómia szükséglete a társadalmi életesélyekhez kapcsolódik. Magába foglalja, hogy amikor beleszületünk egy családba egyenlőtlenek az esélyeink a lakásra, az iskoláztatásra, a jó munkára, a jó „kapcsolatokra”. Minél rosszabb társadalmi helyzetben él valaki, annál kevesebb autonómiával rendelkezik saját sorsa fölött. Az autonómia ebben az értelemben az a képesség, hogy célokat és a célok eléréséhez szükséges adekvát és

társadalmilag elfogadott stratégiákat tudjon az ember megfogalmazni. A biztonság a szükségletek nyugodt kielégítésének feltétele. A biztonság fontos feltétele annak, hogy tudatosan éljünk, hogy tervezni tudjunk, hogy ne a véletlen és az esetlegesség uralják a sorsunkat, hogy egyáltalán kialakulhasson a hosszú távú racionális előrelátás készsége. A létbiztonságnak kettős értelme van. Fontos az elemi biztonság, az hogy senki ne kerülhessen egy társadalmilag megállapított létfenntartási küszöb alá. A minimális szint elég 14 lehet ahhoz, hogy megszűnjön az éhenhalás joga. A valóságos biztonsághoz nem elég az abszolút minimum: a társadalmilag elfogadható szintű minimum szükséges. A biztonság második fontos összetevője a már egyszer megszerzett életszint közelítő megtartásának garantálása. A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal (1984) szerint a szociális biztonság tartalma a következő, az egyének és családok

biztonságérzetet kapjanak „a tekintetben, hogy életszínvonaluk és életminőségük – a lehetséges legnagyobb mértékben – védelmet kap tetszőleges társadalmi vagy gazdasági események káros hatásával szemben”. A kétféle biztonság elvben kiegészíti egymást. Tökéletes biztonság persze sehol nincs, de mindenütt erős volt a törekvés a kétféle biztonság együttes felépítésére. Magyarországon sajátosan alakult a helyzet. Először is eltérés az, hogy még a minimális színtű elemi biztonság sem vált mindmáig elfogadott, állami garanciákkal működő rendszerré. A másik sajátosság az, hogy a két biztonság követelménye hol ellentmondásba kerül egymással, hol pedig a „magasabb igényű”, a már megszerzett szintet biztosító ellátás visszacsúszik az elemi biztonság szintjére vagy az alá (pl.: a nyugdíjak folyamatos elértéktelenedése). Szükségletkielégítés Zombori: A szociálpolitika alapfogalmai A

szükségletek kielégítésének módjai 82-84.o SZÜKSÉGLETKIELÉGÍTÉS MÓDOZATAI POLÁNYI KÁROLY SZERINT: 1) oikosz 2) reciprocitás elvén működő 3) piaci elven működő 4) redisztribúció 1. Állami (szp) és piaci szükségletkielégítés • Állami beavatkozás optimális mértéke függ – Állam/piac egymáshoz képest mennyire sikeres a cél elérésében – Különböző (ütköző) célok fontossági sorrendje (pl. egyenlőség – hatékonyság) 3.1 Hatékonyság tökéletes verseny esetén – A tökéletes verseny fikció (haszna: tényleges piaci teljesítmény mércéje) – A Pareto-optimum • Társ.-i jólét szükséges, de nem elégséges feltétele (vö igazságos elosztás, egyenlőség) – Gazdasági hatékonyság előfeltétele • Tökéletes verseny • Mindenki racionálisan viselkedik • Nincsenek externáliák (a társ.-at és nem az egyéni termelőt/fogyasztót érintő haszon, ill. költség – pl. környezetszennyezés) 3.2 Érvek az

állami beavatkozás mellett 15 – – „Tökéletes piac” Piaci hatékonyság nem az egyetlen társadalmi cél • Pl. lehet: egyenlőbb jövedelemelosztás, teljes fogl, mindenki létbiztonsága stb. Piaci kudarcok (ti. társ-i hatékonyság elérésében) • Termelők/fogyasztók tökéletes informáltsága • Sok szereplő • Semmi szabályozás (monopólium, szakszervezet stb.) • Egyensúlyi ár (csak kereslet-kínálat) • Tökéletes erőforrás-konvertálhatóság • Minden szereplő racionálisan dönt (min. költséggel max haszon) • Kereslet negatív árrugalmassága (vö. munkaerő) • Piac önszabályozó – Vannak externáliák • Termelők/fogyasztók tevékenysége másokra is hat → termelés összköltsége: termék költsége + externális költségek – Negatív termelési (környezetszennyezés) – Negatív fogyasztói (egyéni közlekedés) – Pozitív termelési (kutatás-fejlesztés – ha szabadon felhasználható) – Pozitív

fogyasztói (tömegközlekedés) – Szükség van közjavakra • Piac ezekből semmit, vagy keveset (pl. védőgát, járda, közbiztonság stb.) • Jellemzők – Externális hozam jóval az egyéni haszon fölött (= társ.-ilag kívánatos, de egyénileg veszteséges, pl. útépítés) – Senkit sem lehet belőlük kizárni (→ „potyautas”-probléma) – Közjavat csak állam (vagy állami támogatású magáncég) tud előállítani • Érdekvédelem • Egyének nem mindig maguk hoznak döntéseket = függenek mások döntéseitől (szülő – gyerek, főnök-beosztott stb.) • Állam védheti – Függő helyzetűek érdekeit – Egyéneket saját (rossz) döntéseikkel szemben (drog, alkohol stb.) – Emberek javát szolgáló javak („meritokratikus javak”) fogyasztásának ösztönzése (szubvenció vagy ingyenesen: oktatás, gyógyszer stb.) • Egyéb célok (gazdasági hatékonyság mellett) • Spontán piac nem mindig a leghatékonyabb gazd.-i célok

elérésében más célok esetében még kevésbé (méltányosság, szükségletkielégítés, morális szempontok stb.) • Társadalmi célok relatív fontosságának megítélése: POLITIKA • Sokszor ütköző célok • Sok eszköz (adó, támogatás, törvények, piac kiiktatása stb.) 3.3 Érvek a piac mellett A) Kormányzati kudarcok – Hiányok és feleslegek 16 – Pl. lakbérkontroll (szegények!) → hiány a bérlakáspiacon – Várólista, korrupció hiány, feketegazdaság, privilégiumok – Pl. élelmiszerárak dotálása → irrac tevékenység, feleslegek – Kellő informáltság hiánya – Bürokrácia és alacsony hatékonyság • Pazarló erőforrás-felhasználás, rugalmatlanság – Piaci ösztönzők hiánya • Pazarló vállalatok, egyéni erőfeszítés csökken – Kormányzati stratégia változásai (választások, kormányváltás) – Szavazók laikusok – Kormány a szavazók kisebbségét képviseli – Egyéni szabadság hiánya B)

Szabadpiac előnyei – Önszabályozás • Piaci tökéletlenség költsége alacsonyabb, mint az állami korrekcióé (állam többet árt, mint használ) – Innováció, növekedés – Kiélezett verseny (még monopólium esetén is) Ferge Zsuzsa: A szociálpolitika fejlődése Elszabaduló egyenlőtlenségek Milyen szükségleteket lát el a szociálpolitika? Olyan személyes (egyéni vagy csoportos) szükségleteket, amelyek az egyén létének fenntartásával, társadalmi és fizikai életesélyeivel közvetlen kapcsolatban van. "Felülről" indul el, ha ez a hatalom politikai-ideológiai céljainak vagy érdekeinek megfelel. Az "alulról" kezdeményezést a civil társadalom teszi, így társadalmi konfliktusokkal vagy alkuval kényszerítik a hatalmat a szükségletek figyelembevételére. Az állami elosztás, illetve újraelosztás csak akkor valósulhat meg, ha beavatkozásra képes erős államról van szó, amely képes az újraelosztáshoz

szükséges forrásokat begyűjteni, célnak megfelelően újraelosztani. Az állami újraelosztás magában foglalja a kötelezést is: kötelezi az állampolgárokat arra, hogy bevételeik egy részével járuljanak hozzá a szociálpolitikai célokhoz (adó, TB, nyugdíjjárulék). A szociálpolitika relatíve önálló Ez viszonylagos, hiszen befolyásolja a gazdaság, a politika, a jog stb. 1 A modern szociálpolitika kialakulását egyidejűleg létrejött számos olyan feltétel mozdította elő, amelyek az ipari forradalmat követő időszak gazdasági-társadalmi szerkezetében gyökerezett. A modern szociálpolitika kialakulásának feltételeit gazdasági, társadalmi és politikai indítékok szerint lehet csoportosítani. 1 Ferge Zsuzsa: Szociálpolitika és társadalom (T-Twins, Bp. 1991) 17 • gazdasági indítékok: a szociálpolitikai intézkedések nemcsak költséget okoznak, hanem a termelékenység emelkedésének elősegítésével haszon forrásaivá is

válhatnak. • társadalmi indítékok: az állammal szembeni demokratikus követelmények. • politikai indítékok: munkásmozgalom hatása a fennálló rendre. Szociálpolitika intézményrendszere: 1993. évi III törvény Kapcsolódó Irodalmak: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. Zombori Gyula (1994): A szociálpolitika alapfogalmai. Az ELTE Szociológiai Intézet Szociálpolitikai Tanszéke és a Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesület könyvsorozata. A Szociális szakképzés könyvtára T-TWINS Kiadói és Topográfiai Kft. Budapest Kozma Judit (2003): A szegénység pszichológiai vonatkozásai. Esély 2 Amartya Sen (2003): Kirekesztés és beillesztés. Esély 2 Ferge Zsuzsa (2005): Ellenálló egyenlőtlenségek. Esély 4 Ferga Zsuzsa (1989): Van-e negyedik út? KJK., Budapest, 73-81o Robert Castel (2005): A társadalmi biztonság elvesztése I-II. Esély 4 és 6 Ferge Zsuzsa (1987): A szociálpolitika értelmezése, Budapest, Kossuth Kvk. 1993. évi III tv: a szociális

igazgatásról és szociális ellátásokról Polányi Károly (1976): Az archaikus társadalom és a gazdasági szemlélet, Budapest, Gondolat 18