Irodalom | Középiskola » Illyés Gyula - Egy mondat a zsarnokságról, elemzés

Adatlap

Év, oldalszám:2010, 2 oldal
Nyelv:magyar
Letöltések száma:163
Feltöltve:2010. június 09
Méret:51 KB
Intézmény:-

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!


Értékelések

Ezt a doksit egyelőre még senki sem értékelte. Legyél Te az első!


Új értékelés

Tartalmi kivonat

Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról Élete 1902-ben született Rácegrespusztán. Ősei cselédek voltak Apja uradalmi gépész Iskolái: Dombóvár, Pest A forradalmak alatt részt vett a politikai mozgalmakban 1921-ben beiratkozik az egyetem magyar-francia szakára, de nem kezdte el, mert emigrált Párizsba, 5 évet töltött itt. Kapcsolatba került a francia avantgárddal 1926-ban hazajött és Kassák Lajossal szerkesztette a Dokumentum című folyóiratot. 1928-tól a Nyugat munkatársa. 1941-44 között a Magyar Csillag című folyóiratot szerkesztetője 45 után a Nemzeti Parasztpártnál képviselő Az 1960-as években magyar irodalmi élet vezéralakja lesz. A 70-es években a határon túli magyarok sorsáért emeli fel a szavát 1983ban halt meg Egy mondat a zsarnokságról A vers 1956 nemzeti dala, egyfajta kördokumentum. Ugyanakkor a versnek a tárgya: minden kor zsarnoksága Formája litániára emlékeztet. Rendkívül monoton a versépítkezés A vers címe:

Témamegjelölő, egy elvont fogalmat definiál a költő. Szerkezete: Egyetlen többszörösen összetett mondtat, melynek az alapmondata: Hol zsarnokság van ott zsarnokság van. Történelmi háttere az 50-es évek A zsarnokság évei, vagyis a Rákosi-korszak 1945 után, az oroszok bevonulásával és segítségével fokozatos kiépült a kommunista diktatúra Magyarországon, a rendszer velejárója a terror, politikai tisztogatások, propaganda és a cenzúra. Illyés Gyula ebben a politikai környezetben írtam meg az Egy mondat a zsarnokságról című versét, melynek alapgondolata, hogy a zsarnokság minden korban és minden változatában emberellenes. A vers egyetlen hosszú versmondat, 200 soron, 50 négysoros strófán keresztül tart A költemény rokonverse Pauld Éluard Szabadság című verse, ami a mindenhol jelenlévő szabadság fogalmát állítja középpontba, Illyés ennek az ellentétét a zsarnokságot mutatja meg mindenben. Illyés versében a sornak négy

rövid sorból álló versszak felel meg, s az ismétléshez sem merev szabályossággal ragaszkodik. Ezt a formai szerkezeti mintát litániának nevezzük, ami egy keresztény egyházi irodalmi műfaj, melynek lényege a verssor egyik felének változtatása, másik felének változatlan ismétlése. A litánia szerkezetéből következő sajátosság a monotónia A sokszorosan összetett versmondat alapmondata a vers indítása: „Hol zsarnokság van,/ ott zsarnokság van.”A vers további részében azt sorolja gazdag részletességgel, hogy mi mindenben van zsarnokság azon túl is, ami a köztudatban hozzátartozik a zsarnokság fogalomköréhezA vers első szakaszaiban folyamatosan érzékelteti a szöveg:a zsarnokság nem merül ki a tudottban, sokkal aljasabb formája ez a társadalmi létezésnek. Az 1-14 szakasz az általános zsarnokságképet és annak 20. századi sajátosságait sorolja A 14. szakaszban megindul a változás, a zsarnokság terrorisztikus

megnyilvánulási formáiról áttérve a művészetben való megnyilvánulására. A művészetre utal a „zene” , majd a „kőszobor”, a „festmény”, amelyek egyaránt a vezérek dicsőségét hivatottak reprezentálni A 17. Szakaszban általánosít, a következő körkép a mindennapok életébe, a legszemélyesebb magánéletbe, a gondolatokba is kiiktatathatatlanul beszivárgó zsarnokságot mutatja f el. A vers igehasználata szemléletesen fejezi ki a zsarnokság személytelen társadalmi általánosságát és a legszemélyesebb sorsba való könyörtelen behatolását.”belőled bűzlik árad, magad is zsarnokság vagy” A 19. Szakasztól kezdve fokozatosan szaporodik a kettős jelentéskörű tegező forma Kettős, mert ez a „te” egyrészt a vers minden olvasója, másrészt maga a lírai én, még tágabb értelemben pedig a zsarnoki rendszer minden állampolgára. A verset a költői túlzás jellemzi, ami az ellenállás lehetetlenségét fejezi ki. A

vers időszemlélete: a vers jelen időben íródott(„van”), hiányzik a jövőidő, nem foglalkozik a jövőidővel, hiszen aki élt zsarnokságban soha nem törölheti ki a múltjából,a „belsejéből” A verset 1950-ben írta, 1965. November 2-án jelent meg az Irodalmi Újságban, a következő hazai publikálásra csak a költő halála után került sor, ennek oka a mű „ellenforradalmi „hangvétele, később Illyés nem engedélyezte, hogy kiadják az 1956-os Forradalom hatására nemzetközi hírűvé vált a költeményt.